A Szűzanya 2017. október 25-i üzenete
Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy legyetek imádság ebben a kegyelmi időben. Mindnyájatoknak van gondja, nyomorúsága, szenvedése, nyugtalansága. A szentek legyenek számotokra példa és buzdítás a szentségre, Isten közel lesz hozzátok és ti a személyes megtérés által megújultok a keresésben. A hit lesz a reményetek és öröm fog uralkodni szívetekben. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Mindenszentek és halottak napja előtt a Szűzanya arra hív bennünket, hogy a szentek legyenek példaképeink, hogy előre haladhassunk a szentség útján. Sok szentünk, vértanúnk, hitvallónk van, akiket az egyház szentté avatott. De, hiszem, hogy sokkal többen vannak, mint, amennyit az egyház szentté avatott vagy szentté fog avatni. A Zsidókhoz írt levélben a következőket olvassuk: „Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát.” (Zsid 12,1).
A hit útján szükségünk van példaképekre, azokra, akik mindvégig hitelesen élték meg hitüket és az Úrnak való átadottságukat. Nem vagyunk egyedül, magunkra hagyatva. Létezik a szentek diszkrét jelenléte és segítsége, akik Isten színe előtt közbenjárnak értünk és kísérnek bennünket. A szentek arról tesznek tanúságot, hogy a keresztény élet nem elérhetetlen ideál. Isten nem kér tőlünk lehetetlent. Ahhoz, hogy eljussunk a szentségre nem szükséges messzire mennünk, megvalósíthatjuk azt mindennapi életünkben. Szentnek lenni, napi kötelességünk teljesítését jelenti. Nem arról van szó, hogy mit teszünk, hanem arról hogyan tesszük. Nem a munka a kérdés, amelyet végzünk, hanem az, mekkora szeretettel tesszük.
A szentség Isten ajándéka, mert egyedül csak Isten szent. Máriát ékesíti a „különleges szentség fénye” már fogantatásának első órájától kezdve. Jobban, mint bármely más teremtményét az Atya „megáldotta minden mennyei, lelki áldással Krisztusban” (Ef 1,3). Annak ellenére, hogy Mária kegyelemmel teljes volt, mégsem volt mentes a kísértésektől, amelyeket átélt itt, ezen a földön. Ezért Mária tud a legjobban és legbiztosabban segíteni abban, hogyan lehet hűséges maradni Istenhez a baj és kísértés idején.
Senki sem születik szentként, hanem szentté lehet válni. Érdekes az, amit Thomas Merton önéletrajzában, Hétlépcsős hegy című művében leírt. Visszaemlékezik Bob Lax barátjával folytatott beszélgetésére. Amikor egy kora nyári este a new york-i ötös sugárúton sétáltak, Bob Lax meglepetésszerűen a következőt kérdezte tőle:
LAX: Tulajdonképpen te mi szeretnél lenni?
MERTON: Nem tudom, talán jó katolikus.
LAX: Hogy gondolod azt, hogy „jó katolikus?”… Te tulajdonképpen azt szeretnéd mondani… hogy szent akarsz lenni.
MERTON: Hogyan válhatnék én szentté?
LAX: Szentté azok válnak, akik vágynak rá.
MERTON: Én nem tudok szentté válni. Én nem tudok szentté lenni…
LAX: Egyetlen dolog szükséges ahhoz, hogy valaki szentté váljon, mégpedig az, hogy vágyjon rá. Nem hiszed el, hogy Isten csak akkor tud azzá tenni, amiért teremtett, ha te azt megengeded neki? Mindaz, amit neked e tekintetben tenned kell az, hogy vágysz rá.
A szentté válásnak nincs köze a szentté avatáshoz, de még kevésbé a szentek glóriájához. A szentek bensője kisugárzik, és nem kapcsolódik hozzájuk tiszteletet és dicséret. A szentek a nagy szerénységük által mutatkoznak meg. XXIII. János a következőt mondta magának: „János, ne tartsd olyan fontosnak magad.” A gyermek Jézusról nevezett Teréz azt mondta: „Valójában én csak az vagyok, akit Isten akar.”
Egyedül Istennel válhatunk és juthatunk el a kegyelem és az élet teljességére. Istennek nincs szüksége arra, hogy megalázzon bennünket. Ő azt szeretné, hogy növekedjünk és eljussunk az ő nagyságára és teljességére. Egyedül Isten tud naggyá tenni bennünket. Neki nincs szüksége az én kicsiségemre. Ő nem aláz meg. Nem örül a bűneimnek.
Azt, amit mi nem tudunk kimondani, sőt egyetlen ember sem, azt Isten mondja el nekünk az imában. Isten pedig szól a csendben, a szív imájában és mindent újjá teremt bennünk. Ezért a Szűzanyának, mint édesanyának fontos, hogy döntsünk az állhatatos ima mellett, hogy találkozzunk Istennel, aki mindent újjáteremt bennünk.
Imádság
Szűz Mária, Béke Királynője, Jézus, a Béke Királyának Édesanyja! Te magad is végig jártad az élet nehézségeinek útját, amelyen mi, mindannyian járunk. Te ismered mindnyájunk szívét és életét. Ezért mondod nekünk: „Tudom, hogy van gondotok, nyomorúságotok, szenvedésetek, nyugtalanságotok.” Te, ó Édesanyánk, aki a legjobban tudod, mi hiányzik nekünk, járj közbe értünk. Járj közbe családjainkért, minden szívért, amely szenved és békétlen. Rád bízzuk mindazokat, akiknek a szíve sötétségben van, mindazokat, akik a gyűlölet és a gonoszság rabjai. Köszönjük neked Mária, hogy nem mondasz le rólunk. Mi is veled szeretnénk maradni, hogy megtanuljunk imádkozni, hinni és a te példádat követve átadjuk életünket az Úrnak.
M. M
fordította: Sarnyai Andrea
