A tízszarvú vadállat maga az Európai Unió.

2012. február 19. vasárnap, 3:00

Drága, szeretett leányom, nem kell félned ezektől az üzenetektől.

Mert ezek szeretetem által adatnak a világnak, amelyet az egész emberiség iránt érzek.

Az elkövetkezendő események ismerete segíteni fog gyermekeim felkészítésében, hogy meg tudják védeni az igazságot.

Figyelmeztetéseim segíthetnek a megtérések terjedésében, és képessé teszik gyermekeimet azon Ígéreteim igazságának elismerésében, hogy Én még egyszer vissza fogok jönni.

Második Eljövetelem még a ti életetekben fog bekövetkezni, gyermekeim.

Ti, a kiválasztott generáció, Dicsőséges Uralkodásom csodáit fogjátok learatni a Földön.

Én azokat is közétek számítom, kiválasztott gyermekeim, akik hátat fordítottak Nekem, és megtagadják szeretett Atyám, a legmagasságosabb Isten létezését.

Szeretetem betakarja majd mindazokat is, akik megvetnek Engem. Idővel ők is meg fognak térni.

Nem elegendő csupán üzeneteim elismerése, melyek neked, az Én prófétámnak, a végidők prófétájának adatnak, neked, a hét pecsét felnyitásának felelőssége is megadatott.

Ami valóban számít, az minden testvéred üdvözülése a világon.

A két szövetséges, Oroszország és Kína egyesíteni fogják erőiket. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a tízszarvú vadállat felemelkedik, hogy uralja a hosszú szenvedésnek kitett ártatlan embereket.

A tízszarvú vadállat nem más, mint az Európai Unió, leányom, és Babilonként van megnevezve a Jelenések könyvében.

Babilon el fog esni, és a vörös sárkány, Kína és ezek szövetségesei fogják azt uralni.

Amikor ez megtörténik, akkor már a kommunizmus fog uralkodni, és jaj annak, aki ezek jelenlétében a saját vallását fogja majd gyakorolni.

Minden vallást be fognak tiltani, de a keresztények fogják a legnagyobb üldöztetést elszenvedni.

A Római Katolikusokat egyáltalán nem fogják megtűrni, nekik titokban kell majd misét tartaniuk.

Gyermekeim, valamennyi követőim, eljött az idő, hogy megtervezzétek a jövőtöket.

Én minden időben vezetni foglak benneteket.

Kezdjétek el most a felkészülést, mert idő lesz adva nektek arra, hogy ezt megtegyétek.

Ismételten mondom nektek, az ima, és abból egyre több, gyengíteni fogja a vadállat és a vörös sárkány hatalmát.

Ők csak nagyon rövid ideig fognak uralkodni. Mert azt követően el lesznek pusztítva.

Szeretett Megváltótok,
Az emberiség Megmentője,
Jézus Krisztus.

Adjunk hálát Istennek azért a kimondhatatlan jótéteményéért, hogy katolikusok lehetünk!

Látva a mai világunkat egyre nagyobb ütemben elöntő újpogányságot, Isten tökéletes semmibevevését, önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: Vajon mennyivel lehettek gonoszabbak az emberek a vízözön előtt, hogy őket Isten elpusztította? Mennyivel lehetett nagyobb „az emberek gonoszsága a földön”, mennyivel inkább „irányulhatott szívük állandóan a rosszra”, hogy „megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében”; és úgy döntött, hogy „eltörli a föld színéről az embert, akit a földön teremtett: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbánta, hogy teremtette őket.” (Ter 6,5-7) – Magyarul, mit tehettek az akkori emberek, hogy az a világ még a mienkénél is gonoszabb volt? Minek kellene ma még megtörténnie, hogy Isten megelégelje, és miként ezt Noé idejében tette, „eltörölné a föld színéről az embert”?
Aki azonban idáig eljut a gondolkodásban, annak az is eszébe jut, hogy mit mondott Isten Noénak a vízözön után: „Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van… Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."” (Ter 9,8-11) – Vagyis Isten csak azt ígérte meg Noénak, hogy bármi történjék is a jövőben, vízözön által többé nem pusztítja el a földet. Ha tehát a Biblia szavait szószerint értelmezzük, akkor látjuk, hogy Isten azt nem ígérte meg, hogy más módon, más „áradattal”, például nagy természeti katasztrófával, vagy barbárok pusztító seregével sem fogja soha többé megtorolni az emberek gonoszságait, például úgy, ahogy később később Szodomával és Gomorrával tette (lásd: Ter 18,20-19,29).
A Szentírás arról is pontosan beszámol, hogy Jézus mit mondott tanítványainak Noéról és a vízözönről: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) – Jézus tehát világosan megmondta, hogy az újraeljövetele előtt élő emberek ugyanolyan istentelenek lesznek, mint a vízözön előtti emberek voltak. Mint ahogy arra is világosan utalt, hogy újraeljövetelekor alig fog hitet találni a földön (lásd Lk 18,8).
A Biblia azt is részletesen leírja, hogy Noé 100 évig építette családja tagjaival a bárkát, vagyis éppen elég sokáig ahhoz, hogy látva őket és munkálkodásukat, rajtuk kívül mások is észre térhessenek. A vízözönt mégis csak ők nyolcan élték túl, Noé és három fia feleségeikkel. A Biblia egyetlen szóval sem említi, hogy bárki is csatlakozott volna hozzájuk, vagyis, hogy a bárka építése alatt bárki is letért volna gonosz útjáról. A katolikus prédikációkban sokkal inkább arról hallunk, hogy az emberek kigúnyolták Noét és családja tagjait a bárka építéséért. Vagyis rajtuk kívül se Isten döntése előtt, se a bárka építése alatt nem akadt senki, akinek az akkori világ gonoszsága annyira fájt volna, hogy megtérjen Istenhez.

Tehát amit tudunk, az a következő: A végidőkben járunk, emberi erőből képtelenség a mostani romlottság iszonyú áradatát visszafordítani, de még megállítani sem. Hogy ez a végidő meddig tart, azt ugyan nem tudjuk, de azt a jelek alapján jogosan feltételezhetjük, hogy a „visszaszámlálás” már elkezdődött. Az emberiség történelmében még soha nem volt olyan kor, amelyre annyira illettek volna Urunk Jézus Krisztus fent idézett szavai, mint a mostanira: Az emberek semmi mást nem csinálnak, mint esznek, isznak, mulatnak, a kimerülésig, jobban mondva az őrületig hajszolják az élvezeteket, a szórakozásokat: Ráadásul – amire eddig még soha nem volt példa – a világon mindenütt ez történik, ily módon ez a szuper-hedonizmus nem csak egyes területeket, országokat, hanem mára már az egész földgolyót elárasztotta. A világ legkülönbözőbb, egymástól legmesszebb levő vidékein ugyanúgy és ugyanazért élnek az emberek: A lehető legnagyobb anyagi előnyökért, a legtöbb szórakozásért. Az a tény, hogy ma mindenütt, mindenki ugyanazoknak az anyagi dolgoknak és vágyaknak a rabja, miközben ugyanúgy elfordul minden értelmes, szellemi értéktől, de elsősorban Istentől, és mindenestül tagadja a természetfelettit, sőt ennek még a lehetőségét is, és csakis a mának, az eviláginak él, megdönthetetlenül bizonyítja, hogy a hazugság atyja, e világ fejedelme uralkodásának tetőpontján van: az egész földet a maga uralma alá hajtotta.
A legmegdöbbentőbb ebben az, hogy még az is, aki mindezeknek tudatában van, sőt ezen állapotokat az Istentől való elfordulás logikus, kikerülhetetlen következményének tartja (lásd a honlapra nemrég feltett írást: „Senki sem jó, csak az Isten”), a feltárulkozó valóság elképesztő durvaságán, aljasságán mégis megdöbben, szinte kővé dermed, amikor a saját szemével látja a mai mindennapi életet. Aki most, Karácsony szent ünnepe előtti hetekben kimegy az utcára, az eszeveszett, mintegy démonoktól felkorbácsolt, űzött vadembereket lát mindenütt. Aki csak egy kicsit is megőrzött emberségéből, e látványtól, ha korábban nem is gondolta volna rá, rögvest Jézus Urunk fent idézett szavai jutnak az eszébe: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39)

Az ószövetségi próféták jövendölései, Urunk Jézus Krisztusnak a végidőkről mondott szavai (lásd Mt 24), és a Szent János apostol Jelenések Könyvében leírt történésekről a bibliamagyarázók azt mondják, hogy e jövendölések mind a közeli, mind a távoli jövőre, azaz mind a zsidók árulására, illetve Jeruzsálem pusztulására, mind Jézus újraeljövetelére egyaránt vonatkoznak. Mindezek után nem logikátlan az a feltételezés, hogy a mai iszonyú mértékű elpogányosodás, a barbarizmusnak technikailag a réginél jóval fejlettebb és rombolóbb formája lesz az, ami a világot nemsokára elpusztítja, ugyanolyan alaposan, mint tette ezt mintegy 6 ezer évvel ezelőtt a vízözön. Hogy a katolikusok erre már korábban is gondoltak, nem meglepő, a meglepő az, hogy korunkban naponta jelennek meg új könyvek, tanulmányok erről a jelenségről, erről a világot egyre jobban fenyegető jövőről. A különbség csak az, hogy míg a nem-katolikus gondolkodók ezt a pusztulást csupán a mai emberiség ostobaságának logikus következményének tartják, addig a katolikusok tudják, hogy ez Isten büntetése, amit a mai emberiség, élén a zsinati szektával, ezerszeresen megérdemelt.

A katolikus vallás nem csak az egyetlen igaz vallás, de egyúttal a legnehezebb is. Katolikusnak lenni ugyanis azt jelenti, hogy soha, egy pillanatra nem szabad megállni a lelki fejlődésben, vagyis annak akarásában, hogy jobbak, Istennek tetszőbbek legyünk. Egy katolikus, ha megáll, már vissza is csúszott, mert az Istenhez vezető úton nincsenek megállók, nincsenek pihenőhelyek, ezen csak előre lehet haladni, vagy visszafelé lehet csúszni.
Egy további kihívása a katolicizmusnak, hogy egyfelől azt követeli, hogy állapotbeli kötelességünknek egyre jobban és határozottabban tegyünk eleget, másfelől viszont megtiltja, hogy olyasmiért ügyködjünk, ami nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Ez utóbbit teljes egészében rá kell bíznunk Istenre, az Ő ítéletére és igazságszolgáltatására. Vagyis az első esetben erőnket megfeszítve állandóan jobbá kell válnunk, míg a másodikban úgymond passzívan kell végignéznünk a számunkra többnyire felfoghatatlan eseményeket, anélkül, hogy közbe akarnánk avatkozni (lásd ezzel kapcsolatban a következő imát).
Ugyanígy: egyfelől nem szabad felháborodnunk mások hibáin, bűnein, szemtelenségein, aljasságain, sőt, azokat nyugodtan, egyre szenvtelenebbül kell elviselnünk, másfelől viszont kínosan vigyáznunk kell arra, hogy a mindennap átélt, elszenvedett kellemetlenségek, embertársainktól átélt atrocitások minket ne utánzásra, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb buzgóságra sarkalljanak, hogy mi ne váljunk durvák embertársaink és érzéketlenné a világ bajai iránt. Vagyis ne adjuk vissza azt a rosszat, amit mások követnek el ellenünk, nap mint nap, egyre gyakrabban, egyre több helyen, egyre általánosabban, sőt, lehetőségeinkhez képest mindenütt segítsünk, ahol ezt kérik tőlünk, vagy ahol ezt megtehetjük.
A katolikus vallás az egyetlen vallás, ami képessé teszi az embert, hogy 1) megértse a körülöttünk levő világot, a körülöttünk folyó eseményeket; 2) erőt adjon minden baj, minden keserűség elviselésére; 3) és ami a legfontosabb, képessé tegye az embert arra, hogy megváltozzon, hogy a bajokon saját maga „megmunkálásával” próbáljon meg felülkerekedni. Persze, ez egy katolikusnak sem könnyű, de neki vallása legalább megadja erre a lehetőséget, az eszközöket! Semmilyen más vallás híveinek nem állnak a rendelkezésére ilyesfajta eszközök, pláne nem a pogányoknak! Ezért hullik ma darabokra a világ, hullanak darabokra a családok, a közösségek, ezért betegednek meg a gyermekek és öregek, ezért lesz az élet minden helyzetben elviselhetetlenné. A katolikus vallás az egyetlen, ami állandóan erőfeszítéseket követel híveitől, ami állandóan azt követeli, hogy emelkedjünk fel mindennapi gondjainkon, és tekintetünket Istenre és a természetfelettire vessük!

Adjunk hálát Istennek azért a kimondhatatlan jótéteményéért, hogy katolikusok lehetünk!

(a szövegben már említetteken felül különösen ajánlott bibliai versek: Iz 6,9-13; 29,9-12; Zsolt 68(9),22-28)

http://katolikus-honlap.hu/1901/ozonviz2.htm

FOLYTATÁS

Kétség nem fér hozzá, hogy 1960 decemberében angyalok jártak Indianában, a törzshelyük pedig a Big Wheel autós pihenő volt.

Egy napon, három hónappal korábban, hat gyermekem apja végleg ott hagyott bennünket, bár előtte se számíthattunk sok jóra irányából. Amikor a gyerekek esténként hallották megérkezni, többnyire elbújtak előle. Legkisebb fiúnk 3 hónapos, a legidősebb 7 éves, kislányunk pedig 2 éves volt. Bár távoztával a gyerekeknek nem kellett többé félni a veréstől, a heti 15 dollárt, amit ételre adott, mostantól nekem kellett valahogyan előteremtenem.

Egy percet sem tétovázva felöltöztettem a kicsiket, bepakoltam mindenkit öreg Chevy 51-esünkbe és hatodmagammal elindultam állás után nézni. A város valamennyi gyárát, üzletét és éttermét felkerestem és miközben a gyerekek a kocsiban várakoztak, megpróbáltam meggyőzni mindenkit, aki hajlandó volt végighallgatni, hogy bármit készen állok megtanulni. Egyszerűen muszáj volt munkát találnom! Hiába. Sehol sem jártam sikerrel.

Az utolsó hely egy öreg sörfőzde volt a városhatáron kívül, amit kamionos pihenőhellyé alakítottak át. A Big Wheel (nagy kerék) idős tulajdonosa ki-kinézett az ablakon viharvert kocsink és a gyerekek irányába miközben beszéltem. Pont pultost keresett az éjszakai műszakra. Elmondta, hogy 65 centet tud fizetni egy óráért és már aznap este kezdhetek.

Hazarohantam és felhívtam a szomszéd kamaszlányt, hogy éjszakánként 1 dollárért vállalja el a gyerekek felügyeletét. Mondtam, hogy nyugodtan jöhet pizsamában, hiszen a gyerekek úgyis aludni fognak már. Sikerült megállapodnunk.

Szokásos esti imánk során megköszöntük Istennek, hogy munkát adott Anyának, és még aznap este munkába álltam. Reggelente felébresztettem a bébiszitter és az esténként megkeresett borravaló felével hazaküldtem. Ahogy közeledett a tél a fűtésszámlák kifizetése egyre nehezebben ment, ráadásul az autó abroncsai olyan rossz állapotban voltak, hogy nemcsak esténként, munkába indulás előtt, de hazafelé is fel kellett fújnom őket.

Aztán egy különösen komor őszi reggelen az autó hátsó ülésen 4 vadonatúj abroncs várt. Nem találtam cédulát vagy bármilyen magyarázatot mellettük, csak a 4 tökéletes új abroncs hevert ott szép sorban. Első gondolatom az volt, hogy biztosan angyalok járják a környéket.

Megállapodtam az egyik helyi szerelővel, hogy műhelyének kitakarításáért cserébe felteszi az abroncsokat és az se érdekelt, hogy a takarítás sokkal tovább tartott, mint a kerékcsere. Akkor már 5 helyett heti 6 napot dolgoztam, de még mindig nem kerestem eleget minden kiadásunk fedezetére, ráadásul a karácsony egyre közeledett és fogalmam sem volt, hogy miből veszek majd ajándékot a gyerekeknek. Találtam viszont fél kanna piros festéket, így arra gondoltam, hogy felújítok néhány régi játékot és azokat teszem a fa alá. Gyerekruhákkal se álltam túl jól. Foltot foltra varrtam már egy ideje a fiúk nadrágján, de tudtam, hogy hamarosan ez se segít már rajtuk.

Karácsony este a szokásos kamionos törzsendégek, Lez, Frank és Jim, meg egy Joe nevű idegen ültek a pultnál, egy zenekar tagjai pedig nálunk lazítottak a karácsonyi fellépésük után. Az asztaloknál szintén törzsvendégek beszélgettek és csak napkeltekor indultak haza. Ahogy hetet ütött az óra kisiettem az autóhoz, hogy még a gyerekek ébredése előtt hazaérjek és kitehessem a felújított játékokat a nappaliban felállított cédrusfa alá, amit az út szélén találtam pár nappal korábban.

Hétkor még mindig sötét volt, így nem sokat láttam, de az biztos, hogy az autó belseje furcsán nézett ki ahogy közeledtem. Mintha dobozok árnyékai vetettek volna árnyékot a hátsó ülésen. Vagy csak a lámpák fénye játszott a képzeletemmel? Nem tudtam eldönteni, hogy mi, de valami más volt. Odaérve bekukucskáltam a hátsó ablakon és nem hittem a szememnek. Az öreg Chevy hátulja a plafonig tele volt dobozokkal. Felrántottam az ajtót és izgatottan meredtem a különböző méretű csomagokra. Felnyitottam az elsőt. Vadonatúj farmerekkel volt tele 2-10 éves korig. Kinyitottam egy másikat. Ebben pólók voltak a nadrágokkal megegyező méretben. A dobozok mellett szatyrokat találtam megrakva édességgel, mogyorófélékkel, de volt bennük banán és mindenféle egyéb étel, hatalmas darab sonka, konzervek, krumpli, pudingpor és liszt. Mellette egy egész szatyor tisztítószer. Egy külön dobozban pedig 6 játékautó és egy gyönyörű játékbaba.

A nap életem leggyönyörűbb karácsony reggelére virradt fel a hazafelé vezető úton, a szívem pedig túlcsordult a hálától. Sohasem fogom elfelejteni gyerekeim arcát azon az áldott reggelen. Ma már azt is tudom, hogy azon a napon tényleg angyalok jártak a városban, a törzshelyük pedig az én munkahelyem volt.

(Ismeretlen szerző)

Azóta eltelt csaknem 60 év, de angyalokra talán még nagyobb szükség van, mint annak idején. Nem azért, mert több a rászoruló ember, hanem azért, mert Isten földi segítői beragadtak a számítógépek kijelzői elé vagy elvesztek a forgatagban és mindennapi nyüzsgésben, így észre sem veszik, hogy milyen csodák részesei lehetnének, ha időnként felnéznének.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”János 3,18 És ne csak karácsonykor…


http://idokjelei.hu/2019/12/legyunk-angyalok/