"Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)

Semmi más nem hozza ki a legjobbat az emberből, mint az, ha valaki hisz benne és felelősséggel megbízik benne. Ezt hangsúlyozta ki Jézus. Azt mondta, amennyire növekszünk, annyira nő a felelősségünk is. Lukács 16-ban ezt mondja: "Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)

Bölcs vezetők és szülők értik ezt az alapszabályt. Az emberek reagálnak a felelősségre. A gyermekek is reagálnak a felelősségre. Mindannyiunknak szüksége van olyan helyre, ahol megbíznak bennünk, ahol növekedhetünk, fejlődhetünk és bizonyíthatunk magunknak. Az egyetlen módja annak, hogy megtanuld a felelősség képességét az, hogy megkapod a lehetőséget, hogy megmutathasd, milyen felelősségteljesen viselkedsz.

Annak, hogy a legjobbat kihozhassuk gyermekeinkből, része az is, hogy engedjük, hogy kudarc érje őket. Általában igyekszünk megvédeni gyermekeinket a csalódástól; ez természetes. Meg akarjuk óvni őket a hibáktól. Nem akarjuk, hogy rossz érzéseik legyenek. Ha kudarcot vallottak, gyorsan ki akarjuk segíteni őket, hogy ne szenvedjenek.

Amit azonban ilyenkor csinálunk, nem más, mint az, hogy visszatartjuk őket egy értékes lecke megtanulásától. Mindenkinek van kudarca; senki sem jó mindenben. A legfontosabb, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki sikeres-e az életben; egyszerűen meg kell tanulni, hogyan kell visszapattanni a kudarcról. Amikor nem adod meg gyermekeidnek a lehetőséget a kudarcra, azt mondod nekik: "Ez nem a te dolgod, és nem bízok benned. Nem tudod ezt kezelni, úgyhogy én fogom megcsinálni helyetted." Ez a megközelítés a gyermekeidet tőled függővé teszi.

A Biblia azt mondja a Galata 6:5-ben: "Mindannyian felelősek vagyunk a saját magaviseletünkért." (NLT fordítás) Amikor gyermekeidnek nem sikerül valami, ne engedd, hogy másokat hibáztassanak. Miért? Mert meg kell tanulnunk felelősséget vállalni tetteinkért. Ez egy hihetetlenül nagy igazság ma, mert az áldozatok nemzedékében élünk. Mindenki áldozat! Minden valaki más hibája! A Biblia azonban azt mondja, hogy mindannyian felelősek vagyunk a saját tetteinkért. Jobban járunk ha túl sokat, mintsem túl keveset bízunk gyermekeinkben.

Beszéljetek róla:

*Túl sokat teszel gyermekeidért? A te felelősségvállalásod hogyan csökkenti gyermeked saját felelősségvállalását?
*Beszéljetek néhány kudarcodról, amit te tapasztaltál meg az életed során. Hogyan segítettek ezek a kudarcok neked a növekedésben és Istennel való kapcsolatodban?
*Szerinted fontos, hogy gyermekeid megtapasztalják a kudarcot, hogy ők is megtanuljanak valamit az élet ilyen típusú leckéiből? Hogyan kezeled ezt?

Amikor végzetesen elfogy az erő, s már nincs semmiféle tartalék az újrakezdésre, hiszen a nekünk rendelt idő utolsó óráihoz, esetleg napjaihoz értünk, akkor hiába kiáltozunk URunkhoz: "Segíts rajtunk!" - keservesen megtapasztaljuk: mindennek rendelt ideje van... Istennek tetsző életet tehát nem odaát Nála kell majd megvalósítani, hanem idelenn kell MEGÉLNI... s a hívő ember tudja azt is, ez csak Istennel együtt járva lehetséges.






A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy amit kaptam Tőled, azt ajándéknak tekintsem, s szolgáljak velük a Te dicsőségedre! Ámen


Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
Péld 29,2-3

A történelem arra tanít, hogy a legkisebb hatalom is képes deformálni az embert... Sajnos, aki elé nem éltek emberséget - családban, iskolában, munkahelyen, aki a társdalomban mindig csak kitaszítottságot, az esélytelenséget éli meg -, az nagy valószínűséggel nem fog emberségesen gondolkodni, hiszen az ember szinte mindig emberi módon gondolkodik, azaz, amit kapott, azt igyekszik visszaadni: "Ha ti így, akkor én meg úgy!" -, s ehhez önigazoló ideológiát könnyen tud gyártani.

A történelem azonban arra is megtanít, hogy aki képes fölfelé nézni, s van készsége önmaga fölé hinni az Istent - s nem csak egy idealizált, torz istenképet bálványoz -, az a legnagyobb történelmi viharokban is meg tud állni egyenes derékkal, s nem torzul a "karaktere"...

Ma egy olyan világban élünk, ahol egy-két perc alatt kiderülhet az "igazság" minden "nagy emberről", de ugyanakkor a média hatalmával pillanatok alatt még a szentről is be lehet bizonyítani - a nem-gondolkodók számára(!) -, hogy az a bizonyos... akit, feddhetetlennek, példás életűnek mutatkozott, az tulajdonképpen maga az ördög... Régi hatalmi trükk, ha az egyik a másikat le akarja söpörni a politika színpadáról, akkor nem az ellenfél programját kritizálja, hanem a személyét támadja. A média bértollnokai ilyenkor előszeretettel nagyítják fel az általános emberi gyengeségeket, s írják meg "igazságaikat"... Csak a korrektség kedvéért: akik gerinctelenül kiszolgálnak egy igazságtalan társadalmi rendszert - akár a hatalmi hierarchia alján, akár annak a tetején pöffeszkednek is bársonyszékeikben -, azok között nagyságrendekkel több az alkoholista, a drogos, a korrupt, az elvált, züllött életű ember! A rendezettség/rendezetlenség az mindig egész embert érintő!

Ha valaki nem az Élet Istenére néz, Akinek rendje óvja-védi az embert is, annak a földi dolgok lesznek az "istenei", a legfontosabbak, melyek irányítják egész életét. Az ilyen ember - így volt ez Salamon király idejében is - aztán paráznákkal (maga a szó szövetségtörőt jelent!) barátkozik, s elpazarolja vagyonát... ez érvényes az anyagi megfoghatóra is, de a megfoghatatlanokra is, hiszen az ilyen ember a legnagyobb jutalmat veti el magától, hogy istenképű EMBER-ként élje le életét.






Imádkozzunk!
Hiszek URam! Légy segítségemre hitetlenségemben! Ámen



"de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited"
Lk 22,32a

A Mester - mint mindig - világosan beszél: a hit nem statikus állapot... "Törvényszerű", hogy idővel megfogyatkozik, s ez alól a "vicarius Christi/Krisztus helytartója" itt a Földön, az első pápa, az a Szent Péter, akihez imádságban, (mint közbenjáróhoz) lehet fordulni (katolikus dogmatika szerint) sem kivétel...

Ezért aztán különösen is "gyanús", ha valaki azt a képet mutatja magáról, hogy neki milyen erős a hite/bizonyossága. Vannak ilyen "szuper-hívők" ma is. Nem csak Jézus korában voltak képmutató farizeusok, akik 'oltárhoz-közel/utcasarkon-imádkozva' demonstrálták hitük nagyságát. Ők a "látványhitűek"... Manapság, amikor a gagyi-látvány, a funkció-nélküli dizájn, az eszetlen, botránkoztató performansz az "istenek", amikor az "itt és most" érzésvilága, a felszín csillogása sokak számára fontosabb a távlatban is megmaradó tartalomnál, akkor csak egyet mondhatunk: ez a látvány-(mű)világ egy hitvány-világ...

Énekeskönyvünk 383. énekében (3.vers) így találjuk: "Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik." Ennél definíciószerűbb meghatározása a VALÓSÁGNAK, szinte már nem is lehetséges!

Az egészséges hit ilyen: ritmusa van. Ideje van az Istenhez-tartozás gyermekien naiv örömének, s ideje van a hit mélyülésének, érlelődésének is; ideje van a megtartó konzervatív gondolatoknak, s ideje van az előbbre-vivő "forradalmiaknak" is. Ha nem így van/lenne, akkor sosem jut(hat)unk el az "evangélium tejétől" a felnőtt, kemény eledelig, márpedig Isten a gyarapodás, a növekedés az emelődés Istene, hiszen ezért nem hagy meg minket olyannak, amilyennek talált minket életünk bizonyos szakaszában.

A "garancia", hogy nem bukunk el végérvényesen, nem nálunk van, hanem Megváltó URunk imádságában. Ennek köszönhető, hogy az úton nem vagyunk egyedül, s sorsunk különös találkozásaiban megerősítést kapunk. Ez tartotta meg Pétert, s ez tart meg minket, mai heves-szívű Pétereket is...

Istenismeret...

Uram! Szeretnélek megérteni, de nem tudlak. Próbálom felfogni végtelenségedet, de nem sikerül. Amit tapasztalok mégis: kegyelmed naponként megújuló gazdagsága. Istenem, nem is kérek Tőled mást, mint hogy töltsd meg szívemet a Te szereteteddel, hogy életem tartalmat nyerjen, s mindennapjaimat a Te távlataidba helyezve élhessem! Ámen



"tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell... tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség"
1 Kor 8,1b-2 és 5-6a

Minden kornak megvolt a maga "tudományos" világképe, de egyik sem állíthatta, hogy az ismeret teljességével bír. Manapság a tudományosság alapkritériuma, hogy az adott tétel megdönthető legyen... Abban tehát nem lehet vita, hogy az Isten az Isten, abban viszont igen, hogy ez az Isten milyen is valójában. Nemzedékről nemzedékre kutatják az Örökkévalót, de az Ő léte kifürkészhetetlen... Pál jól tudja, hogy az ismeret az nemcsak töredékes, de könnyen felfuvalkodottá is tesz... Ezért jobb, ha valaki nemcsak az ismeretre, hanem mindenek előtt a szeretetre épít. Ez ugyanis mindenki számára érthető "tudás".

Pál nem küszködik más "istenekkel", hiszen tudja, hogy Isten csak egy létezik, Ő az Egy. Minden más erő, amit (még) nem értünk, alig vagy egyáltalán nem találunk rá magyarázatot, lehet "úgynevezett isteneknek" nevezni - mivel ez a fogalom a tudatunkban jobban lefedi az adott jelenséget - de intelligens erő csak egy van, s az az Egy maga.

Ahogyan Pál korában, ma is, se szeri se száma az isten-elképzeléseknek. Egyik elképzelés radikálisabb a másiknál, sőt vannak olyan világlátások is bőven, melyek úgy gondolják, hogy egyenesen Isten akaratának a beteljesítése, ha többit, a másképpen gondolkodókat elpusztítják... Őket nevezték/nevezik vallási fanatikusoknak.

Ahogyan a világmindenség is egy - még ha az nem is univerzum, hanem talán multiverzum -, ugyanúgy az Isten is csak Egy. Ő az, aki volt, aki van, aki lesz, azaz az Örökkévaló. Léte megmagyarázhatatlan, jelenléte - teremtett világ csodái, történelem, lelkiismeret - félreérthetetlen. Megismerésének egyetlen - eleddig leghatásosabb - útja a szeretet. Az a "fajta" , ami leginkább hasonlít az Istenhez: azaz az önfeláldozó. Aki ebben a szeretetben van, az az Istenben van, s Ő is benne (lelkében) lakozik - titokzatosan. Aki ezt éli, s átéli nap mint nap, arra mondják: istenes ember...

Kommunikációnk...

Uram! A másokkal való egységet keresem, s próbálkozásaimmal gyakran mégis egyedül maradok. Istenem, segíts engem elmélyülni Tebenned, hogy alázatosan fogadva Igédet, a Szentlélek munkája által egyértelművé váljak ne csak mások, de önmagam számára is! Ámen



Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
1 Kor 14,8-9

Az Egyház születesének napján csodás dolgok történtek... Különböző nyelvűek tökéletesen értették egymást, mások pedig elragadtatásban sosem tanult nyelveket, sőt mennyei/angyali nyelveket is beszéltek. Rekonstruálni ezt a 'születésnapot' nem lehet, de nem is kell, ahogyan mi is csak egyszer születünk erre a világra. A rendkívüliség éppen a könlegességében, a megismételhetetlenségében rejlik. Sokan mégis próbálkoznak ezzel, sőt egyesek az 'igaz hit' jelének tekintik az ún. nyelveken szólást.

'Kezdő' lelkes hívő koromban megkértem egyik kedves hittestvéremet, hogy kérje meg egyik barátját - aki állítólag nyelveken szólt -, hogy imádkozzék velem, mert nagyon szerettem volna hallani ezt a különleges 'nyelvet' - máig nem tudom, valóban nyelveken szólt-e vagy csak görögül mondta el mellettem térdelve a Miatyánkot -, de a folytonosan körültekintgető, riadt arckifejezésével egyértelművé tette számomra: ha ez a valódi nyelveken szólás, s ez ilyen félelmet kelt, akkor ez nem lehet fölülről jövő adomány, hanem valami egészen más... Egy bizonyos: azóta eltelt majd harminc év, s hiányát a keresztény közösségi életben a nyelveken szólásnak nem éreztem egyszer sem. Pál apostol a 15. fejezetben egyébként azt írja: "Aki nyelveken szól, önmagát építi." - ami azt jelzi, hogy itt elsősorban nem közösségi, hanem belső-szobás alkalomról van szó.

Sajnos ma is sokan vannak, akik a gyülekezetben nem érzik a privát-bensőséges, s a közösségi-nyilvánvaló közötti különbségeket. Így történhet meg, hogy magánéleti párkapcsolati problémája miatt elpityeredik a lelkésznő a szószéken "Testvérek, miért vagyok ilyen szerencsétlen?" vagy kiegyensúlyozatlan szexuális életéből fakadóan a lelkész a gyülekezetben folyamatosan pajzán vicceket mesél, s kétértelmű mondataival szexuális ajánlatokat tesz fiatal, csinos báránykáinak... De olyan is akad, aki küldetésében megtorpanva már csak úgy mer felmenni a szószékre, ha előtte egy-két pohár borral megerősíti magát... Sajnos nem evangélikus, s nem is keresztény-felekezeti sajátosságról van szó, hanem örök emberiről.

Ahogyan a társadalmi érintkezésnek - egész életünket átszövő kommunikációnknak - különböző szintjei vannak, hiszen különféle mélységben beszélek a hittestvéremmel, a munkatársammal, a főnökömmel vagy a beosztottammal, a papommal vagy éppen a férjemmel vagy feleségemmel; ugyanúgy különböző szintjei vannak az Isten-hitünknek is! Azt, hogy ki, miért, s mennyi ideig áll/van ott, ahol - azt egyedül az Isten tudja - Jézus Urunk óva int minket az ítélkezéstől -, az ugyanis a JóIsten hatáskörébe tartózó feladat. Ő Isten - mi emberek vagyunk, s Ő nincs rászorulva a mi ítélkező segítségünkre. Szomorú, hogy a készség az ítélkező együttműködésre még kétzer év után is megmaradt bennünk...

Ahogyan a csatába hívó trombita hangja is egyértelmű, ugyanúgy a keresztény ember kommunikációja is egyértelmű kell hogy legyen, a Mester így mondja: "A ti igenetek legyen igen, s a ti nemetek legyen nem." A világos beszéd nemcsak értelmes, de építő is - természetesen annak, "akinek van füle a hallásra", mert bármennyire is igyekezünk valamit elmondani érthetően vagy törekszünk bizonyságot tenni a szívünkben lakozó reménységről, sokan vannak, akik látván nem látnak, s hallván nem hallanak/értenek".

Levegőbe beszélni, azaz üres szavakkal rezegtetni a levegőt nemcsak a politikusok kiváltsága. Sajnos megtörténik ez szószéken éppenúgy, mint a szószék alatt, hittestvéri nyíltságban vagy párkapcsolati zártságban. Ilyenkor érezzük azt, hogy az üres szavak mennyire súlyosak! Nem árt újra és újra tudatosítanunk: Amennyire az üres fecsegés nem juttat el sehová, olyannyira repít minket az Isten felé az értelmes, bölcs, őszinte, szeretetből fakadó, isteni SZÓ...

Sors...

Uram! Add Benned megtalálnom sorsomat, hogy teljességgel élhessem életemet! Ámen



Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
Róm 9,14-16

Csöndes perceinkben olykor el-elgondolkodunk, miért sikeresek - s talán még boldogok is - egyesek, mások pedig miért olyannyira szerencsétlenek, s többnyire boldogtalanok is. Ki a hibás azokban a helyzetekben, amikor elrontott életek tucatjait látva szűk környezetünkben is sóhajosan megállapítjuk: "Itt aztán igencsak elkéne a JóIsten segítsége!" Szerencsétlenségét vajon mi okozta vagy ki? Farizeusi okoskodással kérdezzük: "Ő vétkezett vagy a szülei?"... Aztán kiderül, ahány ember, annyi sors, s mindegyik más és más. A Gondviselő Isten azért meglátogatja az apák miatt fiakat harmad és negyedízig, s látogatásában emlékeztet...Milyen egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk: Az Isten az egyik emberhez jó, a másikhoz meg rossz, de az élet ennél lényegesen bonyolultabb. Isten a ránk mért, személyes sorsunkban jeleníti meg az élet értelmét, s aki pedig az "életet" hajszolja - azaz meg akarja nyerni a világot - az nemcsak élete értelmét, de önmagát is elveszíti.

A hívő ember mindenben az Isten kegyelmét látja. A teremtett világ csodálatos sokszínűségében, a lemenő Napban, a holdfényes nyári esték tücsökciripelős szimfóniájában, emberekhez való viszonyában. Az ilyen embert nem szédítik meg a világvégét propagáló álpróféták hada, a negatív hírek médiából kényszerűen rázúdított szennyáradata sem veszi el a kedvét attól, hogy hálát adjon Istenének! Mindenért. A mindennapi kenyérért, az egészségért, a barátokért, a (házas)társért, a gyermekeiért, a munkáért, a bátorító, vígasztaló testvéri szavakért.

Aki a média-prezentálta világot éli meg valóságként, az olyan világban él, amilyen valójában nincs is! Előregyártott hírek izgalma teszi lehetetlenné, hogy örüljünk annak a valós(!) világnak, amit Isten az ember kedvére, örömére teremtett... Isten - Aki a szeretet Istene - nem "siralomvölgyet" alkotott, hanem egy csodálatos, élhető világot... Ha mégis élhetetlennek találjuk, akkor talán el kellene gondolkodnunk egy kicsit... Önvizsgálatot tartva, vajon azon az úton járunk-e, melyet Isten sorsszerűen nekünk rendelt vagy egy olyan magunkválasztotta sztrádán száguldozunk, ahol ismeretlen szavak a könyörület, az irgalom, s az igazság... s súlytalan a fogalom: Isten.

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni…” (János 4:7)

János feljegyzi: „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni”. Öt tönkrement házasság után a bizalma összezúzva, az önértékelése nulla, tehát óvatosan közeledik Jézushoz. Jézus pedig apránként, tégláról-téglára lebontja a falat, mely mögött az asszony bujkál. Amikor Jézus átjut, az asszony átformálódik. Micsoda ellentét: egy fejezettel korábban Nikodémus, egy vallási vezető éjszaka jött Jézushoz, azt sugallva ezzel, hogy nem akarta vállalni annak kockázatát, hogy megláthatják Jézussal. Miután azt mondta neki, hogy újjá kell születnie, Jézus így folytatta: „…Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy…” (János 3:21). Ezen a ponton Nikodémusnak döntenie kellett. Három tanulság van ebben a két történetben: 1) Krisztus akkor is látja benned a lehetőséget, amikor mások nem. „A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: »Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük«” (Lukács 15:2). És igazuk volt! Ez az asszony volt az első, akinek Jézus Messiásként mutatkozott be. Miért nem akkor tette ezt, amikor tanítványait elhívta, amikor János bemerítette őt, amikor megtisztította a templomot, amikor első csodáját tette, vagy amikor Nikodémus meglátogatta őt? Azért, mert Jézus nem a múltad alapján mér, hanem a benned rejlő lehetőség szerint. 2) Krisztus meg fog téged változtatni, majd arra fog használni, hogy másokat megváltoztasson. Csodálatos módon ez az asszony volt az első, aki az evangéliumot hirdette Samáriában. „…a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott…” (János 4:39). 3) Krisztusnak nincs szüksége arra, hogy megvédjék, csak arra, hogy bemutassák. „Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: »Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője«” (János 4:41-42). Ma beszélj valakinek Jézusról!





„…Én vagyok… Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene...” (2Mózes 3:6)
Manapság megszoktuk, hogy az azonnali kielégülés szempontjai szerint gondolkodjunk. Az a generáció vagyunk, akik egy ebédidő alatt elintézzük az arcfelvarrást, és közben még sms-eket is küldünk. Gyűlölünk bármire is várni. Gondolj vissza arra, amikor legutóbb várnod kellett valamire, ami „csigapostán” érkezett, vagy sorba kellett állnod egy pénztárnál. Ezek azok a helyzetek, melyekben nagyot tévedünk: elvárjuk, hogy bármit is kezdett el általunk Isten, azt fejezze is be, amíg még itt vagyunk, és láthatjuk az eredményt. Nem szeretjük, ha Ő úgy dönt, hogy valaki más által folytatja munkáját, vagy ami még rosszabb – a következő generációt használva! De Isten így dolgozik. Amikor felfed valamit előtted, az általában már egy olyan keretben van, amely már jóval azelőtt elkészült, hogy te színre léptél volna a vásznon. Isten azt mondta Mózesnek: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”. Isten ígéreteket adott Mózes ősatyáinak több száz évvel Mózes születése előtt, most pedig eljött Mózes ideje, hogy elfoglalja helyét Isten tervében. Megalázó lehet elfogadni, hogy te csak egy kis láncszem vagy egy nagy-nagy láncban, de amikor Mózes megértette ezt, akkor tudott bekapcsolódni és összpontosítani arra, ami jóval nagyobb volt, mint ő. „Nem az számít, ki ültet, az sem, ki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, együtt dolgoznak ugyanazért a célért, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja kemény munkájáért” (1Korinthus 3:7-8 NLT). Csodálatos, mi mindent tudsz elérni, ha nem az foglalkoztat, hogy ki fog a fáklyával a célba érni.




„…mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6)
Christopher Pylant szülei nem voltak hajlandók elhinni, hogy már nincs remény fiuk számára, akinél rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. A röntgenfelvételek tanulmányozása után Ben Carson idegsebész azt mondta nekik: „Semmivel sem tudom önöket biztatni”. Az anya így válaszolt: „Georgiában is ezt mondták a szakértők, de Isten elvezetett minket Baltimore-ba, és azt mondta, hogy itt van egy orvos, aki segíteni tud. Mi úgy hisszük, hogy ön ez az orvos.” „Megteszek mindent, ami tőlem telik” – felelte Carson csodáért imádkozva. Műtét közben úgy tűnt, hogy Christopher agytörzsét már teljesen felemésztette a tumor, anélkül pedig nincs igazi élet. A várószobában az orvos ezt mondta Pylantéknak: „Sajnálom, nem tudok segíteni a fiukon. Mindnyájan imádkoztunk, de időnként nem érthetjük Isten útjait”. A szülők megingathatatlanul állították: „Isten meg fogja gyógyítani a fiunkat. Mi bízunk az Ő ígéretében”. Carson csodálta a hitüket, de a lelet egyértelmű és megcáfolhatatlan volt. A kis Christopher három napig kómában volt, de tekintete fókuszált volt, és mozgásképességei javulást mutattak. Egy újabb vizsgálat után Carson ismét megoperálta a fiút, és miután eltávolított egy hatalmas rákos szövetet, és megtisztította az alatta lévő rétegeket és minden kis zugot, egyszer csak ott volt az egészséges agytörzs, eltorzultan, de sértetlenül! Egy hónappal később a szülők hazavihették a fiút, az orvossal együtt adtak hálát Istennek a csodáért. „…mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Az idegsebész ezt mondta: „Amikor kimentek aznap a kórház kapuján… fény ragyogott az arcukon, és hallottam, ahogy édesanyám újra ezt mondja nekem: »Ha kérsz valamit Istentől, és hiszed, hogy Ő megteszi… akkor Ő megteszi«.”




„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét… az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:27)
Brenda Goodline mondta el: „Egy barátom úgy döntött, hogy ideje okos kis négyéves fiával, Benjivel Krisztus befogadásáról beszélni. »Benji – kérdezte csendesen – szeretnéd befogadni Jézust a szívedbe?« Benji szép kék szemein látszott, hogy komolyan megfontolja a kérdést. Végül így válaszolt: »Nem. Nem hiszem, hogy vállalni akarok ekkora felelősséget.«” Nos, lehet, hogy nem tetszik Benji válasza, de őszinteségéért tisztelnünk kell. Ő nem csupán a tanítványság jutalmára gondolt, de belegondolt a felelősségbe is, amivel jár. Lőrinc barát, egy francia szerzetes ezt így fogalmazta meg: „Gondoljunk gyakran arra, hogy egyetlen feladatunk ezen a világon, hogy Isten tetszésére legyünk.” Képzeld el, hogy minden tetted, minden szavad és viselkedésed előtt megkérdezed magadtól: „Tetszik ez Istennek?” Mennyiben lenne más így az életed? Hogyan hatnának döntéseid a körülötted lévőkre? Jézus azt mondta: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” A keresztek nem arra készültek, hogy éljenek velük, hanem hogy meghaljanak rajtuk. Minden reggel, amikor felébredsz, kimész a fürdőszobába és belenézel a tükörbe, mondd ezt: „Ma arra kaptál elhívást, hogy meghalj az önmagadnak való kedvezésnek, az önérdeknek és az önmagad előtérbe helyezésnek.” Tom Landry, a Dallas Cowboys nevű amerikai futballcsapat híres edzője egyszer ezt mondta: „Az edző feladata az, hogy rávegye a játékosokat arra, amit nem akarnak megtenni, azért, hogy elérjék azt, amik mindig is akartak lenni.” Ez a tanítványság lényege. Sőt, Jézus egyenesen azt mondta, ha erre nem vagy hajlandó, nem lehetsz a tanítványa.

“Drága szeretett leányom, azok, akik szándékosan bántanak Engem, de ártatlanok, mert nem ismerik fel Szavamat, hamarosan a szükséges vezetésben fognak részesülni.

Mindazokhoz szólok, akik ismerik Szavam Igazságát, mely 2000 évvel ezelőtt adatott az embernek: nektek tudnotok kell, hogy miközben egymással civakodtok, lelkek milliói vesznek el. Oly sokan – akik halálos bűnben vannak – követik el ezeket a cselekedeteket a gonosz fertőzése miatt. Ha ismernék Ígéretem Igazságát az örök életről, sokan nem vennének részt ezekben a cselekedetekben.

Ha megkaptátok az Igazságot, fontos, hogy továbbra is terjesszétek Isten Igéjét. Ezt úgy kell tennetek, hogy szeretetet és tiszteletet mutattok mások élete iránt. Ez a „Ne ölj!” Parancs betartását jelenti Atyám Tízparancsolatából. Továbbá a ti kötelességetek annak biztosítása is, hogy tisztelettel bánjanak az emberi élettel, Isten dicsőségére.

Nektek emlékeztetnetek kell másokat az örök élet Ajándékára, éspedig olyankor, amikor tudjátok, hogy azoknak, akik megtagadják Istent, szükségük van a ti segítségetekre. Az imádság és az útmutatás segítsége által megmenthetitek ezeket a lelkeket. Szeretett követőim, a ti időtökből oly sokra van szükségem. Nektek a lelkek megmentésében nagylelkűeknek kell lennetek az időtökkel. Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzátok Keresztes Imahadjáratom imáit, mert ha imádkozzátok azokat, Én az elveszett lelkek millióinak megtérését ígérem.

Ne engedjetek a gonosz támadásainak, aki továbbra is folytatja ezeknek az üzeneteknek a ködösítését, hogy megtévesszen benneteket. Fogadjátok el ezeket a támadásokat olyannak, amilyenek azok valójában: a Sátán és az összes gonosz szellem kísértésének, akik bekóborolják a Földet, hogy megakadályozzák Isten gyermekeit abban, hogy elnyerjék dicsőséges örökségüket, ami várja őket.

Arra is kérlek benneteket, hogy ebben a Nagy Nap előtti végső Küldetésben a Földön, legyetek nagylelkűek és imádkozzatok azokért, akik Ellenem fordultak.

—–
Római katolikus:
“ 2018-05-06Húsvét 6. vasárnapjaKezdőének:
Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja. (Vö. Iz 48,20)Könyörgés:
Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

 

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
Amikor Péter megérkezett (Cezáreába), Kornéliusz (százados) eléje sietett, és a lábához borult, hogy hódoljon neki. De Péter fölemelte. „Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok.” Majd szólásra nyitotta ajkát és ezeket mondta: „Valóban, el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az igazságot cselekszi.”
Péter még be sem fejezte a beszédet, és a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiáradt. Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent.
Péter megszólalt: „Meg lehet-e tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?” Elrendelte tehát, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 10,25-26.34-35.44-48

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt. 6. tónus.

…
Zsolt 97,1.2-3ab.3cd-4

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből
Testvéreim!
Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van! Mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát, bűneinkért engesztelésül.
Ez az Isten igéje.
1Jn 4,7-10

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Aki szeret engem, megfogadja szavamat, * Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk.” Jn 14, 23 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Ezek az evangélium igéi.
Jn 15,9-17″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-05-06

“

A tanítványok üresen találják Jézus sírját

20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. ² Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”

³ Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. ⁴ Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. ⁵ Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. ⁶ Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. ⁷ Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. ⁸ Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. ⁹ Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.

Jézus megjelenik a magdalai Máriának

¹⁰ Ezután a tanítványok hazamentek, …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+20%3A1-10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Az örömhír eléri a többi nemzeteket is

¹⁹ Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. ²⁰ A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek^[a] is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. ²¹ Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.

²² Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába. ²³ Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. ²⁴ Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.

²⁵ Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse. ²⁶ Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.

²⁷ Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. ²⁸ Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. ²⁹ Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. ³⁰ Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek. …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+11%3A19-44&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“⁵ Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek. ⁶ Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő. ^7-8 A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”

⁹ A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)

¹⁰ Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet^[a] adott volna neked.”

¹¹ Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. ¹² Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”

¹³ Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, ¹⁴ de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”

¹⁵ „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.

¹⁶ Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”

¹⁷ Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”

Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed! ¹⁸ Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”

¹⁹ Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy! ²⁰ Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”

²¹ Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni. ²² Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön. ²³ Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják. ²⁴ Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”

²⁵ Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”

²⁶ „Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.

²⁷ Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.

²⁸ Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: ²⁹ „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?” ³⁰ Azok pedig kimentek Jézushoz.

³¹ Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”

³² De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”

³³ A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. ³⁵ A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! ³⁶ Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. ³⁷ A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« ³⁸ Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”

³⁹ Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.” ⁴⁰ Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig. ⁴¹ Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.

⁴² Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.” “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+4%3A5-42&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/05/06
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
Tóra:

“ Júda népe!
⁴ Tetteid miatt elveszíted tőlem kapott örökségedet.
Ellenségeid szolgájává teszlek,
    olyan földön, amelyet nem ismertél,
mivel magadra haragítottál,
    s haragom tüze örökké égni fog.”

…

Jeremiás könyörgése

—–

“Az ötvenedik esztendő törvénye⁸ Számolj hét szombatévet egymás után — tehát hétszer hét, vagyis 49 évet. ⁹ Ekkor a hetedik hónap 10. napján, vagyis az Engesztelő Áldozat napján fújjátok meg a sófárt az egész országban. ¹⁰ Azt az esztendőt, amely ekkor kezdődik, szenteljétek meg! Ebben az ötvenedik esztendőben hirdessetek szabadságot az egész országban, minden lakos számára! Örömünnep legyen ez a számotokra: mindenki kapja vissza a saját örökségét, ősei földjét.^[b] Minden szolga térjen haza a saját nemzetségéhez és családjához.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Leviticus+25&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—-
http://www.hebcal.com/sedrot/beharbechukotai

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-jelenkorban-elo-tanitvanyaimnak-oriasi-kuldetes-adatott/

"Ugyanaz az Isten alkot minden ajándékot minden emberben." 1 Korinthus 12:6b GW (angol fordítás alapján)

A családodban minden gyermek különböző és egyedi. Még az ikerek sem ugyanolyanok. Szülőként fel kell ismerned és értékelned kell minden egyes gyermek személyiségét.

Az 1 Korinthus 12:6b azt mondja, hogy "Ugyanaz az Istenalkot minden ajándékot minden emberben." (GW, angol fordítás alapján) Isten mindenkit különbözőnek teremtett, mert egyébként a világ hihetetlenül unalmas lenne. És sok elvégezetlen munka lenne. Ha mindannyian ugyanazt kedvelnénk, akkor sok olyan dolog lenne, amit senki sem szeretne megcsinálni, és ezek egyszerűen nem lennének elvégezve.

Honnan tudhatod, hogy mikor fogadtad el gyermeked egyediségét? Ez egyszerű: Nem ragaszkodsz ahhoz, hogy olyanok legyenek, mint te. Isten a saját képmására alkotott bennünket, és most szülőkként mi is a saját képmásunkra akarjuk formálni a gyermekeinket. Nyíltan vagy titkon azt mondjuk, hogy "Olyannak kell lenned, amilyen én vagyok. Úgy kell gondolkodnod, ahogy én gondolkodom. Úgy kell kedvelned dolgokat, ahogy én teszem. Azokban a dolgokban kellene jól teljesítened az iskolában, amelyekben én is jó voltam."

Az üzenet hangosan és tisztán hangzik a gyermek számára: " Nem lehetsz önmagad. Az egyetlen módja annak, hogy szeretetet, elfogadást vagy elismerést kapj, az, ha olyan leszel, mint anya és apa.

A gyermekek nem dolgok, hogy megformázzuk őket, hanem emberek, akiket ki kell bontakoztatni. Az életben ne az legyen a célod, hogy saját képedre formázd a gyermekeidet. A célod az legyen, hogy segíts a gyermekeidnek felfedezni, hogy Isten kinek alkotta meg őket. Isten szuverén módon azt választotta, hogy olyanoknak alkotja meg a gyermekeidet amilyenek. Olyan módon szőtte össze őket, hogy neked már nincs tennivalód velük. Amikor a gyermeked olyan dolgokat tesz, amelyek számodra annyira idegenek, hogy ezt mondod "Melyik bolygóról jöttél?", bíznod kell Isten bölcsességében és fel kell ismerned, hogy Ő pontosan tudja, hogy a gyermekeidnek és neked mire van szükségetek. Benneteket egy családban helyezett el az Ő különleges célja miatt.

Bészéljünk róla:

* A szülők számára azért nehéz feladat, hogy segítsenek gyermekeiknek felismerni az egyediségüket, mert a világban két nyomás van, ami versenyzik egymással: az alkalmazkodás és az összehasonlítás nyomása. A barátaiddal beszélj arról, hogy ezek mit jelentenek.
* Hogyan segítesz a gyermekeidnek megérteni az egyediségüket, ezen nyomások ellenére?
* Te felfogtad már a saját egyediségedet? Hogyan mutatsz példát a gyermekeid számára abban, hogy rendjén van az, ha az emberek különböznek, hogy Isten sohasem követ el hibát, és hogy mi is az Ő képmására vagyunk alkotva?

Uram! Az idő múlását az ünnepek vonzásában különösen is érzem. Add, hogy bölcsen tudjam forgatni rám bízott talentumaidat, s meglássam akaratodat naponta! Ámen

A mai nap imádsága:

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.

2 Kor 5,17-18

Felnőtt vagy gyermek, férfi vagy nő, ugyanazokat a dolgokat akarják: biztonságot, elrejtettséget, örömöt, egyszóval: az élet normalitását. Korunkat sokszor éri kritika: Ez így "abnormális" -, de amióta a világ világ, ez az elhajlás a "normálistól" mindig jelen van az ember szívében. Hiszen ha az ember normális, akkor nem veri a feleségét/családját, ha normális, akkor nem a pohár fenekén keresi a megnyugvást, ha normális, akkor örömet jelent számára a munka, ha normális, akkor nem rombol, hanem épít, ha normális, akkor nem válik szolgájává a bűnnek, s nem öl embert sem csatatéren, sem anyaméhben...

Az ember többnyire mégis úgy él, minta nem lenne normális... Múlandó drága éveit az elmúlók gyűjtögetésére szánja, egészségét, mások biztonságát is kockára téve eszelősen igyekszik megvalósítani céljait, melytől a boldogságát reméli. S ha elfogy a testi erő, ha a rozsda, a moly megharapja az embertelen áldozatot követelő "kincset", akkor derül ki, a boldogság nem a megfoghatóban, a kiélvezhetőben koncentrálódik, hanem a láthatatlan, de nagyon is jól megérezhető lélekben.

Lelki élet pedig Isten nélkül nem létezik. Aki kizárja életéből Teremtő Urát, az lelketlenné válik, aki az istenes értékek nélkül igyekszik jóvá válni, az idővel maga is belátja, hogy végső soron önzése vezérelte... Ilyenkor romkban hever a lélek, s külső segítség nélkül nincs megújulás, egyedül az Isten Szeretete képes talpraállítani, megmutatni a helyes irányt, átértékelni a múltat.

A múlt hatalma olyan erő, amit a ma embere nem akar komolyan venni, s amikor a múlt maga alá gyűri a jelent, akkor már késő. Egyre több az életvezetésében "becsődölt" ember, a kereső lélek, de nagy részük még mindig politikában, gazdasági mutatók javulásban hiszi a megoldást, s nem az Istenben. Márpedig létünk alapvető "problémáit" csak akkor tudjuk megoldani, ha visszatalálunk Ahhoz, Aki az Élet Ura... Ennek a misztikus útja a Krisztus-esemény, a kinyilatkoztatás csodája.

A test biztonságánál több a lélek bizonyossága, mely a múlt máig ható megkötöző erejét az Isten szeretetében semmivé foszlatja, s az örök emberi aggódást, mely boldogságunk mindennapi kerékkötője, felválthatja az Istennek elkötelezett, szolgáló élet, ha hajlandóak vagyunk belesimulni az Örökkévaló békítő akaratába...

A mai nap imádsága:

Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik.

1 Kor 7,27-31

Jó dolog nem egyedül ágyba bújni, s jó dolog úgy ébredni, hogy valaki mellől kelünk fel, de az tény, hogy sok párkapcsolat csak akkor tekinthető harmónikusnak, amikor mindketten alszanak... A harmónia, amire mindenki vágyakozik a statisztikák szerint csak álom marad, mert lemondani önmagunkról a másikért - életünk talán legnagyobb kihívása. Elvárásaink bőven akadnak a férjünkkel, feleségünkkel, barátunkkal, barátnőnkkel szemben, a nehézséget az adja, hogy partnerünknek is ugyanúgy vannak várakozásaik felénk, s azok mindig többnek tűnnek, mint amit mi kívánunk...

Vita nélküli, hogy Pál apostol radikális egyszerűsége hatásos megoldást kínál - de csak a végidőkre. S mivel az idők végezetének még közelítő dátumát sem tudjuk, ezért abból kell kiindulnunk, hogy ha Isten az embert férfivá és nővé teremtette, egymás segítőtársának, akkor ebbéli tervébe a Teremtőnek illik belesimulnunk... A mindent eldöntő "Hogyan?"-t sokan próbálták már szabály(ok)ba préselni, de az élet egyik legfontosabb szabálya, hogy annak törvényeit nem mi szabjuk meg, nem mi alakítjuk, hanem az élet maga, s kiváltképp annak Istene...

A hívő ember tudja, hogy lelki egyensúlyát az Isten nélkül elveszítené, ezért igyekszik Isten akaratát megismerni, s aszerint élni. Ahogyan a réten számtalan virág ékeskedik, de nem mindegyiknek ugyanaz az igénye - egyiknek a kevesebb eső, a gyengébb talaj is elégséges ahhoz, hogy virágozzék -, ugyanúgy mi emberek sem vagyunk egyformák. Amiben mégis azonosak vagyunk: Mindannyian a fény felé tartunk, s eközben igyekszünk gyümölcsöt teremni, mások hasznára élni, Isten dicsőségét valamiféleképpen, részben visszatükrözni.

Az hogy élhetünk: ajándék. Az, hogy társsal élhetünk még nagyobb ajándék, de az igazi kiváltságos ajándék, hogy az ÚRnak élhetünk, s szolgálhatunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bármit szólunk vagy teszünk - Isten mindezekért egyszer megítél minket. Aki felismeri az Isten élet-törvényeiben megnyilvánuló szankcióit, az már nem okos akar lenni, hanem bölcs, mely bölcssségét az ÚR félelme munkálja.

A mai nap imádsága:

"mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma."

A "falat kenyér" misztériuma már a múlté. A "mindennapi kenyér" manapság nem mindenkinek csak a kenyeret jelenti. Hiszen igen sokan vannak, akik teli hassal mégis éheznek: jó szóra, simogatásra, elrejtettségre, biztonságra. Luther Mártonunk helyesen állapította meg, s tanítja kátéjában, hogy az élethez nemcsak kenyér szükséges. Ő a mindennapi kenyér mellé "odatette" a házfedelet, a jó feleséget, a derék gyermekeket ruházatot és lábbelit - egyszóval: a "mindennapi" alatt az élet normalitását, a biztonságot érti.

A mindennapi kenyérhez - ahogy a munkához való jog is - alapjog, Istentől kapott. Az, hogy mégis harcolni, küzdeni kell a mindennapi kenyérért, ez azért van, mert az eredeti bűn következtében "arcunk verejtékével esszük kenyerünket", amíg csak vissza nem térünk a földbe... Melyből vétetett a mindennapi kenyér is, de mi magunk is ennek a földnek a porából vagyunk! Tehát a mindennapi kenyér Istentől való függésünket is hirdeti, s megnyilvánul benne az Isten irgalma, szeretete, amely lehajol hozzánk, amikor táplál minket. Szent és nagy dolog tehát a kenyér!

Nemcsak azért, mert alapvető élelmiszer, hanem azért, mert az összetartozás, s egyben az egymásra utaltság, a kooperáció egyetemes jelképe is. Hány ember munkája van benne, amíg az asztalunkra kerül! Ebbe bele sem szoktunk gondolni, miközben majszoljuk. Természetesnek vesszük, hogy ott van zsömlye, kifli vagy kalács formájában az asztalunkon, evidenciának vesszük a mindennapok isteni gondviselését; hogy süt a nap, no meg a pék is... S bár jóllaktunk a kenyérrel - Istennek legyen hála, hogy a jóléti világban élhetünk! -, mégis az elégedetlenség ördöge kísért minket: pazarolunk és tékozlunk: Nemcsak kenyérrel, de vízzel, energiával... Hogy mások éheznek? Az minket "jólétieket", a mobilis társadalom tagjait alig vagy egyáltalán nem érdekel. Nos, ebből akar kigyógyítani minket a Miatyánk negyedik kérése: "Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!"

Az ember örök aggodalma és kételkedése - Lesz-e holnap is mindennapi? (Ez manapság sajnos újra aktuális a mesterségesen fenntartott munkanélküliség miatt!) - miatt hajlamos arra, hogy halmozzon, mert: Mi lesz ha?... Elfogy az olaj, a szén, és egyéb természeti kincsek. A szakértők másik tábora meg azt mondogatja, egyelőre nem kell aggódni. De mi az, hogy egyelőre? Aztán hirtelen lázas gyűjtögetésbe, halmozásba kezd az ember, mivel attól fél, hogy ha kifogy, akkor majd szűkölködnie kell. A halmozás pedig épp azt erősíti, amitől fél az ember. Lehet, hogy az egyik ember spájza, raktára, bankja tele lesz, de a megmenekülés soha nem egyéni mutatvány volt, a túlélés sikere mindig a közösségi akaraton múlt.

A baj tehát mindig ott, s akkor kezdődik, amikor azzal az egy nappal - ez a mai nap is az(!) - nem elégszünk meg, amelyiket az ÚRtól tanult imádságban kérjük. Ha csak a magunk kenyérével vagyunk elfoglalva, akkor boldogok sosem leszünk, de ha a "mi" kenyerünkért, a ránk bízott közösségért - elsősorban családunk - mindennapijáért dolgozunk, akkor abból áldás fakad, mely túlárad a kisközösség határain a felebarát, a világ felé is. Kérdés már csak az: Megadjuk-e Istennek a mindennapiért járó tiszteletet vagy a magunk dolgaival való szakadatlan törédés egy sóhajos percet sem engedélyez a hála megvallására?

A mai nap imádsága:

Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.

Hippokratesz óta tudjuk: "Medicus curat, natura sanat." azaz, "Az orvos kúrál, a természet meg gyógyít". Csúcstechnológiás orvostudomány korában sincs ez másképpen: az orvos 'csak' kezel, az istenadta természetes szerek pedig gyógyítják a beteget. S ha az orvos nem természet-ellenes, akkor "az orvos maga is gyógyszer"... Mindezt tudjuk, mégis megbetegszünk, olykor végzetesen. Talán soha nem volt ennyi betegség, mint manapság, mert az is beteg, akinek nem kellett volna azzá válnia: dohányzás, mértéktelen alkoholfogyasztás, túlsúlyosság - hogy csak néhány nagyon fontosat említsünk. Korunk népbetegségei: rák, diabetes, depresszió s az egyre terjedő meddőség, pedig mind vizsszavezethetőek a stresszre. A stressz életünk motorja mindaddig, amíg terhelhetoségünk határát túl nem lépi. ... ? stressz az élet sava-borsa?mondta volt Selye János a majd Nobel-díjas kiváló professzor. S mi a stressz? A stressz definíciója - szintén csak Selye Jánostól (1907-82) - amit 1936-ban a Nature címu folyóiratban a magyar fogalmazta meg eloször. Szerinte a stressz-reakció beépített mechanizmus. Akkor lép muködésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben, ezért a stressz, védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír.

Betegek vagyunk - testben és lélekben egyaránt. Ne csodálkozzunk ezen! Ha nincs egészséges jövőkép, ha a minimális kiszámíthatóság is hiányzik: hiszen nem biztos sem a munkahely, se a jövedelem, nemkülönben a kamatokat is tisztességtelenül megemelik egyik pillanatról a másikra, akkor hogyan vállaljon valaki gyermekeket, hogyan mondjon igent az egyébként is biztos alapot igénylő egzisztencia-projektre? Nyilvánvaló következmény lesz a "mában élés" s istenített életstílus lesz a pillanathoz való ragaszkodás... mindezek együttállásában a felelősséget nem hordozni fogják, hanem hárítják, s igyekeznek kibújni alóla!

A gyógyítás az egész-ségessé válás csak akkor lehetséges, ha a hiányzó felünket is megtaláljuk. Ez pedig nem elsősorban a társ, hanem az Isten maga. Ha ezek után még társ is adatik, az már kegyelem... Kierőszakolni az Élettől semmit nem lehet, legfeljebb megerőszakolni - ennek viszont súlyos következményei vannak: magunk-csinálta sorsunkat magunknak kell elhordozni! Régi felismerés az is, hogy az idő soha semmit nem gyógyít be, legfeljebb feledteti egy kis időre a fájdalmat, a hiányt. Sebeket - s tudjuk, hogy az igazán fájóak a lelkiek - egyedül csak az Isten képes gyógyítani!

Tudták ezt a régeik, azért sóhajt a fel így a próféta is: Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok! A gyógyulás nem más, mint szabadulás. Szabadulás a következményektől, melyet a múlt okozott, az én személyes múltam, melynek irányítója én voltam. Oly sokszor magyarázzuk hibás döntéseinket önkényesen, s próbáljuk magunk is elhinni, hogy a hiba, a baj nem bennünk volt, hanem a körülményekben, pedig valójában a választás mindig rajtunk múlik! Ezért hagyatkozunk Istenünkre nap mint nap, hogy benne megnyugodva, általa s Vele megtusakodva értelmesen, életigenlően döntsünk sorsunk jövőjét illetően...





Imádkozzunk!
Teremtő URam! Felfoghatatlan számomra a Világmindenség nagysága, a szereteted, mellyel fenntartod, s kormányzod, de nem értem, hogy miért teremtettél meg minket ennyire oktalannak, hogy pusztíthatjuk, ami nem is mienk, hiszen csak néhány évtizedre kaptuk Tőled kölcsön... Istenem, légy kegyelmes Hozzánk, segíts meg minket, hogy Rád találjunk! Ámen


Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Rm 1,20a

A tudománynak nem feladata, hogy istenbizonyítékokat keressen, ahogyan a hívő ember sem arra hivatott el, hogy keresztény misszió gyanánt tudományos dolgokban "okoskodjék"... (Lásd a középkori katolicizmus bizonyos kijelentéseit!) A tudomány az ok-okozati összefüggéseket keresi, a vallás pedig azt munkálja, hogyan lehetek a holnapban jobb, mint a mában voltam.

Úgy néz ki, hogy a tudomány könnyíti, a vallás pedig nehezíti az emberek életét, de azért a kérdés mégsem ilyen egyszerű. Jó lenne, ha a tudomány automatikusan jobb emberré formálna, de önmagában a több tudás mindenkit nem tesz etikus emberé. Jegyezzük meg gyorsan, hogy az Istennel (valójában önmagunkkal) való foglalkozás sem old meg egy csapásra minden gondot. Ha valaki "megtér" Istenhez, az nem a perfektté-válás pillanata, hanem KEZDET, az első lépés az élethossziglan tartó úton, melyen Isten felé haladunk. A hívő élet "ajándéka", hogy tudjuk: soha nem vagyunk egyedül, akkor sem, ha életünk mégsem alakul úgy, ahogyan azt elterveztük vagy szeretnénk. Ezért mondhatjuk Arany Jánossal együtt "drága kincs a hit. / Tűrni és remélni megtanít"... Tudomány és hit kapcsolatáról pedig egyik kedves volt évfolyam-, s lelkésztársam konfirmandusainak a következőképpen írta kátéjában: "A hit tudás nélkül: füst, mit szél hajt erre-arra. / A tudás hit nélkül: hideg szobában kihűlt kályha."

Amikor az értelmes ember a mikro-, és makrokozmoszt kutatja, akkor nem kevesebbel, mint önmaga kicsinységével, végességgel ütközik, hiszen mindent nem ismerhet meg a világból. Csodálatos ez, s egyben elszomorító is. Csodálatos a teremtett világ számunkra végtelen nagysága, s az isteni rend "felfoghatatlansága", s elszomorító az emberi élet rövidsége... Ebbéli szomorúságunkat oldhatja, hogy reménységünk szerint egyszer Mennyei Atyánknál minden kérdésünkre választ kaphatunk, a világegyetemes nagyokra, s életünk jelentéktelenül kicsinek tűnőire is - melyek időbe és térbe zártságunk okán - számunkra mégis a legfontosabbak...

„…különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6)
Vezényelni szeretett volna, de nem volt megfelelő stílusa. A halkabb részeknél egészen összekuporodott, a hangosabb részeknél felpattant a levegőbe, és még kiabált is a zenekarra. Emlékezőtehetsége gyenge volt. Egyszer elfelejtette, hogy egy darabnál arra utasította a zenekart, hogy ne ismételjenek meg egy bizonyos szakaszt. Az előadáson ő visszalapozott az ismétléshez, míg a zenekar továbbment – ekkor leállította a darabot és kiabálni kezdett: „Állj! Nem jó! Így nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Amikor a zenekar az ő zongoraversenyét játszotta, megpróbált a zongorától vezényelni. Egyszer csak felpattant a zongoraszékről, és lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen leütött egy fiút a kórusból. Egy hosszabb finom szakasz után magasra ugrott, hogy beintsen egy harsány belépést, de nem történt semmi, mert elszámolta a ritmust, és túl korán intett be a zenekarnak. Ahogy a hallása egyre jobban romlott, a zenészek megpróbálták figyelmen kívül hagyni jelzéseit, és inkább az elsőhegedűsre figyeltek. Végül megkérték, hogy menjen haza, és hagyjon fel a vezényléssel – és ezt meg is tette. Ki volt ő? Ludwig van Beethoven. Az az ember, akit sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartanak, megtanulta, hogy senki sem lehet mester minden területen. A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak”. Tehát ismerd fel és fejleszd a te ajándékodat! Lehet, hogy ez először félelmetes lesz, főleg, ha eddig úgy élted az életed, hogy más emberek elismerését kerested, olyanokét, akik ezt nem adták meg. Hagyj fel az állandó küszködéssel azért, hogy olyan valakivé legyél, akivé nem is kell lenned! Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, ha másvalaki akarsz lenni, akkor a legnagyobb erőfeszítéssel is csak második helyezett lehetsz. Tehát légy önmagad – végül is, ki lenne erre nálad alkalmasabb?

Mielőtt megházasodsz, készülj fel!

 

„Ha valamit elhatározol, meglesz…” (Jób 22:28)
Nem az határozza meg a jövődet, hogy mások mit mondanak neked vagy rólad, hanem az, amit te mondasz magadnak, miután mások befejezték mondandójukat. A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). Az mondod: „Szeretném, ha jobb kapcsolatunk lenne, de félek megtenni az első lépést, mert ha nem válaszolnak rá, elutasítottnak fogom érezni magam.” Vagy: „Szeretnék továbbtanulni, de félek, hogy ha felveszek egy tárgyat, de nem győzöm majd a tanulást, ostobának fogom érezni magam.” Az ilyen beszédek önbeteljesítő próféciák. Amíg nem helyettesíted be a hit szavait e negatív beszédek helyére, mindig félelemben fogsz élni. Az elme olyan, mint a lélek méhe, táplálja azt a magot, amit elültettél benne, amíg el nem jön világra jöttének ideje. Ha nem akarod azt, amit a mag teremni fog, ne vesd el, vagy ne tápláld! A félelem megtöréséhez az első lépés, hogy szembenézz azokkal a gondolatokkal, melyek bajba juttattak. Ez nem könnyű feladat. Éberség kell hozzá, tudatosság, fegyelem és a gondolataid újraprogramozása a Szentírás igéivel. A gondolataid megváltoztatásával azonban az életed is elkezd majd változni. Jób azt mondja: „Ha valamit elhatározol, meglesz” (Jób 22:28). Ebben az érdekes az, hogy talán vannak idők, amikor nem tudsz hinni abban az igében, amire támaszkodtál. Ez nem baj, belső éned azt fogja elfogadni, amit folyamatosan táplálsz, és aszerint fog cselekedni. Kezdd el még ma, lakoltass ki minden negatív gondolatot, ami visszatart, és kezdd el táplálni elmédet Isten Igéjével!

Nem születünk vezetőnek, hanem azzá válunk!

„Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait?” 2Mózes 3:11 RÚF)

Miért hív el Isten olyan embereket, akik nem feltétlenül érzik magukat alkalmasnak? Hogy ne önmagukra, hanem őrá támaszkodjanak.

Amikor Isten elhívta Mózest, ő azt kérdezte: „Ki vagyok én, hogy elmenjek?” Amikor Isten elhívta Gedeont, ő így felelt: „én a legkisebb vagyok atyám házában” (Bírák 6:15). Amikor Isten elhívta Salamont, ő azt mondta: „én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz” (1Királyok 3:7). Amikor Isten elhívta Jeremiást, ő így válaszolt: „nem értek a beszédhez” (Jeremiás 1:6). Mégis nagyszerű vezetőkké váltak. Hogyan? Úgy, hogy igent mondtak Isten hívására, tanultak a hibáikból, bölcsebbé lettek, és minden nap Istenből merítettek erőt.

Nos, akár nagynak, akár kicsinek tűnik Istentől kapott megbízatásod, fel tudsz nőni hozzá. Egy énektanár egyszer azt mondta a híres amerikai énekesnek, Mary Martinnak, hogy silány hangja van, és sosem fogja sokra vinni zenei téren. Mary azonban eltökélte, hogy nem így lesz, és több mint fél évszázadon át a legnépszerűbb énekesnő volt, számos filmben és musicalben szerepelt. Eltökéltséggel és önfegyelemmel leküzdötte állítólagos hiányosságát. A görög államférfinak, Démoszthenésznek gyermekkorában olyan beszédhibája volt, ami miatt szégyellt mások előtt beszélni. De hosszú órákat töltött a tengerparton fáradhatatlanul gyakorolva, hogy leküzdje problémáját – végül ő lett kora egyik leghíresebb szónoka.

Lehet, hogy nincs veled született adottságod a vezetésre, de Isten irányítása alatt vezetővé válhatsz. Miért? Mert bár neked talán vannak korlátaid, de Istennek, aki benned él, nincsenek!

„…vegyétek fel az Isten fegyverzetét…” (Efézus 6:13)

A Samáriában zajló nagy lelki ébredés ellenére Simon, a mágus még mindig gyakorolta hivatását. „…és ámulatba ejtette Samária népét… Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket” (Apostolok Cselekedetei 8:9-11). Nos, hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Békésen együtt éltek a gonosszal? Nem! Szembeszálltak vele, hirdetve Krisztust: „Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). És Simon megtért. A jó orvos diagnosztizálja a betegséget, aztán pedig kezeli. A gonosz körülöttünk lévő erői valóságosak, és tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Emlékszel a Gadara sírboltjai között élő megszállottra, akit Krisztus meggyógyított? A benne lévő gonosz lelkek két említésre méltó dolgot tettek. Először is, így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A légió a római hadsereg kiválóan kiképzett, tökéletesen felszerelt csapategysége volt, amely a császártól kapta parancsait. Másodszor, könyörögtek Jézusnak, „hogy ne űzze el őket arról a vidékről” (Márk 5:10). Ez azért volt, mert már létrehoztak ott egy erődítményt. Látod a szellemi párhuzamot? Nem reménykedhetsz a győzelemben, ha testi fegyverekkel vívsz szellemi csatát. Ha minden problémádért a sátánt hibáztatod, az csak hárítás, de ha nem veszed észre az ő munkáját a helyzetedben, akkor tehetetlen leszel. Ahhoz, hogy harcolni és győzni tudj, tudnod kell, mivel állsz szemben. Képesnek kell lenned arra, hogy túlláss a nyilvánvalón, és meglásd a valóságot! „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13)

“Drága szeretett leányom, a Tőlem, Jézus Krisztustól, az Emberfiától való elkülönülés fájdalma sokak számára ismeretlen, de amikor eljön a nap, amikor Fényem a vége felé el fog tűnni, nyilvánvaló lesz, hogy a szenvedés milyen nyomorúságos.

 

Azoknak, akik ismernek és szeretnek Engem, tudniuk kell, hogy mit hoz a fájdalom magával, amikor a bűn korlátot képez a bűnös és Isten között. Azok, akik nem ismernek Engem, és azok, akik elutasítanak Engem, az utolsó három napos sötétség alatt meg fogják majd tapasztalni ezt az elkülönítést, amikor Isten Jelenléte már sehol sem lesz megtalálható. Csak akkor fogják végre megérteni, amikor Isten Világossága eltűnik, hogy Isten nélkül nincs élet. Mindaz, ami marad: egy üresség, egy pusztaság és sötétség.

Én vagyok a Világosság, amelyet az ember – tudtán kívül – keres a nap minden másodpercében. Mivel az ember arra törekszik, hogy békére és boldogságra találjon, mindenhol, ahol csak tudja, megpróbálja megtalálni azt. Ő arra fogja felhasználni a világ anyagi javai után való törekvéseit és a test vágyainak kielégítését, hogy igényeit kielégítse – melyeknek sohasem lehet eleget tenni- és olyan hamis vallásokat fog követni, melyek nagy személyes elégedettséget ígérnek. Ezen dolgok közül egyik sem fogja őt Isten Világosságába vinni. Még azok is, akik szellemi eszközök és tudás által keresnek válaszokat, soha nem fognak békére és válaszra találni, kivéve, ha megnyitják szívüket Isten Igaz Szeretetére.

Én mindazokhoz eljövök, akik keresnek Engem. Örömömet lelem azokban a lelkekben, akik buzgó egyszerűséggel csakis az Én Szeretetemet keresik. Az ilyen embereket elárasztom a Szentlélek Ajándékával. Ahhoz, hogy közelebb kerüljetek Hozzám, teljesen meg kell bíznotok Bennem. Csak ha átadjátok nekem akaratotokat, érezhetitek Jelenlétemet. Azoknak, akik próbálnak megtalálni Engem, de azt nehéznek találják, a következőket mondom:

Ne keressetek értelmi érveket, amikor Létezésemet próbáljátok igazolni, mert Én nem ebből a világból való vagyok. Ne vakítsátok el magatokat az örök élet létezésével szemben. Ez (az örök élet) rátok vár, feltéve, ha tudnátok bízni Bennem és megengednétek, hogy eljöjjek a szívetekbe és a lelketekbe. Meg fogom ismertetni Magam veletek. Mindaz, amit tennetek kell, hogy hívtok Engem. Nektek hamarosan hívnotok kell Engem, mert amikor Jelenlétem eltűnik a Földről, akkor lehetetlen lesz számotokra, hogy megkeressetek Engem, és a lelki fájdalomtól tehetetlenül fogtok barangolni, megpróbálva megtalálni Engem.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy hitükben erősek, és akik azt hiszik, hogy közel állnak Hozzám, tudniuk kell, hogy milyen hamar el fognak esni, ha a jövő tabernákulumaiban már sehol sem leszek megtalálható. Ha a sivárság szörnyű napja egyszer bekövetkezik, ők sírni fognak a kétségbeeséstől, és a fenevad hatalma olyan lesz, hogy sok lélek túl gyenge lesz ahhoz, hogy megtartsa Szent Szavamat.

Nektek kérnetek kell a segítségemet és meg fogjátok azt kapni. Hívjatok Engem alázatos lélekkel és Én válaszolni fogok. Kérjetek Engem, hogy védjelek meg benneteket és Én drága Véremmel borítalak be benneteket úgy, hogy semmi sem fog az Igazság ösvényén megállítani titeket, mely az örök üdvösségre vezet.

Szolgáljatok a saját értelmezésetek szerint Engem, mint ahogyan szolgálnotok kellene Engem, és nektek óvatosnak kell majd lennetek. Tegyetek úgy, ahogyan mondtam Nektek. Éljétek életeteket Szavamnak megfelelően és Én hordozni foglak benneteket. Csak becstelenítsetek meg Engem oly módon használván Szent Szavamat, ami másoknak szenvedést okoz, és akkor a Tőlem való elkülönítés legnagyobb fájdalmát fogjátok elviselni.

Jézusotok”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/ne-keressetek-ertelmi-erveket-amikor-letezesemet-probaljatok-igazolni-mert-en-nem-ebbol-a-vilagbol-valo-vagyok/

“²³ Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. … “https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+8:21-30&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/05/04
—–

“ 2018-05-05

 

húsvét 5. hét szombat

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Pál apostolt egy látomás Macedóniába hívja.
Második apostoli útja során Pál eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, és egy görög apának fiával. A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla.
Pál magával akarta vinni útitársul, és ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. Amikor aztán sorra járták a városokat, (az ott lakó testvéreknek) lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi presbiterek által hozott végzéseket. Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívek száma napról napra gyarapodott.
Mivel a Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsia-tartományban prédikáljanak, Frígián és a galaták földjén utaztak keresztül. Mízia határához érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba. Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt. Egy macedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: „Jöjj át Macedóniába, és segíts rajtunk!”
E jelenés után azonnal készen voltunk, hogy elinduljunk Macedónia felé abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 16,1-10

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Örvendezzünk Isten előtt, * az egész föld őt dicsérje. Vö. 2a. vers.
Vagy: Alleluja. 1. szám.
Előénekes: Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, * szolgáljatok az Úrnak vidámsággal.
Járuljatok színe elé, * vidám énekszóval.
Hívek: Örvendezzünk Isten előtt, * az egész föld őt dicsérje.
Vagy: Alleluja.
E: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övéi vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
H: Örvendezzünk Isten előtt, * az egész föld őt dicsérje.
Vagy: Alleluja.
E: Valóban jó az Úr, † irgalma örökké megmarad, * és hűsége nemzedékről nemzedékre.
H: Örvendezzünk Isten előtt, * az egész föld őt dicsérje.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 99,2.3.5.

ALLELUJA
Ha Krisztussal együtt feltámadtatok, * keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján! Kol 3,1 – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus kiválasztotta övéit a világból, ezért gyűlöli őket a bűnös világ.
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez:
„Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 15,18-21″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-05-05

” Heródes király üldözi a jeruzsálemi közösséget

 

12 Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait. ² Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki. ³ Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. ⁴ Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. ⁵ Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.

Pétert az angyal kiszabadítja a börtönből

⁶ A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. ⁷ Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. ⁸ „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. ⁹ Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. ¹⁰ Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.

¹¹ Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.” “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+12%3A1-11&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

” Az igazság megszabadít³¹ Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. ³² Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

³³ Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. ³⁵ A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, ³⁶ ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, ³⁷ mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. ³⁸ Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”

³⁹ Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek. ⁴⁰ De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet. ⁴¹ Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.”

Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”

⁴² Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+8%3A31-42&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/05/05
—–

“Én vagyok a világ világossága!¹² Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”

 

¹³ Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”

¹⁴ Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. ¹⁵ Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, ¹⁶ de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. ¹⁷ A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. ¹⁸ Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”

¹⁹ Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”

Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” ²⁰ Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje. “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+8%3A12-20&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

——–
https://oca.org/readings/daily/2018/05/03
—–

“¹⁹ Örökkévaló, te vagy erőm,
    erős váram, menedékem
    a veszedelem idején!
Bizony még a nemzetek is hozzád jönnek
    a föld minden tájáról,
    és ezt mondják:
„Őseink hamis isteneket örököltek,
    hazug és tehetetlen bálványokat,
    akik nem tudnak rajtunk segíteni.^[a]
20 Csinálhat-e valaki isteneket magának?
    Hiszen azok egyáltalán nem istenek!”

 

—–
http://www.hebcal.com/sedrot/beharbechukotai

VÖ.:
"A „Jézus az emberiséghez” nevezett Imacsoportokat mindenhol létre kell hozni. Ezek szerves részei lesznek az alakulatnak és Maradék hadseregem irányításának a Földön."

http://masodikeljovetel.hu/jezus-teljes-bunbocsanatert-teljes-bucsut-nyilvanit-ki

"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel..." (Efézus 6:14)


Nem kell semmi rosszat csinálnunk ahhoz, hogy a sátán támadjon. Ő ezzel tölti az idejét. Ezzel foglalkozik. A Biblia a "testvéreink vádlója"-nak hívja (Jelenések 12:10). Semmi többet nem akar, mit megtámadni azokat, akik szeretik Jézust.

Mégis sokszor a tisztátalan életünk nyitja meg a szívünk kapuját a támadásaira. Tudja, hogy ha tisztátalanság segítségével becsúsztatja a lábát a szívünk ajtaján, elvesztünk. El fog gáncsolni minket mindenféle kísértéssel, pornográfiától a filmekig, könyvekig vagy zenéig - bármi olyan dologgal, amely hatékonytalanná tesz minket a királyság befolyásolásával kapcsolatban.

Ezért nagyon fontos Pál megigazulás páncélja, mikor harcolunk a sátán erőfeszítései ellen. Efézus 6:14 arra ösztönöz minket, hívőket, hogy álljunk meg felövezve a derekunkat igazságszeretettel.

Egy római katona, aki harcba indul, mindig feltenné a páncélját, hogy megóvja a szívét. Nincs olyan katona, aki anélkül menne harcba, hogy a szívét védelmezze.

Nekünk sem szabadna. Pál azt mondja, hogy a megigazulás, a tisztaság hajtóereje, a páncélunk. Amikor Istent arra kérjük, hogy tiszta szívet és indítékot adjon, akkor a megigazulás páncélját öltjük magunkra.

A sátán fél az olyan emberektől, akiknek tiszta szíve van - nem a tökéletes emberektől, hanem azoktól, akik a helyes dolgot akarják tenni és akik az szándékaikat tisztán tartják. Azok akik a tisztaságra törekszenek nem kell, hogy féljenek a sátántól, a sátán fél tőlük.

Azért azt tudnunk kell, hogy a tisztaság nem tökéletességet jelent. Semelyikünkre nem illik ez a leírás. Isten tiszta indítékot vár el, nem tökéletes tetteket. Ez azt jelenti, hogy ha valamit rosszul teszel, helyre akarod tenni. Nem nyugodhat Isten áldása rajtad, az üzleti életeden, vagy az életed más területén, amíg komolyan nem törekszel a tisztaságra.

Például, ha megnyitod a szíved a kapzsiságra, egy jól megjárt utat fogsz követni, a rombolás útját. Ha a sátán eléri, hogy többet akarj, eléri azt is, hogy csaljál az adóbevallásoddal. El tudja érni azt, hogy tisztátalan üzleti ügyeket köss. Hagyd a szíved ajtaját nyitva büszkeségből, és a mások tetszésnyilvánítását és dícséretét fogod hajkurászni, nem Istenét.

Ez semmi jóra nem vezet. Tiszta szív nélkül, a sátánnak könnyű dolga van. Nem kell erősnek lenned, hogy megállj a sátán támadásakor, de meg kell magadat óvnod Isten megigazulás páncéljával.

Beszéljétek át

Vannak olyan területek az életedben, melyek ki vannak téve a tisztátalanságnak? Miért lehet ez? Mit tudnál ellene tenni?

Kit tudnál az életedbe hívni hogy segítsen abban, hogy felelősé tegyen, hogy olyan tiszta döntéseket hozzál, amik Jézust tisztelik?






"És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet!" (Zsoltárok 80:18)

A levegővétel azon kevés funkciók közé tartozik a testedben, amelyeket önkéntelenül hajtasz végre - de ezt is teheted akár figyelmesen is. Amikor arra figyelsz, hogy mélyen lélegezz, ténylegesen meg tudod tisztítani a testedet és az elmédet. Azáltal, hogy lassítod a légzésedet, csökkenteni tudod szíved dobbanásainak a számát
és a feszültségszintedet! A légzés egy erőteljes módja annak, hogy megerősítsd a testedet.

A tudatos, lassú levegővétel egy emlékeztető számodra, hogy szükséged van az Istennel való
közösségre, ugyanúgy, mint a levegővételre. Dávid király énekelte, hogy "élek és belélegzem Istent" (34. Zsoltár 2).

Isten tud új életet lehelni beléd és új lendületet adni erőfeszítéseidnek, hogy egészségesebbé válj. Azt mondja,
"lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR" (Ezékiel 37,6b).

Beszéljetek róla:

* Mit jelent élni és lélegezni Istent? Miért fontos ez a Dániel tervben való sikeredhez?
* Mit jelent annak az igazsága, hogy Isten képes új életet lehelni beléd, hogy erőfeszítéseid Dániel erejéhez
hasonlóvá tegyenek?
* Végy lassan öt mély lélegzetet evés előtt, hogy ez segítsen kevesebbet, de élvezetesebben enni. Próbáld ki ezt a következő étkezésed előtt! Hogy hat ez rád, és hogy érzed magad az étkezés alatt és után?

Elmúlás...

URam! Csodáidat ismertesd meg velem, hogy éljek általuk, s dicsőítselek Téged életem minden napján! Ámen



Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.
1 Pt 1,24-25a

Nincs még egy olyan könyv a világon, amely olyannyira hatással lett volna az emberiség kulturális fejlődésre, mint a Biblia. Az ószövetségi elbeszélések, történeti írások, emlékek, legendák, uralkodói propagandák, s ősi költemények megdöbbentően gazdag szövétneke hordoz számos, a civilizáció hajnaláról eredeztethető bölcsességirodalmi töredéket. Ilyen évezredeket átívelő ős-felismerés mai igénk is. Amikor tehát Péter apostol írásba foglalja/foglaltatja(?) ezt a spirituális és irodalmi zsenialitással megfogalmazott mondatot, akkor nyilvánvalóan nem saját kútfőjéből merít... S most elsősorban ne arra gondoljunk, hogy természetesen, egyszerű halászemberként és családapaként, a hétköznapok egzisztenciális küzdelmei közepette valószínűsíthető, hogy nem sok ideje maradhatott "önképzésre" -, hanem arra, hogy az elmúlás gondolata minden kor emberét izgatta, s az efféle életbölcseleti felismerések folyamatosan kísérői voltak az emberi civilizációnak...

Bizony a test, melynek számos kívánsága jól "meg-bonyolítja/bolondítja" életünket tényleg olyan, mint a mező virága - lenyűgöző, s egyben elszomorítóan múlandó is. Nincs szebb, derűsebb, mint tavasz, amikor tobzódik az életerő: földön, vízben, levegőben! Láthatóan: erdő-mező színeiben és formáiban s egyelőre láthatatlanul, de majd nemsokára hatásait érzékelve a buzgó életerőnek föld alatt és fatörzs mélyén... Ahogyan az élet szépsége az élet megújulásában nyilvánul meg, úgy az élet szomorúsága az elmúlásban érhető tetten! Mert egyszer minden a végéhez érkezik: a virág elhervad, a homokszemek leperegnek, s a "fonál is elszakad". S mi marad meg az életből? A kérdést inkább így illik feltennünk: Mi marad utánunk? Ha csak egy szép lassan elporladó test, akkor nem jól éltük az életünket! Isten ugyanis arra teremtett mindannyiunkat, hogy gyümölcsöket teremjünk: ahány virág a réten, annyiféle gyümölcs az emberéletekben...

Ókori elképzelés, hogy amikor szüleink szerelméből elindul velünk az élet, akkor az Isten az induló biológiai létet megajándékozza egy halhatatlan isteni résszel, amit mi léleknek nevezünk, s amikor elhervadunk ebben a világban, ez a lélek majd tovább él az Isten világában. A kvantumfizika "grálkehely-igazsága", hogy ami valójában "egy"-ként meg tapasztalható itt, a mi fizikai valóságunkban, az ugyanakkor jelen lehet ill. van "szubatomi szinten" a világegyetem túlsó végében, egy másik időben, egy másik térben. (Lelkünk itt van velünk, a földi valóságban, de ugyanakkor Istennél is van: mi Őbenne, Ő mibennünk!) Ez nem azt jelenti, hogy a lélek az kvantumfizikai valóság, hanem azt jelzi csupán, hogy csodás létünk megértéséhez Teremtőnk - jókedvében - adott még egy-két "briliáns" példázatot, hasonlatot...

S mi az összefüggés a bibliai és kvantumfizikai igazságok között? Mindenekelőtt az, hogy mindkettőnek az alkotója a JóIsten. S ahogyan Péter is csak hálaadással simult bele az isteni örök igazságokba, ugyanúgy mi is - ha bölcsen akarjuk számlálni napjainkat -, akkor nekünk is bele kell simulnunk az Isten örök élet-törvényeibe. Ha ellenkezünk velük, változtatni úgysem tudunk rajtuk, ha azonban elfogadjuk, akkor áldás fakad belőlük...

Érzelmeink...

Uram! Légy velem, hogy érzelmeim tüzében el ne égjek! Ámen


"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre,
és mennyire szeretném, ha már lángolna!"
Lk 12,49

Keresztény radikálisok - mert radikálisok mindenütt vannak - számára 'kedves' ige ez, sőt talán olykor-olykor még minket is megkísértett a határozottság túlfűtöttsége: Végre történjen már valami, kapja meg mindenki azt, amit megérdemel! ...Mi jók a jutalmat, a gonoszak pedig a megérdemelt büntetésüket!

Jézus, az Isten-ember (Ő valóságos Isten és valóságos ember) valóságos érzelmekkel is bírt, hiszen "Ő mindenben megkísértetett", s ebben a "mindenben" benne foglaltatnak az érzelmek is. Szavait tehát nem lehet száraz tanításként, dogmatikus definícióként értelmezni, hanem csakis úgy, mint életet védő, emberlétet javító, féltő szeretetből fakadó egyértelmű kijelentéseket. Ezek - ahogyan a mi kommunikációnkban is - iránya meglehetősen egyértelmű, mégha a tartalmával nem is értünk mindig egyet, gondoljunk csak egy szülő és tinédzser gyermeke közötti 'párbeszédre'...

Jézus szavaiban nem a pusztítás emberi öröme nyilvánul meg, hanem az ember Istenre-találásának beteljesülendő vágya fogalmazódik meg. Az ember Isten vonzásában él, s a Végső Nagy Találkozás reménységében telik a hívő ember minden napja - tegyük hozzá gyorsan: ideális esetben.

Amennyire hiányzik számunkra a szeretett társ közelsége, olyannyira kínoz minket a Istentől távol zajló életünk számtalan fonáksága. Szeretnénk az Istennel való közösséget, de testben vagyunk, s időben, ezért nehéz nekünk mindezt nemcsak megérteni, de megélni is. Isten ismer mindannyiunkat, s mindnyájunk gondolatait - éppen ezért tud majd igazságosan ítélni azon a napon. Akkor majd felcsapnak a lángok, de azok nagy valószínűséggel a vádló lelkiismeretek mennyet ostromló lángjai lesznek...

Uram! Tudom, hogy ott vagy mindenben, mégsem tudlak megfogni, s mégsem láthatlak. Add nekem, hogy lélekben megtapasztalhassalak nap mint nap, s boldogan élhessek a tetszésedre is! Ámen



Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Róm 1,20-21

Isten az Élet maga... Egészében megfoghatatlan, részleteiben lenyűgöző, titkaival folyamatosan ámulatba ejtő - az emberek többségét (úgy a háromnegyed részét) mindez mégis kevésbé hatja meg. Az Isten is akkor válik igazán kérdéssé, amikor az élet törékenységét tapasztaljuk meg: betegségben, veszteségben, hiányban, korlátainkban. Amikor életünket beborítja a bűn sötétsége, akkor értékelődik fel a Lélek fénye, amely kivezet minket nehézségeinkből. Isten hatalma és istensége mindenben megtalálható. Az apró mezei virágban, a szorgoskodó hangyák táncoló menetében, a gyermekek önfeledt kacagásában, az atomok roppant összetartó erejében, az univerzumot átfogó gravitációban - amiről azt tudjuk, hogy mindenütt ott van, de hogy mi is az valójában, arról gyakorlatilag semmit sem tudunk.

Korunk tudományos-technikai látású embere okozott eleddig a legtöbb bajt a teremtettségben, s hogy a nagy "okosságával", hogyan és mennyire rondít még bele a tökéletesnek alkotott világba - azt gyaníthatóan egyre markánsabban fogjuk tapasztalni az elkövetkezendő évtizedekben.

Az élet végső értelme nem az ember, hanem az Isten. Az ember kiteljesedését pedig nem lankadatlan törekvése - hogy ti. olyan akar lenni, mint Isten - adja, hanem az Istenben való elrejtettsége. Aki értelmesen vizsgálja a világot az rádöbben: Minden összefügg mindennel, s a legnagyobb összetartó/mozgató/megtartó erő az Isten maga. Ezért bízik Őbenne, s keresi az utakat, ahol megélheti Teremtője csodáit, hogy aztán hálát adjon ezekért a találkozásokért, s a gondviselésért, amiben része lehet.

Uram, Istenem! Szívemet tisztítsd kegyelmesen, hogy jól láthassalak Téged, a világot és önmagamat! Ámen

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet!
Példabeszédek 4,23

"Vigyázz rá, mint a szemed világára!" - sokszor halhattuk ezt a felhívást, amikor valami nagyon fontosat bíztak ránk. Nyilvánvaló, hogy a látás a legfontosabb érzékszervünk, hiszen ezen keresztül kapjuk a legtöbb információt - így tájékozódhatunk. Vannak olyanok, akiknek látása kitűnő, mégsem látnak jól, mert csak néznek... Már a görög mitológiában is a vak jós látta a jövőt, mert régi tapasztalás, hogy az igazi látáshoz több kell mint a szemünk világa. Sokan azért nem tudnak rendre helyes döntéseket hozni életük dolgait illetően, mert nem látnak tisztán, a világ csillogása akadályozza őket. Hunyorogva rövid távra sem nézhetünk, nemhogy a horizontig... Ugyanakkor a szem a felszínt látja, a szív pedig azt, ami a felszín alatt van. "Jól csak a szíveddel látsz!" - Mondja a Kisherceg.

Szív-látáshoz nem kell szemüveg, idősebb korban is kitűnően láthatunk, de látásunk elhomályosulhat, ha a kívánság ragadós harmata rászáll, átjárván szívünket, hogy szép lassan a vétkek, bűnök és mulasztások piszkát magához vonzza. Ezért mIndig a szív választása a döntő! Kimutatható, hogy döntéseink négyötödét nem az észszerűség vagy az az etika határozza meg, hanem a szívünk állapota, azaz az érzelmeink. Ezért kell őriznünk tisztaságát, mert belőle indul ki az élet!

Ha akarjuk, ha nem, idővel a világ engedetlenségének pora - észre sem veszzük - és szívünket belepi. Újra és újra a lelék tükrébe - Isten törvényébe - kell belenéznünk, hogy meglássuk magunkat, milyenek is vagyunk valójában. Ha a szabadságot magunk generáljuk, akkor többnyire szabadosság lesz belőle, ha Isten munkálja, akkor harmónia. Ezért fontos felismernünk, meg- és eltanulnunk a jézusi "magatartás-profilt". Ha befogadjuk és szívünkben forgatjuk Őt, akkor lelkünkben a Lélek kezd el munkálkodni, s létünk a teljesség vonzását érzi napról, napra, egyre jobban.

Törvényeskedés...

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)
A Biblia azt mondja, hogy a szülők olyanok, mint az íjászok, a gyermekek pedig nyilak. Szülő, íjászként az a dolgod, hogy: 1) Óvd őket a tegzedben (otthonodban)! Férje meggyilkolása után Jacqueline Kennedyt megkérdezték, tervezi-e, hogy politikai pályafutásba kezd. „Nem” – felelte ő – „minden erőmet a gyermekeimre fordítom. Ha belőlük rossz emberek lesznek, semmit sem tehetek, ami bármit is érne a nyilvánosság szemében”. Gyermekeink olyan generációban nőnek fel, ahol drogokhoz juthatnak hozzá, fegyvereket vásárolhatnak, rablókkal találkozhatnak, virtuális szexet folytathatnak, és mindezt a saját otthonukban, a számítógépükön keresztül. Ennek vészjelzésként kell hatnia rád! Azt mondod: „Én is felnőttem, ő is fel fog”. Nem! „A magára hagyott gyermek szégyent hoz szüleire… Fegyelmezd fiadat, akkor… örömöt találsz benne” (Példabeszédek 29:15,17 NKJV). De légy óvatos! Ha a gyermekeid ítélkezőnek és örömtelennek látnak, kerülni fognak, később pedig időzített bombaként robbannak. Legyen olyan az otthonod, ahol nyíltan feltehetik kérdéseiket, válaszokat kaphatnak, és életre szóló értékek formálódnak ki bennük! „Mint hős kezében a nyilak” – a „hős” azt jelenti, hogy harcolnod kell értük! 2) Helyes irányba célozz velük! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Nem szabad a széltől is óvnod őket, mert ezzel megfojtod kreativitásukat; ne áldozd fel őket anyagi javakért, és ne akard, hogy ők érjék el be nem teljesült vágyaidat! Segítsd őket, hogy felfedezzék tálentumaikat, és rájöjjenek, hogy mi Isten terve az életükre nézve, és amikor erre rájönnek, te legyél a legnagyobb biztatójuk! 3) Engedd útjukra őket! Az elengedés nehéz lehet. De könnyebb, ha tudod, hogy te az igazságot tanítottad nekik, hogy imádság óvja őket, és Isten védelme alatt állnak.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a »Mit tenne Jézus?« feliratot, a rendszámtáblán azt, hogy »Válaszd az életet!«, a hátsó szélvédőn pedig a »Gyere velem a vasárnapi iskolába!« matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.” Nyilvánvalóan a rendőr egy olyan keresztényt követett, aki nem végzett valami jó munkát Krisztus követésében. A világnak elege van az olyan emberekből, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, a polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény állomásokat hallgatnak a rádiójukon, és keresztény műsorokat néznek a tévén, keresztény ékszereket hordanak a nyakukban, keresztény filmeket vesznek a gyerekeiknek, keresztény magazinokat tartanak a dohányzóasztalon, de életüket nem hatja át Jézus élete, és nincs a szívükben Jézus szeretete. Mi a válasz? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!”

TÉGY MEG MINDENT A MEGOLDÁS ÉRDEKÉBEN!

„Menj el, békülj ki előbb testvéreddel… Békülj meg ellenfeleddel idejében…”
(Máté 5:24-25)

Nem ismerik, vagy nem fogadják el a tehetséged? Rendelkezel egy bizonyos adottsággal, de úgy tűnik, Isten nem áldja meg azt sikerrel? A titok nyitja talán ez: „Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! Békülj meg ellenfeleddel idejében…” (Máté:23-25). Ne engedd, hogy sértett egód vezessen, Isten Igéjét kövesd! Azt kérded, mi van akkor, ha az az ember, akivel gondod volt, már nem él, de még mindig felkavar a dolog? Olvasd el a következő két igehelyet: 1) „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember, buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16).  2) Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akiét pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (János 20:23). Mondd el az érzéseidet egy megbízható személynek. Imádkozz vele, nyíltan megvallva a rosszat, amit tettél, és a bűntudatot, amit érzel. Az imádság és egy támogató barát jelenléte megadhatja azt a lelki nyugalmat, amire vágysz. Dávid meggyilkoltatta Úriást, szeretőjének férjét, később a bűntudat annyira elborította, hogy Isten bocsánatáért könyörgött. De Úriás már nem hallgathatta meg bocsánatkérésért, már csaknem egy éve halott volt. Ezért Dávid Nátán prófétájának öntötte ki a szívét: „Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.” (2Sámuel 12:13). Kövesd Dávid példáját – aztán hagyd magad mögött a dolgot, és lépj tovább!

“Drága szeretett leányom, mialatt Szavam sokak fülét eléri, Én eljövök, hogy figyelmeztessem azokat közületek, akik nem fognak hallgatni Rám. Mitől féltek? Az Én Szavam lenne az, vagy azok a változások, melyeknek szemtanúi kell, hogy legyetek, miközben a megtisztulás folytatódik? Nem tudjátok, hogy Én nem hozok új Tanításokat, mert erre nincs szükség? Én csak azért kommunikálok veletek, hogy az Igazságra emlékeztesselek benneteket.

Oly sokan hiszik közületek, hogy nagyon sokat tudnak Rólam, de ti semmit sem tanultatok. Kik vagytok ti, hogy azt mondjátok, hogy Isten Szemében jobbak vagytok, mint mások, amikor Szent Szavam értelmezéséről van szó? Kik vagytok ti, hogy azt hiszitek, jogotokban áll káromolni Engem, aztán meg azt mondjátok, hogy szerettek Engem? Ti nem lesztek képesek megállítani Engem, hogy a prófétákon keresztül elérjem Isten gyermekeit. Meg kell kérdeznetek önmagatoktól, hogy miért van az, hogy gyűlölitek a Hangomat? Hogyan szerethettek Engem, amikor szétszeditek Szavaimat, amikor minden, amit teszek, azért van, hogy segítsek nektek felkészülni az Én Nagy Napomra?

Az ember nagyon gyenge. Még a jámbor lelkek is, annak ellenére, hogy erős az Irántam való szeretetük. Senki se higgye azt, hogy valaha is Elém járulhat a lelke bűnének szégyene nélkül. Egy sem méltó közületek, hogy megálljon Előttem, mégis Szeretetem Irgalmát adom nektek. Ez nem azért van, mert kiérdemeltétek ezt, hanem egyszerűen azért, mert Én úgy döntöttem, hogy megadom nektek ezt az Ajándékot.

Azoknak, akik azt állítják, hogy nagy tudással rendelkezve beszélnek Rólam és aztán a nyelvük átkával köpnek Prófétáimra, ezt tudniuk kell: A hitetek nem fog megmenteni benneteket, ha átkozzátok Isten Szavát. Az önmagatoktól hirdetett Isten iránti szeretetetek értelmetlen, ha egy gyermekét is elítélitek az Ő Színe előtt. Ti elvágjátok a köldökzsinórt, mely összeköt Atyámmal benneteket, amikor tiszteletlenséget, haragot és gyűlöletet mutattok Irántam. Amikor leköptök Engem, vakok lesztek, és sohasem fogtok látni többé. Amikor a gyűlölet szavait ejtitek ki, akkor ki lesz vágva a nyelvetek. Amikor felálltok, és az önmagatoktól hirdetett Istenről való minden ismereteteket nyilvánítjátok ki, akkor a lábatok alatt vágjátok el a fát. Amikor prófétáimról azt tartjátok, hogy gonoszak, akkor nem lesz életetek.

Az Én Szavam sohasem fog meghalni; örökké élni fog. Szavam azokat a bűnösöket fogja eltiporni, akik megpróbálnak szembeszállni Isten Irgalmával, mely ezen Üzenetek által adatik. Amennyiben ez alkalommal elutasítotok Engem, akkor elutasítjátok azt a szabadságot is, melyet akkor hozok, amikor végre Királyságomba gyűjtelek össze benneteket. Már nincs sok időtök, hogy a Nagy Nap előtt a Szememben megváltsátok magatokat. Ne pazaroljátok azt el a gőg bűne miatt. A gőg bűne volt az, mely Lucifer bukását és elszakadását okozta, és hogy a mélységbe dobatott. Mindazok, akik követik őt a gőg bűne által – a bűn, mely oly sok Istentől való elszakadást okoz –, el fognak esni, és Isten Jelenlétében sohasem fognak többé felállni.

Jézusotok”
A gőg bűne volt az, mely Lucifer bukását és elszakadását okozta és azt, hogy a mélységbe dobatott

http://igazsag-konyve7.webnode.hu
—–
Római katolikus:
“ 2018-05-04húsvét 5. hét péntek

 

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Az apostolok kihirdetik, amit a Szentlélek nevében helyesnek és szükségesnek tartottak a pogányok közül megtért keresztény testvérek számára.
Az apostoli zsinaton az apostolok és a presbiterek az egész közösséggel együtt elhatározták, hogy néhány férfit kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióchiába küldik: mégpedig Júdást, más néven Barszabbást meg Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek között. Ezt az írást küldték velük:
„Az apostolok és a presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányok közül megtért testvéreknek.
Hallottuk, hogy közülünk néhányan – megbízásunk nélkül tanítva – megzavartak titeket, és földúlták lelketeket. Ezért megállapodásra jutva, jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk néhány férfit a számunkra igen kedves Barnabással és Pállal, akik egészen a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szentelték magukat. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik személyesen, élő szóval is tudtotokra adják a következőket: A Szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek, hogy ne rakjunk rátok több terhet, mint ami szükséges. Tartózkodjatok ezért a bálványoknak bemutatott áldozati állatok evésétől, a vér és fojtott állat fogyasztásától, valamint a paráznaságtól! Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket.”
A küldötteket útra bocsátották, és ezek lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget, és átadták a levelet. A hívek örömmel olvasták a megnyugtató sorokat.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 15,22-31

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Hadd magasztaljalak, Uram, * minden nép között! 10a. vers.
Vagy: Alleluja. 2. szám.
Előénekes: Kész az én szívem, Istenem, † kész az én szívem, * hadd daloljak, hadd ujjongjak.
Kelj föl dicsőségem, † kelj föl, lantom, citerám, * hadd ébresszem így a hajnalt.
Hívek: Hadd magasztaljalak, Uram, * minden nép között!
Vagy: Alleluja.
E: Dicsőítelek a népek között, Uram, * a nemzetek előtt neked szól énekem.
Szerető jóságod felér az égig, * és hűséged a fellegekig.
Emelkedj, Istenem, az egek fölé, * és a te dicsőséged az egész föld fölé.
H: Hadd magasztaljalak, Uram, * minden nép között!
Vagy: Alleluja.
Zsolt 56,8-9.10-12

ALLELUJA
Barátaimnak mondalak titeket, mondja az Úr, * mert elmondtam nektek mindent, amit Atyámtól hallottam. Jn 15,15b – 7 b. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus új parancsolata: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!
Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.
Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 15,12-17″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-05-04

“A Szent Szellem leszáll a római hívőkre is⁴⁴ Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. ⁴⁵ A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, ⁴⁶ mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: ⁴⁷ „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” ⁴⁸ Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+10%3A44-66&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“Jézus az Atyától jött, és hozzá megy²¹ Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”

²² Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”

²³ Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. ²⁴ Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,^[a] akkor a bűneitekben haltok meg.”

²⁵ Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”

Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. ²⁶ Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”

²⁷ Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. ²⁸ Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek^[b] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, ²⁹ mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” ³⁰ Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+8:21-30&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/05/04
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html

"... „Nézd, itt a víz; mi akadályozza hát, hogy megkeresztelkedjem?”