1987. március 1.

Jézus ma többször szólt így hozzám: ¹ “Soha ne fáradj bele az írásba!”

Vassula, azt kívánom, hogy szavaimat sokan ismerjék meg, e szavakat, amelyek közvetlenül ajkamról származnak: mert minden kinyilatkoztatás, amelyet beléd leheltem, tõlem való. Ilyen módon is munkálkodom. Idõnként eljövök, és felfrissítem mindazt, amit már tanítottam. Megváltótok vagyok, mindig közel vagyok hozzátok, mindig készen arra, hogy visszatartsalak benneteket a gonosztól. Eljövök, és azt remélem, hogy Szavam átjárja a szíveket és megpihen bennük. Vassula, akarsz-e másokért engesztelni?

Mit jelent pontosan az engesztelés, Uram?

Engesztelni annyit jelent, mint jóvátenni, eleget tenni mások helyett, akik nem adnak választ szeretetemre; annyi, mint elégtételt adni mások helyett. Csupán egyet kell tenned: szeress engem teljes szívedbõl és lelkedbõl!

Szeretlek, de meg akarom tanulni, hogy határtalanul szeresselek, és még nagyobb elégtételt nyújtsak.

Jöjj, tanítalak! Hát olyannak ismernek engem, aki nem tartja meg a szavát? Leányom, tanítód vagyok, és tõlem mindent megtanulsz, segítelek a fejlõdésben.

Tudom, hogy méltatlan vagyok mindarra, amit adsz, amikor összehasonlítom magam az alázatos és Neked ajánlott emberekkel. Nem vagyok büszke magamra azért, hogy engem választottál erre a lelki vezetésre, engem, a legméltatlanabbat, aki még az utolsóelõttit sem közelíti meg. Tudom, hogy nem a jó tulajdonságaim miatt választottál, hanem ellenkezõleg, alkalmatlanságom miatt. Ezt Te is megerõsítetted, Uram.

Fogadd békémet Vassula! Alkalmatlan vagy, de így is szeretlek. Add nekem minden nyomorúságodat, és irgalmamban megsemmisül. Érezd, hogy szeretlek, jöjj támaszkodj rám, hallgass engem, maradj velem, ne feledd, hogy Szent Társad vagyok.