Vasárnap, 1997. november 2.

Szentmisére vártam a görögkeleti templomban. Hirtelen félelem fogott el, hogy nem vagyok-e méltatlan Urunkat a szentáldozásban fogadni, és ha ez így van, magamra vonhatom Isten haragos ítéletét.
E gondolatok keringtek elmémben, amikor egyszerre olyan örömet és gyönyöruséget éreztem szívemben, ami meleg, gyógyító folyamként elárasztotta csontjaimat is, bár a szívemben fakadt. Lelkem is felvidult e vigasztalásra, félelme és szomorúsága helyett örömet és világosságot lelt. Az Urat dicsérte lelkem, és csendesen Neki énekeltem ebben az örömben. Új erõre kaptam.
Akkor egyszerre Urunkat láttam, amint szólásra nyitja a száját. Nem tudom leírni, mennyire vidám volt, és örömmel így szólt:

Jöjj hozzám!

Széttárta zöldeskék köpenyét, és mozdulata magához vonzott, mint vasat a mágnes, és lelkemet is ellenállhatatlanul a Szívébe vonta. És fejem a mellén nyugodott. Akkor az emberiség Szerelmese gyengéden így szólt hozzám:

Ó, mily boldogtalan tudsz lenni!

Azon tünõdtem, “miképpen ölelheti valaki a tüzet anélkül, hogy maga is meggyulladjon?” A Szentséges Szívet magamhoz ölelve miért nem fog lángot szívem a szeretet tüzében?
Míg fejemet isteni Szívén nyugtattam, és a keblére hajoltam, éreztem, hogy fejemet a Testébe fogadja. Fejem átment a Testén és Szentséges Szívén. Fejemet körülvette Szíve, és így a Fiúban pihent meg, aki a legközelebb van az Atya Szívéhez.

Jézus: Ez a Szív a te pihenõhelyed. Világosságom hordozó edénye, ez a Szív az egyedüli, az elsõ és a végsõ hely, melyben a ti meggyötört lelketek örökké tartó, szeretetteljes békét és édességet talál.

Míg Kedvesem ez édes szavakat mondta, karjával átölelt engem, majd mindjobban a keblére szorított és mintha féltene a hidegtõl, teljesen a köpenyébe rejtett.
Úgy tartott engem, mintha félne, hogy elveszít.
Míg mindezt a templomban átéltem, azon gondolkodtam, hogy leírjam-e vagy sem, és ekkor Õ így szólt:

Írd le a lelkek épülésére, és ha leírod, én is hozzáteszem a részemet..

Az Úr Szíve ekkor már teljesen magába fogadta a fejemet.
Mintha a mennyország kapujában lettem volna, és e boldog pillanatban, míg mennyei nyugalma kimondhatatlan édességének és gyöngédségének örvendett lelkem, az Úr szüntelenül simogatta a fejemet.

Lelkedet elhalmoztam jóakaratommal. Kérlek, maradj ily módon a Szívemben! Maradj velem, kedvesem!

Lelkem megmárosodott, mintha bort ittam volna, és Szívében az Úr megéreztette velem az Õ édességét, a szentáldozás édes ízére emlékeztetve engem, és fejemet újból édes illatba merítette, mint szentáldozáskor.
Míg e pihenésben idõztem, éreztem, hogy körülöttem füst árad szét, az égett tömjén füstje. Ebben a derûs környezetben Uram és Kedvesem szavát hallottam:

Maradj itt! Maradj bennem! Majd jöjj elõre, és fogadj be engem! Szerezz nekem örömet és maradj itt!

Sóhajtottam és eltünõdtem, hogy mi örömet jelenthet Urunknak az olyan teremtmény, mint én, aki a nullák nullája.
Hogyan lehet egyáltalán elképzelni, hogy újból rám tekint Õ, a tökéletes Lény, aki elég önmagában.

A te végtelen nyomorúságosságod annyira megindítja Szívemet és egész Lényemet, hogy valahányszor rád . tekintek, szemem megtelik az irgalom könnyeivel.

Éppen mondani készültem valamit….

Nem! Ne szólj! Fogadd magadba az én békémet, és nyugtasd meg szívedet ebben a csendben! Örvendj a kegyelem pillanatainak, és vedd az édességet, amit az Úr kínál neked! Frissítsd fel szívedet, kedvesem, és maradj karjaim között! Engedd, hogy szeresselek! Ne hagyd, hogy a világban kalandozzanak gondolataid, mert semmit sem kapsz a világtól. Jöjj hozzám, és érezd meg édes szeretetemet, melyet irántad érzek, és mindenkor éreztem! ¹ Inkább így mondd: Kimondhatatlan gyengédséget érzek irántad., aki a legkedvesebb drágakõ vagy kezemben! Szeretetem kenete oly erõs, hogy a szeretet lángoló pillanataiban rajtad pihentetem meg isteni szememet.
Komolyan gondolkozz ezen, míg eljövök, hogy magammal vigyelek! Nincs másban hasonló örömem, mint azokban a pillanatokban, amikor veled vagyok, és te olyan vagy elõttem, mint a nyitott könyv, amelybe beleírhatom szeretetem új himnuszát. Légy mindig készséges és elérhetõ számomra, így megmented magadat és azokat, akik rád figyelnek. Én neveltelek, hogy tanítványom légy.

Uram! Ha megfontolom, Te valóban csodálatos módon neveltél Szentlelked által a csendben. Belém lehelted Szentséges Szívedbõl isteni kinyilatkoztatásaidat. Ez más, mint amikor tanítványaidat hallható szavakkal tanítottad.

Így van! Azt akartam, hogy teljes szívvel fordulj felém, hogy szeretetem és erõsségem felé vonjam szívedet. Fel akartam készíteni lelkedet, hogy hordozza isteni üzenetemet. Ó, Vassula, amit most mondok neked, azt újból fogod hallani, amikor adott idõben nyíltan megjelenek neked. Lelkem most örvendez, amint kertemre ² tekint, és örül, hogy benned lélegzik.
Minden lépés, melyet megengedsz, hogy kertemben tegyek, gyengéd és vigasztaló lesz számodra.

Hogyan lehetséges, hogy nem hagytál el elsõ látásra, amikor isteni tekintetedet a földre vetetted, hogy elbûvölje szívemet, és méltatlanságom oly örömet adott Neked, hogy hozzám vonzott Téged?

Engem arról ismernek, hogy teremtésembõl a leggyengébbet hívom meg. Rád tekintettem, és megszerettelek… ³ Már kezdetben megmondtam neked, ha megengednéd, hogy neveljelek, kegyelmemben a szeretet kötelékeivel vezetnélek. Lelkedre nyomtatnám isteni Arcmásomat, és ezzel az isteni pecséttel, ami a Szentháromság bélyege, istenségünk teljességébe vinnénk téged, és így tökéletesítenénk isteni szeretetünkben velünk való bensõséges egységedet. Továbbra is szándékomban áll, drágám, hogy a füledbe súgjam titkos kinyilatkoztatásaimat, és míg bõséggel öntöm rád tetszésem szerint adományaimat és jóindulatomat, folytonosan emlékeztetlek arra, hogy mivel oly elválaszthatatlanul Szívembe vontam szívedet, ebben a nagylelku tettben tökéletessé vált egységünk, és kegyelmem folytán lelked eggyé lett az enyémmel. ⁴ Egy imádságot adtam neked ⁵, melyben Szentséges Szívemnek ajánlod fel testedet és lelkedet, hogy a te gondolataid az én gondolataimmá, a te cselekedeteid az én cselekedeteimmé váljanak, így adva át önként nekem akaratodat, hogy az én akaratom legyen meg benned.
Emlékeztetlek arra, hogy mialatt Szívemen pihenteted fejedet, a belsõ gyönyörûség e pillanataiban én leszek szíved szándéka, beszéded ékesszólása és bája, én leszek szemed világossága, hogy jó tanácsot adjak azoknak, akiknek szükségük van rá. Tõlem való lesz minden cselekedeted és minden jóindulatod. Figyelni fogsz minden sóhajomra, megérted jelentésüket és isteni akaratom szerint fogsz cselekedni. ⁶
A kegyelem által belélegzed édességemet, mint amikor édes ízét élvezve a Szívemen pihentetted fejedet ⁷. Emlékezz arra, miként tanított téged Atyám! ⁸ Azt mondta, ha megengednéd, hogy megerõsítse a Vele való egységed kötelékeit, lelked akkor annyira Õhozzá lenne kötve, és annyira beleolvadna az én Lelkembe, hogy amit tennél, az én Lelkem szerint tennéd, minden munkád a mi jóságunkban gyökerezne, beszédeid pedig a mi Lelkünkben. Atyám akkor példát mondott neked arról, hogy miként muködnek tested tagjai: “nem kell megmondanod kezednek, hogy mit tegyen, és mégis a te akaratod szerint dolgozik.” Ily módon szeretnénk mi is vezetni téged.

Uram! Bocsásd meg bizalmatlanságomat! Teljes méltatlanságomban bõséges kegyelmet adtál nekem ingyenesen. Elrejtettem kegyelmeidet, mert féltem attól, hogy mit gondolnak mások.

A világ mindig megpróbál megtéveszteni téged, és megsebesíteni azt, aki olyan drága nekem. Már az is sebet üt Szívemen, ha a világra hallgatsz, mely elvonja lelkedet a szemlélõdéstõl. ⁹ A kegyelem által vontalak Szentséges Szívembe, hogy egyedül csak az enyém légy, és a kegyelem által szeretnélek megtartani ebben a nyugalomban.
Ha ez a hideg világ kisértésekkel támad téged, és igyekszik saját hasonlatosságára elrútítani lelkedet, siess hozzám, és keress oltalmat a Szívemben! Helyezd belém bizalmadat és bízd rám minden gondodat! Én csak arra várok, hogy kegyes lehessek hozzád, választottam.
A világ mindig megpróbál visszahúzni téged magához, abba a sötét völgybe, ahol csak elhagyatottság van. Én azonban ezrek közül választottalak ki téged, tehát miért szomorítasz most bizalmatlanságoddal? Veled való egységem istenségem világosságában oly tökéletes, hogy nem kell többé bizalmatlannak lenned. Inkább tedd fejedet a Szívemre, és ne kételkedj többé áldott egységünkben! Jöjj és mondd:

{Elmondtam. Megértettem, hogy az ördög továbbra is igyekszik belém sulykolni a világ száján keresztül, hogy ez a mû, mely Istentõl való, nem is olyan fontos. Ezáltal kisebbíti értékét, és megpróbálja csökkenteni fontosságát. Állandó küzdelemben élek, igyekszem elutasítani a hamis vádakat, és nem adom meg magamat.}

Örömmel fogadtam imádat. Bár tökéletlen, én teljessé teszem, hogy megdicsõítse háromszor Szent Nevemet.