"A karácsony a Vatikántól Párizsig – elmarad! A Madeleine-templom oltárán Szent Anyánk, Eloise elvetélte Jézust” – így hangzik a Femen nevű, francia feminista szervezet karácsonyi üzenete, melyet Twitter-fiókjukon tettek közzé, miután egyik aktivistájuk december 20-án behatolt a párizsi Madeleine-templomba – tudósít a La Croix. A csupasz felsőtestű fiatal nő a templom főoltára előtt fotóztatta magát...

Az akció minden bizonnyal reagálás egy előző napi eseményre, december 19-én ugyanis a római Szent Péter téren letartóztatták Inna Sevcsenkót, a Femen vezetőjét. Az ukrán feminista hölgy a pólója levételével tiltakozott az ellen, hogy az egyház elítéli az abortuszt. „Christmas is canceled” (a karácsony elmarad) – kiabálta többször is, és felfedte mellkasát, melyre színes betűkkel, angolul a következő feliratot festette: „A karácsony elmarad, Jézust elvetélték.”

„A Femen topless előadási folytatódni fognak, egyik szent helytől a másikig… Mi lesz a következő helyszínünk? Isten tudja…” – írták még a Twitteren a Femen tagjai, további templomi akciókat vetítve előre mostantól karácsonyig. A Madeleine-templomban lejátszódott jelenetre a Twitteren számos elítélő komment érkezett. „Ez már nem feminizmus, ez intolerancia” – írta egy hozzászóló.

Több képviselő is kinyilvánította véleményét az esettel kapcsolatban a közösségi oldalon. Nathalie Kosciusko-Morizet, konzervatív, párizsi önkormányzati képviselő például ezt írta: „Elítélem a Femen által a Madeleine-templomban elkövetett szentségtörést. Elég a provokációból!” Rachida Dati, Párizs 7. kerületének szintén konzervatív polgármestere pedig így nyilatkozott: „A leghatározottabban elítélem a Femen által ma reggel a Madeleine-templomban elkövetett gyalázatos akciót.”

Párizs polgármestere, Bertrand Delanoë pedig közleményt adott ki, miután „meglepve és szomorúan” értesült „a Femen új, provokatív akciójáról” a Madeleine-templomban: „Elítélem ezt az esetet, mely csúfot űz a férfiak és nők egyenlőségéért folytatott nemes küzdelemből, egyet nem értést szít a párizsiak körében, és értelmetlenül megsérti számos hívő érzéseit.”

(já)

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.

Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.

„Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”

A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.

Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.

Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.

A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.

Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.

Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

„Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?”

Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.

Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.

A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.

Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!”

- Ismeretlen szerzőtől

http://idokjelei.hu/2013/12/miert-karacsony/

Répáshuta 553 lakosú község a Bükki Nemzeti Park területén, Miskolctól délre fekszik. Több barlangjában ősnyomokat találtak.


http://em.bloglog.hu/page/8/





Kisboldogasszony kápolna

Bükkszentkereszt 1277 lakosú község, Miskolctól délnyugatra, 4 kilométerre fekszik a Bükkben.
A római katolikus templom barokk Mária-oltára és a szószék a sajóládi pálos kolostorból való.
Az Üvegmúzeum négy üveghuta történeteit és termékeit mutatja be.

http://em.bloglog.hu/page/8/





Szent Kereszt felmagasztalása templom

A templom elődje egy fakápolna volt, ami az egyik vasárnapi szentmise után a hívek szemeláttára összeomlott. Az új, kőtemplom alapkövét 1800. március 3-án rakták le, és egy év múlva, 1801. húsvét vasárnapján szentelték fel a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére. Az eredetileg fából készült torony egy villámcsapás miatt elpusztult, így ezt később téglából építették újjá.

Kisgyőr 1613 lakosú község Emődtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.


http://em.bloglog.hu/page/8/

Jézus Szíve templom




Mocsolyási Sarlós Boldogasszony kápolna

Harsány 2068 lakosú község Miskolctól 12 kilométerre, délre, a Bükk keleti lankáin fekszik.
A település nevezetes épülete a XVI. századi Dézsmapince és az 1735-ben épült római katolikus templom.

http://em.bloglog.hu/page/8/




Kisboldogasszony templom

Bükkaranyos 1397 lakosú község Emődtől 8 kilométerre, északra fekszik.

http://em.bloglog.hu/page/8/





Szent László templom

Ezentúl kizárólag egyházi feladataira koncentrál a Vatikán bankjaként működő, rövidítése után IOR-ként is ismert Vallási Művek Intézete (Istituto per le Opere di Religione). Ennek részeként megszüntetik a kívülállók és laikusok számláit...

Az intézmény átfogó reformot hajt végre, amelynek egyik eleme, hogy ezentúl csak a katolikus intézetek, egyházi személyek és a Vatikán volt munkatársai számláit kezeli - a laikusok közül csupán a Szentszékhez valamilyen módon köthető diplomaták maradhatnak a pénzintézet ügyfelei, a körön kívül esőknek új bank után kell nézniük.
Az IOR-t többször vádolták már azzal, hogy sérülékenysége, támadhatósága miatt teret enged a pénzmosásnak, de a vezetőség azt állítja, a számlák megszüntetése nem biztonsági okokból történik, az intézet csupán vissza akar térni eredeti feladatához, a katolikus egyház - és azon belül a Szentszék - kiszolgálásához, semmint hogy egy közönséges bankként működjön tovább.

MTI/Magyar Kurír

Advent 4. vasárnapja (A év)

"Urunk, Istenünk érkezik: ő a dicsőség királya."

Ádventi készületed csúcspontjához közeledik.

Isten felfoghatatlanságából származnak a legnehezebb próbatételek. De ezeknek a legnagyobb a jutalma is. A 65. zsoltárban erről olvasunk: Minket, Isten, igazán próbára tettél, tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás. Vadfogó hálóba tereltél bennünket, hátunkra súlyos terheket raktál. Embereket ültettél nyakunkra, tűzön és vízen kellett átgázolnunk, míg végül is enyhülést engedtél.

Három ilyen próbatételről olvasunk a mai olvasmányokban. Kettőről nyíltan, egyről burkoltan. Az első nyílt próbatétel az Ákáznak szóló prófécia.

A jövendölés, amit Izajás próféta könyvéből olvastunk, történetileg Júda fiatal királyának szól, akit Damaszkusz királyai be akartak vonni az asszír király elleni koalícióba. Ő erre hajlamosnak mutatkozik. Csak emberi szinten akarja megoldani a jelentkező problémákat. Erre mondja el Izajás messiási jövendölését. A király politikai kapcsolataiban bízott. A válaszként kapott jövendölés lényege ez: “Istenben bízz, ne az emberileg kiszámítható koalíciókban és jövőben!”

Ez a jövendölése ma is aktuális, hiszen mindnyájunkat kísért, hogy magunk biztosítsunk a jövőnket. Igaz, ez Istentől ránk bízott feladatunk is. De hány ember ennek a jövőről való gondoskodásnak a görcsében él. Állandóan ezen törik a fejüket, ezen töprengenek, emiatt megy tönkre egészségük, emiatt lépnek le a tisztesség útjáról is. Emberhez méltó jövőt, biztonságot első helyen az Istennel kötött szövetségtől, a vele való helyes viszonyból, a gondviselésre való ráhagyatkozásból kapunk.

„Ezért az Úr maga fog nektek jelt adni: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Az angyal köszöntése váratlan volt, próbatétel volt Máriának is. De ő rövid habozás után igent mondott. Ugyan nem értem, hogy hogyan, mert ilyen még nem volt, hogy egy gyermek apa nélkül szülessék, de Istennek minden lehetséges.

A Megváltó születése – „ellenjel”, mely kizökkent minket világunkból. Nem élhetünk tétlenségben, munkálkodnunk kell, de nem nekünk kell megoldani életünket. A megoldás Istennél van, tőle kell elkérnünk, tőle kell kiimádkoznunk. Azzal a Szűzzel kell a legmélyebb kapcsolatba lépnünk, aki maga is kiállva a hit próbáját, más módon vár gyermeket, ahogyan azt az emberek megszokták.

Isten nem úgy lép be a világunkba, ahogyan azt elvárnánk. Ezt a próbatétel Józsefnek, ennek az igaz embernek is át kellett élnie. Sok álmatlan éjszakájába, töprengésébe került, amíg szembesült Isten életébe való belépésével. Bizonyára többet öregedett azokban a napokban, amikor szembesült azzal, hogy Mária gyermeket vár, és hogy nem ő a gyermek apja. Neki is megismétli Isten álmában az Ákáznak szóló próféciát. És József többé nem nyugtalankodik, nem rágja magát. Mivel igaz ember volt, nem kételkedett tovább Isten cselekvésmódjában, és szavában. Magához veszi Máriát, megtartják az esküvőt, és elkezdődik a Szentcsalád boldog élete most már a gyermek jelenlétében, a mindhármuk részéről kimondott igennel.

Isten felfoghatatlanságából származnak a legnehezebb próbatételek. De ezeknek a legnagyobb a jutalma is.

Hányszor enged meg Isten olyan próbatételeket az életben, amelyekbe úgy érezzük, belepusztulunk. De ha hűségesek maradunk, kiálljuk ezeket a próbákat, nagy lesz a jutalmunk, megerősödve kerülünk ki belőlük, stabilabb, megbízhatóbb lesz a szeretetünk, sugárzóbb lesz a lényünk.

Általában mindenki lenézi az afrikaiakat, életmódjuk egymással és mással való viselkedésük miatt. Azonban vannak józanabb országok, akik megpróbálnak tenni valamit a deviánsok , legfőképpen a buzik ellen. A melegekkel szemben nem liberálisok az afrikaiak többnyire. Ugandában sajnos enyhítettek az eredeti terveken, ahol is korábban halállal akarták büntetni a kötélre való homokosokat. Történt ez azért, mert az amerikai Barack Obama határozott és beteges tiltakozása miatt enyhítették az eredeti terveket. Most csak életfogytiglant kaphatnak a paraziták. Tavaly sajnos fel is vonulhattak ameriaki nyomásra, követve azokat az országokat, akik engedik a buzikat önreklámozni az utcákon. Nigéria azonban ettől jobb megoldást talált, hiszen őket nem tántorította el semmi a céltól a homokosok kiiktatásától. Itt halálbüntetéssel sújtják a bitangokat. Így megy ez Afrikában, reméljük a példájuk hamarosan követőkre talál nálunk is.