Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A hamispróféta díjat kapott az európai zsidó kongresszustól

2020. február 16. 19:52 - Andre Lowoa

 

Ferenc pápa február 14-én privát audencia keretében fogadta Viatcheslav Kantort, aki a Világ Holokauszt Fórum Alapítvány és az Európai Zsidó Kongresszus elnöke.

Ha Kantor nem lenne zsidó, az oligarcha média "orosz oligarchának" hívná.

Azt mondta, hogy a fórumban "a legfontosabb erkölcsi és etikai kihívásokról" akar beszélni, mint a "gyűlöletről, menekültekről, radikalizmusról és a globális egyenlőtlenségről" - ezek pedig az ismert kódjai a szólásszabadság elfojtásának és a tömeges bevándorlás népszerűsítésének.

A "globális egyenlőtlenségről" annyit, hogy Kantor személyi vagyona 3.5 milliárd dollár.

Ferenc pápa beleegyezett a dollár milliárdos kezdeményezésébe, mert "meg kell védenünk a fiatal generációt a radikalista ideológiától".

Kantor Ferenc pápának adta a 2020-as Arany Látás díjat. II. János Pál előtt a pápák mindig elutasították a világi díjakat.

https://gloria.tv/post/xKW9R9BPvhnS6HUiYvakASrk1

komment

2020. február 16. OSZTOZZ KERESZTEMBEN AZZAL, HOGY SZERETSZ!

2020. február 16. 07:18 - Andre Lowoa

OSZTOZZ KERESZTEMBEN AZZAL, HOGY SZERETSZ!




1988. június 29.

Uram?

Én vagyok. Virágom, sohasem értették meg igazán az emberiség iránti szeretetemet. Szenvedek! Teljes Lelkembõl szenvedek! Drága lélek, nyújts pihenést nekem, pihentess meg azzal, hogy szeretsz.

Ó Uram, ha könnyíthetnék szenvedéseden azzal, hogy megosztod velem, használj fel, használd fel minden sejtemet, taníts meg arra, hogy végtelenül szeresselek.

Szeretlek Szentséges Szívem Vassulája, mi ketten mindent megosztunk egymással. Vassula, értsd meg, te osztozol keresztemben, és osztozol szenvedésemben. Ó, Vassula! Vérem patakokban folyik Testembõl. Enyéim újból keresztre feszítenek azzal, hogy az Egyház szentélyébe is beférkõzött a hitehagyás, a bíborosok, a püspökök, a papok hitehagyása. Legközelebbi barátaim árulnak el, sokan elhagytak, sokan megostoroztak, legjobb barátaim szúrtak keresztül. Szenvedek, második kínszenvedésemet élem át.

Uram!

Szeress! Szeress engem, hogy én is ugyanazt mondhassam, amit õrangyalod mondott neked. Az õ szavai: “Még soha senki sem szerette ennyire angyalát, ahogyan te!” Kicsim, hadd mondhassam neked egy napon: “Még senki sem szeretett a ti idõtökben engem annyira, ahogyan te!”

Késõbb:

Lefebvre püspök ma írja alá súlyos határozatát, és ezzel kizárja magát az Egyházból. Egész nap nagyon levert voltam.

komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 16. 01:53 - Andre Lowoa

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér. (Fosdick)


A fösvény emberre jellemző, hogy nem ő birtokolja a vagyonát, hanem a vagyona birtokolja őt. (Diogenész Laertos)


A keresztyénség ízét maguk a keresztyének adják meg azáltal, ahogy élik azt.


A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt.
A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.” A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét. A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” - zokogta.


A szentek nem a szenvedést szerették, hanem a benne megpillantott egyetlen menekvést, az Atyát, azt az igazit, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott.

Jézus nem csodaországot akart csinálni varázslás útján ebből a világból, hanem az Istentől bűnével elszakadt embert akarta kibékíteni Istennel. Elvezetni az embert, nem vissza a Paradicsomkertbe, hanem még tovább: a szentháromságos életbe. Akinek ez elvontnak tűnik és a realitástól elszakadtnak, annak másutt van az élete súlypontja, s ahhoz az evangéliumok Krisztusának nincs sok vigasztaló szava. Az igazi Krisztusba vetett hit sohasem lesz sikervallás, mert nem ígérhetjük azt, amit Jézus sosem ígért, a zökkenőmentes életet, dolgaink és emberi viszonyaink tökéletes elrendezését. Jézus nem azért jött, hogy minden problémát megoldjon, hanem hogy az Atyaistenhez elvezessen minket és föltámasszon az utolsó napon.

Hogy az Isten hogyan engedhette ezt meg ezt? De végül is mit várunk Krisztustól a földön? Azt, hogy földi életünket minden szempontból rendbe hozza, és máris itt lesz a mennyország? Neki sem volt itt. Az azonban biztos, hogy lelkileg gazdag életet hoz. Jézus öröme, amelyet megoszt velünk, az élet teljessége. Megígéri a mennyei hazát, megadja a Szentlelket, egy új életet és egyfajta belső békességet. Ha valóban szeretnénk őt, örülnénk annak, hogy az Atyához megy. A teljes öröm az ő dicsőséges feltámadása és menybemenetele, melyben megnyilvánul a mi jövendő sorsunk. Hát ez az a vigasztalás, melyet hozott nekünk Azt hiszem itt és most valamennyiünknek választania kell két életirány között: vagy mindenáron a szenvedés és fájdalom kiküszöbölésére törekszel s ebből bálványt csinálsz, vagy valóban Krisztus követője leszel, ami azt jelenti, hogy megtanulsz szeretni, ami pedig bizonyos szenvedéssel jár.

Észre kell vennem, hogy az élet teljességét nem a tehetség, a nagy tettek, vagy a mozgalmasság és a sokszínűség adja, hanem a mind tökéletesebb szeretet.

Barsi Balázs


A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény,
A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.
A szeretetben élők mélyre látnak,
a reménységben élők messze látnak,
a hitben élők mindent másképp látnak.


A Te gazdagságod legyen az enyém is,
Szegény voltál Uram, szegény leszek én is.
Jézus szegény Szíve, a koldusod vagyok,
Alamizsnát, kegyet csak Szívedtől kérek.
Mária, Szűz Anyám, Te könyörögj értem,
Hogy a Kereszt úján Jézust követhessem.
E földön senkitől jutalmat nem várok,
Gazdagság híre után nem futok, nem járok.
Sátán imádója, cinkosa nem leszek,
Nem tiprom meg bűnnel Jézusom, kereszted.
Ámen


„A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5)

Észrevehető, ahogy hosszabbodnak a napok. Reggel, délután egyre jobb a kedélyünk; a világosság feltölt derűvel, tettvággyal, aktivitással. A sejtjeink tavaszt várnak, és tudjuk, már a küszöbön áll a várva várt évszak. Az ember fény és D-vitamin nélkül – biológiai tény – nem élhet. Csodás adománya Istennek a fény, a világosság, a teremtés első csodálatos ajándéka. És legyen világosság! Lelkünkben is megcselekszi Isten ezt a csodát Lelke által. Életet csak általa kapunk, az ő fényéből, amit gyújt bennünk. Fénylik, ránk ragyog, és megmutatja, mi az élet, ki vagyok én, és mi az Isten áldott szándéka velem. Add, Uram, fényedet, vezess, oszlasd a homályt bennem és körülöttem! (Kőháti Dóra)


Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Mt 10.38-39

- Ébresztő, barátocskáim! - csiklandozták meg a felkelő nap hajnali sugarai a virágoskert színpompás lakóit. - Itt a reggel! Tárjátok ki kelyheiteket, bontsátok ki szirmaitokat! Új, csodaszép napra virradtunk!

- Csak még egy icipicit hadd szundikáljunk! - pislogott álmosan a nebántsvirág.

- A friss, hajnali harmatnál nincs üdítőbb nedű, mosakodj meg benne te is! - tanácsolták az út mentén virító százszorszépek.

- Már a méhecskék is biztosan úton vannak! Nem fogadhatjuk őket álmosan, gyűrött szirmokkal! - tette hozzá a rézvirág.

- Még csak az kéne! - csattant fel a duplafodros petúnia. - Nem vagyok bolond, hogy azokat a szőrös lábú virágportolvajokat magamhoz engedjem! Még letörnék a gyönyörű szirmaimat, meggyűrnék a világhírű fodraimat! Arról nem is beszélve, hogy a lábaikra ragadt szúrós port rászórnák a bibémre, s az belém vájna! Köszönöm szépen, de nem kérek abból a fájdalomból!

- Ne is figyeljetek rá! - hajolt oda szomorúan a kecses liliom a mellette növekvő aprócska krizantémokhoz. - Aki csak magára gondol, az sosem lehet boldog!

- Még hogy nem lehetek boldog! - rikkantotta a cifra petúnia. - Én már most is boldog vagyok és gyönyörű! És az is maradok örökre! Megtartom magamnak a szépségemet, nem pazarlom holmi semmirekellőkre! - emelte fel a fejét gőgösen, és kihasználva a szellő lágy ringatását, ügyesen félrehúzódott a kelyheibe igyekvő méhecskék közeledése elől.

Azok látva, hogy hiába próbálkoznak, más virágokra szálltak, s fürge mozdulatokkal végezték a Jóisten által rájuk szabott feladatot. A rézvirágok nem tiltakoztak, szélesre tárták kelyheiket, s kedvesen fogadták a porzóikon szorgoskodó méheket. Azok egyik virágról a másikra szállva, magukkal vitték a virágport és a rézvirágokra hintették. A virágok megadóan tárták fel puha, tapadós bibéjük mélyét, magukhoz ölelve a virágporszemecskéket. Közben megadóan, alig hallhatóan sóhajtoztak a fájdalomtól, amint a szúrós virágporszemcsék egyre mélyebbre vájták magukat belsejükben. Amikor fájdalmuk már elviselhetetlennek tűnt, lehajtották fejüket és arra gondoltak, hogy ebből a szenvedésből születnek meg majd gyermekeik, akikben tovább élhetnek. Ez a gondolat boldogsággal töltötte el őket, és enyhítette kínjaikat. Aztán egyszerre minden fájdalom elmúlt, s érezték, kelyheik mélyén elkezdődött a csoda, amelyből egyszer majd új élet támad. Fáradtságtól megtört szirmaik feszessége elernyedt, színei megfakultak. Mégsem voltak szomorúak. Sőt, valami megmagyarázhatatlan békesség és boldogság töltötte el szívüket. Még a duplavirágú petúnia gúnyos megjegyzéseivel sem törődtek, s nem cseréltek volna vele semmi áron.

- Ti aztán tényleg megbolondultatok! Nézzetek csak magatokra! Napról napra csúnyultok és töpörödtök. Bezzeg én! Még mindig ugyanolyan fiatalon pompázom! Én örökké szép leszek! - illegette magát gőgösen.

A napok pedig egyre csak teltek. Mind hűvösebb szél tépázta a kertet, s annak minden lakója előtt egyre világosabbá vált, hogy Ősz úrfi hamarosan átveszi a hatalmat az eddig zöldellő birodalomban. A rézvirág szirmai már barnán és kopottan várakoztak, levelei fakón és száradtan éktelenkedtek. Gyökereivel még kapaszkodott a barna rögökhöz, de az éltető nedvekkel már csak a virágfejben sorakozó magocskákat táplálta. Minden erejével befelé figyelt, megadóan várva a pillanatot, mikor elválik szárnyas magvacskáitól, beteljesítve örök feladatát. Visszahúzódott belső szentélyébe, ahol a Jóisten munkálta ki benne azt, ami örökkévaló. A petúnia sem kérkedett már, virágai megfonnyadtak a hűvös őszi reggeleken, bimbói terméketlenül hullottak a porba. Olyan ráncosnak, öregnek és értéktelennek érezte magát. Irigykedve nézte a gyermekeiket hordozó rézvirágokat. Most már a fájdalmat is elvállalta volna, de már késő volt. Egy hirtelen támadt szélvihar megragadta, és letörte kiszáradt tövét. Csak a földből kiálló száraz kóró tanúskodott önző hiúságáról.

A szél a rézvirágokat is megtépázta. Ám azok nem siránkoztak. Ellenkezés nélkül simultak bele az örvénylő fuvallatba, kitárva magházuk ajtócskáit, engedtek a szorításból, mellyel eddig magjaikat ölelték magukhoz. Azok pedig kibontották a Teremtőtől kapott vitorlácskáikat és útnak indultak. Messzi tájakra repültek, ahol majd tavasszal, a természet újjászületésekor hirdetni fogják, hogy az új élet a halálból születik.


Amikor Teréz anyától megkérdezték, hogy pici, törékeny asszony létére hogyan tudott sok tízezer ember életébe komoly változást hozni, azt válaszolta: "Én mindig csak egy embernek segítettem."

Mindig elég egy lépés...


„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kol 3,23)

Egy kőműves a háztetőt javította. Amikor kész volt, azt mondta a segédjének: „Tartsd a kéményt, amíg a tulajdonos körülnéz és kifizet.” Tréfásnak tűnik ez a kis anekdota, de valljuk meg, sajnos sokszor igaz: a szemnek dolgozunk. A pillanatnak. A látszatnak. Csak a pénzért, a magunk hasznáért. Jogos, hogy keresni akarsz, de az is, hogy a másik fél jó munkát kapjon. Akkor nem lesz ez a kettő ellentétben, ha az Úrnak végzed a munkádat. Ha tudod, hogy ő lát, ha tudod, hogy ő kész segíteni. Ha szereted az Urat, és azt akarod, hogy jó munkádért őt dicsőítsék. (Széll Bulcsú)


Az ember naponta rendbe teszi a haját. És a szívét miért nem?

„Jézus így szólt a kánaáni asszonyhoz: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,28)

Irigylésre méltó a kánaáni asszony. Legfőképpen a bátorsága és a merészsége. Nem sokat mérlegel. Nem töpreng azon, hogy illik-e vagy sem pogány asszonyként egy zsidó férfit megszólítani. Nem hagyja magát a környezet által elnémíttatni. Egyszerűen megy ahhoz, kiált az után, akiről tudja, hogy hatalma van a betegség felett is. Jézus ezt a merészséget, ezt a környezettel nem törődő bátorságot nevezi hitnek. A hit ma is ezt jelenti, hogy nem a körülmények szorítása, hanem Jézus Krisztus ereje és hatalma határoz meg. (Baranyayné Rohn Erzsébet)


Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket, mint inkább azt a szeretetet, amely ezekre a tettekre késztetett.

Kis Szent Teréz


Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit - még ha gyűlöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle. Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a megjavulásában!

Szigmaringeni Szent Fidél


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!


Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.
komment

2020. február 15. SOHA NE ENGEDD EL RUHÁM SZEGÉLYÉT!

2020. február 15. 08:21 - Andre Lowoa

SOHA NE ENGEDD EL RUHÁM SZEGÉLYÉT!

 

1992. december 2.
Ausztrália,

Mutasd meg nekem Szent Arcod fényességét, emeld magasba lelkemet, hogy láthassalak!

Viszonzásul evangelizálj szeretettel a Szeretetért! Áldott lesz minden szó, amelyet Szent Nevem dicsõségére mondasz. Szárnyra kel és eljut oda, ahol otthonra lel.
IC, Jézus 1

Viszonzásul add nekem idõdet, gondolataidat, kezedet és szívedet, hogy dicsõségemre legyenek! Majd figyeld ajkamat, érintsd meg Szívemet, és írj! Soha ne engedd el ruhám szegélyét!

Jézus a következõket mondta suttogva, amikor aláírta és lepecsételte ezt a levelet: „Szarajevo el fog veszni.” 2

TÁRSAK VAGYUNK UGYE?
SZENTLELKEM EREJE FEL FOG EMELNI TÉGED

1992. december 3. Ausztrália Ausztráliai küldetésem elõtt,

Nézz rám! Fogadd azt, aki legjobban szeret téged! Bárányom, veled vagyok, és szájadba adom Szavamat, amely meg fogja nyitni szívüket és beléjük fog hatolni. Meg fognak hallgatni téged a jók és a rosszak is. Beszélni fogsz, és megtanítod õket arra a tudásra, amelyet én magam adtam neked ezekben az években. Kitartásra van szükséged, leányom?

Igen, Uram!

Veled leszek, hogy újból életre keltsem lelkedet. Jelenlétem bátorságot önt szívedbe és kitartást ad neked. Társak vagyunk, ugye?

Igen!

Akkor ne félj! Én és te, te és én, és Szentlelkem ereje fel fog emelni téged, füledbe fogja súgni és emlékezetedbe fogja idézni az igaz tanítást, amit adtam neked. Ne félj, sohasem hagytalak el téged. Ékesszólást adok neked, hogy tiszteletet nyújts Királyodnak.

DÍCSÕSÉGEM MEGOSZTOM AZ ÁRTATLAN LELKEKKEL

1992. december 3. Ausztrália

Krisztusom, Neked szólnak dicséreteim összejöveteleinken. Kincset ér nekem a tanítás, amelyet ajkadról kapok. Szentséges Szívedet kérem most, hogy segítsen bemutatnom a mindenható Isten, a mi Atyánk végtelen gyengédségét, szeretetét, a Te Szentséges Szíved jóságát és Lelked végtelen gazdagságát.

Sietve elhagytam a mennyet és lejöttem a szobádba. Csatlakozz most a szentek kórusához és teljes szívedbõl énekelj, igen, teljes szívedbõl! Dicsõségemet megosztom az ártatlan lelkekkel, a szegényekkel és azokkal, akik szívüket egyesítették az én Szívemmel. Ki fogom nyilvánítani szeretetemet, és mindenkinek megmutatom, hogy nem fogtok az én szeretetemnél nagyobb szeretettel találkozni. Látod, hogy mi van birtokodban? Maga a Szeretet jön a szobádba, hogy beszéljen veled. Szemtõl szembe láttál engem. Én, Jézus, megáldalak teljes Szívembõl. Érezd, hogy szeretlek! Én, Jézus Krisztus feltámadtam, élek és a közeledben vagyok, most … IC

1 „IC” jelölés található azokon az ikonokon, amelyek Jézust ábrázolják. „IC” rövidített formája a „Jézus” névnek.
 2 Szarajevo város az egykori Jugoszlávia területén. 1992. december 5-én, három nappal késõbb, megtámadták Szarajevót.
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 15. 01:26 - Andre Lowoa

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód.

Spurgeon


 A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.


A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.
A mások iránti szeretet Jézus szerint főparancs. Pál hozzáteszi: hogyha szeretetem nincs, semmi sem vagyok. Ez nem valami önkényes isteni határozat révén van így, hanem Isten létéből következik. A Szentháromság léte mutatja, hogy a lét teljessége az önátadó szeretet.
Az ember másokra irányuló, önátadó lény, aki a maga nagylelkű önátadása által valósítja meg önmagát. Az él igazán örökké, aki szeret.
A szeretet önátadás a jóra. Az önátadás az eggyé válásra irányul, és ez csak a szeretett személy részéről történő elfogadás révén teljesedhet be. Így a szeretet beteljesülése megkívánja a személyek kölcsönös önátadását.

Edith Stein


A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni. (Ohler)


A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni.

Kempis Tamás


A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől.


„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik.” (2Móz 13,21)

Izrael fiai elindultak Egyiptomból. Isten kerülő úton vezette őket. Nem a filiszteusok országa, hanem a Vörös-tenger pusztája felé. A kerülő út nem volt véletlen. Isten így óvta meg népét attól, hogy félelemből visszatérjenek Egyiptomba. A kerülő útnak nem mindig látszik a célja az életünkben. Talán néha vádlón kérdezzük Istent: „Miért kell nekem ezt az utat végigjárnom?” Amikor Isten kerülő úton vezet, ő – bár sokszor nem így látjuk, nem így érezzük – velünk van. S ahogy Izrael fiait vezette felhőoszlopban és tűzoszlopban, úgy vezet bennünket is, egészen a célig. (Baranyayné Rohn Erzsébet)


Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.


„Hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”” (Mt 17,5)

Kire hallgassak? Hogy éljek? Hogy legyek boldog? Hol találom meg magamat és az élet Urát? Van választék: lelki vezetők, önsegítő könyvek, bölcsek és „bölcsek”, sarlatánok, lelki éhségünk meglovagolói, spirituális vágyunk vámszedői – de vajon ki igaz, hiteles? Zavarba jövök. Pedig kell válasz, kell útmutatás. Feltekintek. Lélekben. Az Atya szól, és Krisztusra mutat, és a galamb, mint a Lélek, száll. Igen, csak és kizárólag tőle, a Szentháromság egy igaz Istentől kapom meg mindazt, amire szükségem van. Ő vezessen ma és minden utamon! (Kőháti Dóra)


Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.


Imperfectum: ENGEM KÜLDJ

Itt vagyok, engem küldj Uram,
ragyogjon fényed másokra, szeress általam.
Hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.

Tudom már jó Uram merre hívsz,
bár nem lát két szemem, de tudom bennem élsz.
Nem félek, mert te vezetsz, mutatod utam.
Követlek, engem küldj Uram.

Itt vagyok, engem küldj Uram,
lángoljon fényed másokra, szeress általam,
hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.
Ki akar kavicsot, ha gyöngyei vannak? (C. H. Spurgeon)
Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya - az emeli a magasba.

Szent Bernát


„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Péld 20,22)

Elhamarkodottan mondtad ki ezt a mondatot. Szinte kötelez, ha kimondtad, pedig már bánod. Ne végy elégtételt magadnak, mert akkor a dolog úgy van elrendezve, ahogy a te bölcsességed diktálja. Bízd az Úrra, hogy ő lát, és kellő időben és módon igazítja helyre a dolgokat! Nagyobb az, amit ő tehet érted. Fogd vissza magad, és majd meglátod, hogy az Úr megsegít, jobban, mint kéred, vagy elgondolod a saját erőd szerint. (Ef 3,20–21) (Széll Bulcsú)


Vesződsz a bánat felindításával? Nem akar sikerülni? Isten megbántása felett nem érzed a fájdalmat? A vallásos életben az érzelem lehet erős motor, de lehet komoly akadály is. Sohasem lényeges kellék. Áldozáskor sem, bánat felindításakor sem. Nem kell erőszakosan csiholni az érzelmet. Ha a szív együtt dobog, örülj neki. Ha sztrájkol, nem kell aggódnod. Mond egyszerűen Istennek: „Uram, rosszat tettem, azt pedig elmulasztottam, mert saját kényelmemet kerestem és önző voltam, bocsásd meg bűnömet. Bocsáss meg, hogy a Szeretet ellen vétettem és segíts változnom, szeretetben gazdagodnom.” Így a bűnbánat nem bűvészmutatvány és mindennap felindítható.
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 14. 01:39 - Andre Lowoa

A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.


A Szent Családra gondolva ami jót tesz nekem, az az ő egyszerű életmódjuknak az elképzelése.

Kis Szent Teréz



A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)


“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1 Jn 4.18



A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni; az Ő szeretete ki tudja űzni minden félelmünket.



Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)


Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.

Anthony Robbins



Csodálatos a rózsafüzér imádságának egyszerűsége és mélysége…

Az ismétlésnek, is megvan a maga jelentése. Olyan ez, mint a szívdobogás. A szívdobogásból hiányozna az élet? Vagy mint a tenger hullámverése. Ebben ne lenne áhítat?

A rózsafüzér imádkozása által Mária Szívén keresztül Krisztus és Rajta keresztül a teljes Szentháromság szépségének szemlélésébe és mély szeretetének megtapasztalásába nyerünk betekintést.



Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)


Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.

Richard Exley



Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod. (Tertseegen)


„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak.” (Ef 5,10)

Önálló gondolkodásra biztat Pál apostol. Összekuszálódott világunkban – amelyben összefonódik a jó és a rossz – kell megítélnünk, hogy mi kedves az Úrnak. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne éreznénk, hogy milyen szétválaszthatatlanul kapcsolódik össze benne a jó és a rossz. Mi alapján fogadjunk el, vagy utasítsunk el? Mi igazít el bennünket? Hogyan döntsünk? Pál apostol ad támpontot. A világosság gyümölcseiről ír az efezusi gyülekezetnek: Jóság, igazság, egyenesség. Ez a döntésben a mérce.

(Baranyayné Rohn Erzsébet)


„Jézus így válaszolt a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból az élő vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.”” (Jn 4,13–14)

„Adj innom!” Lenyűgöző, ahogyan Jézus megszólít! Kiválaszt egy hétköznapi pillanatot, s egy gesztussal elindít egy mély, életet megfordító párbeszédet. Ezt csak Isten Fia teheti! És máris az örök életről, az élő vízről beszél, amelyet ennek az asszonynak – a samáriainak! – kínál. Az asszonyban elindul valami, megy, és hirdeti: Jöjjetek, lássátok azt az embert (…): vajon nem ez-e a Krisztus? Adj innom! – szól hozzánk Krisztus. Mikor épp „vízért megyünk”, és nem is számítunk tán a megszólításra. És Jézus csendben szól, hív, tanít, szavával eltalál, hirdeti nekünk is az Atyát, és megfordítja életünket. Áldott az a perc, amikor találkozunk vele!

(Kőháti Dóra)

MIKOR MÉG SEMMI NEM LÉTEZETT

Mikor még semmi nem létezett,
nemzetek, népek, királyok és bölcsek.
Nem volt még ember és földi élet sem,
Te akkor már szerettél engem.

Hatalmak jöttek, és tűntek el,
de oly csodát, mint Te, senki nem tehet.
A Földnek kincse nem érhet fel Veled,
és senki másé nem lesz már szívem.

Eljöttél, feláldoztad magad.
Szenvedtél azért, hogy célt mutass.
Helyettem meghaltál, hogy éljek,
és ezért követlek – bárhová!



„Pál írja: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12)

Pál apostol és más nagy keresztény emberek életére fölnézünk. Csodáljuk hitüket, bátorságukat, egész életüket. De ne elégedjünk meg az ilyen megállapításokkal: „Ők különbek, átlagon felüli hitet kaptak”, és így tovább! Keressük meg a különlegességük forrását! Pál hitével kapcsolatban nem egy állapotról ír, hanem egy érési folyamatról, amelynek elején az áll, hogy Krisztus megragadta. Volt személyes találkozása. Utána tudatosan kereste Jézust, és követte útmutatását. Európába is azért hozta át az evangéliumot, mert Jézus utasítását kapta álmában. Folyamatosan mellette döntött, ezért erősödött meg a hite. – Ha mi egyszer Jézus mellett döntöttünk, keressük továbbra is a vele való találkozás minden lehetőségét, kihasználva az alkalmas időt! Így lesz nekünk is fénylő hitünk és csodás istentapasztalatunk!

(Missura Tibor)



Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs; Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)

komment

2020. február 13. ÉN VAGYOK VISSZATÉR

2020. február 13. 08:02 - Andre Lowoa

ÉN VAGYOK VISSZATÉR

1991. március 4.

A Mindenszentekrõl nevezett alapfokú iskolában, ahová Jan Petit atya hívott meg.

Én vagyok. A Szeretet a közeledben van. A Szeretet nagylelkû. Ne feledkezz meg jelenlétemrõl, és nem fog megbotlani nyelved. Leányom, jöjj, és imádkozz velem az Atyához:

Atyám,
bár még éjszaka borítja ezt a Földet,
tudom, hogy felettem van
Jahve,
aki látja gyermekeit a sötétben,
és meg fog könyörülni rajtuk.
Hatalomban és dicsõségben
fog leszállni, hogy eloszlassa
ezt a fenyegetõ éjszakát
és fényes nappallá tegye.
Béke és szeretet tölt el minket.
Az õ világosságával telik meg lelkünk.
Én vagyok eljön,
Én vagyok visszatér,
Én vagyok velünk lesz!
Dicsõség a Magasságbelinek!
Amen.

(Késõbb azon tûnõdve jöttem az Úrhoz, hogy valóban elküld-e engem a világba, mint most, hogy utazzak és tanúságot tegyek. Mindennap utazzak autón, vonaton, vagy repülõn különbözõ helyekre, ez egyáltalán nem könnyû, sõt teljesen kimerít.)

Uram?

Én vagyok. Kicsim, örömtõl repes a Szívem, valahányszor megszólítasz. Bárcsak megértenéd ezt, gyermekem! Azt kérdezted, hogy útra kell-e kelned, hogy tanúságot tégy, ahogy most. Igen. Nem azért, mert szükségem van rád, Vassula, hanem azért mert ha elmész és tanúságot teszel Nevemben, az megdicsõít engem, téged pedig megtisztít. Virágom, megadom neked a szükséges erõt, a szükséges szavakat. Úgy viselkedj elõttem most, ahogy a Király érdemli! Úgy viselkedj elõttem, ahogy Szent Istened elõtt kell viselkedni! Én vagyok van veled. Jöjj gyermekem, akit megmentettem! Jöjj! Lépteid kövessék az én lépteimet, lábad az én lábamat, míg véget nem ér küldetésed! Mi ketten?

Igen, mindörökre össze vagyunk kötve.

Jöjj hát olyan gyakran hozzám, ahogy tudsz, és mindenkor eltöltelek. Hajolj hozzám, gyermekem, hogy felkészítsem füledet hangom felismerésére! Tégy eleget nekem gyermekem, és fejlõdni fogsz bennem. A Szeretet veled van, és megáld téged.

(Késõbb újból az Úrhoz mentem.)

Ó igen! Újra velem vagy! Ma este tökéletessé teszem beszédedet. Én magam fogok sok mindent megmagyarázni. Ismételd utánam e szavakat:

Jézus, érintsd meg szívemet!
Te vagy az én gyönyörûségem,
szólj hozzám!
Vezess
és alázz meg engem!
Amen

Légy gyönyörûségemre, és dicsõíts minden idõben! Szeretlek, ezért rajtad hagyom keresztemet. Én mindvégig hordoztam. Tisztelj és dicsõíts azáltal, hogy idõnként viseled keresztemet! Ezzel megpihentetsz engem. Jöjj!

komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 13. 05:28 - Andre Lowoa

 A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz László)


A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.


A szemet szemért csak megvakít mindenkit.

Gandhi


ADD TOVÁBB

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!


Ami változik csak az él...


„Amiről hallottunk, azt láttuk is Istenünk városában: megtartja Isten örökre.” (Zsolt 48,9)

Egyes (földi) városok időnként a figyelem középpontjába kerülnek. Pécs, Budapest, Gödöllő… A városok: életünk színterei, földi otthonaink. Szépség és praktikum, mulandóság és maradandóság, emberi életek lenyomata. Mégis, minden város az enyészeté lesz egyszer. Épületei, terei nem maradnak meg örökké. Igazi otthonunk csak Istennél, az ő országában van. Ezt az otthont már most, hitünk által megkapjuk Istentől ajándékba. Nem vagyunk otthontalanok. Nem vagyunk gazdátlanok, ha Istenben megtaláljuk életünk Urát és Gazdáját. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig. (Kőháti Dóra)


Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.


Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

Pilinszky János


De mindenek felett az evangélium mond nekem sokat, elmélkedéseim alatt, benne mindent megtalálok, ami szegény kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot és rejtett értelmet fedezek fel benne...

Miután Jézus felment a mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket ő hátra hagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az evangéliumba pillantani, máris szívom magamba Jézus életének az illatát és tudom, hogy merre fussak.

Érzem: ugyanazon az úton kell haladnunk az Égbe, a szeretettel egyesült szenvedés útján. Amikor a kikötőben leszek, megtanítom majd, lelkem kis testvére, hogyan kell hajóznia a világ viharos tengerén.

Kis Szent Teréz


Felbolydult bennem a lelkem,
utaidat Uram végképp nem értem,
sokszor sötétben vezetsz és bántások között,
sehogy sem látom a jót a sok rossz mögött.

De lám, emlékemben felfénylik a Kereszt,
ó mennyi szenvedést hozott az Neked,
mégsem mondtad: Atyám, nem értelek.

Vállaltad, nem magadért, értem
a mérhetetlen szenvedést.
Uram, már értem!
Szívemben dalol az öröm,
Életemet - úgy, ahogy van - megköszönöm!


„Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” (Bír 6,13)

Gedeon, az „erős vitéz” titokban és Midjántól félve egy présházban csépeli a gabonát. Nem lepődik meg az angyal érkezésén, csak cinikusan visszavág a köszöntésre: „Velünk az Úr? Ha velünk van, miért ér mindez?” Ő csak a búzát akarta megmenteni, Isten azonban Izráel megmentésére küldi. Miért pont őt? Miért pont most? <\a> akadékoskodik a kérésre. Mert Istennek úgy tetszik, hogy nagy csodái cselekvéséhez mindig gyenge, kicsiny, hétköznapi embereket használjon fel. Olyanokat, mint bármelyikünk. Olyanokat, akik magukban nem bízhatnak, hanem egyedüli esélyük a győzelemre, hogy megteszik, amit Isten kér. Olyan csodálatos, hogy Istennek van türelme Gedeon bizonytalankodásához! „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 3,15) (Győri Tamás József)


„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1Jn 1,8)

Nem csak a keresztény élet rákfenéje az a gondolat, ha azt mondjuk, hogy bűntelenek, tökéletesek vagyunk. Ha így gondolkodunk keresztényként, akkor számunkra felesleges Jézus váltsághalála. A nem keresztények pedig elfeledkeznek akkor arról, hogy mit lehetne vagy kellene jobban tenniük. Önelégültté válnak. Aki pedig nem küzd a saját vagy környezete hibái-bűnei ellen, az tönkreteszi a saját és a környezete életét. (Missura Tibor)


Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.



Jézus Krisztus!

Te, Aki azért támadtál fel a halálból,
hogy nekem életem lehessen,

Te, Aki szeretsz engem
– érted és ellened viselt bilincseimben,

Te, Akinek a szava
minden bilincsekbe vert ember számára
magában hordozza a szabadulást,

Te, Akiért, Aki által
még én is lehetek ember, a Te embered,

kérlek, ne tagadj meg engem!
Kérlek, maradj hűséges hozzám!

Hogy tudjak és akarjak
Veled meghalni és Veled élni,
Veled tűrni és Veled uralkodni.

Mindig és mindenben
Hozzád hű maradni!

Ámen
Hajdú Zoltán Levente


Két monológ nem egyenlő egy dialógussal. (Karl Barth)


Kisgyermeknek kell maradni Isten előtt. Ez azt jelenti, hogy elismerjük semmiségünket, mindent a jó Istentől várunk, mint a kicsi gyermek is mindent apjától vár. Azt jelenti, hogy semmiért sem nyugtalankodunk…

Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a jó Isten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad.

Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.

Kis Szent Teréz


Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál: - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.


Mikor a vadmadár élelem híján van, előtte az egész világ.
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg ne érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelent.
És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

II. János Pál Pápa


Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!

Kis Szent Teréz


Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni. (Anthony Robbins)


Semmi nem késlelteti annyira a fejlődésünket egy erényben, mint az, ha túl gyorsan akarjuk megszerezni!

Szalézi Szent Ferec


Volt egyszer egy bölcs asszony, aki egy hegyi patakban talált egy drágakövet. Másnap egy éhes vándorral találkozott. Amikor kinyitotta a zsákját, hogy megossza az idegennel az ételét, a vándor meglátta benne a drágakövet. Megkérdezte az asszonyt, hogy megkaphatná-e, és ő gondolkodás nélkül átnyújtotta neki a követ. A vándor szerencséjének örvendezve ment tovább.
De néhány nap múlva visszatért az asszonyhoz, és így szólt: "Gondolkoztam. Tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom neked abban a reményben, hogy valami olyat tudsz nekem adni, ami ennél is értékesebb. Szeretném, ha azt adnád nekem, ami benned van, és ami képessé tett arra, hogy nekem add ezt a követ!"
komment

Sértegetik a papot, amiért kimondta a nyilvánvalót: Az abortusz rosszabb, mint a bántalmazás

2020. február 12. 17:35 - Andre Lowoa

 

A Rhode Island-i naticki Richard Bucci atya kimondta azt az igazságot, miszerint az abortusz, ami egy emberi élet kiontásával jár, nagyobb bűn, mint a szexuális bántalmazás, ami nem jár halállal.

Miután Bucci kimondta a nyilvánvalót a WJAR TV csatornán, az oligarcha média támadni kezdte, hogy elkerüljék a vitát. Ennek az oka: ők támogatják az abortuszt, ami a gyermekbántalmazás legsúlyosabb formája.

A média továbbá haragszik Bucci atyára, aki januárban megtiltotta 44 abortuszpárti törvényhozónak, hogy szentáldozásban részesüljenek (kép).

Meglepő módon Providence egyházmegye szóvivője nem támadta Bucci atyát, helyette azt mondta, hogy egy pásztor dolga az, hogy a szentségeket fenntartsa egyházmegyéjén belül.

https://gloria.tv/post/8PkXHoXHeNXi6WMreAkgiCvSA

komment

2020. február 12. AZ EGYSZERÛSÉG ÉS A SZEGÉNYSÉG ELBÛVÖL ENGEM. A SZERETET SZENVED.

2020. február 12. 08:00 - Andre Lowoa

AZ EGYSZERÛSÉG ÉS A SZEGÉNYSÉG ELBÛVÖL ENGEM. A SZERETET SZENVED.



1988. március 23.

Jézus?

Én vagyok. A Szeretet fog gyõzni. Szeretet vagyok. Fogadd békémet, ne félj, én vagyok az, Jézus. Elindulnál? Várok rád, kedvesem. Rávezetlek arra, hogyan szeress engem. Már másokat is megtanítottam erre. Kedvesem rávezetlek. Imádkozz Vassulám! Legyen tudomásod az ördög csapdáiról, mert ha teremtésem nem akar megváltozni vagy bûnbánatot tartani…

Uram! Hogyan van az, hogy azt mondod “ha”, máskor meg azt mondod, hogy meg fogsz változtatni minket és el fog jönni a Te országod? Nem értem.

Figyelj és megérted. Megadtam nektek a választás szabadságát. Én, az Úr és az Uralkodó, a Világosság szállok le hozzád, teremtés. Ebben a sûrû sötétségben szállok le, felkínálom Szívemet kezemben, hogy megmentselek benneteket és rátok ragyogjak. Azért jövök, hogy lemossam ellenem elkövetett számtalan bûnötöket és megbántástokat. Azért jövök, hogy visszahívjalak titeket magamhoz. Azért jövök, hogy egyesítsem Egyházamat. Azért jövök, hogy emlékeztesselek arra, hogy én, az Úr, kinek adtam a hatalmat és a mennyország kulcsait. Azért jövök, hogy benneteket megtanítsalak, miképpen tiszteljétek Édesanyámat, és hogy hajtsátok meg térdeteket elõtte, mert saját kezemmel koronáztam meg õt, mint a mennyország Királynõjét.

Teremtés! Óvakodjatok az ördögtõl, mert megkétszerezi erõfeszítéseit, hogy kelepcébe csaljon benneteket, miközben úgy tesz, mintha nem létezne, hogy mesterkedhessék anélkül, hogy félnének tõle.

Ó teremtés, az ördög hatalmas pusztulást készít elõ számodra. Keresztemrõl kiáltok! Teremtés, térj vissza hozzám! Ne engedd, hogy arra késztessen, hogy megtagadj engem, és ezáltal csalogasson kelepcéjébe! Imádkozz, imádkozz a lelkek visszatéréséért, taníts meg minden lelket azokra az imákra, amelyeket adtam neked. 1 Tanítsd meg õket ezekre az imákra! Szeretlek benneteket, szeretlek benneteket .

Ne fáradj bele, leányom, hogy térdenállva közeledj hozzám és térdenállva írj. Megváltód vagyok, a te Võlegényed, mindent megosztok veled, jöjj, vigasztalj, fáradt vagyok.

Ó jöjj, Uram!

Jézus fáradtnak látszott, széles válla kissé meghajolt, szomorú volt. Én is ugyanazt éreztem. Örömet akarok szerezni Neki. Naponta imádkozom, hogy fogadja el felhívását a pápa. Remélhetõleg pénteken, 25-én megkapja Jézus üzenetét Õszentsége..

Akarsz-e jelenlétemre emlékezni, Vassula?

Igen, Uram, akarok.

Mi ketten!

Igen, mi ketten, mindörökké. 2

Béke veled lélek! Vassula, fáradt vagyok, fáradt, mert látom mennyire nincs szeretet és egyszerûség. Mit érnek számomra a szertartások és az áldozatok, ha nem szeretik egymást? Virágom, van-e nagyobb öröm, mint mezítlábas tanítványaimat látnom, amint egyetlen bottal kezükben õrzik bárányaimat? Szeretem az egyszerûséget. Az egyszerûség és a szegénység elbûvöl. Igazi tanítványaim mezítláb jártak, de gazdagok voltak lélekben . Vassula, bátorság! Keresztre feszítettek, enyéim feszítettek keresztemre. Megosztjuk keresztemet, én és te, te és én. A Szeretet szenved…

 

1 Szent Bernát “Legkegyesebb Szûzanya, Mária” kezdetû imája, a Szent Mihály ima és a Bizalom kilence de a Szent Szívhez. Ezeket az imákat mondom el mindennap írás elõtt. Néha kétszer is.(Lásd A három imádság)
2 Jézus ma fáradt és szomorú.
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 12. 02:02 - Andre Lowoa

A boldogság legnagyobb titka: semmit sem akarni, és mégis mindent akarni, amit Isten akar. És csupán azért, mert Isten akarja. (Terstseegen)


A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet, de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


 Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.


„Az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” (Lk 14,23)

A jó igehirdetésre szívesen mennek híveink. Mai igénk szerint azonban szükség van „hívogatókra” is, hogy minél többen legyenek azon a helyen, ahol szeretetből sok helyet készített a mi mennyei Gazdánk. Urunk mai küldő mondatában a „kényszerítsetek” szót talán értsük magunkra, mert kényelemszeretetünkből sokszor megfeledkezünk a hívogatás feladatáról. Biztassuk magunkat, hogy minél többeket hívogassunk! (Missura Tibor)


Azt mondják, hogy a világ összes sötétsége sem tudja eltakarni egyetlen gyertya fényét... -


Biztos vagyok, hogy az ég nem mindig felhőtlenül kék. Emberek vagyunk fogyatékosságokkal és hibákkal, amelyek jóakarattal, a többiekkel való együttlétben fokozatosan lecsiszolódnak, bár nem minden fájdalom nélkül mindkét oldalon. Hiszen ön tudja, hogy szenvedés nélkül senki sem teljesedik be, és nem haladhat előre lelki életében. Ez alól a törvény alól nem tudjuk felmenteni még azokat sem, akiket leginkább szeretünk. Az erős és természetfölötti szeretet ezt is el fogja fogadni, és önmagának akkora bátorságot tulajdonítani, mellyel képes lesz bármekkora viharok átvészelésére.

Edith Stein


Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat. Ha lustaságból, önzésből vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.


Ember, rövid az élet, tegnap születtél, holnap sírban vagy.
Minden kincsed a lélek. Ez az egyetlen, mely tiéd marad.
Minden más, miért futsz, légvár csak, álom,
Mely szertefoszlik a halálos ágyon.
Ember, rövid az élet, egyetlen kincsed a lélek!
Gondold meg nagyon, gondold meg nagyon!
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.


Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?


„Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.” (Zsolt 68,21)

Isten az Urunk, akinek mi szolgái vagyunk. Bizonyos értelemben azonban fordított a viszony. Mert a szolgalétből elvileg az következnék, hogy nekünk kellene készen lennünk bármikor és bármit vállalni érte – akár még a halált is –, de mégis ő az, aki még a halálba is utánunk jön, csak hogy megszabadíthasson. Mert ennek a furcsa, páratlan és szerető Úrnak mi személyesen ilyen fontosak vagyunk! (Győri Tamás József)


NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Reményik Sándor


Nincs biztosabb jele annak, hogy az ember a választottak közé tartozik, mint ha azt látjuk, hogy istenfélő, s ugyanakkor szükséget szenved és el van hagyatva ezen a világon.

Gonzága Szent Alajos


Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk...
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János


OLDANI URAM

Oldani Uram, s oldódni vágyom.
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom!
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom!

Ékesíteni, és ékesedni vágyom!
Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!

Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem.
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!


SORSOD

A sorsod
Élni, mint más -
Élni másképp,
Másra vágyni
S tenni másért.
Gyűrt arcok mélyén
Csillogó könnyekben látni
Mitől fájt az éj.
Minden tiszta nevetést meghallani,
S benne tudni holnapunk hitét.

A sorsod
Édes álmokból
Mindig felriadni,
Megízlelt vágyakat
Sírva mind feladni.
Feléd nyújtott kezek között
Markolni a légbe,
Ölelő karodat kitárni,
S könnyeid emelni az égbe.

A sorsod
Kereszted viselni mit
Nem bírsz el magad.
Kutatni a forrást,
Hol megértés fakad.
Mint megváltót
Mindenben, s magadban
Szerelmet keresve
Ezerszer szegeződve
Az áldott keresztre.

A sorsod
Mindig játszani,
És mindig veszíteni,
De mindig tudni
Újból elkezdeni.
Távoli tiszta világra vágyva
Elmenni akarni -
És kínok között, emberré feszülve
Mégis maradni!


Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű az Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint örömben: egyszóval, valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet és Jézussal egyesít!

Kis Szent Teréz


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)


„Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14a.16)

„Én vagyok a világ világossága” – mondja Jézus (Jn 8,12). A fényforrás a Nap, belőle árad a meleg, az élet feltétele, a fény. A fényt a testek, tárgyak csak visszaverni, tükrözni képesek. Mi sem vagyunk fényforrások, a világosság forrásai önmagunktól. Csak Jézus fényét, szeretetét tükrözzük vissza, amely kiárad ránk. Nem a saját fényünk ragyog, ha jót tettünk, szóltunk, ha áldás fakadt tetteink nyomán. Ha oszlik a sötétség, akkor ott Jézust sugározzák, az ő fényéből osztanak, és nyomában a mennyei Atyát dicsőítik. (Kőháti Dorottya)
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 11. 06:59 - Andre Lowoa

A becsület oltalmaz.


A dráma bennünk van. Mi magunk vagyunk a dráma. (Pirandello)


A kisgyerek és az öregedő ember félelmei a legfélelmetesebbek. Az öregedő embernek tapasztalnia kell, hogy a sikernek és nem a sikerült életnek van manapság becsülete. A teljesítménynek és nem a tapasztalatnak, hiszen ez utóbbi a mikroprocesszorok gyorsan fejlődő világában néhány év alatt érvényét veszti. Méltán érezheti az öregedő ember, hogy felesleges s ez a halálvágy kezdete; a legtöbb nem is a haláltól fél, hanem a meghalás hogyanjától, az elkerített kórházi ágyak hörgő hangjaitól, a kiszolgáltatottságtól, a "halálon innen, életen túl" állapottól, a hiábavalós szenvedését meghosszabbító manipulációktól. Ezért menekül előre, a halál elől, olyan sok öregember a halálba - a világon nálunk a legtöbben -, ha szemernyi hite sincs.

Boldog öregedő az, aki az örökkévalóság és nem a halál felől néz az életre, még a szenvedésre sem. Boldog homo christianus az, aki hiteles életével elpecsételt szavai által erre a látásra tudja elvezetni embertársait. Ha csak néhányat is. Ám a végső dolgokkal ne várjunk a végsőkig. Se az egyház, se a társadalom. Máris igencsak elkéstünk. Sok tennivalónk van még az öregedők védelmében és érdekében - lelki téren is.

Gyökössy Endre


Aki boldog akar lenni, ne lépjen házasságra, mert a házasság annyit jelent, mint boldogítani.


„Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.” Mt 9.35-36
Jézushoz hasonlóan mi se keményítsük meg szívünket szükséget szenvedő embertársaink előtt. Legyünk együttérzők, gondoljuk és érezzük bele magunkat társunk helyzetébe és essen meg a mi szívünk is a rászorulókon, ahogy Jézus szíve is megesik mindnyájunkon.

Együttérző szeretet. - Hordozzuk egymás terheit, és ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szívbéli bizalommal. Szolgáló szeretettel forduljunk egymáshoz, hisz ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra?


Az aggodalmaskodás kezdete a hit vége, és az igazi hit kezdete az aggodalmaskodás vége.


Az együttérzés a szeretet balzsama, amely gyógyítja a félelemtől vérző és ítélkezéstől tépett szív sebeit.


„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged.” (Ézs 58,11)

Ézsaiás próféta ígérete igazi böjti ígéret. Olyan résznek a végén olvashatjuk a Szentírásban, ahol Isten a helyes böjtről tanítja a népét. Az ott elénk táruló kép teljesen idilli: jóllakásról, megerősödésről, kivirágzásról, felfrissülésről beszél az isteni szó. Mi köze lehet mindennek a böjthöz?! De nem tévedés: az Isten szerinti böjt gyümölcsei valóban ezek. Mert a böjt helyesen azt jelenti, hogy tudatosan törekszem eltávolítani az életemből mindent, ami valóban elválaszt Istentől. Aki pedig vele közösségbe kerül, az az élet forrását találja meg. (Győri Tamás József)


Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: „Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!” A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: „Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet.” Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot. „Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a korházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik.”


Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre.

Augustinus


Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szonyeggel borítani az egész világot.


„Hajlékod az örök Isten.” (5Móz 33,27)

A „hajlékod” szót én itt „menedéked” szóval fordítanám, mert Istennél nemcsak otthonunk van, ahol megpihenhetünk, hanem védelmet és menedéket is találunk nála. Ki ne tapasztalta volna már meg közülünk, hogy szorult helyzetünkben, egy magunkban elsóhajtott kérő fohász után kaptuk, váratlanul kaptuk a mentő ötletet és megoldást, vagy érkezett a külső segítség? De a legkülönösebb az volt, hogy az imádságunk után belső békességünk és nyugalmunk támadt! (Missura Tibor)


Isten nem kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Colkey)



„Jézus ezt mondta Péternek: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”” (Mt 14,31)

Jézus a vízen jár, és odahívja Pétert. Amíg Péter az Úrra figyel, csodálatos: képes a tengeren járni! Amint a természeti körülményekre, a saját korlátaira gondol, süllyedni kezd. Azért félt, hogy elsüllyed, mert erős volt a szél, és nagyok a hullámok? Vagy mert lehetetlennek gondolta, hogy csak a hit, az erős, Jézusra ráhagyatkozó hit elég? Amikor süllyedünk, értjük-e az okát? Tudjuk-e, miben vagyunk kevesek? Nem Krisztus ereje, szeretete kevesebb, hanem bennünk történik változás! Jézus rámutat a mi süllyedésünk okára is. Ne légy kicsinyhitű. Az Úr elég erős, hogy megtartson. És hitünk növelését is tőle kérhetjük. (Kőháti Dorottya)



Jézusnak a mennyei királyságát sokan szeretik, azonban kevesen vannak, akik vállalják keresztjének hordozását.


Naponta meg kell harcolnunk, hogy meghódítsuk a szabadságot.


Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
komment

Ezt a csecsemőt magára hagyták, hogy meghaljon. De Istennek más terve volt

2020. február 10. 19:27 - Andre Lowoa

 

Jacob baba 2017 júliusában született 23 hetesen, négy hónappal azelőtt, amikor meg kellett volna születnie.

Jacob apja hagyományos, pro-life katolikus és a Gloria.tv barátja. Jacob teljes történetét el lehet olvasni a Gloria.tv-n németül, sok képpel.

Jacob halva született, ezért újra kellett éleszteni. Hét perc után az orvosok feladták. Jacob tüdeje nem volt elég fejlett, a véréből sejt- és szervkárosodást mutattak ki. Ettől függetlenül magától lélegzett, de zihálva.

Az orvosok megállapították, hogy nincs esélye a túlélésre. Ezért a csecsemőt az édesanya mellére tették, hogy ott haljon meg. Az apja pedig megkeresztelte.

Ahogy Jacob kis teste egyre hidegebb lett, bal kezével édesapja ujját fogta. A szülők elmondtak egy rózsafüzér imát. A kis Jacob pedig tovább lélegzett.

Mivel még mindig életben volt, az apa egy óra után könyörgött az orvosnak, hogy folytassák a kezelést, még akkor is, ha Jacob súlyosan fogyatékos lenne. Az apa azt mondta, ő akkor is szeretné gyermekét.

Ezért ismét megvizsgálták a gyermeket. Az orvosok megállapították, hogy meglepő módon Jacob jobban lett, miután anyja mellére tették. Folytatták a kezelést, és mindenki meglepettségére, nem volt további komoly komplikáció.

A végső orvosi jelentésben az állt, hogy a szülők "nagyon vallásosak", a "meglepő kimenetelt" pedig imájuknak tulajdonítják. Az orvos megjegyezte, hogy "Ezt pedig mi is megerősíthetjük...".

A kis Jacob ma már egy egészséges kisgyerek. Apja szerint ennyi idősen testvérei szintjéhez mérten ugyan úgy beszél, ám még jobban mozog, mint ők.

https://gloria.tv/post/JiBT21C7ceb31QTad82Bi7Gch
komment

2020. február 10. JÖVENDÖLÉS: OROSZORSZÁG SZENTSÉGBEN FOGJA KORMÁNYOZNI GYERMEKEIM MARADÉKÁT

2020. február 10. 08:10 - Andre Lowoa

JÖVENDÖLÉS: OROSZORSZÁG SZENTSÉGBEN FOGJA KORMÁNYOZNI GYERMEKEIM MARADÉKÁT



1992. október 20.   Oroszország, Moszkva,

Oroszország tisztelni fog Téged szegénységében. Talán általa következik be az EGYSÉG, hiszen azt mondtad, hogy Õ fog Téged leginkább megdicsõíteni, és egység után sóhajtottál Atyádhoz szóló fõpapi imádban.

Jöjj, írd: Az én békémet adom neked.

 

Én vagyok a Feltámadás,

 

és hamarosan végbemegy a feltámadás leányomban, Oroszországban. Ne legyetek fiainak és leányainak bírái, hogy ne kelljen titeket elítélnem! Ha lenne is közöttetek tökéletes ember, semminek számítana az én tökéletességemhez képest. Hamarosan teljes dicsõítést kapok tõlük, és Oroszország szentségben fogja kormányozni gyermekeim maradékát.

Én, az Úr, imádságot, áldozatot és vezeklést kérek tõletek, mert ezek vezetik hozzám Oroszországomat. Nyomorúságában meg fogom mutatni irgalmamat, gyengeségében hatalmamat és tekintélyemet, semmiségében

Mindazt, ami ÉN VAGYOK,

és szárazságában folyókat fakasztok belõle. Mindent kigyomlálok belõle, ami nem én vagyok, és az üres helyekre kegyelmeimet ültetem. A béke és a szeretet palántáit ültetem el benne.

„Oroszország, nem is olyan régen történt, hogy megszegted velem kötött szövetségedet, felégetted kötelékeidet, és így szóltál: ,Nem szolgálok Neked!’ Most olyan gyermekeket adok neked, akik szentségben hirdetik Nevemet, és ezt mondják: ,Áldott, aki visszaadta látásunkat és megérintette szívünket! Áldott, aki más utakra vitt és meggyógyított minket!’

 

Akkor úgy fogsz élni,


hogy én benned leszek, és te énbennem, és szívedben a mi két Szívünkkel megadod nekem a megjövendölt dicsõséget.”

 

Vassula, menyasszonyom, az én kedvemért imádkozz Oroszország teljes megtéréséért! Én, az Úr, megáldalak téged, gyermekem! Soha ne feledkezz meg arról, hogy én szeretlek téged a legjobban!

Késõbb, aznap este egy orosz orthodox pap, aki az egységért dolgozik, meghívott egyik barátommal együtt, hogy vegyek részt azon a találkozón, amely a hagyománnyal foglalkozik. Az elnöknõ bejelentette, hogy nyolc perc áll azok rendelkezésére, akik a hallgatóság körébõl fel akarnak szólalni.

Az orosz orthodox pap megkérdezte az elnöknõt egy cédulán, amelyet továbbadtak neki, hogy beszélhetnék-e én is a résztvevõkhöz. Feltételezem, hogy tudta, ki vagyok, mert írásban azt válaszolta, hogy „nem”.

A pap írt egy második levelet is, továbbadta neki, és a válasz ismét nemleges volt. Olyan helyzet adódott, amelyben az angyalok segítségére volt szükség. Hívtam angyalomat és megkértem, hogy az engem körülvevõ többi angyallal együtt menjen és beszéljen az elnöknõ angyalával, hogy változtassa meg elhatározását.

Ám ekkor éreztem, hogy Jézus lép közbe. Azt kérdezte: „Mit csinálsz?” „Angyalaimat küldöm…” válaszoltam. Erre így szólt: „Megmondtam neked, mielõtt Oroszországba küldtelek, hogy most csupán zarándokként kell odamenned!” Hirtelen visszaemlékeztem erre, mégis úgy szóltam, mint az elkényeztetett gyermek: „Ó Uram! Nem akarok hosszan beszélni, kérlek adj nekem csupán három percet, hogy bemutassam üzenetedet! Ez olyan jó alkalom, Uram!” Alig fejeztem be mondatomat, amikor az elnöknõ néhány sort küldött, és nyolc percet engedélyezett számomra. Az én jó Uram azonban tíz teljes percet adott…)

komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 10. 07:32 - Andre Lowoa

A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.



„A jótékonyságról és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13,16)

Az Isten szerint való áldozat lényege nem abban áll, hogy hatalmas erőfeszítést követel, vagy irtózatos szenvedést és önmegtartóztatást jelent. Tehát ha áldozatról beszélünk, akkor a kérdés az, hogy teszik-e az Istennek. Milyen sokan vállalnak hatalmas terheket, roskadoznak óriási súlyok alatt, mert azt gondolják, hogy saját áldozatuk áldozatává kell lenniük! Pedig Isten nem az önpusztítást értékeli, hanem azt, ha semmi viszonzást nem remélve megosztom másokkal, amit tőle kaptam. (Győri Tamás József)

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.


„Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.” (Ézs 38,19b)

Nem könnyű erről gyerekeinkkel beszélgetni, mert a saját életünk példája nem mindig vonzó. Ha csak a bibliai eseményeket vagy a távoli történelmet emlegetjük, az idegennek tűnik a fiataloknak. Ha el tudjuk és el merjük mondani nekik, hogy Isten hűsége hogyan hordozott bennünket, és változtatott meg minket is, akkor válik számukra közelivé és életszerűvé. De ezzel tartozunk nekik! (Missura Tibor)


Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.


„Így fogják nevezni: csodálatos Tanácsos, erős Isten, örökkévaló Atya, békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)

Ézsaiás a gyermekről, a fiúról prófétál, aki az egész világ békességét hozza el. Uralkodó, Tanácsos, Atya… Milyen nagyszerű nevek, csak térdre borulva, dicsőségét imádva ejtheti ki a bűnös, halandó ember! Egyáltalán megszólítható-e a világ fejedelme? Hogyan mehetünk elébe az erős Istennek? Úgy, hogy ő jön felénk! Megtette már az általunk legyőzhetetlen távolságot, és most is hívhatjuk őt. Ennyit kell mondanunk: Kérlek, jöjj be az életembe, Jézus! (Kőháti Dorottya)


Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el. (Márai Sándor)


Mindig soknak tartjuk,
amit mi teszünk másokért;
ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe sem vesszük.
Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.

Szalézi Szent Ferenc


Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek.
Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupery - A kis herceg


Nincs csodálatosabb dolog, mint a keresztények békessége Istenben.


Tanulj meg szeretetet adni és kapni feltétel nélkül, és elfogadni az embereket olyannak, amilyenek.
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 09. 03:11 - Andre Lowoa

A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Viktor János)


A szeretet mindent megenyhít és minden keserűt megédesít.

Celanói Tamás


Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.

Clairvaux-i Szent Bernát


Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Antoine de Saint-Exupéry


Anyja vagyok a szép szeretetnek,
az istenfélelemnek, megismerésnek
és a szent reménynek.
Nálam van az út és az igazság
minden kegyelme,
nálam az élet és az erény
minden reménye.

Jöjjetek hozzám mind,
akik kívántok engem,
és teljetek el gyümölcseimmel.


Arra gondoltam, hogy az emberi jóság még mindig csak olyan, mint a haszontalan gyermeké. Pálcát kell neki mutatni, hogy előbujjon. Arra gondoltam, hogy az emberek is úgy vannak a maguk rosszaságával, mint hitetlen papok a vallásukkal. Csinálják, de nem hisznek benne. Az emberek is szorgalmasan csinálják a rosszat, s amellett azt mondják, hogy jót cselekedtek, s hogy valamennyire igazuk is legyen, minden rossz cselekedethez keresnek valami olyan magyarázatot, amiből a jónak legalább az árnyékát elő lehessen mesterkedni. Addig vegyészkednek az elvekkel, szempontokkal, elképzelésekkel és törvényekkel, amíg sikerül is nagynehezen összekotyvasztani, s azzal aztán boldogan megkoszorúzzák magukat. Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik ahogy az igazságot megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos, mégis annyi rossz és ostoba dolog történik a világon.

Wass Albert


Az ima - benső felemelkedés Istenhez.
Az ima - a lélek örök tápláléka.
Az ima - erő az igaz élethez.
Az imádságról...

Ha találkozni vágyunk egy közeli ismerőssel, akit szeretünk és aki sokkal inkább szeret bennünk…

* Telefonon, vagy levélben egyeztetünk vele találkozót.
* Amikor a találkozóra sor kerül, elkezdünk beszélgetni. Elmondjuk bánatunkat, örömünket, őszintén megbeszélünk mindent…
* Egy idő után a szavakra már nem lesz szükség, zavaró is lenne a beszéd közöttünk… Már csak nézzük egymást…
* Végül a tekintet is feleslegessé válik. A létezés benső csendjében kapcsolódunk egybe. Ez a legmélyebb egység ővele, aki szeret bennünk…


Az ökölbe szorított kéz könnyen görcsbe merevedik.
(C. H. Spurgeon)


Az istenszeretet határa: Istent határ nélkül szeretni.

Szent Bernát


Azért van síró, hogy vigasztald - és éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed - vak, elhagyott azért van, hogy vezesd!
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, - azért van, hogy megmutasd, mennyi szeretet van benned!
Megmutattad néha legalább? És enyhült, szépült tőled a világ?
Mi vagy? Vigasznak szántak! Menedéknek, oszlopnak, szárnynak!
Siess! Keress! Ki van jelölve a helyed, s csak ott leszel az, minek Isten rendelt!
Másként rideg, céltalan lesz életed! Mag leszel, mely kőre esett!
Gyógyszer, mely kárba veszett! Rúd leszel - de zászlótalan!
Cserép, melyben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ!
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
mindenható szemével megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette,
mindkét kezével méregette,
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
szent kegyelmével,
irgalmával megillatosította,
reád és bátorságodra tekintett
és így érkezik a mennyből a Kereszt,
mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

Szalézi Szent Ferenc


Egy fiatal anyuka gyermekei kedvenc vacsoráját készítette: sült-krumplit. Legkisebb, négyéves kisfiának igen élmény-dús napja volt az óvodában. Éppen a vele történteket mesélte anyukájának, aki szórakozottan, kurtán maga elé hümmögve válaszolgatott neki.
- Anyuu... - szólt néhány pillanattal később kisfia, és megrángatta anyukája szoknyáját.
Anyukája csak bólintott és ismét hümmögött valamit maga elé.
- Anyuuuu... - rángatta meg újra szoknyáját kisfia.
Anyukája újra hümmögött valamint, hámozva tovább a krumplit. Miután eltelt öt perc, a kisfiú belekapaszkodott anyukája szoknyájába és teljes erejéből megrángatta. Így kénytelen volt kisfiához fordulni. A kisfiú kezecskéi közé fogva anyukája arcát így szólt: - Anyu, a szemeiddel figyelj rám!
Egyik nap Ferenc ismét Leó mögött bandukolt az erdőn át. Gondolatait hagyta elkalandozni. Mindketten megszokták ezeket a csendes meneteléseket a természetben. Gyorsan leereszkedtek a vízmosta lejtőkön a mélybe, ahol egy patak csobogott. Elhagyatott hely volt, vad és tiszta szépségű. A víz ugrándozott a sziklákon, hófehéren, szabadon, azúrkék szikrákat szórva. Nagy hűvösséget lehelt a környező növényekre. Néhány boróka nőtt itt is, ott is a sziklák között, a csobogó víz fölé hajolva.

- Húgocskánk, a víz! - kiáltott fel Ferenc a patakhoz közeledve. - A te tisztaságod Isten ártatlanságát énekli.

Egyik szikláról a másikra ugrálva Leó előbb ért át a patakon. Ferenc követte. Neki több időbe került. Leó, aki a másik parton állt, nézte az áttetsző vizet, amint végigszaladt az aranyszínű homokon, a sziklák szürke tömbjei között. Már Ferenc is átért a túlsó partra, de ő még mindig el volt merülve ebben a szemlélődésben. Úgy látszott, nem képes elszakadni ettől a látványtól. Ferenc nézte őt, és szomorúságot vett észre arcán.

- Igen elgondolkodtál - mondta neki egyszerűen Ferenc.

- Ó, ha mi is olyan tiszták tudnánk lenni, mint a víz! - válaszolta Leó. - Megismernénk mi is a mi húgocskánknak, a víznek ezt a bolondos és túlcsorduló örömét és ellenállhatatlan lendületét.

Szavaiban nagy nosztalgia reszketett, és melankolikusan nézte a patakot, mely nem szűnt meg rohanni a maga megfoghatatlan tisztaságában.

- Gyere! - ragadta meg karjánál Ferenc.

Mindketten újra elindultak. Egy csöppnyi csend után Ferenc megkérdezte Leót:

- Mit gondolsz, testvérem, miben áll a szív tisztasága?

- Ez abban áll, hogy nincs hibánk, amit szemünkre vethetnénk magunknak - válaszolta gondolkodás nélkül Leó.

- Most már megértem szomorúságodat - mondotta Ferenc. - Mert hiszen mindig van valami, amit a szemünkre vethetünk.

- Igen - hagyta jóvá Leó -, és éppen ez az, ami engem elkeserít. Sohasem fogom elérni a szív tisztaságát.

- Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és tisztaság.

- De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.

- Kétségtelenül - válaszolta Ferenc. - De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr nem engedi elrabolni dicsőségét senki emberfia által. Ő mindig Úr. Az Egyetlen, az egyedüli Szent. De kézen fogja a szegényt, kiemeli a sárból, és népének fejedelmei közé ülteti, hogy lássa az ő dicsőségét. Isten a lélek kék ege lesz.

Elmerülni Isten dicsőségének szemléletében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és örvendezni azon, hogy ő van, elragadtatásba esni örök ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága. Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.

- Hát akkor hogyan? - kérdezte Leó.

- Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.

Leó elmerülve hallgatta, miközben atyja előtt lépdelt. S ahogy haladtak, egyre könnyebbnek érezte szívét, és mérhetetlen békesség ölelte át.

Részlet P. Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége című könyvéből


Életforma melyre Isten hív, hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél.
…és fogadom: legigazabb vágyam,
hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek.

Baranyi Ferenc
Gyakran sokkal többet tanultam egyetlen ima közben, mint amennyit össze tudtam volna gyűjteni sok olvasásból és elmélkedésből. (Luther Márton)


Ha arra vársz, hogy angyallá változzál, azért, hogy a szeretethez föl tudj emelkedni, akkor sem fogsz szeretni engem! Még ha minduntalan visszaesel is hibáidba, még ha gyönge vagy is kötelességeid teljesítésére és az erényekre: nem tiltom meg neked, én a te Istened, hogy szeress engem. Szeress úgy, ahogy vagy -- nyomorultul és bűnös létedre -- szeress! Minden percedben, minden élethelyzetben, belső izzásban vagy szárazságban, hűséged vagy hűtlenséged közepette. Szeress engem egyszerűen, úgy ahogy vagy. Vágyódom a te szegény bűnös, tétova szíved szerelmére. Ha egyre csak arra vársz, hogy tökéletes légy, sosem fogsz szeretni engem...

Schott


Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.


„Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”” (Jn 14,13)

Milyen szempontok alapján kérek? Van-e kéréseimben helye és szerepe az Atya dicsőségének? Legtöbbször imádságaimat is áthatja a saját magam iránti rajongásom. Krisztus azonban nem a mesebeli jó tündért vagy Aladdin lámpáját ígérte tanítványainak. Ő teljes életváltozásra hívott, arra, hogy ezen a világon képviseljük az ő szempontjait. Valakinek a nevében kérni azt jelenti, hogy azt kérem, amit ő kérne, az én kérésem tulajdonképpen az övé. Ismerem-e ilyen közelről Mesterem szándékait, vagyok-e ilyen szoros közösségben vele? (Győri Tamás József)


„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32)

Csodálatos ez a beszéd, amelyet Jézus a tanítványaihoz intéz, érdemes végigolvasni. Minden mai kérdésünkre, szorongató aggodalmaskodásunkra megfelel. Mély empátiával apróra végigveszi, ami miatt fáj az ember feje. Étel, ruha, egzisztenciális nyugtalanságaink. Ne féljetek, mondja, Atyátok tudja, mire van szükségetek. Ha az ő országát keresitek, tanítványok, akkor Isten megmutatja az utat, elétek adja a szükségeset, elsimítja a buktatókat, jóllakat. Isten országa már itt is a miénk, és egykor az örök életben is ő lesz az, aki otthonunkba visz. (Kőháti Dorottya)


Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Igaz együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Ha valaki egy másik ember szenvedését semmibe veszi, az olyan, mintha ő okozná a szenvedést.


Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Nem érthetlek Téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallasz, s én érzem a szívem felel.

Részlet az István, a király-ból

Tapintatos figyelem. Más szóval: kicsiben gyakorolt nagy szeretet, amely észreveszi és értékeli a másik értékeit és azt olykor meg is mondja. Ugyanakkor hibáit nem nagyítja fel.

Egy Éva mondta el: - Szerelmes voltam Ádámba, mikor hozzámentem, de akkor szerettem meg egész lényemmel, amikor először elrontottam kedvenc vacsoráját. Szorongva vártam: mi lesz, mit szól? Én alig tudtam lenyelni az ételt. Láttam az arcán: neki sem ízlik, de olyan kedvesen dicsérte, hogy még ma is könnyes a szemem, ha rágondolok.

Egy Ádám: - Éreztem én, hogy valami baj van közöttünk. Évám egyre ridegebb, hidegebb lett. Egy este azt mondtam neki: Éva, az az érzésem, mintha baj volna közöttünk. Vizsgáljuk meg a szívünket, mi történt velünk. Évám csak ennyit válaszolt: - Ha naponként felhozod helyettem a pincéből a tüzelőt, azt hiszem, el is hagyhatjuk a szív-vizsgálatot. Hidd el, nem a szeneskanna volt nehéz, inkább az, hogy nem vettél észre, mikor cipekedtem.

Egy házasság alig helyrehozhatóan azért romlott el, mert amikor a férj és feleség vendégségben voltak, Ádám elmenetelkor minden hölgyvendégre felsegítette a kabátot, kivéve a feleségét. Amikor az otthon megkérdezte: - Miért nem adtad rám a kabátot? Ádám rándított egyet a vállán s azt válaszolta: Mert te a feleségem vagy. - Szó szót követett, majd vád vádat. Majdnem válás lett az eset vége.

Egy másik Ádám viszont észrevette, hogy Évája napok óta levert, szomorú. Mert depresszióra hajlamos volt, attól félt, hogy felesége visszacsúszik egykori betegségébe. Ezért s mert szerette, egy cédulácskát hagyott kora hajnalban, munkába menetelkor Évája éjjeliszekrényén: „Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?” Este felesége sírva vallotta be, hogy öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, de férje figyelmes szeretete visszaadta életkedvét, örömét.

A grandiózus kicsiségek közé tartozik az elismerő, jó szó is. Selye János, világhíres tudósunk írja: „Elismerés nélkül éppen úgy nem élhet az ember, mint a hal víz nélkül.”

Házasságuk harmadik évében Éva már nem bírta tovább. Új frizurát csináltatott, elegáns ruhát vett fel, úgy várta haza a férjét, az hátha most az egyszer észreveszi és megdicséri haját, ruháját. Vagy legalább a különös gonddal készített jó vacsorához lesz egy szava. Semmi. Ádám megcsókolta. Pontosan úgy, mint máskor. Szó nélkül megette a vacsorát, de amikor újságja után nyúlt, Éva kirobbant: - Sose dicsérsz meg semmiért. Neked szépítettem magam, neked öltözködöm, a kedvenc ételedet készítettem és egy elismerő szavad sincs hozzám? Mire Ádám: - Mikor mondtad egyszer is, hogy okos vagyok és erős? Hogy sokat dolgozom, és most is a második műszakból jövök - érted. Kedves hangon, mosolyogva mondta mindezt, úgy, hogy Éva elnevette magát, de magában megjegyezte: Az elismerő jó szót nemcsak várni kell, hanem adni, mondani is. S arra mindkettőjüknek szükségük van.

Egy összetörtségében őszintévé vált férj mondta el - közvetlenül felesége halála után: „Őrjítő ha meggondolom, a halotti koszorú volt az első virág, amit húszévi házasság alatt kapott. Azért is vettem neki olyan irdatlan nagy koszorút!” - Igen. Vannak a rossz lelkiismeretnek is virágai. De nem lehetne, egy ilyen óriás koszorút előre és szálanként odaadni asszonyainknak - míg élnek?! Miért is ne lehetne „élők napja” is, ha már van halottak napja?

A tapintatos figyelem a házasság vitaminja. Van azonban másféle figyelem is: a „megfigyelem”. Ez a házasság mérge. Ahogy a bokszoló figyeli hol van ellenfele gyönge pontja, felrepedt szemhéja, s oda céloz: lehet így is megfigyelni a másik gyöngéjét, hogy adandó alkalommal oda lehessen ütni - ahol nagyon fáj. De szív-e az, amelyik a fej ellen tör? Fej-e az, amelyik saját szívét bántja?

Az az asszony, aki paprikás krumpli mellé derűt ad körítésnek, jobban vigyáz férje egészségére, mint aki süllőt pirít neki vajban, de azt szemrehányásokkal köríti.

Egy Ádám mondotta: - Hivatali bosszúságomat és rosszkedvemet mindig kint hagyom a lábtörlőn azzal a porral, sárral együtt, amit leverek a lábamról. Én szegény ember vagyok, nem tudok mást hazavinni mint a jókedvemet. - Milyen gazdag asszony lehet a felesége!

A derű ikertestvére a humor. A humor azt jelenti: mégis mosolygok. Aki ezt cselekszi, nem válik sem önmaga, sem az események rabjává. A humor belső távolságban tart önmagunkkal és az eseményekkel szemben. A távolság pedig helyesebben mutatja az arányokat. Azaz: tudunk már önmagunk felett is derülni. Házastársunk egy-egy tette, szava nem világraszóló katasztrófa többé, mert mosollyal áthidalható és humorral feloldható.


Tulajdonképpen minden szép, amire szeretettel nézünk.
komment

Mária tisztelet teljesen biblikus alapokon

2020. február 08. 20:45 - Andre Lowoa

A LifeSite egy amerikai neves portál, amely igyekszik őrizni és védeni a hagyományos katolikus és keresztény értékeket. A főszerkesztője a nem katolikus keresztényeket hívja segítségül a Katolikus Egyház mai válságos helyzetében, akik a Bibliához ragaszkodnak. Ezt írja: „Az egyház teljes 2000 éves történelme során soha nem volt nagyobb belső nyomás a világhoz való alkalmazkodásra, mint ma”. Számukra mutatja be a Mária-tiszteletet teljesen biblikus alapokon. Azt a cikkét idézzük, amelynek magyar fordítása itt jelent meg . Ebből idézünk változtatás nélkül csupán fő mondanivalójának alcímeket adva, hogy áttekinthetőbb legyen az írás.

Mária Istenanyasága

  • Kezdjük azzal a Mária elnevezéssel, amely néhány keresztény számára sok kellemetlenséget okoz – Isten Anyja. Ez a cím érthető módon sok keresztényt összezavar. Úgy tűnhet, hogy a katolikusok úgy vélik, hogy Mária valamivel több, mint Isten, akinek az anyja. De semmi sincs távolabb az igazságtól.

A Mária-tisztelet legelismertebb katolikus tanítója, Montforti Grignon Szent Lajos legnagyobb művében így ír Máriáról: „Az Egyházzal egységben elismerem, hogy miután Mária csupán egy Isten keze által alkotott teremtmény, az Ő végtelen fenségéhez mérten kisebb, mint egy atom, vagy inkább egyszerűen egy semmi. Egyedül Isten mondhatja: Én vagyok, aki vagyok. Következésképpen ennek a független és önálló Úrnak soha nem volt abszolút szüksége a Boldogságos Szűzre, hogy akaratát végrehajtsa, és ahhoz, hogy bármit megtegyen, egyedül csak akarnia kell”.

Az „Isten Anyja” megnevezés valójában logikus és szentírási.

  • Jézus fogantatásának pillanatától volt Isten, nem csak születése után. Vessünk egy pillantást a Lukács 1,43-ra, ahol arról van szó, hogy Mária meglátogatta a nagynénjét, Erzsébetet, miután megtudta Gábriel arkangyaltól, hogy nagynénje öregsége ellenére gyermeke fogant. Amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. „De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?”

Mária ábrázolások

  • A Biblia arról szól, hogy ne készítsenek képeket és ne imádják őket, ám szinte minden katolikus templomban van legalább egy Mária-szobor.

A 2 Krónika 33,6-7-ben azt olvassuk: „Fiait átvitette a tűzön Ennom fiának völgyében, álmokra adott, jóslást űzött, varázslással foglalkozott, varázslókat és bűbájosokat tartott maga mellett, és sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsa őt. Faragott és öntött képet is helyezett az Isten házába…”

Kerubok a frigyládán

  • Nos, a Bibliában azt is elolvastuk, hogy Isten ténylegesen parancsot adott a kegyes képek készítésére a templomban való felhasználáshoz – valójában a szövetség ládájára. Ezt olvassuk az 2Mózes 25,18-ban: „Készíts két kerubot vert aranyból az engesztelőhely két szélére.”

Lehet azt mondani, hogy ezeket csak dekorációnak szánták, és a katolikusok ennél is többre nézik az egyház szobrait, akár egy vallási szertartás részeként is. De ez is a Szentírás része.

 

Rézkígyó

  • Emlékszünk, amikor hűtlenségük miatt kígyók ölték meg az izraelitákat? Isten megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, és emelje egy póznára. A 4Mózes 21,8-9-ben ezt olvassuk: „És az Úr azt mondta Mózesnek: ’Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.’ 9Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.”

Isten nyilvánvalóan nem akarta, hogy az izraeliták azt gondolják, hogy a rézkígyónak valamilyen hatalma van, hanem Őrá gondoljanak, és dicsőítsék Őt, mert megmentette őket.

 

Kérjük Krisztusban testvéreinket, hogy imádkozzanak értünk

Pontosan ezt teszik a katolikusok a szent szobrok és képek által.  Látják őket, és a szentekre és Istenre gondolnak, aki alkotta és megmentette őket, és azt várják a mennyben lévő szentektől, hogy imádkozzanak értük Istenhez. Ugyanúgy, ahogyan azt a Szentírásban is sok helyen szó van arról, hogy kérjük meg Krisztusban testvéreiteket, hogy imádkozzanak értünk.

  • Ha a katolikusok valóban azt hinné, hogy Mária valamivel magasabb rendű Istennél, akkor nem azt kérné tőle, hogy imádkozzon értünk Istenhez. Nem istennőként imádják, hanem imádkoznak hozzá, az Ő imáit kérik.

A katolikusok nemcsak Jézus anyjának, hanem minden hívő anyjának is tekintik Máriát

  • Akár hiszed, akár nem, ez is teljesen szentírási. Ezzel egy fantasztikus könyvben találkoztam, amelyet barátaim ajánlottak nekem, akik egy időben katolikus-ellenes keresztények voltak, de később Isten szavai a katolikus egyházba vezették őket.

A Jelenések 12,17 misztikus módon beszél Máriáról, de nyilvánvaló, hogy Mária az, mivel Krisztus tőle született. „Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asszony többi ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.”

A kígyó dühös volt az asszonyra, és harcra kelt maradék gyermekeivel – nem azzal a gyermekével, aki már megszületett, és aki felment az Istenhez – a többi gyermekével, akik Isten parancsolatait megtartják, és Jézusról bizonyságot tesznek. És ezek mi vagyunk! Tehát mi, keresztények, akik Isten parancsolatait betartjuk, és Jézusról bizonyságot teszünk, Mária gyermekei vagyunk ugyanúgy, ahogy Ő Urunknak, Jézus Krisztusnak édesanyja volt. Pál apostol úgy beszél az Egyházról, mint Jézus Krisztus misztikus testéről. Ennek a misztikus testnek Jézus a feje, és mi vagyunk ennek a misztikus testndk tagjai, tehát nekünk is atyánk Isten, és anyánk Mária, ahogy a Jelenések 12,17-ben olvassuk.

 

Ábrahám, a hívők atyja, Mária a hívők anyja

  • Sok nem katolikus keresztény énekel egy Ábrahám atyánkról szóló dalt... Miért teszik ezt? A hite miatt természetesen.

Pál a Róm 4,11-ben Ábrahámot „mindazoknak atyjának” hívja „akik hisznek”. És milyen hit tette őt a hit atyjává? Az a hit, amelynek a révén elhitte, hogy idősödő felesége fiat szül, és hogy hozzájáruljon ugyanezen fia, Izsák áldozati halálához.

Mária sokkal jobban megérdemli a Hit Anyja címet, mivel azt kérték tőle, hogy higgye el, hogy nem öregkorában, hanem szűzként fog gyermeket szülni! És neki is szembe kellett néznie gyermeke áldozati halálával, ám Ábrahámmal szemben, akinek a fiát az utolsó pillanatban megkímélte Isten, Mária meghívást kapott, hogy szenvedje el Fiának áldozati halálát, miközben a kereszt alatt állt. Beteljesítve ezzel Simeon templomban mondott próféciáját, hogy a szívét tőr járja át.

 

A keresztényeknek milyen tisztelettel kell lenniük Mária iránt

  • Annak érdekében, hogy bibliai megértést kapjunk arról, hogy a keresztényeknek milyen tisztelettel kell lenniük Mária iránt, vessünk egy pillantást az Ószövetségben a Frigyládának adott tiszteletre!

A Szövetség ládája szent volt, mert Isten elrendelte annak felépítését. A templomban tisztelték. Ünnepélyesen körbe vitték. Szentnek tartották.

A Zsid 9,4 szerint a második függöny mögött állt az a sátor, amit a Szentek Szentjének neveztek. Ebben volt  az arany tömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. Ebben a szekrényben őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét, és a szövetség tábláit. A szövetség szekrényét Isten lábtartójának hívták, ez azt jelentette, hogy Isten jelen van a templomban.

A frigyszekrény annyira szent volt, hogy soha nem engedték megérinteni, kivéve bizonyos levitákat. Ezt akkor erősítették meg, amikor Óza megérintette a ládát, hogy stabilizálja azt, miután az azt hordozó ökrök megbotlottak. Erre az Úr haragra gerjedt Óza ellen, s megverte őt vakmerőségéért, úgy, hogy ott halt meg az Isten ládája mellett, mivel senki sem engedte meg, hogy megérintse a ládát, kivéve azokat, akiket Isten erre rendelt. Elolvashatjuk ezt a beszámolót mind a 2 Sámuel 6,1-7-ben, mind az 1 Krónika 13,9-12-ben.

 

Mennyivel nagyobb tisztelet jár Isten anyja, Mária számára?

  • Isten maga alkotta Őt anyja méhében. De ő a Szövetség új ládája is, és nemcsak a törvény tábláit, hanem magát a törvényhozót hordozta méhében. Nem csak a mennyből alászálló mannát, hanem az Ég valódi kenyerét, magát Jézus Krisztust. Az Atyaisten Máriát választotta ki, hogy Jézust adja a világnak.

Isten azt is akarta, hogy Jézus Márián keresztül tegye első csodáit

  • Első csodája akkor volt, amikor Erzsébetet meglátogatta, és Erzsébet szíve alatt feujjongott a magzat. Krisztus első nyilvános csodáját a kánai menyegzőn tette. Azt olvassuk, hogy miután Mária azt javasolta, hogy Jézus adjon több bort az esküvői lakomához, azt válaszolja neki, hogy még nem jött el az ideje. Ennek ellenére megteszi a csodát Mária kérésére.

A Szentírás arra hív meg minket, hogy kérjünk meg másokat, hogy imádkozzanak értünk.

  • Mennyivel több értelemmel bír megkérni Jézus saját anyját, hogy imádkozzon értünk?

Természetesen megkérhetjük a mennyei szenteket is, hogy imádkozzanak értünk. Emlékezzünk, mikor megjelent Mózes és Illés az Úr színeváltozásakor? Beszélgettek Vele.

Urunk azt mondta a szadduceusoknak, hogy Isten az élők, nem pedig a halottak Istene.

Ha mi képesek vagyunk kommunikálni a bolygó egész területén az eszközeinkkel, Isten mért ne tehetné meg, hogy gondoskodjon arról, hogy a mennyországban lévő gyermekei  kommunikáljanak az Ő földi gyermekeivel?

 

Isten nekem és neked egy mennyei Anyát adott, hogy minket Fiához elvezessen.

  • Mária által Jézushoz menni ugyanolyan, mint az, hogy az Atya Isten Mária által adta nekünk Jézust.

 

Ugyanazt a szeretetet adni Máriának, amit Jézus adott neki

  • Kedves testvéreim Krisztusban, akik szeretik az Urat, és Jézust a szívetek Királyává tettétek, kérjétek meg Jézust, hogy ugyanazt a szeretetet adjátok meg Máriának, amellyel ő maga is volt iránta! Ő soha nem akarta lerontani a Fiának adott dicsőséget. Kedves testvéreim Krisztusban, akik szeretik az Urat, és Jézust a szívetek Királyává tettétek, kérjétek meg Jézust, hogy ugyanazt a szeretetet adjátok meg Máriának, amellyel ő maga is volt iránta. Ő volt a legalázatosabb minden teremtmény közül, hogy a Szentlélek ihletésére megtanuljuk tőle, azt, amiért Ő a kiválasztott.

Egyetlen festőt sem sért, ha valaki megcsodálja a festményét.

  • Mária pedig Isten gyönyörű alkotása, aki olyan dicsőséget ad az Istennek, amilyet senki más. Lelke „magasztalja az Urat”, ahogy azt olvashatjuk a Szentírásból.

Ő a te anyád is. Szeret téged, és semmi mást nem szeretne tőled, csak hogy teljes szíveddel, lelkeddel, elméddel és erőddel szeresd a Fiát.

 

Az Üdvözlégy Mária teljesen biblikus imádság

  • „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van.” Ezt az angyal mondta Máriának. És Erzsébettel ismételjük: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.”

Amikor a római katolikusok azt mondják: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozz értünk bűnösökért most és a halálunk óráján”, nyilvánvalóan azt kérjik, hogy imádkozzon értünk Istennél.

 

John Henry-Westen, LifeSite News főszerkesztője ezekkel a szavakkal fejezi be mondandóját, amelyet a nem katolikus keresztény testvéreinkez intéz: „most katonákra van szükségünk Krisztusért, az Egyház lelkéért folytatott küzdelemünkben. Szükségünk van tengerészgyalogságra ebben a háborúban. Mennyei Anyád arra hív téged, hogy szeresd Fiát és egyházát. Ez az a hely, ahova tartozol. Kérlek, jöjj haza!”


http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1511-maria-tisztelet-teljesen-biblikus-alapokon

komment

2020. február 8. ENGESZTELJ!

2020. február 08. 07:47 - Andre Lowoa

ENGESZTELJ!



1987. március 1.

Jézus ma többször szólt így hozzám: 1 “Soha ne fáradj bele az írásba!”

Vassula, azt kívánom, hogy szavaimat sokan ismerjék meg, e szavakat, amelyek közvetlenül ajkamról származnak: mert minden kinyilatkoztatás, amelyet beléd leheltem, tõlem való. Ilyen módon is munkálkodom. Idõnként eljövök, és felfrissítem mindazt, amit már tanítottam. Megváltótok vagyok, mindig közel vagyok hozzátok, mindig készen arra, hogy visszatartsalak benneteket a gonosztól. Eljövök, és azt remélem, hogy Szavam átjárja a szíveket és megpihen bennük. Vassula, akarsz-e másokért engesztelni?

Mit jelent pontosan az engesztelés, Uram?

Engesztelni annyit jelent, mint jóvátenni, eleget tenni mások helyett, akik nem adnak választ szeretetemre; annyi, mint elégtételt adni mások helyett. Csupán egyet kell tenned: szeress engem teljes szívedbõl és lelkedbõl!

Szeretlek, de meg akarom tanulni, hogy határtalanul szeresselek, és még nagyobb elégtételt nyújtsak.

Jöjj, tanítalak! Hát olyannak ismernek engem, aki nem tartja meg a szavát? Leányom, tanítód vagyok, és tõlem mindent megtanulsz, segítelek a fejlõdésben.

Tudom, hogy méltatlan vagyok mindarra, amit adsz, amikor összehasonlítom magam az alázatos és Neked ajánlott emberekkel. Nem vagyok büszke magamra azért, hogy engem választottál erre a lelki vezetésre, engem, a legméltatlanabbat, aki még az utolsóelõttit sem közelíti meg. Tudom, hogy nem a jó tulajdonságaim miatt választottál, hanem ellenkezõleg, alkalmatlanságom miatt. Ezt Te is megerõsítetted, Uram.

Fogadd békémet Vassula! Alkalmatlan vagy, de így is szeretlek. Add nekem minden nyomorúságodat, és irgalmamban megsemmisül. Érezd, hogy szeretlek, jöjj támaszkodj rám, hallgass engem, maradj velem, ne feledd, hogy Szent Társad vagyok.

1 mialatt felismertem Õt közelemben

 

komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 08. 05:33 - Andre Lowoa

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.

Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta. "Sok szürke pontot érdemel - mondogatták egymásnak. - ő aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idő után maga Pancsinelló is elhitte ezt. "Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.

Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló. - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!" Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. "Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit." "Élit?"

"Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében." "De miért?" "Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment. "Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. "Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! "Pancsinelló lassan megfordult és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó. "Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. "Úgy látom, gyűjtöttél néhány rosszpontot!" "Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"

"Gyermekem, előttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" "Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett. "Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?"
Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon. "Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli.
"Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló
"Tudom. Mesélt rólad." "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"

A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: "Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre.
"Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja!"
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.


A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)


„A reménység nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5)

Mi okunk lenne reménykedni a jövőt illetően, ha Isten nem része életünknek, ha nem ő az alap, akire építkezünk? Miben reménykedhetünk? Pénzben? Egészségben? Meddig tart bármelyik, ki, mi garantálhatna nekünk bármit is? Egy életbiztosítás? Egy nagy hozamú bankbetét? Amennyire törékeny és kiszámíthatatlan az élet, egy biztos pontra van szükségünk, s egész életünkben gyakorlatilag azt keressük. Boldog, aki megtalálja, mert itt van, elérhető, megragadható! Isten szilárd alap, szeretete örök. (Kőháti Dorottya)


A rossz terv az, amin nem lehet változtatni.


A szeretetet alázat őrzi. -- Hogy valaki jó ember-e, nem azt kérdik, mit hisz ő, mit remél, csak annyit: mit szeret! -- Abban, amit szeret az ember, vagy nem szenved, vagy magát a kínt is szereti. -- Nincs semmi oly kemény, amit a szeretet tüze le nem győzne.

Szent Ágoston


Adj, Uram, lelki békét, azt elfogadni, amin változtatni nem tudok; bátorságot, azon változtatni, amin tudok; és bölcsességet, felismerni a köztük levő különbséget! De a Te akaratod legyen, ne az enyém!

Szent Ferenc


Aki nem tudja magát túltenni a sértéseken, az nem elég bölcs és az önbizalma is kevés.


Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk.

Varga Tamás



Amíg mi érzelmek után kapaszkodunk, addig képtelenek vagyunk a Jézussal való életközösségre, s ezzel kezet is nyújtunk a kísértésnek, és kaput, ajtót nyitunk a kétségbeesésnek.


Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.


Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!

Kis Szent Teréz


Én vétkeztem – te viszont eltűrted.
Én elhagytalak – de te még mindig törődsz velem.
Ha bánkódom – megbocsátasz.
Ha visszatérek – befogadsz.
Sőt ha halogatom a visszatérést – vársz rám.
Visszahívsz – ha eltévedek.
Édesgetsz – ha ellenállok.
Megvárod – míg felébredek kábultságomból.
Magadhoz ölelsz – ha visszatérek.

Szent Ágoston


Gyöngeségeink sértik a magunkról alkotott ideális képet, amelyet magunkban hordozunk. Önkéntelenül is azt gondoljuk, hogy az igaz életet a bűnnel ellentétes irányban kell keresnünk, és arra számítunk, hogy Isten szeretete megszabadít a rossztól és a gyöngeségektől, és így eljuthatunk az életszentségre. Isten azonban nem így cselekszik bennünk. A szentség nem a kísértéssel ellenkező irányban keresendő, hanem éppen a kísértésben. Nem a gyöngeségen túl vár bennünket, hanem annak mélyén. Megkerülni a gyöngeséget azt jelentené, hogy megkerüljük Isten erejét, amely pedig éppen a gyöngeségben működik. Meg kell tehát tanulnunk megmaradni gyöngeségünkben, de felfegyverkezve a hittel, és így elfogadni, hogy ki vagyunk téve a gyöngeségnek, de ugyanakkor Isten irgalmának is. Csak gyöngeségünkben vagyunk kellően sérülékenyek Isten szeretete és irgalma számára. Az egyetlen út, hogy kapcsolatba lépjünk a kegyelemmel, és Isten irgalmának csodájává legyünk, ha megmaradunk a kísértésben és a gyöngeségben.

Péterrel is ez történt. Alig tagadta meg Mesterét harmadszor is, amikor az Úr megfordult és rátekintett. Csak elképzelni tudjuk, hogy mit jelentett Péter számára ez a tekintet. Biztos, hogy nem ítélte el. És nem volt szemrehányó sem. Szelíd és izzó szeretettel volt teli. Pontosan ez az a pillanat, amikor Péter megadja magát Jézus láttán, éppen amikor áruláson érik. Ekkor érinti meg és sebzi meg Jézus szerető pillantása, és ajándékozza meg szerető megbocsátásával. Nemcsak megbocsát neki Jézus, hanem új életre is hívja. Péter ettől a pillanattól kezdve más emberré lesz. Lényének mélye megrendül, szíve keménysége semmivé lesz, most már tudja, mi a szeretet. De nem ez az utolsó eset, hogy Jézus tekintete ilyen üdvös módon zavarja meg Pétert és rázza meg tetőtől talpig. A legmegindítóbb eset húsvét napján történik: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” [Lk 24,34] Újabb megrendülés volt ez Péter számára. Talán még mindig két nappal korábbi gyávaságának és tagadásának hatása alatt állt. Amíg egyszer csak hirtelen: ugyanaz a meleg hang, szeretettől áradó tekintet. Péter bocsánatot nyert egyszer s mindenkorra. Meggyógyult legmélyebb gyöngeségéből, és az élete éppen a gyöngesége által helyére került. Ismét könnyek szöknek Péter szemébe, de biztosan az öröm és elfogadás könnyei.
Péter, aki megtapasztalhatta a szeretet és irgalom ilyen kiáradását, ő lesz az szeretet első tanúja.

Gyengeség és kegyelem - André Louf


Harcolnom kellett. A természetem egyáltalán nem volt hajlékony. Nem volt olyan nap, hogy meg ne sebesültem volna.

Kis Szent Teréz


Ismered magad? Biztosan? Mi a főhibád? Miben mondasz csődöt legtöbbször? Harag, büszkeség, érzékenység, féltékenység, lustaság, érzékiség, fösvénység, kapzsiság, hiúság, hivalkodás, irigység, mértéktelenség? Egy hibából nő ki a többi. Melyik az? Derítsd ki, minél előbb!


Isten a Szeretet hármas Egysége.


Két lélek, amit a Szeretet összeköt,
Olyan kapocs ez, amely örök.
Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.
S mi minden nap úgy teszünk,
mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot,
mintha nem is létezne,
mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.

Paulo Coelho


Merj hinni, merj bízni, merj szeretni, merj boldog lenni,
Merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor mit veszthetsz el,
De mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!


Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten tudja mit beszél!
Csak mosolyog és integet...
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen...
De Őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad!
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Pilinszky János


Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra, hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, és meleggé teszi az életet.

Molnár Ferenc


Milyen könnyű másokat kárhoztatni, s milyen hamar abba a kísértésbe juthat az ember, hogy még az igazságos felháborodás is tévútra sodorja.



Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.

Márai Sándor

Nagyon kérlek, Uram, adj nyitott szívet, hogy ha jössz, ne is kelljen kopogtatnod, hanem nyitottan találd a szívemet!


Nem evilági javak; az Isten csak! Nem gazdagság; az Isten csak! Nem méltóság; az Isten csak! Nem tisztelet; az Isten csak! Nem cím és rang; az Isten csak! Nem karrier; az Isten csak! Mindenér', mindég Isten; Ő mindenben.

Pallotti Szent Vince


Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, tekints a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.


Szerintem csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos.
(Weöres Sándor)


Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak!


Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Túrmezei Erzsébet
komment

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 07. 06:59 - Andre Lowoa

A hit tudja, hogy a miértekre csak egy esetben van válasz: ha nem az okra kérdez rá, hanem a célra.

Raana Raas


AJÁNDÉKOZD NEKEM KEGYELMEDET

Ajándékozd nekem,
Jóságos Uram, kegyelmedet;
Az legyen velem,
És Te tevékenykedj bennem!

Maradj velem a végső beteljesedésig!
Akaratod legyen saját törekvésem:
Azt szeretném követni,
Mindenben egyetértve vele.

Engedd, hogy Benned
Találjam meg megnyugvásomat,
Mert egyedül Te vagy a béke.

Rajtad kívül csak viharok
És zavarok találhatók itt a földön,
Te azonban a legfőbb jó vagy,
A szív öröme örökkön örökké.

Aquinói Szent Tamás


Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra. (Kempis Tamás)


Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)


Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.


„Boáz azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr!” (Ruth 2,4)

Érdemes észrevennünk, hogy Isten közelében mennyire feloldódnak még a társadalmi különbségek is. Boáz földesúr, a többiek nincstelen napszámosok. De mindenki tudja, hogy rászorulunk Isten kegyelmére, ha eredményt akarunk elérni az életben. – Lehet, hogy régen vagy ma egyeseknél csak szokás, hogy a kenyeret felszeletelése előtt megjelölik a kereszttel, de a keresztény többség ma is tudja, hogy noha a kenyeret a boltból hozzuk, mégis Isten áldásának a jele. Adjunk hálát mi is – esetleg a kereszt jelével is a kenyéren –, hogy megkaptuk a „mindennapit”! (Missura Tibor)


Egy tanár a tanítványainak akarta megtanítani, mi igazából a hit. A tanári asztalnál ülve elővette sokak által csodált, régi, értékes zsebóráját és azt mondta: "Aki idejön és elveszi a kezemből ezt az órát, annak neki ajándékozom." A társaság nevetgélni kezdett, s ilyeneket mondogattak: "Biztosan csak viccelődik a tanár úr, próbára akar minket tenni, mennyire vagyunk nagyravágyóak". Miközben ilyenek hangzottak el, a hátsó padok egyikéből lassan, de csendes magabiztossággal egy diák sétált előre a katedrához. Kinyújtotta a kezét és elvette az órát. A tanár mosolygott és azt mondta: "Jól van, fiam, mától a tied." Döbbent csend lett a teremben. A tanárember aztán ezzel mutatott rá arra, hogy a legtöbben nem hitték el, amit mond, ezért kinevették, legyintettek. De az a fiú már akkor elvette az órát, amikor elhitte beszédemet.


Ha valami elég fontos ahhoz, hogy gondolkozzunk róla, ahhoz is elég fontos, hogy imádkozzunk érte.


Ha valami újat hallasz, ne harapj bele addig, míg nem tudod mi az, kenyér-e vagy kő. Ne gondold, hogy a mézeskalács azért jó, mert arannyal van díszítve. (C. H. Spurgeon)


Mennyire igaz az, hogy ha valaki szeret, akkor semmit sem tart lehetetlennek! Óh, boldog lélek, amely Istentől ilyen békességet kapott! Magasan fölötte áll minden szenvedésnek és a világ összes veszedelmeinek.

Nagy Szent Teréz


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)


Nem a jócselekedetek teszik a megváltott embert, hanem a megváltott ember teszi a jócselekedeteket.


Ó, örök szépség, későn szerettelek!
Íme, belül voltál,
én pedig kívül kerestelek.
Velem voltál, és én nem voltam veled.

De Te hívtál, kiáltottál,
és összetörted süketségemet.
Sugarad rám özönlött,
és messze űzted vakságomat is.
Megízleltelek,
már éhezem Reád és szomjúhozlak Téged.
Érintettelek,
és békességedet óhajtom.
Irgalmad fölségében van csupán
minden reménységem.
Ó, mindörökre lángoló Szeretet,
tüzed nem alszik el sosem!

Ó, Szeretet,
gyújts föl engem, Istenem.

Szent Ágoston
komment

2020. február 7. EGÉSZ ÉLETETEKNEK KÖRÜLÖTTEM KELLENE FOROGNIA!

2020. február 07. 06:45 - Andre Lowoa

EGÉSZ ÉLETETEKNEK KÖRÜLÖTTEM KELLENE FOROGNIA!




1992. július 23.

Jézus?

ÉN VAGYOK. Még jobban szeress! Vassula, elkészültél? A Võlegény továbbra is beléd fogja vésni mûveit. Te és én egyesültünk szeretetemben. Tudod ezt?

Leheleted azt mondja nekem, hogy én is gyermekednek számítok, de lelkem még gyenge és nem érti. Zavarban van választásod miatt.

Teremtmény! Teremtõd szüntelenül veled van. Ne keress mást, csak engem! Veled vagyok. Teremtmény? Egész életednek körülöttem kellene forognia! Életed az én kezemben van, és te porszem vagy csupán. Vágyakozz utánam! Ma megízleltettem veled szeretetem édességét és Szívem melegségét. Drága lélek, térj be e Szívbe, amely szeret téged, és M-A-R-A-D-J benne!

komment
süti beállítások módosítása