Az antimodernist.org/am blogon március 1-én jelent meg egy cikk a következő címmel: „Téboly a köbön”. A szerző e mondatokkal indítja írását: „Minden valamennyire is egészséges értelemmel megáldott kortárs igencsak fáradságosnak tartja nap mint nap az oktalanság tömör rakománya közepette eligazodni és megállni a helyét. A normális mind a civil társadalmi, mind az egyházi közegben már régóta nem a szilárd, érvényes norma, hanem egyre inkább a kivétel.” – A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy ez a helyzet nem új keletű, még csak nem is pusztán pár évtizedes múltra tekint vissza, hanem már legalább 150 éve elindult „világhódító útjára”. Már a 20. század elejétől kezdve megfigyelhető, hogy még a vallásos könyvek is egyre inkább a szubjektivizmus, a liberalizmus és a modernizmus hatása alatt íródtak; ettől az időtől kezdve alig található olyan katolikus szerző, aki ezen áramlatoktól mentesen, netán ezekkel szembeszállva ír könyveket, szól a hívekhez.

Nos, mint e honlapon már több ízben előfordult (például ezeken helyeken: a Ter 22,16-18 versszakasszal kapcsolatban, vagy a „vitam ventúri saeculi” esetében) ezúttal is egy igen furcsa fordításra hívom fel a figyelmet, mely a 20. század első harmadától kapott helyet a misszálékban, a bibliafordításokban.

Nagyböjt első vasárnapjának Böjti éneke a 90. zsoltár 1-7. és 11-16. versszaka. A 4. vers a Biblia 1992-es fordításában így hangzik (ott már a 91. zsoltár 4. verse): „Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod.” – Az 1933-ban kiadott Szunyogh-Xavér misszáléban ez a vers így szól: „Szárnyával árnyékot bocsát reád, és tollai alatt menedékre találsz, hűsége pajzsként vesz körül.” – Az ugyanebben az időben kiadott német Schott misszáléban az utolsó részben szintén a „hűség” (Reue) szó áll.

Ugyanakkor az 1920-as Officium Divinum-ban a kérdéses részt még így fordították: „Vállaival megárnyékoz téged, és az Ő szárnyai alatt biztos vagy. Pajzs gyanánt vesz körül az Ő igazsága.”
Mindezek után következzen az eredeti, a latin idézet: „Scapulis suis obumbravit tibi, et sub pennis ejus sperabis. Scuto circumdabit te veritas ejus.”

Kezdjük a legprimitívebbel, az online latin-magyar fordításokkal, melyek mind egybehangzóan így fordítják ezt a szöveget: „Ő árnyékoz téged, és szárnyai alatt van a reményed. Ő igazsága körülvesz téged egy pajzs.” Csak azért közlöm ezt a fordítást is, hogy lássuk, még ez az online automata is tudja, hogy a „veritas” igazságot jelent és nem hűséget.
Az 1994-es latin szótár segítségével könnyű megállapítani, hogy az 1920-as Officium Divinum fordítása felel meg a latin eredetinek, a későbbiek, leginkább a legújabb, az 1994-es nagy mértékben eltér az eredeti szövegtől.

Mindezt persze egy bizonyos szó – a veritas = igazság kifejezés – elferdítése miatt hoztam szóba: Hogyan lehetséges, hogy kb. 1930-tól kezdve a liturgikus szövegek és a Bibliák a veritas szót következetesen hűségnek fordítják? Milyen szemléletmód, milyen hit, illetve hitetlenség áll e mögött a ferdítés mögött? Még a latinul egyáltalán nem tudók is ismerik a veritas szó jelentését. Jézus mondta magáról: „Ego sum via et veritas et vita – Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6) Ezek a szavak számtalan helyen olvashatók, templomokban, képeken, a katolikusok mindenütt találkoznak velük, és pontosan tudják, hogy mit jelentenek.
Nem magyarázat a ferdítésre, hogy a két szó jelentése azonos, vagy legalább a kérdéses mondatban ugyanazt jelentik: „hűsége a védőpajzsod” (1992); „hűsége pajzsként vesz körül” (1933), egyáltalán nem ugyanaz, mint a „pajzs gyanánt vesz körül az Ő igazsága” (1920), vagyis a latin eredeti: „Scuto circumdabit te veritas ejus”.
(A latin magyar szótárban a „veritas” mellett ezek a lehetséges magyar kifejezések állnak: „valóság, igazság, őszinteség, nyíltság, igazságosság, pártatlanság”; ezeket mind az igazság szinonimáinak is értelmezhetjük, míg hűségről egy szó sincs.)
A katolikus tanításban, de még a mindennapi életben is egészen mást jelent a hűség és az igazság szó! Teljesen mást, nem is lehet őket összehasonlítani! Még a közéletben sem, pláne nem a teológiában! Ezt, remélem, nem kell magyarázni.

Arra kérdésre, hogy e két kifejezést miért keverik össze a „katolikus” kiadványok már csaknem 90 éve, sajnos szintén nagyon egyszerű a magyarázat: Az „igazság” szó nem felel meg a modern szubjektív felfogásnak, világszemléletnek. Minden változik, ami ma igaz, az holnap már valótlanság lehet, és fordítva: ez a modern felfogás, és nem csak a világban, de az egyházban is. És sajnos ott is már hosszú-hosszú évtizedek óta, nem csak az ú. n. II. Vatikáni Zsinat óta.

Ma egy katolikust elsősorban, sőt kizárólag Jézus Krisztus igazsága menthet meg: Hűségről, szeretetről sok szó esik a hitetlenek között is, de igazságról csak a valóban katolikus tanítás, és tanító, azaz Urunk Jézus Krisztus beszél, akinek igazsága pajzs gyanánt veszi körül azt, aki hallgat rá, és az Ő igazsága szerint él és cselekszik.Nagyböjt első vasárnapja utáni szombat Böjti éneke a 116. zsoltár 1-2. verse. Ennek utolsó mondata latinul így hangzik: „et veritas Domini manet in aeternum.” Az 1920-as Officium Divinum-ban ez a mondat így hangzik magyarul: „és az Úr igazvolta mindörökké megmarad.” De 1932. után már mind a misszálék, mind a Biblia-fordítások már ugyanezt így adják vissza. „és örökre megmarad az Úr hűsége.” – Azaz a veritas szót ehelyütt is következetesen hűségnek fordítják igazság helyett. Elképzelhető, hogy akadnak, akik semmi rosszat, sőt semmi felháborítót vagy tudatos elferdítést nem látnak ezekben a fordításokban. Csakhogy a Bibliában, Jézus szavaiban nincsenek, nem lehetnek véletlenszerűségek; amit Ő mondott, azoknak pontosan úgy van értelmük, ahogy Ő mondta: „Ego sum via et veritas et vita – Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, ebben az egyszerű kijelentésben – mondhatni – az egész isteni tanítás benne van: 1. Jézus az egyetlen út, mely az igazsághoz vezet; 2. ami Ő maga, és egyedül csak Ő; 3. és csak annak van/lesz élete, aki ebben az igazságban él.
És ezek a fura, modern fordítások pont ezt az alapvető igazságot nem tartalmazzák, hallgatják el, másítják meg, mert egyszerűen elferdítik az egyik legismertebb latin szó jelentését – erre a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy a véletlen műve, különösen, ha ennek következményeit, azaz mai világunkat látjuk.

http://katolikus-honlap.hu/2001/veritas.htm