1988. június 29.

Uram?

Én vagyok. Virágom, sohasem értették meg igazán az emberiség iránti szeretetemet. Szenvedek! Teljes Lelkembõl szenvedek! Drága lélek, nyújts pihenést nekem, pihentess meg azzal, hogy szeretsz.

Ó Uram, ha könnyíthetnék szenvedéseden azzal, hogy megosztod velem, használj fel, használd fel minden sejtemet, taníts meg arra, hogy végtelenül szeresselek.

Szeretlek Szentséges Szívem Vassulája, mi ketten mindent megosztunk egymással. Vassula, értsd meg, te osztozol keresztemben, és osztozol szenvedésemben. Ó, Vassula! Vérem patakokban folyik Testembõl. Enyéim újból keresztre feszítenek azzal, hogy az Egyház szentélyébe is beférkõzött a hitehagyás, a bíborosok, a püspökök, a papok hitehagyása. Legközelebbi barátaim árulnak el, sokan elhagytak, sokan megostoroztak, legjobb barátaim szúrtak keresztül. Szenvedek, második kínszenvedésemet élem át.

Uram!

Szeress! Szeress engem, hogy én is ugyanazt mondhassam, amit õrangyalod mondott neked. Az õ szavai: “Még soha senki sem szerette ennyire angyalát, ahogyan te!” Kicsim, hadd mondhassam neked egy napon: “Még senki sem szeretett a ti idõtökben engem annyira, ahogyan te!”

Késõbb:

Lefebvre püspök ma írja alá súlyos határozatát, és ezzel kizárja magát az Egyházból. Egész nap nagyon levert voltam.