1992. augusztus 26. Görögország, Simi szigete, Panormiti,
(Odautaztam, hogy négy napot töltsek e kis szigeten és Panormitiben. Csak néhány ház veszi körül a kimagasló monostort és a Szent Mihály templomot. Ezüsttel borított ikonja ember nagyságú. Csodatévõ ez az ikon. Hívást éreztem, ezért elmentem oda imádkozni, és Szent Mihály közbenjárását kértem.
Mielõtt Panormitibe indultam, reggel 8 órakor Jézus álmomban eljött hozzám. Nem engedte meg, hogy Rá tekintsek. Azt akarta, hogy csak érezzem jelenlétét. Jobb oldalamon állt, és bal karját vállamra tette. Azonnal megéreztem Istennek meleg, vígasztaló védelmét. Felvidult a lelkem. Megengedte, hogy megérintsem bal kezét, amely vállamon nyugodott. Éreztem minden egyes ujját. Azután megengedte, hogy bal kezemmel megérintsem Szívét, a szakállát és Arca egy részét. E pillanatok lelkemet leírhatatlan vigasztalással, békével, örömmel és biztonsággal töltötték el. Nem volt szükséges, hogy szóljon. Közeli jelenléte mindent elmondott nekem. ÉN VAGYOK velem van!
Ugyanaznap késõbb:
Az én békémet adom neked. Légy olyan türelmes, mint én!
Az Atya szeret téged, és Õ bízta rád ezt a küldetést. Ne gondold, hogy nem ismerem súlyát! Jegyesed vagyok, aki gondoskodik rólad 1 , megvigasztal és hûséges marad hozzád. Az Atya írótáblája vagy, és erre a táblára van ráírva a mi szeretet-himnuszunk. Ne gondold, hogy a Magasságbeli nem tudja, miképpen vigye véghez tervét néped körében! 2 Tûzzel fog visszatérni szõlõskertjébe, felmond a bérlõknek, akik ingyen kapták meg szõlõskertjét, és másoknak adja, mert nem gondozták és pusztasággá tették. Éveken keresztül próbáltam figyelmeztetni õket. Elküldtem hozzájuk szolgáimat, de mindegyiket megölték. 3 Ma õszintén mondom nektek:„A kõ, amit az építõk elvetettek,szegletkõvé vált. 4 Ma a kegyelem Szentlelke a Szegletkõ, és aki a Szegletkõre esik, darabokra hull, aki a Szegletkõre esik, megsemmisül.
Komoly figyelmeztetéseket küldtem nektek.Ne tegyetek próbára többé!
Te pedig leányom, ne csodálkozz néped vonakodása miatt! Egyik prófétát sem fogadják szívesen hazájában. Ha szívesen fogadnák, akkor ma nem lennének ellenségeid csupán azért, mert megmondtad nekik az igazságot.
Jöjj, megáldalak téged és megáldom társaidat is.
1 Jézus látomásomra, jelenlétére emlékeztetett
2 Ezen a nyáron, amikor Görögországban a görögkeletieknek az egységrõl beszéltem, úgy tûnt, hogy sohasem fog megvalósulni az EGYSÉG. Nagyon elkedvetlenedtem. Isten „közbenjáróvá” tett, hogy gyûjtsem össze õket. Nem könnyû.
3 Megértettem ezáltal, hogy Isten kiválasztott lelkeket küldött üzenetekkel hozzájuk (a görög papokhoz és szerzetesekhez), de hitetlenségük „megölte” a Lelket.
4 Zsolt 118,22.
