"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik."
Lk 11,9-10

"Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!" - ki ne ismerné ezt a mondást? Szóhasználatunk, nyelvi lezserségünk vagy a szavakban megmutatkozó eseti durvaság többet elárul titkolt bensőnkből, mintsem gondolnánk... A szó, mint Isten adománya, nemcsak kiemel minket a teremtettségből, de istenképűségünk egyik ékes bizonyítéka is: hiszen a szó - nemcsak az isteni, az emberi is, igaz ez más érvényességi körrel - teremtő hatalom! Egekbe emelhet - gondoljunk csak a szerelmesek gyengéd suttogására -, de ugyanakkor porig is alázhatja a lelket. A szó erőt adó, sőt gyógyító simogatás az áldás egyik megnyilvánulási formája lehet, de lehet életrövidítő, gyilkos indulatok hordozója is...

"Mondj egy rövid imát, s megmondom ki vagy!" Ki miért imádkozik, az számára a legfontosabb: van aki a lottó ötösért, van, aki szenvedő hozzátartozójáért, s van, aki a jövőért tusakodik. A Mester imádságra buzdító szavait azért is érdemes megfontlni, mert, amiért imádkozunk, azzá válunk. Óriási szabadságot kapott az ember - s mivel a JóIsten igazi gentleman/úriember, ezért nem szól bele rögtön az életünkbe... Ránk hagyja dolgainkat: elénk adja a jót és a rosszat is, de a választást ránk bízza. Bizony sokszor nem értjük hogyan kerültünk olyan kellemetlen helyzetbe, amilyenbe, s aztán kiderül, hogy csak a hibás döntésünk következménye ért utól minket.

Amikor Jézus az imádságra biztat, akkor nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezi a hangsúlyt. Aki minőségi, azaz istenes értékekért imádkozik, annak az élete istenképűvé formálódik. Aki pedig csak földi dolgokért könyörög, az nem veszi észre, hogy az imádságban mindent lehet kérni, nemcsak földi dolgokat - még örök életet is... Ha alaposan megvizsgáljuk a "listát", amit naponta próbálunk benyújtani Mennyei Édesatyánknak, akkor kiviláglik: Mit is kívánunk? Megnyerni ezt a földi világot vagy elnyerni a legtöbbet? A legtöbb, az emberlét horizontján is túlmutató pedig nem más, mint az Istennel való közösség...

URam! Köszönöm, hogy velem vagy minden szívdobbanásomban, s életemet megtartod. Add, hogy ne perlekedjem a körülményekért, hanem felfedezve gondviselő jóságodat szeretni tudjam mindazokat, akiket mellém rendeltél! Ámen


Jézus mondja: "Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten."
Lk 12,6

A Mao Ce-tung vezette kommunista Kína az 1958?1962 közötti időszakban hirdette meg a "Nagy lépés" programot, melynek egyik első akciója az ?Öt kártevő" elleni kampány volt. A kártevőirtásban a verebek - mint a rizstermés vélt megdézsmálói - az élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezték, hogy folyamatosan riasszák a verebeket, melyek szegények így nem tudtak leszállni, táplálkozni és pihenni. Emellett megsemmisítették a fészkeiket, összetörték tojásaikat és megölték fiókáikat. 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva ugyan kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők, de már késő volt... A túlszaporodott rovarok elpusztították a vetést, a kialakuló éhínségben legalább harmincmillió ember vesztette életét.

A "szürke kis veréb" - pedig közelről csodálatos tollazata van(!) - közönségességét jól példázzák szólásaink is: "A veréb is madár; Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek; de még a mai felszínes kommunikációban is megtalálhatóak a verebekre vonatkozó lekicsinylések - pl. "A veréb is énekesmadár, csak a levelező tagozaton végzett." Annyi bizonyos, ha egyik ember a másikat verébhez hasonlítja, akkor nem a másik kiválóságát akarja hangsúlyozni. Ha pedig valaki magát a körülményekre hatni képtelen, jelentéktelen verébnek hiszi, akkor nemcsak önértékelésével van komoly probléma, de gyaníthatóan a korszellem áldozatává is vált.

Manapság ugyanis az uniformis gondolkodást egyediségként - a szó szoros értelmében - adják el. Elhitetik, hogy egy-egy márkához hű embernek "stílusa" van, s az adott termék/csinálmány birtoklása valódi-igazi-óriási életminőséget produkál... Pedig a fogyasztói tömegbe-idomított "modern ember" így éppen megismételhetetlen személyiségét, egyediségét adja fel. (Néhány évtizedes reklám-szlogen jut itt eszembe: "Modern ember - az italunk PEPSI!")

Az önmenedzselés kísértésétől a keresztény embert sem mentes. Olykor utolér minket az élet tervezhetőségének tévképzete, s elhisszük mi is, hogy mi magunk sokkal jobban tudjuk, mire van szükségünk, mint a JóIsten. Pedig ha az ÚRIsten mindent-előrelátásába vetett hitünket elhagyjuk a tervezhető karrier sehova se vezető ígéretéért, akkor pont azt veszítjük el, ami múlandó életünk ízét adja: a Gondviselés megtapasztalását. Istennek ugyanis mindenre és mindenkire gondja van! Számon tartja nemcsak a verebeket, de a megszámolhatatlan csillagokat az égen, sőt a Világmindenség összes atomjának és még mára sem felfedezett elemi részecskéjének mindenféle energiállapotát, "mozgását, időben előre és hátra" (Newton)... S pont az emberre, akit szeretetből teremtett, arra ne lenne gondja?

Bizony hogy gondja van ránk! Bizony, hogy számol velünk! Évekkel ezelőtt meglátogattuk Felvidéken élő, az akkor 101 éves ángyikánkat, aki derűsen azt mondta: "Hát rólam meg elfeledkezett az Isten..." (nemcsak gyermekeit, de néhány unokáját is eltemette...) Nos, nem felejtkezett el róla sem Teremtője, 103 éves korában őt is magához szólította! Isten azonban nemcsak küzdelmes életünk végén vár ránk, közben is velünk akar lenni. Gondviselő jóságát ezért árasztja ránk szürkének vélt februári hétköznapjainkban is, amikor jelentéktelennek tűnő, kicsinységekben - eledelt kereső madárkák ugrándozásában is(!) - jeleket küld felénk, hogy sóhaj-imádságainkban (végre) válaszoljunk Neki...





URam! Vedd el szívemből a rossz és fájó érzéseket, hogy derűvel dícsérhesselek minden napért, amivel megajándékoztál! Ámen

    

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.
Ef 4, 26-27

Jól tudták a régiek is: "A harag rossz tanácsadó!"... Nem véletlenül tanítgattak minket is szüleink (ha túlságosan viharosan reagáltunk valamire): "Számolj el tízig, aztán szólj, s cselekedj!" Okos tanács, kár, hogy kevesen fogadják meg...

Sok bosszantó dolog van ebben a világban, de amik valóban mérgesítenek minket, azokat emberek idézik elő. Bizonnyal lehetne fokozatokat felállítani, de ha belegondolunk, ez többnyire felesleges: hiszen a kicsi dolog is lehet valakinek nagyon fájdalmas, de aki "lelki ember" az még a nagy terhet is képes méltósággal elhordozni. Igazán nehéz helyzetbe akkor kerülünk, ha valamiért arra a Valakire haragszunk, akit egyébként szeretünk... Lehet az barát, barátnő, családtag vagy éppen választott társunk... de olykor - valljuk meg őszintén - haragszunk még a JóIstenre is: "URam, hát nem ezt vártam Tőled..."

A középkori katolicizmus hét "főbűnt" állapított meg: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a jóra való restség. Sokan nem értik, hogy ezek miért is "főbűnök", ha a főbűnök önmagukban bocsánatos kisebb bűnök? Nos, azért, mert olyan negatív, jellembeli tulajdonságokat jelölnek, melyek hajlamosítanak a tízparancsolatban jelölt bűnök elkövetésére. Ezek tehát az emberi (nagy/halálos is) bűnök forrásai, melyek nem csak a bűnök szaporodását segítik elő, de belőlük más bűnök (rossz tulajdonságok, szokások) származnak...

Érdekes, hogy igénk végén álló "ördög" kifejezés a görög eredetiben "diabolo", azaz mindent "össze-vissza-dobáló". Bizony, aki haraggal fekszik, az ne csodálkozzon, ha összevisszaságra ébred, hiszen amit 'öntözünk' a lelkünkben, az növekszik! Ezért ne csodálkozzunk azon se, ha úgy a környezetünkben, mint világ-politikában hitvány embereket látunk. Nincs olyan, hogy valaki "talpig-rendes", gyöngéd, figyelmes férj és szerető családapa, de a politikai életben egy kiállhatatlan, agresszív össze-vissza hazudozó ember... Egy szíve van az embernek, ahogyan a jelleme is is csak egy van... Ezért a hívő ember önvizsgálattal fekszik, esti imájában bocsánatért könyörög, hogy ő is jó szívvel meg tudjon bocsátani nem csak szeretteinek, hanem mindazoknak is, akik vétettek ellene...

Jézus tanítása...

Uram! Add, hogy igédnek ne csak hallgatója, de megtartója is legyek! Ámen


Jézus így szólt: "Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
Mk 8,38

Nem kérdés, Jézus szavai minden korban aktuálisak -, de megválaszolandó a felvetés, vajon vannak-e korszakok, amikor egy-egy nemzedék különösen is paráznává válik? Úgy néz ki - igen. A történelemben újra és újra ránk köszöntenek korszakok, "beérnek" olyan társadalmak, amikor elmondhatjuk, bizony borulnak a közösségi értékek - többnyire a közösség érdekeire hivatkozással(!) -, s az "együtt" helyére az "én", az ego istenítése kerül. Maga a paráznaság nemcsak a szexuális tisztaság megtörését, elvetését jelenti, hanem mindenekelőtt a szövetség megszegését is. Ami eddig épp volt, az most szilánkosra tört, ami eleddig tartott, az hirtelen elszakadt.

A paráznaság, a szövetség megtagadása általában a jólét hozadéka. A szükség, a nélkülözés az embereket először közösségbe fegyelmezi, hiszen a túlélés - az ember esetében - csak közösségben lehetséges. Ilyen helyzetben sokkal "etikusabbak/haszonelvűbbek?" az emberek, ami a gyakorlatban az együttműködés nagyobb készségét jelenti. Csak ha már minden próbálkozás, még a primitív szerveződésű anarchia is csődöt mond, akkor válik igazán állattá az ember, s harcol ösztöneivel, s maradék erejével a túlélésért.

Az "ön-tudatára" ébredt ön-ző ember azt felejti el, hogy ő elsősorban Isten véges teremtménye, s arra hívatott el időben és térben, testben és lélekben, hogy tükrözze Teremtője szeretetét - hiszen az Ő képére és hasonlatosságára teremtett lény. De mit jelent Jézust szégyellni? Vajon a politikust megtérésre buzdító szó a hívő ember bátor kiállását jelenti vagy a gyöngyök disznók elé vetése klasszikus esetének megvalósulását? Egyedül az Isten tudja... Az bizonyos, hogy sem a politikusok, sem a képmutató farizeusok nem sok mindent tudtak kezdeni a Názáretivel!

Ahhoz, hogy Jézust elfogadjuk, elsősorban a szavait kell megértenünk. Kétezer évvel ezelőtt a Vele való személyes találkozás pótolta, hogy nem ismerték az Ő tanítását, de így kétezer év után a Mester tanításának megértése nélkül gyakorlatilag nem lehet Őt elfogadni - persze azért adjunk esélyt a Szentléleknek is, az Isteni Kegyelem különleges megnyilatkozásának. Aki nem ismeri Jézus beszédeit/tanítását, az bizony könnyen élmény-kereszténnyé válhat - ahogyan akad(t) is rá példa az egyháztörténelemben bőven. Aki nem érti, hogy a jézusi beszédeket nemcsak hallgatni kell, de meg is kell cselekedni (Hegyi Beszéd vége!), az azt deklarálja, hogy beszédben áll az Isten országa, nem pedig erőben... Isten országa márpedig Erő, Szeretet, és Józanság! (2 Tim 1,7)

Világok...

Isten családjában az élet tele van kihívásokkal. Ahhoz, hogy családtagként élvezni tudd helyzetedet, és betöltsd szerepedet, tisztában kell lenned három dologgal:

1) A jogaiddal. Ha Krisztusba, mint Megváltódba vetetted bizalmadat, akkor Isten megváltott családjának tagja lettél (ld. János 3:3–6). Ez azt jelenti, hogy jogod van arra, hogy befogadást, szeretetet, védelmet, tiszteletet, gondoskodást, tanítást, felkészítést és jutalmat kapj. Isten múltbeli hibáid ellenére is garantálja mindezekhez a jogot, tehát örülj neki, és fogadd el!

2) A család szabályaival. Törvényes rend nélkül az élet anarchiába torkollik. Ugyanez igaz egy családra is. El tudod képzelni, milyen lenne, ha a gyerekek vezetnék a háztartást? Nos, Isten családjában nincs demokrácia. Nincs szavazati jogod a törvényhozásban. Isten már lefektette változhatatlan alapelveit Igéjében, és ezek az elvek biztosítják, hogy áldásaiban részesülhessünk. „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

3) Kötelezettségeinkkel egymás felé. Isten arra hív, hogy elfogadd, szeresd és segítsd testvéreidet akkor is, ha önzők, éretlenek, ítélkezők és felelőtlenek. Ne feledd, hogy Isten családja „átalakítás alatt” van, de így is sokkal jobb, mint bármely más alternatíva! Részt kell venned a család életében és tevékenységeiben. A első gyülekezet tagjai naponta összegyűltek (ld. ApCsel 2:46), ezért élték túl a sátán támadásait, melyekkel elpusztításukra tört. Azzal támogatod gyülekezeted családjának életét és misszióját, ha beleadod a tizededet, a tehetségedet és az idődet. Ne csak fogyasztó legyél, hiszen „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7).

„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsidókhoz írt levél 4:15)

A jószándékú barátok néha azt mondják: „Tudom, mit érzel.” De mélyen belül azt gondoljuk: „nem, dehogy is tudod”. De Jézus tudja! Ő „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben”, így be tudja mutatni és meg tudja magyarázni érzéseinket Istennek. És meg is teszi. Amikor Jézus nevében imádkozva kiöntöd a szíved Istennek, Jézus a védőügyvédedként ezt mondja: „Atyám, tudom, mit érez ez az ember. Tudom, milyen a bűn nyomása alatt lenni. Kiállok e mellett a gyermeked mellett, akinek a segítségedre van szüksége.”

Azt mondod: „De Jézus bűn nélküli volt, akkor hogyan érezheti valóban úgy a bűnömet, ahogyan én érzem?” Ő mégis képes rá. Sőt, valójában épp a tisztasága az, ami segít abban, hogy még jobban érzékelje a bűnt. Talán egy példa segíteni fog. A mindennapi életünk tele van mikrobákkal, ott vannak mindenhol körülöttünk, sőt rajtunk is. Mivel nem steril környezetben élünk, észre sem vesszük ezeket a mikrobákat, és megtanulunk együtt élni velük. De egy kórház műtője egészen más dolog. Ott bármilyen bakteriális fertőzés valódi fenyegetést jelent, és a teljes személyzet figyelmét megköveteli. Ezért mindent sterilizálnak, ugyanis a baktériumok meg is ölhetik a beteget. A hely tisztasága nagy odafigyelést követel akár a legkisebb olyan szennyeződés meglétére is, amely életveszélyes fertőzéshez vezethet.

Tehát Jézus bűntelensége és a bűnnel kapcsolatos érzékenysége valójában fokozza azt a képességét, hogy együtt érezzen velünk. A lényeg: Jézus megértő az iránt, amivel küszködsz!






„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”






„Ha…valaki…szenved…” (1Péter 4:16)
A Biblia azt mondja: „Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén…” (1Péter 4:15-17). Amikor a Sátán azért támad rád, mert Isten akaratát cselekszed, ez bizonyos értelemben bók és a tisztelet jele. Nyilvánvaló, hogy értékes célpont vagy, és fenyegeted hatalmát. Amikor azonban saját ostobaságod miatt szenvedsz, egyetlen dolgot tehetsz: ismerd el, és bánd meg! Ne mondd, hogy a keresztyénséged miatt bántanak, amikor valójában a kotnyeleskedésed miatt ér támadás! Figyeld meg, egy mondaton belül áll a „gyilkos” és a „más dolgába avatkozó” – lásd meg az összefüggést! Ha gonoszul beszélsz valakiről, és aztán emiatt kérdőre vonnak, nem az Úrért szenvedsz, hanem a saját viselkedésed következményeit aratod. Mit tehetsz? Menj vissza, és rendezd a dolgot! Mondd ki: „hibáztam”! Nem légy álszent, ezt mondva: „Nem is értem, miért nem kedvelnek engem.” Igenis érted! Nem teheted meg, amiről tudod, hogy rossz, aztán megpróbálod igazolni magad, és hivatkozol Isten ígéreteire! Ez nem így működik. „Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén.” (1Péter 4:17). Ez pedig veled kezdődik. Isten azt mondja: „Ha helyrehozod egyedül, nem kell, hogy én igazítsalak helyre. Én csak azokat az embereket fegyelmezem, akik nem hajlandóak fegyelmezni magukat.” Ne várj arra, míg a következmények térdre kényszerítenek!







„... biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket..." (1Thesszalonika 5:14)

Egy egérke kinézett a farmház falán lévő lyukon, és teljesen kétségbe esett, amikor meglátott egy egérfogó csapdát. Amikor elmondta ezt barátainak, a csirke ezt mondta: „Bocs, barátom, ez nem az én problémám". A disznó így szólt: „Imádkozni fogok érted". A tehén nagyon elfoglalt volt, és ezt mondta: „Gyere vissza máskor!" Az egérke elcsüggedten egyedül maradt problémájával. Aznap éjjel egy mérges kígyó esett az egércsapdába, és amikor a gazda felesége odament megnézni a csapdát, megmarta őt. Az asszony for­rólázat kapott, és mindenki tudja, hogy a láz elleni legjobb orvosság a húsleves. így hát a gazda a baromfiudvarba ment a legfőbb hozzávalóért! Ahogy az asszony állapota egyre csak romlott, a szomszédok is mind összegyűltek. Az embernek le kellett vágnia a disz­nót, hogy etetni tudja őket. Végül az asszony meghalt. A temetésre olyan sokan jöttek el, hogy a tehenet is le kellett vágni a torhoz. Lám, végül mindenki így végezte!

A Biblia azt mondja: biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket,

legyetek türelmesek mindenkihez!" Csak egy dologra van szükség ahhoz, hogy bátorító lehess: hajlandóságra. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (Róma 15:1). Mielőtt úgy döntenél, hogy semmi közöd a másik ember problémájához, olvasd el ezt: „...ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi..." (1Korinthus 12:26). Nem üldögélhetsz nyugodtan, amikor valakit bántalom ér; holnap talán téged fog baj érni! Az Ige azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok..." (Galata 6:2). Amikor egyikünket fenyegetés éri, mindannyian veszélyben vagyunk. Életünk okkal van egybeszőve másokéval; mindannyian létfon­tosságú szálak vagyunk egy másik ember szőnyegében.

Világosságban járni

„Ha pedig a világosságban járunk… Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7 KJV)

A Szentírásban Isten kétszer szólt bele sötétségünkbe. Mózes első könyve első fejezetében azt mondta: „Legyen világosság!” (1Mózes 1:3). János evangéliuma harmadik fejezetében pedig Jézus kijelentette, hogy „a világosság eljött a világba” (János 3:19). Ha Istennel akarsz járni, el kell utasítanod a sötétség módszereit, és világosságban kell járnod. A gomba legjobban a sötétben nő, de ha fényt gyújtasz, elfonnyad és elpusztul. Több ez egy költői képnél – ez a lelki életünkre vonatkozó tény! Jézus azt mondta: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19). Ahogy Ester Nicholson mondja: „A titkolózás beteggé tesz. Állandóan szégyenben és bizonytalanságban élünk.” A titkolózás ideális táptalaj a bűn növekedésére, míg végül foglyul ejtenek gondolataid, tetteid és szokásaid. A sötétségben maradás csak felerősíti a titkolózás ördögi körét és a bűn rabszolgaságát. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1János 1:6 RÚF). Ha egyszer kilépsz a fényre, minden megváltozik! Valld hát meg titkos bűneidet Istennek, és ha szükséges, egy megbízható barátnak vagy lelkigondozónak, aki együtt tud imádkozni veled. Aztán Isten erejével nyerd vissza erődet, hogy legyőzhesd a bűnt, és győzelmes életet élhess. Amint fényt gyújtasz, a gomba fonnyadni kezd, szorítása enged, a szabadság hajnala felvirrad. Minden alkalommal, amikor a bűn kopog az ajtódon, azonnal hozd a világosságra. Ha ezt teszed, megtisztulsz, és közösségben lehetsz Istennel. A Biblia azt mondja: „ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

Drága szeretett leányom, az Én ellenségeim nem a hamis vallások hierarchiáján belül találhatók. Sokan e lelkek közül egyszerűen nem rendelkeznek kellő ismeretekkel, de amikor Én megismertetem Magam velük, akkor el fognak fogadni Engem. Az összes közül azok a legveszélyesebbek, akik a legnagyobb hitehagyást a háttérből fogják irányítani földi Egyházamon belül.

Nem mindenki Tőlem való, aki szolgáim öltözékét viseli; de tudnotok kell a következőt: Az Én Órám közel van, és közvetlenül Második Eljövetelem előtt a hitehagyás csapása le fog ereszkedni, és fel fogja falni földi Egyházamat. Akárcsak, mint a báránybőrbe bújt farkasok, el fogják bolondítani a világot, elhitetvén azt, hogy Isten Háza minden hitfelekezetet elfogad, beleértve azokat is, akik tagadnak Engem, Jézus Krisztust, és arról fognak benneteket meggyőzni, hogy ez az utálat a világ legnagyobb evangelizálása lesz, melyet a világ valaha is látott. És ez nyomban felkelti majd Isten Haragját. Miközben a világot és annak minden vallását beszippantják ebbe az új, hamis egyházba, szabad lesz az út számukra, hogy büszkén „kicsinosítsák” a törvénytelenség emberét.

Miközben azok, akik éberek maradnak Figyelmeztetésemre, és akik továbbra is kiállnak Szavam mellett, szenvednek, Én is erőt fogok adni nektek e szomorú esemény elviselésére. Ezek a csalók, aki becsempészték útjaikat Egyházamba, sokakat meg fognak téveszteni, és milliókat fognak továbbra is becsapni, beleértve minden Keresztény felekezetet, valamint azokat is, akik egyáltalán nem tisztelnek Engem. E csalók mindegyike a hitehagyást fogja terjeszteni, és idővel egyetlen vallást fognak kialakítani a világ számára. Egyetlen más vallást sem fognak megtűrni, kivéve az új hamis tant – a Pokol tanát. A Keresztény és a Zsidó vallás lesz az a két vallás, amelyből a Maradék ki fog alakulni.

Amikor Próféciáim majd könnyeket csalnak a szemetekbe, akkor tudni fogjátok, hogy hűségesek maradtok Hozzám, Jézusotokhoz, mert Én e Küldetésen keresztül acélidegekkel és szilárd elhatározással áldalak meg benneteket.

Nektek, két földi Tanúm, helyt kell állnotok. Álljatok ellen minden olyan kísértésnek, amelyek el akarnak benneteket távolítani Tőlem, és legyetek mindenkor állhatatosak az Irántam való szeretetetekben. Az Én Maradék Egyházam e Küldetés tagjaiból, valamint azon kívüliekből fog megalakulni. Ti, akik most elutasítjátok ezt a Küldetést, de őszintén szerettek Engem, szintén be lesztek vonva földi Maradék hadseregembe. Azon a napon, amikor ez megtörténik, ti fel fogjátok ismerni, hogy az Igazság Könyve valóban egy Mennyei Ajándék volt számotokra, hogy segítsen benneteket végső utazásotok során, mely Királyságomhoz és az Örök Élethez vezet. Csak akkor fogtok örülni, és csak akkor lesztek rettenthetetlenek, mert minden bizalmatok meglesz, amire szükség van, hogy Istennek dicsőséget hozzatok.

Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/nektek-ket-foldi-tanum-helyt-kell-allnotok/

 

—–
Római katolikus:

“ 2019-02-24

Évközi 7. vasárnapKezdőének:
Irgalmasságodban reménykedem, Uram. Szívem ujjong üdvözítő jóságod miatt; jótéteményeiért dicsőítem az Urat. (Zsolt 12,6)

Könyörgés:
Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Sámuel első könyvéből
Dávid megkíméli ellenfelének, Saul királynak életét.
Saul féltette hatalmát Dávidtól. Ezért Saul háromezer férfival, Izrael legjavával elindult, hogy felkutassa Dávidot Szif pusztájában.
Dávid tudomást szerzett Saul érkezéséről. Egy éjszaka Dávid és Abisáj megközelítették Saul táborát. Sault alva találták a táborban. Lándzsája a fejénél a földbe volt szúrva. Abner és a csapat körülötte aludt. Ekkor Abisáj azt mondta Dávidnak: „Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Lándzsával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel. Másodikra már nem lesz szükség!” Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert senki sem büntetlen, aki az Úr fölkentjére emeli kezét!”
Ezzel Dávid Saul feje mellől elvette a lándzsát meg a vizeskorsót, és eltávoztak anélkül, hogy valaki látta vagy észrevette volna őket, vagy pedig fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
Amikor Dávid a szemközti oldalra ért, jó messze megállt egy hegy tetején, úgy, hogy nagy távolság volt köztük. Dávid átkiáltott innen Saul táborába: „Nézzétek, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolga és vigye el. Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében. Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”
Ez az Isten igéje.
1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. Vö. 8a. vers.
Előénekes: Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.
Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
Hívek: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
E: Megbocsátja minden vétked, * meggyógyítja minden gyengeséged.
A pusztulástól megmenti életed, * kegyelmében és irgalmában meg is koronázza.
H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
E: Irgalmas és kegyes a mi Istenünk: * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Nem bűneink szerint bánik velünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza nekünk.
H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
E: Amilyen messze van napkelettől a napnyugat, * bűneinket olyan messze dobja tőlünk.
Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.
H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
Zsolt 102,1-2.3-4.8 és 10.12-13

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Ahogy hasonlítunk földi képmásunkhoz Ádámhoz, ugyanúgy hasonlítani fogunk égi képmásunkban Krisztushoz is.
Testvéreim!
Az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a szellemi. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való, (mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,45-49

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Új parancsot adok néktek, * szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Jn 13,34 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Legyetek irgalmasok, amint atyátok is irgalmas.
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
„Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 6,27-38″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-24

——
Görög katolikus:

“

Jézus megjelenik a tanítványainak

³⁶ Még be sem fejezték, amikor hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük, és a szokásos módon köszönt nekik: „Békesség!”

³⁷ Ettől nagyon megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valamilyen szellemet látnak. ³⁸ De Jézus bátorította őket: „Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek? ³⁹ Nézzétek meg a kezemet és lábamat! Érintsetek meg, és győződjetek meg róla, hogy valóban én vagyok az! A szellemeknek nincs sem húsa, sem csontja, de amint látjátok, nekem van.”

⁴⁰ S ezzel megmutatta nekik a kezeit és lábait. ⁴¹ De azok örömükben még mindig nem tudták elhinni, hogy valóság, amit látnak, és csak csodálkoztak. Ekkor Jézus megkérdezte: „Van itt valami ennivaló?” ⁴² Akkor adtak neki egy darab sült halat, ⁴³ s ezt Jézus a szemük láttára megette.

⁴⁴ Azután ezt mondta: „Látjátok, erről beszéltem nektek, amíg veletek voltam! Szükséges volt, hogy minden beteljesedjen, amit megírtak rólam Mózes Törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban!”

⁴⁵ Ezután megvilágosította a tanítványok értelmét, hogy értsék az Írásokat. ⁴⁶ Majd ezt mondta nekik: „Az Írásokban ez áll: a Messiásnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel fog támadni a halálból. ^47-48 Ti láttátok, hogy ez megtörtént! Tanúk vagytok erre. Ezért menjetek és az én nevemben hirdessétek mindenkinek, hogy bűneikre bocsánatot nyerhetnek. Hirdessétek, hogy térjenek vissza Istenhez, változtassák meg gondolkodásukat és akkor Isten is megbocsát nekik. Kezdjétek itt, Jeruzsálemben, és mondjátok el mindenkinek az egész világon! ⁴⁹ Én pedig el fogom küldeni hozzátok, akit Atyám megígért nektek, de amíg azt a mennyei erőt meg nem kapjátok, maradjatok itt, Jeruzsálemben!”

Jézus visszatér a Mennybe

⁵⁰ Ezután Jézus kivezette a tanítványait Jeruzsálemből, mejdnem egészen Betániáig. Ott felemelte a kezét, és megáldotta őket, ⁵¹ közben felemelkedett és eltávolodott tőlük. Így vitték fel őt a Mennybe. ⁵² A tanítványok imádták Jézust, és nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. ⁵³ Mindig a Templom területén tartózkodtak, dicsérték és áldották Istent.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+24%3A36-55&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“⁶ Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!”^[a] Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is, akik hiszünk Jézusban. E világosság által ismerjük fel Isten dicsőségét Krisztus arcán.

⁷ Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk. ⁸ Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! ⁹ Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. ¹⁰ Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Corinthians+4%3A6-10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“² Bemerítő János a börtönben hallott a Messiás tetteiről, ezért elküldte hozzá néhány tanítványát, ³ hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

⁴ Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit hallotok és láttok: ⁵ a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak föl, és a szegényeknek az örömüzenetet hirdetik. ⁶ Boldog, aki nem kételkedik bennem, hanem kitart mellettem.”

⁷ Amikor Bemerítő János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta róla az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? ⁸ Vagy talán azért, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban és palotákban laknak! ⁹ Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok, sőt, azt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! ¹⁰ Mert János az, akiről ezt mondja az Írás:

¹¹ Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb, Isten Királyságában azonban a legkisebb is nagyobb nála.

¹² Bemerítő János megjelenésétől kezdve Isten Királysága erőteljesen terjeszkedik, és sokan teljes erejükkel igyekeznek, hogy bejussanak. ¹³ Mert a Mózesi Törvény és a próféták is mindannyian addig prófétáltak, amíg Bemerítő János a színre lépett. ¹⁴ Ha készek vagytok elfogadni, akkor tudjátok meg, hogy ő az a bizonyos »Illés«, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak. ¹⁵ Akinek van füle, hallja meg!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+11%3A2-15&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Testetek a Szent Szellem temploma

¹² „Semmi sem tilos a számomra” — írtátok a leveletekben. Erre azt válaszolom: igen, de nem minden válik a javatokra! Még ha igaz is, hogy semmi sem tilos, azt azonban nem hagyhatom, hogy bármi is a szolgájává tegyen! ¹³ „Az étel a gyomornak való, a gyomor meg az ételnek” — mondjátok. Ez igaz ugyan, de Isten ezt is, azt is félre fogja tenni, és többé nem lesz szükség rájuk. Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele. Az Úr pedig gondot visel a testetekre is.

¹⁴ Isten nemcsak Urunkat, Jézust támasztotta fel a halálból, hanem minket is fel fog támasztani hatalmas ereje által! ¹⁵ Nem tudjátok, hogy testetek olyan szorosan hozzá tartozik Krisztushoz, mint az emberhez a testrészei? Ezért hát soha ne szakítsátok el testeteket Krisztustól, hogy egy prostituálttal kapcsoljátok össze! Isten mentsen, hogy ez előforduljon!

¹⁶ Vagy talán nem tudjátok, hogy ha valaki egy prostituálttal szexuálisan egyesül, akkor a testük eggyé lesz? Ahogy az Írás mondja: „a kettő egy testté lesz”.^{[a] 17} Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele.

¹⁸ Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik. ¹⁹ Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma!^[b] Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! ²⁰ Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1+Corinthians+6%3A12-20&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

A fiú, aki eltékozolta örökségét

¹¹ Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. ¹² A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add ki az örökségemet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.

¹³ Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát pénzzé tette, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan költekező életmódot folytatott, hogy hamarosan mindenét elpazarolta. ¹⁴ Miután már minden pénze elfogyott, éhínség támadt azon a vidéken, és a fiú is nélkülözött. ¹⁵ Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki felfogadta, hogy a disznónyáját őrizze.

¹⁶ A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki. ¹⁷ Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie, én meg itt halok éhen! ¹⁸ Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. ¹⁹ Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak hívjanak, de legalább hadd álljak be a béreseid közé!« ²⁰ Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”

A tékozló fiú hazatérése

„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta. ²¹ A fiú pedig ezt mondta: »Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«^{[a] 22} De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! ²³ Azután vágjatok le egy hízott borjút, hogy együtt ünnepeljünk, ²⁴ mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”

Az idősebb fiú féltékenysége

²⁵ „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot. ²⁶ Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt. ²⁷ »Hazajött az öcséd — felelte a szolga —, apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.« ²⁸ Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be. ²⁹ Ő azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat, de nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam! ³⁰ Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút!« ³¹ Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd! ³² Most gyere, ünnepeljünk, és örüljünk együtt, mert öcséd meghalt, de feltámadt! Elveszett, de megtaláltam!«””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+15:11-32&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/24

Fektess a jövőbe adakozással...

“Támogatnunk kell a hívőket, akik ilyen utakra mennek, így működve velük együtt az igazság terjesztésében." (3 János 1:8, GW fordítás)

Isten azt szeretné, ha a pénzünkkel is segítenénk terjeszteni a Jó Hírt a világban. Minden alkalommal az örökkévalóságba fektetünk, amikor a pénzünk által másokat Jézushoz vezetünk.

Amikor egy missziós útra gyűjtesz, az egy befektetés Isten Világalapjába. Amikor másoknak segítesz egy missziós útra elmenni, az is egy befektetés Isten Világalapjába.

Ebbe az is beletartozik, amikor arra használod a pénzed, hogy a barátaidat bátorítod, helyezzék a bizalmukat Jézusba. A Lukács 16:9 azt mondja: "Használd a világi forrásaidat mások javára és arra, hogy barátokat szerezz. Így, amikor a földi javaid elmúlnak, ők üdvözölni fognak téged az örök otthonodban (NLT fordítás).

Képzeld el, amikor meghalsz és a Mennybe jutsz, a barátaid fognak köszönteni és ezt mondják majd: "Köszönöm, hogy belém fektettél. Miattad vagyok a Mennyben! Nem csak az életben, hanem az örök létben is a barátod vagyok. A Mennyben vagyok, mert te tényleg törődtél velem. Vettél nekem egy Bibliát. Vettél egy jegyet egy programra. Adtál egy keresztény könyvet."

Mások ezt fogják mondani: "Arra költötted a pénzed, hogy segíts a Jó Hírt terjeszteni a falumban, és úgy, hogy nem is láttál minket előtte. Mivel adtál, most én is Krisztus követője lettem. Miattad vagyok a Mennyben!"

A pénzed felhasználásának legjobb módja az, hogy segítesz másoknak Jézust megtalálni. Te hogyan fogsz Isten Világalapjába fektetni? Missziós útra mész? Vagy támogatsz valakit anyagilag, hogy ő mehessen el? Fogsz adakozni azért, hogy a barátaid hallhassanak Jézusról?

Beszéljetek róla

• Milyen áldozatokat hozhatsz annak érdekében, hogy többet fektethess be Isten Világalapjába?
• Szerinted mit jelent arra használni a pénzed, hogy a barátaidat bátorítod, hogy Jézusba vessék a bizalmukat?

"Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" (Zsoltárok 62:9)

A szeretet érzés, de egyben cselekedet is.

Mit tehetsz az érzéseiddel, amikor csalódást élsz meg egy kapcsolatban? Nem nyomhatod el ezeket, mert akkor egyszerűen csak máshol bukkannának elő. Meg kell bíznod Istenben, és elmondani neki a problémáidat, mert ő a te oltalmad.

Mondd el neki, ha dühös vagy csalódott vagy, vagy ha nem érzel semmit. Azokban az időszakokban, amikor egyáltalán nem érzel már semmit, mintha elveszett volna belőled a szeretet, menj oda Istenhez, mondd el neki - azután bízz benne. A Zsidók 10:23-ban ezt tanítja nekünk az Ige: "A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett." És ő megígérte, hogy a szeretetével tölti meg a szíveinket.

A szeretet érzés, de egyben cselekedet is. Ezért amikor elveszíted a szeretet érzését valaki iránt, lépj előre és szeresd cselekedetekkel. Ez majd segít abban, hogy a szeretet érzése is újra feléledjen. Ez vajon képmutatás? Nem, ez az emberi lét része. Mindannyiunkkal előfordul időnként, hogy elveszítjük a szeretet érzését. Általában akkor történik ez, amikor úgy döntünk, hogy inkább együtt élünk egy problémával, ahelyett, hogy kibeszélnénk vagy nyíltan szembenéznénk vele.

Kezdd azzal, hogy elmondod Istennek az érzéseidet a problémával kapcsolatban. Ha ezt teszed, Ő erőt ad neked ahhoz, hogy beszélj erről azzal is, aki felé a szereteted meghidegült. Mindeközben Isten el fogja kezdeni helyreállítani benned a szeretet érzését az illető iránt. Úgy tesz, ahogy a Jeremiás Siralmai 5:21 mondja: "Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"

Ez az én imádságom is érted. Akár férj vagy feleség vagy, aki szeretne megszabadulni a csalódottságtól vagy félreértésektől, akár egy közeli barátoddal vannak megoldatlan ellentéteid - én azért imádkozom, hogy Isten kezdje el visszahozni az örömet az életedbe. De ez egy folyamat, ami úgy kezdődik, hogy megbízol Istenben és elmondod neki az érzéseidet.











"Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik." (Mt. 5:18)

Talán hallottad már mikor valaki azt mondta: "Én bízok Jézusban, de a többiekben nem, akik a Bibliát írták". Van egy kis probléma ezzel a logikával.

Jézus bízott a Bibliában - minden szavában! Azt tanította, hogy a Biblia egy egyedi könyv, mindegyik másik felett való.

Jézus azt mondja a Mt 5:18-ban: "Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik."

Jézus azt mondja, hogy a Biblia meglesz az idők végezetéig. Be fogja tölteni a bilágban, amit Isten akar, hogy betöltsön. A János 10:35-ben így szól Jézus: "az Írást nem lehet érvénytelenné tenni". Jézus hirdette a Biblia igazságát. Mikor Jézus a Biblia hitelességéről beszél, hallgatnunk kell rá.

Mikor Jézus a Bibliáról beszél az embereknek, gyakran alapozza a vitákban az érveit a Biblia igazságaira, egy egyszerű mondatra vagy csak egy szóra a Bibliából. Ő elhitte minden egyes mondatát, a Biblia minden egyes szavát. Tehát, ha bízok Jézusban, akkor miért ne bíznék a Bibliában?

Mikor Jézus a Bibliáról beszél, nem úgy teszi, mint egy versről vagy történelemről. Ő úgy tekintett a Bibliára, mint valamire, ami életeket változtat meg. A Lukács 11:28-ban azt mondja: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." Jézus nem csak azt akarja, hogy olvassuk a Bibliát. Azt a versekkel és történelem könyvekkel kell csinálni. Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk a Bibliának. Ezt kell tenned mindennel, amit a világmindenség alkotója ír!

Mikor Jézus a Bibliáról beszél, úgy tette, mintha az emberek és események valósak lennének benne. Az összes próféciáról úgy beszélt, mintha igazak lennének. Úgy beszélt Dánielről, mintha élt volna. Jézus hitt Noéban és mindenben az özönvíz kapcsán. Hitt Ádámban és Évában. Jézus hitt Sodoma és Gomora városának tragédiájában. Hitt Jónásban, és, hogy egy nagy hal lenyelte.

Jézus hitt a Biblia legvitássabb történeteiben, különösen Noéban, Ádámban és Évában, Sodoma és Gomora történetében és Jónásban. Azok az emberek, akik úgy vélik, a Biblia csupán jó sztorikból áll, amik valójában meg sem történtek, általában ezt a 4 történetet hozzák fel.

Ha Jézus tényleg hitt Jónásban, akkor nekem is kéne. Nem tudom, hogy alkotott Isten egy halat, ami le tudott nyelni egy fickót, de megtette.

Hiszek a Bibliában, mert Jézus is ezt tette.

-Beszéljetek róla-
Van olyan rész a Bibliában, amit nehéz elhinned? Miért?
Mit gondolsz, Isten mit akar elérni az életedben az Ő Szava által?

A harag a szívedben kezdődik





A hűség egy ritka képesség

A mai nap imádsága:

Jézus mondja: "S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."

Mt 10,42

Csak egy pohár víz? Ez annyira nagy dolog lenne?... A Mester szerint igen. Ha jól belegondolunk, akkor ez az egyszerű cselekedet túlmutat(hat) önmagán. A víz ugyanis nemcsak napi létszükséglet, de az élet ősi, egyetemes szimbóluma is. Iskolában korán megtanultuk, hogy a nagy civilizációk, a ma is ámulatba ejtő kultúrák folyóvizek mellett jöttek létre: Nílus, Tigris-Eufrátesz köze...

A pohár víz adásának jelentéktelennek tűnő aktusa itt komoly üzenettel bír. Azt jelenti, hogy aki egy pohár vizet is megoszt embertársával, az életét osztja meg! Mai, élvezeti "Coca-Cola-társadalmunk"-ban még mindig nem alapelv a pohár víz megosztásáig terjedő igazságosság. Keményem fizetni kell azért is, ami ingyen járna! Ahogyan a madárkák és őzikék nem fizetnek a patak vizéért, ugyanígy az embernek is ingyen járna az, amit ingyen ad a JóIsten... A világ vízhálózatának több mint 80%-a(!) magánkézben van, tehát nem állami felügyelet alatt áll; és nincs is 1,5 milliárd(!) embernek egészséges ivóvize... Ugyanígy, amikor pénzhiányra hivatkoznak oktatásban, egészségügyben, szociális ellátásban - nemkülönben közbiztonság területén -, akkor nemcsak a jelenünket szűkítik, de a jövőt is (meg)lopják, hiszen gyermekeink, leendő unokáink életminőségét korlátozzák!

Amíg az ember nem jut el addig a pohárvízegyszerűségű-felismerésig, hogy a víz mindenkié, a Föld mélyében rejtőző ásványanyag-kincsek minden ember tulajdona - nem csak egyes kiváltságosoké -, amíg nem válik nyilvánvalóvá, hogy a napfény, a Föld nemcsak az emberé, hanem minden élőé is, addig hamis ideológiákkal képesek leszünk egymást elpusztítani. Majd ha az a szeretet buzgólkodik a tanítványokban is, mint a Mesterben, akkor talán utolérjük erkölcsös életben, döntéseink moralitásában azt a színvonalat, amit mai tudományos technikai színvonal elvárna. Eladdig azonban, amíg a csúcstechnológiát arra használjuk, hogy minél pontosabban, s gyorsabban öljük meg vele felebarátunkat, semmit nem értünk Istenből, s csak teremtményi múlandóságunk erejét istenítjük...

Egy pohár víz, amiben benne van az egész élet... Milyen szomorú, hogy miközben szomjazzuk az életet, a halállal, önpusztító dolgainkkal elégítjük meg magunkat. A hívő ember hivalkodás nélküli élete azonban arról szól, hogy naponta vissztér a Forráshoz, éltető megújító Krisztusához, hogy ezáltal életet nyerjen, s osszon meg...

A mai nap imádsága:

Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.

Jn 7,24

"Az első benyomásnak sosincs második esélye."- tartja az egyik német szólás. Nincs ember, aki ne a jobbik, a szebbik oldalát akarná mutatni olyan találkozásokban, amelyek számára nagyon fontosak. Különösen is látványos ez a tinédzsereknél, gyakorló szülők tudnának érdekes történeteket mesélni. Akarjuk vagy nem, életünket átszövik az előítéletek. Ezek nagy része alaptalan, de egy részük pedig éppen azért ivódott belénk, hogy megvédjenek minket a kellemetlen következményektől.

Az igaz, hogy látszat szerint ítélni nem helyes, de a külső (a látszat) a belső visszatükröződése is. "Nem a ruha teszi az embert" - mégis sokan ennek alapján sorolják be embertársaikat. Ugyanakkor, a "Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!" - igazsága is nyilvánvaló, sokan mégsem jutnak el a dialógusig, mert vélik tudni a valóságot. A valóság azonban mindig "több lábon" áll. Világok kavarognak akár egy emberen belül is, s hogy éppen melyik van felszínen, az alapján nem lehet ítélkezni.

A reális helyzet felméréshez időre van szükség, mellyel a ma embere igen nehezen tud bánni. Mondhatnók: nem az ember alakítja az idejét, hanem az idő formálja az embert. Időt lehet spórolni, de ez nem mindig megfelelő megoldás. A dolgok előállásához idő szükségeltetik, s minél értékesebb valami, annál több időre van szükség annak létrejöttéhez... Hogyan szabadulhat meg az ember ebből a kutyaszorító helyzetből?

Csak úgy, ha idejét Annak a kezéből veszi, Aki az egész világ URa. Ha nem aggódunk fölösleges dolgokért, mert jól tudjuk hogy azok alakulása nem a mi kezünkben van, akkor nem szorongunk, hanem felszabadultan éljük napjainkat. Ha ebben a szeretet-szabadságban telik időnk, akkor döntéseink egészen közel kerülnek a végső igazsághoz, mely nem eltipor, hanem segítően felemel. Ilyenkor nem próbálunk mások lenni, mint amik vagyunk, hanem engedjük, hogy olyanokká váljunk, amilyennek Isten is megálmodott minket....

A mai nap imádsága:

   

Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."

Lk 11,1-4

Vannak pillanatok, amikor nehezen szakad fel belőlünk az imádságos sóhaj. Hétköznapi gondjaink, melyek árnyéka lelkünkre vetül, kihívások szorítása, melyek fojtogatják bennünk helyes önértékelésünket, vágyaink/kívánságaink beteljesülésének esélyromlása vagy egyszerűen csak a hiányzó erő munkánk elvégzéshez - mind gátolja a szó formálódását ajkunkon. Ilyenkor érezzük igazán a Miatyánk jóságát/fontosságát, mert ebben a kérés-fonatban minden benne van, ami megnyugtathatja lelkünket.

Ha Isten dicsősége csillog a tudatunkban, akkor mi magunk is szentülünk, s életünket istenesebben éljük. Nem is tudjuk hogyan, csak tapasztaljuk, hogy Isten országa "történik" közöttünk. Szavainkban és mosolyainkban, biztatásainkban és hallgatásunkban közeledik felénk az Isten... Mindennapi kenyerünk megléte, megszokott egzisztenciánk fenntarthatósága sem okoz aggodalmaskodást - jóllehet a médiából zsákszámra áradnak a reménytelenség szótüskéi. S ami a legnagyobb gondunk mindnyájunknak: a múltunk, azaz a mulasztásaink, a vétkeink, a jelent-gyötrő régvolt-bűnök deformáló erejével való küszködés - , Isten bocsánatában békességet lelhetünk.

A kísértés madara holnap és holnap után is elszáll majd fejünk felett - efelől ne legyen kétségünk. Amíg élünk, eladdig támadásnak vagyunk kitéve. A világban számtalan erő munkálkodik, melyek megzavarhatják gondolatainkat, ítélőképességünket, s feléleszthetik bennünk egyik pillanatról a másikra az önigazság tüzét.

Naponta Isten oltalmába ajánlani testünket lelkünket, egész életünket nem a jövőtől való aggodalomnak, hanem hitünk megvallásának bizonyétéka, hogy "jó nekünk itt lennünk" az Isten boldogító közelségében...

Isten...

A mai nap imádsága:

  

De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!

1 Kir 8,27

Ez a mondat Salamon király ún. templomszentelési imájából való. A benne megfogalmazott kérdés szinte minden ember kérdése: "Lakhatik-e Isten a földön?" - általánosabban megfogalmazva: "Hol van az Isten?" A híres csodarabbi, Balsem Tov kocsisa kérdezte egyszer: "Rabbi, adok neked egy rúbelt, ha megmondod nekem, hol van az Isten?" A bölcs öreg csak ennyit válaszolt rá mosolyogva: "Én meg fiam adok Neked kettőt, ha megmondod hol nincs ott az Isten?"

Érdekes módon még a hitetlen ember is felteszi a vádló kérdést, amikor katasztrófák sújtják, háborúk vihara tombol vagy személyes veszteség kínja gyötri: "Hol van az Isten?" A klasszikusnak számító, Istent sarokbaszorítani-akaró számonkérés is elhangzik ilyenkor: "Ha Ő a szeretet Istene, akkor ezt vagy azt miért engedte/engedi meg?" Tény, hogy ezek a kérdések meglehetősen jól hangzanak, de nem sok értelmük van. Hasonlóan értelmetlen a kérdés: Miért hangya a hangya; vagy miért olyan az univerzum, amilyen; esetleg miért olyan rövid az emberi élet, amikor hosszabb is lehetne? Az ilyetén kérdésfelvetések ugyanis olyan világot/dimenziót nyitogatnak, amik számunkra teljességgel érthetetlenek, mert időbe és térbe teremtett bele minket a JóIsten. Amennyit tudunk az időről meg a térről, kb. annyit tudunk a Teremtő Istenről is! Azaz: csak azt hisszük, hogy tudjuk, közben pedig, lényegileg semmit sem tudunk.

Isten jelen van mindenütt, de az ember - amióta ember -, mégis templomokat, szakrális helyeket épített, ahol különösen is imádhatta istenét. Hasonlatos ez ahhoz, hogy bár bárhol lakhatunk ezen a Földön, s mindenhol otthon lehetünk benne, mégis szeretnénk, sőt erősen kívánjuk, hogy legyen saját otthonunk: Egy hely, ahol csak mi, s a szeretteink vannak. Az ember az emberségét ugyanis csak akkor képes megélni, ha szabadon, méltóságteljes környezetben élet, ha nem zavarja őt a világ zaja, azaz, ha van intimitása is... Ugyanis ebből töltekezünk, a csöndes pillanatokból. Amikor megcsodáljuk virágainkat a kiskertünkben, amikor észrevesszük, hogy fáink körbeölelnek minket, amikor ezernyi apró jelében ránk mosolyog az Élet! Ilyenkor érint meg minket az Örökkévaló, ilyenkor érezzük meg a pillanatban: a Gondviselőnk itt van Velünk, Isten titokzatosan "bennünk" is "ott"-van...

Ráérezni, megtalálni a végesben elrejtőzködő Végtelen Istent - a legnagyobb csoda, hiszen ez a felismerés koronázza meg létezésünket. Ez ad tartalmat, s erőt mindenhez, ezáltal valljuk: van értelme küzdelmeinknek, s elmúló létünk végül nem a semmibe, hanem Istenhez tart. Ha ebben az izgalmas felfedezésben társat/társakat is találunk, akkor nemcsak örömünk gyarapodik, de Isten-ismeretünk is, ami mindig javítja/emeli életünk minőségét...

A mai nap imádsága:

   

Boldogok, akiknek megbocsátattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.

Róm 4,7

Ha valaki, akkor Dávid király tudta, mi a bűntudat. Nem egyszerű lelkiismeretfurdalás volt ez, hanem életet emésztő tűz, hiszen amit tett - bizalmi emberének, testőrparancsnokának Úriásnak a megöletése -, azt nem hirtelen felindultáságból, hanem előre megtervelten, különös gonoszsággal vitte végbe. Nyilvánvaló, hogy Betsabé szépsége vagy Dávid király szexuális vágyainak megkopása megbillentette az önértékelés mérlegét... (Az volt a korabeli jogszokás, »a zsidó is«, hogy mindenkori királyukat folyamatosan "ellenőrizték", hogy mennyire "életerős" a vezetésre, s ha sem a feleségek, sem az ágyasok nem tudták "életkedvét, aktivitását" megőrizni, akkor beindult a hatalmi mechanizmus, intézkedetek, hogy más kerüljön a trónra. Az Írás is int: "Tégy azt, amit jónak látsz ifjúságod idején, de ne feledd, hogy Isten mindezekért megítél téged!" Minél inkább elhagyjuk életünk szociológiailag aktív szakaszát, annál inkább belátjuk, hogy a múlt milyen iszonyatosan nagy erővel bír. Dávid ezért mondja: "Boldogok, akiknek törvényszegéseik megbocsátattak..." Ez azt jelenti, hogy Isten bocsátja meg nekik. Ha emberek nem bocsájtanak meg, az az ő "magánügyük" - senki nem vonhatja kérdőre az áldozat apját, anyját, házastársát stb. hogy miért nem bocsájt meg a gyilkosnak. Ez az Isten, s az ő "ügyük", ebben tanácsokat osztogatni vagy ítélkezni arcpirító pimaszság.

Egy biztos, a múlt kísért, s szabadulást a kíntól, mely nem csak a jelent, hanem a jövőt is mérgezi csakis az Isten adhat. Sokszor megtörténik, hogy szembesítik az embereket az igazsággal, s ők "sarokbaszorított kutyaként" válaszolnak erre... Egyszer azonban mindenki életében eljön/elküldetik az a Nátán próféta, aki elmondja az igazságot. Isten igazságát senki nem kerülheti ki, sem Mari néni, sem a miniszterelnök, sem a szolga, sem pedig a király. Isten mindenkitől egyformán számonkéri, mit cselekedett. A számonkérés már itt megkezdődik. Védekezésre nincs lehetőség, enyhítő körülményt nem lehet felhozni, mert a vádlók mi magunk vagyunk... a tények pedig a megváltoztathatatlan múlt. Absolutiot, feloldozást már csak az Isten adhat.

Szeretet...

A mai nap imádsága:

A szeretet nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát,

1 Kor 13,5a

"Lenni vagy nem lenni?" - ki ne ismerné a kérdést Shakespeare Hamletjének nagymonológjából, mely az emberlét nagy kérdését feszegeti. Létünk örök küzdelmességében korunk embere inkább így teszi fel az eldöntendő kérdést: megéri vagy sem? -, s aztán pontosít: "Megéri ez nekem?" Különösképpen nem kell bizonygatni, hogy világunk haszonelvűvé vált. Mindig is az volt, de most méginkább azzá vált! Nemcsak a hollywoodi filmek világában ölik halomra egymást az emberek - a (még nagyobb!) haszon érdekében -, bizony a "való világban" is méltatlan érdekcsaták milliói keserítenek meg naponta százmilliókat...

Az igazi nagy szomorúságot az okozhatja, hogy manapság ezt természetesnek veszik! Sokan gondolják úgy: "Nem kell örlődni azon, ha hamis áruval kecsegtetjük az embereket, s a hitványat bálványozzuk a reklámokban, egészen az egekig vagy azon túl is... hiszen más is ezt csinálja! A felszínen-maradáshoz ma ez kell!" Legyen más a "pali-madár", a balek, legyek én a győztes, mert "Jajj a legyőzöttnek!" A sikerhajhász életnek aztán megvan az egyéni meg a társadalmi tragédiája is, ezért tart világunk ott, ahol...

Diákjaimmal az etikai kérdések felvetésénél olykor elsütöm gyenge poénomat: "Jól tudjuk, hogy a világot a JóIsten teremtette, de az embert nem Ő "rakta egybe", hanem az UFÓ-kkal ideérkezők..." S míg ők elgondolkoznak tágranyílt szemekkel az egyházi ember eme különös, szarkasztikus kijelentésén, eladdig elmondom a bűn valóságára rámutató mondatom másik felét: "A JóIsten jókedvében nem teremthetett ilyen elbarkácsolt lényt, mint az embert!" Mert a cselekedeteink alapján nemhogy mi vagyunk a teremtettség csúcsa, de sokkal inkább a teremtés paródiái, hiszen amit ember az emberrel tesz - nemkülönben a környezetével - az maga a tragikomédia... Tényleg ez lenne a magasztos emberlét?

A világ legnagyobb istensége, a Pénz, s az imádók népes tábora, akik korra, nemre, társadalmi státuszra tekintet nélkül mindenhol a profit ígéretében élnek - s ezt a más tudat-állapotot a pénzvilág neves főpapjai és névtelen kultuszi szolgái naponta hitel-reklámok ezreivel stimulálják is -, lezüllesztették a közgondolkodást arra a szintre, hogy mára a másokért áldozatot vállalókat afféle önjelölt mártíroknak, mazohista szenteknek vélik. Úgy gondolják, aki nem haszonelvű, az sikertelen gyenge, az örök vesztes, aki nem tud élni...

De mi is az élet? A kérdés a legváratlanabb pillanatban, s helyen vetődik fel, mint a víz alá nyomott labda. Ilyenkor választ kell adnunk! Nem másoknak - magunknak... Ilyenkor derül ki, hogy az Isten azért mégiscsak nagyobb, ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy akik az isteni szeretet útján járnak, azoknak még sikertelenség ellenére is Életük van, amely még a halálon is átível...

„…hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
Nem arról van szó, hogy ne tudnád, csak éppen folyton elfelejted, és emlékeztetni kell rá: Isten fel tud használni! Igen, ugyanaz az Isten, aki Mózesen, Eszteren, Debórán és Pálon keresztül munkálkodott, ma is munkálkodik olyan gyarló embereken keresztül is, mint te vagy. Győzelmet tud adni a vereség helyett, és a múlt év megaláztatásait az idei évben ünneppé tudja tenni. Egyvalami közös volt mindenkiben, akik a Bibliában nagy dolgokat értek el: mind csak átlagemberek voltak, akik vállalták annak kockázatát, hogy engedelmeskednek Istennek, hittek neki, és így csodálatos dolgokat vittek véghez.
El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem zavarja, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben! Ha mond valamit, annak mindig jó oka van. Ha azt mondja, hogy tégy meg valamit, erőt is fog adni hozzá, és biztosítja a szükséges forrásokat is. Mit parancsol ma neked? Indulj el hitben, és tedd meg!






„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt tavaly aggódtál, vagy mondjuk, amik miatt a múlt héten. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb 10%. És segített vagy rontott valamit az aggódásod? És vajon mekkora volt a fizikai és érzelmi megterhelés, amit az aggodalom okozott? Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika alapítója mondta: „Az aggodalom károsan hat a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre, az egész idegrendszerre. Teljesen aláássa az egészséget. Sosem láttam olyan embert, aki a túl sok munkába halt volna bele, de sok olyat, aki az aggodalomba.” Mikor nézel szembe a ténnyel, hogy túl sokat aggódsz, és mikor teszel ellene valamit? „Mit tehetnék?” – kérdezed. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá [Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Ha minden napodat odaszánod Istennek, azzal rábízod magad, bízva benne, hogy előtted jár, és javadat munkálja. Csak így lehet élni!
Az aggodalom nem működik. Olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart ugyan, de nem jutsz vele sehová! Az élet túl nagy ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Amikor tehát az aggodalom lecsap, hogy prédául ejtse gondolataidat, támadj rá Isten ígéreteivel! Rajta, vidd félelmeidet Isten elé, és figyeld meg, hogyan zsugorodnak össze és halnak meg! „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Müller György* mondta: „Az aggodalom kezdete a hit vége, az igazi hit kezdete az aggodalom vége.” * George Fredrick Müller (1805-1898); az „árvák atyja” néven ismert prédikátor és misszionárius. Németországból származott, de fiatalon Angliába ment dolgozni, majd missziós munkát kezdett, Bristolban keresztyén árvaházakat és iskolákat alapított. 1882-ben Magyarországon is járt missziós úton, munkássága és könyvei révén hazánkban Müller Györgyként ismerik.

Keresd a megbékélést!

„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát." Máté 18:15

Miután a vasárnapi iskolai tanító elmagyarázta a gyerekeknek a „tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12) parancsot, megkérdezte hatévesekből álló osztályát: „Tudtok olyan parancsot mondani, ami arról szól, hogyan bánjunk a testvéreinkkel?” Egy kisfiú rögtön válaszolt: „Ne ölj!” (2Mózes 20:13). Komolyra fordítva a szót: miért volt Jézus számára ilyen nagy ügy, hogy kibéküljünk hittestvéreinkkel ahelyett, hogy hagynánk elmérgesedni a vitát? Hiszen annyira fontosnak tartotta, hogy egy háromlépcsős tervet adott a kezelésére.
Először: menj el, és négyszemközt beszélj vele.
Másodszor: vigyél magaddal két vagy három tanút.
Harmadszor: ha az előző lépések nem hoztak megbékélést, vidd az ügyet a gyülekezet vezetői elé.
Ám ha ezeket az igeverseket az utánuk következőket kihagyva olvasod, akkor pont a lényeget nem fogod érteni, amire Jézus rá akart mutatni: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20).
Ha a megbékélést keressük és egységre törekszünk, két csodálatos dolog történik:
a) bátran imádkozhatunk bízva abban, hogy imánk meghallgatásra talál;
b) élvezhetjük Isten békességét és érezhetjük jelenlétét, ami nem lehetséges addig, amíg el nem rendeztük a problémát.
Tehát ha ma Isten áldásaiban akarsz járni, keresd a megbékélést!

„… békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.” Máté 5:24

 

Haragban vagy valakivel? Ez folyamatosan ott jár a fejedben, elrabolja a békességedet, és még a munkádra, teljesítőképességedre is kihat? Jézus szerint ezt kellene tenned: „ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Máté 5:23–24). Azt mondod, arra vársz, hogy ő jöjjön hozzád? Mi van, ha nem jön? Jézus ma neked mondja: „menj el, békülj ki”! Ez alázatra késztet. És kockázatos is, mert a másik talán nem úgy fog reagálni, ahogy szeretnéd. Miért nem azt mondta Jézus: „várj egy darabig, amíg a helyzet megváltozik”? Mert, ha engedjük, hogy a dolgok felgyűljenek, akkor robbanni fogunk! Előszedünk minden muníciót – mindent, ami az utóbbi évtizedben zavart ezzel az emberrel kapcsolatban! Másrészt, ha esetleg úgy döntöttél, hogy erre még alszol egyet, a Biblia azt mondja: „a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:26–27). Az ellenség mindkettőtöknek ártani akar azzal, hogy éket ver közétek – te pedig hagyod, hogy ezt tegye? Mi van, ha megnyered ugyan a vitát, de a másik megsebzetten és zaklatottan távozik? Mi a fontosabb, hogy neked legyen igazad vagy a kettőtök közötti kapcsolat? Az Isten szerelmére és a saját jól felfogott érdekedben: bocsáss meg, nézd el a sérelmet, és lépj tovább az életben! Az oltárra szánt ajándékod múlik rajta! Ha azt akarod, hogy Isten használjon és megáldjon: ne várj, keresd a megbékélést!

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.





„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet... " (Jakab 1:4)

Larry Moyer mondja el egy börtönőr történetét, aki megkérdezte a siralomházban az egyik elítélttől, hogy mit kér az utolsó étkezésére. Az elítélt így válaszolt: „egy nagy görögdinnyét". A börtönőr így szólt: „Ne vicceljen! December van, a görögdinnyét még el sem ültették, nemhogy leszüretelték volna!" A rab így válaszolt: „Nem baj, szívesen várok". Nos, íme a kérdés: te szeretsz várni? Hogy viselkedsz, amikor a dolgok nem olyan gyorsan történnek, mint ahogy te szeretnéd? Nagylelkűen vagy nem éppen nagylelkűen? Egy ismert lelkész írta: „Éppen egy boltban voltam, és egy nagyon las­san haladó sorban álltam már régóta, hogy megvegyek egy apróságot. Az előttem állók mind rengeteg mindent vásároltak. Ráadásul az eladó nem vett észre, és valaki mást szolgált ki előttem. Amikor végre rám került a sor, az eladó rám nézett, és így szólt: "Köszönöm a türelmét. Ön az, akinek gondolom... az a prédikátor a tévében? Abban a pillanatban felismertem, amikor belépett. Rögtön tudtam, hogy ön az.« Azt gondol­tam magamban: »Mi lett volna, ha dühös lettem volna, vagy zúgolódtam volna azért, mert nem a megfelelő sorrendben szolgáltak ki?« A türelmetlen viselkedés károsan hat tanúságtételünkre." Ha Isten szemén keresztül nézed az élet zavaró körülményeit, ez megváltoztatja hozzáállásodat és érzéseidet olyan helyzetekben, melyek próbára teszik türelmedet. Elkezded barátoknak látni őket, és nem ellenségeknek. Felismered, hogy Isten azért engedte meg őket, hogy segítsenek neked éretté válni. Tehát: „...Engedd... hogy a türelem elvégezze benned teljes munkáját, hogy így... tökéletesen [hibátlanul] felkészült lehess, akinek nincs semmiben hiánya" (Jakab 1:4 TM).

Tedd meg most!

„A szorgalmasak uralkodni fognak…” (Példabeszédek 12:24)

Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:

1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”

2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.

3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!

“Drága szeretett leányom, az Igazság Könyvét adom a világnak, minden nemzet lelkei számára. Ez egy Ajándék az emberiség számára, de tudnod kell ezt:Én, neked adom, leányom, az egyetlen felhatalmazást, hogy eldöntsd, hogyan legyen az lefordítva, terjesztve és kiadva, védve ezt a Munkát. Minden, ami ezeknek az Üzeneteknek a közzétételére vonatkozik, csak a te személyes jóváhagyásoddal tehető meg. Ez az Én óhajom, és bárki, aki nem engedelmeskedik a neked adott Utasításaimnak és a nyereség érdekében közzéteszi Üzeneteimet, nem részesül Áldásomban.

Igen, az Én Szavam mindenkié, de óriási felelősség részt venni Üzeneteim megismertetésében és abban, hogy hogyan kell kiadni az Igazság Könyvét. Adományok nem szükségesek, mivel a könyvekből befolyt összegeket a többi könyv gyártására és a megjelentetés költségeire kell fordítani és ezt minden nyelven. …

” Ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg.
Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, és az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen? Ha viszont az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog?

…

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Szakítsatok minden törvényszegéssel † mondja a mi Urunk, Istenünk, * szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket a bűnbánatban! Ez 18,31 – 3 a. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Nem lehet kedves Isten előtt, aki felebarátját nem szereti. 
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 5,20-26″

VÖ.:

"Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját ..."

"... Továbbá, 2010. május 13-án félmillió zarándok előtt így nyilatkozott: Bárki, aki azt hiszi, hogy a fatimai prófétai küldetés beteljesült, téved. Azt is mondta, miután pápa lett: imádkozzatok, hogy ne meneküljek el félelemből a farkasok elől. "
http://masodikeljovetel.hu/profeciak-melyek-arra-utalnak-hogy-papasagra-gondterhes-idok-kovetkeznek

Szabadkőműves szolgáltatás Anglia Anyaszentegyház az ugyanazon a napon szentelték Szűzanya

"És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." (Lk 24,27)

Csak Isten rakhatta össze a Bibliát. Több mint 1600 éven keresztül írta a 66 könyvet 40 különböző szerző - és mégis mindnek egy témája van.

Ez az egyik ok, ami miatt tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. Mózes első könyvétől kezdve egészen a Jelenések könyvéig, a Biblia csak arról szól, hogy Isten megváltja az embert. Jézus a főszereplője!

A tény, hogy a Bibliának ennyire egy központi témája van, nem akármilyen csoda. Más eset lenne, ha egy írója lenne a Bibliának. A Koránt egy személy, Mohamed írta. Konfuciusz válogatott írásait Konfuciusz írta. Buddha írásait pedig Buddha írta. Elvárható, hogy egységesek legyenek.

A Biblia viszont 40 különböző szerzőtől ered, különböző korúak és különböző élethelyzetűek, három különböző kontinensről. Mindannyian ugyanazt a történetet írták - Jézus történetét. Próféták és költők, hercegek és királyok, hajósok és katonák, mindannyiuknak ugyanaz a története. Egy részét otthon írták, egy részét börtönökben, egy másik részét meg hajókon. Nem tudtál volna összerakni ennél változatosabb szerzői csoportot.

Mégis, a történet ugyanaz.

Képzeld el, hogy adok egy-egy papírlapot 50 embernek, és azt mondom nekik, hogy tépjék a papírlapokat különböző formájúra - de nem mondanám meg, hogy mire akarom használni a papírlapokat. Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezekből a papírokból ki tudnám rakni az Egyesült Államok térképét? (Az Egyesült Államok 50 szomszédos tagállamból áll - megjegyzés a fordítótól) Ennek az esélye elképesztően alacsony lenne. Ha mégis meg tudnám tenni, az emberek azt hinnék, hogy csak egy trükk volt.

Ez a Biblia összeállításának csodája.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izráelről. De ez nem igaz. A Biblia ezt mondja a Lukács 24,27 -ben, "És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." Az Újszövetség akkor még nem is volt leírva.

A képek, metafórák, hasonlatok és látomások - az elejétől a végéig - mind Isten tervéről szólnak, hogy megváltsa az embert és örök életre szóló családot építsen. Minden vele kezdődött. Őt láthatod minden könyvben.

Ez egy csoda!

Beszéljetek róla:

* A Biblia egységességének csodája megváltoztatta a hozzáállásodat ma reggel, miközben a Bibliát olvastad a csendességedben?
* Amikor a Bibliáról beszélsz, vagy idézel belőle, vajon tükröződik-e benned az ámulat és hódolat, ami abból ered, hogy megérted, a Biblia valóban mekkora csoda?















”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (Róma 12:2, NLT fordítás)

Az, ahogy a dühödet kifejezed, egy tanult válasz. Nem automatikusan választod ezt a reakciót, hanem valakitől ezt láttad és ezt tanultad. A haragra adott válaszunk egy tanult válasz.

A jó hír az, hogy meg lehet szabadulni a tanult reakciótól, és nem kell ezt az utat választanod. Új szokásokat és mintákat tanulhatsz. Nem kell továbbörökítened azt, amit a szüleid és az ő szüleik tettek. Minden alkalommal, amikor indokolatlanul dühbe gurulsz, mintává válsz gyermekeid számára. Pontosan azt tanítod meg nekik, hogyan nem helyes cselekedni, és ők a saját gyermekeiknek ugyanezt fogják megtanítani. Valakinek meg kell állítani ezt a körforgást!

A Biblia a Róma 12:2-ben ezt mondja: ”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (NLT ford.)

Hogyan viselkedik ma a világ? Elnyom, elfojt, és mindenhol csak az önkifejezéssel találkozunk.

A televízió és a filmek tele vannak azzal, hogy durvaságot tapasztalnak másoktól olyan emberek, akik maguk is frusztráltak, sérültek vagy dühösek. A gyerekek olyan mintákat tanulnak meg, amiket látnak. Nem akarhatod, hogy a gyermeked rossz mintát tanuljon meg arra, hogy hogyan kezelje az indulatait és a haragját.

A kulcs ahhoz, hogy megtanuld kezelni az indulataidat, a Róma 12:2-ben van: a gondolkodásmódunknak meg kell változnia.
Ha meg akarod változtatni azt, ahogy viselkedsz vagy cselekszel, akkor nem a viselkedésedre kell fókuszálnod. És arra se figyelj, hogy hogyan érzel. Kezdd azzal, hogy megváltoztatod a gondolkodásmódodat. Amikor megváltozik az, ahogy bizonyos dolgokat értelmezel az elmédben, akkor meg fognak változni az érzelmeid is, majd ez azt fogja eredményezni, hogy megváltozik a viselkedésed és a cselekedeteid is. Egy új személlyé változol az elméd megújulása által.

Ezt Isten végzi el benned. Ő az, aki megváltoztatja az ártalmas és romboló gondolkodási mintákat az elmédben, és egy új emberré, egy új személlyé változtat téged.

Beszéljünk róla:

• Milyen mintákat látsz a családodban, amelyek hatással voltak rád a különböző élethelyzetekben való reakcióidban?

• Hogyan lehetnél még jobb példa a gyermekeidnek vagy másoknak abban, hogy hogyan reagáljunk szeretettel a különböző helyzetekben az emberek felé?

• Milyen más téren szeretnéd még, ha Isten egy „”új emberré” formálna át téged ?

A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem Rád figyelő imádságos lelket, s nyugtasd meg világra kacsingató testem kívánságait Tebenned! Ámen



   

Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,17-18

Mától "böjtben vagyunk"... A protestáns keresztények közül, akik nem süllyedtek bele az individualista-fundamentalista-, vagy a liberális bibliaértelmezés mocsarába, hanem megtalálták a 21. században is a tradíció megélésének kereteit, mától "böjtölnek". Érdekes módon, a nagy keresztény egyházakban a 20. században ellaposodott a böjt általános gyakorlata és számos "engedmény" is napvilágot látott. A JóIsten "humora/figyelmeztetése?" is egyben, hogy az utóbbi egy-két évtizedben nemcsak a nyugati orvostudomány fedezte fel újra a böjtöt, de az egyre népszerűbb lett "gyakorlatként" a nem-vallásos-, vagy éppen a vallásos érzületeket kereső ezoterikus mozgalmakban is.

Ennek két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól, ezáltal a böjtölés tisztán szellemi vagy testi beállítottsággá vált: a) elégséges, ha lelkem odafigyel, a testem megtarthatja szabadságát evésben, ivásban b) lényeges a teljesítmény, az élvezetekről való lemondás. A csak testi böjtöléssel együtt viszont eltűnt a böjt "szelleme", azaz a böjt iránti érzék is, s ha ez nincs meg a böjtölésben, akkor az puszta kalóriamegvonássá silányul...

Jóléti társadalmainkban egyre többen böjtölnek, mert jellemző ránk a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék-ideálja után. A böjt azonban másról szól. A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban is, amelyben a cél a szív tisztasága. Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, mégis eléri célját, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad.

Régi óegyházi bölcsesség, hogy "aki nem böjtöl, az egyben annak a tanújelét is adja, hogy ő már valami mással töltekezett be, nem pedig Istennel". A böjt igazi célja, hogy felébredjen bennünk az Isten-szeretet és az ember-szeretet, hiszen csak így lehetséges, hogy jó irányba változzék a világ, benne saját életünk és másoké is. Böjtünk ugyanakkor imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent akarja szeretni, hogy Benne megújulva emberebb emberként élhessen.

A régiek böjti gyakorlatát érdemes átgondolni, bizonnyal találunk benne praktikus tanácsokat is. Így ha böjtölünk, akkor azt ne egyedül végezzük, hanem vezetővel, hogy leleplezhessük a böjt hamis és önző indítékait. Aki hosszabban akar böjtölni, annak szinte kötelező közösségben böjtölnie... Ezeket a böjti időszakokat ráadásul meg lehet, s kell is(!) tölteni közös imádsággal. Az egyház régóta ismerte a böjtnek ezt az igen hatékony formáját, ebből táplálkoztak a kolostori közösségek is. A böjtöt nem lehet rögtön perfektül végezni, azt is tanulni kell! Aki a tanulás idejét meg akarja spórolni, az bizonnyal nem oda jut el böjtölése során, ahová eljuthatna. Aki azonban mer alázatos lenni, az könnyebben maga mögé veti a böjt külsőséges, öncélú, teljesítmény-jellegéből fakadó kísértéseket... s beteljesedik rajta a csoda: a lemondás is ünnepé válik.

A mai nap imádsága:
URam! Veszteség ért, s fáj nagyon! Keserűségemet nem akarom senki máséval összehasonlítani, Te tudod jól, mit kívánok magamnak... Kegyelmeddel segélj meg, hogy magam is segítség lehessek másoknak! Ámen



Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől,
hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,
és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,15

Számos okunk van a keserűségre... Van, akinek mindene megvan, mégsem tud örülni az életnek, mert nem egészséges. Van, akinek mindene megvan, egészséges is, és mégsem boldog, mert nincs senki, akivel megoszthatná sikereit. S akadnak olyanok is, akik híjával vannak sok mindennek, mégis életvidámak, mert tudnak ürülni a kis dolgoknak, mert birtokolják a legnagyobbat: mások szeretetét. Amikor pedig veszteség ér minket, akkor mindent megkérdőjelezünk: az élet értelmét, önmagunkat, s persze a JóIstent is. Miért engedte meg, hogy ez a baj vagy az a tragédia megtörténjen? Hát csak eddig ér el teremtői gondviselése?

Isten személyesen senkinek sem ígérte meg, hogy diadalmenet lesz az élete, hogy övé lesz a Föld minden gazdagsága, s hogy élete szenvedésektől mentes lesz és sosem hal meg... Helyette ezt közölte ősszüleinkkel: "Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Nos, legkevesebb azt mondhatjuk erre az Isten által felvázolt jövőképre: korrekt és realista... nem ígér többet, csak annyit, amennyi "kihozható" ebből a helyzetből! Az ÚRIsten ugyanis tudja, amit Ádám és Éva még nem, hogy hamarosan - mert a bűnt mindig követi a büntetés - el kell hagyniuk az édeni világot...

S amióta idekint küzdünk a bogáncsokkal - s leginkább a (gaz)emberek keserítik életünket -, azóta vágyakozunk vissza a paradicsomba! Próbáljuk rekonstruálni az elveszett jólétet, de itt semmi sem csak a mienk, osztoznunk kell mindenen a rozsdával és a mollyal. Joggal keseredünk el, hiszen nemcsak azt tapasztaljuk, hogy milyen rossz a rossz, de azt is tudjuk, hogy milyen jó a jó! Tudjuk, hogy egyedül az szolgálja az életet, ami őszinte, igaz és szép, s mégis teret adunk a hamisságnak, s ezzel együtt lehetőséget a rombolásnak.

Aki elhajol az Istentől, az lemond a megtartó kegyelemről, ami korrigál és éltet. Az istentelenség sötét verem-világában pedig, a fény után kutatva-hadonászva, sok-sok fájdalmat okoznak egymásnak az emberek, s az erőszakot erőszakkal igyekeznek legyőzni... Jóllehet a Mester arra tanít: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Ügyelnünk, azaz vigyáznunk kell(ene) egymásra, nem elfelejtve, hogy mindannyian Isten közelségére vágyakozunk! Egy-egy bátorító szó, megerősítő mosoly, szenvedést enyhítő kéz mind jelévé válhat annak, hogy Isten itt van közöttünk, s Lelke munkálkodik bennünk. Aki keserűséget hordoz szívében, az csak a horizontig lát, de Isten perspektívája azon is túlmutat - ez az evangélium!

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Közeledésünket törvényeidhez és Tehozzád áldd meg kegyelmesen, hogy kiteljesedhessünk a szolgáló életben! Ámen

   

Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,28

Sola fidei, azaz "egyedül a hit". A lutheri reformáció sarkallatos alapigazságát sokszor félre-, magyarázták és értették, hogy ti. akkor a törvényt nem is kell betartani, hiszen egyedül a hit "számít" be igazságul az Istennek. A hit e félreértett szabadsága így sokak számára a szabados élet lehetőségévé vált. Ez persze az isteni "koncepció" - ha szabad egyáltalán a végesnek ilyet mondania a Végtelennel kapcsolatban - teljes félreértése. A törvényt (ok - okozat!) Isten nem azért teremtette, hogy következetesen kikerüljük azokat, hanem azért, hogy a parancsolatok tükrében meglássuk mennyire reménytelen a helyzetünk az áhított jóság és tisztaság tekintetében, s amennyire tőlünk telik megigazítsuk "lelki fizimiskánkat."

Tükörbe nézni nemcsak igény, hanem idő kérdése is - ráadásul ha a részleteket is látni akarjuk, akkor nemcsak nagyobb fényre van szükségünk, de közelebb is kell hajolnunk a "törvény tükréhez." Manapság igen kellemetlen együttálásban vannak az önvizsgálat eme feltételei. Terminusok ostorcsapásai fegyelmeznek minket, az idő pedig könyörtelen gyorsasággal telik, ráadásul, amikor több kellene belőle, akkor mintha még gyorsabban peregnének a homokszemek... Van-e szabadulás a felkorbácsolt vágyak és az elviselhetetlennek tűnő teljesítménykényszer egyre gyorsuló mókuskerekéből? Egyesek szerint nincs. Postán sorban állva hallom akaratlanul is: "Ha megállsz, elvesztél! Pörögni kell ezerrel" - okítja egyik ember a másikat. Tényleg ez az élet? Csak nem lemaradni egyetlen történésről sem?!

Az Istent nem lehet teljesítménnyel ámulatba ejteni, csak az embert. Az ember azonban nem csinálhat utat az Istenhez sem tövénnyel, sem jócselekedettel, mert a véges sosem irányíthatja a Végtelent, legfeljebb elfogadhatja a felajánlot kegyelmet. Megigazulni az Isten előtt nem lehet, csak megigazítottá válni, ami Isten "munkája" a lelékben. Aki a törvény adok-kapok mellérendeltségi jogviszonyában gondolkodik, azt szeretni fogják az emberek, mert kiszámítható, korrekt ember. Az Isten-kapcsolat azonban nem jogok-és kötelezettségek rendszere, hanem szövetség, melynek egyértelmű előnyeit az ember élvezi. Ez a hit titka, melyet ha valaki megsejt, átél - akár csak néhány pillanatra is - megváltozik az élete.







A mai nap imádsága:
URam! Add azt, ami valóban a javamat munkálja! Ámen

   

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Lk 11,9

Életünk egyik legszebb oldala, hogy tervezhetünk, álmodozhatunk. Megvalósítani az álmokat az élet egyik legnagyobb ajándéka, ábrándozni és közben elszalasztani a lehetőségeket: a legnagyobb büntetés -, hiszen a sorsunk Istenét nem, csak magunkat hibáztathatjuk. Érdekes, hogy Jézus nem csak arra biztat minket, hogy a "belső szobánkban" imádkozzunk - egyedül -, hanem arra is, hogy másokkal egyetértésben is merjük felvállalni mindazt, ami szívünket, lelkünket nyomja. Ezért mondja: "Kérjetek!"

A kérést ugyan sokan megalázónak vélik, valójában nagyon fontos, hiszen az adott dolog értékét jelzi. Nehéz az ifjúnak feltenni kérdését a kedvesének: "Szeretsz-e?" -, s milyen boldogító számára az igenlő válasz! Megtalálni az "igazit", bizony: életfeladat.

Aki nem keres, az nem is talál, aki nem zörget, annak nem is nyílik meg egyetlen ajtó sem. A kor, amiben élünk, sajnos sok valótlanságot igazságként prezentál. Az egyik ilyen, hogy aki tehetséges, az így is úgy is a csúcsra jut... pedig a sztárok soha nem születnek, hanem csinálják őket! Ha valaki nem fektet be energiát a jövőjébe, akkor ne csodálkozzon, ha nem jut el "lendület" híján sehová sem(!) -, ha valaki "nem fut neki" az Életnek, akkor sem magasabbra, sem pedig előbbre nem jut!

Sokan gondolják azt, hogy az élmény elérhető anélkül is, hogy az ember megküzdene érte, pedig a hegycsúcson, a kilátásban csak akkor gyönyörködhetünk igazán, ha oda felküzdöttük magunkat. Bizony áldozatot kell hozni az eredményért! Ha valaki nem gyakorol a hangszerén, akkor hiába szeretne szép dallamokat kicsalni belőle, csak zavaró zaj sikeredik - mindenki bosszúságára! Áldozathozatal nélkül nincs érték, nincs eredmény, legfeljebb "mű-siker"... Milyen 'diploma' az, amelyiket az Ecseri-úti piacon vettek? Hát olyan is...

Álmodozni, tervezni csakis együtt érdemes(!)... ábrándozni pedig csak egyedül lehet, de az meg nem vezet sehová sem. Életünk értelmét a közösség adja, ezért aki az élet nagy játékában minden szerepet magának oszt ki, mert mindenben ő kar lenni a fő-szereplő, annak nem csak unalmas lesz az élete, de fájdalmas is, mert jutalma a magány lesz. Ezért buzdít a Mester 'többes számban': "Kérjetek!"


A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy életem alapja a Te szereteted legyen, s magam is a megbocsátás engedelmes eszközévé váljak! Ámen



"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!".
Mk 13,21-23

Közhely, hogy manapság már mindent hamisítanak. Étel, ital vagy műszaki cikk - a paletta igen széles, aki még soha nem találkozott az eredetivel, az talán nem is tudja, hamisítvánnyal volt/van dolga. Aki mindig csak az olcsó másolathoz jut, abban idővel az igény is kivész a minőségre. Szomorú, de így szoktatják rá fiataljainkat a meghamisított szerelemre - mintha az kizárólag csak az érzelmek játéka lenne -, s neveli belénk a média eszmélésünktől kezdődően, hogy az élet értelme csak a fogyasztás körén belül található. Ezért lesznek felületesek és terhelhetetlenek kapcsoltaink, s laposodnak el hamar szépreményű ötleteink. Ha az ember hamisít az anyagvilágban, miért tenne ugyanaz az ember másképpen a lélek világában. "A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem! Szednek-e bojtorjánról fügét?" Szép kívánság, hogy "Csakis a tiszta forrásból!" - de tudja-e az ember, mi is a tiszta, s hol fakad az a forrás?

Információs világunk különösen is élenjár a megtévesztésben. Ha csak a reklámokra gondolunk, s arra, hogy az adott tisztítószer valóban olyan csodásan tisztít-e, ahogyan azt ígérik, akkor hamar utolérjük a hazugságot... Egyik német közmondás szerint "Lügen haben kurze Beine" - azaz a hazugságoknak rövidek a lábai - azaz nem tud nagyokat lépni, ne jut messzire. S milyen igaz, sok apró hazugságból áll össze a nagy hazugság. Aki éjjel és nappal hazudik, aki hazugsággal kel és fekszik, ha akarja, ha nem, egyszer utoléri az Isten igazsága...

Mit értsünk azon, hogy "hamis krisztusok és próféták"? Mi az igazság a Mester kijelentésével kapcsolatban? Hát nem csak egy a Krisztus? Amit Krisztusban értünk és élünk, amit a Krisztus-hitünk magában foglal, az az Isten embernek szánt üzenetében a legfontosabb. A kereszt teológiája nem az Isten kiengeszteléséről szól, ha így lenne, akkor igaz lenne az egész ószövetségi alapállás, hogy véresáldozattal lehet és kell megelégíteni az Istent... Az, hogy templomban az áldozati állatok vérének folyamatosan kell folynia csakis a bűnben-rekedt ember logikája szerint lehet helyes. A kiskorú gyermek, amikor belátja, hogy rosszat tett, nem tesz semmi érdemit, amivel jóváteheti bűnét, egyszerűen csak bocsánatot kér. S így nem szüleit, hanem magát teszi késszé és képessé arra, hogy újra szeressék. Az igazság tehát az, hogy az Élő Víz, a Forrás, ami mindent éltet és táplál, az Isten Szeretetének elfogadása a megbocsájtásban, ami nem emberi produktum, hanem egyedül az Isten kegyelme.

Aki elhiszi azt, hogy magának, másoknak és a világnak is képes megbocsájtani - kizárólag egyedül - az semmit nem ismert meg a lélek világából, az hamis krisztusokra és hamis prófétákra hallgatott, s hallgat még most is. Egyedül, az Isten nélkül csak elhitetni vagyunk képesek a harmóniát, s a békét, de birtokolni azt nem tudjuk. Miért? Mert Istent nem lehet másolni, csak tükrözni...

A mai nap imádsága:
Uram! Szükségem van Rád, nem tudok úgy élni, hogy ne szőnék át gondolataimat a Te igéid. Kérlek, tartsd meg velem együtt kegyelmedben mindazokat továbbra is, akik Hozzád menekülnek! Ámen


Az ÚR az én támaszom.
2 Sám 22,19

Egy biztos dolog van ebben a világban - mondják az örök szkeptikusok - a bizonytolanság... s valóban, minden változik. A mai nap már nem a tegnapi, s a holnap bizonyára kiscsivel másképpen alalkul, mint ahogyan ez a mostani. Fejlődünk - előre vagy vissza -, ez rajtunk is múlik. Akiknek meg minden nap egyforma, azokra az emberekre gyakran mondják, hogy ők már nem is élnek, lelkileg halottak. Rájuk gondolhatott a Mester, amikor azt mondta: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" Aki közömbös a világ, önmaga és Isten dolgai iránt, aki "langyos" - Jézus Urunk is mondja: "azt kiköpi a száj" is -, azzal már nem sokat lehet kezdeni... hasonlatosak az ilyen emberek azokhoz a növényekhez, melyek megálltak a növekedésben, mert hiányzik a víz, a napfény vagy éppen a talaj tápereje.

Olykor elhagyja még a mi ajkunkat is a panasz: "Mintha most kicsúszna alólam a talaj! ...Olyan bizonytalan vagyok! ...Vajon képes vagyok rá?" - s ehhez hasonlók. Ilyenkor különösen is szükségünk van a biztatásra, a támaszra. S ha megtapasztaltuk már, hogy reménységünket hiába vetettük emberekebe, akkor tudjuk, bizony jobb nekünk mindenkor Istenben bízunk, s nem mások ígéreteiben; hiszen gyakran a jószándékkal tett ígéreteket sem tudják teljesíteni az emberek.

Amennyire fontos barátunk, barátnőnk, társunk szüleink támogatása, olyannyira szükségünk van az ÚRIsten támogatására is, amikor egzisztenciális kérdésekre keressük a választ. Nem kelünk minden nap azzal az igénnyel, hogy birtokolni akarjuk a választ a "Honnan jöttem, miért vagyok, hová megyek?" - egzisztenciális kérdés-triászra, de életünkben legalább egyszer meg akarjuk tudni a választ. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes élni, mert már maga a kérdés alapos körbejárása, tisztességes megfogalmazása is új látást adhat. De ha még a választ is megkapjuk az Isten kegyelme révén, akkor nemcsak nyugalmat nyerünk, de egyben megerősítést is, hogy nincs más, igazi hűséges támasz az életünkben - csakis egyedül Ő...