2002. szeptember 8.

Írd, a Szentírás mondja:

“Aki más emberre konokul haragszik,
hogy keres Istennél gyógyulást magának?
Aki nem könyörül meg az embertársán,
a saját bûneiért hogyan imádkozik?” ¹

Ne feledkezz meg szeretetem törvényérõl és maradj hûséges hozzá!… Vess el minden gyûlöletet, kegyetlen gondolatot és fordulj hozzám!… Vassula, e nemzedék gyermekei közül sokan élnek ebben a bûnben, a harag és a gyûlölet bûnében.

Ti, akik szenvedélyeitek rabjai vagytok és bajnokok, amikor gonoszságról van szó! ² Bár közületek senki sem igaz, én, Jézus Krisztus, mégis kinyilvánítottam jóságomat és túláradó szeretetemet az emberiség iránt, és nem vártam olyan jóságot vagy igazlelkûséget, ami tõletek származna. Könyörületem oly nagy irántatok, hogy rábírta irgalmamat, legyen kegyes hozzátok, mentsen meg benneteket az újjászületés tisztító vize és a Szentlélekben való megújulás által. Kincset tettem eléd, nemzedék, de lelketek nem veszi észre. Többnyire elmentek mellette és nem vesztek észre semmit.

És ó, hányszor nyújtottam felétek a kezem, hogy magamhoz vonjalak benneteket, ti pedig felfedezzetek engem. Vajon elrejtem-e elõletek kincseimet? Hiszen én magam vagyok a Kincs! Még soha, senki nem mondta nektek, hogy én vagyok mennyei Võlegényetek? Én vagyok az életadó forrás ragyogó, tisztító Vize, aki megtisztít, megújít és életet lehel belétek.

Én vagyok a Feltámadás.
Ezért ne habozzatok, hanem nyissátok ki szemeteket és siessetek hozzám! Ne legyetek kívülállók!
Tanított-e már benneteket valaki arra, hogy az a szeretet legnemesebb bizonysága, ha elfogadjátok keresztemet? Keresztem a ti megváltásotok eszköze, más szavakkal, az életadó fa. Megváltásotok eszköze által a halál völgyébõl a boldogító Isten-látásra juttok. Én vagyok a Feltámadás, és én tettelek benneteket a feltámadás fiaivá és leányaivá. Ha megmaradtok a bûnben, ha nem bocsátotok meg felebarátotoknak, és konok szívetek megtelik gyûlölettel, akkor visszautasítjátok az Istent. Ha elkötelezitek magatokat a bûnnek, a Szentlélek elkerül benneteket, mert tudatosan utasítjátok vissza a bûnbánat cselekedetét, a szeretet cselekedetét… Ha megmaradtok ebben a bûnben, az olyan, mintha azt mondanátok nekem: “Mester, én jobban szeretnék a síromban maradni. Halott akarok maradni és a holtak között élni.” Testetek ugyan már oszlásnak indult, el fogtok enyészni, és ti még mindig visszautasítjátok az életet?

Bûnötöket letagadni annyi, mint az életet letagadni!
Jöjjetek inkább hozzám, a szentekhez és azokhoz, akik a Földön már közel állnak a tökéletességhez, akik lelki békével szemlélnek engem, akiket kimondhatatlan gazdagsággal és mennyei misztériumokkal töltök el.

Ó, megbocsátásnak áldott cselekedete, szeretetnek cselekedete, boldogok, akik szívesen fogadnak téged! Nem leszel bemocskolva többé, hanem csókot kapsz Megváltódtól homlokodra.

Boldog, aki szakít bûnével, mert látni fog engem, a Kincset, és rálép a szentség útjára. Boldog, aki lelkesen és szenvedélyesen átöleli keresztemet, mert el fog jutni a boldogító Isten-látásra és lelke kimondhatatlan örömöket fog megismerni.

Ma csodákkal és mindenen áthatoló hangommal árasztalak el, nemzedék. Hogy kimentselek adósságodból és a bûn mocsarából, elénekeltem számotokra a mennyek énekét ⁴, megmutattam nektek Szívem menyegzõs szobájának titkait, és hogy megmentselek minden bûntõl, szüntelenül veletek vagyok. És ha szemetek nem látja Võlegényeteket, az azért van, mert le van zárva a bûn hályogával… Ahogy már mondottam, vessetek el minden kegyetlen gondolatot magatoktól, ne adjatok egy talpalatnyi helyet sem a Sátánnak azáltal, hogy kitartotok bárki ellen érzett haragotokban, mert a mennyei Atya szigorúan fog bánni veletek. Ne legyetek olyanok, mint a gonosz szolga ⁵, aki társát tartozása miatt könyörtelenül börtönbe záratta.
Ne maradj közömbös, hanem gondolj irántatok való leírhatatlan irgalmamra, nemzedék!
Váltsátok tettekre mindazt, amit mondtam és fogadjátok a kegyelem Szentlelkét! Legyetek egy!