1995. augusztus 1.

Én Uram, én Istenem, mutasd meg nekem isteni Arcod világosságát! Dicsõséges Alkotóm, rám irányzott nyilaid nem kergetnek el Tõled, éppen ellenkezõleg, remegek a türelmetlenségtõl, hogy halljalak. Jöjj és csillapítsd éhségemet!

Leányom, mindenem a tiéd, amim van. Szeretlek! Soha ne kételkedj szeretetemben! Szeress engem, és élni fogsz! Élj szentül és imádkozz többet! A gonosz lélek sohasem fárad bele abba, hogy támadjon és kísértsen, légy ezért éber, és soha ne fáradj bele az írásba! Soha ne hagyd el imáidat, szüntelenül légy velem! ¹ Én mindenkor veled vagyok, és sohasem hagylak el, leányom, de tõled is ezt kérem. E napokban ² amikor együtt vagy családoddal, nem kérek sokat tõled, és nem hívlak hosszú üzenetek leírására, csak barátságodat, szeretetedet, figyelmedet kérem idõrõl idõre, csak egy szót, hogy megmutasd, nem felejtettél el.

Érted? Vassula, ne bosszankodj elnyomóid miatt, ne bosszankodj olyan dolgok miatt, melyek a világhoz tartoznak! Mindez elmúlik, de irántad való szeretetem örökkön örökké megmarad. Bárányom, a világ engem is úgy gyûlölt, ahogyan most téged gyûlöl, de ez csak a világ, és ez a világ el fog múlni! Jöjj, maradj mellettem és Édesanyám mellett, aki szeret téged! Fogadd békénket! Mi ketten?