Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Földrengés Spanyolországban

2013. április 05. 11:24 - Andre Lowoa

"További eseményeknek lesz tanúja most az emberiség, beleértve egy földrengést Európában..." 
(2011. március 18. éjfél) 

"Egyéb globális események, beleértve a vulkánkitörést, meg fognak történni, most, míg a Közel-Keleten zajló háború bevon más nemzeteket." 
(2011. március 18. éjfél) 

"Én szeretett leányom, ma az Európában történt Földrengés, amiről beszéltem neked néhány hónappal ezelőtt (megj: március 18-i üzenet), ma bekövetkezett Spanyolországban. Más ökológiai események, egy vulkánkitörés, áradások és egy hőhullám fogja ezt követni Európában. igyelj ezekre az eseményekre és a történésük idejére, mert ez fogja bizonyítani, hogy ezek az üzenetek Tőlem, Jézus Krisztustól származnak." 
(2011. május 11. 21.00) 

 
2011. május 11-én földrengés volt Spanyolország délkeleti részén helyi idő szerint 18:47 perckor Lorca közelében.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/2011-es_lorcai_f%C3%B6ldreng%C3%A9s
komment

XVI. Benedek Pápa bejelenti lemondását

2013. április 05. 11:23 - Andre Lowoa

"Az Én szeretett helytartóm napjai meg vannak számlálva. Ő még a Nagyfigyelmeztetés előtt el fogja hagyni a Vatikánt." 
(2011. június 1., csütörtök, 11:00) 

"Imádkozzatok szeretet Benedek pápámért. Isten legnagyobb ellenségei veszik őt körül, olyanok, akik hataloméhesek és át akarják venni az Egyház fölötti ellenőrzés jogát." 
(2011. jún. 6., hétfő, 10:30) 

"XVI. Benedek Pápa ellen, a saját folyosóin belül, egy gonosz szekta összeesküvést szervez. Jóllehet, ennek a szektának a létezése ismert a Vatikánon belül, a szent szolgák között, mégis tehetetlenek ezzel a gonosz csoporttal szemben, mely évszázadok során szivárgott be a Katolikus Egyházba." 
(2012. január 18., szerda, 9:50) 

"Ők azt tervezik, hogy Helytartóm, XVI. Benedek Pápa helyére a hazugság diktátorát léptessék, aki egy új egyházat fog létrehozni az Antikrisztussal és ennek csoportjával szövetkezve, hogy megtévessze a világot." 
(2012. január 18., szerda, 9:50) 

"Mindenek fölött, utasítsátok el a hazugságokat, amelyeket hamarosan elétek tár a Hamis Próféta. Ő össze fogja olvasztani a Katolikus Egyházat más egyházakkal – beleértve a pogányokat is -, hogy egyetlen utálattá váljanak. Egyetlen „világegyház”, lélek nélkül." 
(2012. május 7., 18:19) 

"A Legszentebb Oltáriszentségemet meg fogják szentségteleníteni, mint ahogy azt egykor már megjövendöltem. Kifogásokat hoznak majd fel, hogy ezt a Szent Ajándékot egyszerű cselekménnyé (gesztussá) tegyék, Keresztrefeszítésem emlékére. Hamarosan az Én valóságos Jelenlétemet meg fogják tagadni, amint ez az új, modern Katolikus Egyházra jellemző, amely más vallású Egyházakat is magába fog majd foglalni. Amint ez majd megtörténik, a Szentháromság iránti szeretet és odaadás is csökkenni fog, és végül megszűnik. Ezek helyét majd hamis istenek fogják elfoglalni. Bár ez nehéz lesz nektek, emlékeznetek kell arra, hogy Én soha nem fogom elhagyni Egyházamat a földön. " 
(2012. május 8. 19:00) 

"Korábban már mondtam nektek, hogy a szabadkőműves csoportok – akiknek markolata a satuhoz hasonló a Vatikánon belül – el akarják űzni szeretett Pápámat. És nekik az a szándékuk, hogy őt fondorlatos módon eltávolítsák Péter Székéből. Neki – amint azt már korábban mondtam nektek – el kell menekülnie, mivel nem marad más választása. Ez az időszak rövid. Nektek fáradhatatlanul imádkoznotok kell, hogy ő addig maradhasson, ameddig csak lehetséges, mert amint ő eltávozik, a Csaló, a Hamis Próféta át fogja venni a helyét... 
A Keresztrefeszítésem tiszteletére bemutatott mindennapi Áldozatot, a bor Véremmé, a kenyér pedig Testemmé való átváltoztatását meg fogják változtatni, ki fogják forgatni, és Engem pedig rágalmazni fognak a Hamis Próféta által bevezetett új törvények által." 
(2012. május 26., szombat, 4:00) 

 
2013. február 11-én bejelentette lemondását XVI. Benedek pápa, egészségügyi indokokra hivatkozva.


 
2013. február 11-én este villám csapott a Szent Péter-bazilika kupoláján lévő keresztbe.
"Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből." (Lukács 10, 18)
komment

"Egy különleges sértésre kerül majd sor, melyet a Nevemen fognak ejteni..."

2013. április 05. 11:21 - Andre Lowoa

"Kérlek benneteket, imádkozzatok a reményért és mondjátok Szent Rózsafüzéremet mindazokért, akik Rómában kormányoznak. Nektek imádkoznotok kell mindazokért, akik igazgatják a Katolikus Egyházat. Kérlek, foglaljátok imáitokba azt az embert is, aki Péter Székében ül, mert neki nagy szüksége van imáitokra." 
(2013. március 15. péntek) 

"Mire Nagypéntek elérkezik, sok lélek kezdi felismerni, hogy Figyelmeztetésem az emberiség számára elérte a világot" 
(2013. március 9. szombat) 

"Egy különleges sértésre kerül majd sor, melyet a Nevemen fognak ejteni arra törekedvén, hogy a Nagyhét alatt meggyalázzanak Engem. Ez a gonosz gesztus a Nagyhét folyamán azok számára lesz látható, akik nyitva tartják a szemüket, és ez lesz azon jelek egyike, amelyből tudni fogjátok, hogy a csaló, aki földi Egyházam trónján ül, nem Tőlem jön." 
(2013. március 14. csütörtök) 

1. Ferenc szemmel láthatóan az alábbi videón nem csókolta meg Krisztus lábát a Nagypénteken tartott Szentmisén. 
A videó itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=gXVozLlPYtE 

2. "A sajtó meglepetésére az új pápa elődeivel ellentétben nem köszöntötte a világ népeit idegen nyelveken. Csak olaszul beszélt." 
http://hvg.hu/vilag/20130331_Ferenc_papa_elso_Urbi_et_Orbi_aldasa 

3. "Egyházi törvényt szegett a pápa? Katolikusok bírálják Ferencet 
Éles támadást indítottak a pápa ellen a katolikus tradicionalisták – írja az AP hírügynökség. Eddig sem nézték jó szemmel Ferenc pápa új stílusát, amellyel szakított a hagyományos pápai öltözettel és a spontán igehirdetéseit. A nagycsütörtöki lábmosása azonban az utolsó csepp volt a pohárban, mert Ferenc pápa két női rab lábát is megmosta. A konzervatív bírálók azzal vádolják az egyházfőt, hogy ezzel nyíltan megszegte az egyházi törvényeket, melyek tiltják nők részvételét a szertartáson, mert az apostolok mind férfiak voltak. Attól tartanak, hogy a pápa – bár Ferenc maga ellenzi a nők felszentelését – példája utat nyithat a nők felszentelése és egyházi szolgálatba vonása előtt." 
http://utolsoidok.com/2013/03/31/egyhazi-torvenyt-szegett-a-papa-katolikusok-biraljak-ferencet/ 

4. "Kidobták a pápai trónt Rohamtempóban zajlik a pápaság lebontása 
Írta: Giuseppe Nardi" 
http://www.katolikus-honlap.hu/1301/nardi3.htm 

 
A videó itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=gXVozLlPYtE
komment

Beteljesült Próféciák

2013. április 05. 11:20 - Andre Lowoa

"Drága szeretett leányom, a világra vonatkozó Üdvösségtervem az Én Időmben kezdődött el, 2012. december 22 – én. Ez az idő a világban az Én időm, amikor Isten valamennyi gyermekét egybe gyűjtöm, miközben a nagy csata elkezdődik. A nagy megpróbáltatás ezen időszaka egy ideig el fog tartani. A háborúk kiterjednek majd, mígnem a nagy háborút bejelentik; és a világ meg fog változni." 
(2012. december 25. kedd, 19: 20) 

"Kérlek titeket, vegyétek tudomásul, amint a háborúk fokozódnak, a gonoszok közül ez ügyben érintett diktátorok felelősségre lesznek vonva. Ők ki lesznek gyomlálva, és az az Igazságszolgáltatás lesz kiosztva nekik, amelyet magukra vontak. Az emberek nem láthatják, amit Én látok. Nem ismerik a gonoszság nagyságának következményét az élet megsemmisítésében, a Föld megsemmisítésében és az emberek felebarátjaik általi üldöztetésében. Atyám beavatkozása már elkezdődött, és haragja meg fogja rázni a Földet. Elég volt!"
(2013. január 30. kedd, 23:10) 

"Az abortusz bűne a legsúlyosabb Atyám szemében. A népirtásnak ez a legrosszabb fajtája."
(2012. február 17., péntek, 3:30) 

Megj.: "Évente kb. 26 millió legális és a becslések szerint 20 millió illegális abortusz történik világszerte. Más szavakkal: világszerte kb. 126.000 abortusz történik naponta! A legtöbb abortuszra a fejlődő országokban kerül sor. A mai, gyakran ádáz vitát az abortuszok erkölcsösségéről és legalitásáról e szomorú tények alapján kell megítélnünk." 

"A megtermékenyítés előtt a spermium és a petesejt csak puszta lehetőség, hogy új és lényegi egységet formáljanak. A zigóta azonban egy saját élettel rendelkező individuum, egy saját identitást hordozó lényegileg egyesült, egyetlen princípium." 
(A Szent Szív Katolikus Egyetem Bioetika Központjának dokumentuma 1989.)
komment

2013. április 2. MARINA ÜNNEPE

2013. április 02. 10:33 - Andre Lowoa

 

Vassula, Szeplõtelen Szívem mindig örül, ha kis házamban; fent a Tsambikán találkozik gyermekeimmel. Én, a ti Szent Édesanyátok szeretlek titeket. Jöjj, mi ketten?

Igen, Szûzanyám, mi ketten.

1 Uram?

Én vagyok.

Megcsókolod ezeket a tárgyakat Uram? Megáldod?

Emeld ajkamhoz, mindet megáldom. 2

 


1 A rhodosiak feszületeket és érmeket adtak azzal a kéréssel, hogy Jézus csókolja meg.
2 Mindegyiket felemeltem Jézus ajkához.
komment

2013. április 01. 19:51 - Andre Lowoa

"Nem az Én Lábaim elé fognak leborulni. Nem az Én Lábaimat fogják megcsókolni, hanem Szolgáimét, Követőimét és a bűnösökét."

 

Ez a gonosz gesztus a Nagyhét folyamán azok számára lesz látható, akik nyitva tartják a szemüket

2013. március 14. csütörtök 18:00

Drága szeretett leányom, mekkora szenvedést kell jelenleg megtapasztalniuk a Szívemhez közel álló szeretett Felszentelt szolgáimnak, akik ismerik az Igazságot, és akik látni kényszerülnek az utálatot Egyházamban a Földön.

Egy különleges sértésre kerül majd sor, melyet a Nevemen fognak ejteni arra törekedvén, hogy a Nagyhét alatt meggyalázzanak Engem. Ez a gonosz gesztus a Nagyhét folyamán azok számára lesz látható, akik nyitva tartják a szemüket, és ez lesz azon jelek egyike, amelyből tudni fogjátok, hogy a csaló, aki földi Egyházam trónján ül, nem Tőlem jön.
komment

Bangha Béla: A “szeretet vallása” és a “harcos kereszténység”

2013. április 01. 19:10 - Andre Lowoa

Bizonyos oldalról állandóan szemünkre hányják, hogy midőn keresztény világnézetünket védelmezzük, megfeledkezünk a kereszténység erkölcsi alaptörvényéről: a szeretet parancsáról. Azt hisszük, így írják, hogy akkor vagyunk jó keresztények, ha gyűlöljük a másvallásúakat, elsősorban persze a zsidót s ugyanakkor, mikor szeretetet hirdetünk, gyűlölködő antiszemitizmust űzünk. Kérdem tehát szeretettel: mi ez irányban a korrekt s a kereszténység szelleméhez leginkább méltó felfogás?

A kérdés határozottan a legaktuálisabbak egyike. A sajtó egy része ugyan, mely a katolicizmus belső megerősödésétől s éppígy az antiszemitizmustól érthetően fél, szeretné a kérdést sommásan elintézni s tagadhatatlanul mesteri műfogással minden katolikus önvédelmi harcot vagy társadalmi szervezkedést egyszerűen a „szeretet vallásának” nevében szeretne leütni. Újságjaink — igaz, hogy 90%-ban érdekelt fél — állandóan a legszörnyűbb felháborodás hangján oktatják ki sokathívő olvasóikat, hogy csak egy bűn igazán nagy bűn a bűnök egész lajstromában: a „harcos” kereszténység s az ó- és közép- és az újkornak csak egy nagy megtévelyedése volt: az antiszemitizmus.

Akik azonban meg szokták maguknak engedni a luxust, hogy hébe-hóba nem az érdekelt lapok agyával, hanem a magukéval gondolkozzanak, hamar észreveszik, hogy ebben a szoriteszben sántikál a konklúzió. Valami logikai megcsuszamlás, vagy szofizma van benne, ha egy nem, hát legalább kettő, de három bizonyosan.

Mert először is ki beszél arról, hogy pl. az antiszemitizmus mások vallása ellen tör? Ki bántja a zsidók vallását, tanait, szertartásait? A zsidó vallást minden keresztény, eo ipso hogy keresztény, természetesen tévedésnek tartja: tárgyilag indokolatlan szembehelyezkedésnek Krisztussal s a keresztény kultúrával. De a merőben vallási tévedést ma senki sem szokta üldözni; ezt a szemita sajtó sem állította soha. Tehát csak tessék szépen kikapcsolni az egész vallási kérdést az antiszemitizmusból, mert az antiszemitizmus a zsidóságnak nem vallási, hanem egészen más ügyei ellen irányul. Vallási antiszemitizmus volna pl., ha mi is éppoly gyűlölködő hangon írnánk az ő hittételeikről, szertartásaikról, zsinagógáikról stb., ahogy ők írnak a mi papjainkról, a mi hitéletünkről és egyházi ügyeinkről.

Érdekes, hogy ugyanazok hangoztatják az antiszemitizmus undokságát, akik tele tüdővel harsogtatják az antiklerikalizmus jogosultságát. Pedig az antiszemitizmus elsősorban szociális önvédelmi harc, míg az antiklerikalizmus cégére alatt a szemita sajtó állandóan a kereszténység vallási intézményeit támadja; hogy csak néhányat említsünk: a pápaságot, a katolikus egyház személyi és belügyeit, dogmáit, szertartásait, fegyelmi, közigazgatási, sőt hitbuzgalmi életét, szerzetességét stb.

Mi azonban vallási antiszemitizmust nem űztünk soha s nem is akarunk űzni, éppen azért, mert keresztények vagyunk, s a szeretet vallását nem csak hirdetjük, de követjük is.

*

A vallási kérdés kikapcsolása után azonban megmarad az a súlyosabb, komolyabb kérdés: egyáltalában szabad-e akár társadalmi, akár erkölcsi téren bizonyos határozottsággal, erővel, kikényszerítő törekvéssel kelni ideáljaik védelmére? Szabad-e a katolicizmusnak szervezkedni s harcot viselnie az ellenségei ellen, akik bizonnyal nem csupán zsidók, hanem egyéb felekezetűek, sőt véletlenül katolikus bejegyzésűek is lehetnek? Nem ütközik-e bele ez a szervezkedés és harc a kereszténység szeretettörvényébe?

A felelet, azt hisszük, igen egyszerű. Minden rendezett szeretet elsősorban önmagunknál kezdődik, s ha mindenkit kell is szeretnünk, előbb kell szeretnünk a hozzánk közelebb állót, az érdemest, a megtámadottat, a jót, mint a kívülről rosszakaratúan támadót. S itt szükségképp elő fog állani a helyzet, hogy a szeretet kollíziójában esetleg meg is kell fenyítenünk, ártalmatlanná kell tennünk a javíthatatlan rosszat. Ezért font Krisztus is, a szeretet parancsának első hirdetője, ostort a kufárokra s nevezte el „viperafajzatnak” a cselszövő farizeusokat. És ezért mondta, hogy „nem békét jött hozni a földre, hanem kardot”. (Mt. 10, 34.) A „harcos kereszténység” gondolata tehát, az „ecclesia militans”, egyenesen krisztusi gondolat: az egyetlen ésszerű és egyetlen lehetséges ott, ahol a jónak ellenségei vannak, akiken a jó szó nem fog.

Ezzel szemben nem lehet azt hangoztatni, hogy a kereszténység pozitívum, tehát az anti- nem tartozhat programjába. Mert igenis, minden pozitívum egyúttal negatívum is: a negáció negatívuma. Minden kereszténység építés: tehát szükségképp lerombolója a destrukciónak (még ha azt némelyek progressziónak nevezik is). Szeretet; tehát harcüzenet a gyűlölet szellemének. Szelíd erkölcsiség; tehát küzdelem az erkölcstelenség ellen. A tisztaság kultúrája; tehát szervezkedés a piszok leküzdésére. Szóval a kereszténység lényegében harc és lényegében szeretet. És ezért van szükség a szeretet mellett s a szeretet nevében harcos kereszténységre és ecclesia militans-ra.

Mármost ami névleg a zsidóságot illeti, csakugyan rút igazságtalanság, ha valaki minden zsidót rossznak tart, vagy ha az rossz is, gyűlölködik vele. Ezt a kereszténység valóban nem engedi meg. Azonban különbséget kell tennünk gyűlölködés és a zsidó túlsúly elleni indokolt védekezés között.

Először igenis valláserkölcsi okokból. A szemitizmus, mely egykor Krisztust a keresztre verte, máig sem tette le gyűlöletét Krisztus és az ő Egyháza ellen. A materialisztikus zsidó világnézet, ahol csak érvényesül, lerontja a keresztények vallási életét s erkölcsi konzervativizmusát. Az üzleti és szexuális tisztességtelenségnek — ezt kimutatta Werner Sombart s igazolja a bűnügyi statisztika — főhordozója s terjesztője — hiába, ez így van — mindenütt a zsidóság. A keresztény vallás legszögesebb ellentétje, legádázabb gúnyolója az ókortól napjainkig, a farizeusoktól Anatole France-ig és Jászi Oszkárig a zsidók. Nem mondjuk, hogy minden bajnak a kereszténységen belül a zsidóság az oka; ez sehogy sem volna igaz: épp annyit, ha nem többet, ártott nekünk a keresztény testvérek torzsalkodása s a saját letérésünk az igazán erőssé és egységessé tevő katolikus hitélet útjáról; de azért a zsidóság keresztényellenes munkája még mindig van olyan erős, hogy vele szemben a legelszántabb védelmi és létfenntartási küzdelmet kelljen vívnunk.

Ezt a védekező irányú „antiszemitizmust” (megvalljuk, hogy ez a szó nekünk sem tetszik, mert nem fejezi ki teljesen a helyes fogalmat) a kereszténység régóta akceptálta. A zsidók egyéni szabadságának őre ugyan a keresztény népekkel szemben — bármily szokatlanul hangzik, de úgy van — az Egyház volt; de ugyanakkor az Egyház óvta a híveket a zsidóság előnytelen befolyásaitól. Ez az óvás a középkorban a zsidóság lokális és társadalmi elkülönülésében, valamint ama kánonjogi intézkedésekben nyilvánult meg, melyek pl. eltiltották a keresztény híveket a zsidókkal való együttlakástól (főleg természetesen a házasságtól); keresztény cselédeknek nem volt szabad zsidóknál szolgálniuk (ma is hány cseléd megy zsidó családoknál erkölcsileg s vallásilag tönkre!), keresztényeknek, főleg nőknek tilos volt zsidó orvosok igénybevétele (érthető erkölcsi okokból) stb.

De a keresztény szemponton kívül más szempontokból is magától értetődő a szociális antiszemitizmus jogosultsága. A legnagyobb nemzetgazdászok, bölcselők, államférfiak bizonnyal nem ok nélkül állapították meg oly megdöbbentő egyöntetűséggel, hogy a zsidóság terjeszkedése minden mélyebb járatú kultúrának megölője. Ismeretesek pl. azok a zsidóságra nézve nagyfokúan kompromittáló nyilatkozatok, melyek egy Napoleon, Bismarck, Goethe, Mommsen, Schopenhauer, Kant, Hegel, nálunk Trefort, Kölcsey s elsősorban Széchenyi István ajkairól elhangzottak. A legnagyobb magyar pl. elveszettnek tartotta az országot azon pillanattól kezdve, melyben a zsidóság emancipáltatik s ezzel úrrá lesz az országban. (Merthogy ez a két utóbbi momentum szétválaszthatatlanul együtt fog járni, azt Széchenyi nagy szelleme teljes biztossággal előre látta.) Nem is csoda. Ez az ateizmusból és materializmusból fakadó aggálytalanság, a betegessé fokozódott önzés és fajtalanságra hajló élvezetvágy, a zsidó szexuális túlingerlékenység és mindezzel keverten az ügyes kereskedői és érvényesülési szellem — mindez pillanatnyi külsőséges kultúrát teremthet ugyan, de hamar dekompozícióra, csömörre, elerőtlenedésre és bomlásra vezet. (Ezért is olyan nagy a zsidók közt az őrültek, a nemibetegek és az öngyilkosok száma.)

A népek önvédelmi, létfenntartási ösztöne szüli meg tehát állandóan a szociális antiszemitizmust azoknál is, akik minden „klerikális” befolyástól ég s földnyire vannak. (S épp ezért is mond valótlant a sajtó állandóan, midőn az antiszemitizmust tisztára „klerikális” és „felekezeti” okokra szeretné visszavezetni.)

Feleletünk tehát erre a kérdésre: filo- vagy antiszemitizmus? — csak ez lehet: egyik sem, ha antiszemitizmus alatt mást értünk, mint: védekezést, szociális és valláserkölcsi ellenállást s a saját vallásukban rejlő hatalmas lelki energiák független, szabad kifejlését. Az embert ne bántsuk, akármi a világnézete; más vallásához semmi közünk, de ami a magunké, abban védekezzünk: mentesítsük magunkat a dekompozíció bomlasztó csíráitól, még ha ez a mentesítő, védelmi akció harcba is kerül. Ez az egyedül ésszerű és egyedül lehetséges és épp azért keresztény szempontból is egyedül elfogadható álláspont.

Hogy ez a felfogás nem nagyon tetszik azoknak, akik a kereszténységet meg tudnák fojtani egy kanál vízben, hogy pl. (nem szólva a fékevesztett kereszténygyűlölet lapjairól) a Pesti Hírlap és társai állandóan izgatnak a létfenntartó antiszemita védekezés jogosultságával szemben — cseppet sem csodálatos. Végtére ez csak élelmesség és ravaszság, ez pedig a szemitizmusnak szembeszökő tulajdonsága.

Természetes, hogy őszerintük a kereszténység csak akkor lesz igazán a „szeretet vallása”, ha hagyja magát szép csendesen és ellentmondás nélkül a falhoz szorítani. (Édes Istenem, micsoda szeretet is az, amikor valaki még azt sem engedi meg, hogy a falhoz szorítsák, a vagyonát elvegyék, a becsületét tönkretegyék, az embereit pellengérre állítsák, az intézményeit megrugdossák és megnyomorítsák!) „Az egyházat tűzzel-vassal kellene kipusztítani a föld színéről”, írják ők; de ez ellen felszólalni, a vágást parírozni, tiltakozni és védelemre szervezkedni: hisz ez gyűlölet és zsidózás! Ni, ezek a „harcos keresztények”, milyen furcsán tartják meg a „szeretet vallását”: szeretetet hirdetnek és nyársra szeretnének húzni minden „másképpgondolkozót” (mert hiszen — védekeznek!); Krisztussal kérkednek, és azt hiszik, hogy „annál jobb katolikus valaki, mennél inkább gyűlöli a zsidókat” (mert nini: elítélik a zsidók túlkapásait).

Nos, a kusza mondások és gáncsvető szofizmák terén örökre mesterek maradhatnak a kereszténység ellenségei, de azért a keresztény népek szociális és vallási önvédelme is örökre jogosult marad, még ha azt antiszemitizmusnak nevezgetik is odaát ugyanazok, kik az „egyházához ragaszkodó keresztény” helyett forgalomba hozták a „klerikális” elnevezést.

A kereszténység a szeretet vallása, igenis, és ezt az ellentáborból jövő kioktatások előtt is tudtuk mindnyájan; de ez a szeretet nem jelentheti azt, hogy a mi hitvallásunk gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete legyen. 

(amdg.betiltva.com)

komment

Ítélni és nem ítélni

2013. április 01. 19:10 - Andre Lowoa

A hétköznapi életünket, egyének, közösségek sorsát is egyfajta törvényszerűségek irányítják, mint ahogy a gépek működését is szabályokkal, fizikai törvényszerűségekkel írhatjuk le. Ezek a láthatatlan vagy természetfeletti világ szabályai, amelyeket lehet tudomásul nem venni, tagadni, de attól még nagyon is léteznek, befolyásolják mindennapi életünket.

A hegyi beszédben (a boldogmondásoktól kezdve odáig, hogy Krisztus lesétál a hegyről) leírt gondolatok ilyen összefüggésekre világítanak rá. A boldogmondások meghatározzák, hogy az üzenet kiknek szól, és kik indulhatnak el azon a szellemi úton, amely a tanítás megértéséhez vezet. Első helyen áll az az ember, aki szegény létére is csak Istennel törődik, és akit Isten Szelleme kitölt. Nem bolond tehát - még ha annak is tartják - hanem Isten Lelkében van, és eközben szegény ember. Olyanról van szó, aki minden világi gazdagságot feláldozott azért, hogy az Igazságot kövesse és képviselje.

Mivel napjainkban jól látható, hogy hatalmas veszély fenyegeti az emberiséget, foglalkoznunk kell azzal, hogy honnan jött ez a veszély és hogyan lehet elkerülni. Mi a veszély lényege?

A nyilvánvaló veszély a háború fenyegetése. A kevésbé nyilvánvaló, de sokkal súlyosabb veszély az a szellemi-erkölcsi hanyatlás, amibe a nyugati ember jutott, és amelyből nem tud kikeveredni. Ez a nyugati társadalom ártatlanok százezreit ítél éhhalálra vagy rabszolgaságra, miközben az égbekiáltó bűnök megtorlatlanok maradnak. Van tehát ítélkezés minden és mindenki felett, halálos ítélet is, kivégzés is. Magzatok és szegények millióinak kivégzése.

Isten "ne ítélj hogy ne ítéltess" parancsolata kettős érvényű. Az egyszerű embernek szól, akik a hétköznapjaikban döntést hozhatnak saját vagy mások sorsáról. Egyrészt vonatkozik a fizikai világ ítéletére, másrészt vonatkozik a szellemi világ ítéleteire. A fizikai világ ítéleteit ismerjük; ha valakinek valakivel gondja van, valamilyen módon igyekszik érdekeit ellene érvényesíteni, a saját igazának érvényt szerezni. Ez jelenthet önbíráskodást egészen szélsőséges határokig, anyagi kár okozásától a verekedésen át a gyilkosságig. De jelentheti a világi törvények szerint való eljárásokat, attól függetlenül, hogy aki ítéletet szeretne hozni valaki ellen, jogosan teszi-e vagy sem. De jelentheti azt is, hogy rágalmak terjesztésével valaki valaki másnak az életét teszi tönkre, jelenthet csínyeket, nyilvános rágalmazást, megannyi kellemetlenséget, szándékos gondatlansággal elkövetett károkozást is.

A parancs szellemi tartalma túlmutat az anyagi világ korlátain. A hegyi beszéd bőven tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, hangsúlyozva a szeretet és a gyűlölet szerepét a világunkban. Mit kezdjünk azzal a mondattal, hogy "mind embergyilkos az, aki gyűlöli atyjafiát ok nélkül"? Nagyon egyszerű, szó szerint kell érteni. Az emberek érzései ugyanúgy nyomot hagynak a világban, mint a fizikailag látható cselekedeteik. Az emberek egymás iránti gyűlöletéből származnak betegségek, járványok, tragédiák, katasztrófák, rontások és átkok. Maga az erős gyűlölet bőven elég az öléshez - a gyűlölt személy valamilyen formában szerencsétlenebb lesz, gyengébb, betegesebb, vagy egyszerűen hirtelen éri baleset. Nem kell itt boszorkányságra gondolni, ezek olyan folyamatok, amik a mindennapjaink részei, kis odafigyeléssel életünk eseményeinek okai nyilvánvalókká válnak. Az embereknek jobban kellene vigyázniuk az érzéseikkel. A gyűlölet és a gyűlölethez közeli érzések éppen úgy elítélnek másokat, mint a bíróságok, éppen úgy károsak az egészségre, mint egy késszúrás vagy egy csonttörés. Ezt szó szerint kell érteni. Egy olyan társadalom tehát, amelyiknek tagjai egymáshoz ellenségesek, rosszindulatúak, kegyetlenek, lenézőek, megvetőek, tiszteletlenek, éppen úgy ártanak egymásnak, mint ha olykor kést szúrnának egymásba.

Ezek miatt az okok miatt az embernek arra kell törekednie elsősorban, hogy ezt az állapotot megszüntesse. Mert amíg ítél, maga is ítélet alatt lesz. A fogalom nem keverendő a faji előítéletekkel (tapasztalatokkal, vagy egyszerű óvatossággal), véleménynyilvánítással, a nyilvánvaló rossz felismerésével. Mivel az ítélet a keresztény kúltúrkörben negatív fogalom, a gyűlölethez hasonlóan, ezért a sötétség igyekezik minden, számára kellemetlen gondolatot ítélkezésnek és gyűlöletnek beállítani, az igazságot is. Márpedig, ha valakire a nyilvánvaló gonoszságát, bűneit rábizonyítják, az nem ítélkezés, hanem maga az igazság. Az is igazság, hogy a bűnért bűnhődni kell, a bűnös személy pedig a bűnének megfelelő mértékben elítélhető (törvényileg).

A természetjog alapja az élet és az élet feltételeinek védelme. Ugyan elvileg egy ember a saját életét feláldozhatja egy magasabb fokú szellemi küzdelem keretei közt (a mártírhalál a legszebb halál), de egy embernek az élet védelme elsődleges kell hogy legyen. Elsősorban szűkebb környezetében, másodsorban a közvetlen környezetét alkotó közösségében, végül a nagyobb közösségében, a nemzetben. Ennek megfelelően a természetjog felruházza a törvényesség erejével a közösség önvédelmét. A fizikai és szellemi világból érkező támadás kivédése az életet és az élet védelmét szolgálja. Az élet védelme viszont kizár minden gyűlöletet és ártó indulatot.

Ítélet közeleg a világra, amelyik a bűn és a gyűlölet rabságában szenved. Ahol a bűn megsokasodik, a szeretet meghidegül, és elterjed a gyűlölködés. Éppen ezért nem csupán a gyűlöletet, a haragot, és az ártó indulatokat kell kerülnie az embernek, hogy elkerülje az ítéletet, hanem egyenesen a szeretetre kell törekednie. Aki gyűlöl, maga is a gyűlölet célpontjává válik, míg a szeretet az egyént és a közösséget is építi. Ahogy a gyűlölet teljes valósággal, kétségtelenül ölni képes, úgy a szeretet teljes bizonyossággal éltet. A bűn elválaszt a szeretettől, de a szeretet legyőzi a bűnt és az ítélkezőt is, megtöri a gyűlölet erejét. Egy embernek a napja lelki értelemben a két oldal közötti sodródásban telik, a rá ható eseményeknek megfelelően. A negatív események rossz érzéseket és érzelmi reakciókat igyekeznek kiváltani, a kedvező események inkább a szeretethez lökik közel az embert. Az embernek arra kell törekednie, hogy ellenállva az őt érő kellemetlen eseményeknek, megmaradjon Isten világosságában és a szeretetben. Az embernek minden körülmények közt ragaszkodnia kell a szeretethez. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne - nem szabadna tehát a szeretet mint érzést megvetnie senkinek, hiszen aki a szeretetet megveti, Istent veti meg, az életet veti meg. Aki a szeretetet gúnyolja, Istent gúnyolja. Mi a szeretet? A szeretet elsősorban nem testi szeretet, hanem az az életút, amit Krisztus felvállalt az emberekért. Érzés is, áldozat is, az Igazságért való kiállás is, a másokért való szenvedés is, egészen a halálig. Ezt végiggondolva láthatjuk, hogy a világ nem akar tudomást szerezni a szeretetről, hiszen a sötétség a szeretetet mindennek akarja láttatni, de leginkább ilyennek nem.

Ha tehát megmaradunk egyénenként a szeretetben, és elkerüljük a világi és szellemi ítélkezést, elkerüljük az ítéletet. Ugyanakkor azok, akik megmaradnak a gyűlölet mellett, ítélet alá esnek továbbra is. Nyilvánvaló, hogy emiatt is felesleges ítélkeznünk ellenségeink felett, hiszen ők ítélet alá kerülnek, míg mi nem, vagyis túléljük őket és megszabadulunk tőlük. Ez az egyénre vonatkozik, a társadalom vezetőinek továbbra is fenn kell tartania a törvényes rendet a természetjog alapján.

Mivel a mostani társadalmi-pénzügyi-szellemi válságot elsősorban lelki okok okozzák, ezért nyilvánvaló, hogy a lelki probléma megszüntetésével a világi probléma is megoldódna. A káros hatások, mindennapi kellemetlenségek ítéletek ellenünk, amelyekben saját lelki gyengeségünk és ítéleteink köszönnek vissza. Ez az állapot viszont megszüntethető. A szebb és jobb világ felé az első lépést szellemileg kell megtenni.

Tamási Attila

A hamarosan az egész világra elkövetkezendő ítélet előszelét érezhették sokan, amikor az árvízről készült képeket, filmeket, és az árvíz nyomán kialakult zavaros helyzetet látták. Fosztogatások, betörések, összeomló házak, veszekedések, éhezés, szomjazás és nyomor. Kialakult a káosz, a hatóságok tehetetlenek vagy zavarodottak voltak, az embereken eluralkodott a kétségbeesés vagy a tanácstalanság. Volt, ahol egyszerre volt összefogás és veszekedés, de jobbára a kultúrált viselkedés normáit a feszültség nyomása alatt átlépték, és a jólneveltség mázát áttörte az önzés és az embertelenség. Az emberek hibáztatni és vádolni kezdtek mindent és mindenkit, szomszédokat, hatóságokat, Istent, csak éppen önmagukba nem néztek, hogy miért is jött el az ítélet. És nem tudták, hogy mit is kellene tenniük.

Kivételt képezett, hogy a városban vagy faluban összegyűlt néhány ember, és imádkozott Isten kegyelméért, hogy elkerüljék a veszélyt. Arnóton, ahogy az elbeszélést hallgattam, a keresztnél állt meg a víz.

Sokaknak jutott eszébe, hogy az árvíz háborús helyzethez hasonló állapotokat hozott létre. Egy emberünk a gátakon állva meg is jegyezte: főpróba ez a háború előtt, felkészülés arra, ami jön. És ez kétségtelen. A háború, az árvíz, de minden személyes vagy tömeges katasztrófa a bűnökért járó jogos büntetés, hogy az ember megtudja és érezze, hogy egyszer eljön a végső ítélet is, amely egyszer és mindenkorra lezárja az első teremtés, a bűn és az átkok korszakát, a halál és a sátán uralmát.

Ami az ítélet idején történik, nyilvánvaló előttünk az evangéliumból is. Amikor Jézus Krisztussal együtt két latort feszítettek meg, az egyik átkozta és káromolta, a másik a bocsánatáért esedezett. Vész idején van, aki káromkodik, és van, aki imádkozik. Nekünk személyesen arra kell törekednünk, hogy könyörögjünk kegyelemért, mások megtéréséért. Sok esetben megtapasztalhattuk ugyanis, hogy a helyzet reménytelen. Egy ember hiába védekezik, de a szervezetlenséget látva hiábavaló dolog volt a hatóságokban is bízni. Ugyanígy hiábavaló lesz a jelenlegi állami hadseregben vagy a magyar virtusban, önmagunkban bízni, ha eljön a háború ideje. Azok, akik ma olyannyira öntelten nyilatkoznak revízióról, valószínűleg nagyon meglepődnek majd, ha látják mennyit ér az üres beszéd és az eddigi „diplomáciai sikerük”.

Minden ítéletnek van előre látható jele, amely mintegy figyelmeztetésként szól az emberhez és megtérésre indítja. Ilyenkor jó előre meg kell kezdeni a felkészülést a legrosszabbra, és ha már megesett a kár, akkor minnél előbb helyreállítani a védműveket, elhárítani a károkat, hogy a katasztrófa ne ismétlődhessen meg. Az árvíznél láthattuk, hogy nem volt előre kidolgozott cselekvési terv, nem volt előre egy átgondolt és megszervezett védekezés. Az embereknek hiába mondták, hogy ez az árvíz nagyobb lesz mint az előző, nem tudatosult bennük ennek a jelentősége. Lehet, hogy annyiszor riogatták már őket, hogy ez az utolsó figyelmeztetés már nem használt, érzéketlenekké váltak.

Nyugodtan lehet párhuzamot vonni: olyan rég volt háború az ország területén, hogy senki sem veszi igazán ennek a lehetőségét, senki sem mérlegeli az esélyeket – aki pedig megteszi, azt vagy nem veszik komolyan, vagy egyszerűen bolondnak nézik. Lehet hogy nem is képesek már rá, hogy egy háborús helyzet esélyeit vagy veszélyeit felmérjék. És azok, akiknek az ítélet idején könyörögniük kellene kegyelemért, és lehet hogy sokszor meg is tették már ezt, most nem vagy kevésbé figyelnek. Az őrt állók ha elhagyják az őrhelyüket, nincs aki megvédje az embereket. Ez városról városra igaz, az árvízre is, a háborúra is, lelki vonatkozásban Isten ítélete esetében a szellemi emberre is.

A gátakat és az ár pusztítását szemlélve láthatóan még messze nincs minden helyreállítva. A gátakat helyenként átvágták, hogy a vizet vissza lehessen terelni a folyók medrébe. Ezek a munkálatok már napok óta tartanak. Most tehát, ha újra jönne egy nagyobb esőzés, az átvágott gátak semmilyen védelmet nem adnának. Esetleg a frissen odahordott, még le nem tömörödött gátrészt az emelkedő vízszint újra elmosná, és sokkal nagyobb kár esne, mint előzőleg. És akkor az átázott gátszakaszokról nem is beszéltünk.

Láttuk tehát, hogy a baj önmagában még nem segít, az embereknek megtérésre van szüksége. Ha még a hívő embert is kemény próbatétel elé állítja az ítélet, vajon a hitetlennek mi lesz a sorsa? Hogy ez mennyire élet-halál kérdése, az vitán felül áll.

komment

„Nem is nagyon érdemeltünk más pápát”

2013. április 01. 16:12 - Andre Lowoa

Kedves Szerkesztő Asszony!

Szeretném biztosítani arról, hogy én nem tartom „fröcsögés”-nek azt, amiket a volt pápa lemondásával kapcsolatosan megfogalmazott. Én is úgy gondolom, hogy ez egy példa nélküli, botrányos, súlyos következményekkel járó lépés volt XVI. Benedektől. Az érte rajongó neo-tradicionalisták persze mindenféle elméleteket gyártottak arról, hogy hősük vajon miért lepte meg őket és a világot ezzel a tettel.
Fáradtság, rossz egészségügyi állapot? Már megválasztásakor is pacemaker-e volt, tehát már el se kellett volna fogadni a jelölést és a megválasztást. S ahogy Ön is rámutatott: lemondása óta folyamatosan szerepelt, fejből mondott hosszú beszédeket, s másfél évente új könyvet írt. Az nem érv, hogy szeretne visszavonulni, hogy kedvenc eretnek teológusai (von Balthasar, Lubac stb.) munkáit olvasgassa, és újra zongorázgasson. A pápai tisztség egy életre szól. Eme lemondásával az általa boldoggá avatott II. János Pálnak a kereszten való kitartását is nevetségessé, értelmetlenné tette.

A lemondás oka esetleg félelem egy merénylettől, vagy a Vatikánon belüli farkasok, például a homo-lobby támadásától? Ezzel kapcsolatban hadd idézzem a Szentírást: „A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas.” (Jn 10,11-12)
Magam a lemondás leginkább meghatározó (nem egyedüli) mozgatórugóját abban látom, hogy a zsinaton hatalomra jutott permanens forradalmat vitte tovább utolsó pápai döntésével Joseph Ratzinger, megkoronázva egész modernista életművét.
Az Ön XVI. Benedek hiúságára vonatkozó megjegyzései elgondolkodásra késztettek, mert nekem ez korábban nem tűnt fel. Viszont amikor meghallottam, hogy nemcsak a Vatikán falain belül marad majd, hanem kiderült az is, hogy megtartja a fehér ruhát és az „emeritus pápa” címet fogja viselni, előttem is nyilvánvalóvá vált, hogy itt bizony hiúságról is szó van. Ha Celesztin pápa lemondására hivatkoznak előzményként, akkor XVI. Benedek is vonuljon szépen el a világtól remeteként, ne pedig árnyék-pápaként járja be a vatikáni kerteket.

Honlapja egyik rovatának címe: „A vég kezdete”. Úgy érzem, Ferenc pápa megválasztásával a végjáték utolsó fejezete kezdődött el. Ferenc pápa működése fel fogja gyorsítani az egyház felbomlási folyamatát. Hamarosan következik majd Assisi IV., első útjai egyike vagy a Siratófalhoz, vagy legalábbis a római zsinagógába fog vezetni. Már most rombolja az amúgy is elszegényített papi, püspöki öltözékeket pléh mellkeresztekkel, sima papi ruhákkal, a pápai öltözet kötelező elemeinek tudatos mellőzésével. Lehet, hogy Ferenc pápa az általa olyannyira szeretett protestánsokhoz akarja külsőségekben is hasonítani a Katolikus Egyházat, lassan már állandóan öltönyben, pulóverben lesznek a papok.

Szinte hallom a középkori eretnekek forradalmi programját: az Egyház túl gazdag, legyen szegénnyé és egyszerűvé, ne kerüljön sok pénzébe a szegény népnek! Legyenek a papok olyanok, mint mi, az egyszerű nép! S persze fordítva: legyünk mi, a nép a papság! Olyan pápánk van, aki folytatni fogja elődei „áldásos” munkáját az Egyház deszakralizálásában, csak még nagyobb lendülettel, újabb területeken.

A folyton az aktuális széljáráshoz és nem az igazsághoz igazodó papok és bíborosok pedig majd igyekeznek felvenni a forradalmi tempót, nehogy maradinak, vagy az új pártvonaltól elhajlónak bélyegezzék őket. Borzasztó látni-hallani az újegyház papjaitól és püspökeitől, ahogy szolgalelkűen, simulékonyan, politikailag korrekten XVI. Benedek lemondását is alázatos és iránymutató tettként hozsannázták, ahogy korábban II. János Pál betegséggel való küzdelmével tettek így. Mind a kettő nem lehet példamutató, de számukra ez mégis lehetséges. Egy a lényeg: mindig pozitívan nyilatkozzunk az aktuális és a volt pápáról, az egyházi vezetésről, nehogy bíráljuk őket. Émelyítő az is, ahogy a szinte senki által nem ismert Bergoglio kardinális egy nappal megválasztása után máris ájult dicséreteket kap a bíborosoktól, püspököktől.

Már a pápának a megválasztása után a Szent Péter téren elmondott beszéde is furcsa volt. Hangsúlyosan és többször magát, mint Róma püspökét aposztrofálta, szó sem esett arról, hogy ő az egyetemes világegyház legfőbb papja, pláne, hogy uralkodója. Ez arra utal számomra, hogy a pápai főhatalom leépítése, a kollegialitás zsinati eszméjének erősítése, a püspöki konferenciák hatalmának növelése lesz, lehet a következő évek egyik csapásiránya. Vagyis folytatódik a zsinat forradalmi programjának végrehajtása.

A pápa első pillanattól kezdve feltűnő alázatossága számomra hamis alázatosságnak tűnik. Szinte magamutogató módon büszke rá, azt akarja, hogy ezért ünnepeljék őt. Valójában nem magát alázza meg magatartásával, hanem az általa korábban viselt egyházfejedelmi, bíborosi, most pedig pápai, uralkodói funkcióját, vagyis az egész Egyházat. Nem ül a pápai trónra, hanem mint vele egyenrangúakként állva fogadja a bíborosok hűségesküjét megválasztása után, nem a pápai autóval megy, hanem a bíborosok kisbuszára száll fel, maga megy el személyesen kiegyenlíteni a szállása számláját. Ez nekem nem imponál, ellenkezőleg. Az egyházmegyéje kormányzására fordítsa a drága idejét, ne pedig arra, hogy saját magának főz, és autó helyett metróval jár. Ha csak napi egy órát tölt főzőcskével meg buszozással, azt attól a feladattól vonja el, amit más nem tud helyette elvégezni: a házvezetőnője nem irányíthatja az egyházmegyét, a sofőrje nem tudja helyette tanítani a híveket és szükség szerint meginteni a renitens papokat. Az egész ezt sugallja: „Kedves nép, ne aggódjatok, én is csak egy vagyok közületek, ez az egész pápai funkció nem egy nagy ügy. Úgy vegyétek, mintha egy gyár vezetője lennék, az is csak persze átmenetileg, hiszen elődöm is megmutatta, ez nem egy életre szóló, hanem nyugdíjas állás.”

Ahogy a Szent Péter bazilika erkélyén – mielőtt ő áldotta volna meg annak rendje szerint a népet – az embereket kérte, hogy imádkozzanak előbb érte, szinte azt kérte, „áldják meg őt”. Ez nem más, mint a hatalom isteni eredetét tagadó francia forradalom jelszava: „minden hatalom a népé!” Mintha ezt mondta volna ezzel Ferenc pápa: „Nem én, a pápa közvetítem Isten áldását rátok helytartói, uralkodói tisztemnél fogva, hanem Ti áldotok meg engem, a Ti áldásotok nélkül semmit sem tehetek.”
Ez nem más, mint az Egyház „rendszerváltásának” újabb fejezete, a „demokratikus átalakítás” programja. Ezeknek a modernistáknak a demokrácia a mindene, a katolikus királyságoktól meg viszolyognak. Populista politikára számítok.

Az új központi fogalom – ami persze eddig sem hiányzott az újegyházi szótárból – a „szociális igazságosság” lesz. Számukra a földi javak igazságos elosztása fontosabb, mint a lelkek üdvösség felé vezetése. Igaz, el is felejtettem, hogy a modernisták szerint pokol nincs (vagy ha van is, akkor üres), és persze mindenki meg van váltva, és minden vallásban üdvözül az ember! Akkor már tényleg csak a földi dolgainkat kell jobbítani. Tiszta marxizmus, amely az evilági boldogulást keresi a túlvilági helyett. Nem véletlen a pápai névválasztás, mert az utóbbi évtizedekben Isten szegénykéje életéből csak a szegénységet, meg a zöld mozgalom jegyében a természet szeretetét hangsúlyozták. Arról persze szándékosan elfeledkeznek, hogy Szent Ferenc a keresztes hadakkal tartott Egyiptomba, ott egyedül átment az ellenséges vonalakon, beszélt a szultánnal, hogy megtérítse. A mostani pápák meg csókolgatják a Koránt, Mekka felé fordulva imádkoznak a mecsetben, meg azt az istenkáromló hazugságot szajkózzák, hogy a mohamedánok is ugyanazt az Istent imádják. Mintha nem olvasták volna a Szentírást!

A B’nai B’rith és a rabbik boldogok, a „lehető legjobb választás”-nak tartják Ferenc pápát. Ez nem meglepő, hisz együtt ünnepli velük a Hanukát, gyertyát gyújt a menórán, s most is első teendői egyike volt levelet írni a római főrabbinak. Hivatalos életrajzát a neve alapján egy zsidó ember írta meg (Rubin), aki azt mondta a pápáról, hogy új stílust hoz majd, egy olyan egyházat, amely nem akarja ráerőltetni üzenetét egy társadalomra, mely gyakran nem is akarja meghallani… Ugyancsak ő mesélt arról, hogy Bergoglio bíboros nemcsak hajléktalanoknak, hanem prostituáltaknak is bemutatott misét.
A neo-katekumen út is repes az örömtől. Hát hogyne, hiszen olyan pápánk van immár, aki gyerekeknek lufis, bábos „misét” mutat be egy tenisz stadionban. Olyan pápánk van, aki az első pillanattól kezdve elkezdte leépíteni a (még megmaradt) hagyományos ruházkodási és liturgikus elemeket. A neo-katekumenek liturgikus „újításai” nyilvánvalóan nagyobb megértésben részesülnek majd az új pápa részéről, aki a XVI. Benedek által a pápai ceremóniamester tisztébe kinevezett, a liturgia szempontjából konzervatív Mons. Guido Marinit máris háttérbe szorította, és a beiktatási miséjére „vendég-liturgikusként” ferenceseket kért fel. Gyanítom, nem csak azért, mert a ferences rend alapítójának nevét vette fel.
A protestánsok szintén örvendenek. Még szép, hiszen a pápa még bíborosként egy evangélikusokkal közös konferencián letérdelt (!!!) protestáns lelkipásztorok előtt, hogy azok „megáldják”!! Ezt a hithű katolikusok számára vérlázító „életképet” mellékalakként a pápai ház prédikátora, Cantalamessa ferences atya egészítette ki. Bergoglio bíboros meggyalázta, megalázta Isten egyetlen igaz Egyházát, amikor annak egyik fejedelmeként eretnekek, tévtanítók előtt borult térdre, hogy Isten áldását közvetítsék számára. Mintha az Igaz Egyház erre nem lenne képes, ellenben eretnekek igen. S most ő lett Krisztus földi helytartója… Ha csak ezt az egyetlen momentumot ismernénk előéletéből, már akkor is tudnánk, mire számítsunk: semmi jóra. Annál több öku-mániára.

A muszlimok is elégedettek, hiszen az öku-mánia részeként velük is kiváló kapcsolatokat ápol Ferenc pápa, akit barátjuknak tekintenek. Amikor 2005-ben XVI. Benedek regensburgi beszédében véletlenül kimondta az igazat Mohamedről, és erre óriási felzúdulás támadt a világon, Bergoglio bíboros nyíltan hangot adott a pápai megnyilatkozással kapcsolatos ellenvéleményének, mint ami veszélyezteti az iszlám világgal II. János Pál által gondosan kiépített jó kapcsolatokat.
Hans Küng „nagyon örvendetes meglepetésként” értékelte a pápa megválasztását, és „rendkívüli megelégedettségét” hangoztatta. Ha egy ilyen „feketeöves” eretnek ezt mondja, az elég vérfagyasztó.

A szuper ökumenizmus persze tökéletesen egybevág az Új Világrend építőinek célkitűzésével, ahol az egyik alappillér az egységes világvallás.

A neo-tradicionalista, neo-konzervatív katolikusok pedig aggódnak. Már nagy bajnokuk, a „tradíció helyreállítója”, Benedek pápa váratlan lemondása is megzavarta őket, s ha esetleg lelkük mélyén picit elárulva érezték is magukat, nyíltan persze csak szépet és jót mondtak a lemondás kapcsán. Még álmodoztak róla, hogy Benedek pápa biztos valami „mesterfogást” hajtott végre, amivel kijátszotta a vatikáni farkasokat, s majd egy általa jelölt életerős új pápa lép helyére, aki továbbviszi a hagyomány helyreállítását. Álmodozás, vágyálmok. A neo-tradicionalisták lassan kezdik sejteni, hogy Ferenc pápa alatt annak is örülhetnek majd, ha az eddigi engedményeket nem veszik el tőlük. Nem sok jóval kecsegtet, hogy Bergoglio érsekként is kifejezetten ellenséges volt a tridenti, igazi miserítussal szemben, saját egyházmegyéjében gyakorlatilag blokkolta a Summorum Pontificum végrehajtását, csak kipróbált modernista papoknak engedte a tridenti rítus bemutatását, akik gondoskodtak arról, hogy azért NOM elemek is megmaradjanak benne. A világi sajtó Bergoglio eredményei között sorolta fel, hogy megújította a konzervatív Buenos Aires-i érsekséget…

Benedek pápa lemondásával a rafinált csapda, a „hibrid-mise” előkészítése lekerül a napirendről, csak a NOM marad színen, a tridenti rítus legfeljebb megtűrt idegen marad, s azon püspökök, papok, akik eddig is gátolták, ezután még inkább felbátorodnak. Még ha hivatalosan nem is lesz visszavonva a Summorum Pontificum – talán a még élő szerzője iránti kíméletből is –, a gyakorlatban az egyházi vezetés által kihalásra ítéltetik a hagyományos rítus az újegyházban. Sokatmondó, hogy első pápai miséjén a Sixtus kápolnába azonnal visszakerült az asztal-oltár, és a néppel szemben mondta a szentmisét Ferenc pápa.

Nem is nagyon érdemeltünk más pápát. A II. Vatikáni Zsinat vetése egyre inkább beérik, egyre több a konkoly a búzamezőn. Hogyan is tudna a 115 bíboros más pápát választani, mikor közülük csak néhány olyan akad, aki egyáltalán már mutatott be tridenti rítusban szentmisét, ugyanakkor legtöbbjüket már az új rítusban szentelték pappá, püspökké, és zsinati szellemben képezték őket?

Számomra furcsa, hogy az összes Vatikán „szakértő” melléfogott, Bergoglio nevét előzetesen senki sem említette. Különös módon azonban megválasztása után kiderült, hogy állítólag a 2005-ös konklávén is ő volt a második helyezett, mikor a „konzervatív” Ratzinger bíboros ellenfeleként őt tolta előre a – hozzá hasonlóan szintén jezsuita – Martini bíboros által vezetett progresszív frakció. Most viszont hamar 2/3-os többségre jutott, miközben az esélyesek között meg sem említették a nevét. Kicsit emlékeztet ez 1978-ra, mikor Wojtyla bíboros nevét a tekintélyes (és valószínűleg szabadkőműves) König bécsi bíboros „dobta be” megoldásként, mikor Benelli és Siri bíborosok között patthelyzet alakult ki. A legújabb hírek szerint már az első szavazás után Bergoglio kapta a legtöbb szavazatot, s a nagy esélyes Scola milánói érseknek nemcsak a nem-európai bíborosok voltak ellenfelei, hanem a Sodano és Bertone által vezette frakció is. Mindez persze igazolja, hogy előzetesen milyen titkos „előkészítés” zajlik az egyes frakciók részéről – ugyanúgy, ahogy a jól szervezett és felkészült modernista kisebbség magához ragadta az irányítást a II. Vatikáni Zsinaton.

Egyetértek Önnel, hamarosan mindenkinek választania kell. Most végre egy tiszta helyzet állt elő egy külsőségekben is modernista bíboros pápává választásával. XVI. Benedek ilyen szempontból félrevezető volt, mert sok, elődei által elhagyott külsőleges elemhez visszatért, és tett lépéseket a tridenti rítus felszabadítása végett. Mindez alkalmas volt arra, hogy elhitesse a neo-tradicionalista, neo-konzervatív katolikusokkal, hogy megkezdődött „a reform reformja”, az Egyház lerombolt bástyáinak kőről-kőre való visszaépítése. Pedig dehogy. Csak míg az egyik helyen látványosan épített, addig máshol ő maga bontott, vagy hagyta, hogy mások bontsanak. Utolsó lépésével, lemondásával pedig az eddig teljesen érintetlen bástyát röpítette a levegőbe, hatalmas rést nyitva a várfalon a külső és belső ellenség előtt.

Ki fog menni a divatból a „kontinuitás hermeneutikája” tipikusan modernista zavaros fogalma is. Az új egyházi vezetés szerint erre nem lesz szükség. Nem tudom, szegény neo-konzervatív katolikusok ezután mivel fogják magukat kábult álomba ringatni. Fel kell ébredniük, és látniuk, amit a hagyományhoz hű és a modernista egyaránt lát: a II. Vatikáni Zsinat szakítás a tradícióval. Köztes megoldás nincs, csak az álmok birodalmában. A döntésnek valójában arra kell irányulnia: ez az objektíve létező szakítás jó-e vagy sem. Az igazi keményvonalas modernisták őszintén bevallják, hogy a zsinat valóban szakítás, forradalom volt, ami szerintük jó, és helyes. Számukra akkor kezdődött újra az Egyház élete: „új Pünkösd”. Tulajdonképpen ez is igaz: a 2000 évvel ezelőtti eredeti Pünkösd volt az igazi Egyház kezdete. Az új Pünkösd egy új – tehát a katolikus Egyháztól eltérő – egyház, az újegyház kezdete (persze ebből következően nem is a Szentlélek inspirálta). A neo-konzervatív katolikusok számára a „kontinuitás hermeneutikája” varázsszó tette lehetővé, hogy ne kelljen elítélniük a zsinatot, legfeljebb a zsinati atyák „igazi” szándékával való visszaélést kelljen kárhoztatniuk, meg a „média zsinatát”, ami elnyomta a valódi zsinatot. Ugyanezt a hablatyot vette át az SSPX Rómával kiegyezni akaró vezetése az utóbbi években: „tulajdonképpen csak helyesen kell értelmeznünk a zsinatot, s akkor az kibékíthető a tradícióval”.

Nem igazán volt népszerű a volt pápa tradícióval kapcsolatos politikája, a papok és püspökök többsége csak jó képet vágott hozzá, most azonban gyorsan egy igazi modernistát választottak utódjául. Nem értették meg, hogy Ratzinger ugyanaz a modernista volt, aki a zsinat előtt, alatt és utána: pápaként is folytatta a több évtizede tartó rafinált manőverezést a hagyományhoz hű katolikusok akolba való visszaterelésére, illetve pacifikálására. A modernisták szerint ez a politika nem járt sikerrel. Ellenkezőleg: sikerült az ellenállás legfőbb központját, a Pius Társaságot szétzilálnia, még ha az (egyelőre?) nem is hódolt be a zsinati Rómának. Egy nyíltan modernista pápának ez sosem sikerült volna. A bíborosok azonban feltehetően azt gondolják, hogy nem képeznek olyan nagy létszámú csoportot a hagyományhű katolikusok, hogy miattuk tradicionalista elemeket kelljen a modernista programjukba keverniük. Marginális tényezőként tekintenek rájuk, akikre kár időt pazarolni. Szélsőségesként kell őket izolálni, s ezzel meg van oldva a kérdés.

Abban is osztom az Ön álláspontját, hogy a konzervatív erkölcsi álláspont mellett szépen meg fog férni a hitet és a liturgia területét jellemző progresszivizmus Ferenc pápában. Bár arról is vannak argentin forrásokból származó jelzések, hogy például a homo-„házasság” tekintetében elég erőtlen volt a tiltakozása, de egyelőre induljunk ki abból a feltételezésből, hogy tényleg erőteljesen elutasítja az abortuszt, az eutanáziát, a homoszexuális „jogokat”. Ettől a világi média nyugodtan tekintheti konzervatívnak őt, ahogy elődeit is. Végül is valami miatt a világ ismét üldözni fogja az Egyházat, s az nem a hittan lesz, ami őket nem is érdekli, hanem pontosan az abortusz, az eutanázia, a homoszexuális „jogok” lesznek azon kérdések, melyekkel fel lehet majd heccelni a tömegeket. Ennek már most is vannak jól látható előjelei. Az igazi tragédia az, hogy eközben a katolikusok hitét folyamatosan építi le maga az újegyház. A Római Birodalom véres üldözésével nem tudott volna szembeszállni a korai egyház, ha nem lett volna szilárd, megingathatatlan hite. A következő üldözésben csak egy maroknyi kisebbségnek lesz elég erős hite.

Isten időről-időre megrostálja az övéit. Gyanítom, ez az SSPX válságának is a magyarázata, a Sátán engedélyt kapott a megkísértésre. Végül csak a maradék maradéka tart ki hűségesen a tiszta katolikus hit mellett, s az ő kedvükért rövidíttetnek majd meg a megpróbáltatás napjai, nehogy ők is elvesszenek.

Szerintem az FSSPX csak a feltétel nélkül kapituláció, a II. Vatikáni Zsinat elfogadása által fog hivatalos elismerést nyerni, másként nem. (Persze a jelenlegi vezetés képes lesz majd egy olyan homályos megfogalmazás használatára, ami ezt a tényt el fogja rejteni a közösség többsége elől. Például, hogy „az Egyháznak van szüksége a Pius Társaságra, hogy belülről küzdjenek az Egyház helyreállításáért” stb.) Ha egyszer Williamson püspök úrban megérlelődik a döntés, hogy püspököket szenteljen – február 26-án azt mondta, jelenleg nem érzi ezt sürgetőnek –, borítékolom, hogy újra „kiközösíti” őt a zsinati Róma, ahol alig várják, hogy valamivel okot adjon rá, s „ez az antiszemita, holokauszt-tagadó” megint „ki lesz rúgva”.

Az a megérzésem, hogy néhány évig korábban nem ismert tempóban folyik majd a rombolás. Isten ad néhány évet a tébolyult rombolásnak, hogy kiszolgáltassa a bűnösöket saját szenvedélyeiknek. Aztán Isten azzal a nagy csapással fogja sújtani az emberiséget, amit nagyon is kiérdemelt. Csak tipp részemről, de számomra 2017 tűnik „veszélyes évnek”, ami Fatima 100. évfordulója lesz. [És a Luther-év, ami majd kiváló alkalmat fog nyújtani a modernistáknak, hogy a gyakorlatban is végrehajtsák azt a tervüket, melynek az új pápa megválasztása volt a mindent eldöntő lépése – és kimondják a katolikus és protestáns „egyházak” egyesülését!] Kizártnak tartom, hogy pont Ferenc pápa – aki az Ön információja szerint amúgy is nagyon kedveli az ortodoxokat [ez nem biztos, lehet, hogy csak az ortodoxok szeretik őt] – végezné el Oroszország felajánlását a Szűzanyának. S ahogy a francia király sem tett eleget a mennyei felhívásnak és nem szentelte Franciaországot Jézus Szentséges Szívének, majd 100 év múlva a szabadkőműves forradalom lecsapott az országra és a királyra, úgy gondolom a fatimai jelenés 100. évfordulója is egy nagy csapást hozhat el. Talán ama bizonyos 3 napnyi sötétség, tűzeső és totális pusztulás közeleg, amiről annyi prófécia szól, többek közt a Szűzanya akitai jelenése során elhangzottak. Mindez persze csak találgatás részemről, Isten büntetését visszatartja az igazak imája, esdeklése, de elmaradni nem fog, előbb-utóbb bekövetkezik.

Ide illik egy Assisi Szent Ferenctől származó prófécia, ami különös fényt kap azáltal, hogy a pápa az ő nevét vette fel. Halála előtt Szent Ferenc a végidőkről jövendölt rendtársainak, s azt mondta: „Azokban a napokban Jézus Krisztus nem egy igazi pásztort küld nekik, hanem egy pusztítót”.
Mindez a következő (egyébként szedevakantista) oldalon olvasható:
http://www.novusordowatch.org/francis.htm

Ugyancsak érdekes egy másik, régi olasz prófécia, mely szerint „Amikor ugyanazon éjszakán hal meg a fehér és a fekete pápa, akkor virrad fel a keresztény nemzetek nagy fehér napja.” Most, hogy van egy fehér ruhás nyugdíjas pápánk, valamint egy új jezsuita pápánk, ez a jövendölés mintha értelmet nyerne. A jezsuiták rendfőnökét szokták fekete pápának nevezni. Bergoglio bíboros ugyan csak az argentin jezsuiták vezetője volt korábban, de most pápaként minden jezsuita számára ő lett a legfőbb vezető, még ha nem is rendfőnökként. Az is lehet, hogy a „fekete” szín arra utal, hogy hamarosan meg fog válni az őt a bíboros testvéreitől megkülönböztető fehér reverendától is a nagy alázatossága nevében? Mindenesetre figyelemreméltó, hogy előírta a bíborosok számára, hogy az első audienciáján ne vörös, hanem egyszerű fekete ruhában jelenjenek meg.
Ezen az oldalon lehet ezt a „fehér pápa – fekete pápa” jövendölést és másokat is elolvasni:
http://www.traditioninaction.org/Questions/B598_3-Proph.html

Ugyanitt olvasható prófécia arról, hogy a nagy csapás után Szent Péter és Szent Pál leszáll a mennyből, hogy kijelöljék az új pápát. Őszintén szólva, a bíborosi és a püspöki kar összetétele alapján nem is látok más utat arra, hogy újra igazi jó pásztora legyen az Egyháznak, mert maguk közül csak hozzájuk hasonló fog kikerülni, akik számára a II. Vatikáni Zsinat a mindent felülíró szuperdogma.

Bocsásson meg, hogy ilyen hosszúra nyúlt levelem. Talán túl gyorsan ítélkezem – Isten bocsássa meg nekem. Talán túl borúlátó vagyok, de abban is egyet kell, hogy értsek Önnel, miszerint az Egyház emberi eszközökkel menthetetlen. Majd ha már elképzelhetetlen mélységekbe süllyedt, maga Isten fogja tűzben megtisztítani és helyreállítani.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelettel: X. Y.

Forrás:http://www.katolikus-honlap.hu/1301/level1.htm

komment

2013. március 31. SZERETETED MIATT EGYBE FOGOM HÍVNI AZ EGYHÁZAKAT, HOGY EGYESÍTSÉK A HÚSVÉT DÁTUMÁT

2013. március 31. 13:02 - Andre Lowoa

SZERETETED MIATT EGYBE FOGOM HÍVNI AZ EGYHÁZAKAT, HOGY EGYESÍTSÉK A HÚSVÉT DÁTUMÁT


1994. április 15.

(Siettem, hogyha csak néhány pillanatra is, de újból Istennel lehessek. Szaladva jöttem Hozzá.)

Magasztos Felség, szeretlek.

Ó Vassula örömet szerez nekem, valahányszor rám gondolsz… Én, Jahve, megáldalak téged, gyermekem és tulajdonom. Én vagyok a te Menedéked… és Jahve a Nevem. hogy egyesítsék húsvét dátumát

1994. április 19.

Táplálj szavaiddal Uram, mert beteg vagyok az irántad való szeretettõl.

Szentséges Szívem Vassulája, azt mondtam mennyei udvaromnak: “Tüzet fogok gyújtani lelkében, el fogom emészteni és enyémmé teszem.” érted? Most meghódítottam szívedet, és általad sok lelket elemésztettem tüzemmel. Mindannyiukat meghódítottam! 1 Nem alkalmaztam zsarnokságot, és senkit sem ragadtam meg erõszakkal. Csak a szíveteket ragadtam meg egyetlen tekintettel és Szívem szikrájával.

Így szóltam Atyámhoz, Szent édesanyátokhoz, a szentekhez és az angyali karokhoz: “Be fogom takarni szeretetemmel ijesztõ mezítelenségüket, de elõbb magamhoz kell vonzanom e nemzedéket, és egyenként ki kell vezetnem õket a pusztaságba, ahol szólni fogok szívükhöz. én magam fogom megmenteni gyermekeimet, és akkor az egész emberiség meg fogja tudni, hogy én, Jézus vagyok a ti Szabadítótok.” Légy hûséges hozzám és tisztelj engem, gyermekem! Hatalmam van arra, hogy elpusztítsam minden ellenségemet, érted? Vassula, engedd, hogy szabadon elmondjam, mi van a Szívemben.

Hallottam, amint azt mondtad O’Carroll atyának, hogy vértanúként szeretnél meghalni, és mennyire komolyan szeretnél haladni az életszentségben. Mivel, barátom, te meghívsz asztalodhoz, viszonzásul meg fogom tenni kívánságodat, és abban a megtiszteltetésben részesítelek, hogy idõnként ihatsz kelyhembõl. Kívánságod meg fog menteni téged és sok más embert is. Ne félj, késõbb majd megfizetek neked ezért. Valahányszor iszol kelyhembõl, foglyokat szabadítasz ki az ellenség kezébõl.

Vassula, szeress engem, és irántam való szereteted miatt meg fogom dönteni a gonosz birodalmakat azokkal együtt, akik felettük uralkodnak. össze fognak roskadni mint sziklák. Szeress engem, és szereteted miatt egybe fogom hívni az egyházakat, hogy egyesítsék húsvét dátumát. Szeress engem, és miattad hamarabb fogom világosságra cserélni a sötétséget, mint ahogy megjövendölték. A szeretet az a gyümölcs, amelyet tõled kívánok! Szereteted miatt sok imát meghallgathatok, ezért… engedd meg ellenfeleidnek, hogy bár tõlem jössz, csalónak tartsanak. Engedd meg nekik, hogy szétszaggassanak mint dühödt farkasok.

{Jézus itt abbahagyta, témát váltott, mosolygott és így szólt: “Örülsz-e annak, hogy ily módon velem lehetsz gyermekem?” Így válaszoltam: Igen Uram, de mennyire! Újból Jézus szólt: “Felfoghatatlanul szeretlek…” én is Téged, Uram…}

De mit számít az? Csak újból és újból be fogod bizonyítani a nagy erõsség által, amelyet e szenvedés idején beléd öntök, hogy tõlem jössz. és ez az osztályrészed fog téged részben arra az útra vezetni, amelyen ma reggel szerettél volna lenni: a megszentelõdés útjára. Szeretetem minden ismeretet meghalad. Tõlem tanulj, és légy velem egy! Jöjj!


1 Jézus hangja magasabbá vált megindultságát és örömét mutatva.



1994. április 17.

LEGYEN A JELMONDATOTOK, IMÁDKOZNI ÉS DOLGOZNI

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem a mindenható örök Atya, az ő szent Fia, a megváltó Jézus Krisztus és a Szentlélek Úristen szent nevében. A dicső szentháromságú egy igaz Isten kegyelmében, erejében és az egy igaz Isten szent nevében. Ámen.

Imádkozzunk testvérem! Imádunk te mindenható örök Isten. Áldunk szent és szent­séges Atyánk, magasztalunk téged, mert annyira szeretted a világot, benne a tévelygő és botladozó embert, hogy a te egyszülöttedet adtad érette, hogy aki benned hisz, az el ne vesszen, hanem élete legyen mindörökre, a te egyszülötted, Jézus Krisztus által.

Köszönjük Neked ó megváltó Istenünk, hogy alászálltál a mennyből, hogy feláldoztad magad érettünk, kik annyit botladozunk ebben a világban. Hisz te magad mondottad: “Életemet senki nem veheti el tőlem, mert hatalmam van odaadni és visszavenni azt.

Mert ahogy a mennyei Atya szerette az embert, te ugyanúgy szerettél bennünket. Te lehoztad az égből a fényt és lehoztad az Atya akaratát, hogy ő nemcsak felséges Istenünk, hanem egyben mennyei Édesatyánk, ki számontartja a legkisebbeket is, kinek gondja van az ő kicsi gyermekeire. Hisz mondotta a megváltó Jézus Krisztus: “Még hajatok szála sem görbülhet meg Atyám tudta nélkül.” Más alkalommal mondotta: “Atyátok a rejtekben is lát és megfizet kinek- kinek érdeme szerint.” Köszönjük Atyám, te örök Isten, hogy ennyire gondod van ránk, hogy ennyire emberközelbe jöttél hozzánk, szent Fiadban, Jézus Krisztusban, és mi több, közöttünk lakozol Szent Fiad által és szent Lelked erejével őrized és utat mutatsz a tévelygőnek és elesettnek és Szent Lelked által bevilágítod azt a szűk utat, mi az életre visz. Mert egy vagy te igaz és mindenható Istenünk, de ez az egység három személyt takar, melyet szent Fiad által nyilatkoztattál ki: “mert ki lát engem, az látja az Atyát is, mert én és az Atya egy vagyunk” . És ennek a szeretetnek a megtestesítője a Szentlélek Úristen - ki irányítja lépteiteket, ki a jóra int, de a ti szabad akaratotokat nem gátolja - megvilágosítja elméteket és tudtotokra adja mindazt, mire éretté váltatok.

Imádjuk leborulva az egy igaz Istent a Szentháromságban, de ennek a titkát emberi elme meg nem fejtheti, itt lent a földön. Csak majd, ha megharcoltátok harcaitokat és végigmentetek a szűk úton és beléptetek a szoros kapun, majd minden kitágul és olyan egyszerűen érthető lesz és lelketek befogadja mindazt, mire már itt a földön előkészítettétek lelketeket a Bárány, Jézus Krisztus vére és értetek elszenvedett kínhalála által, és akkor felnyílik szemetek és fel tudjátok fogni, hogy mit tett értetek az Isten végtelen szeretete, hogy üdvözítsen benneteket, mert ez embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.

Ezért hagyatkozzatok - mint már annyiszor mondottam - teljesen a ti Uratok és Istenetekre, a megváltóra, Jézus Krisztusra, mert nélküle senkik és semmik vagytok. Éljetek az ő jelenlevésében, tudatosítsátok magatokban az ő jelenlevését is, mert Atyátok a rejtekbe is lát és megfizet kinek, kinek érdemei szerint.

Kérjétek Isten szent Lelkét az Igazság Lelkét, hogy adja meg a tisztánlátás kegyelmét, világosítsa meg elméteket és utatokat, hogy döntéseitek Istennek tetszők legyenek, mert elég teher nektek a szabad akarat, min áll vagy bukik üdvösségetek.

Ajánljátok fel magatokat nap mint nap a ti Uratoknak, úgy ahogy vagytok, tökélet­lenségeitekkel együtt, hogy Uratok és Istenetek munkálkodjon lelketekben szent Lelke által. De azt ne feledjétek, hogy Jézus szentséges szívéhez a legrövidebb út a szeplő­telenül fogantatott szent Szűz, Mária szeplőtelen szent szíve. És semmitől se féljetek, mert oltalmat és menedéket találtok nála. Ámen.

Testvérem, legyetek éberek! Legyetek óvatosak! Olvassátok a krisztusi tanítást, vonat­koztassátok magatokra. A krisztusi tanítások rávezetnek benneteket a helyes útra, mert Isten szent Lelke világosságot gyújt elmétekben.

“Gyümölcseikről ismeritek meg a fát.” Mit mondott Uratok: “A jó fa, jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt”. Nem pedig fordítva. Mint már figyelmeztettelek benneteket, hogy megkísért a sátán báránybőrben, mert nagyon okos és intelligens, mint már annyiszor felhívtam rá a figyelmeteket.

Legyetek óvatosak! Sok csapdát fog még állítani nektek. Nem mindig maga a gonosz érkezik hozzátok, hanem az általa megtévesztett által működik, ki a horgára akadt. És jól érzi magát, mert a hiúságot táplálja és arra vezeti, amerre akarja, mert a nagyra­vágyás a többnek látszani akarás, mint ami vagyunk, nagyon nagy hiba. Ezért mondot­tam annyiszor: LEGYETEK KICSIK ÉS NAGYON ALÁZATOSAK.

Legyen jelmondatotok: IMÁDKOZNI ÉS DOLGOZNI!

Mert a becsületes munka az kedves Uratok és Istenetek szemében. Nem kell villogni, mert az már önös cél. Ez kedves terepe a gonosznak. Akinek lehet, ígér fűt-fát a földi életben, vagy odaát kinek-kinek beállítottsága szerint. Erre nagyon figyeljetek! Legyetek észrevétlenek, szerények és alázatosak. Lelketeket adjátok oda állandóan Istennek. Készüljetek a nagy útra. Ne kutassátok a jövőt. Éljétek életeteket Istennek tetszően, abban a tudatban, hogy Isten kezében vagytok. És ne feledjétek, gondja a ti gondotok, Uratoknak, Isteneteknek. Mit mondott Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus: “Mit számít, ha az egész világot megnyered is, ha lelkednek kára származik belőle.

Testvérem! Legyél óvatos, szerény. Vigyázz az ítélkezéssel. Az jó, ha felismered a rosszat és figyelsz a gyümölcsökre - az sem rossz, sőt kötelességed figyelmeztetni, de csak ennyi. Ne foglalkozz a dologgal tovább! Imádkozz a megtévesztettekért, ha lehet tartsd magad távol, mert erőszakkal senkit sem lehet a jó útra vinni, mert azt úgysem lehet, mert a szabad akarat ellen nem tehetsz és Isten sem tesz. Isten sok-sok kegyelmet, figyelmeztetést ad a megtévesztetteknek, a sátántól megcsalatottaknak. A többi már tőlük függ, mert Isten senkit akaratán kívül nem üdvözít. De ne feledjétek, akaratotok ellen a gonosz sem tehet semmit. Ezekre a dolgokra ügyeljetek!

Testvérem még egyszer: Imádkozzál és dolgozzál. Éljél Urad és Istened jelenevésében. Tarts ki mindvégig és Urad és Istened melletted áll, vállaira vesz a nehéz úton. A gondjaidat add át az ő szentséges Szívének és csak imáidban emlékezz róluk. Te csak törtess a nehéz és göröngyös úton, mit az üdvözítő Jézus Krisztus taposott és tett járha­tóvá számodra és ne félj semmitől. Tudd elfogadni a rosszat is, Megváltód irányit szeretetből. Te csak higgy és szeress és vedd fel keresztedet mindezt nagy engesztelésül a bűnök bocsánatáért, a bűnösök megtéréséért, a gonosz bukásáért, a szeplő­telen Szent Szív győzelméért a világ felett.

Éldd életedet, míg Isten élni enged, Isten dicsőségére és családod megtérésére és meg­térsz Uradhoz, Istenedhez mindörökre. Ámen.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket az örök Atya, ki a rejtekben is lát és megfizet kinek-kinek érdemei szerint. A megváltó Fiú Isten, ki lemossa vétkeiteket szentséges szent vérével. A Szentlélek Úristen, ki világosságot gyújt szíve­tekben, ki a helyes útra vezet, mi Krisztushoz visz. A szeplőtelenül fogantatott szent Szűz oltalmazzon és védelmezzen a gonosszal szemben. Szent Mihály arkangyal tartsa távol tőletek a gonosz kísértéseit. Isten minden angyala és szentjei imádkozzanak értetek. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom értetek, veled és veletek. Ármin.

komment

Aquinoi Szent Tamás értekezései Istenről és az igazságos országvezetésről

2013. március 31. 08:00 - Andre Lowoa

Aquinoi Szent Tamás (1225-1274) értekezései Istenről és az igazságos országvezetésről, királyságról. Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak tanításaiból ezek a részletek. Jelen időnkben is megállják helyüket a gondolatok.

Az alábbi pár bekezdésből már könnyen láthatod, hogy miért nem támogatta a magyar Katolikus Egyház zsidók által megszállt vezetése, hogy megjelenjenek magyar nyelven is Aquinói Szent Tamás - Summa Teologica (A Teológia Foglalata) című munkái.

 

 
T 1/19 Az értelem vezeti az embert a célig
"Az embernek célja van, efelé irányulnak a tettei és az egész élete, s mivel az értelme szerint cselekszik, nyilvánvaló, hogy csak a céljaiért tevékenykedhet így. Nagyon eltérő az a mód és eljárás, ahogyan egyes emberek megpróbálják elérni az általuk kitűzött célt: az emberi cselekedetek és törekvések sokfélesége is kifejezi ezt. Tehát az embernek szüksége van valamire, amely kijelöli számára az egyenes utat a célig. Természetes adományként rendelkezik az ember az értelem fényével, hogy cselekedeteiben ennek segítségével jusson el a célig." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 1. 83. o.)

T 1/20 A királyi kormányzás lényege és határai
"Mindig az a legjobb, ami megfelel a természetnek: az egyes emberben érvényesül a természet a legjobban. A természetben minden irányítás egyetlen egyedből indul ki. A tagok sokféleségében megtalálható egy dolog, ami az egészet irányítja: ez a szív; a lélekben is van egy vezető erő: az értelem … így az emberek társadalmában is kell lennie valaminek, ami a legjobb, ez pedig az, hogy egy ember kormányozza őket." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 2. 84. o.)
 

T 1/21 A királyság, mint Isten uralmának analógiája
"Már korábban is rámutattunk arra, hogy az ember természetétől fogva társas lény, és sokan élnek egy közösségen belül együtt. Így Isten uralmának a hasonlatossága nem csak azáltal mutatkozik meg az emberben, hogy az embert az értelem vezérli, hanem abban is, hogy a társadalmat egyetlen ember értelme kormányozza. És éppen ez teszi a királyság intézményét nagyszerűvé …
Egy dologban azonban biztosnak kell lennie a királynak: azért vállalta magára a megbízatását, hogy az legyen a saját királysága számára, amit a lélek jelent a testnek, és Isten jelent a világ számára. Ha ő mindezt szorgalommal látja el, és az igazságosság buzgalma lobog benne, akkor megérti, hogy azért került erre a helyre, hogy ítéletet mondjon Isten országáról a saját birodalmában. (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 12. 84. o.)

 

T 1/22 A természetjog és az igazság a hatalom gyakorlói felett állnak
"Az embernek eközben engedelmeskednie kell a másik embernek olyan dolgokban, amelyek külsőleg a testtel kapcsolatosak. De még itt sem az embernek, hanem csak Istennek szabad alávetnie magát, tekintve a test azon adottságát, hogy a természettől fogva minden ember egyforma. Idetartozik mindaz például, ami a test fenntartására és az utódok nemzésére vonatkozik. Így amikor olyan dolgokról van szó például, mint a házasságkötés, a szüzesség megőrzése, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem a rabszolgák az uraiknak, sem a gyerekek a szüleiknek nem tartoznak engedelmességgel. … Az embereknek csak addig kell követniük az emberi hatalom birtokosait, amíg azt az igazságosság rendje megköveteli. Ha ők (a hatalom földi birtokosai)nem a jog szerint járó, hanem aránytalan nagyságú hatalmat birtokolnak, és törvényellenes dolgokat parancsolnak meg, akkor az alattvalók nem kötelesek engedelmeskedni nekik, kivéve azt az esetet, ha netán súlyos botrányt vagy valamilyen veszélyt kellene elkerülni. (Aquinoi Szent Tamás: A teológia foglalata. II, II. 104-106. o.)
 

T 1/23 A népnek (a közösségnek) joga van ellenállni
"Sokkal jobb tehát, ha a zsarnokok szörnyű elnyomása ellen nem néhány egyén személyes nézetei alapján, hanem közös elhatározás alapján cselekszünk. Ha először a népnek joga van arra, hogy maga nevezze meg a királyát, akkor ugyanez a nép teljes joggal távolíthatja el az általa választott királyt, vagy korlátozhatja annak hatalmát, ha ő zsarnoki módon élt vissza a királyi hatalommal. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez a nép a lojalitás ellenében cselekszik, amikor levált egy zsarnokot: még akkor sem, ha előtte örök hűséget fogadott neki. Megérdemli a sorsát, ha az alattvalói nem tartják magukat a vele kötött szerződéshez, hiszen nem szolgált rá a népe bizalmára kormányzása közben, mivel nem úgy cselekedett, ahogyan az egy királynak a kötelessége lenne ..." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 6. 96. o.)
 

T 1/24 A pápaságnak csak a „lélek országában” van elsőbbsége
"... mint ahogyan ezt Jeremiás (23,5) is mondja: <…és majd uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik …> Tőle ered a királyi papság, sőt ami még ennél is többet jelent, hogy minden hívő, amennyiben Krisztus követője, királyokat és papokat nevezhet majd meg. És azért, hogy a lélek országa elkülönüljön a földi birodalmaktól, ezt a királyi hivatalt nem földi királyoknak, hanem a papoknak adták át, és közöttük is a legfőbb papnak, Szent Péter követőjének, azaz Krisztus földi helytartójának, tehát minden keresztény nép királyának ugyanúgy alá kell vetnie magát a római pápának, mint ahogyan Jézus Krisztus alárendeltje az Úrnak. (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 14. 90. o

 

http://www.eduvinet.de/comcult/pdf/wertedebatte/hu/cochutmh106.pdf

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:51 - Andre Lowoa

21. fejezet

Jézus Tibériás tavánál

1Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 2Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. 4Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. 5Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. 6Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. 8A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. 10Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." 11Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. 13Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 15Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!" 16Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" 17Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"

Péter és János sorsa

18"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod." 19E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!" 20Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi. 21Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?" 22Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!" 23Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."

Befejezés

24Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága. 25Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.

Ámen.

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:50 - Andre Lowoa

20. fejezet

VIII. A FELTÁMADÁS NAPJA

Az üres sír

1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." 3Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot 7meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának

11Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. 13Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." 14E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." 16Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester". 17Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." 18Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."

Jézus megjelenik a tanítványoknak

19Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." 24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" 27Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" 28Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!" 29Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." 30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:49 - Andre Lowoa

19. fejezet

1Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. 2A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. 3Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték. 4Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." 5Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" 6Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." 7De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!" 8Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki. 10Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?" 11Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."

Jézus halálra ítélése

12Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!" 13E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!" 15De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!" 16Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A keresztre feszítés

Ezzel átvették Jézust.

17Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. 19Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" 20A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." 22De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"

Sorsot vetnek Jézus ruhájára

23Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. 24Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

Jézus anyja

25Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. 26Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" 27Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

Jézus halála

28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!" 29Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Megnyitják Jézus oldalát

31Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. 35Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!" 37Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."

Jézus temetése

38Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:48 - Andre Lowoa

18. fejezet

Jézus elfogatása

1Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. 2Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. 3Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. 4Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" 5"A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. 6Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. 7Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. 8Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." 9Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." 10Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"

Jézus Annás és Kaifás előtt

12A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. 13Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, 14ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért." 15Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, 16Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. 17A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte. 18A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. 20Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. 21Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam." 22E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?" 23Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?" 24Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. 25Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok." 26A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben." 27Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus előtt

28Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" 30"Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd." 31Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." 32Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. 33Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" 34Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?" 35"Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?" 36Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." 37Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra." 38Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bűnösnek. 39De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?" 40Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne őt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:47 - Andre Lowoa

17. fejezet

A főpapi ima

1E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 2Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. 3Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. 5Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Ima az apostolokért

6Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. 7Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. 11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. 13Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. 14Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 15Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. 18Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. 19Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Ima a hivőkért

20De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. 21Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 23én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. 24Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. 25Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. 26Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek."

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:46 - Andre Lowoa

16. fejezet

1Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. 2Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. 3Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. 4Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.

A Vigasztaló eljövetele

5Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? 6Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. 7De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. 8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. 9A bűnről, amiért nem hittek bennem. 10Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. 11Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. 12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. 13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. 14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. 15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

A viszontlátás reménye

16Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok." 17A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: "Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?" 18Így töprengtek: "Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani." 19Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: "Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? 20Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. 21Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. 22Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. 23Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. 26Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, 27mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. 28Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához." 29Erre a tanítványok megjegyezték: "Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. 30Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél." 31Jézus így felelt: "Most hiszitek? 32Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot."

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:45 - Andre Lowoa

15. fejezet

Az igazi szőlőtő

1Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. 4Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. 6Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. 7Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. 8Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. 9Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. 12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. 13Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. 14Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

A világ gyűlölete

18Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. 20Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. 21S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 22Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. 23Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. 25Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. 26Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. 27Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:44 - Andre Lowoa

14. fejezet

Jézus és az Atya

1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek." 5Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?" 6"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 7Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok." 8Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." 9"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, 13s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, 14bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.

Jézus megígéri a Szentlelket

15Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, 16én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. 17A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. 18Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. 19Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. 20Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. 21Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." 22Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?" 23Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. 24Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. 25Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. 26S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 27Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. 28Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. 30Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. 31De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!

komment

János evangéliuma, 13-21. fejezet, az utolsó vacsorától a feltámadásig.

2013. március 30. 17:43 - Andre Lowoa

13. fejezet

A lábmosás

1Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. 2Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. 3Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. 4Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. 5Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. 6Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" 7Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." 8Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." 9Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. 10De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." 11Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." 12Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek? 13Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. 16Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. 17Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem." 19Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött."

Júdás árulásának megjövendölése

21E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: "Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul." 22Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. 23A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. 24Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél." 25Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?" 26Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. 27A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!" 28De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki. 29Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.

Az új parancs

31Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. 32Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. 33Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. 34Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. 35Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." 36Simon Péter megkérdezte tőle: "Uram, hová mégy?" "Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." 37Péter fogadkozott: "Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted." 38Jézus leintette: "Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.

komment

Krisztus halálához

2013. március 30. 05:48 - Andre Lowoa

Ahogy az emberi tevékenységeket szemléljük, a fizikailag végzett munka alapanyagait, eredményét, hatásait, magát a munkafolyamatot is kézzelfoghatónak, megfigyelhetőnek, áttekinthetőnek nevezhetjük. A szellemileg végzett munka, munkafolyamatok már nem ennyire egyértelműek vagy megfigyelhetőek. Sok esetben nehéz megállapítani, hogy ki és milyen erőbefektetéssel tanul, szervez, végez el műveleteket, talál ki összefüggéseket vagy levezetéseket, és ez milyen fáradtsággal jár. Mennyire nehéz könyvet írni, vállalatot vezetni (tényleges gazdasági tevékenységről beszélünk), tanítani, előadást tartani, integrálegyenlet-rendszereket megoldani. Nehéz mérni a szellemi munka teljesítményét, de van valamilyen kialakult gyakorlata, és a világ azon országaiban, ahol nem a kapcsolati tőke, a politikai alapállás vagy a származás a döntő, ott mérik is, és a megfelelő elismerésben részesítik a képzett és hatékony szakembereket, legyenek bár matematikusok, mérnökök vagy fizikusok, esetleg gazdasági elemzők, szociológusok. A világ lgetöbb pontján azonban, így Magyarországon is azt tapasztaljuk, hogy a fizikai vagy szellemi munka hatékonysága helyett a származás és a politikai (liberális) alapállás a döntő, a ténylegesen szakembernek nevezhető emberek kallódnak, és ezzel óriási anyagi veszteséget szenved el a magyar társadalom, de a rabszolgamunkát végeztető nyugati cégek is - mert amit megtermelhetnének a kallódó emberek, végül is nem termelik meg, és az emberi erőforrások egyszerűen elvesznek. A mai rendszer tehát eléggé pazarló, főleg a saját irányítóinak korlátoltsága miatt.

És mi a helyzet a prófétákkal, apostolokkal? A maguk korában őket ugyanúgy, sőt erősebben érte mellőzés, üldözés, erőszak, mint a mi korunk másképp gondolkodóit, aktivistáit. A próféták tevékenységére még csak nem is mondhatjuk azt, hogy valamilyen módon az emberek számára megfigyelhető vagy levezethető - elsősorban azért nem, mert nincs olyan széles népréteg, amelyik a tevékenységüket akár a múltban, akár ma ellenőrizni tudta volna. A próféták tevékenysége az emberek többsége számára láthatatlan és megfoghatatlan volt a múltban, és a jelenben is az maradt. A mennyei világon keresztül úgy és olyan mértékben hatottak erre a világra, amelyet emberi szavakkal leírni nem lehet. Maga a kinyilatkoztatás kinyomtatott szövege is egy emberek által felfogható változata, egy része annak az üzenetnek, amelyik eredeti formája és teljessége csak a mennyei világ tökéletesebb és teljesebb valóságában látszódik. A prófétai kinyilatkoztatásokra részben ugyanaz igaz, mint a szellemi munkások munkájára. Aki nem fogadja el, nem él vele, nem használja fel, az pazarol, tékozol: mindaz az érték, amelyik egy próféta tanácsának megfogadásakor létrejöhetett volna, nem jön létre, és még az is elveszik, ami eddig megvolt. Az evangéliumot már csak azért is érdemes forgatni, hogy az ember ne essen nyilvánvaló tévedésekbe, de ezen túl egy elég alapos útmutató a démonok (dzsinnek) elleni küzdelemhez. Az evangélium tényleges hatása, a kereszthalál áldozatvállalása, a megváltás műve messze túlmutat a láthatón és a felfoghatón. Emberek ezreinek, millióinak megtérését, lelki újjászületését eredményezte, ezzel az emberi civilizációnak adott egy új esélyt. Lerombolta a sötétség birodalmát (a korabeli cionista befolyást a világon), a tévelygéssel, félelemmel és bűnnel irányított, mindent elemésztő, liberális világuralmi rendszert.

Krisztus kereszthalála Krisztus tevékenységének egy emberi szemmel látható megnyilvánulása volt, bizonyítéka és látható jele annak, hogy valami nagy történik. Testileg meghalt, de akárcsak a mártírok, nem halhatott meg teljesen, az örökkévalóság szempontjából az átmeneti testi halálnak nincs jelentősége. A nagypéntek üzenetéhez tartozik, hogy mindenki meghal, még Krisztus is, a próféták és apostolok is, de az Isten igéretei beteljesülnek, és lesz feltámadás. Mindenki meghal (azokon kívül, akik élve ragadtattak el a mennybe), de mindenki fel is támad, és a következő világban vagy az örök tűz ítéletére, kárhozatra, vagy üdvösségre jut. Nincs más lehetőség, nincs újra és újra megszületés más testekben, nincs örökké ismétlődő teremtés-ciklusok sokasága, nincs örökké fennmaradó világegyetem, nincsenek istenek vagy istenekké váló emberek. Krisztus megölhető volt és a próféták is, de nincs sem gyilkosság, sem hazugság, sem semmilyen árulás, ami az Isten terveit meggátolhatná vagy feltartóztathatná, és az Isten kiválasztottait legyőzhetné. Nagypénteken a sötétség még azt gondolhatja, hogy győzhet, de megijed az elsötétedő naptól és a feltámadó szélvihartól, a világosság hiányától. Júdás árulásában nincs győzelem, csak kétségbeesés és az önmagára kimondott ítélet. Vasárnap pedig minden gyűlölködő láthatja majd, hogy a gonoszság minden hatalma, ennek a világnak minden hatalma nem ér semmit. Ahogy majd az ítélet napján, a feltámadáskor is láthatják, hogy hiábavaló volt minden sötét igyekezet, minden gonoszság: az ő idejük véget ért.

Tamási Attila
komment

Sartre, az abszurditás apostola

2013. március 29. 18:31 - Andre Lowoa

Jean-Paul Sartre valószínűleg a legismertebb 20. századi ateista. Mint ilyen, természetesen kivívja magának azt a tiszteletet, hogy szerepelhet a hitetlenség pillérei között.

Azonban figyelembe kell venni azt is, hogy talán több semleges nézőpontú embert vezetett el a hitre, mint a legtöbb keresztény hitvédő. Ugyanis Sartre az ateizmust olyan megerőltető, csaknem elviselhetetlen tapasztalattá tette, amit csak kevesen tudnak kibírni.

Azok a nyugodt, kényelmes ateisták, akik elkezdtek Sartre-t olvasni, nyugtalan ateistákká váltak, és a nyugtalan ateizmus egy óriási lépés Isten felé. Saját szavai szerint: "Az egzisztencializmus nem más, mint egy kísérlet, hogy felfedjük a következetes ateista nézet következményeit." És ezért hálásaknak kell lennünk neki.

A filozófiáját "egzisztencializmusnak" hívta amiatt a tézis miatt, miszerint "az egzisztencia megelőzi a lényeget". Ami valójában azt jelentt, hogy "az ember semmi más, mint amivé teszi önmagát". Mivel nincs Isten, aki eltervezte volna az embert, az embernek nincs se mintája, se lényege. Az ember lényege vagy természete nem a teremtő Istentől származik, hanem a saját szabad választásából.

Ez lehetne egy nagyon mély és igaz meglátás is, csakhogy Sartre kiforgatta a keresztény nézetet. A jó meglátása az a tény, hogy az ember a szabad választásával határozza meg, hogy ki akar lenni. Isten valójában csak azt teremti meg, hogy mi az összes ember. De a saját egyedülálló egyéniségét az egyén maga alakítja ki. Isten létrehozza, hogy mik vagyunk, mi pedig azt, hogy kik vagyunk. Isten a lét méltóságát adja a saját magunk által való, vagy pedig Istennel közös megteremtésünknél; Isten ugyanis Önmagát adja társul mellénk, hogy a saját magunk létrehozásának feladatát megvalósíthassuk. Ő az objektív nyersanyagot teremti meg az átöröklődés és a környezet közvetítésével. Önmagam végső formáját azonban én alakítom ki a szabad választásom által.

Sajnálatos módon Sartre azt állította, hogy ez megcáfolja Istent, ugyanis, ha volna Isten, akkor az ember ennek az Istennek csak puszta műterméke lenne, s így nem lehetne szabad. Állandóan azzal érvelt, hogy az emberi szabadság és méltóság megköveteli az ateizmust. Hozzáállása ahhoz a vadnyugati cowboyhoz hasonlít, aki Istenhez egy rivális cowboyként szól: "Hé, ez a város nem elég nagy kettőnknek. Egyikünknek mennie kell."

Ezért vezette el Sartrét az ateizmushoz az emberi szabadság valóban helyes meglátása, valamint az, hogy ez a szabadság a személyeket alapvetően különbözteti meg a puszta dolgoktól, ugyanis (1) összekeverte a szabadságot a függetlenséggel, mert (2) Istenre csak úgy tudott gondolni, mint aki - valamiféle kozmikus fasisztaként - elveszi az emberi szabadságot, ahelyett, hogy megteremti és fenntartja azt. Továbbá, (3) Sartre abba a kamaszkorra jellemző hibába esett, hogy egyenlővé tette a szabadságot a lázadással. Azt mondta, hogy a szabadság csakis "szabadság a nem-et mondásra" lehet.

Azonban nem csak ez a szabadság. Van olyan szabadság is, amely igen-t mond. Sartre úgy gondolta, hogy a szabadságunkkal kötünk kompromisszumot akkor, amikor igent mondunk, amikor azt választjuk, hogy jóváhagyjuk azokat az értékeket, amiket a szüleink, társadalmunk vagy az Egyház tanít nekünk. Így az, amit Sartre szabadságnak gondolt, nagyon ahhoz áll közel, amit az 50-es évek beat-nemzedéke és a 60-as évekbeli hippik úgy hívtak, hogy "csak tedd a saját dolgod", vagy amit a 70-es évek nemzedéke úgy hívott, hogy "törődjél csak magaddal".

Egy másik fogalom, amit Sartre komolyan vett, de tévesen használt, az a felelősség fogalma. Úgy vélte, hogy az Istenben való hit szükségszerűen megalkudna az emberi felelősséggel, ugyanis akkor magunk helyett minden tettünkért és mivoltunkért Istennek tehetnénk szemrehányást. De ez egyszerűen nem így van. Az én mennyei Atyám, a földi apámhoz hasonlóan, nem felelős a választásaimért vagy a jellememért, amit ezekkel a választásokkal kiformáltam; én én vagyok. És a felelősségem ténye ugyanúgy nem cáfolja meg a mennyei Atyám létezését, mint ahogy nem cáfolja meg a földi apám létezését se.

Sartre élesen észrevette a gonoszt és az emberi perverzitást. Azt mondta: "Megtanultuk, hogy komolyan vegyük a Rosszat. a Rossz nem egy látomás. Megismerve okait, nem fog eltűnni. A Rosszat nem lehet jóvátenni."

Viszont azt is mondta, hogy mivel nincs Isten és mivel következésképp mi alkotjuk meg saját értékeinket és törvényeinket, valójában nincs rossz se: "Azt választani, hogy ez leszünk vagy amaz, annak az állítása, hogy ebben az időben az az érték számunkra, amit választunk, tehát mi sohasem választhatjuk a rosszat". Így Sartre egyszerre ad túl nagy jelentőséget a rossznak ("A Rosszat nem lehet jóvátenni") és túl kicsit ("Mi sohasem választhatjuk a Rosszat").

Sartre ateizmusa nem pusztán azt mondja, hogy Isten nem létezik, hanem, hogy Isten lehetetlenség. De legalább adózik némi tisztelettel Isten "Én vagyok" bibliai fogalmának azzal, hogy ezt az elképzelhető legellentmondásosabb ideának hívja, ez az önmagáért-való-lét (a szubjektív személyiség, az "Én") és az önmagában-való-lét (az objektív örök tökéletesség, a "Vagyok") "megvalósíthatatlan szintézise".

Isten a tökéletes személyt jelenti, és emiatt Sartre számára ez a terminusok ellentmondása. Tökéletes dolgok vagy ideák, mint az igazságosság vagy az igazság lehetségesek; és tökéletlen személyek, mint Zeusz vagy Apolló, szintén lehetségesek. De a tökéletes személy lehetetlen. Zeusz lehetséges, de nem valós. Isten egyedülálló az istenek között: nem csak valótlan, hanem lehetetlen is.

Mivel Isten lehetetlen, és mivel Isten a szeretet, a szeretet is lehetetlen. A legmegdöbbentőbb dolog Sartréban, hogy minden bizonnyal tagadta az őszinteség, az önzetlenség és a szeretet puszta lehetőségét is. A legtöbb ateista Isten helyére az emberi szeretetet teszi, mint olyan dolgot, amiben hisznek. De Sartre azzal érvel, hogy ez lehetetlen. Miért?

Mert, ha nincs Isten, akkor minden egyes egyén Isten. De csak egyetlen egy Isten lehetséges, egy abszolút Isten. Tehát az összes interperszonális kapcsolat alapvetően rivális kapcsolat. Itt Sartre Machiavellit visszhangozza. Mindannyiunknak Istent kell játszanunk másoknak; mindannyiunk, mint saját életünk színdarabjának szerzői, szükségképpen szereplőkként kell rendeznünk másokat ebben a drámában.

Van egy kis szó, amellyel a hétköznapi emberek valami valósra utalnak, és amelyet a szerelmesek valami csodálatos tapasztalatként élnek át. Sartre úgy gondolta, hogy ez valami lehetetlenre és illuzórikusra utal. Ez a szó a "mi". Szerinte nincs olyan, hogy "mi-alany", se közösség, se önfeledt szerelem, mert mindegyikünk állandóan Isten próbál lenni, az egyedüli, az egyetlen és egyedülálló én-alany.

Sartre leghíresebb színdarabjában, a Zárt tárgyalásban három halott ember van összezárva, és azt figyeli rajtuk, hogyan teszik pokollá a másik életét egyszerűen azáltal, hogy Istent játszanak a többinek - nem a másokon gyakorolt külső hatalom értelmében, hanem pusztán azáltal, hogy mindegyikük a másikat puszta dolognak tekinti. A színdarab megdöbbentő tanulsága, hogy "A pokol a másik ember".

Ez amilyen mélyenszántó gondolat, annyira mélyenszántóan hamis. Valójában a pokol pontosan az emberi és isteni Másik hiánya. A pokol a totális magányosság. A mennyország a másokkal való közösség, mert a mennyország ott van, ahol Isten van, és Isten a Szentháromság. Isten a szeretet, Isten a "másik személy".

Sartre gyakorlatias észjárású őszintesége csaknem vonzóvá tehetné őt az olyan visszataszító konklúziói ellenére is, mint az élet értelmetlensége, az értékek önkényessége és a szeretet lehetetlensége. Csakhogy ezt az őszinteséget, akármilyen mélyen is gyökerezik jellemében, saját maga tette lényegtelenné és értelmetlenné, mivel tagadta Istent, és így az objektív Igazságot is. Ha nincs isteni értelem, akkor nincs igazság se, annak kivételével, ami mindegyikünket önmagává teszi. Így ha semmit sem jelent az, hogy őszinte legyek magamon kívül, akkor mit jelent valójában az őszinteség?

Mégse tudjuk megállni, hogy ne csak elítélő ítéletet mondjunk Sartre-ról, és hogy ne érezzünk egy kis örömet is a következetességéből fakadó visszataszítósága miatt. Megmutatta ugyanis nekünk az ateizmus igazi arcát: abszurditás (ez a pontos szó) és undor (ezt a konkrét képet használta, és ez az első és legnagyobb regényének a címe is).

Az "Undor" annak az embernek a története, aki egy fáradtságos keresés után arra a szörnyű igazságra jutott, hogy az életnek nincs semmi értelme, hogy az egyszerűen csak egy undorító fölösleg, mint amilyen a hányadék vagy az ürülék. (Sartre szándékosan használt ilyen obszcén képeket, mert szerinte az élet maga is obszcén).

Nem tudunk nem egyet érteni William Barett-tel, amikor azt mondta, hogy "azoknak, akik arra készülnek, hogy ezzel (az undorral) kihányják az egész sartre-i filozófiát, rámutathatunk, hogy jobb az ember életében találkozni ezzel az émellyel, mint sohasem találkozni vele".

Más szavakkal Sartre jelentősége a Prédikátoréhoz hasonló: Felteszi a kérdések legfontosabbikát, bátran és rendíthetetlenül, és csak csodálhatjuk őt ezért. Sajnos, a lehető legrosszabb választ adja rá, ahogy a Prédikátor is tette: "Hiábavalóság, minden csak hiábavalóság".

Csak szánhatjuk őt ezért, és vele együtt a többi ateistát is, akik eléggé tisztafejűek ahhoz, hogy meglássák, ahogy Sartre is tette, hogy "Isten nélkül mindent szabad - de nincs semmi értelme".

http://www.depositum.hu/eretnekek/sartre.html 

komment
süti beállítások módosítása
Mobil