2002. szeptember 8.

Írd, a Szentírás mondja:

“Aki más emberre konokul haragszik,
hogy keres Istennél gyógyulást magának?
Aki nem könyörül meg az embertársán,
a saját bûneiért hogyan imádkozik?” ¹

Ne feledkezz meg szeretetem törvényérõl és maradj hûséges hozzá!… Vess el minden gyûlöletet, kegyetlen gondolatot és fordulj hozzám!… Vassula, e nemzedék gyermekei közül sokan élnek ebben a bûnben, a harag és a gyûlölet bûnében.

Ti, akik szenvedélyeitek rabjai vagytok és bajnokok, amikor gonoszságról van szó! ² Bár közületek senki sem igaz, én, Jézus Krisztus, mégis kinyilvánítottam jóságomat és túláradó szeretetemet az emberiség iránt, és nem vártam olyan jóságot vagy igazlelkûséget, ami tõletek származna. Könyörületem oly nagy irántatok, hogy rábírta irgalmamat, legyen kegyes hozzátok, mentsen meg benneteket az újjászületés tisztító vize és a Szentlélekben való megújulás által. Kincset tettem eléd, nemzedék, de lelketek nem veszi észre. Többnyire elmentek mellette és nem vesztek észre semmit.

És ó, hányszor nyújtottam felétek a kezem, hogy magamhoz vonjalak benneteket, ti pedig felfedezzetek engem. Vajon elrejtem-e elõletek kincseimet? Hiszen én magam vagyok a Kincs! Még soha, senki nem mondta nektek, hogy én vagyok mennyei Võlegényetek? Én vagyok az életadó forrás ragyogó, tisztító Vize, aki megtisztít, megújít és életet lehel belétek.

Én vagyok a Feltámadás.
Ezért ne habozzatok, hanem nyissátok ki szemeteket és siessetek hozzám! Ne legyetek kívülállók!
Tanított-e már benneteket valaki arra, hogy az a szeretet legnemesebb bizonysága, ha elfogadjátok keresztemet? Keresztem a ti megváltásotok eszköze, más szavakkal, az életadó fa. Megváltásotok eszköze által a halál völgyébõl a boldogító Isten-látásra juttok. Én vagyok a Feltámadás, és én tettelek benneteket a feltámadás fiaivá és leányaivá. Ha megmaradtok a bûnben, ha nem bocsátotok meg felebarátotoknak, és konok szívetek megtelik gyûlölettel, akkor visszautasítjátok az Istent. Ha elkötelezitek magatokat a bûnnek, a Szentlélek elkerül benneteket, mert tudatosan utasítjátok vissza a bûnbánat cselekedetét, a szeretet cselekedetét… Ha megmaradtok ebben a bûnben, az olyan, mintha azt mondanátok nekem: “Mester, én jobban szeretnék a síromban maradni. Halott akarok maradni és a holtak között élni.” Testetek ugyan már oszlásnak indult, el fogtok enyészni, és ti még mindig visszautasítjátok az életet?

Bûnötöket letagadni annyi, mint az életet letagadni!
Jöjjetek inkább hozzám, a szentekhez és azokhoz, akik a Földön már közel állnak a tökéletességhez, akik lelki békével szemlélnek engem, akiket kimondhatatlan gazdagsággal és mennyei misztériumokkal töltök el.

Ó, megbocsátásnak áldott cselekedete, szeretetnek cselekedete, boldogok, akik szívesen fogadnak téged! Nem leszel bemocskolva többé, hanem csókot kapsz Megváltódtól homlokodra.

Boldog, aki szakít bûnével, mert látni fog engem, a Kincset, és rálép a szentség útjára. Boldog, aki lelkesen és szenvedélyesen átöleli keresztemet, mert el fog jutni a boldogító Isten-látásra és lelke kimondhatatlan örömöket fog megismerni.

Ma csodákkal és mindenen áthatoló hangommal árasztalak el, nemzedék. Hogy kimentselek adósságodból és a bûn mocsarából, elénekeltem számotokra a mennyek énekét ⁴, megmutattam nektek Szívem menyegzõs szobájának titkait, és hogy megmentselek minden bûntõl, szüntelenül veletek vagyok. És ha szemetek nem látja Võlegényeteket, az azért van, mert le van zárva a bûn hályogával… Ahogy már mondottam, vessetek el minden kegyetlen gondolatot magatoktól, ne adjatok egy talpalatnyi helyet sem a Sátánnak azáltal, hogy kitartotok bárki ellen érzett haragotokban, mert a mennyei Atya szigorúan fog bánni veletek. Ne legyetek olyanok, mint a gonosz szolga ⁵, aki társát tartozása miatt könyörtelenül börtönbe záratta.
Ne maradj közömbös, hanem gondolj irántatok való leírhatatlan irgalmamra, nemzedék!
Váltsátok tettekre mindazt, amit mondtam és fogadjátok a kegyelem Szentlelkét! Legyetek egy!

1991. január 16.

Ó Uram! Merre vagy megint? Mint a kiszáradt talaj, úgy vágyom Rád! Jöjj le a magasból, és látogass meg! Lámpásomból hamarosan kifogy az olaj. Jöjj el, mint máskor, és töltsd meg lámpásomat!

Fogadd békémet! Vállamon hordozlak. Ahogy a pásztor hordozza gyenge bárányát, úgy hordozlak én is, mert tudom, hogy gyenge és nyomorúságos vagy, és nem tudsz egyedül járni. Én, az Úr, sok kegyelmet árasztok rád, hogy megmaradj.   Elnézem, ha valamit nem teszel meg kedvemért, leányom. Bízzál bennem! Megszabadítottalak a haláltól, hogy mellettem járj. Megmentettelek, virágom, hogy jelenlétemben maradj.

De Jézus…

Ne szólj… pszt… figyelj rám! ¹ Figyelj… hány személyt emeltem fel ilyen különös módon és neveltem így apránként?

Nem sokat, Uram.

Bízz hát bennem! ² Segítek, hogy megtartsd felajánlásod minden ígéretét, amit ajkad megfogadott. Figyelj… volt-e valaki, aki elszántabban akart téged megmenteni, mint én és Édesanyám?

Nem volt senki.

Senki sem volt. Gyerekes, kihívó viselkedésed ellenére is felkínáltam neked Szentséges Szívemet lakóhelyül. Látod Vassula, kézenfogva vittelek át a sivatagon, és megmutattam neked a mennyországot. Szemed látta az engem körülvevõ angyalok ezreit. Leányom, sok kegyelmet adtam neked, és mindezt irántad való szeretetbõl. ³ Figyelj rám! ⁴ … Azért jöttem, hogy ezen az üzeneten keresztül neveljelek téged és millió más embert is. Nem egyedül csak érted jöttem, nem azért jöttem, hogy egyedül csak téged keltselek fel, hanem hogy ezeken az írásokon keresztül felkeltsem egyik népet a másik után, hogy dicsõítsenek engem. Ahogy téged bevezettelek menyegzõs termembe, úgy fogom egymás után bevezetni a lelkeket is.
Ne jöjj zavarba szépségem láttán… Tökéletes vagyok. Figyelj rám! Ne vedd le rólam tekintetedet! Dicsérj engem! Ha megengeded, rabul ejtem szemedet, tökéletességemre irányítom tekintetedet, hogy vágyat keltsek benned a tökéletesedésre.
Azt akarom, hogy szép, áldott és szent legyél!   Engedd meg, hogy lépésrõl lépésre vezesselek a mennybe! Valóban felemeltelek, hogy az egység jele légy, hogy menj, és tégy tanúságot, dehát küldetésedhez nem látlak-e el mindennel, ami lelkednek szükséges? Lakatlan sivatag voltál! Figyelj rám! Szándékom szerint eljöttem pusztaságodba, hogy felállítsam benne sátramat, felvirágoztassalak, birtokommá és lakóhelyemmé tegyelek. Most hozzám tartozol. Az enyém vagy. Az én templomom vagy. Ezért, mint szemem fényét, úgy õrizlek a rágalmazótól, aki minden módon igyekszik betörni földedre, és pusztasággá akar tenni téged. Úgy õrizlek éjjel és nappal mint az õr, és megoltalmazlak minden betolakodótól. NEM! Senkinek sem engedem meg, hogy birtokomra lépjen. Ó kedvesem, Lelkem áldottja, hadd súgjam füledbe vágyaimat, hogy leírd és sok lélek elolvashassa. Tudják meg e sorokból, hogy

az én hangom, a Szeretet hangja!

Nem csak hozzád szólok, hanem minden lélekhez. Ezért jöjjetek hozzám, akik szükséget szenvedtek. Kiemellek nyomorúságotokból, és Szívemre szorítalak benneteket. Jöjjetek hozzám, akik kiszáradtatok, és folyókat fakasztok belõletek. Ó, jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok, és hajtsátok rám fejeteket! Pihenj meg bennem, lélek! Add nekem, kínáld fel nekem nehézségeidet és bosszúságaidat, magamra veszem és könnyítek rajtad. Örvendezz, mivel a te semmiségedben én vagyok a Minden, szegénységedben én vagyok a Király, és rámhagyatkozásodban érvényesíthetem akaratomat! Az igazságosság és az igazság figyel rád, ezért ne feledkezz meg rólam, lélek! Ajtódban áll a megmenekülés.

Vassula, hadd takarjon be szeretetem! Légy figyelmes, és ne hanyagolj el engem! Ne feledd, hogy én vagyok Jegyesed! Én, az Úr, megáldalak. Tarts engem mindig a lelkedbe zárva, az nagy örömet szerez nekem. Határtalanul szeretlek. Jöjj!