1991. január 16.

Ó Uram! Merre vagy megint? Mint a kiszáradt talaj, úgy vágyom Rád! Jöjj le a magasból, és látogass meg! Lámpásomból hamarosan kifogy az olaj. Jöjj el, mint máskor, és töltsd meg lámpásomat!

Fogadd békémet! Vállamon hordozlak. Ahogy a pásztor hordozza gyenge bárányát, úgy hordozlak én is, mert tudom, hogy gyenge és nyomorúságos vagy, és nem tudsz egyedül járni. Én, az Úr, sok kegyelmet árasztok rád, hogy megmaradj.   Elnézem, ha valamit nem teszel meg kedvemért, leányom. Bízzál bennem! Megszabadítottalak a haláltól, hogy mellettem járj. Megmentettelek, virágom, hogy jelenlétemben maradj.

De Jézus…

Ne szólj… pszt… figyelj rám! ¹ Figyelj… hány személyt emeltem fel ilyen különös módon és neveltem így apránként?

Nem sokat, Uram.

Bízz hát bennem! ² Segítek, hogy megtartsd felajánlásod minden ígéretét, amit ajkad megfogadott. Figyelj… volt-e valaki, aki elszántabban akart téged megmenteni, mint én és Édesanyám?

Nem volt senki.

Senki sem volt. Gyerekes, kihívó viselkedésed ellenére is felkínáltam neked Szentséges Szívemet lakóhelyül. Látod Vassula, kézenfogva vittelek át a sivatagon, és megmutattam neked a mennyországot. Szemed látta az engem körülvevõ angyalok ezreit. Leányom, sok kegyelmet adtam neked, és mindezt irántad való szeretetbõl. ³ Figyelj rám! ⁴ … Azért jöttem, hogy ezen az üzeneten keresztül neveljelek téged és millió más embert is. Nem egyedül csak érted jöttem, nem azért jöttem, hogy egyedül csak téged keltselek fel, hanem hogy ezeken az írásokon keresztül felkeltsem egyik népet a másik után, hogy dicsõítsenek engem. Ahogy téged bevezettelek menyegzõs termembe, úgy fogom egymás után bevezetni a lelkeket is.
Ne jöjj zavarba szépségem láttán… Tökéletes vagyok. Figyelj rám! Ne vedd le rólam tekintetedet! Dicsérj engem! Ha megengeded, rabul ejtem szemedet, tökéletességemre irányítom tekintetedet, hogy vágyat keltsek benned a tökéletesedésre.
Azt akarom, hogy szép, áldott és szent legyél!   Engedd meg, hogy lépésrõl lépésre vezesselek a mennybe! Valóban felemeltelek, hogy az egység jele légy, hogy menj, és tégy tanúságot, dehát küldetésedhez nem látlak-e el mindennel, ami lelkednek szükséges? Lakatlan sivatag voltál! Figyelj rám! Szándékom szerint eljöttem pusztaságodba, hogy felállítsam benne sátramat, felvirágoztassalak, birtokommá és lakóhelyemmé tegyelek. Most hozzám tartozol. Az enyém vagy. Az én templomom vagy. Ezért, mint szemem fényét, úgy õrizlek a rágalmazótól, aki minden módon igyekszik betörni földedre, és pusztasággá akar tenni téged. Úgy õrizlek éjjel és nappal mint az õr, és megoltalmazlak minden betolakodótól. NEM! Senkinek sem engedem meg, hogy birtokomra lépjen. Ó kedvesem, Lelkem áldottja, hadd súgjam füledbe vágyaimat, hogy leírd és sok lélek elolvashassa. Tudják meg e sorokból, hogy

az én hangom, a Szeretet hangja!

Nem csak hozzád szólok, hanem minden lélekhez. Ezért jöjjetek hozzám, akik szükséget szenvedtek. Kiemellek nyomorúságotokból, és Szívemre szorítalak benneteket. Jöjjetek hozzám, akik kiszáradtatok, és folyókat fakasztok belõletek. Ó, jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok, és hajtsátok rám fejeteket! Pihenj meg bennem, lélek! Add nekem, kínáld fel nekem nehézségeidet és bosszúságaidat, magamra veszem és könnyítek rajtad. Örvendezz, mivel a te semmiségedben én vagyok a Minden, szegénységedben én vagyok a Király, és rámhagyatkozásodban érvényesíthetem akaratomat! Az igazságosság és az igazság figyel rád, ezért ne feledkezz meg rólam, lélek! Ajtódban áll a megmenekülés.

Vassula, hadd takarjon be szeretetem! Légy figyelmes, és ne hanyagolj el engem! Ne feledd, hogy én vagyok Jegyesed! Én, az Úr, megáldalak. Tarts engem mindig a lelkedbe zárva, az nagy örömet szerez nekem. Határtalanul szeretlek. Jöjj!