Kazincbarcika 32360 lakosú városa a 26-os főút, valamint a 92-es/Miskolc- Bánréve- Ózd/ és 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonalak mentén helyezkedik el Sajószentpétertől 6 kilométerre északnyugatra. Az ipari üzemek létesítésekor jelentős bronz- és vaskori leletek kerültek felszínre. A későbbi ásatások eredményei azt bizonyították, hogy a honfoglaló magyarság korán birtokába vette a Sajó-völgyi területet. Az Árpád-kor végétől felbukkanó oklevelekben Kazinc, Barcika és Berente külön-külön településként szerepel. Barcikán található a várossá alakulás előtti legrégibb műemlék, a XV. században épített református templom. Sajókazinc temploma egy évszázaddal később épült, barokk stílusban. A II. Világháború csatái közvetlenül is érintették az itt élőket, 1944. december 13-án Sajókazinc és Barcika került szovjet megszállás alá. Majd 1947-ben egyesítéssel létrejött a három régi település: Berente, Sajókazinc és Barcika területén a város, amely később a Kazincbarcika nevet kapta. A háborút követően a környező bányákban ismét fellendült a szénkitermelés. Hamarosan újra indult az úgynevezett „Kiserőmű” is, az egykori Barcikai Szénbányák Villanytelepe. Egyre nagyobb figyelem összpontosult az egymáshoz közel fekvő két községre – Barcikára és Sajókazincra. Majd 1947-ben egyesítéssel létrejött a három régi település: Berente, Sajókazinc és Barcika területén a város, amely később a Kazincbarcika nevet kapta. A szocialista iparosítás és városfejlesztés közös eredményéből született Kazincbarcika fontos központja lett a Sajó-menti iparvidéknek. A környéken található szénkészlet meggyorsította az ipar fejlődését, amely a barnaszénbázisra települt Borsodi Hőerőmű építésével kezdődött.
A barcikai római katolikus templom XV. századi eredetű épület.
A barcikai római katolikus templom XV. századi eredetű épület.
http://em.bloglog.hu/page/8/
