Szél Bernadett, az LMP társelnöke közérdekű adat-igénylést nyújtott be, elmondása szerint azért, hogy kiderüljön, valóban létezik-e a Soros-terv. G. Soros terve azonban évek óta nyilvánosan elérhető az interneten, hiszen a szerző maga tette közzé ezt az írást.

G. Soros 2015 szeptember 26-án publikálta a migrációra vonatkozó saját elképzeléseit a Project Syndicate nevű weboldalon (ITT, erre a szürke linkre kattintva lehet elolvasni, Szél Bernadett számára sincs titkosítva).

“Az Európai Uniónak átfogó tervre van szüksége a válság kezelése érdekében, ami gondoskodik a menekülthullámok hatékony irányításáról, hogy ezáltal a menekültek biztonságban és rendezett módon megérkezzenek, olyan ütemben, ahogyan Európa befogadó-képessége azt lehetővé teszi” – írta Soros, majd elkezdte részletezni, hogy ő szerinte milyen lépésekből kell álljon a terv.

Soros kifejtette, hogy az Európai Unió befogadó-képességét fokozni kell, hogy minél több menekült érkezhessen és a bevándorlás biztonságosabbá váljon.

G. Soros tervét hat pontban foglalta össze. Ezek:

• 1. Az EU évente minimum egymillió menedékkérőt kell befogadjon “az előrelátható jövőben”. A befogadott menekülteket szét kell osztani az uniós tagállamok közt. (Soros itt visszautal arra, hogy egy szerdai csúcstalálkozón végre elfogadták a migránsok elosztásának tervét.) Az EU minden migránsnak 15000 eurót kell biztosítson lakhatásra, orvosi ellátásra és oktatásra. Ennek költségét hitelből kell fedezni.
• 2. Az EU rengeteg pénzt ki kell fizessen Libanonnak, Jordániának és Törökországnak, hogy támogassa azokat a menekülteket, akik jelenleg ezekben az országokban élnek. Az EU emellett többek közt amerikai hitelből évente 8-10 milliárd eurót kell adjon a frontországoknak, a migránsok segítése céljából.
• 3. Az EU azonnal el kell kezdjen felépíteni egy közös menekültügyi hivatalt, majd a határvédelem jogát el kell venni a tagállamoktól és átadni az Európai Uniónak (közös határőrizet). Egyetlen uniós hivatalban központosítani kell annak megállapítását, hogy ki jogosult a menedékjogra és ki nem az. A menedékjogra nem jogosult migránsokat olyan módon kell “visszafordítani”, hogy ne sérüljenek a jogaik (a jogvédők nézetei alapján ez eleve lehetetlenné teszi kényszer alkalmazását).
• 4. Az EU biztonságos bevándorlási útvonalakat kell létrehozzon a menedékkérőknek. Ez azzal kell kezdődjön, hogy a frontországokból (Görögország és Olaszország) a célországaikba szállítja őket. (Jól érti az olvasó: Soros szerint a migránsok eldöntik, melyik európai országban akarnak élni, és egy uniós hivatal oda el kell juttassa őket.)
• 5. Az EU által felvett hiteleket arra (is) kell fordítani, hogy létrejöjjön egy globális standard a menedékkérők és migránsok kezelésére vonatkozóan.

“Ez az átfogó terv ötödik eleme”

– írta G. Soros, még mindig tervnek nevezve, amit a publicisztika kezdő soraiban is tervnek nevezett.

• 6. “Annak érdekében, hogy az EU évente egymilliónál több menekültet és migránst tudjon befogadni, mozgósítani kell a magánszektort: NGO-kat, vallási szervezeteket és vállalkozásokat“. (Soros szó szerint írta az NGO-k mozgósítását). “Ezt elősegítendő, támogatókat és megfelelő IT kapacitást kell bevonni.”

A publicisztika után az oldal feltünteti, hogy “George Soros a Soros Fund Management és az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) elnöke.” Ez az a donor-szervezet, amin keresztül többek közt a Magyarországon működő NGO-k is több száz millió forint támogatásban részesülnek. A szerző saját maga közölte az Európai Uniónak ajánlott migrációs tervet, amit mindvégig tervnek nevezett (az angol szövegben “plan”).

Szél Bernadett és számos más politikus ezek után tagadja a Soros-terv létezését, ami a nyelvismeret vagy a tájékozottság hiányáról árulkodik, vagy esetleg arról, hogy ők maguk is részesülnek a Soros által említett “NGO-k, vallási szervezetek és vállalkozások” számára elérhető anyagi juttatásokból.

http://www.hidfo.ru/2017/10/itt-a-soros-terv-barki-altal-olvashato/

Elhangzott a parlamentben: a Soros-terv a Sátán legvégső támadása

„Ma már tudjuk, hogy a fatimai harmadik titok szerint (...) a sátán legnagyobb és legvégső támadása az egyház ellen a családok elleni támadás lesz” – mondta napirend előtti felszólalásában a KDNP politikusa, Aradszki András.

A felszólalás címe:

„A sátán/Soros terv ellen küzdeni keresztény kötelesség”

Az energiaügyért felelős államtitkár szerint a végső támadás már elérkezett, 

„látjuk ezt már az abortusz, az eutanázia, az egyneműek házassága és a genderelmélet politikai erőltetése vonatkozásában is”.

De Aradszki szerint ezt látjuk Soros György támadásában is az európai család ellen, mikor migránsok 10 millióival hígítaná fel a keresztény kontinenst. 

„A sátán elleni küzdelem pedig keresztény kötelességünk!”

Hogy hogyan? Az államtitkár ezt is megválaszolja: 

„A rózsafüzér a legerősebb fegyver a Gonosz ellen, képes a történelem megváltoztatására. És ezt Soros György is meg fogja tapasztalni!”

Botos Tamás

Október 11-én Ferenc pápa azt mondta, hogy nem kell félni a végítélettől, mert "a történet végén ott van az irgalmas Jézus, így minden meg lesz mentve. Minden."

Ferenc pápa összegyűjtött kijelentéseit, amelyek tagadták a pokol létezését, Sandro magiszter publikálta október 20-án.

"A végítélet olyan, mint egy hatalmas sátor, ahol Isten üdvözli az emberiséget, hogy örökké vele éljenek" - mondta Ferenc pápa augusztus 23-án. A magiszter megmutatta, hogy Ferenc sokszor az evangéliumok bizonyos részeit idézi csak, kihagyva Jézus örök kárhozattal kapcsolatos figyelmeztetéseit.

Ha Ferencnek igaza van, akkor senkinek sincs szüksége sem rá, sem az egyházra, továbbá különbség sem lenne a szentek és a gonosztevők között.

https://gloria.tv/article/BAtPX9yKLHj264ExHy2EVL3iB

Az alábbi cikk a ChurchPOP oldalon jelent meg. Szó szerinti fordításban közöljük.

A Biblia teljes mértékben központi helyet foglal el a katolicizmusban – akkor miért övezi olyan sok tévhit?

Íme, az öt leggyakoribb tévhit a Bibliáról és a katolikus egyházról.

Első tévhit: a katolikusok nem gondolják, hogy a Biblia kötelező jellegű

Valóság: Ez rendszerint úgy történik, hogy a protestánsok azt állítják, hogy a katolikusok a Hagyományt vagy a Tanítóhivatalt helyezik előtérbe a Bibliával szemben. Ez egyszerűen hamis.

A katolikusok hiszik, hogy a Biblia Isten sugallmazott Szava, és a legmagasabb tekintély minden tanításában. A hiteles Hagyomány, csakúgy, mint Isten kötelező érvényű Szava (2 Tesz 2,15) nem mondhat ellent a Bibliának. A Tanítóhivatalnak sincs tekintélye ahhoz, hogy megváltoztassa vagy helyettesítse az Írásokat.

A katolikusok inkább azt hiszik, hogy az Egyház “nem Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat tanítja, amennyiben ezt a Hagyományt isteni parancs alapján, a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti...” (Dei Verbum, 10)

Második tévhit: A katolikusok könyveket adtak hozzá a Bibliához

Valóság: Ironikus, hogy ezt a vádat rendszerint a protestánsok hangoztatják, miközben valójában éppen az ellenkezőjéről van szó: a katolikusok a hagyományos Bibliát teljes egészében használják, míg a protestánsoknak kevesebb könyvük van.

A bibliai kánon története bonyolult, de legyen elegendő annyit mondani, hogy nem volt teljes egyetértés a negyedik századig arról, hogy mi a pontos listája a kánoni könyveknek. Ekkor a helyi püspöki tanácsok és a pápa széleskörű megegyezésre jutottak a 73 kánoni könyvet illetően, amelyek még ma is használatosak a katolikus egyházban.

Miközben maradt néhány nézeteltérés, a 73 kánoni könyvet több mint ezer évig használták, amíg a protestánsok nem távolítottak el hét könyvet (valamint egy pár könyvből részleteket töröltek), amelyeket mind a katolikusok, mind az ortodoxok elfogadtak, és egy olyan kánont határoztak meg, amelyet a korai egyházban egyetlen közösség sem használt.

Harmadik tévhit: A katolikus egyház nem akarja, hogy a katolikusok ismerjék a Bibliát

Valóság: Ez egyszerűen hamis. Íme, amit a II. Vatikáni Zsinat mondott erről a témáról: "...a Szent Zsinat nyomatékosan buzdítja, és különösen sürgeti az összes Krisztus-hívőt,... hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg „Jézus Krisztus fönséges ismeretét” (Fil 3,8)". A zsinat ezután idézi a korai egyházatyát, Szent Jeromost: „Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” (Dei Verbum, 25).

A katolikus egyház történelme során lefordította a Bibliát népi nyelvekre, néha még ábécét is alkotva olyan nyelvek számára, amelyek nem rendelkeztek vele. És a jelenlegi Lectionarium – vagy a misén olvasott szentírási olvasmányok rendje – hároméves ciklust foglal magába, amely mind az Új-, mind az Ószövetséget lefedi. Ez ezt jelenti, hogy egy vasárnapi szentmisére járó, átlagos katolikus rendszeresen hallja a Biblia terjedelmes részét.

Negyedik tévhit: a katolikus tanítás ellentmond a Bibliának

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen azt tantja, amit a Biblia tanít.

Természetesen nem védhetem meg ebben a cikkben a teljes katolikus tanítást, de igen, még azok a tanításokat is, amelyeket a protestánsok elvetnek, mint állítólag a legnyilvánvalóbban téveseket, tanítják az Írások. Tisztítótűz (Korintusiaknak írt első levél 3), a sola fide elutasítása (Jakab 2,24, Máté 25), a Szájhagyomány tekintélye (Tesszalonikiaknak írt második levél 2,15), még a halottakért mondott ima is (2 Makkabeusok 12) mind az Írások tanítása.

Az igaz, hogy néhány katolikus tanítás nem található meg kifejezetten a Szentírásban. De nem mondanak ellen a Szentírásnak, hanem az Apostoloktól kapott szájbeli Hagyományon alapulnak, amelynek maga a Szentírás ad tekintélyt (Tesszalonikaiaknak írt második levél 2,15).

Ötödik tévhit: a katolikusok nem fogadják el szó szerint a Bibliát

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen elfogadja szó szerint a Bibliát.

Igen, az Egyház elismeri az Írások spirituális jelentéseit (KEK 116), de azok a szó szerinti értelemre épülnek, amelyeket elsőként kell elfogadni. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezt mondja: „Szó szerinti értelem (sensus litteralis): A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás „egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen” " (KEK 116).

Ez nem jelenti azt azonban, hogy az egész Szentírást egyformán értelmezzük. Műfaj, irodalmi formák, kifejezések, történelmi környezet, stb, ezeket mind figyelembe kell venni ahhoz, hogy felfedezzük a szó szerinti értelmet. Például, ha a Teremtés könyve szerzőjének az volt a szándéka, hogy a teremtés hat napját képletesen kell értelmezni, akkor a metaforaként olvasás jelenti a szó szerinti értelmezést (ez az, amikor az egyház nem érthet egyet a Szentírás néhány fundamentalista olvasatával). De a katolikusok nem utasíthatják el a Szentírás egy olyan szakaszának szó szerinti értelmezését, amely nem tetszik nekik, és nem értelmezhetik allegorikus formában azt, ami nem állt a szerző szándékában.

Te mit adnál még hozzá a listához?

Csak egy megváltoztatott (a cikkben szó szerint az “elfajzott”- bastardized jelzőt használják – a szerk.) liturgia lesz engedélyezve 2018 után az Új Egyházban

2017. október 9.   Friss hír az Una Voce Malta-tól

A Modernista Vatikán az új egyház keretein belül csak akkor teszi lehetővé hagyományos mise tartását, ha alkalmazzák a Novus Ordo Lekcionáriumot és Naptárt. Ez azt fogja jelenteni, hogy hagyományos katolikus mise nem engedélyezett az Új Egyházon belül. Figyelmet érdemel a Szent Péter Testvériségről és Krisztus Király Intézetről szóló bekezdés.

Az SSPX.-nek (Szent X. Piusz Társaság) adnak egyedül „ideiglenes felmentést”, ”a megegyezés érdekében”. Több felmentés nem megengedett! Lényegében igazi Szentmise tartása – katolikus imádással, imákkal és szertartással csak – ahogy Fr. Malachi Martin mondta 20 évvel ezelőtt – az „Underground” Egyházban lesz lehetséges.

Az Apostoli Szentszékhez közeli mértékadó források jelezték, hogy valamikor 2018. második felétől kötelezővé válik az Új Rend szerinti Lekcionárium és Naptár alkalmazása a szentmisén.

Az új Római Katolikus Misekönyv 2018. adventjének első vasárnapján válik elérhetővé, de a Vatikán hagy egy kétéves periódust a bevezetésére.

Ezek a változások várhatóan sokkal drasztikusabbak lesznek, mint ahogy azt az Universae Ecclesiae jelezte, amelyik kimondja:

25. Új szenteket és az új bevezetők bizonyos részeit az 1962-es misekönyvbe később kiadott rendelkezések alapján lehet és kell beilleszteni. (kiemelés tőlünk)

A Vatikán által elfogadott társaságok és intézetek, mint a Fraternity of Saint Peter (Szent Péter Testvérisége) és az Institute of Christ the King (Jézus Kirány Intézete) valószínűleg felmentést fog kérni, de feltehetően minden kérelem el lesz utasítva.

Úgy tűnik, az egyetlen kivétel az SSPX, amelyiknek ideiglenes felmentést adhatnak, hogy létrejöhessen egy megállapodás az SSPX és Róma között. Ha azonban a felmentés csak átmeneti jellegű lesz, várhatóan az SSPX több papja is csatlakozik majd Richard Williamson püspök úgy nevezett Ellenállásához (korábbi nevén SSPX-SO), és többen válnak önállóvá. Ez pedig a hagyományos katolikus mozgalmat töredezettebbé teszi, mint az korábban bármikor volt.

Foederatio Internationalis Una Voce

http://www.fiuv.org/news.html

A FIUV egy laikus mozgalom, amelynek fő célja annak biztosítása, hogy a Missale Romanum (1962-es kiadás) az egyházban a liturgikus ünneplés egyik formája legyen, és így őrzője a latin és gregorián énekeknek, valamint a polifón szakrális zenének. A Közgyűlést kétévente Rómában hívják össze, a választások a Tanácsnak és az elnökségnek vannak fenntartva. A jelenlegi elnök Felipe Alanis úr a Una Voce Mexico-tól. A Szövetséget a Szentszék elismerte, nézeteit a római gyülekezetek tiszteletben tartják, és képviselőit fogadják. 

Forrás: http://radtradthomist.chojnowski.me/2017/10/dr-john-rao-call-your-office-only.html
Fordító: Merész Andrea

IRVING, Texas, Október 9. (LifeSiteNews) — “Nyilvánvaló, hogy a felajánlás (Oroszországé) nem történt meg olyan módon, ahogy a Szűzanya kérte” – mondta Raymond Burke vatikáni bíboros a hétvégén a fatimai jelenések századik évfordulója alkalmából tartott találkozón az esemény csúcspontjaként elmondott beszédében.

Hozzátette: „Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Szent II. János Pál pápa eltökélt volt a felajánlás véghezvitelében 1984. március 24-én és abban, hogy a Szűzanya elfogadta azt.”

Ugyanakkor a bíboros megjegyezte: “Égetően szükséges ma is a megtérés az ateista materializmusból és kommunizmusból, valamint Oroszország felajánlása Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oly módon, ahogyan azt Ő kérte.”

A vatikáni legfelsőbb bíróság korábbi feje egyúttal megismételte felhívását, melyet korábban, májusban a római Élet Fórumon intézett a hívek felé: dolgozzanak és imádkozzanak, hogy megvalósulhasson Oroszország felajánlása a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az általa meghagyott módon. A bíboros idézte a jól ismert fatimai titok végét, amelyben a Szűzanya így jövendölt: „Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, Oroszország megtér és a földre a béke korszaka köszönt.”

A konferencián 700 résztvevő jelent meg, ezzel a fatimai jelenések százéves évfordulójának legjelentősebb észak-amerikai eseményévé avatva azt. Burke bíboros, akit több ízben is felállva ünnepelt a hallgatóság, előadásában részletesen foglalkozott a fatimai üzenetekkel, a Szűzanya jövendöléseivel, és a várható következményekkel, amennyiben nem fogadjuk meg intelmeit. A főpap szerint közvetlen kapcsolat van a harmadik titok közismert jövendölése, amely a papok és szerzetesek üldöztetéséről és vértanúságáról, valamint egy pápa haláláról szól, és az Egyház jelenlegi súlyos válsága között.

“Az Egyház pásztorainak, a Szentatyának, vele egyetértésben a püspököknek és legfőbb munkatársaiknak, a papoknak feladata a hit bátor továbbadása a maga teljességében” – tette hozzá. “Ennél fogva a harmadik titok különösképpen szól azoknak, akik pásztori szolgálatot látnak el az egyházban. Ha ők nem adják át a hitet, az Egyház változatlan tanításával és gyakorlatával összhangban, ha felszínes, zavaros vagy világias módon viszonyulnak hozzá, hallgatásuk a szó szoros értelmében véve halálos fenyegetést jelent azon lelkek számára, akiknek a gondozására felszentelték őket.”

Burke bíboros, aki a hit védelmében maga is nyilvános elszenvedője volt különböző nehézségeknek, így folytatta: “Soha ne féljünk elfogadni a szenvedést, mely Krisztus melletti kiállásunk miatt ér minket, hiszen Ő a mi szívünk igazi kincse.”

“Nem szabad kétségbeesnünk, emlékezzünk rá, hogy a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve a dicsőségbe emeltetett, és sohasem szűnik meg szeretve értünk dobogni, akiket isteni fia Neki adott, amikor a kereszten haldokolt.” – mondta.

A bíboros Szent II. János Pál pápának 1982-ben, – a világ a Szűzanya Szeplőtelen Szíve számára történő felajánlása során- mondott szavaival fejezte be előadását: „Mária felhívása (a felajánlásra) nem csak a múlt korokra szólt. Ennek a felhívásnak minden nemzedék eleget kell, hogy tegyen, az ’idők jelei’ újabb és újabb megnyilvánulásainak megfelelően. Szünet nélkül vissza kell térnünk ehhez a felhíváshoz és szünet nélkül újra vállalnunk kell.”

A Catholic Action által szervezett eseményt bemutató videók hamarosan elérhetőek lesznek a szervezet honlapján.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/cardinal-burke-russia-was-not-consecrated-in-the-manner-requested-by-our-la

Írta: John-Henry Westen
Fordította: Sályi Anna

HÁLÓMMÁ KELL VÁLNOD!

AKAROD, HOGY MEGÁLDJAM AZ ÉTELEDET?

Írta: Dr. Mikoliczné Virág


Félve érdeklődtem egyik kedves ismerősömtől, miként alakult helyzete a munkahelyén. Legutóbb ugyanis panaszkodott, hogy ellenséges légkör veszi őt körül. Legnagyobb meglepetésemre most arról számolt be, hogy minden egészen megváltozott. A közmunka program keretében számos új munkatárs érkezett, és megszűnt az a belterjesség, ami bennfentesekre és kirekesztettekre osztotta a kollégákat. Az előzmények ismeretében ámulva hallgattam őt, és nemcsak annak örültem, hogy a könnyek helyett mosolyt látok, hanem, hogy Isten látni engedett valamit abból, mennyire gazdag az ő tárháza, milyen kimeríthetetlenek lehetőségei...

Csüggedéseink oka gyakran az, hogy nem látjuk kibomlani azt a megoldást, amit mi annak vélünk. Énekeljük, hogy "Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd...", közben pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy Isten a mi elképzelésünk szerint oldja meg a problémákat. Pedig ő, legtöbbször nem onnan közelít, ahonnan mi, és nemcsak azt akarja munkálni, amit mi fontosnak tartunk. Érdemes elengedni saját sémáinkat, és helyette inkább arra várni, miként akarja az Úr előrevinni tervét, amiben – kegyelméből – nekünk is részünk lehet.
Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak útjaim a ti útjaitoknál és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézs 55,8)

Ne félj! – ezeket a szavakat többször is olvashatjuk a Bibliában. Bizonyos helyzetekben ezt jogosan értelmezhetjük így: Ne félj Jézustól! A Sátán is biztat ezzel: Ne félj Jézustól! Ne tarts tőle, ne vedd komolyan! Csak egyike ő a jelentős személyiségeknek.

De ha látja rajtad az Isten iránt ébredő érdeklődésedet, akkor taktikát vált, s már így bíztat: Jézustól félj! Megnyomorít, kizsákmányol, maradi leszel…

Jézus határozott felszólítása nem céltalan: ha hiszel neki, mostantól új életed lesz, ember halász leszel – ne félj!
(A debreceni BSz csendes nap – okt. 01. – záró szolgálata /Vincze András/ alapján)

És mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! (Lk 5,10)

Bizonyára ismerősen hangzik a latin eredetű idézet: Palma sub pondere crescit! A mondás valószínűleg abból a felismerésből fakad, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához. Ahogyan az egyre nehezedő leveleket húzza saját súlyuk, úgy engednek teret a többi levél számára is a növekedéshez. Ezért minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is.

A fenti mondás ezért arra utal, hogy az ember teste, lelke, személyisége akkor fejlődhet egészséges módon, ha azt megfelelő időben és kellő mértékben nehézségek és próbák érik. Ha pedig valakit még a széltől is óvnak, és az élet próbásabb eseményeit cukormázba vonják számára, akkor ez kárára lesz, mert nem erősödik kitartása és problémamegoldó képessége.

Minap egy áruház könyvespolcán kamaszlányoknak készített könyvön akadt meg tekintetem. A kiadvány a menstruáció várható nehézségeire segít felkészíteni a tiniket. A tájékoztatás mellett, a hónap mindegyik napjához volt valami "jó tanácsa" is: melyik napon milyen érzésekre és történésekre figyeljen fürkészően a kötet ifjú olvasója. Végül pedig még jegyzetelésre is kaptak lehetőséget: 1-31-ig ott sorakoztak a hónap napjai, és mellettük ez a kérdés árválkodott: Mit éreztél ma? – majd következett a kipontozott rész a válaszhoz.

Amikor a felkészítés bölcs szándékával megveszi ezt a könyvet serdülő csemetéjének valamelyik szülő, akkor ez a kiadvány arra is késztetni fogja olvasóját, hogy folyamatosan fürkéssze érzéseit. Így, a még fejletlen személyiségű fiatal "tudományos forrásból" kap ösztönzést arra, hogy állandóan "hőmérőzze" érzelmeit, figyelje teste és lelke rezdüléseit. Ezzel kezdetét veszi, és szüntelenül erősödik az önmaga körüli forgolódás.

A könyvecske nem a próbák megoldására és elviselésére készít fel, hanem arra, hogy olvasója ott is nehézséget szimatoljon, ahol szinte nincs is mit észrevennie.

Egy másik könyv, a Biblia, viszont ilyet sohasem tesz, mert nem bíztat arra, hogy igyekezzünk kicselezni és megúszni a próbákat. Mint ahogy arra sem olvasunk benne felszólítást, hogy ízlelgessük, boncolgassuk, vagy naplóban örökítsük meg a nehézségek idején felbukkanó érzéseinket.

A Szentírás arra buzdít, hogy a próbákban legyünk kitartóak, és a nehézségek elhordozásához Istentől kérjük az erőt. Urunk, az övéinek sem ígér cukormázzal bevont életet, rózsaszín felhőcskéket és szellőtől is védett oázisokat, de azt igen, hogy sohasem hagy magunkra. Nála megnyugvást találunk, bátorítást és erőt meríthetünk minden időben.

Horváth Mária / Pécel

Jézus tanácsa a próbákhoz: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."
(Mt 11,28)

(Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek c. könyv, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).

Egyetlen perc alatt szétosztottuk magunk közt az újszülött vonásait. Földi életének második órájában még nem volt sem képessége, sem késztetése arra, hogy alkalomhoz és társasághoz illően rendezze arckifejezését. Ő egyszerűen csak aludt, és közben hasonlított. Azóta – gesztusait és fintorait látva – felhagytunk a rokon-azonosítással, és boldogan vesszük tudomásul: ember született ismét, előre eltervezett egyéniség. Nem a rokonok összerakó játéka, hanem Isten teremtő fantáziájának lenyomata ő.
Újjászületett keresztyénként mi is hordozunk vonásokat: annak a lelki vezetőnek, családnak a sajátosságait, akiket használva Isten örök élettel ajándékozott meg. Természetes jelenség ez, de a vonások sosem lehetnek fontosabbak magánál az életnél. Ha a gyermek nem fejlődik, nem növekszik, ostobaság lenne azzal foglalkozni, kire hasonlít. Az életmentés ennél sokkal fontosabb: rá kell vezetni az életben maradás feltételére, a táplálkozásra, hogy növekedjen.
A lelki növekedés alapja az Igével való táplálkozás, annak beépítése gondolkodásunkba és életgyakorlatunkba. Erre kell összpontosítanunk, és erre kell buzdítanunk mindenkit. Mivel beleszülettünk Isten családjába – ha beleszülettünk! -, arra fogunk hasonlítani, aki minket újjászült,
aki családjának a feje: Jézus Krisztusra. Hasonlóságunk pedig nem utánzás, hanem engedelmesség által bontakozik ki, ez nagy különbség! Mások utánzása nevetségessé, görcsössé tesz, amíg a Krisztusnak való engedelmesség nemessé érleli az ember jellemét.

Bertrand Russell, az igencsak közismert néhai ateista „Miért nem vagyok keresztény” című esszéjében leírja, hogy egykoron mennyire mellbe vágta egy gondolat, amit John Stuart Mill fogalmazott meg önéletrajzában: „Az apám arra tanított, hogy a ’Ki teremtett engem?’ kérdés megválaszolása lehetetlen, mert azonnal felmerül, hogy akkor ’Ki teremtette Istent?’” Ebből Russel arra következtetett, hogy „mivel mindennek van oka (okozója), ez alól Isten sem lehet kivétel, tehát Isten létezésének is kell, hogy legyen oka (okozója).”

Bár Russel fenti kijelentése az Ősrobbanás elméletének megfogalmazása előttről származik, érdekes módon Stephen Hawking is felteszi ugyanezt a kérdést Az idő rövid története című könyvében, amiben egy mindenre egységes választ adó elmélet után kutat:

„Szükség van-e [ehhez] teremtőre és amennyiben igen, kifejt-e más hatást a világegyetemre és ki teremtette Istent?”

Az igazat megvallva, a kérdést leggyakrabban gyerekektől hallani, így meglepő, amikor tekintélyes tudósok vagy filozófusok szájából hangzik el. Isten természetét vagy fogalmát, illetve a természetről manapság sokak által vallott nézeteket figyelembe véve azonban a válasz nem annyira bonyolult. Főleg azért nem, mert a látszólagos nehézség a kérdésfeltevésben rejlik. (Természetesen fontos, hogy az ember alázattal közelítse meg az élet fontos kérdéseit, és emlékezzen, hogy „ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, az az ember igazában még semmit sem tud úgy, ahogy kellene,”^{1. Kor 8.2} ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit sem tudhatunk.)

A természettudósok jelentős hányada által elfogadott Ősrobbanás elmélet szerint – és itt fontos megemlíteni, hogy keresztény és ateista tudósokat egyaránt találunk közöttük – a világegyetem (tér, anyag, energia és az idő) nagyjából 15 milliárd évvel ezelőtt jött létre. A semmiből. Bár az elmélet számomra nem elfogadható, be kell vallani, hogy bizonyos szempontból nagyon hasonlít a bibliai teremtéstörténetre, miszerint minden a semmiből lett.

A pusztán természettudományos elméletben rejlő problémákat egyre többen veszik észre. John Barrow és Joseph Silk asztrofizikusok szerint

„az új elképzelés sokkal jobban hasonlít a teremtés hagyományos metafizikai ábrázolására, vagyis a semmiből való teremtésre és egy konkrét időpontra, amikor ez megtörtént, illetve magának az időnek a határozott kezdetére.”

Stephen Weinberg Nobel-díjas fizikus szerint

„az állandó állapotú modell [ami szerint a világegyetem öröktől fogva létezik] azért annyira vonzó elmélet, mert a legkevésbé hasonlít a Teremtés könyvében leírtakra.”^{Cited in John D. Barrow, The World within the World (Oxford: Clarendon Press, 1988), 226.}

Csakhogy a világegyetem eredete nem Weinberg preferenciáitól függ, így annak nagyon is volt kezdete és a fizikai valóság tényleg a semmiből lett.

Egyesek persze úgy gondolják, hogy a világegyetem minden ok nélkül jött létre a semmiből, de hogyan jöhet létre bármi a semmiből? Létezés a nemlétből? Ez nem egy olyan világnézeti kérdés, amit egy feltörekvő tudós egy napon majd megdönthet. Gondoljunk csak bele: hogyan jöhet létre bármi, amikor ennek még a lehetősége sem létezik? Erős a gyanú, és mint fentebb láthattuk, többről van szó gyanúnál, hogy a semmiből-valami elmélet gyökere Isten létezésének tagadásából ered. A „semmiből semmi sem lesz” (ex nihilo, hihil fit) elvét valószínűleg senki sem kérdőjelezné meg a világon, ha az nem erősítené a bibliai teremtéstörténetet.

A semmiből-valami elméletet számos szkeptikus is elutasítja. Kai Nielsen ateista filozófus ezt írja:

„Tételezzük fel, hogy egy nagy robbanást hallunk és megkérdezed tőlem, hogy mi okozta, mire én azt felelem, hogy „Semmi. Csak úgy megtörtént.” Ezt a választ bizonyára nem fogadnád el. Mi több, valószínűleg teljesen értelmetlennek találnád.”

Ha pedig ez igaz egy kis robbanásra, akkor miért ne lenne igaz egy nagyra, az Ősrobbanásra?

A fentiek után térjünk a lényegre: Ki teremtette Istent? Hogyan válaszolhatjuk meg a kérdést?

Először is, hívőként nem állítjuk, hogy mindennek, ami létezik, létezik oka vagy okozója, hanem azt, hogy mindennek, ami létrejön, létezik oka vagy okozója. Más szóval, minden, ami elkezdődik, okkal kezdődik. A világegyetemnek volt kezdete (függetlenül attól, hogy melyik elméletet fogadjuk el), tehát kell, hogy legyen oka vagy okozója is. Az örökkévaló Istennek azonban erre nincs szüksége, mert neki nincs kezdete vagy vége. Öröktől fogva létezik és nemcsak kezdete nincs, de az időn felül áll.

Szkeptikus körökben jó eséllyel hallhatunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Mindennek oka van, még a világegyetem okozójának is szükségszerű, hogy legyen oka.” Valóban? A kérdés megfogalmazása eleve kizárja Isten létezésének lehetőségét. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „minden valóság fizikai, tehát Isten nem létezhet”. Csakhogy nem minden valóság fizikai. A logika szabályai vagy az erkölcsi értékek nem fizikai valóságok, mégis léteznek. Ebből az is következik, hogy nem mindennek van okozója. Ahogy az sem egyértelmű, hogy amennyiben mindennek, ami létrejön, kell, hogy legyen okozója, az az ok Isten.

Egy másik érdekesség, hogy nemcsak a múltban (Platón, Arisztotelész vagy a XIX. századi ateisták), de ma is akadnak olyanok, akik szerint a világegyetem örök és nincs szükség magyarázatra a létezésére. Ha valóban így gondolják, akkor ez miért nem lehet igaz Istenre? Akik pedig ragaszkodnak hozzá, hogy a világegyetem a semmiből lett, miért gondolják ezt valószínűbbnek, mint azt, hogy Istentől ered? Vagy, ahogy Dallas Willard filozófus megfogalmazta:

„Semmivel sem kevésbé valószínű egy öröktől fogva és önmagától létező lény létezése, mint egy önmagától fennálló, önmagát fenntartó esemény ok nélküli előfordulása.”

Továbbá, bizonyos valóságokhoz, például a logika vagy a matematika törvényeihez, szintén nincs szükség okozóra. Amennyiben a fizikai világ nem létezne, kettő meg kettő még mindig négy lenne? Vagy olyan logikai kijelentések, miszerint A nem lehet egyenlő nem-A-val, akkor is igazak lennének? A válasz minden bizonnyal, igen.

Végül pedig a „Ki teremtette Istent?” kérdés azért sem helyes, mert Istent egy lapra helyezi a teremtéssel és eleve kizárja Istent, mint a világegyetem magyarázatát. A kérdés azt sugallja, hogy minden függ valamitől és nem létezhet semmi önmagától. Isten azonban egészen más kategóriába tartozik. Egy olyan kategóriába, ahol nem túl erős a verseny. A kérdés majdnem annyira értelmetlen, mintha azon tanakodnánk, hogy milyen íze van a kék színnek. A definíció szerint Isten öröktől fogva, önmagától és szükségszerűen létezik. Ne írjuk már azt is a számlájára, hogy ehhez nincs szüksége okra. Átfogalmazva a kérdést meglátjuk, hogy az megválaszolja önmagát: Mi okozta az önmagától létező, okot nem igénylő Ok létezését, aki a definíció szerint létrehozhatatlan?

Egyéb kérdés?

Paul Copan: That’s Just Your Interpretation című könyvének felhasználásával

http://idokjelei.hu/2017/10/ki-teremtette-istent/

A Szűzanya 2017. október 2-i üzenete Mirjana Soldo által

Drága gyermekek! Édesanyaként egyszerű szavakkal szólok hozzátok, de telve sok szeretettel és gondoskodással gyermekeim iránt, akiket Fiam rám bízott. Fiam pedig, aki az örök jelenben él, az élet igéivel szól hozzátok és szeretetet vet a nyitott szívekbe. Ezért, kérlek benneteket, szeretetem apostolai, legyen nyitott és mindig irgalomra és megbocsátásra kész a szívetek. Fiam által mindig bocsássatok meg felebarátaitoknak, mert így lesz béke bennetek. Gyermekeim, gondoskodjatok lelketekről, mert csak a lelketek igazán a tiétek. Elfelejtitek a család fontosságát. A családnak nem a szenvedés és a fájdalom, hanem a megértés és gyengédség helyének kellene lennie. Az a család, amely megpróbál Fiam szerint élni, kölcsönös szeretetben él. Amikor a Fiam kicsi volt, azt mondta nekem, hogy minden ember a testvére. Ezért jegyezzétek meg szeretetem apostolai, hogy minden emberrel, akivel találkoztok, családot alkottok, mert Fiam által testvéreitek ők. Gyermekeim, ne vesztegessétek az időt a jövőről való gondolkodással és aggódással. Egyetlen gondotok az legyen, hogyan használjatok jól, Fiam szerint élve minden pillanatot, és íme, itt a békétek. Gyermekeim, sohase felejtsetek el imádkozni pásztoraitokért. Imádkozzatok, hogy minden embert gyermekeikként tudjanak elfogadni és Fiam által lelki atyjuk legyenek. Köszönöm nektek.