1990. november 7.

Uram, bárcsak fennmaradna mindaz, ami az igazságban jött létre, és mindaz elégne a tûzben, ami hazugságban fogant! Uram, úgy érzem, hogy messze vagy, pedig tudom, hogy nincs így. Nem tudtam megérezni jelenlétedet.

Gyermekem, tedd meg, ami tõled telik, a többit én magam teszem meg. Ha úgy tûnik is, hogy távol vagyok tõled, ne félj! Nem vagyok távol. Én, az Úr, követlek tekintetemmel. Imádkozz lélek! Imádkozz, hogy megenyhüljön az igazságosság, és ne lepje meg váratlanul nemzeteteket mint a mennydörgés!
Vassula! ¹ Imádkoztam érted az Atyához, és megkértem, hogy gyorsítsa meg lépteit. ²
Olvasd el Jeremiás 44,7-9 versét!
Engedd, hogy igénybe vegyem kis kezedet!

Vedd kezemet Uram, és vedd mindenemet jóvátételül szent szándékaidra!

Boldog vagyok ³, szeretem, ha teljesen belém helyezed bizalmadat, hiszen velem, a te Isteneddel beszélsz, nem emberrel. Belém kell helyezned bizalmadat, és teljesen rám kell hagyatkoznod. Amikor elébem járulsz, hogy felajánld nekem akaratodat, nézz a szemembe!
Gyönyörûségemet lelem abban, ha rám hagyatkozol, ha belém veted teljes bizalmadat.
Örülök, amikor így imádsz! Mert imádást jelent, ha egész lényedet, szívedet, lelkedet és elmédet felajánlod nekem. Vassula, kis lélek, hogyan tudnék ellenállni kéréseidnek? Hiszen tudom, hogy milyen sebezhetõ lélek vagy, akit még csak tegnap keltettem életre! Kis lélek, hogyan tudnék ellenállni kiáltásaidnak? Meríts Szívembõl kis lélek, és ragaszkodj hozzám! Imádkozz testvéreidért, akik még holtan feküsznek egy vastag porréteg alatt! Imádkozz, hogy lélegzetem elsöpörje ezt a port, és ujjam megérintse szívüket, hogy felém forduljanak, mert elhagytak engem a szórakozás kedvéért. Légy áldott, gyermekem! Áldj te is engem!

Vasárnap, 1997. november 2.

Szentmisére vártam a görögkeleti templomban. Hirtelen félelem fogott el, hogy nem vagyok-e méltatlan Urunkat a szentáldozásban fogadni, és ha ez így van, magamra vonhatom Isten haragos ítéletét.
E gondolatok keringtek elmémben, amikor egyszerre olyan örömet és gyönyöruséget éreztem szívemben, ami meleg, gyógyító folyamként elárasztotta csontjaimat is, bár a szívemben fakadt. Lelkem is felvidult e vigasztalásra, félelme és szomorúsága helyett örömet és világosságot lelt. Az Urat dicsérte lelkem, és csendesen Neki énekeltem ebben az örömben. Új erõre kaptam.
Akkor egyszerre Urunkat láttam, amint szólásra nyitja a száját. Nem tudom leírni, mennyire vidám volt, és örömmel így szólt:

Jöjj hozzám!

Széttárta zöldeskék köpenyét, és mozdulata magához vonzott, mint vasat a mágnes, és lelkemet is ellenállhatatlanul a Szívébe vonta. És fejem a mellén nyugodott. Akkor az emberiség Szerelmese gyengéden így szólt hozzám:

Ó, mily boldogtalan tudsz lenni!

Azon tünõdtem, “miképpen ölelheti valaki a tüzet anélkül, hogy maga is meggyulladjon?” A Szentséges Szívet magamhoz ölelve miért nem fog lángot szívem a szeretet tüzében?
Míg fejemet isteni Szívén nyugtattam, és a keblére hajoltam, éreztem, hogy fejemet a Testébe fogadja. Fejem átment a Testén és Szentséges Szívén. Fejemet körülvette Szíve, és így a Fiúban pihent meg, aki a legközelebb van az Atya Szívéhez.

Jézus: Ez a Szív a te pihenõhelyed. Világosságom hordozó edénye, ez a Szív az egyedüli, az elsõ és a végsõ hely, melyben a ti meggyötört lelketek örökké tartó, szeretetteljes békét és édességet talál.

Míg Kedvesem ez édes szavakat mondta, karjával átölelt engem, majd mindjobban a keblére szorított és mintha féltene a hidegtõl, teljesen a köpenyébe rejtett.
Úgy tartott engem, mintha félne, hogy elveszít.
Míg mindezt a templomban átéltem, azon gondolkodtam, hogy leírjam-e vagy sem, és ekkor Õ így szólt:

Írd le a lelkek épülésére, és ha leírod, én is hozzáteszem a részemet..

Az Úr Szíve ekkor már teljesen magába fogadta a fejemet.
Mintha a mennyország kapujában lettem volna, és e boldog pillanatban, míg mennyei nyugalma kimondhatatlan édességének és gyöngédségének örvendett lelkem, az Úr szüntelenül simogatta a fejemet.

Lelkedet elhalmoztam jóakaratommal. Kérlek, maradj ily módon a Szívemben! Maradj velem, kedvesem!

Lelkem megmárosodott, mintha bort ittam volna, és Szívében az Úr megéreztette velem az Õ édességét, a szentáldozás édes ízére emlékeztetve engem, és fejemet újból édes illatba merítette, mint szentáldozáskor.
Míg e pihenésben idõztem, éreztem, hogy körülöttem füst árad szét, az égett tömjén füstje. Ebben a derûs környezetben Uram és Kedvesem szavát hallottam:

Maradj itt! Maradj bennem! Majd jöjj elõre, és fogadj be engem! Szerezz nekem örömet és maradj itt!

Sóhajtottam és eltünõdtem, hogy mi örömet jelenthet Urunknak az olyan teremtmény, mint én, aki a nullák nullája.
Hogyan lehet egyáltalán elképzelni, hogy újból rám tekint Õ, a tökéletes Lény, aki elég önmagában.

A te végtelen nyomorúságosságod annyira megindítja Szívemet és egész Lényemet, hogy valahányszor rád . tekintek, szemem megtelik az irgalom könnyeivel.

Éppen mondani készültem valamit….

Nem! Ne szólj! Fogadd magadba az én békémet, és nyugtasd meg szívedet ebben a csendben! Örvendj a kegyelem pillanatainak, és vedd az édességet, amit az Úr kínál neked! Frissítsd fel szívedet, kedvesem, és maradj karjaim között! Engedd, hogy szeresselek! Ne hagyd, hogy a világban kalandozzanak gondolataid, mert semmit sem kapsz a világtól. Jöjj hozzám, és érezd meg édes szeretetemet, melyet irántad érzek, és mindenkor éreztem! ¹ Inkább így mondd: Kimondhatatlan gyengédséget érzek irántad., aki a legkedvesebb drágakõ vagy kezemben! Szeretetem kenete oly erõs, hogy a szeretet lángoló pillanataiban rajtad pihentetem meg isteni szememet.
Komolyan gondolkozz ezen, míg eljövök, hogy magammal vigyelek! Nincs másban hasonló örömem, mint azokban a pillanatokban, amikor veled vagyok, és te olyan vagy elõttem, mint a nyitott könyv, amelybe beleírhatom szeretetem új himnuszát. Légy mindig készséges és elérhetõ számomra, így megmented magadat és azokat, akik rád figyelnek. Én neveltelek, hogy tanítványom légy.

Uram! Ha megfontolom, Te valóban csodálatos módon neveltél Szentlelked által a csendben. Belém lehelted Szentséges Szívedbõl isteni kinyilatkoztatásaidat. Ez más, mint amikor tanítványaidat hallható szavakkal tanítottad.

Így van! Azt akartam, hogy teljes szívvel fordulj felém, hogy szeretetem és erõsségem felé vonjam szívedet. Fel akartam készíteni lelkedet, hogy hordozza isteni üzenetemet. Ó, Vassula, amit most mondok neked, azt újból fogod hallani, amikor adott idõben nyíltan megjelenek neked. Lelkem most örvendez, amint kertemre ² tekint, és örül, hogy benned lélegzik.
Minden lépés, melyet megengedsz, hogy kertemben tegyek, gyengéd és vigasztaló lesz számodra.

Hogyan lehetséges, hogy nem hagytál el elsõ látásra, amikor isteni tekintetedet a földre vetetted, hogy elbûvölje szívemet, és méltatlanságom oly örömet adott Neked, hogy hozzám vonzott Téged?

Engem arról ismernek, hogy teremtésembõl a leggyengébbet hívom meg. Rád tekintettem, és megszerettelek… ³ Már kezdetben megmondtam neked, ha megengednéd, hogy neveljelek, kegyelmemben a szeretet kötelékeivel vezetnélek. Lelkedre nyomtatnám isteni Arcmásomat, és ezzel az isteni pecséttel, ami a Szentháromság bélyege, istenségünk teljességébe vinnénk téged, és így tökéletesítenénk isteni szeretetünkben velünk való bensõséges egységedet. Továbbra is szándékomban áll, drágám, hogy a füledbe súgjam titkos kinyilatkoztatásaimat, és míg bõséggel öntöm rád tetszésem szerint adományaimat és jóindulatomat, folytonosan emlékeztetlek arra, hogy mivel oly elválaszthatatlanul Szívembe vontam szívedet, ebben a nagylelku tettben tökéletessé vált egységünk, és kegyelmem folytán lelked eggyé lett az enyémmel. ⁴ Egy imádságot adtam neked ⁵, melyben Szentséges Szívemnek ajánlod fel testedet és lelkedet, hogy a te gondolataid az én gondolataimmá, a te cselekedeteid az én cselekedeteimmé váljanak, így adva át önként nekem akaratodat, hogy az én akaratom legyen meg benned.
Emlékeztetlek arra, hogy mialatt Szívemen pihenteted fejedet, a belsõ gyönyörûség e pillanataiban én leszek szíved szándéka, beszéded ékesszólása és bája, én leszek szemed világossága, hogy jó tanácsot adjak azoknak, akiknek szükségük van rá. Tõlem való lesz minden cselekedeted és minden jóindulatod. Figyelni fogsz minden sóhajomra, megérted jelentésüket és isteni akaratom szerint fogsz cselekedni. ⁶
A kegyelem által belélegzed édességemet, mint amikor édes ízét élvezve a Szívemen pihentetted fejedet ⁷. Emlékezz arra, miként tanított téged Atyám! ⁸ Azt mondta, ha megengednéd, hogy megerõsítse a Vele való egységed kötelékeit, lelked akkor annyira Õhozzá lenne kötve, és annyira beleolvadna az én Lelkembe, hogy amit tennél, az én Lelkem szerint tennéd, minden munkád a mi jóságunkban gyökerezne, beszédeid pedig a mi Lelkünkben. Atyám akkor példát mondott neked arról, hogy miként muködnek tested tagjai: “nem kell megmondanod kezednek, hogy mit tegyen, és mégis a te akaratod szerint dolgozik.” Ily módon szeretnénk mi is vezetni téged.

Uram! Bocsásd meg bizalmatlanságomat! Teljes méltatlanságomban bõséges kegyelmet adtál nekem ingyenesen. Elrejtettem kegyelmeidet, mert féltem attól, hogy mit gondolnak mások.

A világ mindig megpróbál megtéveszteni téged, és megsebesíteni azt, aki olyan drága nekem. Már az is sebet üt Szívemen, ha a világra hallgatsz, mely elvonja lelkedet a szemlélõdéstõl. ⁹ A kegyelem által vontalak Szentséges Szívembe, hogy egyedül csak az enyém légy, és a kegyelem által szeretnélek megtartani ebben a nyugalomban.
Ha ez a hideg világ kisértésekkel támad téged, és igyekszik saját hasonlatosságára elrútítani lelkedet, siess hozzám, és keress oltalmat a Szívemben! Helyezd belém bizalmadat és bízd rám minden gondodat! Én csak arra várok, hogy kegyes lehessek hozzád, választottam.
A világ mindig megpróbál visszahúzni téged magához, abba a sötét völgybe, ahol csak elhagyatottság van. Én azonban ezrek közül választottalak ki téged, tehát miért szomorítasz most bizalmatlanságoddal? Veled való egységem istenségem világosságában oly tökéletes, hogy nem kell többé bizalmatlannak lenned. Inkább tedd fejedet a Szívemre, és ne kételkedj többé áldott egységünkben! Jöjj és mondd:

{Elmondtam. Megértettem, hogy az ördög továbbra is igyekszik belém sulykolni a világ száján keresztül, hogy ez a mû, mely Istentõl való, nem is olyan fontos. Ezáltal kisebbíti értékét, és megpróbálja csökkenteni fontosságát. Állandó küzdelemben élek, igyekszem elutasítani a hamis vádakat, és nem adom meg magamat.}

Örömmel fogadtam imádat. Bár tökéletlen, én teljessé teszem, hogy megdicsõítse háromszor Szent Nevemet.

1989. április 11.

(Ma kezdõdik az igazi üldözés. Jézus értésemre adta, hogy idén az orthodox húsvéti idõben érezni fogom az Õ szenvedését.)

Uram, sokan vádolnak azzal, hogy hamis próféta vagyok. Bizonyítékot keresnek ellenem, akár hamisat is, amelynek alapján kijelenthetik, hogy az üzenet nem isteni. Már van néhány hamis tanú. Azzal vádolnak, hogy én a démon fegyvere vagyok, egy másik karizmatikus mozgalom lerombolására.

Ragaszkodj hozzám, béke, béke! Gyermekem, ne vonj meg tõlem semmit! Mindketten veled vagyunk ¹ Ne feledd, ez a Sátán füstje, és hidd el, a füst nem tart soká, elpárolog és eltûnik. Vassula, én, a te Istened, olyan szeretettel szeretlek, amelyet csak a mennyben fogsz megérteni. Légy áldott gyermekem, mindazért a rágalomért, amit rólad mondtak, és mindazért a hamis vádért, amellyel téged illetnek. Légy boldog, mert nagy lesz a te jutalmad a mennyben! Elhiszed nekem? Hányszor mondtam, hogy téged is éppúgy üldözni fognak, ahogy engem üldöztek? Üzenetem megnyeri a szíveket, de néhányan mégis ellened fordulnak. Nem tudják, hogy ha üzeneteimet elítélik, engem ítélnek el. Hiszen megmondtam, hogy hibát keresnek benned; kiforgatnak, ahogy másokkal is megtették, akiket én küldtem! Áldd meg üldözõidet! Imádkozz vádlóidért, teljes szívbõl bocsáss meg nekik! Tanuld meg Vassulám, hogy Szeretet vagyok! Szeress engem! Szükségem van erre a szeretetre, hogy tovább adjam másoknak. Úgy szeresd testvéreidet, ahogy én szeretlek téged!

De Uram, egyesek teljesen elvakultak!

Bízzál bennem kicsim! Felragyogok felettük, és világosságommal sokakat megvilágítok. Lelkem áldottjai, elfeledkeztetek szenvedésemrõl? ² Szeretetbõl szenvedtem, légy egy velem! Én engedtem, hogy mindez így történjék, hogy te is megízleld ugyanazt a kelyhet, amelyet én ittam ki szenvedésem alatt. ³ Szeretlek, és ezért engedtem meg gyermekem, hogy igyál kelyhembõl. Kis lelkeket emelek magamhoz, átalakítom õket, és szenvedésem kis képmásává teszem õket. Boldog vagy, mert felajánlottad nekem szívedet és lelkedet, hogy isteni kezemmel egy másik kis feszületté alakítsam. Örvendezz lélek! Örvendezz, és légy boldog ajándékommal! De ne feledkezz meg arról kicsim, hogy ugyanezen ég alatt, ahol élsz, báránybõrbe bújt ragadozó farkasok is vannak. Õk azok a hamis próféták, akiktõl már óvtalak téged.

(Azt kértem az Úrtól, hogy a Bibliából adjon választ nekem ezekkel az emberekkel kapcsolatban. Kinyitottam a Bibliát, és ujjam Jeremiás 23,10 versére esett, amelyben a hamis prófétákról van szó.)

Kedves, ne félj, elõtted vagyok. Légy boldog, amiért mindenféle rágalmat szórnak rád. Szemem figyeli ezeket az embereket, hallom szavukat és érzem szívüket.

Igen, de Te velem vagy, és semmitõl sem kell félnem.

Bátorság! Az én erõmet adom neked, hogy folytathasd . Mi ketten?

Mindörökkön örökké.

(Mintha mindez az üldöztetés sem lenne elég, lemondták annak a nagy teremnek a bérletét, ahol meg akartuk tartani a találkozót. Egyszerûen lemondták, annak ellenére, hogy már régen lefoglaltuk. Azt mondták, hogy nem akarják, hogy náluk vallásos összejövetel legyen. Ott álltam kétszáz ember gondjával, és senki sem akart befogadni. Egy héttel a találkozó elõtt! De az Úr segítségünkre sietett. Az Úr lehetõvé tette, hogy az Õ templomában lehessünk, egy kis templomban, amely a kapucinusoké. Igen, Õfensége a legalázatosabbat és legszegényebbet választotta ki a testvérek közül jelként azok számára, akik üldözik Jézus üzenetét.)

1995. augusztus 1.

Én Uram, én Istenem, mutasd meg nekem isteni Arcod világosságát! Dicsõséges Alkotóm, rám irányzott nyilaid nem kergetnek el Tõled, éppen ellenkezõleg, remegek a türelmetlenségtõl, hogy halljalak. Jöjj és csillapítsd éhségemet!

Leányom, mindenem a tiéd, amim van. Szeretlek! Soha ne kételkedj szeretetemben! Szeress engem, és élni fogsz! Élj szentül és imádkozz többet! A gonosz lélek sohasem fárad bele abba, hogy támadjon és kísértsen, légy ezért éber, és soha ne fáradj bele az írásba! Soha ne hagyd el imáidat, szüntelenül légy velem! ¹ Én mindenkor veled vagyok, és sohasem hagylak el, leányom, de tõled is ezt kérem. E napokban ² amikor együtt vagy családoddal, nem kérek sokat tõled, és nem hívlak hosszú üzenetek leírására, csak barátságodat, szeretetedet, figyelmedet kérem idõrõl idõre, csak egy szót, hogy megmutasd, nem felejtettél el.

Érted? Vassula, ne bosszankodj elnyomóid miatt, ne bosszankodj olyan dolgok miatt, melyek a világhoz tartoznak! Mindez elmúlik, de irántad való szeretetem örökkön örökké megmarad. Bárányom, a világ engem is úgy gyûlölt, ahogyan most téged gyûlöl, de ez csak a világ, és ez a világ el fog múlni! Jöjj, maradj mellettem és Édesanyám mellett, aki szeret téged! Fogadd békénket! Mi ketten?

1987. július 8.

Uram, egy pap mondta nekem egyszer, hogy miután meghaltál és eltemettek, Tested szétoszlott a levegõben, és ezért nem tudtak Téged megtalálni. Más szavakkal, ez a pap tagadta feltámadásodat.

Vassula, elferdítik Szavamat, én feltámadtam és nem oszlottam szét. Testem feltámadt.

Uram, jelképekben beszélsz, vagy pedig azt mondod, hogy Te valóban testben támadtál fel?

Gyermek! Én szószerint mondtam ezt neked. Testem feltámadt. Mondd meg nekik, hogy hagyják abba Szavam elferdítését, mert ezzel csak az emberi észjárásnak akarnak eleget tenni.Én mindenható vagyok.

Uram, attól félek, hogy késleltetem tervedet.

Miképpen késleltethetnél engem, amikor én vagyok az Egy, aki cselekszik?

Bûnökkel akadályozhatlak.

Azt kérem tõled, hogy gyakran bánd meg bûneidet. Rá fogok mutatni bûneidre, azt akarom, hogy tiszta légy.

2000. június 6.

Te most a mennybõl láttatod,
sõt tanújelét adod
irántunk érzett irgalmadnak,
hogy javíts jelen állapotunkon
és a megmenekülés útjára vezess.

A kegyelem trónusa határozatot hozott,
a kegyelem trónusát felháborította
a bûnök sokasága,
ezért elõlépett és rendelkezett:

“Mondottuk, hogy “boldogok a tisztaszívûek,
mert õk meglátják az Istent”,
de ez a nemzedék, amely úgy tesz,
mintha nem értené, mit mondunk,
soha nem láthat meg minket,
és jelenlegi állapotában
nem jut el pihenõhelyére,
mert miként is lakozhatnánk
jelenlegi bûnös állapotában mi õbenne,
és õ mibennünk?
Ó romlott nemzedék!

Egyedül mi adjuk a megmenekülést.
Végtelen irgalmunk arra indít,
hogy még több és meg nem érdemelt kegyelmet
árasszunk e nemzedékre.
Irgalmunk megmenti gyermekeinket,
kik szüntelenül
ellenállnak szeretetünknek.

Irgalmat kapnak a kegyelem trónusától,
hogy elnyerjék a tökéletességet,
melynek hiányában
nem juthatnak a mennybe.

Irgalmunkkal életre keltjük a lelkeket,
ám jaj a szíveknek,
a gonosz szíveknek,
ha kisebbíteni, tagadni vagy rágalmazni
akarnák irgalmunkat!
Az igazságosság szerint büntetést érdemelnek
irgalmasságunk becsmérléséért!”

Miképpen lehetséges, hogy házadban
oly sokan folytatnak irgalmasságod ellen
végtelen és gonosz küzdelmet?
Miképpen lehetséges, hogy az Írást ismerve
mit sem tudnak
Lelkednek belsõ sugallatairól?
Miképpen lehetséges,
hogy nem ismerik fel a Hármat, ²
akik tanúságot tesznek a mennyben?

Istenem, Te rendkívüli szeretetedben
és irgalmasságodban elhatároztad,
hogy kiválasztasz egy tehetetlen és gyenge teremtést,
meghagyod neki,
hogy cselekedjék rendelkezésed szerint,
megparancsolod, hogy prófétáljon,
vagyis adja tovább a Te Szavad.

Arra tanítottad,
hogy ajánljon fel imát, könyörgést és áldozatot,
és találjon elõtted meghallgatásra.
Arra tanítottad, hogy ajánlja fel saját akaratát.

Minden erõmmel azon voltam, Uram,
hogy elébed kipróbált munkásként álljak,
akinek nem kell szégyenkeznie,
mert az igazság üzenetével
egyenes úton halad.
Szólítottál, és én válaszoltam.
Szólítottál, és én elismertelek.
Szólítottál, és én megbántam bûneimet.
Szólítottál, és õk megvádoltak engem.

Megvádoltak és most is vádolnak,
mivel válaszoltam Neked.

Te felkentél engem, hogy tanúságot tegyek,
õk pedig felemelik hangjukat,
hogy elnyomják a Tiédet.

Leányom, te hûségesen dolgoztál, amikor, Szentlelkem által segítetted Egyházamat. Népemet szolgáltad és szolgálod most is. Válaszoltál hívásomra.
Lásd, Vassula, irgalmasságom mindazoknak fel van kínálva, akik a Võlegényhez fordulnak. Igazságosságom ma helyet ad irgalmasságomnak, hogy közeledjen a halottakhoz ³ és feltámassza õket, mert az enyészet szaga felhatolt hozzám. Így cselekszik az isteni irgalmasság.

Az irgalmasság védelmezõ igazságossága pedig a következõket mondja mindenkinek: Ne engedjétek, hogy szívetek diktáljon nektek és megkérdezze: “Miképpen lehetséges, hogy Isten ily sokat beszél ehhez az asszonyhoz?” Ez annyi mint lekicsinyelni irgalmasságom felszólítását. Más szavakkal kifejezve annyi mint engem lekicsinyelni. Ezeknek az embereknek a magatartása a mai világ gondolkodásához igazodik.
Nem olvastátok?

“Vajon ki látta az Úr gondolatait?
Tanácsot ki adott Neki?
Ki kölcsönzött Neki,
hogy visszakövetelhetné Tõle?” ⁴

Nem fogtátok fel, mily gazdag és végtelen az én tudásom? Miképpen merészelheti az egyszerû teremtmény hangját felemelve kijelenteni, hogy eljutott döntéseim és módszereim gyökeréig anélkül, hogy önmagára mondana ítéletet? Tehát, leányom, mindaz, ami van, az tõlem való, miattam van és értem létezik .

Igen, Vassula, én szólítottalak, és te válaszoltál nekem, beszélj ezért érdekemben! Ahogy mondtad, én azért hívtalak, hogy tégy tanúságot irgalmasságom mellett, hogy ezen isteni felszólításon keresztül sok bûnös érezzen lelkiismeret-furdalást, és kapjon indítást arra, hogy békét kössön velem és tartson bûnbánatot. Mert ha meglátják, miként bánok veled és mily sok kegyelmet árasztok rád, másokat is vonzani fog jóságom. Õk is elhatározzák, hogy megváltoztatják életüket és igaz életet fognak élni bennem, tudván, hogy ha egyszer mellettem döntenek, akkor õk is meg fogják ízlelni az én édességemet. Hûségük megerõsödik, és azok is megtanulnak szüntelenül imádkozni, akik eddig hûtlenségben éltek…

Nem fosztalak meg kegyelmeimtõl
és keresztemtõl sem

Teremtõd ma azt mondja neked, hogy megpihenek a te csendességedben. Hozzám, a te Uradhoz szálló szeretetteljes sóhajaidban a dicsõség illatos koszorúit kapom. Házamért mutatott buzgóságodban dicsõítesz engem. Szereteted balzsamától csillapodik Testem fájdalma, amit kínzóim okoztak nekem.

Hasonlóvá akarlak tenni az aranyló folyóhoz, melyre gyönyörûség rátekinteni. Át akarlak alakítani tetszésem szerint, kedvesem. Én vagyok a te Teremtõd és a megmenekülésed.

Semmi érdemed nem volt abban, hogy beléptem hozzád, de megszerettelek, amint megláttalak. Elhatároztam, hogy nem fosztalak meg kegyelmeimtõl, és keresztemtõl sem. Kicsinnyé kellett tennem téged ahhoz, hogy a Szívem közepébe vigyelek, ám ehhez nem emeltem fel sem pálcát sem hangot. Szeretetteljes leereszkedésemben emeltelek magamhoz téged. Éppen hogy újjá születtél, amikor Lelkem arra késztetett, hogy felkiálts: “Abba!”

Az én Lelkem akkor velem és az Atyával együtt háromszor megáldott téged, majd összehívta a mennyei udvart és így szólt hozzájuk:
“Nagy tiszteletet fogunk kapni a gyengeségtõl. Végül miénk lesz a gyõzelem, bár amikor a hír {az üzenet} azok tudomására jut, akik ártanak az Egyháznak, azok gonoszul fellépnek gyermekünk ellen. ⁵

Keményszívû emberek egész hada fogja kimutatni szíve gonoszságát, de õ ⁶ hozzánk fog ragaszkodni, és félreérthetetlen jel lesz számukra, hogy vele van a Háromságos Isten.

És bár lesz olyan idõ, amikor vesztesnek fog tûnni elõttük, rövid idõn belül fel fogják ismerni, hogy sikertelen lett minden cselszövésük.
Lelkét bátorsággal fogjuk felruházni megmentõ tervünk érdekében, és tekintéllyel fog beszélni, amikor értünk emel szót, mert királyi parancsunkat követi.
Kezdetben a tisztségviselõk nem vesznek tudomást sem róla, sem a mi mondanivalónkról. Semmibe fogják venni királyi rendeleteinket, de általa minden nemzetre kiterjed tekintélyem.
És míg házunk népe megújul és újjászületik a Szentlélekben, a vadállat helytartója, az, aki merészkedik elítélni minket, aki úgy bánik a nemes szívekkel, mint a gonosztevõkkel, nagy erõvel támad gyermekünk és nemes tanításunk ellen.

Valójában azonban mi vagyunk a célpontja. Felismeri, hogy a szeretet tanítása veszélyt jelent számára és követõi számára, mivel mi leleplezzük õket és az Egyház ellen szõtt régi tervüket. ⁷ Felfedjük a nemzetek elõtt, mire akarják kényszeríteni õket, hogy táplálkozzanak egyik nap naturalizmussal, a másikon pedig racionalizmussal. Ráerõltetik a nemzetekre saját törvényeiket, hogy eltompítsák az én hangomat.
És meg fog történni, amit a Szentírás mond:

“Szentjeid testét szétszórták,
vérüket kiontották Jeruzsálem körül,
és nem volt senki,
aki eltemette volna õket” ⁸

“A mélységbõl felbukkanó vadállat” ⁹, ahogy a Szentírás mondja, “harcra kél ellenük, legyõzi és megöli õket” ¹⁰ “Holttestük ott fog heverni a nagy város utcáján, ahol Urukat is keresztre feszítették, és amelyet jelképesen Szodomának és Egyiptomnak neveznek.”

Krisztusnak egy jól ismert, népes városa, amelyet örök városnak neveznek, nem hagy fel azzal, hogy visszautasítsa felszólításainkat, ahogy Szodoma is visszautasította, pedig nyitottságot, sõt Lelkünk iránt tanúsított nyitottságot hangoztat. Ennek ellenkezõjét teszi azonban, mert fához akarja szögelni és meg akarja feszíteni szavaimat. Sok pap áll majd akkor könnyezve az oltár elõtt és mondja zokogva:

“Uram, ne engedd, hogy házad romba dõljön! Láttad mindazok ¹¹ bosszúvágyát, akik felesküdtek arra, hogy szembeszegülnek szent rendeleteiddel, és bölcsnek mutatkoznak - ahogy õk mondják - az emberiség javára. Ezek a sakálok gúnyolják istenségedet és mérgezett nyilakat lõnek hitünk ellen. Néped megerõsítésére, papjaid megerõsítésére és figyelmeztetésére dicsõséges erõddel közénk szálltál, a szeleket követeiddé, a tüzes lángokat szolgáiddá téve, hogy dicsõségedre legyenek. Te választottad õket arra, hogy viseljék és megismertessék Szent Nevedet, tiszteletet nyújtsanak Neked azáltal, hogy megerõsítik házad népét, összegyûjtik nyájadat, és segítenek, hogy házadat újból “az imádság egy-házának” lehessen nevezni. Hálát adunk Neked irgalmas szeretetedért és azért, hogy módot találtál arra, hogy kiemelj minket közömbösségünkbõl.

Nézd, hogy most, amikor holttestek hevernek városodban ¹², és a vadállat meg követõi rajtuk taposnak és elégedetten ünneplik halálukat, mennyire örvendeznek, valahányszor hivatalnokaid elmarasztaló ítéletet mondanak választottjaid ellen.

Nem fontosabb-e tehát mindennél, hogy Krisztus - aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplõtelen áldozatul Istennek -, megtisztítsa Vérével lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl -, hogy az élõ Istennek szolgáljunk? ¹³

Nem szükségesebb-e mindennél, hogy tisztségviselõid megértsék, ha visszautasítják irgalmas közbelépéseidet, a vadállat és követõi helytartójának munkatársaivá válnak anélkül, hogy tudnák?
Irgalmas Uram, Te megtaláltad a módját, hogyan hívd fel figyelmünket arra, aki büszkélkedve állítja, hogy õ az Isten. Most pedig lásd, miképpen támadnak ellened, hogy elhallgattassák azokat, akik dicsérnek Téged. Urunk és mennyei Királyunk, jöjj segítségünkre! Mutasd meg hatalmadat e nagy bajok idején!”

Akkor, mintha rendeletre történne, rettenetes elnyomás következik, bár kezdetben egyetlen szó sem jelenik meg írott formában. A szenteket és választottainkat folyamatosan lábbal tapossák és összetörik, mivel szócsöveink által mi felfedjük a gonosz erõk cselvetéseit, hogy figyelmeztessük népünket. Irgalmas felszólításainkkal kezdettõl fogva figyelmeztetjük õket, hogy ezek a gonosz hatalmak, akik kihívnak minket, azt tervezik, hogy megváltoztatják az idõket és a törvényt.

Majd bekövetkezik az az idõ, amikor házunk népének nem lesz beleszólása abba, amit a Sátán e hatalmai és a sötét erõk tesznek, és házunk népe még akkor sem ébred tudatára ennek, amikor látja, hogy azok kardot rántanak a kereszt ellen. A gonosz hatalmak helytartója el fogja távolítani a keresztet a nyilvános helyekrõl. A vadállattal és annak követõivel együtt megvalósítja tervüket, hogy elfordítsa népünket a kereszténységtõl.

Népünk és még tisztségviselõink is vakok maradnak, és továbbra sem veszik figyelembe irgalmas közbelépéseinket, és így anélkül, hogy tudnák, társaivá válnak azoknak, akik háborút merészeltek indítani a kereszt ellen. Azután pedig, amikor rádöbbennek, hogy vétkeztek, és az ellenséget segítették azzal, hogy következetesen keresték, miként rendszabályozzák és hallgattassák el prófétáinkat, megvallják bûneiket mondván:

“Urunk, vétkeztünk és rosszat tettünk, mert hûtlenül elhagytuk tanításodat. Nem hallgattunk küldötteidre és nem vettük komolyan õket. A Te Nevedben szóltak õk az országok népeihez. A Te igazságosságod megment minket, de mi nem hallgatunk Rád…”

Ezt fogjuk hallani tõlük.
Látjátok, mennyire nem számít, hogy gyermekünk mily nagyon igyekezett és mily megpróbáltatások árán bizonyult igaznak, hogy viseli mindazt a jelet, ami ehhez szükséges, és fogadta a magasságokból érkezõ áldást, hiszen az összeesküvõk arcátlanul véghez viszik gonosz terveiket. Minden nemzet élére állítanak egy helytartót, és örömüket lelik gonosz cselekedeteiben.

Mi azonban mennyei udvarunkból a legmagasabb rangot viselõ fejedelemségek közül állítunk egy angyalt gyermekünk mellé, hogy õrzõje legyen és segítsen felfedni a hazug szavakat és a romlott szíveket. A barátok, a lázadók és a bûnösök együtt kapják a meghívást és a kinyilatkoztatást, és a mi aranyfolyónk kiárad rájuk.
Mi pedig közöttük tartózkodva egyenként nevükön szólítjuk õket:
“Itt van Urad, a te igaz Võlegényed, aki hatalommal érkezik.

Nem hallottad, hogy az én karom legyõz minden teremtett dolgot? Megfosszalak-e most téged ölelésemtõl azért, mert Testem Vérét ontottad? Megfosszalak irgalmas szeretetemtõl vagy jóságomtól és ne rázzalak fel közömbösségedbõl? Ó nem! Szeretetem arra indít, hogy mentselek meg téged is, és így nem fosztalak meg ölelésemtõl, nem fosztalak meg édességemtõl, mert meghalnál, ha megtenném.
A mi örök szent bölcsességünk, ami a méznél is édesebb, udvarolni fog szívüknek, hogy az õ szívükbõl is a bölcsesség édessége csorduljon, és kijelenthessék:

“Egy az Isten, egy a hit, és egy az Egyház!”

Olyan lesz ez fülünk számára, mint a himnusz dallama. Ez lesz a mi diadalunk.”
Ezt mondottuk, amikor összehívtuk a mennyek királyi udvarát.
Gondolataitokat örömmel fordítsátok rám és isteni beavatkozásaimra!
“Nektek pedig, akik azt mondjátok: “Nincs szükségünk arra, hogy csodákat lássunk!” - a következõket mondom:
“Hallgassatok el és ne tekintsétek irgalmas közbelépésemet erõszaknak! Hagyjátok meg népem számára a kegyelmet, hogy megmeneküljön a csodák által, amelyeket a ti sötét korszakotokban teszek! Cselekedjetek tehát helyesen: járjatok alázatosan velem, a ti Istenetekkel!”"

Vassulám, tanuld meg, hogy minden az én jogarom alá van rendelve! Jöjj és szemléld megmentõ igazságosságomat!

Miképpen lehetséges, hogy õk nem hitték el vagy nem értették meg a Te nyelvezetedet? ¹⁴

Azért nem értették meg a Võlegény nyelvezetét, mert én nem az emberi filozófia kifejezéseivel, hanem Lelkem szavaival szóltam.
Ezért kedvesem, legyen az én gondolatom a te gondolatod, és dicsõíts engem örvendezve! Azokra pedig ne hallgass, akik nem válaszoltak szeretethimnuszomra! Higgy a Szentírás szavainak:

“Mily kedves a lépte annak,
aki békét hirdet, aki jó hírt hoz” ¹⁵

A Szentírás sohasem hazudik. Légy belém oltva!