október 24. (LifeSiteNews) – A baloldali katolikus papok és tudósok örömmel látták, hogy Ferenc pápa harmadik alkalommal is fellépett Robert Sarah bíboros ellen.

Mint a cápák az etetés hevében, a nyíltan liberális katolikusok az afrikai liturgikus vezetőt darabokra szedték, miután a vasárnap reggeli hírekben tudomásukra jutott, hogy Ferenc pápa korrigálta a pápai liturgikus reform ortodox módon való értelmezésének kísérletét.

Sarah, az Istentiszteleti és a Szentségi Kongregáció prefektusa egy közelmúltban megjelent cikkben azt állította, hogy a pápa új, a liturgiára vonatkozó irányelve, a Magnum Principium nem ruházta át a püspöki konferenciákra a Szentmise-fordításokat, hanem fenntartja a Vatikán számára a jogot, hogy a végső szót kimondja. A pápa útmutatásait a 2001-es Liturgiam Authenticam című irányelvek alapján értelmezte.

Azonban a pápa azt mondta Sarah-nak, hogy ezek a normák hatályukat vesztették, és a bíboros félreértette a pápa irányelveket.

A liberális katolikusok és a hírforrások, amelyeket az ellenőrzésük alatt tartanak, vérszagot szimatolva rögtön lecsaptak a bíborosra.

A La Croix szerkesztője, Robert Mickens valószínűleg mindenki nevében szólalt meg, amikor azon töprengett, hogy „miért nem távolítja el egyszerűen Ferenc pápa Sarah bíborost a posztjáról?”
Az ortodoxia hívei tudják, hogy Ferenc pápa „irgalmasságról”, és „párbeszédről” szóló beszédei ellenére könyörtelen, amikor eltávolítja azokat a magas rangúakat, akikkel nem ért egyet, ahogy az Raymond Burke bíboros és Gerhard Müller bíboros esetében is volt, és gyanítják, hogy Sarah bíboros ideje is gyorsan eljön.

Miért van az, ahogy azt Matthew Shmitz, a First Things szerkesztője írja, hogy „egyre növekvő tömeg követeli Robert Sarah bíboros fejét egy tálcán”?
Valószínűleg azért, mert a baloldali és disszidens katolikus papok, és tudósok Sarah bíboros személyében nagy veszélyt látnak a Katolikus Egyházat érintő elképzeléseikre nézve, ami hirtelen elérhető közelségbe került Ferenc pápasága alatt.

És a félelmeik nem alaptalanok. Sarah alázatos egyszerűségben, egy távoli guineai faluban kezdte, hogy a katolikus világ ortodoxiájának oszlopává váljon.

A kardinális legutóbbi könyvében, a The Power of Silence-ben világossá teszi, hogy az Egyház válságban van.

„Az Egyház ma soha nem látott külső és belső próbatételeken megy keresztül. Valami földrengéshez hasonlít mindaz, ami megpróbálja lebontani az Egyház doktrinális alapjait és az évszázados erkölcsi tanításait”- írta a bíboros.
Azt mondta, hogy ő szembehelyezkedik az Egyházban lévő olyan papokkal, akik már nem hisznek a Bibliában, és akik a katolikus tanítástól és a szent hagyománytól eltérnek.

Sarah azt is írta: „Azok a püspökök, akik szétszórják a Jézus által rájuk bízott nyájat, Istentől könyörtelen és súlyos ítéletben fognak részesülni.”

A liberális katolikusok Sarah bíboros „vérét követelik”, mert nem tudják elviselni azt, aki határozottan az egyházi agendájuk útjában áll. De a hívők vére mindig is az Egyház magvetése volt.

Sarah bíboros két hónappal ezelőtt egy homíliájában azt fejtette ki, hogy ma hithű katolikusnak lenni egyenlő a „vértanúsággal”.

A cikk angol nyelvű változata telje terjedelemben itt olvasható.

http://petersziklaja.hu/miert-kovetelik-a-liberalis-katolikusok-sarah-biboros-fejet/

Váratlan és ritka lépést tett Ferenc pápa, amikor vasárnap nyilvános korrekciót közölt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusával, Robert Sarah bíborossal szemben.

Ahogy néhány napja írtuk, Sarah bíboros vitatta a német püspöki kar vezetőjének, Reinhard Marx bíborosnak azon állítását, hogy Ferenc pápa Magnum Principium motu proprioja szakítást jelent a Liturgiam Authenticam instrukcióval, és mostantól a nemzeti püspöki karok határozhatják meg a liturgikus szövegek nemzeti nyelvű változatait. Marx bíboros és a német püspöki kar úgy értelmezte Ferenc pápa motu proprioját, hogy aszerint Rómának a püspöki karon belüli egyetértés esetén automatikusan jóvá kell hagynia a nemzeti nyelvű szövegfordítást.

Ugyanakkor Sarah bíboros, mint az ennek végrehajtásával megbízott kongregáció vezetője, vitatta ezt, ragaszkodva ahhoz, hogy a kongregációnak vétójoga van a nem megfelelő szövegfordításokkal szemben. Különösen fontos volt ezt hangsúlyozni annak fényében, hogy a német püspöki kar, XVI. Benedek pápával szemben is engedetlenséget vállalva, évek óta nem hajlandó elfogadni Rómának a német nyelvű miseszöveghez fűzött korrekcióit. Ahogy Marx bíboros erről fogalmazott: "Róma a dogmák értelmezésével van megbízva, és nem stílusbeli kérdésekkel."

Ferenc pápa a mostani levelében, lényegében Marx bíboros értelmezése mellé állva, azt hangsúlyozza Sarah bíborosnak, hogy a Magnum Principium valóban világosan azt jelenti, hogy a liturgikus szövegek fordításában a Vatikán jelentős hatalmat ruházott át a nemzeti püspöki konferenciákra.

"Fontos világossá tenni, hogy a latin eredetihez való szöveghűség és a szükséges változtatások megítélése [eddig] a kongregáció hatáskörébe tartozott, míg most a szabályozás a püspöki konferenciákra ruházza át, hogy a fordítások különféle kifejezéseinek helyességét és összhangját megítéljék, jóllehet ezt a Szentszékkel párbeszédet folytatva kell megtenniük." - írja Ferenc pápa Sarah bíborosnak.

"A releváns liturgikus szövegek fordítási folyamata ... nem vezethet olyan szellemiségre, amiben a püspöki konferenciákra 'rákényszerítik' a kongregáció által megadott fordítást, ez ugyanis sértené a püspökök jogait, amelyeket az Egyház törvénye számukra biztosít." - tette hozzá Ferenc pápa.

Ferenc pápa arra is felszólította Sarah bíborost, hogy a korrekciót közlő pápai levelét küldje el mindazoknak a katolikus weboldalaknak is, amelyeken a bíborosnak a Magnum Principiumhoz fűzött értelmező kommentárja megjelent. Hasonlóan, a Szentatya azt is meghagyta a prefektus bíborosnak, hogy a pápai korrekciót a nemzeti püspöki konferenciákhoz, valamint az Istentiszteleti Kongregáció tanácsadói testületéhez is juttassa el.

Ferenc pápa az október 15-ei keltezésű levelében azt írta, szeretné "elkerülni a félreértéseket" a Magnum Principiumban rögzített döntéséről. A Szentatya Sarah bíboros felé különösen két pontot hangsúlyozott.

Mindenekelőtt a pápa ragaszkodott ahhoz, hogy a vatikáni kongregáció felülvizsgálati folyamata ténylegesen megváltozott. Miközben mostanáig az Istentiszteleti Kongregáció a liturgikus szövegek fordításait szóról szóra ellenőrizte, és csak pontos szöveghűség esetén adott jóváhagyást ("recognitio"), Ferenc pápa az új motu propriojában ezt a "recognitio" kifejezést a "confirmatio" ("megerősítés") kifejezésre cserélte le. Ahogy a Szentatya a mostani levelében írja, ezt a "megerősítést" már "nem egy részletes, szóról szóra történő vizsgálatként" képzeli el.

Miközben Sarah bíboros közel azonos értelmezést fűzött a korábbi "recognitio" és az új "confirmatio" szavakhoz, Ferenc pápa a levelében azt írta: "szigorú különbség van" a kettő között. "Nem lehet azt mondani, hogy a recognitio és a confirmatio 'szigorúan azonos értelműek' vagy 'egymással helyettesíthetők', vagy hogy 'a Szentszék hatáskörének szintjén egymással helyettesíthetők'." - írja a pápa.

Második pontként Ferenc pápa azt is világossá tette Sarah bíboros felé, hogy a Magnum Principium motu proprio valóban megszüntette a 2001-ben kiadott Liturgiam Authenticam instrukció egyes pontjait: "A Magnum Principium többé nem tartja fent, hogy a fordításoknak minden pontban a Liturgiam Authenticam előírásaival kell összhangban lenniük".

Már januárban megírtuk, mi várható.

A Katolikus Válasz már 2017. januárban tudósított arról, hogy Ferenc pápa a Liturgiam Authenticam felülírását tervezi. Ahogy nemzetközi tudósítások nyomán írtuk, miután a Szentatya 2016-ban jelentős személyi változtatásokat eszközölt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációban, több hírhedten "progresszív" gondolkodású klerikust helyezve annak állományába, 2016. decemberében külön bizottságot is életre hívott az 2001-es Liturgiam Authenticam felülvizsgálatára.

A jezsuita America magazin akkor azt is nyíltan megírta, hogy a bizottság célja kettős: (1) nagyobb hangsúlyt helyezni a decentralizálásra, szélesítve a nemzeti püspöki karok jogkörét, hogy a saját liturgikus fordításaikat meghatározhassák, valamint (2) nagyobb beleszólást engedni azoknak a püspököknek, akik elutasítják a "szakrális nyelv" szükségességét, és elégedetlenek az új fordítások "túlzott merevségével".

A pápai bizottságot Arthur Roche érsek vezette, akinek az America magazin egykori cikke szerint "több tapasztalata van a liturgia területén, és nyitottabb a hozzáállása a liturgikus kérdésekhez, mint a prefektusának, Robert Sarah bíborosnak". Ahogy már a Magnum Principium megjelenése után írtuk, az első magyarázó kommentárt is Roche érsek adta az új pápai motu propriohoz. Kommentárjában az érsek feltűnően Marx bíboros álláspontját támasztotta alá abban, hogy Róma a továbbiakban "bizalmi alapon" automatikusan jóvá fogja hagyni a püspöki karok által indítványozott nemzeti nyelvű fordításokat.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/22/nyilvanos_levelben_igazitotta_helyre_ferenc_papa_sarah_biborost

Arra a napra is sokan reméltük, hogy Isten valamilyen jelet fog küldeni. Holott ha elolvassuk Szent János Jelenések könyvének idevonatkozó sorait, abból kiderül, hogy ez a látomás nem valaminek a végét, hanem ellenkezőleg, egy folyamat kezdetét jelezte: A Jelenések könyve 12. fejezete írja le azt a képet, amit szeptember 23-án a csillagok állása mutatott: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12.1) Csak ezután jelenik meg a sárkány, majd a tengeri vadállat, és a földi vadállat, akik előtt leborulnak a föld lakói. Ezután jelennek meg az angyalok, akikre „a hét végső csapás volt bízva – ezzel lesz teljessé az Isten haragja”. (Jel 15,1) De hiába szenvednek a föld lakói Isten rettenetes csapásai alatt, az emberek nem térnek meg, „kínlódtak…, de mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét”. (Jel 16,9) (Pontosan úgy, ahogy ma tesznek az emberek a természet csapásaira.)
Még Babilon hirtelen pusztulása sem téríti őket észre: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.” (Jel 18,2-3)
És csak a 19. fejezetben van szó az égi Lovas megjelenéséről, a vadállat és imádóinak a legyőzéséről, a Bárány menyegzőjéről, majd Krisztus ezeréves birodalmáról, végül az Utolsó Ítéletről. János apostol, Krisztus legkedvesebb tanítványa e szavakkal fejezi be látomásait: „Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. Aki mindezt tanúsítja, az mondja: »Igen, hamarosan eljövök. Amen.« Jöjj el, Uram Jézus! Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.” (Jel 22,18-21)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/uzenet.htm

CSAK AZÉRT HASZNÁLOM FEL AKARATODAT, MERT FELAJÁNLOTTAD NEKEM

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Molnár Sándor / Biatorbágy

„Amint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh, Isten!” (42.Zsoltár)

Írta: Dr. Mikolicz Gyula

„Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között, és nincs műveidhez hasonló sem." (Zsolt 86,8)

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Dávid király bizonyságtétele Istenről: „Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te arcod előtt” (Zsolt 89,15)

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Máté 23,37

HAZÁNKÉRT ma ki sír közülünk?
JÉZUS sírt Jeruzsálemért!
Sok bűn között ez is a bűnünk,
hogy szívünkig gondja nem ér,
nem fáj nagyon, hogyha nem épül,
s ha tán igen - az Ige nélkül.

Az elmúlt hét sajtóbeszámolói az egykor katolikus világról újfent minden elképzelést felülmúló káoszról tudósítanak. Az első a képen látható förtelemről tudósít: Az 56 éves Derio Olivero, aki eddig az olasz Fossano „püspöki helynöke” volt, és tegnapelőtt [azaz 2017. október 16.] óta Pinerolo „megyéspüspöke”, kopott farmernadrágban és pulóverben térdel az ugyancsak kopott, inkább hajléktalannak, mint az Isten házába igyekvő embereknek kinéző „hívei” előtt. Az nem elégséges számára, hogy egy héttel korábban Nosiglia, torinói „érsek” már „püspökké” szentelte, „híveit” is felszólította, hogy kézrátételükkel ők is „szenteljék” fel.
És mindehhez a Famiglia Christiana weboldal, ami közel áll Oliverohoz, és ahol az itt látható képeken kívül még több megtekintésre érdemes fotó található, ujjong: Végre egy tényleg Bergoglio szívének való püspök! – A népakarat és -uralom kinyilvánításának gyöngyszeme; minden hatalom alulról, a néptől származik, tanította a francia forradalom és Marx, és most Bergoglio!

Maga Bergoglio ezen a héten a „World Food Day” alkalmából tiszteletét tette az ENSZ Rómában székelő világélelmezési szervezeténél (FAO-nál). Üdvözlő beszéde mellett, ami a zöldek pártkongresszusán a világon mindenütt nagy tetszést aratott volna, még egy másik ajándékot is vitt magával: egy az olasz egyházművészet 19. századi, nem mindig egészen stílusos hagyományában faragott márvány szobrot, mely egy panaszkodó angyalt ábrázol azon szíriai gyermek holtteste mellett, aki [állítólag] 2015-ben fulladt vízbe a török partoknál, és akinek fotóját a jóemberek a „szívesen-látunk-kultúra” propagandájának ikonjává tették. Az új egyháznak már nem csak új ünnepei, de új szentjei is vannak szobrokkal együtt. – Giccs a legfinomabb kiállításban!

Az Atlanti óceán másik oldalán egy sátánista szervezet egy hitvalló keresztényként ismert cukrásznak [akit korábban azért pereltek be, mert megtagadta egy homokos pár „esküvői” tortájának az elkészítését], aki születésnapi, esküvői és hasonló ünnepi tortákat készít, egészen különleges megbízást adott: Lucifer ünnepére tortát rendeltek, mely többek között fejére fordított keresztet és a Sátán bakfejét kell ábrázolnia. A sátáni banda a rendelésben leszögezte, hogy a torta vallási célra, és ezért törvényileg előjogokkal felruházott alkalomra készül, ami nem éppen diszkrét utalás arra, hogy a cukrász a rendelés visszautasításával anti-diszkriminációs perrel számolhat, ami a jelenlegi törvény szerint egész polgári egzisztenciájába és – amennyiben van – egész vagyonába kerülhet. A sátánisták – o mily véletlen, akciójukkal a homokosokat akarják erősíteni, ezért választották ki különös szadizmussal ezt a cukrászt. – A liberális jogállam toleranciájának legdelikátabb formája! LifeSiteNews.

Németországban, ahol irritáló módon még mindig élnek emberek, „akik már régebben itt laknak”, a zsinati szekta tisztségviselői nem bírják tovább nézni az emberek általános elárvulását: Az Essen-i egyházmegye az istentiszteletek minőségének biztosítására kidolgozott egy kérdőívet, melyet a hívek szíves használatára feltesznek az internetre. Az íven a „rendezvényen” résztvevők többek között ilyen kérdésekre válaszolhatnak: vajon „jól tudtam-e az imákat a "pappal" együtt imádkozni”; az istentisztelet tartalma jól passzolt-e „az életemhez és a hitemhez”; az ünnep „megvigasztalt-e vagy bátorságot adott”; a prédikáció, a nyelv, a zene „passzol-e az életemhez”?
Nicole Stockhoff, aki mint liturgia-referens az egyházmegye projektcsoportjának vezetője, és aki hónapokon át tartó fáradságos munkával dolgozta ki a kérdőívet, láthatóan „megértette”, hogy „mi adja a vasárnaponkénti összejövetelek lényegét a közösségi központban”. – A liturgiareform legcsodásabb gyümölcseinek egyike!

Amivel el is jutottunk az „új ádventhez”, a zsinat „új tavaszához”. Csaknem 900 éves fennállás [a wikipédia szerint maga Szent Bernát alapította a kolostort] után felszámolják a németországi Himmerod-i cisztercita kolostort: „A nehéz gazdasági helyzet, de még inkább a szerzetesek alacsony száma, adták a döntő lökést ehhez a nehéz lépéshez”, nyilatkozta Johannes apát. Hat évvel ezelőtt még tíz, jelenleg azonban már csak hat szerzetes tartozik a konventhez. A megmaradt szerzetesek maguk választhatják ki, hogy melyik kolostorba akarnak átköltözni. – Zsinati újevangelizáció a leghatásosabb formában!
[Legújabb hír: Spanyolországban havonta legalább egy kolostort zárnak be szerzetes-hiány miatt, Olaszországban úgyszintén, a többi nyugat-európai országban hasonló a helyzet.]

[Ezeket a borzalmakat kizárólag azért fordítottam le, hogy megmutassam, merre tart az a „vonat”, amin nem csak az új-egyházhoz szívvel-lélekkel tartozó, de a mai – magyarországi is – „tradicionalisták”, „konzervatívok” és a harcos „katolikus” blogok szerkesztői és olvasói ülnek. Mert akár tetszik nekik, akár nem, ameddig Bergogliot és csapatát Krisztus Egyháza fejének és klérusának ismerik el, addig ők is ezen a vonaton ülnek. És ezáltal ugyanabba az irányba tartanak, mint a vonat irányítói, hiszen a vonatot azok vezetik, így az arra megy, amerre ők akarják, és nem arra, amerre a zsinati szektához vonakodva bár, de mégiscsak törvényesen tartozók kívánnák és remélik. Ha ők ezt nem is hajlandók tudomásul venni, a zsinat utáni évtizedek a napnál világosabban megmutatták, hogy a teljes rombolás, majd a tökéletes káosz, az aposztázia idővel a zsinati egyház minden, még a legeldugottabb sarkába is eljut, hiszen kitalálóiknak ez a célja, és mert a zsinati egyház klérusának tagjait a vezetők választják ki, tehát csak idő kérdése, hogy mindenütt az ő emberük legyen a főnök! Akik még mindig azzal áltatják magukat, hogy „nálunk ez nincs így”, „nálunk minden rendben van”, „az én hitemet nem érintik ezek a dolgok”, azok vagy csalják magukat, vagy már nem is csak csalnak, hanem kifejezetten hazudnak maguknak. Hogy mekkora a vallási káosz az ú. n. tradíció házatáján, az az ú. n. katolikus blogokon tökéletesen megmutatkozik: megfér ott minden békésen egymás mellett: Bergoglio és társai prédikációi, NOM, Bugnini 1962-es liturgiája, a korábbi rítus, a szedeprivácionizmus, az új és a régi lefebvristák, Bergoglio gyalázása, közben Bergoglio „szentatyá”-zása, a zsinat szidalmazása, közben Ratzinger (a zsinati tanítások egyik fontos kidolgozójának, a legnyíltabb eretneknek) ünneplése stb. stb. Meggyőződésem, hogy Urunknak, Megváltónknak e tábor magatartása, hamissága, gyávasága, megalkuvása sokkal jobban fáj, mint a velejéig romlottak, a már elveszettek árulása.]

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2017. október 18.)http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sum-hirek.htm

Ő Eminenciája Gánswein Georg Érsek , Prefektusa a Pápa Őfelsége “háztartásának “és személyes titkára a Nyugalmazott XVI Benedek Pápának, kéri a világot , hogy imádkozzanak a Szentatyáért . Ő Eminenciája kijelentette , hogy a Nyugalmazott XVI Benedek “ olyan mint egy gyertya amelyik lassan békésen halványul. Ő csendesen , Istennel , magával és a világgal megbékélve van . Nem tud járni segítség nélkül és már nem tud Szentmisét mondani .” (https://777blog.hu/2017/10/18/nem-igaz-hogy-haldoklik-xvi-benedek/
Nem igaz, hogy haldoklik XVI. Benedek)
Ajánljuk imáinkat a Szentatyáért ahogy folytatja a földi útját , az élet útján Krisztussal akit Ő nagyon szeret és akit Ő szolgált annyi szeretettel és vágyik a vele szemtől szemben találkozásra és változatlanul szolgál. 
Minden magasztalás és dicsőség a Tiéd mindenható és örök Isten. Te teremtetted a Földet és mindent ami benne van és ezt a mi gondunkra bíztad úgy, hogy az emberi kéz munkája által mi is részesei lehessünk a Te teremtő erődnek ás építsük az emberi társadalmat . Tekints kegyesen és áldással , Benedekre, a mi Szentatyánkra aki vezette a mi Egyházunkat és aki most lelassulóban van. Add meg neki az örömét és tudatát mindannak amit Ő elért és add meg neki az elégtételt, megnyugvást és kiteljesedést minden munkájáért , mint ahogy Te is a hetedik napon , amikor megpihentél és láttad , hogy mindaz amit tettél jó volt.Adj neki békét és segítsd Őt át ezen az átmeneti időszakon. Erősítsd (nyugtasd meg) meg Őt a mi szeretetünkről és köszönetünkről a sok évért amikor Ő volt a Te nyájadnak a Pásztora.Vigyázz a Te hűséges szolgádra és a Te Szent Anyaszentegyházadra az elkövetkezendő napokban ahogy keressük a Szentlelked vezetését . Magasztalunk Téged , Szeretet Istene, a mi Urunk Jézus Krisztus által . Ámen.

Keresztes Imahadjárat 38. imája: Ima Benedek Pápáért és a szent papokért.

Pár héttel ezelőtt került szóba egy ókori régészeti lelet felbukkanása, ami újabb bizonyítékot szolgáltatott a Biblia amúgy is erős történelmi hitelességéhez. Ezúttal a másik oldalon a sor. Persze nem olyan értelemben, hogy a Biblia hitelességét gyengítő lelet került volna elő. Csupán arról van szó, hogy az Isten nemlétét bizonyítani kívánó egyik kritikus rukkolt elő egy újabb húzással, amihez nem meglepő módon nem társul bizonyíték.

Dan Brown legújabb regényéről van szó. Azok kedvéért, akik esetleg nem hallottak még róla, bár Hollywoodnak és a médiának köszönhetően bizonyára kevesen vannak, annyit érdemes tudni munkásságáról, hogy szívesen nyúl olyan témákhoz, amiknek hol kimondott, hol burkolt célja az istenhit gyengítése. Ebben a kategóriában talán a Da Vinci kód a legismertebb. A minden idők legnagyobb példányszámban eladott regényének szerzője egyebek mellett azt sugallja könyvében, hogy Mária Magdaléna Jézus felesége volt, amit persze a gonosz egyházi erők a gnosztikus evangéliumok elhallgatásával vagy megsemmisítésével próbáltak leplezni. Bár a regény állításai a témát ismerők számára nevetségesek, sajnos sokan kizárólag ebből a műből vagy az abból készült filmből szerezték ismereteiket a kérdésről, és ezzel le is zárták a tudakozódást egy olyan forrással kapcsolatban, ami „örök életre buzgó víznek forrásává”^{János 4:14} válhatna bennük.^{Angolul értőknek ajánlott olvasmány a témában A Da Vinci kód feltörése című könyv Darrell L. Bock Ph.D tollából}

Brown legújabb regénye nem egészen két hete került a boltokba, és azonnal a bestseller listák élére ugrott.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme egyáltalán írni erről, főleg, hogy egy regényről van szó, aminek a célja elvileg a szórakoztatás lenne, nem pedig az olvasó ismereteinek elmélyítése. Csakhogy Dan Brownnak mindig sikerül elérnie, hogy az olvasók a műfajtól függetlenül hiteles történelmi vagy tudományos forrásként kezeljék műveit, például azért, mert a történet főszereplője „véletlenül” éppen az adott téma szakértője vagy azért, mert nyilatkozataiban rendre kihangsúlyozza, hogy saját kutatásai alátámasztják, amit ő regény formájában az olvasók elé tár. Lehet, hogy Brown bírálóinak is inkább regényt kellene írni tudományos igényességgel összeállított tanulmányok helyett? Egyszer érdemes lenne kipróbálni.

Az Origin, magyarul ’eredet’ című új regény ezúttal nem közvetlenül Jézust támadja, hanem a vallás és a tudomány között fennálló vélt konfliktust próbálja bemutatni. A Frankfurti könyvvásáron szervezett bemutatón Brown elmondta, hogy legújabb művét az a kérdés inspirálta, hogy „Vajon Isten képes lesz-e a túlélni a tudományt?”

„Vajon vagyunk annyira naivak, hogy elhiggyük, a ma istenei túlélhetik ezt a kort és száz év múlva is itt lesznek?”

Brown azt gondolja, hogy az emberiségnek idővel már nem lesz szüksége Istenre és a hit helyett a technológia, azon belül is a mesterséges intelligencia hozza majd létre azt a kollektív tudatot, ami kielégítheti az ember igényeit egy isteni lény után.

„Lelki tapasztalatainkat egyre inkább az egymással való kapcsolatainkban fogjuk megtalálni.”

Brown ezzel nem sok újat mondott, hiszen az istenné válás nagyon is emberi kísérlete történelmünk első lépése volt, aminek következményeit most is viseljük. Dan Brown nagyjából 200 millió könyvet adott el eddig. Vajon 200 millió olvasójának tudatát összeadva milyen istenpótlót kapnánk?

A legnagyobb probléma Brown logikájával, hogy összekeveri az igazságot az igazság megtalálásának módszerével. Attól ugyanis, hogy valaki hibás módszert alkalmaz, még rátalálhat az igazságra. Más szóval, az igazságot nem befolyásolja, hogy ki hogyan vagy miért talál rá. Ha valaki babonából hisz, vagy mankónak használja Istent, az semmilyen hatással nincs Isten létére. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy az általános iskolai matektanárom egy babonás, paranoiás vénasszony volt, ezért a geometriai ismereteim hibásak. A kettőnek nincs, vagy nem feltétlenül van köze egymáshoz. Attól tehát, hogy valaki megkérdőjelezhető indíttatásból hisz Istenben, Isten léte nem kérdőjeleződik meg.

Istent persze sokan sokféleképpen próbálták már eltemetni. A próbálkozók kétféle eredményt értek el eddig. Volt, aki a sírgödör ásása közben életet talált, és a temetésből születés lett. Mások pedig egy igazi sírgödör mélyén várják, hogy az eltemetni kívánt Isten elérkezettnek lássa az ítéletet. Vajon a még mindig versenyben lévő próbálkozók más eredményre számítanak?

Én mindenesetre továbbra is fenntartom, hogy Dan Brown sem lesz képes igazi akadályt gördíteni a keresők elé. Erre tökéletes példa G.K. Chesterton, aki fiatal korában kizárólag agnosztikus és ateista szerzők műveit volt hajlandó olvasni, akik sikeresen ültették el benne a hit magját azáltal, hogy kétségeket támasztottak benne a kétkedés iránt^{G.K. Chesterton: Igazságot! 65. oldal} . Mindent összevetve azt gondolom, hogy Dan Brown kérdéseit nem lesz nehéz megválaszolni.

http://idokjelei.hu/2017/10/mar-megint-dan-brown/

HIÁBA ÖMLÖTT VOLNA VÉREM? Ó HITETLEN NEMZEDÉK!

Mi történik a haláltusa alatt és után?

<<< Kézirat a purgatóriumból, a cikksorozat első része

<<< A purgatóriumban különböző szintek vannak

Forrás: https://christianae.wordpress.com
A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

1879/2

Ismerik egymást a purgatóriumban?

Igen, a lelkek módján. A másvilágon nincsenek többé nevek. A purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások. De mi ez a valósághoz képest?

Itt teljesen beleveszünk a Jóisten akaratába, míg a földön bármekkora szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát. Nekünk viszont nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten tudtunkra kíván adni, semmi mást.

Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban?

Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek módján, szavak nélkül. Igen, igaz, hogy most beszélek, de vajon ön szellem-e? Megértene-e szavak nélkül? Én viszont, mivel a Jóisten így akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól. A lelkek, a szellemek között akkor is van kommunikáció, amikor az ember még nem halt meg. Így ha jó gondolat vagy szent vágy születik önben, azt sokszor jó angyala vagy valamelyik másik szent, olykor maga a Jóisten közli önnel; ím, ez a lelkek nyelve.

Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen?

A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek még sokkal többet, mások kevesebbet. Földi számítás szerint mondom ezeket, mert itt minden egészen más.

Ó, ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de tízezer esztendőnek tűnik! Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is megismertethesse.

Megtapasztalhatja majd, mennyire megtérül a purgatóriumi lelkek iránti tisztelet. A Jóisten sokszor több kegyelmet ad e szenvedő lelkek, mint maguk a szentek közbenjárására. Ha az atya biztosabban meg akar kapni valamit, kérje azokat a lelkeket, akik jobban szerették a Szent Szüzet, akiket tehát meg akar szabadítani ez a jó Anya; ő maga mondhatja majd el önnek, teljesült-e a kérése.

Egyes lelkek nem a szó szoros értelmében vett purgatóriumban tartózkodnak. Így én nappal önt kísérem mindenhová, ahová megy, éjjel viszont, amikor pihen, erősebben szenvedek; akkor a purgatóriumban vagyok. Más lelkek olykor ott teljesítik tisztulásukat, ahol vétkeztek, vagy az oltár lábánál, ahol az Oltáriszentséget őrzik; bárhol vannak azonban, mindig magukkal viszik szenvedésüket, noha azok valamivel enyhébbek, mint magában a purgatóriumban.

Az atyának nagyon igaza volt, amikor azt mondta, hogy soha ne keressen mást, mint a Jóisten szent akaratát mindenben, amit tesz. Ez lesz boldogsága: Isten akaratát látni mindenben, ami történik önnel, örömben és szenvedésben. Minden egyformán Jézustól jön.

Ó, legyen jó, kétszeresen jó, hogy kedvében járjon Istennek, aki oly jó önhöz! Mindig tartsa rajta lelki szemeit, hogy legapróbb kívánságát is kitalálja. Előzze meg, hogy örömet szerezzen neki. Minél inkább igyekszik kedvében járni, annál többet ad ő is. Rajta nem lehet túltenni nagylelkűségben; ellenkezőleg! Mindig többet ad, mint mi neki. Legyen hát leleményes az odaadásban Isten szeretetéért és dicsőségéért.

Az angol nő, aki vízbe fulladt a Mont Saint-Michelnél, egyenesen a mennyországba jutott. Megvolt benne a halál pillanatában szükséges bűnbánat s ugyanakkor a vágy keresztsége. Mindez Szent Mihály közbenjárására történt így. Szerencsés hajótörés!

Szent Mihály nem örül, hogy az az atya visszavonult, Isten azonban mindenkinek szabadságot ad. Azt akarja, hogy csak olyanok álljanak szolgálatában, akik szívesen szolgálják, és sohasem tekintenek hátra. Mondja meg P. atyának: a Jóisten azt akarja, hogy nagyon bátran folytassa mindazt, amit érte vállalt, de legyen okos, és ne vállaljon többet, mint amennyit erővel bír. Mint már mondtam, imádkozom érte és minden szándékáért, csakúgy, mint önért. IX. Piusz azonnal a mennybe jutott; purgatóriuma már a földön megtörtént.

Honnan tudja, hogy M. P. azonnal a mennybe jutott, ha nem látta, hogy átment a purgatóriumon?
A Jóisten adta tudtomra, s ő az, aki jóságában megengedi, hogy mindent tudjak, amit ön kérdez, ha olyasmi, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, s meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül.

Izzón vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát bizonyos lelkekkel (mert kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja fel előttük titkait. Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek és lélegeznek, akik életükkel és minden lélegzetvételükkel neki akarnak örömet szerezni.

A tisztítóhelyen nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak, és bűneik ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesek. Nos, amint a lélek fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent, vagy inkább egyre jobban értik kölcsönösen egymást, noha nem látja Istent, hiszen az már nem purgatórium volna.

Ha a purgatóriumban nem ismernénk Istent jobban, mint a földön, szenvedéseink nem volnának oly gyötrelmesek, vértanúságunk nem volna oly kegyetlen. Legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya, aki oly régi vágyaink egyetlen célja!

És ha egy léleknek nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, nem kap a purgatóriumban is sokkal több kegyelmet, mint sokan mások?

Igen, minél magasabb helyet kell elfoglalnia a léleknek a mennyben, s ennélfogva minél jobban fogja ismerni Istenét, annál jobban ismeri és annál bensőségesebb egységben van vele az engesztelés helyén is. Itt minden az érdemeknek megfelelően történik.

V.P. három barátja már régóta a mennyben van.

Mi lett akkor P. atya értük mondott imáival?

Akik a mennyben vannak, ha a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. A másvilágon lévő lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem feledkeztek meg róluk a földön, noha nincs többé szükségük az imákra. Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.

A Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!

Milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk?

A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.

Maga a föld nem purgatórium?

Az ott élők közül egyesek már a földön teljesítik, önként vállalt vagy elfogadott elégtétellel: ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak; mások ott kezdik meg, hiszen a föld valóban a szenvedés helye, ám kellő nagylelkűség híján földi tisztulásukat az igazi purgatóriumban fejezik be.

A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről?

Az ilyen halál hol igazságosság, hol irgalom. Ha a lélek félénk, és Isten tudja, hogy felkészült és kész megjelenni előtte, akkor azért ragadja ki hirtelen halállal e világból, hogy megkímélje a rettegéstől, amelyet a végső pillanatban érezhetne. Olykor pedig igazságosságában ragad el lelkeket a Jóisten. Nem vesznek el emiatt teljesen, ám mivel nem részesültek az utolsó szentségekben, vagy kapkodva vették fel azokat, s nem voltak felkészülve a végső útra, purgatóriumuk jóval gyötrelmesebb és hosszasabb. Másokat, akik betöltötték bűneik mértékét, és minden isteni kegyelemre süketek maradtak, azért ragad el Isten a földről, hogy ne szítsák tovább megtorló haragját.

Olyan a purgatórium tüze, mint a földi tűz?

Igen, azzal a különbséggel, hogy a purgatóriumi tűz Isten igazságosságának tisztító tüze, amihez képest a földi tűz egészen enyhe. Puszta árnyék az isteni igazságosság lángolásához képest.

Hogyan éghet egy lélek?
Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne; hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).

Beszéljen arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet?

Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra. A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső megpróbáltatásokon, e végső küzdelmeken, hogy növelje érdemeiket. Az erős és nagy lelkek, hogy még szebb helyre jussanak a mennyben, életük végén és a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a sötétség angyalával – ennek ön is tanúja volt –, de győzedelmeskednek.

A Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki adott életet élt, az utolsó pillanatban elvesszen. Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örül legjobban az ember, mint már említettem, hogy van közbenjárója Isten előtt ama nehéz pillanatban.

S vannak, akik egészen csendesen halnak meg, anélkül, hogy bármit átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem. A Jóistennek mindenben megvannak a maga tervei: mindent az adott lélek javára tesz vagy enged meg.

Hogyan fejezzem ki, mi történik a haláltusa után? Lehetetlen igazán megérteni, hacsak meg nem tapasztalta valaki. Megpróbálom azért elmagyarázni, amennyire tudom.

Amikor a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy ha mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az, hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét. A lélek nem látja Istent, hanem megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek bűnös, mint én voltam, s ezért azt érdemli, hogy a tisztítóhelyre kerüljön, akkor levezeklendő bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, mekkora rossz a bűn az isteni Fenség szemében.

Szent Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet; én egyedül őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből megértheti, miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis igaz, hogy ott van, jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik, misztérium az önök világa számára.

Mi történik akkor, ha egy lélek egyenesen a mennybe jut?

E lélek számára a Jézussal megkezdett egyesülés folytatódik a halál után; ez a mennyország, ám a mennyei egyesülés sokkal bensőségesebb, mint a földi.

Miért viselkedett ma így a Jóistennel? Nem örül a viselkedésének. Oly jó önhöz; ez hálátlanság öntől. És miért foglalkozik mások viselkedésével? Törődjék a magáéval, az elegendő. Nem mindenki ugyanazzal a fejjel gondolkodik; ha az elmúlt hét évben, amióta szólok önhöz, el kellett volna veszítenie a fejét a sok ijedelemtől, már rég megtörtént volna. Nyugodjék meg hát, és ne kezdjen megint úgy viselkedni, mint ma!

Igaza van, hogy nem szereti az elragadtatásokat. Igen, el kell fogadni, ha a Jóisten küldi, de nem akarja, hogy bárki áhítozzék utánuk. Nem ezek vezetnek a mennybe. Az alázatos, önmegtagadó élet kívánatosabb és sokkal biztosabb. Igaz, hogy sok szent részesült kinyilatkoztatásokban és elragadtatásokban, csakhogy ezeket jutalmul adta nekik a Jóisten hosszas küzdelmeik és önmegtagadó életük után, vagy mert nagy dolgokra kívánta felhasználni ezeket a szolgáit az ő dicsőségére.

Mindez észrevétlenül, feltűnés nélkül, az imádság csendjében történt, s ha kiderült, e lelkek teljes zavarba jöttek, és csakis engedelmességből beszéltek arról, amit átéltek. A múltban a Jóisten összetörte, de legyen türelmes és nagyon bátor, mert még a jövőben is össze fogja törni. Mondja meg az elöljáró anyának, hogy ha X nővérhez hasonló vérmérsékletű és jellemű emberekkel találkozik, ügyeljen, és ne hallgasson arra, amit mondani akarnak neki. Amit elmondott nekem, afelől legyen nyugodt.

Íme, így tudja meg, hogy egy kegyelmet csakugyan a Jóistentől kapott. Ezek a kegyelmek úgy érkeznek és úgy lepik meg, mint záporeső egy szép napon a derültnek tűnő égből. Nem kell félnie, hogy saját maga kereste, hiszen eszébe sem jutott. Többször megfigyelte ezt már. Egészen más ez, mint amikor az ember azt hiszi, hogy egy kegyelmet Jézustól kapott, pedig csak lázasan dolgozó képzelete szülte. Az ilyenektől félni kell, mert sokszor a sátán is beavatkozik, és kihasználja a tompa elmét, a gyenge temperamentumot, a nem eléggé józan ítélőképességet, és becsapja a szerencsétlen lelkeket, akik egyébként nem vétkeznek, amennyiben lelki vezetőjük tanácsait követik. Elmondhatom, hogy sok ilyen van a világon mostanában. Így próbálja a sátán nevetségessé tenni a vallást.

Kevesen szeretik a Jóistent úgy, ahogy szeretné. Miközben azt hiszik, a Jóistent keresik, valójában önmagukat keresik, és olyan szentségről álmodoznak, ami nem az igazi.

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

http://metropolita.hu/2017/11/mi-tortenik-a-halaltusa-alatt-es-utan/

2017 október 13.


A Fatimai jelenések 100. évfordulója.

http://littlepebble.org/2017/10/14/message-758-13-october-2017/

1517 ősze. Egyházi vezetők aggódnak a német kisvárosból futótűzként terjedő mozgalom miatt, ami akadályozza a búcsúcédulák zavartalan árusítását, ezzel veszélyeztetik a római székesegyház felépítésének tervét.

2011 ősze. A Magyar Rádió péntek reggeli beszámolója szerint az Amerikában és Európában futótűzként terjedő (bankok és bankárok ellen szervezett) tüntetések okán aggódnak az egyik európai főváros neves protestáns székesegyházának lelkészei, mert a tüntetések miatt a turistáktól származó bevételek elmaradása érzékenyen érinti a székesegyház költségvetését.

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Fontos hír a világ alapjainak felvettetésétől kezdve: „Így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.” (Ez 34,11)

Úton lenni luxus – sokan gondoljuk ezt hasonló módon, mindazok, akik egyszerre több helyen is felelősséget viselünk. Egyrészt szívesen maradnánk tovább ott, ahol éppen dolgunk van, de máris indulni kell a következő helyre, ahová viszont szeretnénk azonnal odaérni. De az már luxusnak számítana, ha csak úgy „mennénk” az utcán. Lépdelni és nézelődni? – ezt nem engedhetjük meg magunknak. Hajszoltságot érzünk vezetettség helyett. Pedig Isten életünk vezetését kínálja. Pedig igazából a gyaloglás az én időm. Ilyenkor lehet felidézni a reggeli igét, ilyenkor lehet imádkozni azokért is, akiknek köszönök útközben. A lépésekbe ágyazott belső lecsillapodás sokszor bölccsé tesz a következő tennivalók átgondolásához, vagy éppen valami egészen új elhatározáshoz, ami nem jutott volna eszembe, ha csak úgy ott teremhettem volna, ahol nem csupán lenni, hanem tenni akarok. Úton lenni tehát nem luxus. Ez az én időszakom az Úrral. Milyen jó, hogy sem az emmausi tanítványok nem érhettek haza, sem Pál nem juthatott Damaszkuszba egy szempillantás alatt. Mennyivel szegényebbel lennénk mi is azok nélkül a változások és tanítások nélkül, amelyek útközben történtek velük, illetve hangzottak el. Tartsuk ajándéknak, ha kiléphetünk az ajtón, mert nem természetes, ha van az embernek lépésnyi ereje! Tartsuk ajándéknak, ha várnak valahol, akár emberek, akár csak tennivalók! De a legnagyobb ajándék az Úr, aki mellénk szegődik akárhol vagyunk. Így szóltak egymáshoz a tanítványok az emmausi úton:

Írta: Margit István


Szabadon élni címmel jelent meg két esztendővel ezelőtt az Egyesült Államokban egy önéletrajzi ihletésű kötet, amit már több nyelvre is lefordítottak, és szinte mindenütt bestseller lett. A könyv szerzője a szerb származású, Ausztráliában élő Nick Vujicic. A 29 éves fiatalember nem mindennapi jelenség. Egy ritka és kegyetlen betegség, a tetra-amelia szindróma következtében karok és lábak nélkül született, de Istennek úgy tetszett, hogy éppen ilyen állapotában akarja őt felhasználni. Fiatalon hitre jutott, és mindjárt szolgálatot vállalt a helyi gyülekezetben, ahol édesapja volt a lelkipásztor. Megtanult mindent, amit más, egészséges ember könnyedén elvégez: szörfözik, zenél, számítógépezik. Kicsiny, csökevényes talpaival focizik, fogat mos, fotózik. Egy ideig még cirkuszi akrobataként is működött. A közelmúltban megházasodott: malajziai lányt vett feleségül, most várják első gyermeküket. A világot járva – bizonyságtételével – emberek millióknak ad reményt, segítve nekik, hogy leküzdjék nehézségeiket. Amit hirdet, azt meg is éli, s ettől lesz hitelessé. Szavaiból biztatás és szeretet árad, egyetlen vágya, hogy másokon segítsen; ahogy könyvében is írja: „Hiszem, hogy teljes életet élek. S azt szeretném, hogy ezt az életet mások is megtapasztalják, olyanok, akik most talán próbák, nehezek alatt vannak. Előadásaimban arra törekszem, hogy adjak valamit másoknak abból a hihetetlen gazdagságból, amivel a Mindenható megajándékozott engem”

Margit István / Pécel

Jézus szavai a vakon született koldushoz: „Ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.” (Jn 9)

A toronyórára nézve meglepődtem, mert valótlan időt mutatott. Hiszen ott nyolc óra sem volt még, karórámon pedig már fél kettő. Miközben a látottakon méltatlankodtam, a toronyban fél kettőt kongattak.

Bizony, ez az óra szomorú tapasztalati igazságról prédikált akkor számomra. Azokról a hitben élő emberekről, akik a szájukkal Isten igazságait helyesen „hasogatják”, de hétköznapi életük attól eltérőt mutat. Hiszen Mennyei Atyánk azzal bízott meg mindenkit, hogy „életnek beszédét” tárja mások elé. A környezet számára az üzenet akkor hiteles, ha azt a ’beszélő’ életvitelével összehasonlíthatják, és a kettő fedi egymást.

A keresztyéneknek a pontos időt kell mutatnia, mivel későre jár már, és közel az a pillanat, amikor lejár a kegyelem ideje. A sötét éjszakában egy-egy hiteles élet ragyoghatja Isten dicsőségét: őt hirdeti, róla beszél, őt magasztalja, őrá mutat.

Igazítsuk tehát óránkat Istenéhez, hiszen az minden korban és helyzetben egyedüliként mutatja a pontos időt! A földön ehhez igazodik minden.

Az idő pedig feltartóztathatatlanul múlik, egészen addig, amikor már idő többé nem lesz.

Benedek Csilla / Pécel

Tanács a keresztyéneknek: „Igyekezz kipróbált munkásként megállni az Isten előtt, mint aki nem vall szégyent, és helyesen hasogatja az igazság beszédét.” (2Tim 2,15)

Zsolt 41,2

Vánszorog egy sóhaj utánam

Vánszorog egy sóhaj utánam,
valakié, ki itt vagy ott
fázik, szorong, szenved magában:
"Simogass meg, mert meghalok!"

A Krisztus utáni első néhány évszázadban a gladiátorok vad üvöltése, az oroszlánok csontropogtató csámcsogása lett hitvalló életük nyeresége. Nérótól Diocletianusig számtalan császár, helytartó a legfőbb ellenséget bennük látta. Majd következett az ismeretlen évszázadokba vesző történelem, de újra nevesítve találkozunk velük a husziták, valdensek és reformátorok üldöztetésekor.

Az ellenreformációban messzire világító máglyák tüze mellett győzelmi tort ült felettük a római egyház; a magyar honban tizedeli őket még a török horda is; érseki és püspöki áldással pedig nyúzza a császári katonaság; az azt kísérő szabadságharcokban a hitből és hazaszeretetből vállalt önkénteségük teszi próbára életüket.

A 18-19. században a hivatalos protestáns egyházak részéről gúny és kiközösítés lett osztályrészük, majd a modern teológia felsőbbrendűsége tiporta sárba a Jézus Krisztusba vetett gyermeki hitet.

Különleges ellenségnek kijáró elbánásban részesítette őket mind a nemzeti, mind a szovjet/magyar szocializmus, és számtalan keresztyén hitvalló mártír neve lenne olvasható az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások, de a gulyáskommunizmus talán soha fel nem állítandó emléktábláin is.

Bátor helytállásuk példa az októberi neves eseményekre emlékező hívő embereknek. Élettörténetük a bibliai Zsidókhoz írt levél hithősökről szóló fejezetének folytatása, s mi tudjuk, hogy a felsorolás folytatódni fog...

Ők megőriztettek hitük megtagadásától, méltóvá tette keresztyénségüket az Úr a mártírságra. Emlékük legyen áldott!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel



„Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézus Krisztusra...” (Zsid 12,1-2)

A Halhatatlanok Társulatát 1996-ban egy portrésorozat nyomán hozták létre hazánkban. A társulatba a nagyközönség választja be azokat, akik a kultúráért, művészetért és a társadalomért sokat tettek. Ezeknek a lábnyomát rögzítik, majd nemes anyagba öntik, és egy bizonyos helyen a járdába építik.
Mi-mindent megragad az ember, hogy eljusson a halhatatlanságra! Ezért is neveznek el egyesekről utcát, másoknak köztéri szobrot állítanak, de ezt segíti az élet- és önéletrajz, családfakutatás, a Guinness rekordok könyve, Ki, Kicsoda? kiadvány stb.
A mennyei halhatatlanságot, örök létet azonban egyedül Jézus Krisztusban készítette el Isten az ember számára. Nem az egyén saját teljesítménye alapján, hanem az ő Fia tökéletes áldozata által!
Jézus Krisztus lábnyoma maradandóvá lett itt a földön, „és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek”. (1Pt 2,21)

Írta: Mikolicz Gyuláné


Egy nemzetközi találkozón a határon túli magyar lelkész bemutatkozásként elmondta, hogy ő sokszorosan kisebbségben érzi magát: mint magyar az idegenek közt, valamint református ott, ahol más az államvallás, és azon belül is, mint egy nem túl nagy létszámú keresztyén szervezet tagja.
Nemcsak határon túl, hanem határon innen is hajlamosak vagyunk öröklött vagy önként vállalt kisebbségi létünk miatt elnyomottnak érezni és sajnálni/sajnáltatni magunkat. Olykor kényelmetlennek érezzük, hogy mások vagyunk, mint a nagy átlag, hogy kilógunk a sorból. Pedig a Bibliában sehol nem olvasunk olyat, hogy a többséghez tartozni feltétlenül jó dolog. Sőt! Jézus tanítása szerint a széles út, amin sokan járnak, kárhozatba visz.
Egy mostanában olvasott könyv azt értette meg velem, hogy kisebbséghez tartozni lehet egyenesen kiváltság is! Az Ige maradéknak nevezi azokat, akik a korszellemmel, elvárásokkal, sőt kényszerrel is dacolva hűségesek maradnak Urukhoz, ragaszkodnak rendeléseihez. Akár Izrael, akár az emberiség történelmét, vagy az egyháztörténelmet vizsgáljuk, megfigyelhető, hogy Isten mindig a maradékon keresztül vitte előre üdvözítő tervét. Gondoljunk csak Illésre, Dánielre vagy a reformátorokra. Ezekben a hetekben, amikor történelmünk és hitünk hőseire emlékezünk, adjunk külön hálát azért, ha olyan kisebbséghez – maradékhoz tartozhatunk, akik ismerhetjük Isten megváltó tervét, és annak továbbvivői lehetünk!


„Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint" (Rm 11, 5)