EGYESÍTSD IMÁIDAT A SZENTEK IMÁJÁVAL!

Közös nyilatkozat aláírása egy éve Lundban - ANSA

A reformáció ötszáz éves évfordulójának emléknapján, október 31-én a Lutheránus Világszövetség és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa közös nyilatkozatot tett közzé, melyben együtt értékelik a reformációra emlékező elmúlt esztendő legfontosabb eseményeit és tanulságait.

Bocsánatot kértünk a vétkeinkért, amivel az Úr Testét megsebeztük.

„A megemlékezés nemcsak katolikusok és lutheránusok között folyt, hanem abba világviszonylatban bekapcsolódtak az ökumenikus partnerek. Hálásan emlékeztünk a reformáció spirituális és teológiai adományaira, ugyanakkor bocsánatot kértünk a vétkeinkért, amivel az Úr Testét megsebeztük”. „Tudatában vagyunk az ötven éve elkezdett ökumenikus útnak, amit a közös imádság, istentisztelet és párbeszéd szolgált és segített az előítéletek legyőzésében, egymás mélyebb kölcsönös megértésében és az elért teológiai eredmények megvalósításában” – olvassuk a közlemény bevezetőjében.

A párbeszédet a szegények közös szolgálata egészíti ki    .

A közös nyilatkozat felidézi „az éppen egy éve, a svédországi Lundban tartott közös megemlékezést, melyen részt vett Ferenc pápa és Munib Younan evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség akkori elnöke. Az együtt aláírt közös nyilatkozatukban elkötelezték magukat, hogy tovább haladnak a krisztusi egység felé vezető úton. Ezt a közös spirituális célkitűzést egészítette ki a rászorulók és a szegények szolidáris szolgálatában elköteleződést vállaló levél aláírása, mindkét fél részéről”.     

Közösen hordott fájdalom és felelősség Isten népének egységet remélő szomja és éhe iránt                           

Ferenc pápa és Younan evangélikus püspök-elnök együtt jelentették ki: „Közösségeink sok tagja vágyik arra, hogy egy oltárról fogadja az Eucharisztiát, mint a teljes egység konkrét kifejeződését. Az aláíró felek magukévá teszik mindazok fájdalmát, akik nem tudnak osztozni az Úr megváltó jelenlétében az eucharisztikus asztalnál. Elismerik annak a közös lelkipásztori felelősségét, hogy feleljenek Isten népének szomjára és éhére, hogy Krisztusban egy legyenek. Buzgón óhajtják, hogy Krisztus Testének ez a sebe mihamarább begyógyuljon”.

Átalakíthatjuk a múlt jelenre gyakorolt hatását.

„A közös nyilatkozat az emlékév lelki áldásai között megemlíti a tényt, hogy lutheránusok és katolikusok először tekintettek a reformációra ökumenikus távlatból. Ez pedig a 16. századi események újfajta értelmezését teszi lehetővé. A múltat ugyan nem tudják megváltoztatni, de annak a jelenre gyakorolt hatását átalakíthatják oly módon, hogy a közösségben való gyarapodást segítő impulzus legyen”. Ismét elhangzott, hogy „sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt egymástól”.

A megigazulás tanának közös értelmezése az evangélikus, református, metodista és anglikán egyházakkal.

A közös nyilatkozat örömmel emlékezik arra, hogy „a megigazulásról szóló, 1999-ben aláírt közös katolikus-lutheránus nyilatkozatot 2006-ban elfogadta a Metodista Világtanács, ebben az évben pedig a Református Egyházak Világszövetsége társult hozzá. Ma viszont a westminsteri apátságban tartott ünnepi szertartáson aláírta az anglikán közösség is. Ez a közös alap lehetővé teszi, hogy a lelki egyetértés és közös tanúságtétel mind szorosabb kötelékét építsük ki”.  Elégedettséggel veszi számba a nyilatkozat a közös ima és istentisztelet sokféle kezdeményezését szerte a világon. Végül leszögezi: „Isten segítségével és az imádság szellemében próbálják megkülönböztetni az egyház, az Eucharisztia és a papi szolgálat értelmezését és közös igyekezettel próbálják elérni a lényegi egységet, legyőzve a még meglévő és elválasztó különbözőségeket”.   

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/09/ferenc-papa-hamis-profeta.html

Eltávolítják a keresztet Szent II. János Pál szobráról Franciaországban

Az északnyugat-franciaországi Ploërmelben található emlékmű „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel” – indokolta 2015. májusi döntését a rennes-i közigazgatási bíróság.

Az ítéletből következően „az emlékművet el kell távolítani a jelenlegi helyéről” – közölte a bíróság, amely hat hónapot adott a városnak a döntés végrehajtásához.

Bár a szobor befogadásának még magyar támogatói oldala is létrejött, a bretagne-i helybéliek nem számoltak a lehetőséggel, hogy sor kerülhetne a tizenegy éve felállított szobor lebontására, elszállítására és más helyen való felállítására. A városka lakóinak tiltakozásához korábban Hervé de Charette volt francia külügyminiszter is csatlakozott.

Az emlékmű, ami Zurab Cereteli grúz származású orosz képzőművész alkotása, egyfolytában viták középpontjában áll, amióta felállították a Szent II. János Pál térre átnevezett téren.

A nantes-i közigazgatási bíróság 2015. december 15-én másodfokon hozott jogerős ítéletet, melyben az emlékmű lebontására szólított fel, hatályon kívül helyezték. Döntésükben az egyház és az állam szétválasztásáról rendelkező 1905. évi törvényre hivatkozva azt a határozatot hozták, hogy csupán az emlékművön található keresztet kell eltávolítani!

Forrás: E-communio.ro, La Croix

Fotó: La Croix - A Magyar Kurír cikke nyomán szerkesztett változat!

1 Péter 3,9

A Golgotán át

Megtorlások megtorlással
nem gyógyíthatók.
Hol fegyverek elnyomják, ott
nem értik a szót.
Embernek nincs képessége
megbocsátani
csak akkor, ha hatalmat ád
hozzá VALAKI:
békénkhez a Golgotán át
vezet biztos út,
másként mindig újrakezdünk
harcot, háborút.

Mostanában csodálkozom rá igazán, hogy Isten mennyire elébünk siet szeretetével. Tanultuk és álmunkból felriasztva is mondjuk, de valóban szívből hisszük-e, tudjuk-e, hogy szeretetteljes Istenünk van?

Más vallásokban az istenségeket komoly erőfeszítéssel és félelemmel igyekeznek a hívek megközelíteni, kiengesztelni, jóindulatra hangolni, az eredmény viszont mindig elmarad.

Nincs még egy olyan Isten, mint a mi Atyánk, aki bőséges szeretetével előlegezi iránta való érdeklődésünk legkisebb szikráját is, és minden cselekedetünket megelőzve hajol le hozzánk kegyelmével. A mindenség Teremtőjének arra is van gondja és szeretete, hogy a porszem embert ne hagyja kétségek között hánykódni, hanem a Szentírás számtalan helyén iránta való jóindulatáról biztosítsa őt. Csak egyet idézek a megszámolhatatlan sokaságú isteni szeretet-bizonyítékok közül (lásd: keretes rész!).
Horváth Mária / Pécel

„Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Rm 5,7-8)

Mindig nagyon értékes volt számomra ez az okmány, aminek birtokosa vagyok, ami az utazásban segít – de a villamoson történt eset óta még inkább az. Bárki mellé odaléphetnék és használhatnám. Természetesen nem az a cél, hogy minden bliccelőnek pártját fogjam. Az igazolványnak nem ez a rendeltetése. De ha a szívem indítana, akkor megtehetném.
Ez a tény nagy titkot tett számomra érthetővé: Isten szuverenitását. Ő szabadon választja ki azokat, akiket meg akar menteni. Semmire nem kötelezhető, és tette nem kérhető számon. Aki áthágja a törvényt, annak jogos a büntetés. De közülük bárkit kegyelméből kiválaszthat, aki ezzel a választással már "nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre". (Azt, hogy egy bliccelőnek kötelező az utazási vállalatnál rendezni az ügyeit, büntetését, mindenki helyén valónak tartja, de azt, hogy Isten igazságosan határoz az emberek bűnei miatt, mennyien kétségbe vonják!)
Megértettem, hogy a váltság lényege nem az, hogy hányan üdvözülnek, hanem hogy ennek az értéke felragyogjon! Ezért számomra még értékesebb az, amit Isten felőlem döntött, hogy a keresztfán kegyelmesen eltörölte bűneim kárhozatos büntetését.

Többünk szomorú tapasztalata, hogy ebben az évben – a Kálvin év dacára – az egész Európát, sőt a világot is gyökeresen átformáló reformáció alig nyer említést a magyarországi médiában, még kevésbé a mindennapi életben. Viszont annál több szó esik a halottak napjáról. A protestáns hívő embereknek meg kellene vizsgálniuk, hogy nem vették-e át kritikátlanul a világ és a holt vallások gyakorlatát. Elhunyt szeretteik emléke ápolásának természetesen helye van; de, vajon tudja-e, mit tesz az, aki gyertyát gyújt, mécsest állít a sírra, vagy az elhunytakért imádkozik? Akár azért teszi, hogy „az éjfélkor feljövő szellemeknek” világítson, akár az elhunytak lelki üdvéhez akar így hozzájárulni, mindenképpen pogány és ige-szerűtlen gyakorlatot követ.

Isten, figyelmünket a még köztünk lévő embertársaink felé irányítja, akiknek most még továbbadhatjuk békeajánlatát, a Jézus keresztjéről, váltságáról, bűnbocsánatáról szóló örömhírt. Ezért is volt számomra különösen szívet melengető történet az, amivel az elmúlt napokban találkoztam.

Valaki arra kérte lelkészét, hogy látogassa meg súlyosan beteg édesapját. Az idős ember örömmel fogadta a látogatót, és mindjárt fel is tárta azt, ami szívét nyomta: „Soha nem tudtam imádkozni, pedig érzem, hogy most erre volna a legnagyobb szükségem. Egyszer, fiatal koromban, azt hallottam, úgy kell imádkozni, hogy magam mellé képzelek egy széket, amin Jézus ül, és elmondom neki mindazt, ami a szívemen van. De ezt soha nem tettem meg.” „Akkor tegye meg most, még nem késő!” – bíztatta a lelkész, majd rövid beszélgetés, igeolvasás és imádság után távozott.

Néhány nap múlva az idős ember lánya apja halálhírével kopogtatott. „Békességben ment el?” – érdeklődött a lelkész. „Csendben elaludt, de egészen különös helyzetben találtunk rá. Előzőleg az ágyához húzta a karosszéket, és a fejét a támlájára hajtotta. Vajon mit jelenthet ez?” „A lehető legjobbat! – válaszolt a lelkész – Bárcsak mindannyian így mehetnénk el ebből a világból!”

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

Jézus Krisztus hívogatása: „… aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.” (Jn 6, 37)

Asszonyórán a gyülekezetben is érzékelhető generációk közötti szakadékról beszélgettünk. A mai fiatalok már nem keresnek meg bennünket kérdéseikkel, sőt, messze elkerülik az időseket. Bezzeg, amikor mi fiatalok voltunk, mennyit beszélgettünk az öregekkel! - mondták többen is. Elfeledkezünk arról, hogy azért volt ez így, mert akkor az idősek érdeklődtek felőlünk, kedvesen számon tartottak minket, mindig volt jó szavuk hozzánk, esetleg megdorgáltak, ha divatozni akartunk. Most pedig azt várjuk, hogy a fiatalok számon tartsanak minket, szeretnénk még fontosnak érezni magunkat közöttük is, esetleg arra vágyunk, hogy megoszthassuk velük receptjeinket. És gyakran csalódást érzünk, ha köszönés helyett átnéznek rajtunk.
Pedig valószínűleg fiataljainknak is sokat jelentene, ha emberszámba vennénk őket, lehet, hogy a hit útján való elindulásukhoz vagy továbblépésükhöz éppen a mi bizonyságtételünk segítené őket. Bátran kezdeményezzük a barátságot, tegyük meg mi az első lépést! Így élhetjük át, hogy egyek vagyunk a Krisztus testben.
De keressük a nálunk idősebbekkel is a kapcsolódási pontokat – amíg lehet. Örömet szerzünk nekik, és mi is gazdagszunk élettörténetüket, áldásaikat hallgatva.
A Bibliában nem találkozunk külön ifjúsági, idős, középkorú, házaspári, illetve magányosok alkotta gyülekezettel, hanem a Krisztus testtel, ahová mindenki beletartozik, ahol közösen élik meg az áldásokat, az Úr ígéretét és a közösség csodáját – mindazt, amit a világ hírből sem ismer.
Jézus Krisztus:

Írta: Bálintné Gyöngyi


Mozdulatlanul ülni; lapozgatni a padon lévő könyvben; kotorászni az iskolatáskában; zsebkendőt használni; nagy buzgalommal írni valamit – ezek a feleltetést megúszni vágyó diák stratégiái. Mindenki kidolgozza módszerét, ha nem szeretné, hogy tanárának pásztázó tekintete megakadjon rajta. Jómagam akkor néztem a legártatlanabb arccal, egyenesen és nyíltan tanárunk szemébe, amikor egyáltalán semmit sem tudtam. Mivel a pedagógusi vadászszenvedély olyanokra irányult, akik kétségbeesetten bújtak előle, én – becsületességről és felkészültségről árulkodó ábrázatommal – többnyire elkerültem a szóbeli vallatást.
Söderblom uppsalai érsek (1866-1931) rendszeresen látogatta a rábízott gyülekezeteket. Nem csupán látogatta, hanem feleltette is. Nem csupán a gyermekeket, hanem a felnőtteket is. Az istentisztelet után bennmaradt a gyülekezet a templomban, hogy tagjai levizsgázzanak abból, mit is hisznek valójában. Elképzelem, mi történne egy jelenkori istentiszteleten, ha feleltetésre kerülne sor. Hogyan ülne ki az emberek arcára a döbbenet, a felháborodás (mi köze hozzá, hogy én mit hiszek?), vagy a lusta diák szorongó félelme. Vajon kiállnánk-e egy ilyen vizsgát a reformációval kapcsolatban? Talán a jelentősebb személyeket, évszámokat ismerjük. Valószínűleg a búcsúcédulák is eszünkbe jutnának. De mit jelent számunkra a speyeri és augsburgi birodalmi gyűlés, az „anathema" kifejezés, a schmalkaldeni háború? Az Ige mely állításai körül folytak vérre menő küzdelmek? S mi tartjuk-e magunkat az ott-akkor-úgy megkínlódott és letisztult igazságokhoz s az élő Igéhez: Krisztushoz? Aki hitre jutott, annak még jócskán tanulnia kell. Aki tanul, az tud felelni. Aki felel – abból válhat felelős hívő ember.
„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad."
(2Tim 3,14)

Az első nagy igazság, amit a Szentírás hangsúlyoz, az, hogy a feltámadt test a meghalt testtel azonos, de csak lényegében, anélkül, hogy a két test (meghalt és feltámadott) egymással minőségileg is azonos lenne. Mert a Szentírás valójában nem a hús feltámadását hirdeti, hanem a testét… Azt is tudjuk, hogy test és vér nem örökölhetik az Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.

Milyen lesz tehát az a test, amely föltámad? Lényegében azonos lesz a régivel, azaz a megholttal, de még sem lesz olyan, mint az volt; azaz nem lesz gyenge, romlandó, gyalázatos, érzéki, erőtlen és halandó, hanem mindennek a legdicsőségesebb ellentéte, azaz romolhatatlan, erővel teljes, dicsőséges és lélekkel teljes.

A meghalt test tehát csak magja a feltámadottnak. A feltámadt testet tehát nem a mennyből hozzák az üdvözültek magukkal, s nem mennyei, lelki elemekből van az összetéve, hanem a meghalt földi test romolhatatlan magvából és lényegéből származik, de úgy, hogy annyira lelkivé lesz, hogy nem romlandó húsból és vérből fog állani, hanem lelkivé vált testből, amely lényegében azonos ugyan a régivel, de mégis más, mert dicsőséges, csodálatos és romolhatatlan. És amikor eljön az óra, akkor Jézus megszenteli és átváltoztatja meghalt testünk eme romolhatatlan csíráját és azt cselekszi, hogy az újra kihajt és kivirágzik, mint ahogyan a jácinthagyma újra kihajt és kivirágzik, ha a télnek álma elmúlt fölötte. És így nyerjük el azt a sokkal dicsőségesebb testet, amelyben a lélek és a test újra egyesül.
Dr. Sebestyén Jenő (Református dogmatika, 1940. 14/a.§. A feltámadás)

Az emberi test „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test.” (1Korintus 15.)

Írta: Móréhné Ági


Pár hónapja különleges vendégünk volt, nagy megtiszteltetés volt a látogatása. Nagyon szép órákat töltöttünk együtt. A vendégség azonban átmeneti állapot, a szívünknek oly kedves látogató is hazament. De azóta is gyakran visszaidézem a beszélgetésünket, még ma is merítek az akkor elhangzottakból.
A minap eszembe jutottak Jézus szavai a Máté evangéliumából, aki önmagáról mondta: „nagyobb van itt Salamonnál". A legkülönlegesebb vendégnél is különlegesebb személy kínálja azóta is nekünk a társaságát: JÉZUS. Ha élünk a lehetőséggel, és elfogadjuk őt, akkor azt ígéri, hogy velünk lesz "minden napon a világ végezetéig". Nem mint vendég, hanem mint családtag, mint életünk állandó résztvevője. Aki támasz, tanácsadó, menedék. Aki velünk lesz a szép és a nehéz napokon, éjjel és nappal. Aki elől nem lehet semmit rejtegetni – nem úgy, ahogyan én szoktam a vendégek jövetelekor: leterítem a vasalatlan ruhákat egy színes takaróval. Aki ki nem mondott gondolatainkat is ismeri. Akinek mindig van szava hozzánk, és ölelő karjaiban állandóan biztonságban lehetünk.
Különleges ajándék, ha átélhetjük jelenlétének valóságát! Nagy dolog tehát, ha befogadtuk őt, de még értékesebb, hogy ő befogadott minket.
A Biblia Jézus Krisztusról:

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1,14)

Hatalmas plakátokon biztatják prostitúcióra az egyetemista lányokat Franciaországban. A nyugat-európai ország épp legalizálja az emberkereskedelmet; ha valakinek van elég pénze, kedvére vásárolhat magának fiatalokat. Ha a hatóságok nem lépnek fel kellő szigorral, a milliomosok gátlástalanságának áldozatává válhat az európai felsőoktatás.

Feküdj össze te is egy milliomossal, hogy fedezni tudd a megélhetés és tanulás költségeit! Nagyjából ezt népszerűsítik egy a prostitúciót társadalmi normává emelő weboldal, a RichmeetBeautiful nyílt utcán elhelyezett óriásplakátjai. A teherautókon elhelyezett mozgóhirdetések nyíltan a 18 éven felüli diákokat célozzák meg, egyértelművé téve, hogy oldalukon olyan emberek hirdetnek, akiknek szexuális szolgáltatásokra van szükségük, és ehhez anyagilag rossz helyzetben lévő egyetemistákat vennének igénybe. A hirdetések szövege szerint az egyetemisták “gazdag emberekkel kell randevúzzanak”, és cserébe nem lesz szükségük diákhitelre.

Az üzenet egyértelmű: gazdag, ronda, kevésbé megnyerő személyiségű milliárdosok más módot nem találnak az ismerkedésre, mint a pénzen megvásárlást, ezért vagyonukat, befolyásukat bevetve megpróbálják társadalmi norma szintjére emelni a prostitúciót. Hogy érzékeltessük, mekkora vagyon lendült működésbe a prostitúció előmozdításáért – gyakorlatilag minden európai országban elindult ez a kezdeményezés, az alábbi képeken a francia, belgiumi, norvég és svéd plakátkampány látható.

Számos aláírásgyűjtés indult és a hatóságok is vizsgálják az ügyet, mióta megjelentek Párizs központjában a prostitúcióra buzdító óriásplakátok. A Local beszámolója szerint Franciaországban az oktatási miniszter már felszólította a hatóságokat a hirdetések betiltására. Kijelentése szerint a plakátkampány egy eszköz a prostitúció népszerűsítésére. Csütörtökön nyomozás indult a hirdetők ellen, miután egy ilyen óriásplakátot hordozó teherautót megállítottak a rendőrök. Belgiumban szintén a hatóságok lefoglalták az óriásplakátokat, és nyomozást rendeltek el prostitúció népszerűsítése miatt.

A veszélyes társadalmi jelenség mozgatórugója természetesen a liberalizmus, ami megpróbálja a “saját test felett rendelkezés” üzenetébe csomagolni az ehhez hasonló kezdeményezéseket. Sátánista szervezetek ezzel az üzenettel többek közt az abortuszt is népszerűsítik, de ugyanezen logika mentén akár perverz pszichopaták is elhelyezhetnének hirdetéseket Párizs központjában, miszerint kínzásokat vállaló fiataloknak hajlandóak sokat fizetni. Elvégre “ez az ő teste, miért ne használhatná arra, amire akarja?”

A prostitúciót elfogadott társadalmi normaként feltüntető hirdetésekre azonban nem csak erkölcsi normák mentén kell tekinteni: a nyugati világ nagy erősségét, a magas szintű oktatást is veszélyeztetik. Onnantól, hogy milliárdosok teljesen legálisan, pénzért vásárolhatnak meg fiatal lányokat, pusztán piacbővítési szempontok mentén (minél több potenciális prostituált legyen elérhető) is érdekeltté válnak az oktatás minél drágábbá tételében. Érdekükké válik a diákhitel feltételeinek nehezebbé tétele is, ugyanezen ok mentén. A megfizethetetlenné váló egyetemeken többé nem a tudás, nem a szellemi képességek lennének a kiválasztás módja, hanem a “mindenre kaphatóság”, ami hitel nélkül is lehetővé teszi a drága felsőoktatás megfizetését.

http://www.hidfo.ru/2017/10/nyugati-jolet-prostitucioval-jutnak-diplomahoz-a-nyugat-europai-fiatalok/

Friss hír, hogy a német Die Zeit hetilap jelentése szerint már Ferenc pápa asztalán van a dokumentum, ami engedélyezni fogja a római katolikus papok házasodását. A dokumentum egyik szerzője az osztrák modernista Erwin Kräutler püspök. A Die Zeit szerint Ferenc pápának ez a megoldása az Amazonas-medence paphiányára, ahol kevesebb, mint 3 millió ember él, közülük pedig sokan nem katolikusok.

Ferenc pápa gyermekkori barátja is azt állítja, hogy a pápa meg fogja szüntetni a katolikus papok évszázados nősülési tilalmát, mert szerinte a papi cölibátus “elavult” és “nem része az egyház tanának”. A barát azt is állítja, hogy az argentin születésű pápa megfogadta, megreformál egy másik katolikus tilalmat is, ami megakadályozza az új kapcsolatokban élő elvált embereket abban, hogy az Oltáriszentséghez járuljanak, és erről barátja beszámolhat a DailyMailOnline-nak, és ezt publikálhatják.

Oscar Crespo szerint Ferenc pápa azt mondta, hogy pápaságának “elsődleges célja”ennek a két katolikus törvénynek a megváltoztatása.

A Buenos Aires-i , 77 éves Oscar Crespo a pápával nőtt fel. A fotó a vele való
2015 októberi találkozást örökíti meg a Vatikánban. Crespo úr szerint a pápa a számára
“első számú prioritásokról” beszélt vele

Az élelmiszer-technikus Oscar Crespo a pápa legjobb barátja és egykori középiskolai osztálytársa ma már nyugdíjas. Crespo azt mondta a MailOnline-nak, hogy a pápa “súlyos és szenvedélyes” volt, amikor “fő terveiről” beszélt.  “Azt mondta, ezek a prioritásai. Először is az elvált emberekre vonatkozó szabályok megváltoztatása, a második, hogy megszüntesse a cölibátus törvényét. Azt mondta, az nem része az Egyház tanításának. Több mint 1000 évvel ezelőtt egy pápa vezette be, de Ferenc pápa elavult ókori maradványnak tartja, amit újra kell gondolni. Véleménye szerint Isten mindenkit családi életre teremtett, beleértve a papokat is.”

Ferenc pápa szerint “a cölibátus nem dogma”. Ferenc pápa – az első nem európai pápa – kifejezte személyes megengedőbb álláspontját az Egyház hagyományos nézeteiről a papi cölibátussal kapcsolatosan. 2015 májusában azt mondta az újságíróknak, hogy a cölibátus “az egyház ajándéka, de mivel ez nem dogma, az ajtó mindig nyitva van”.

Amikor a házas papok egyik kampányával szembesült, azt válaszolta, hogy a kérdés “a naplómban van”.

A PAPI CÖLIBÁTUS 1000 ÉVE A KATOLIKUS HAGYOMÁNYBAN
A Jézus által választott apostolok többnyire házas férfiak voltak, mint Péter, az első pápa.
A II-III. évszázadig a legtöbb pap házas volt. A IV. században azonban ez megváltozott.
324-ben a Niceai Zsinat elrendelte, hogy a felszentelés után a pap már nem nősülhet.
385-ben Siricius pápa elhagyta a feleségét, amikor pápává vált, majd bevezette,
hogy a papok nem hálhatnak együtt a hitvesükkel.
567-ben a 2. Tours-i Zsinat kimondta, hogy ha egy papot egy ágyban találnak a feleségével,
akkor egy évre essen kiközösítés alá, és már nem lehet pap, hanem váljék ismét laikussá.
A dokumentumok alapján mégis egészen a kilencedik századig voltak még nős papok.
1045-ben IX. Benedek pápa fogadalmat tett a cölibátusra, és lemondott a házasságról.
Őt VII. Gergely pápa követte, aki 1074-ben bevezette,
hogy minden papnak először nőtlenségi fogadalmat kell tennie, és csak utána szentelhetik fel.

Crespo úr által a 80 éves pápa egyúttal üzenetet küldött egy “bűnben élő” nőnek, aki elváltan új partnerével él együtt Az üzenetben arról biztosítja, hogy szabadon magához veheti az Eucharisztiát.

A katolikus egyház viszont nem ismeri el a polgári válást, tehát nem engedélyezi sem a házasság előtti, sem a házasságon kívüli, tehát a házastárson kívül más személlyel létesített szexuális kapcsolatot, amit súlyos bűnnek, házasságtörésnek tart. A súlyos bűn állapotában való szentáldozás pedig még súlyosabb bűnnek, szentségtörésnek számít.

Claudia Garcia Larumbe, egy elvált argentin tanárnő, Crespo által intézte kérdését a pápához, hogy valóban ki van-e zárva a gyónás és a szentáldozás lehetőségéből, miután új partnerével házasság nélkül él együtt. Oscar Crespo emlékeztette a pápát, hogy az egyházi törvény “tiltja” a házasság felbontását, és aki új kapcsolatokban él, az nem járulhat a szentségekhez, amíg rendbe nem hozza az életvitelét, ám Ferenc azt felelte: “Csak mondja meg neki, hogy a pápa azt mondta, hogy tudja”.

A 39 éves Larumbe a MailOnline-nak elmondta, hogy “szóhoz sem jutott az elérzékenyültségtől”, miután megkapta a Szentatya személyes engedélyét, hogy részt vegyen a legfontosabb katolikus szentségekben.

A pápa évekkel ezelőtt, amikor még Jorge Bergoglio-nak hívták,
és még Buenos Aires érseke volt, már beszélt Cresponak arról,
hogy a papok házasságkötésének tilalma nem “tanítás”

A MailOnline felkereste Claudia Garcia Larumbe-t, aki elmagyarázta, hogy 30 évesen ment férjhez, de egy évvel később elvált, mert “a dolgok nem működtek”. Miután két évvel később új partnerével összeköltözött, azt mondták neki, hogy nem részesülhet szentáldozásban, mert a katolikus tanítás szerint “házasságtörésben él”.

<< Claudia Larumbe szelfije

Claudia Garcia Larumbe többé nem ment szentmisére a San Antonio de Padua templomban, ahová tartozott. Elmondta a MailOnline-nek: “Azt mondták, hogy nem lehetek mással, csak a volt férjemmel. Teljesen összezavarodtam. Egész életemben az egyház tagja voltam, viszont fogalmam sem volt erről a törvényről, ám jó katolikusként elfogadtam. De úgy éreztem, bűnösnek mondtak ki. Tudtam, hogy Isten mindent lát, és nem akartam Istent becsapni, úgyhogy úgy gondoltam, jobb, ha betartom a szabályaikat, és elhagyom a gyülekezetemet.”

Mikor Larumbe asszony hallotta, hogy a pápa régi iskolatársa, Crespo úr meglátogatja Ferenc pápát a Vatikánban, és  felajánlotta, hogy elviszi bárki levelét neki, úgy döntött, hogy üzenetet küld. Azt mondta:

“Amikor meghallottam, felhívtam Oscar-t és megkérdeztem, hogy megemlítené-e a helyzetemet a pápának. Mondtam neki, hogy szeretnék az Egyház tagja lenni, de nem lehetek, mert elváltam. Csak tanácsot reméltem, de soha nem gondoltam volna, hogy pápai engedélyt kapok. Amikor Oscar visszatért, felhívott, és azt mondta, hogy személyesen beszélt a pápával, aki engedélyt adott nekem a szentségekhez. Rám törtek az érzelmek és meg sem tudtam szólalni, nem tudtam elhinni, hogy közvetlenül a pápától kapok erre engedélyt.”

MIÉRT NEM FOGADJA EL A KATOLIKUS EGYHÁZ A VÁLÁST?
A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy Isten a házasságot állandó,
egész életen át tartó szövetségként hozta létre,
amely nem sérülhet, ezért nem ismeri el a polgári válást.
A katolikusok számára a házasság halálig tartó kötelék.
Az egyház szemében tehát az emberek, akik polgárilag elváltak,
még mindig házasok az eredeti házastársukkal,
és ha szexuális kapcsolatot létesítenek egy másik személlyel,
akkor a házasságtörés bűnét követik el.
Ha az ember ennek a súlyos bűnnek az állapotában van,
nem részesülhet az Egyház által alapított és szolgáltatott szentáldozásban.
Hasonlóképpen, ha kilépsz a házasságodból,
és ezzel nyilvánosan megveted a házasság szent intézményét,
kizárod magad az egyház életéből, függetlenül attól, hogy új kapcsolatot kezdtél-e vagy sem.
Az egyház bizonyos esetekben elfogadja, hogy a férj vagy a feleség elhagyja a házastársát,
például amikor a különélés az egyetlen módja a gyermekek védelmének.
Azonban a katolikus egyházban is lehet kérvényezni
a házasság érvénytelenítését, amikor az Egyház kijelenti,
hogy az első “házasság” soha nem történt meg, és ezért nem volt érvényes.

Larumbe azt állítja, hogy a pápa üzenetét megtartotta magának, attól tartva, hogy megsérti a papját és a hívőket. “Még mindig nem mentem vissza a templomba. Nem hiszem, hogy a közösség tagjai azóta másként gondolkodnának. Úgy döntöttem, megvárom, amíg minden elvált katolikus engedélyt kap, nem csak én. Nem akarom, hogy ez csak nekem legyen megengedve, azt akarom, hogy mindenkinek engedélyezzék.”

Egy 2015 áprilisban publikált másik újságcikk azt állította, hogy Ferenc pápa levelet kapott egy másik argentin nőtől , Jaquelina Lisbonától, akit felhívott telefonon, és azt mondta neki, hogy részesülhet szentáldozásban, annak ellenére, hogy elvált a férjétől.

Ez a baráti beszélgetés új reményt ad a polgárilag elvált, (de szentségi kötelékben maradtak) millióinak, valamint több ezer papnak is, akik egyre elviselhetetlenebbnek érzik a cölibátust.

De a jelek szerint a pápa nem akarja a gyökeres reformokat az egyházi egység kárára érvénybe léptetni, mert azt mondta Cresponak: “A változások vagy vérrel történnek, vagy békésen, de akkor idő kell hozzá – én a békét választom. ”

A pápa szóvivője azonban a Vatikán által kiadott nyilatkozatban azt mondta, hogy bár a telefonhívás megtörtént, azt “nem lehet megbízhatónak tekinteni”. Hozzátette, hogy “az egyház tanítására nem szabad magánbeszélgetésekből következtetni”.

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2972258/Pope-wants-scrap-centuries-old-ban-priests-marrying-told-divorced-woman-living-sin-receive-Holy-Communion-claims-confidante.html#ixzz4wgCaP4oh

https://gloria.tv/article/jfRgYnePpuDV4H3Ln2qWBSc21

http://metropolita.hu/2017/10/a-colibatust-megszunteto-dokumentum-mar-ferenc-papa-asztalan-van/