1990. március 10.
Üzenet az 1990. III. 31-én tartandó imatalálkozóra:
Béke legyen veletek! Én, az Úr Jézus szeretlek benneteket. Drága gyermekeim, tanuljátok meg, hogy én vagyok az örök Igazság. Én vagyok az Út, amely az örök életre 
vezet titeket. Készek vagytok-e ezekben a böjti napokban lábnyomaimat követni? Készek vagytok-e elismerni, hogy én vagyok az, aki Véremmel jelöltem meg utamat? Én szólok ma hozzátok, akin öt sebet ütöttek, és keresztre feszítettek. A szeretet áldozata vagyok, aki szíveteket keresi.
Közeledjetek hozzám mindannyian, akiket Szívem szeret! Ti, akik még haboztok, jöjjetek hozzám, és hatoljatok be Szívem Sebébe, hogy magamhoz édesgethesselek benneteket, és megértethessem veletek, hogy Szívemben békét és örömet találtok!
Jöjj közelebb hozzám, lélek! Engedd, hogy rád leheljem édes illatom, és újból életre keltselek! Add át magad nekem, és Szentséges Szívembe rejtem lelkedet. Szólj hozzám, és válaszolok neked. Buzgón keress, és meg fogsz találni. Térj le gonosz utaidról, lépj az én ösvényemre! Felemellek, elragadtatásba hozom lelkedet, hogy Lelkem gyönyörûségére legyen! Szeretetem olyan, mint a forrás, mint az életadó víz forrása. Jöjj hát, meríts e forrásból, és élni fogsz. Ne légy olyan, mint a világ, mert a világ nem értékeli hatalmas szeretetemet.
Gyermekem, vajon teljesen megértetted szenvedésemet? Én vagyok az, aki megmentett téged a haláltól. Teérted üldöztek. Eltorzítottak az ütésekkel, leköptek, megvetettek, kinevettek és kigúnyoltak a te megszabadításodért. Könyörtelenül megostoroztak irántad érzett nagy szeretetemért. Panaszkodás nélkül vettem vállamra bûneidet.
“Mint a juh, amelyet leölésre visznek,
vagy, amint a bárány elnémul nyírója elõtt,
ô sem nyitotta ki száját.” 1
És hogy megszabadítsalak, kedvesem, hagytam, hogy azok szúrjanak keresztül, akiket én teremtettem. Igen, keresztülszúrták azt a kezet, amely õket teremtette, és Sebeimen keresztül meggyógyítottalak téged… Érted vállaltam a szenvedés óráit, hogy kiemeljem lelkedet a mélységbõl. Szent Istened vagyok, mégis hagytam, hogy ráfeszítsenek a keresztre, és minden csontomat kifordítsák.
Érezd ma kínomat, érezd szeretet-szomjamat, melyet semmilyen áradat sem enyhíthet, semmilyen zuhatag be nem tölthet! Látlak-e valaha téged, aki még a pusztaságban bolyongsz? Jöjj vissza hozzám, és békülj ki velem, hagyd el utaidat, és élj szent életet!
Szomorúan és könnyes szemmel figyeltem ezt az istentelen nemzedéket, amikor engem elhagyott, és a bûnt követte az erény helyett, a halált az élet helyett. Ez a nemzedék a hamisságban bízott, megfogant benne a racionalizmus, és világra hozta az ateizmust. Meddig kell még elhagyottan és egyedül lennem a tabernákulumokban? Véres könnyek áztatják Arcomat, és majd megszakad a Szívem! Lelkemben minden órában megismétlõdik getszemáni szenvedésem. Térjetek be Sebeimbe, és meg fogjátok érteni fájdalmamat.
Már kezdetben elõre láttam, hogy áldozatom ellenére csoportosulások támadnak ellenem, megosztják Testemet, ezzel sok új tant hívnak életre, és amint széthúzásukban elhomályosul bennük a jó és a rossz fogalma, elveszítik a testvériség érzését. Azóta hallom bárányaim jajgatását… és ennek visszhangjaként kiáltok most a keresztrõl a nemzeteknek, hogy visszahívjalak, és eggyé tegyelek benneteket.
Ezért, ha valaki ezt kérdezi tõlem: “Miért áztatja véres könnyek árja Arcodat?” így válaszolok: Miattad gyermekem, a bûn és a tisztátalanság okozta. És ha azt kérdezed: “Miféle Sebek borítják Testedet? Miért nyíltak szét Sebeid?”, azt felelem: Ezeket a Sebeket azok ütik rajtam könyörtelenül nap mint nap, akiket a legjobban szeretek, de most ellenem fordultak és felszakították Sebeimet. Pedig õk azok, akik valaha azt mondták: “Szeretnénk megtanulni utaidat, és szeretnénk követni Téged.”
Értelmükkel sötétben járnak, és ameddig meg nem halnak önmaguknak, nem képesek meglátni a világosságot. Ebben a böjti idõben jövök újból hozzád, a bûnöshöz, gyermekem, légy igaz vagy hamis, taszítson ki az emberiség vagy hánykolódjál ide-oda ebben a világban, azért jövök, hogy téged kiengesztelõdésre szólítsalak. Menj, és békülj ki testvéreddel, mert ha vele kibékülsz, velem, Isteneddel békülsz ki. Úgy kínáld fel nekem békédet, ahogy én kínálom fel nektek. Engem kövess, és légy szent! Hozz áldozatot, és böjtölj, hogy növekedhess Lelkemben: a Szeretetben, a Szentségben és az Igazságban!
Szentségre van szükségem, és ezt kérem tõled! Ne légy olyan, mint a sakál, amely éjszaka éli életét, mert szándékaidat már jóval azelõtt ismertem, hogy megszülettél volna.
E napokban kiárasztom nemzetetekre Lelkemet, hogy növekedjetek, mint öntözött földön a fû. Így szállok le hozzátok, hogy feltöltsem éléskamrátokat az enyémbõl. Azért jövök, hogy felébresszelek közömbösségetekbõl, és eltérítselek gonosz utatokról.
És most különleges felhívást intézek mindazokhoz, akik Nevemet viselik, akik az egységért és a békéért dolgoznak! Azt kérem, hogy gyermekként jöjjetek hozzám, nézzetek szemembe, amikor e kérdésekre válaszoltok: “Testvéreim, vajon mindent megtettetek-e, hogy megõrizzétek Testem egységét? Mondjátok testvérek, hol van a béke, amelyet rátok hagytam, hol van az az adomány, amelyet nektek adtam? Miért tesztek állandóan különbséget egymás között énbennem? Õszintén igyekeztek-e újra egyesülni hitben és gyakorlatban?
Ünnepélyesen felszólítalak, újítsátok meg elméteket lelki forradalommal, a szeretet forradalmával! Bocsássatok meg egymásnak, hagyjatok fel a haraggal, és megújulva jöjjetek hozzám! Tisztán jöjjetek hozzám! Ébredjetek álmotokból! Ajtótokban állok és zörgetek. Ne legyetek olyanok, mint az ízét vesztett só, hanem mint a fa, amely sudár hajtásokat növel, és a szentség gyümölcsét termi. Teljesítsétek törvényeimet, egyesüljetek és segítsétek egymást úgy, mint tegnap. Atyámhoz emelem tekintetemet, és Hozzá imádkozom.
“Szent Atyám,
tartsd meg õket Nevedben,
akiket nekem adtál,
hogy egyek legyenek, mint mi! 2
Legyenek mindnyájan egy 3 !”
Igazságos Atyám,
emlékeztesd õket
engedelmességemre, alázatomra,
õszinteségemre és nagy szeretetemre,
hogy véget vessenek szenvedésemnek,
amelytõl Testem annyira vérzik.
Add, hogy felismerjék tévedésüket,
és kiengesztelõdjenek,
hogy amikor hozzám jönnek,
isznak engem és esznek engem,
méltón jöjjenek!
Atyám, hívd a pásztorokat,
és tanítsd meg õket,
hogy legyenek engedékenyek
és készségesek egymás iránt!
Tagadják meg magukat,
és legyenek alázatosak!
Ismerjék fel
ebben a böjtben engesztelõ áldozatomat,
és bennem keressék
az igaz bölcsességet!
Amen .
Boldog az az ember, aki rám hallgat.
Boldogok, akik utamat követik.
Boldog az az ember, aki megalázza magát.
Boldogok a lélekben szegények,
mert övék a mennyek országa!
Én, a ti Uratok megáldalak benneteket és családotokat, homlokotokon hagyom szeretetem leheletét, és , és békémet kicsi szívetekben. Soha ne feledjétek, hogy a Szeretet mindig veletek van! Egyek legyetek!
1 Iz 53,7
2 Ján 17,11.
3 Ján 17,21.
