1989. december 19.

Ó tanító Szentlélek, ne engedd, hogy lelkem összezavarodjon! Te vagy isteni Tanítóm, és Te oktattál engem, a Te ajkad tanított. Itt vagyok, hogy hallgassalak, Uram és Mesterem.

Kicsim, ne tiltakozz, ne mondj véleményt, ha megpróbáltatás ér! Egyedül az én békém, csak az Úr békéje áradjon belõled! A vita hevében adott hirtelen válasz helyrehozhatatlan hiba forrása lehet! Vedd azt, amit Szívembõl adtam neked, se többet, se kevesebbet! Abból vegyél, amit én adtam neked!
Értesz engem?

Igen Uram, mondd meg újból, Uram, ki vagy Te?

Halljad hát: Én vagyok Jézus, Isten szeretett Fia, a testté vált Ige, aki eljött, hogy közöttetek éljen. Én vagyok a te Szabadítód, aki veled beszél. ¹ Virágom, bátorság, pihenj meg Szívemen, hallgasd Szívem dobbanását, ahogy a galambét hallgattad látomásodban! ² Hallgasd! Felfoghatatlanul szeretlek benneteket! Most jobban ismersz engem, a Pantokratort! ³ Nevelõd vagyok, és meg foglak tartani a hit, a hit, a hit által. Szeretlek! A hit által, és a hitben akarlak nevelni és felemelni. Mindig fogod hallani a belsõ hangot. Összeszedettnek kell lenned, hogy hallj engem, és eljuss a szemlélõdésre. Hogy jelenlétemre emlékeztesselek, megvonom tõled kezed irányításának képességét. Fogadd el mindezt, mert tõlem való, és így tetszik nekem. Nem vetted észre, hogy minden tõlem való, amit tanultál? Mindvégig ezen az úton foglak vezetni, örvendezz tanítvány!

Elnémítottál, Uram.

Légy boldog, mert egyet sem érdemeltél meg e kegyelmek közül. Jöjj, a Szeretet szeret téged.