A Pünkösd utáni vasárnapok nem képeznek külön ünnepkört, hanem a húsvéti ünnepkör végét, záróakkordját képezik. A Pünkösd utáni idő 23-tól 28 vasárnapig terjed, tehát olykor több mint fél évig is eltart; de egymástól két, világosan elválasztható szakaszra oszlik. Az első szakasz 17 vasárnapot foglal magában, és a húsvéti titokról szól; a második a 18. vasárnappal kezdődik, és erősen eszkatologikus, azaz a végidővel foglalkozik, előre, a jövőbe, Krisztus újraeljövetelére tekint.

A Pünkösd utáni idő második szakasza tehát a tizennyolcadik vasárnappal kezdődik, ami idén (2017-ben) október 8-ra esett, ezért Magyarországon a vasárnap helyett a magyarok Királynőjének, Magyarország Nagyasszonyának ünnepét ültük meg. Így a honlapon az ünnepek magyarázatában idén ez utóbbi ünnep szerepel, a korábbi években pedig a Schütz-misszálé magyarázata, mely egy szót sem ejt e második, már nem vissza Húsvétra, hanem előre a végidőkbe tekintő Egyházról. Ezért következzen itt most a Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap magyarázata a német Schott-misszáléból:

Ezzel a vasárnappal kezdődik a Pünkösd utáni idő második szakasza, a vágyakozással teli kémlelés Krisztus újraeljövetele után. Az Egyház azért könyörög, hogy Krisztus vezesse haza az Atya házába, a fény és az élet birodalmába. Hiszen az ősz, a betakarítás hónapja is élénken emlékeztet az aratás nagy napjára, ami Krisztus újraeljövetelekor az Utolsó Ítéletkor jön el a jók és a gonoszok szétválasztásával, a halottak feltámadásával, Krisztus Jegyesének, az Egyháznak és a hozzá hűséges emberek végleges hazavitelével.

Az Introitusban és a Gradualeban békéért könyörgünk az Úrhoz súlyos szorongattatásunkban, és bizalommal telve megyünk az Ő házába, az Isten házába, ami a mennyei Jeruzsálem előképe. A szentleckében (1 Kor 1,4-8) hálával tekintünk azokra a kegyelmekre és kincsekre, melyeket Húsvét hozott el számunkra (a szent keresztséget); mostanra már Isten kegyelmével megerősödtünk, és készek vagyunk Krisztus újraeljövetelére, amikor dicsőségben jelenik meg újra a gonoszok rémületére és az Egyháztól körülujjongva. Az evangéliumban (Mt 9,1-8) Jézus előkészíti megszabadító újraeljövetelét: „az Ő városába megy” (az Egyházába), meggyógyítja az inaszakadtat, azaz minket, majd meggyógyítva elbocsát bennünket a „mi házunkba”, a mennyei hazába.

A Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap introitusa:
Da pacem, Domine, sustinentibus te, út prophetae tui fideles inveniantur: exaudi preces servi tui et plebis tui tuae Izrael. (Eccli 36,18) Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: ind donum Domini ibimus. (Ps 121,1)
Adj, Uram, békességet azoknak, kik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak: és hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését. (Sir 36,18; Örvendeztem, mikor azt mondották nekem, az Úr házába megyünk. (Zsolt 121,1)

http://katolikus-honlap.hu/1701/p18.htm