Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.
A kanadai Brit Columbiában, az őslakosok földjén lévő Szent Szív templom és a Szent Gergely templom június 21-én porig égett.
A Nelson egyházmegyében található fatemplomok több, mint 100 évesek voltak. Egymástól mindössze 55 kilométerre helyezkednek el, és kevesebb, mint két óra leforgása alatt mindkettő teljesen leégett. Gyújtogatás miatt nyomoznak, de a rendőrök "nem spekulálnak" az indítékról.
Egy névtelen pap a LifeSiteNews.com lapnak azt mondta, hogy a katolikusokkal szemben "kimondatlan előítélet" figyelhető meg: "Miért van az, hogy amikor két katolikus templomot felgyújtanak (mint akár most is), és ez bekerül a hírekbe, akkor azt mondják, hogy "a rendőrség vizsgálja az okot indítékot", de ha egy mecsetet vagy zsinagógát gyújtanak fel, az egyből gyűlölet-bűncselekmény?".
Hozzátette, néhány éve is volt rá példa, hogy felgyújtottak egy templomot az őslakosok földjén: "Számítsanak még többre".
A rendőrség két katolikus templom felgyújtását vizsgálja, amelyeket szombaton elpusztítottak el az őslakosok földjén, Brit Kolumbia területén. A Szent Ann katolikus templomát a Felső-Similkameen indián bandán és a Chopaka katolikus templomot az Alsó-Similkameen indián csoportok gyújtottak fel, amelyek egymástól egy órán belül kezdődtek. Múlt hétfőn, amikor a kanadaiak megünnepelték az őslakosok nemzeti napját, két másik templom, a Szent Szív templom és a Szent Gergely templom is megsemmisült. A kanadai királyi rendőrség vizsgálatot folytat az összes egyházi tűz miatt. 751 jelöletlen sírt fedeztek fel egy korábbi Cowessess-i bentlakásos iskolában csütörtökön, miután a múlt hónapokban felfedezték a tömeges temetkezési helyet az egykori Kamloops indiai lakóiskola közelében, amely vélhetően 215 gyermek maradványait tartalmazza. A gyerekeket elválasztották családjaiktól, és bentlakásos iskolákba kényszerítették őket, amelyeket a katolikus egyház működtetett az 1970-es évek végéig.
Üzenet az “aratóknak”, akiket Isten választott ki arra az Egyesült Államokban, hogy e könyvet kinyomtassák:
Az én békémet adom nektek és megáldalak benneteket! Veletek vagyok, hogy támogassalak munkátokban, amit Nevemben végeztek és amit megáldottam. Azért bíztam rátok, hogy dicsõítsetek engem.
Az éhínség idején jöttem,
mennyei mannámmal tápláltalak, hogy el ne pusztuljatok. Sohasem hagylak el benneteket. A Szeretet Szeretetként tér vissza.
Szent Édesanyánk is üzen az “aratóknak”:
Az Ecclesia újból életre kel. Dicsõség Istennek! Én vagyok a Mennyország Királynõje, a ti Édesanyátok. Megáldalak benneteket. Imádkozzatok a békéért, imádkozzatok a hitért, a szeretetért és az egységért! Imádkozzatok minden gyermekem megtéréséért! Azt szeretném, ha mindenki megmenekülne. Isten világosságának mûveit nem lehet örökre elrejteni!1 Ezért választottalak titeket arra, hogy Isten aratói legyetek. Nagyon szeretlek benneteket, és köszönöm, hogy nekem ajánlottátok az Úr könyveit.2 Higgyetek kicsinyeim! Veletek az Úr! Õt kövessétek! Bízzatok, mert veletek vagyok. Jöjj!
1 A sok akadályra utal, amelyeket a Sátán állít, hogy megakadályozza a Szentséges Szív üzeneteinek terjedését. 2 Az a csoport, amelyik az angol könyveket nyomtatta, egyik kötetet a Szûzanyának ajánlotta.
Az imént közölt linkeken kívül az interneten található egy olyan videó is, amely rámutat arra a kísérteties hasonlóságra, ami a Molochnak áldozatot bemutató pap és Bergoglio között áll fenn: – https://www.bitchute.com/video/W2rOro7PmreY/ Ebben a videóban olvashatóak ezek a kérdések is: Vajon miért szorgalmazza a Vatikán az ilyesfajta bálványok bemutatását a szent helyeken; És egyáltalán, miért engedte meg a Vatikán ezen a helyen a bálvány-szobor felállítását?
Az interneten számos angol nyelvű – és felháborodott – beszámoló található a szobor felállításáról. Éppen ezért több mint feltűnő, hogy más nyelven és katolikus oldalról szinte semmi sem olvasható Isten eme rendkívül súlyos provokálásáról.
A Kolosszeum előtti téren a képeslap- és frissítő-árusok, idegenvezetők csoportjához évtizedek óta a gladiátoroknak öltözött férfiak is hozzátartoznak, akik azzal jutnak bevételhez, hogy a turisták fotózzák őket (és akik jelmezüket és engedélyüket feltehetően a Kolosszeum irodájától kapják). Most utólag visszagondolva 2019. november eleji római zarándokutamra, végre rájöttem, hogy mi volt az, ami miatt a Kolosszeum előtti teret leszegett fejjel, rohamléptekben szeltem át (a Tre Fontana apátságból (Szent Pál apostol kivégzésének helyéről) és a Szent János és Pál vértanúk bazilikájából a Szent Kozma és Damján bazilikába menet). Akkor csak annyit láttam, hogy a bejárat előtt tanácstalan tömeg ácsorog, és attól döbbentem meg, hogy a gladiátorok helyett ördögnek öltözött alakok kínálják szolgálataikat a bámészkodóknak. Akkor nem sejtettem, hogy mi történhetett; fogalmam sem volt, hogy Moloch szobra ekkor már másfél hónapja ott áll a bejáratnál – szinte szembe nézve Titus diadalívével – egy Karthágóról készített "művészeti" kiállítás egyik darabjaként, de gondosan úgy elhelyezve, hogy magába a Kolosszeumba se mehessen be senki anélkül, hogy nem megy el előtte.
»A Biblia számos helyen számol be azokról a népekről, akik Molochot istenként imádták, és arról, hogy ezek a népek mi módon áldoztak istenüknek. És arról is, hogy Isten mit parancsolt a zsidóknak, hogy hogyan viselkedjenek ezekkel a népekkel, majd arról is, hogy Isten hogyan büntette meg mind a pogányokat, mind választott népéből azokat, akik e bálványnak áldoztak. – Lev 20,1-5: „Az Úr így szólt Mózeshez: Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg, s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet. Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak.” – Zsolt 106(105),34-38: „Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul.” – Ez 16,20-21: „Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból? Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.” És ezek csak töredékei azon bibliai verseknek, melyek Molochról és a neki feláldozott gyermekekről szólnak.
A régészek is egyetértenek abban, hogy a Moloch (Baal) kultusz során az emberek saját gyermekeiket ölték meg e démoni isteneknek bemutatott áldozatul. A karthágóiaknak Molochon kívül még olyan istenük is volt, akinek jóakaratát úgy akarták elnyerni, hogy megölték gyermekeiket (vagy élve temették el őket?), akiket aztán áldozati állatokkal és rituális feliratokkal együtt speciális temetőkben földeltek el. „Ez olyan valami, amit korunk fekete propagandaként letagad, mert a mai jóemberek egyszerűen nem hajlandók semmi rosszat elhinni a pogány népekről”, mondta Josephine Quinn, az ókori történelem oxfordi tanára, aki kollégáival azon a véleményen van, hogy e téma ma jelenleg a klasszikus régészet egyik legtöbbet vitatott kérdése.
A római szervezők szerint a Kolosszeum bejáratánál felállított szobor a karthágói kultúra és művészet ünneplésére szolgál. Csak azért, hogy mindenki tudja, hogy mit is ünnepelnek, megjegyezzük, hogy a régi pogány népeknél a Moloch-nál tett látogatás egyet jelentett egy saját gyermek megölésével. A régészek egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a régi kultúrák többségében gyakorlat volt a gyermekek feláldozása a bálványoknak. [Kérdés: És most mit áldoznak a "modern" népek "modern" bálványaiknak? Nem kisgyermekeket? Csak most nem várják meg mindig, hogy ezek megszülessenek, hanem már az anya méhében ölik meg őket].
A kereszténység elleni állandó támadás egyre nyilvánvalóbbá válik, sőt, ez a támadás már magából az egyházból indul ki.«
A LifeSiteNews oldalon 2019. november 6-án megjelent cikk Rómába érkezett amerikai turistákat idéz:
»Izgatottan vártuk azt a napot, amelyen a Kolosszeumot, mint a keresztény vértanúk szent emlékhelyét akartuk meglátogatni. De ami érkezésünkkor ott fogadott, az iszonyatos volt! A bejáratnál a pogány bálvány, Moloch hatalmas szobra állt, amit úgy helyeztek el, hogy a Kolosszeumba látogatóknak mind el kelljen haladniuk előtte. Úgy tűnt, hogy Molochot azért tették ide, hogy gúnyt űzzenek abból a szent helyből, ahol a keresztény vértanúk életüket adták az igaz hitért. Sokak véleménye szerint összefüggés áll fenn a Moloch és a Pachamama bálványok Rómában szinte egyidőben történő felállítása között. Mindkét pogány istenségnek gyermekeket áldoztak fel, és mindkettőt a Vatikánban zajló Amazonas szinódus ideje alatt állították fel Rómában.«
További részletek a LifeSiteNews cikkéből:
»Az 1914-ben bemutatott olasz Cabiria című némafilmben a Moloch-szobor egy pun templomban áll. A bálványszobornak hatalmas bronzkemence van a gyomrában, aminek ajtaja újra és újra kinyílik, hogy a rá helyezett kisgyermekeket egyenként elnyelje. A filmben több száz gyermeket dobnak be a bálvány gyomrába. A film bálványábrázolásának történelmi alapja van. Az ókori görög történelmet kutató három történész kutatása szerint a karthágóiak gyermekáldozatokat mutattak be: vagy élve eltemették, vagy elégették a gyermekeket. A karthágóiak bálványai Baal (= Moloch) és Kronos (akit a rómaiak Szaturnusznak hívtak) voltak: ez utóbbi a mítosz szerint megszületésük után lenyelte gyermekeit, nehogy azok megdöntsék hatalmát.
Karthágót a Római Köztársaság Kr.e. 146-ban, a harmadik pun háború alatt elpusztította, miután id. Cato szenátor ismételten követelte a római szenátustól Karthágó végleges megsemmisítését. Állítólag Cato minden beszédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy „Carthago delenda est”, vagyis Karthágót meg kell semmisíteni. Karthágó később római kolóniaként született újjá, és Róma-Afrika egyik fontos városa lett. Hippói Szent Ágoston itt tanított retorikát a negyedik században.«
A kiállításról megjelent szak-cikkek, köztük a szervezők hivatalos oldaláról, egészen sajátságos bölcsességeket osztanak meg a történelem iránt érdeklődő olvasókkal és kiállítás-látogatókkal
Karthágó-kiállítás a római Kolosszeumban (forrás: https://www.wantedinrome.com/whatson/carthage-exhibition-at-the-colosseum-in-rome.html – valamint a Parco del Colosseo, a kiállítás szervezőjének hivatalos honlapja)
»A Parco archeologico del Colosseo új nagyszabású rendezvénye, az „Il mito immortale – Carthago. A halhatatlan mítosz” címet viselő kiállítás, ami az ókori Földközi-tenger egyik legerősebb és legizgalmasabb városának történetét és kultúráját mutatja be, és ami 2019. szeptember 27. és 2020. március 29. [= Szenvedés vasárnapja] között lesz látható a Kolosszeumban és a római Fórumon.
A Colosseum, a Romulus-templom és a Római Fórum intézményei rendkívüli anyagokat fognak kikölcsönözni az olasz és külföldi nemzeti régészeti múzeumoktól, beleértve a Karthágói Nemzeti Múzeumot és a tunéziai Bardót is. A nagyszabású kiállítást Alfonsina Russo, a Parco archeologico del Colosseo igazgatója rendezi, aki a nemzetközi koordinációért is felelős.
A Parco archeologico del Colosseo által az Electa szervezésében népszerűsített kiállítás értékes rekonstrukciókat és multimédiás installációkat mutat be egymás mellett, a nyilvánosság előtt eddig még soha nem látott műtárgyakkal. Célunk, hogy megismertessük a nyilvánosságot a történelmi események sorozatával, melyek az ókori világ két nagyhatalmát, Karthágót és Rómát egyesítik. [!]
A kiállítás látogatói útnak indulnak a föníciai Kelet megalapításától az új Colonia Iulia Concordia Carthago felépítéséig, érintve a kereszténység felemelkedésének fontos eseményeit. A kiállítás az ősi város újrafelfedezéséről szóló epilógussal zárul a modern és a mai képzelet tükrében.
A kiállítás időtartama alatt a Colosseum bejáratánál a föníciai és a karthágói vallásokhoz kötődő, és az 1914-es Cabiria című filmben (Giovanni Pastore rendezésében és Gabriele D’Annunzio írásában) szereplő Moloch-szobor rekonstrukciója áll, hogy üdvözölje a kiállítás látogatóit.«
Hogy ez az intézmény mennyire tudományos és hiteles anyagokat mutat be a gyanútlan érdeklődőknek, az leginkább annak a feliratnak a szövegéből derül ki, amit a kiállítás készítői a Moloch szobor elé helyeztek, azzal a szándékkal, hogy – miként ők fogalmazták – „a nyilvánosságot megismertessék a történelmi eseményekkel”.
A Moloch-szobor előtti rácson található tájékoztató (eredetileg olasz és angol) szövege ugyanis így hangzik: »Moloch isten nem ősi istenség, és a karthágóiak soha nem imádták. Ez egy modern koholmány, amit a Biblia több szakaszának helytelen értelmezéséből raktak össze. A népi kultúrába mindenekelőtt a regényírók és filmkészítők (később a rajzfilmesek) fantáziáján keresztül jutott el, mint egy titokzatos és kegyetlen isten, aki gyermekek tűzhalálban történő feláldozását követelte.«
Magáról a szoborról a következőket lehetett az internetről megtudni:
A Colosseum bejáratánál felállított bálványszobor a másolata annak a szobornak, mely az 1913-ben készült és 1914. április 18-án Torinóban bemutatott Cabiria című némafilmben szerepelt. A történelmi film rendezője Giovanni Pastrone volt. Az olaszok az 1911 és 1912-ben lezajlott líbiai háború megnyerése után több történelmi témájú filmet is forgattak. Ezek közül a Cabiria volt a legismertebb és a legsikeresebb, aminek hatása több későbbi filmen is megfigyelhető. A maga idejében ez a film sok tekintetben, például a kamera-mozgatásban forradalmi újdonságnak számított. A filmet 2006-ban felújították, és bemutatták a Cannes-i filmfesztiválon.
1. Hogy könnyebb legyen eme borzalom, Isten e brutális megsértésének jelentőségét felfogni, elsőnek következzen a legfontosabb adatok tisztázása:
»A Kolosszeum, eredeti nevén Amphitheatrum Flavium, a római Néró-palota mellett Vespanianus és Titus császárok uralkodása idején fogoly (Jeruzsálem lerombolásakor foglyul ejtett) zsidókkal emelt hatalmas körépület. Kr. u. 80-ban már készen állott a 87 ezer embert befogadó óriási épülettömb, melyet az előtte álló kolosszális Néró-szobor miatt neveztek el utólag Kolosszeumnak. … Az V. századi kettős földrengés sem tudta megrongálni az épületet, ami a VIII. században még ép volt. … A reneszánsz alatt a rómaiak kőbányának használták, s ily módon a legnagyobb pusztítást ők maguk okozták a hatalmas épülettömbön. … A Kolosszeum közepén ősi kápolna állott a Fájdalmas Szűz tiszteletére, azonfelül Krisztus szenvedésének drámáját is itt adták elő évente. XIV. Benedek pápa 1740-ben keresztutat állított fel benne, és 1749-ben az itt kivégzett keresztény mártírok iránti tisztelet jeléül a Kolosszeumot hivatalosan szent helynek nyilvánította. 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolíttatta a keresztutat, de 1925-ben az új kormány megbízására felállítottak benne egy keresztet.« (Katolikus Lexikon 1932.)
»Baal (a. m. úr) sémi istenség. A zsidókat kivéve minden sémi nép ezen a néven nevezte a maga isteneit. Baal tulajdonképpen "az úr", akinek minden országban más volt a mellékneve (pl. Melkart, Bél, Moloch, Kamós). Tisztelete a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg. Emberáldozatokat is mutattak be neki, egyes helyeken pedig ünnepi lakomáinak elmaradhatatlan vallási kiegészítése volt az áldozók, a papok és papnők egymás közötti, szintúgy az ott tisztelt istent vagy istennőt szimbolizáló oszloppal való fajtalankodása. Kultuszhelye különféle magaslatokon állt, míg Astartének különféle ligetekben és a házak tetején ültetett kertekben hódoltak. A Baal-kultusz Izraelben [a zsidók országának kettészakadása után ez az északi területet jelenti] is nagyon elterjedt különösen a bírák és királyok korában. Kr. e. IX. századtól kezdve Illés és Elizeus próféták erős küzdelme folytán már gyérebben mutatkozik, de még mindig túl gyakran. A próféták izzó szenvedéllyel lépnek fel ellene, de később Judában [a déli rész neve, az egyetlen törzs, ami megmaradt] is elterjed, és csak a zsidóknak Babilóniából való visszatérése után szűnik meg (Kr. e. VI. században). A Bibliában említett Baalok közül a legnevezetesebbek Baal Peor, Baal Zebub = Beelzebul (vagy Belzebub) és Moloch.« (Révai Lexikon)
»Moloch (a. m. király), kanáanita istenség, amelynek tiszteletére emberáldozatokat hoztak. A régi zsidók, különösen az első templom utolsó századában, szintén isteni tiszteletben részesítették, ami ellen a próféták, különösen Jeremiás, heves küzdelmet folytattak. A rabbinikus források szerint belül üres vasszobrának ökörfeje volt, egyéb részei pedig az emberéhez hasonlítottak. Némely régi írók a görög Kronos-szal (a római Saturnus-szal) azonosították.« (Révai Lexikon)
»Moloch egy ős-szemita bálványistenség. … Tulajdonképpen azonos az őskanaáni népek Baal nevű istenségével. A választott nép körében tiszteletét Salamon honosította meg pogány származású asszonyai kedvéért (v. ö. 1 Kir 11,7). Kultuszában ördögi vonás volt: a szülők tűzhalállal apró gyermekeiket áldozták fel a tiszteletére (v. ö. 2 Kir 23,10). Jeruzsálemben a Ben-Hinnom völgyében állott Moloch bálványszobra. A későbbi jámbor zsidók éppen ezért nevezték el ezt a helyet a „gyalázat helyének”, és a zsidó népképzelet ide tette a pokol bejáratát (innen a gehenna (vagy gyehenna) = Gé-Hinnom = Hinnom völgye elnevezés).« (Katolikus Lexikon 1932.)
2. Annak bemutatására, hogy Baal (Moloch) bálványok tisztelete mennyire súlyos bűnnek számított Isten szemében, és hogy a Biblia milyen kiemelt szerepet szentelt e bűn ostorozásának, a megszámlálhatatlanul sok bibliai vers közül álljon itt néhány:
– 1 Kir 1-13: „Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok." Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."”
– 2 Kir 23,10: „Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.”
– 2 Krón 28,1-3: „Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid. Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak. Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.”
Összefoglalás
A római Kolosszeumban bemutatnak egy kiállítást Karthágóról, az ókori Róma egyik legnagyobb ellenségéről, egy olyan népről, melynek országát Róma a földdel tette egyenlővé. Ez alkalomból a Kolosszeum, a világ egyik legjelentősebb és leglátogatottabb műemlékének bejáratában felállítanak egy undorító bálvány szobrot, aminek a kiállítás rendezői szerint semmilyen köze nem volt a karthágói néphez. A Kolosszeumnak 2019-ben olyan igazgatója van, aki nem ismeri se a Bibliát, se az ókori történelmet, benne a zsidóság és a kereszténység történetét. Ilyen elképesztő tudatlanság még a mai modern világban is feltűnik. Kérdések: Ha a kiállítás rendezőinek az a véleményük, hogy ennek a bálványnak semmi köze a karthágóiakhoz, akkor miért készíttették el, és miért tették oda ezt a ocsmányságot? Kit akartak a rendezők e szobor felállításával provokálni? Mi volt az elképzelésük, tervük ezzel a provokációval?
Van egy régi szólás, miszerint a világ addig áll fenn, amíg Róma fennáll, Róma pedig addig áll fenn, amíg a Kolosszeum fennáll. (PONTOSÍTÁS: Szent Beda Venerabilis (674-735) egyháztanító, kora legkiválóbb tudósa mmondása: „Ameddig a Colosseum fennáll, fennáll Róma is; ha a Colosseum összeomlik, vége Rómának; ha pedig Róma elpusztul, vége a világnak." V. ö. ezt a mondást Jel 18.fej.) A Kolosszeum olyan épület, ami mind a zsidók, mind a keresztények életében különös jelentőséggel bír. Bejárata a Fórum felé néz, egyenesen Titusz diadalíve felé. Ezen a diadalíven keresztül vezet a Via Sacra a Capitoliumra, és ezen vezették át „zsákmányként” a Jeruzsálem elpusztításakor élve maradt zsidókat. A diadalív reliefjei ezt a jelenetet ábrázolják, az egyiken a menóra, a nyolcágú gyertyatartó is látható, ami bizonyítja, hogy a később nyomtalanul eltűnt zsidó szakrális tárgy ekkor még megvolt. A leírás szerint hívő zsidó soha nem ment át ezen az átjárón, hanem megkerülte. (Idővel elzárták a diadalíven keresztül vezető utat, úgy hogy ma már senki nem mehet át rajta.) A Kolosszeumot többek között az a tízezer zsidó építette fel, akiket Titus hozott fogolyként Rómába, és az építkezés során közülük nyilván sokan vesztették itt életüket. Bár a régészek állítják, hogy a legtöbb keresztényt nem a Kolosszeumban, hanem más amfiteátrumokban végezték ki, azért éppen elegen voltak olyan keresztények, akiket itt dobtak az oroszlánok közé – köztük Antiochiai Szent Ignácot –, vagy más módon haltak itt meg keresztény hitükhöz való hűségükért. Tény, hogy az itt vértanúságot szenvedő keresztények miatt ez a hely hivatalosan is a kereszténység egyik szentnek nyilvánított kegyhelye. (XIV. Benedek pápa 1749-ben nyilvánította azzá). Ezen kívül a Kolosszeumban korábban is és a közelmúltban is rendszeresen tartottak nagypénteki keresztutat, ami önmagában is elegendő arra, hogy kellő tisztelettel bánjanak vele.
Ha röviden össze akarjuk foglalni az Ószövetséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a világ megteremtéséről, a Messiásra való előkészületről és a választott nép sorsáról szól. Ez utóbbi nagy vonalakban lefestve több évszázadon keresztül legfőképpen abból állt, hogyan igyekeztek a zsidó próféták népüket a bálványimádástól megvédeni, és ezzel az egy igaz Isten melletti hűségben megtartani. Az Ószövetségnek jóformán nincs olyan könyve, amelyikben ne lenne szó arról, hogy a zsidóknak el kell különülniük a környező népektől, mert mindenfajta érintkezés, pláne keveredés velük azt a veszélyt rejti magában, hogy elfogadják azok életmódját és bálványait. Isten ma szörnyűnek tűnő parancsai egy-egy környező nép teljes kiirtására (amit ha megszegtek a zsidók, súlyosan megbüntette őket, lásd pl. Saul: 1 Sám 15,2-3/22-33 vagy Salamon történetét: 1 Kir 1-13) mind azt a célt szolgálták, hogy a zsidók ne váljanak bálványimádókká, hanem tartsanak ki Mellette, azaz az egy igaz Isten mellett. Mint fentebb a lexikális adatokból látható, a sémi népeknek, azaz a zsidókkal szoros közelségben élő népeknek Baal, azaz Moloch volt a fő istene. Ezért volt Moloch a hívő zsidók szemében az „utálat, a gyalázat tárgya”. És ezért volt a Molochnak való áldozás a legsúlyosabb bűn, amit Isten ellen elkövethettek. A bálványimádás egyet jelent az Isten elleni hűtlenséggel, szentségtöréssel, hitehagyással, azaz főbenjáró bűn.
És akkor, 2019. szeptemberében a római Kolosszeumban felállítanak egy Moloch szobrot, melynek eredetije egy olyan filmben szerepelt, amiben percekig gyermekeket dobnak Moloch gyomrába!
És senki, de abszolút senki nem tiltakozik ez ellen, sőt, a világ szinte egésze, egy egészen pirinyó százaléktól eltekintve, tudomást sem vesz róla!!!! Ez az igazán megdöbbentő és sátáni ebben az egész történetben. És ez idézi fel a legjobban a végidőkről szóló jövendöléseket, melyeket nem csak számos látnok, például a bajor Alois Irlmaier, hanem maga Urunk, Jézus Krisztus is megmondott: nevezetesen, hogy a vég úgy jön el, hogy az emberek észre sem veszik: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) Az internet világában, amikor perceken belül tele lesznek az oldalak mindazzal, ami a világ másik végén történik, és számtalan katolikus oldal számol be percenként mindarról, ami Rómában és a Vatikánban zajlik, erről a világrengető, mocskos eseményről egy szó sem hangzik el! Kérdés: Vajon mivel lehet ezt megmagyarázni?
A Cabiria című filmet, benne a percekig tartó Moloch-bálványnak bemutatott véres áldozattal 1914. április 18-án mutatták be Olaszországban. Három és fél hónappal később kitört az I. világháború, amivel elvileg „véget ért az emberiség történelme” (idézet S. Maessen atyától: „A társadalmak összeomlása – ha nem akarunk még messzebbre, a reneszánszig, az ú. n. reformációig visszamenni – kultúrtörténeti szempontból a monarchiák szétverésével, azaz az I. világháborúval történt meg, mégha két világháborúra volt is szükség, hogy az isteni rendet végérvényesen szétverjék.”). A Moloch-bálvány felállítása 2019. szeptember 27-én volt Rómában, annak az országnak a fővárosában, melyben alig három hónappal később – Kínán kívül – a koronaőrület kezdetét vette. Olyan őrület, ami azóta is tart, és az egész világot mindenestül a karmában tartja, és amit a harmadik világháborúnak is szokás nevezni. És ami nem más, mint az új világrend, a teljesen Isten-nélküli világ megvalósulásának, az ember robottá tevésének kezdete.
Mindez nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy az újkori Moloch évtizedek óta szedi áldozatait, és alig pár napja, Keresztelő Szent János ünnepén, 2021. június 24-én érte el eddigi tetőpontját: Az EU-parlament ezen a napon emberi jognak jelentette ki a magzatgyilkosságot, és az orvosoknak azon jogát, hogy ebben a kérdésben lelkiismeretük szerint döntsenek, büntetendő cselekménynek minősítette. Ezzel a véres gyermekáldozást emberi joggá tették, amivel egy fikarcnyit sem követnek el kisebb bűnt, mint az ókori pogány bálványimádók. Amivel ugyanakkora gyalázatosságot követnek el a legkiszolgáltatottabbakon, leggyengébbeken, mint Moloch ókori pogány tisztelői. Bezárult a kör: Moloch a római Kolosszeumban, Pachamama a Vatikánban, koronaőrület, a napi mise, a latin nyelv használatának megtiltása a katolikusság fő templomában, és az EU-határozat.
Ami még e világból hátra van, az már csak a szellemek szétválásának, a legutolsó vizsgának az ideje. Azután jön az az idő, amit Isten Zakariás prófétának előre megmondott: „Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"” (Zak 13,8-9)
Kérdés: Vajon mikor, melyik eseménnyel kezdődött el az a három és fél év, amiről Dániel próféta beszél, és amit Urunk Jézus Krisztus is idézett: „Meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot” ... „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 11,31/12,11-12)
Utóirat: Dániel szavai: „Meggyalázzák a szentséges várat … és felállítják a vészt hozó undokságot”, kiválóan illik a Kolosszeumra (amit a középkorban egy ideig valóságosan is várnak használtak), és a közelmúltban benne történtekre.
Az egyik előző írásban bemutattam, hogy miért gondolhatunk arra a Jelenések könyvének szimbolikája és a dolgok belső logikája alapján, hogy az abban megnevezett szárazföldi fenevad, a hamis próféta valószínűleg egy pápa lehet. Egy másik írás kapcsán arról is gondolkodhattunk, hogy milyen jellemzők alapján lehet majd felismerni a hamis prófétát, milyen törekvései lesznek. Ebben az írásban az előzőekben vázoltak következményeit járom röviden körül, arra a nehéz kérdésre keresve a választ, hogy mit kellene tennünk, ha felismernénk a hamis prófétát egy pápában?
Ez a felismerés ugyanis azt jelentené, hogy az egység elve, amit a pápa képvisel az egyházban, megszűnne irányítani és szabályozni az egyház életét. Ez azonnali és általános zűrzavarral járna, ami először leginkább azokat érintené, akik felismerték igaz valóját. Ezek a keresztények nagyon nehéz lelkiismereti helyzetbe kerülnének, az eddigi biztos értelmezési keretek és segítségek nélkül, intézményi támogatás nélkül kellene megküzdeniük felismerésük következményeivel. Ez pedig nagyon nehéz gyászmunka, ami nem kecsegtet gyors és fájdalommentes sikerrel. A nehéz helyzet eltartó válaszokhoz fog vezetni, ez pedig végső soron a különböző irányzatokat és véleményeket igaznak tartó keresztényeket is arra kényszeríti először, hogy a hit válaszait egyéni szinten és nagyon kis csoportokban, bizalmi körökben keresse meg és próbálja felkutatni és felmutatni.
A pápai hatalom hármas irányát és területét követve nézzük meg, hogy milyen következményei lennének a fenti felismerésnek a tanítás, kormányzás és megszentelő hatalom területén.
Láthattuk, hogy a hamis próféta a tanítás terén az egyház tanításának elferdítése, meghamisítása révén tévedésbe szeretné vinni a keresztényeket, ezért a tanításban lenne elsődlegesen megragadható hamissága. Ugyanakkor, mivel ez kellőképpen elő van készítve az egyház hitehagyása és a tanítástól való eltávolodása által, mégis ez lenne legnehezebben megfogható az egyszerű híveknek. A kegyesnek hangzó frázisok, az új jelentéstartalommal felruházott, ugyanakkor ismerős keresztény szavak, kifejezések lepleznék szándékát sokak előtt, és sokakat elaltatna ezek ismerős volta. Ezért a hamis tanítás lenne az a terület, amely a hamis próféta aratásának színtere lenne a nagyobb, és egyházi tanításban, hitben nem túl erősen álló tömegek tekintetében. Éppen azért, mert a hamis tanítás az amúgy is gyenge alapokon álló hit maradék alapjait szüntetné meg, tenné megindokolhatóvá számukra a nehéz ösvénytől és a súlyos kereszttől való menekülés jogosságát, ezáltal vesztüket okozva a hit szempontjából. Azok számára, akik felismerik a hamis prófétát, paradox módon mégis ezen a területen lenne legkönnyebben kezelhető a hamis próféta által jelentett nehézség. Itt ugyanis működhet a pápának látszó hamis próféta tanításának figyelmen kívül hagyása, illetve a hagyományos egyházi tanítás kitartó ismétlése, hangoztatása, továbbadása, a hitoktatás családi hatáskörbe vonása, az igaz hitű papok megkeresése, a hozzánk tartozók hitének támogatása, táplálása.
A zsinatig az egyház iránymutatása és ellenőrzése kiterjedt a nyomtatásban megjelent minden vallási írásra, könyvre, ez biztosította, hogy a fiak ne kígyót kapjanak tojás helyett. A zsinat utáni egyházvezetés lemondott az atyaságról és atyai gondosságról ezen a területen, magára hagyta a híveket a legendás keresztény nagykorúság okán, így az általa eltörölt egyházi felügyelet miatt sokáig zavartalanul rombolhatták a keresztények hitét. Ezért, ha felismernénk a hamis prófétát a pápában, elérkezne az idő, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljunk, és a keresztény hit javára fordítsuk a hamis próféta és hozzá tartozók hatáskörén kívül lévő fórumokat. Ezért a hagyományos egyházi tanítás kitartó ismétlésében, a katolikus hit igazságainak továbbadásában az aszimmetrikus hadviselés szabályai szerint minden eszközt meg kellene ragadni, hogy az igaz tanítás minél többször, minél több helyen elhangozzék, terjedjen azokkal a hivatalos fórumokkal szemben, amelyek ki sem látszanak a hamis próféta sátán által kedvelt alfeléből. Indulnia kellene a blog-áradásnak! Ez lenne az a fázis, amikor az írás elején említett kis bizalmi körök után, egymás hitéből erőt merítve a hit bátor hirdetőiként lépnének elő a keresztények.
Nehezebb lenne a helyzet a hármas hatalom többi területén. Például a tanítás és kormányzás határterületén, a szentté-avatások ügyében komoly teológiai és hitbéli értelmezési kihívásokkal szembesülhetnénk. A hamis próféta által szentté avatott személyek tekintetében számos kétely támadhat, amelyeket erősíthet a szentté avatási eljárások szabályaitól való – amúgy pápai hatalom körében lévő – eltérés. A csodák és hívek között elterjedt kultusz nélkül szentté avatott „programszentek”, a hamis próféta üzenetét alátámasztó és támogató szentté avatások felvetik a kérdést, hogy mit gondoljunk a boldoggá és szentté avatások tévedhetetlenségéről ebben a helyzetben. Magam nem tudom megoldani az ebben rejlő ellentmondást: ahogy én látom, a boldoggá avatást az egyház hagyományosan ugyan nem tekintette tévedhetetlen megnyilatkozásnak, a szentté avatást viszont igen. Erre ugyan nem találtam explicit tanítást, nálam tájékozottabbak segítsenek, ha van módjuk rá, de talán nem tévedek nagyot, ha feltételezem ezt. Mit kezdenénk tehát a kultusz, és isteni csoda megerősítése nélkül, a hamis próféta akaratából szentté avatott személyek szentségével és a tévedhetetlenség dogmájának ezen való látszólagos megbicsaklásával? A tévedhetetlenségről korábbi írásokban részletezett gondolatokat fenntartva, továbbra is vallom, hogy Krisztus Urunk ígéretén alapuló tévedhetetlenség dogmájának hittétele a pápából lett hamis próféta esetében azt jelentené, hogy az minden romboló szándéka ellenére sem tudná a hit rombolását célzó tanítását a tévedhetetlenség pecsétjével megerősítve előadni. Ezért pont a szentté avatások területe az, ami miatt hajlok Kramer atya véleményének osztására, aki a korábbi írásban idézett módon a hamis prófétáról azt mondta, hogy egy pápai hatalmat bitorló püspök vagy bíboros lesz, tehát nem igazi pápa. Ha egy nem kanonikusan megválasztott, így csak pápának látszó bíboros lesz a „romboló”, az valóban könnyebben értelmezhetővé tenné ezt a problémakört. A hamis próféta által elrendelt szentté avatások ily módon a hamis próféta hamis volta mellett szóló érvek lennének, még akkor is, ha közöttük igazi szent emberek látszólagos szentté avatása is megtörténne.
A megszentelő hatalom, az egyház szentségeinek kiszolgáltatása, köztük is elsősorban a szentmise a hamis próféta számára a blaszfémia művelésének területe lenne, itt minden tette és rendelkezése a rombolást célozná. Az eucharisztia „elérhetőségének” biztosítása a bűnben megátalkodottak számára, a hitetlenek és eretnekek számára, a házasság szentségének rombolása az egyházi válássá váló házasság-érvénytelenítési gyakorlat mind ez irányba mutatna. Ugyanakkor, mivel a szentmisét és a többi szentséget célzó alapvető rombolás már korábban, az új rítus bevezetésével megtörtént, a hamis próféta tevékenysége ezek elsődlegességének, sőt kizárólagosságának megőrzését célozza majd. Itt bizonyos értelemben elegendő számára a szinten tartás.
A megszentelő hatalom kapcsán a hívek és papok imájának valamint a hamis prófétának kapcsolatáról is érdemes szót ejteni egy közbevetett gondolat erejéig: hogyan gondolkodjunk a pápáért végzett imáról, a szentmisében végzett megemlékezésről, ha a hamis próféta bitorolná a pápai trónt? Érthető módon ellenérzés lenne sokakban, elsősorban a pápa nevének említésére és a misében érte imára kötelezett papok körében. Az alapvető kérdés ebben az esetben az, hogy a hamis próféta által bitorolt pápai hatalom fényében a vele való egység jámbor óhajának kifejezésén túl az érte való könyörgésnek mi lenne az értelme és kifutása. Hiszen igaz, hogy imádkozni kell ellenségeinkért és üldözőinkért, de a hamis prófétáért való imának közelítően ugyanannyira nem lenne értelme, mint a Júdásért végzett imának az árulásra való elszánása után vagy a sátán megtéréséért végzett imának.
Az egyházkormányzás területén a hamis próféta számára a puszta hatalomtechnikai szempont egybeesne rombolási szándékával, amennyiben az általa kinevezettekkel az egyház hitének aláásását célozná. Hitetlen, eretnek, szodomita és más bűnben megátalkodott embereket nevezne ki a legfontosabb egyházi tisztségekre, akik egyrészről ellenvetés és saját gondolat nélkül szolgálnák ki felemelőjüket, másrészről megátalkodottságuk okán maguk is a hit ellenségei lennének.
A legnehezebb kérdéseknek sokak számára a kormányzó hatalom területén várható következmények bizonyulnak majd. A hamis próféta által elfoglalt és bitorolt pápai tekintély a teljes zűrzavar és konfúzió veszélyével jár, alapvetően rombolja a bizalmat és kikezdi az engedelmességet, amelyre a hamis próféta viszont maximális mértékben igényt tart azok részéről, akiket megcéloz az általa végzett rombolás. De teljesen érintetlenül és szabadon hagyja azokat, akik vele együtt rombolnak.
Ebben a helyzetben az igaz hitet követők számára kulcsfontosságúvá válik az engedelmesség helyes felfogása. Az egyházi kormányzás alapja és feltétele a Krisztus iránt minket kötelező engedelmesség. Minden egyéb engedelmesség ebből az alapból fakad, és csak addig köt minket, amíg az engedelmességre igényt tartó alsóbb hatalom Krisztus szándéka szerint gyakorolja hatalmát. Amint elszakad Krisztus szándékától, elveszti jogát az engedelmességünkre. Ez az elvi alapon tiszta elgondolás azonban nehezen lenne egyaránt alkalmazható mindenki számára a várható következmények miatt.
A hamis prófétának való engedelmesség esetében egy remény és két félelem okozná a legfőbb nehézséget azok esetében is, akik felismerik, ezek bénítanák leginkább őket. A remény arra vonatkozna, hogy valahogy ki lehet bekkelni a hamis próféta ámokfutását, hogy utána a korábbiak szerinti kerékvágásban vagy még jobb irányba mehessen tovább minden. Ez azok álláspontja, akik elsősorban a hamis próféta elleni fellépés által okozott botránytól félnek. Ez lenne az elsődleges félelem, ami mozgatná őket, mert nem ismerik fel, hogy a legnagyobb botrány, ami máris megtörtént, Krisztus tanításának, az örök életre vezető kinyilatkoztatásnak meghamisítása. Ennek a félelemnek leküzdéséhez arra lenne szükségük, hogy felismerjék az igaz hit elsődlegességét minden mással szemben, azt, hogy az igaz hit megvédésének elsődlegessége felülírja a hit rombolásáért cselekvő egyes személyek jó hírnévhez való jogát, éppen azért, mert az igaz hit elengedhetetlen feltétele az üdvösségnek. Másrészről arra gondolnak, hogy volt már az egyház életében elég sok hamis próféta, hitvány püspök és pápa, ez is elmúlik majd, akár a többiek. Azzal nem számolnak, hogy bár sok hamis próféta volt és van, de „a” hamis prófétából csak egy olyan van, aki a Jelenések könyve által megjelenített módon szárazföldi fenevadként tör a keresztények örök életére. Nem ismerik fel, hogy a hamis próféta fellépése azokat a rendkívüli időket hozná el, amelyben nem érvényesek a korábbi tapasztalatokon alapuló remények. Nem hajlandók a helyzet rendkívüliségét felismerni, ennek megfelelően alakítani válaszukat, és elszenvedni emiatt a szükségszerű üldözést.
Az üldözéstől való lenne ugyanis a másik félelmük. Ez a félelem elsősorban a püspököket, papokat és szerzeteseket érintené. Ők azok, akik a hamis prófétával kapcsolatos fellépésük és ellenállásuk esetén egzisztenciálisan fenyegetetté válnának. Mivel ebből a körből indult a zsinaton és azt követően az aposztázia, és mert ebben a körben ma is igen elterjedt, a hamis prófétát felismerő egyházi személy elsősorban saját társai között válna üldözötté. De nyílt fellépése esetén biztosan számíthatna felettesei irgalommentes és kegyetlen üldözésére is, arra, amelyet semmi más, sem erkölcsi fertő, sem eretnekség, hamis tanítás nem tud kiváltani, csak az igaz hit melletti kiállás. Ez az üldözés konkrétan az egzisztenciális senkiföldjére taszítaná őket. Ezért sokan érvelnek majd közülük a hamis próféta elleni nyílt fellépés ellen, például azért, ahogy mondják, hogy általuk maradjon magja az igaz tanításnak. Aki mégis inkább Krisztust választja, azt biztosan üldözni fogják. Meg fogják fosztani működési területétől, plébániájától, fel fogják függeszteni, ki fogják rúgni, utcára teszik, még laicizálják is. Az egyház papságának általános állapota és az üldözéstől való természetes emberi viszolygás miatt gondolom, hogy a hamis próféta idején ugyanaz fog történni, ami az ariánus eretnekség idején. Akkor ugyanis az eretnek püspökeikkel szemben szabad, egzisztenciálisan nem függő viszonyban lévő egyszerű hívek voltak azok, akik Isten segítségével, néhány üldözést is felvállaló szent pap és püspök vezetésével védték meg az igaz hitet. Vajon kik lesznek ezek az egyszerű híveket vezető szent papok és püspökök a hamis próféta idejében?
Ebben a küzdelemben a fentebb említett okok miatt nagy támogatást jelenthet azon szentek és egyháztanítók írásainak tanulmányozása, akik az igaz és helyes engedelmesség terén elméletben és/vagy gyakorlatban fejtették ki tanításukat. Gondolhatunk itt szent Ferencre, akit tévesen a vak engedelmesség szentjének vélnek sokan, bár nem az volt, tanulmányozhatjuk Szent Tamás engedelmességre vonatkozó írásait, de példát vehetünk a sokak által és sokat gyalázott Marcel Lefebvre érsek gyakorlati tanításáról is. Meggyőződésem, hogy ha lesz ideje az egyháznak megújulásra, akkor ő nem pusztán szentté lesz avatva, hanem bizony egyháztanítóvá is az igaz engedelmességgel kapcsolatos tiszta tanításáért és bátor kiállásáért. Mert ha valaki veszi a fáradtságot végigolvasni gondolatait, beszédeit az ellene írt vádlók leírt vádjaival szemben, egy olyan ember képe bontakozik ki, akiről a legkevesebb azt állítani, hogy igaz ember volt. Elgondolkodhatunk azon is, hogy az ő kiállása nélkül milyen esély maradt volna meg az évezredek szentmiséjének fennmaradására és túlélésére. Mert még azok is az ő kiállásának köszönhetően őrizhették meg azt, akik később ellene fordultak. Ezért én, a későn jött, személyesen is hálás vagyok neki. A Gondviselés eszközeként ő a zsinat után azon kevesek közé tartozott, akik egy mindent elöntő árral szemben majdnem egyedül álltak, a felfüggesztést is vállalva, példát adva a Krisztust követő papoknak, akiket a hamis próféta alatt ugyanez fenyeget.
„Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétekmagatokra a megigazulás vértjét!Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére valókészség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.” (Ef 6,10-17)
„Fenyíts hát meg minket, Uram de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.” 1
Vassula, a hírvívõk sorra követik egymást, hogy megmondják a világnak; tartsanak bûnbánatot! Úgy nyilatkozom meg, mint azelõtt soha, hogy mindenkit visszahozzak a messzeségbõl magamhoz, és hogy kövessék parancsolataimat! Bármely pillanatban kialudhatna az a kis láng, amely e nemzedékben pislákol, ha nem lépnék közbe. Mind a mai napig nem akarnak hallani és hinni. Minél nagyobbnak gondolják magukat, annál kisebbek a szememben. Hogyan lehetnének tetszésemre, amikor akadályozzák Szentlelkemet? Ezt hallom tõlük: „Kinek van tekintélye elõttem?” „Elég vagyok önmagamban!” Nagy az én könyörületem, de szigorúságom éppoly nagy. Haragom éppoly hatékony, mint megbocsátásom.
Templomaim 2 ma közös alapon állnak a kufárokkal. Szentségemet felcserélték a Sátánnak adott elismeréssel. Azokról beszélek, akik elhagyták hitüket és hazugságot engedtek ajkukra tolulni, és most arra akarnak kényszeríteni mindenkit, hogy hagyja magát ezzel a hazugsággal megjelölni, és én belefáradtam abba, hogy elviseljem õket. Valamikor becsületesség élt házamban, mivel az én törvényem volt mindennapi kenyerük. De nézd, mivé lett most házam! Pusztasággá! Gyíkok és pókok tanyájává! Ó, de ennek véget vetek. Szívem összetört, gyermekem. Angyalaim félnek és remegnek attól az órától, amelyet eddig visszatartottam, és amely akkor következik be, amikor kiadom parancsaimat. Nem tudom elviselni újra meg újra Szent Édesanyátok könnye hullását, valahányszor Fiamat ismét keresztre feszítik. A ti nemzedéketek bûnei minden pillanatban a Kálváriára viszik Fiamat.
A világ együttesen és egyhangúan káromolja Szentlelkemet és az ég minden erõit. A világ nap mint nap kihív engem: „Nézd mivé lett a nagy Úrnak háza!” - mondják képmutatóan, miközben õk maguk rombolják le. Lelkem nem tudja tovább elviselni ismételten keresztre feszített Fiam sóhajtásait. Bár Fiam és a ti Szent Édesanyátok is igyekszik elpalástolni fájdalmát, az én fülem minden meghall. Nem olyan az én fülem és szemem mint az emberé, semmi sem kerüli el figyelmemet. Mivel nemzedéketek választott így, és nem én3 a házamban lévõ lázadás lehozza rátok haragomat, és hamarosan a legsûrûbb sötétség zuhan rá a Földre. Ezt nem én választom, hanem ti. Én azt választottam, hogy irgalommal és szeretettel, könyörülettel és békével kiemeljelek benneteket sírotokból, de nézzétek, milyen sokan maradnak érzéketlenek ajánlatomra. Már semmi sem tud megérinteni benneteket. Kimerítettétek türelmemet.
És te, leányom, légy a visszhangom! Bármilyen keményen zaklatnak is téged, nem fogom megengedni nekik, hogy legyõzzenek. Ellenkezõleg, olyan leszel, mint a kard, amikor szavaimat kiejted. Emlékeztesd õket újra, hogy nem annak örülök, ha a gonosz és lázadó ember meghal, hanem annak, ha a gonosz és lázadó ember visszafordul, más útra tér, hogy megnyerje az életet. Ez a Föld, ahogyan ti ismeritek, hamarosan „elmúlik”4 Elhatároztam, hogy meggyorsítom tervemet a nagy bûnök miatt, amelyeket nemzedéked elkövet. „Elmúlnak mindezek, … mint ócska köntös, úgy avulnak el.”5 Ilyen módon fogom a bûn szennyét megsemmisíteni, és fel fogjátok ismerni, hogy kezdettõl fogva az én szent templomaim voltatok és bennetek élt az én Lelkem. Ó! Imádkozz és böjtölj azért a tûz-keresztségért ezekben az utolsó napokban! ÉN VAGYOK közel van hozzád.
1 Jer 10,24. 2 megértettem, hogy a lelkek 3 vagyis: ahelyett, hogy Isten békéjét választanánk, azt választjuk, hogy Isten büntetésén keresztül jussunk be az új korszakba, 4 vö. Zsid. 1,11. 5 vö. Zsid. 1,11.
''Drága gyermekek! Örömmel teli a szívem, mert látom ezekben az években szereteteteket és hívásomra való nyitottságotokat. Ma mindnyájatokat hívlak: imádkozzatok velem a békéért és a szabadságért, mert a sátán erős és csalásaival szeretne minél több szívet eltéríteni édesanyai szívemtől. Ezért döntsetek Isten mellett, hogy jó legyen számotokra a földön, amelyet Isten adott nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.''
Imádkoztam egy keveset a rózsafüzérbõl. Lehet, hogy nem mondom egészen jól, de igyekszem. Azután elmondtam azt a három imát, amit az Úr kér tõlünk. Le fogom írni, hogy mindenki megismerje.
Jézus?
Én vagyok. Fogadd békémet, én vagyok, az Úr. Ne félj! 1
Imádj! Szeress! Szent keresztem Medugorjéban él és lángol. Megáldottam azt a földet, Édesanyám által adtam kegyelmeimet, aki isteni mûveimnek frigyszekrénye. 3
Isten az elmúlt napokban látomást adott nekem egy hegyen álló, hatalmas keresztrõl. Ez a kereszt lángban állt, de nem úgy, mintha tüzet fogott volna és égne, hanem mintha magából a keresztbõl jönne a tûz kereszt alakot öltve. Világító, szüntelenül égõ és el nem égõ tûz.
Hallgass rám, igen rövid idõn belül meg fogom hajlítani a hitetlenek térdét ezen a hegyen. Szent keresztemet élõ láng élteti. 4
Megkérdeztem az Urat, hogy mit jelképez itt a tûz, és Õ azt válaszolta: “AZ ÉLETET! ”
Vassula, az idõ közeledik, egyre jobban közeledik. 5 Ó jöjjetek hozzám, szeretteim! Jöjjetek hozzám! Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Jöjjetek hozzám most, amíg van idõ, amíg zöld a fû, és még nyílnak virágok a fákon. Ó jöjjetek! 6 Nagyon szeretlek benneteket! Mindig szerettelek benneteket gonoszságotok és bûneitek ellenére is. Teremtés, miért dobjátok magatokat olyan készségesen a Sátán lába elé? Teremtés, térj vissza hozzám, amíg a tavaszi szellõ fúj, és még van idõ megtérésetekre. Ó Vassula, az idõ majdnem betelt. Aminek jönnie kell, az nagyon közel van hozzátok!
Mialatt Jézus ezeket a szavakat mondta, belsõ látomásban egy forró, halálos mérgû, erõs szelet láttam, amint végigfúj rajtunk és a természeten, mindenütt halált hagyva maga után. Minden meghalt, amit megérintett.
Követeim, rátok bíztam Szavamat. 7 Ez a Szó élõ, hogyan gondolják az emberek, hogy eltemethetik Szavamat? 8 Úgy eltorzították a HITET! Olyan mint egy utálatos, megnyomorodott, gonosz vadállat. 9 Így mutatják be a hitet. Ami isteni és élõ azt ma annyira elferdítve, torz formában mutatják be, hogy az emberek meneküljenek és féljenek tõle. Miért akarjátok, hogy Istenetek hallgasson és halott legyen? Én élek, és mint élõ, cselekedni akarok! Az egyházi tekintélyviselõk változatlanul vissza fognak utasítani téged. Engem is visszautasítottak a farizeusok, mert azt gondolták, hogy övék minden erõ és hatalom. Elfelejtették, hogy semmit sem tudnának tenni, ha felülrõl nem kapnának erõt és hatalmat. És most Káinnak ezek a fiai is elfelejtik, hogy semmit sem tehetnek, ha én nem adok nekik erõt és hatalmat. Én vagyok a Hatalom, én voltam, és én leszek az mindörökre. Azokat, akik megtagadják Gondviselésem mûveit 10 , elvakította és sötétségbe borította hiúságuk. Õk azok a vak vezetõk, akik megismétlik a tévedést, õk azok, akik kívülrõl tiszták és fényesek, de belsejükben csak megalkuvás és holt csontok találhatók! Vassula, gondosan figyelj, és úgy ismerj fel, hogy képes légy mindent leírni anélkül, hogy hozzátennél vagy elvennél belõle, mivel te és két szolgám 11 hordozzátok üzeneteimet, a “Béke és szeretet” üzenetét, és mivel nektek adtam a három koronát, a szeretet, a béke és az igazságosság koronáját, amelyeket Péter lábánál kell hagynotok.
Megkockáztattam egy kérdést.
Uram, mi hárman?
Igen, két szolgámnak készen kell állnia arra, hogy elkísérjenek téged, kedvesem. Én, az Úr akarom azt, hogy legyenek veled . Azt akarom, hogy derekatokon hordjátok az övet, amelyet én adtam nektek, mert a gyermeki hitet jelképezi, és örömet szerez nekem. Igen, legyen ez az öv jelkép. Azt akarom, hogy legyetek mezítláb, mint a szerzetesek. Azt akarom, hogy az én régi ruháimat viseljétek.
Szeretett Uram, azt gondolhatják, hogy új szekta vagyunk!
Ó Vassula! Milyen kevéssé értesz! Leányom, megvilágosítalak téged és fiaimat, és megmondom, mit értek “a régi ruha viselésén”. Szeretlek, mivel megértetted a mai tanítást. Soha ne kételkedj szeretetemben, ne feledkezz meg jelenlétemrõl!
Igen Uram, köszönöm Uram Jézus.
Ez az elsõ ima, amelyet Jézus minden napra rendel:
A BIZALOM KILENCEDE JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉHEZ
Uram, Jézus Krisztus a Te Szent Szívedre bízom ezt a szándékot. (Meg kell nevezni.) Tekints csupán rám, azután tégy Szíved szerint, a Te Szent Szíved döntsön! Számítok rá, bízom benne, irgalmasságára hagyatkozom. Uram Jézus, ne hagyj el! Jézus Szent Szíve, bízom Benned! Jézus Szent Szíve, hiszek irántam való szeretetedben. Jézus Szíve, jöjjön el a Te országod! Ó Jézus Szent Szíve, sok kegyelmet kértem már Tõled, de ezt az egyet most különösen kérem. Fogadd Szent Szívedbe könyörgésemet! Ha az örök Atya meglátja drága Véredet rajta, bizonyosan elfogadja. Az már nem az én imám lesz, hanem a Tied, Jézusom. Ó Jézus Szent Szíve, bízom Benned! Ne engedd, hogy elvesszek. Amen.
Ez a második ima, amelyet Jézus minden napra rendel:
IMA SZENT MIHÁLYHOZ
Szent Mihály arkangyal! Védelmezz minket a küzdelemben! A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Ez a harmadik ima, amelyet Jézus minden napra rendel:
SZENT BERNÁT IMÁJA (Memorare…)
Legkegyesebb Szûzanya Mária! Sohasem hallotta még senki, hogy Te gyámoltalanul magára hagytad azt, aki oltalmad alá folyamodott, segítségedért esdekelt, vagy szószólásodat kérte. Én is hasonló bizalomtól lelkesítve sietek Hozzád, szüzek Szent Szüze! Hozzád jövök Anyám, és mint szegény bûnös, sóhajtozva lábadhoz borulok. Ne vesd meg szavaimat örök Igének szent Anyja, hanem hallgasd meg kegyelmesen! Amen.
1Sokszor félek, hogy az ördög jelenik meg Jézus helyett, Jézusnak adva ki magát. Valahányszor ezt teszi, elég hamar felismerem. Akkor elmenekül. 2 Szeretném, ha Isten elégedett lenne. 3 Medugorje félreesõ falu Jugoszláviában, ahol Szûz Mária mindennap megjelenik néhány fiatalnak 1981-tõl kezdve. 4 Azon tûnõdöm, hogy vajon ez lesz-e egykor az egyik Medugorjéban megígért jel? 5 Jézus Szívébõl hirtelen ez a kiáltás tört fel: 6 Jézus, a mi Megváltónk könyörgött! 7 Ezt az üzenetet. 8 Jézus csodálkozva mondta ezt. 9 Egy utálatos, kicsi, fekete, eltorzult állatot láttam. 10 ezt, és más üzenetet is 11 X és David 12 Jézus jelképesen beszélt, de én szószerint értettem.
(Jézus hívott, hogy imacsoportunk számára lediktálja üzenetét az 1990. január 27-én tartandó imatalálkozóra.)
Béke legyen veletek, érezzétek jelenlétemet! Közöttetek vagyok. Készítsétek fel szíveteket, hogy meghallgassátok és megértsétek Szavaimat!
Szeretett gyermekeim, én, az Úr már több, mint egy éve vagyok veletek. Ilyen rendkívüli úton adom nektek üzeneteimet, és így mutattam meg nektek Szent Szívem Sebeit is. Megismertettem veletek Egyházam mai állapotát és Lelkem keserûségének okát. Megosztottam veletek a béke és a szeretet keresztjét. Megismertettem veletek legbensõbb vágyaimat. Szentlelkem folyamatosan emlékeztet parancsolataimra titeket, én pedig Egyházam tanítására emlékeztettelek benneteket. Összegyûjtöttelek benneteket, mert enyéim vagytok, és enyéimhez jövök, hogy megmutassam dicsõségemet. Bennetek vagyok és ti énbennem. Én vagyok a világ Világossága, és ti, kicsikéim, világosságomnak és a “Béke és szeretet” üzenetnek hordozó edényei vagytok. Összegyûjtöttelek benneteket, miként a pásztor gyûjti juhait a nyájba, és átöleltelek két karommal. Vannak azonban más juhaim is, amelyeket szintén vezetnem kell.
Arra készítelek fel benneteket, hogy az új Ég alatt és az új Földön éljetek, mert közeledik az idõ, amikor a Szeretetnek vissza kell térnie, és veletek fog élni. Hamarosan meghalljátok a visszatérõ Szeretet lépteit az úton. Hangom ezért hallható az egész földkerekségen. Ezért látnak az ifjak látomásokat. Megmondtam, hogy az egész emberiségre kiárasztom Lelkemet. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és még a legkisebbet is megáldom. Igen, hangom ma belekiált a pusztaságba. Minden egyes embert hívok, bár némelyek nem értették meg, amit Lelkem mondott. Nem értették meg jeleimet és az ifjak látomását sem. Nem becsülik már Szívünk gyümölcseit, választott lelkeimet pedig hazugnak tartják.
Már csak rövid ideig maradok ily módon veletek, de nem hagylak el anélkül, hogy oltalomra és legelõre találnátok. Én vagyok a ti jó Pásztorotok, aki gondot visel rátok, én vagyok az Úr, aki õrként vigyáz rátok a magasból. Hogyan tudnék ellenállni nektek, hogyan tudnék távol maradni tõletek, és miért ne ragadnék meg minden eszközt, hogy elérjelek benneteket, amikor fájdalmas panaszotokat hallom? Hogyan tudnék ellenállni, és miért ne sietnék hozzátok, amikor azt látom, hogy egyenesen az örök tûzbe rohantok?
Nem azért jövök ily módon hozzátok, hogy elítéljelek, hanem azért, hogy felrázzalak benneteket. Nem azért jövök, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem, de a világ ismét tévesen ítéli meg az idõket, ahogyan azt az idõt is, amikor Messiásként jöttem. Nem ismertek fel, hanem tetszésük szerint bántak velem, és kiszolgáltattak a pogányoknak. A világ ismét tévesen ítéli meg az idõt, mint annak eljövetelekor, akinek ki kellett egyenesítenie elõttem az utakat. Nem ismerték fel Keresztelõ Szent Jánost, aki épp olyan feddhetetlenül jött, mint Illés, hanem vele is úgy bántak, ahogy nekik tetszett .
És ma a ti nemzedéketek újból nem ismeri fel az idõket, mert ezek az idõk nem kedveznek nekik. Megmondtam, hogy az eljövendõ utolsó napokban elküldöm nektek Mózest és Illést a Földre, de nemzedéketek nem fogja õket felismerni. Nem fogják meghallani és felismerni õket, hanem rosszul bánnak velük, és visszautasítják õket, ahogy Keresztelõ Szent Jánost, és engem, mint Messiást is visszautasítottak.
Megmondtam, hogy a végsõ napokban sok hamis krisztus támad, és figyelmeztettelek, hogy legyetek éberek, mert napjaitokban a hamis vallások lesznek a hamis krisztusok. Nektek adtam Szavamat, és óvtalak, hogy ne csatlakozzatok e szektákhoz! Péter gondjaira bíztam Egyházamat, és kértem, hogy tápláljon benneteket, ügyeljen rátok és szeressen benneteket!
Bizony mondom nektek, hogy minden, amit mondtam nektek, megtörténik, mielõtt még e nemzedék elmúlik. Ne hagyjátok ezért, hogy megtévesszenek benneteket, hanem helyezkedjetek szembe ellenfeleitekkel, szegüljetek szembe azokkal, akik Péter ellen vannak. Én magam adok nektek olyan ékesszólást, hogy felismerjétek, mit mond ma a Lélek az Egyházaknak, ezért ne készüljetek fel a védekezésre!…
A fügefa termése beérett, és országom közel van hozzátok! 1 Imádkozzatok azokért, akik nem értenek. A hit is olyan kegyelem, amelyet én adok. Én választottalak benneteket, és emiatt üldözni fognak, de ne aggódjék szívetek! Szeressétek egymást, és ne ítélkezzetek! Legyen új tanítványaim ismertetõjele az a szeretet, amelyet én mutattam nektek! Errõl ismerjék fel, hogy az én nyájamból jöttök, Isten gyermekei vagytok, és Istenben vagytok. Kis gyermekeim, úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek benneteket! Ne kérjetek jeleket, elégedjetek meg azzal, amit a Lélek ad nektek! Bizony mondom nektek, hamarosan egyetlen nyáj lesz, amelyet majd egyetlen pásztor vezet és terelget.
Lélek vagyok, és azt akarom, hogy lélekben és igazságban imádjatok engem, nem pedig holt szavakkal. Ezért tanuljatok meg szívetekkel imádkozni! Imádkozzatok az egész Egyházért! Legyetek Egyházam tömjéne, vagyis imádkozzatok azokért, akik Szavamat hirdetik, az engem képviselõ helyettesemtõl kezdve napjaitok apostolaiért és prófétáiért!
Imádkozzatok a papi és a szerzetesi lelkekért és a világiakért, hogy megértsék: egyetlen Test, az én Testem tagjai vagytok mindannyian, akiket felsoroltam. Igen, mindannyian egy testet alkottok bennem. Imádkozzatok azokért, akik nem akarnak hallani, hogy ne utasítsák el, hanem legyenek készek meghallgatni a Szentlélek által sugallott beszédet vagy kinyilatkoztatást. Imádkozzatok, hogy megértsék, milyen különbözõ módon munkálkodik, miképpen tanít, emlékeztet és óv benneteket Lelkem! Imádkozzatok azért, hogy engedjék szóhoz jutni Lelkemet! Semmi újat nem fedek fel.
Mindezt azért mondtam el nektek elõre, nehogy meginogjon hitetek, amikor nehezebb idõk következnek. Ne feledjétek kicsinyeim, hogy aki még nem élt át megpróbáltatásokat, az igen keveset tud. Mindig vigyázni fogok rátok, tõletek viszont azt kérem, hogy ajánljátok fel, adjátok át magatokat teljesen nekem, hogy úgy alakíthassalak titeket, ahogy nekem tetszik. Azt akarom, hogy olyanok legyetek, mint az agyag a fazekas kezében. Újból isteni képmásommá akarlak alakítani benneteket. Szeretném visszaadni nektek az istenséget [A szerk. megj.: az isteni életet.], amely egykor a tiétek volt, de elveszítettétek. Virágaim! Én szeretlek benneteket a legjobban! Megáldalak benneteket, homlokotokon hagyva szeretetem leheletét. Legyetek eggyé! Jöjj, hallgasd meg Édesanyámat!
AZ EGYSÉG EGYEDÜL CSAK ISTEN DÍCSÕSÉGÉRE VALÓSULHAT MEG!
Fogadd üzenetemet, Vassula! Virágom megáldalak.
Áldott légy Szûzanyám, hallgatlak.
Béke legyen veletek! Jézus és én megáldunk benneteket. A Szent Isten van közöttetek, és tanítótok a Bölcsesség. Hallgass meg! Irántatok való szeretetünk olyan mértékû, hogy nincs ember a Földön, aki értelmével valaha meg tudná közelíteni 2 A Szent Isten felfedte nemzetetek elõtt Szent Arcát. Felfedte szeretetét, és megmutatta Szentséges Szívének Sebeit. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte áldozatul, aki elveszi bûneiteket. Õ, aki Isten jobbján, az Atya mellett foglal helyet, végtelen irgalmában leszállt, hogy ily különleges módon legyen veletek, és legyen jelen övéi körében. A Szentek Szentje jött el, hogy emlékeztesse nemzeteteket, éljen szentül, mivel Õ Szent. Eljött, nehogy elfeledjétek:
“Minden test olyan, mint a fûszál, s egész dicsõsége, mint mezõ virága: Elhervad a fûszál és lehull a virág, De az Úr igéje örökké megmarad.” 3
Kis gyermekeim, napjaitokban egyre jobban kiterjed az Úr szõlõje a földkerekségen, és az Úr hangját is egyre jobban meghallják pusztaságotokban. Sokasítani fogja országának kis oázisait, hogy olyan legyen országa a Földön is, mint a mennyben. Ne csodálkozzatok, és ne álmélkodjatok, hanem örüljetek! Örüljetek, hogy ily bõségesen árad ki Szentlelke minden nemzetre, és új tanítványokat támaszt. Bárcsak hallgatnátok ránk, és ne keményítenétek meg szíveteket, mint a lázadás idején!… Az idõ elszáll. Esedezve kérlek, hallgassatok ránk, mert rövidesen már nem láthattok engem!
Drága gyermekeim, éljetek Krisztusban! Õbenne éljetek, legyetek mindig készen arra, hogy találkozzatok az Úrral, mert az Úr közöttetek van. Legyetek boldogok és velem együtt örvendezzetek! Folytassátok mindazt, amit tõlünk tanultatok! Éljetek üzeneteink szerint, és Isten majd világossá teszi elõttetek. Elmélkedjetek szavainkon, hogy végül megvalósuljon Isten terve! Az a szándéka, hogy testeteket az Õ isteni képmására alakítsa, újból vissza akar vinni benneteket az istenségbe [a szerk. megj.: isteni életébe], és mindnyájatokból egyetlen tiszta és szent Testet akar formálni. Az egység egyedül csak Isten dicsõségére valósulhat meg. Jöjjetek hát, és dicsérjétek az Urat, ne legyetek olyanok, mint a pogányok, ne tegyetek különbséget egymás között Krisztusban! Ti, akik Krisztusban vagytok, segítsétek egymást, és így teljesítsétek Krisztus törvényét! Erre kér minden keresztényt a ti Uratok Édesanyja!
Erre a dicsõséges napra az Úr készít fel benneteket, akik Szent Nevét viselitek. Igen, az Úr egyesíteni akarja népét, és meg akarja menteni minden gonoszságtól. Az irgalom és az igazságosság olyan csodákat mûvel, amilyenek azelõtt sohasem történtek nemzedékeken keresztül… és úgy száll le rátok az egység, mint a harmat, és olyan hirtelen, mint a kommunizmus bukása. Istentõl jön, és a nemzetek úgy emlegetik majd, mint a nagy csodát, mint történelmetek boldog napját. Ez a csoda teljesen Isten dicsõségére lesz, az egész mennyország meg fogja ünnepelni, és örvendezni fog. Esedezve kérlek ezért gyermekeim, éljetek szüntelen imádságban, és szeressétek egymást! Teljesen adjátok át magatokat Istennek, és a többit Õ teszi meg. Egyenként megáldok mindenkit! Hazatérve sokan fogják érezni jelenlétemet. Szeretlek benneteket!
1Jézus e szavakat ünnepélyesen mondta, és mintha csak magának beszélt volna. 2 soha senki sem látta Istent. Ez azt jelenti, hogy senki sem értette meg teljesen Isten szeretetét, ezért “nem láttuk” Õt. 3 1 Pét 1, 24-25.
Leányom, béke legyen veled ! Minden lélek, aki szeret engem, elégtételt ad régi bûneiért. A szeretet és a bûnbánat, amit ezektõl a lelkektõl kapok, megvigasztalja megsebzett Szívemet, mérsékli Atyám igazságosságát és megengeszteli, mert látja igyekezeteteket, és valóban figyelembe veszi min- den jó szándékotokat. Nem vagytok sokan, de még ilyen kevés lélek kedvéért is megengesztelõdhet Atyám. Higgy, imádkozz, és higgy abban, amit kérsz ! Remélj bennem! Feltámadtam, és szabadulásodat tõlem kaptad. Mindig vágyakozz utánam! Megáldalak .
A Vatikán "példátlan" hivatalos diplomáciai kifogást emelt egy olasz törvénytervezet ellen, amely a homoszexuális ideológiát szorgalmazza.
Az úgynevezett Zan-törvény, amelyet jelenleg az olasz szenátusban vitatnak meg, a homoszexuális propagandát a szólásszabadságtól kívánja megóvni, és a rezsim által támogatott államvallássá kívánja tenni. A törvényt Alessandro Zanról, egy neokommunista parlamenti képviselőről és homoszexuális aktivistáról nevezték el.
Paul Gallagher prelátus, a Vatikán államokkal való kapcsolatokért felelős titkára jegyzéket küldött az olasz nagykövetségnek.
Ebben kifejtik, hogy a törvény csökkenti az egyháznak a konkordátum által garantált szabadságot, mert például arra kényszerítené a katolikus iskolákat, hogy a tanulókat homoszexuális propagandával indoktrinálják.
Hamispróféta de facto támogatta a törvényt, mielőtt az olasz alsóház novemberben elfogadta volna. Most az olasz szenátusban azok a pártok, amelyek ellenzik az újkommunizmust, bírálják azt.
Ez egy régi trükk Bergoglio részéről, hogy az utolsó pillanatban ellenállást színlel a katolikusellenes törvényekkel szemben, hogy becsapja a "konzervatívokat".
Ismeretlen eredetű családpárti plakátok jelennek meg újra és újra a hét eleje óta az írországi Waterfordban.
A plakátok A4-es méretűek, jó minőségben nyomtatottak, és egy házaspárt ábrázolnak, valamint a "Straight Pride" feliratot. A felirat a következő: "Ez természetes, évezredek óta működik, és csinálhatnak gyerekeket".
Az oligarchák újságjai, a homoszexuális aktivistákkal meghitt szövetségben, fittyet hánynak a józan ész kampányára, és arra panaszkodnak, hogy a plakátok "mindenütt ott vannak a városban".
Roberto De Mattei római történész ellentmondásokat vél felfedezni Viganó érsek 2020 előtti és utáni nyilatkozatai között (CorrispondenzaRomana.it, június 21).
Szerinte Viganó "első" nyilatkozatai ritkák voltak, tartalmilag körülírtak, határozottak, egyszerű és nemes nyelvezetűek, és csak olyan ügyekre vonatkoztak, amelyekről Viganónak közvetlen tudomása volt.
A Covid-hullámtól kezdve De Mattei számára "valami váratlanul megváltozott", és "egy új Viganó érsek" jelent meg a színpadon, aki "nagyképű" és "szarkasztikus" nyilatkozatok "sortüzével" fejezte ki magát az "Új Világrend" ellen.
Viganó terjeszkedett a teológia, a liturgia, a geopolitika és a történelemfilozófia területeire, "amelyekről Viganó mindig is azt mondta, hogy nem ért hozzá" - írja De Mattei, hozzátéve, hogy a liturgia és a második vatikáni zsinat Viganó "hobbilovává" vált. Ezért kérdezi: "Vajon valóban Viganó érsek a szerzője az elmúlt év írásainak?".
De Mattei úgy tudja, hogy Viganót több mint egy éve, négyszemközt, több személy is tájékoztatta a probléma létezéséről.
Carlo Maria Viganó érsek "megdöbbentőnek" tartja, hogy a híres katolikus történész, Roberto de Mattei szükségesnek tartotta, hogy támadja őt azzal az állítással, hogy egy "szellemíró" áll Viganó 2020-2021-es publikációi mögött.
"Nincs semmilyen szellemíró" - bizonygatja Viganó - "Isten kegyelméből még mindig teljes mértékben birtokában vagyok képességeimnek, nem manipulál senki, és teljesen eltökélt vagyok, hogy folytatom apostoli küldetésemet a lelkek üdvösségéért".
Viganó megerősíti, hogy "minden írásom, nyilatkozatom és interjúm a meggyőződések érlelődésének eredménye, amelyek teljes szerzőségét büszkén vállalom", és De Mattei állításait "teljesen alaptalannak", "merésznek" és "fantáziadúsnak" nevezi.
Megváltoztatja a helyzetet, mondván, hogy De Mattei elmélete "valamilyen tanácsadó eredménye" kell, hogy legyen, és "egy szürke, a mainstream narratívának engedelmeskedő hivatalos rezsim állította össze, és nem az általam ismert de Mattei éles elméje és őszinte hite".
Stefan Frey atya, az SSPX osztrák helynöke visszavonta "sürgős" áprilisi figyelmeztetését a Covid-19 oltások ellen. Most az ellenkezőjét állítja.
Az SSPX júniusi hírlevelében Frey átvette testvére, Arnaud Sélégny oltáspárti álláspontját, és még a Vatikán "szilárd hivatalos dokumentumait" is ajánlja az oltásokról, "gazdag információforrásnak" nevezve azokat. Frey elmagyarázza, hogy egy etikailag megkérdőjelezhető vakcina négy kritérium alapján alkalmazható:
- egyértelmű vészhelyzetnek kell fennállnia, - nem állhat rendelkezésre jóváhagyott alternatíva, - az oltás haszna nagyobb, mint az ártalom abban az esetben, ha valaki nem kapja meg az oltást, - az abortusszal szennyezett oltóanyag kutatással szemben ellenállásnak kell lennie.
Frey legalábbis elismeri, hogy ebben a kérdésben különböző következtetésekre lehet jutni, és hogy senki sem kényszerítheti rá a véleményét senki másra. Úgy tűnik azonban, hogy Frey-t magát is a felettesei arra kényszerítették, hogy az oltásokkal kapcsolatban az SSPX pártvonalára lendüljön át.
A probléma Frey véleményének megváltozásával az, hogy az oltás elleni négy érve a visszavonása ellenére is megmarad, hacsak az SSPX nem kívánja a Vatikán álláspontját is átvenni, miszerint - politikai opportunizmustól függően - ami tegnap még igaz volt, ma már hirtelen "téves" lehet.
Minden jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít a szememben
2016. február 3.
Egek Ura, jólétünk Kezese, Te, aki fenntartás nélkül leszálltál az égből, hogy rendelkezéseidre és határozataidra emlékeztess minket, hogy jobban megtartsuk és kövessük Szavadat, taníts minket arra, hogy szabályaidnak engedelmeskedve Neked szenteljük magunkat. Mert ahogy Szavad feltárul előttünk, fényével beragyogja és megvilágosítja lelkünket, hogy képesek legyünk teljesen megérteni Téged.
Tudom, hogy nem vagy megelégedve teremtményeiddel.[1]
Ó, Vassula! Patakokban folynak a könnyeim, mert sokan figyelemre se méltatják szeretet törvényemet és irgalmam törvényét. Meddig kell még néznem, ahogy a gonosz legyőzi egyik nemzetet a másik után? Az egyetemes béke az, ami hiányzik.
Mondd, Uram, mit tehetek még? Támogass, és védelmezz, ahogy mindig is tetted, és hajtsd végre általam azt, amit akarsz!
Tarts ki, gyermekem, és a benned lévő buzgóság váljék izzó szenvedéllyé házamért, mely lángjával elborítva arra serkent téged, hogy félelem nélkül haladj előre, és mindenkit emlékeztess arra, hogy térjen meg, szüntelenül imádkozzon, és szeressen engem, a ti Isteneteket. Végül nagy lesz az én győzelmem.
Teljes lényemmel utánad vágyakozom, arra indítottad lelkemet, hogy mindig Veled kívánjak lenni. Akik nem ismernek Téged, nem szeretnek, nem vágyakoznak utánad, és nem bánják meg bűneiket. Miként lehetne őket megtéríteni?
Vassulám, születésétől fogva mindenki meg van hívva Istennek, az ő Teremtőjének látására! De kevesen követik az utat, amelyet nekik szántam. Ezért, ha elidegenednek tőlem, legnagyobb bánatomra és fájdalmamra, vajon hogyan ismernek és szeretnek meg engem? Én szüntelenül bűnbánatra hívom őket! A bűnbánat megtisztítja a szívüket és megszülethetnek bennem. Akkor egyesülök a lelkükkel, és elárasztom őket fénnyel. Hogyan lehetne megtéríteni őket, kérdezed. Elfelejtetted hogyan? Ugyan kérlek! Imával…szeretet cselekedetekkel, nagy jóvátételekkel, értük felajánlott áldozatos szeretettel! A rózsafüzérrel! És sok „kyrie eleison”-nal azért, hogy irgalmat gyakoroljak irántuk, mert kegyelmem által a megkeményedett szívük meglágyul ….
Kedves lélek, figyelj, te elbűvölsz engem, amikor bepillantok a szívedbe. Te, aki azzá váltál, amivé kegyelmem által akartam, hogy váljál! Imádkozz azokért, akik jobban szeretik a világ dicsőségét, ami elidegenítette őket tőlem. Ők félnek keresztemtől, mert keresztem az az eszköz, amely megdicsőített engem. Akik elutasítják, hogy átöleljék keresztemet, máris elválasztották magukat tőlem. Én egy vagyok a keresztemmel! Amint egyszer mondottam nektek: „ha engem átöleltek, a keresztemet is átölelitek”.
Uram! Én megesküdtem, hogy megtartom törvényedet. Mégis újíts meg engem mindig, amint azt Szavad megígérte!
Megteszem, mindig irányítani fogom lépteidet. Szeretetem meg fog vigasztalni, sohasem foglak megfosztani Szeretetemtől…. igen? Mondd!
Panaszkodni szeretnék, Uram. Noha sokan megtértek Üzeneted által, ők mégsem adni, hanem inkább kapni szeretnek, ahogy Te fogalmazol.[2] Annak idején azt mondtam: „Nagyobb boldogság adni, mit kapni…” (ApCsel 20,35), de ez nem valósul meg a gyakorlatban. Meg kell halnia az egojuknak! Nagyon kevesen vannak, akik szívesen adnak, akik segítenek ismertté tenni az Üzeneteidet, vagy akik segítenek a Beth Miriam házakban, de azért van néhány nagylelkű segítő.[3]
Minden jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít az én szememben. Az én napomon minden lelket megítélek, feltárom összes cselekedetüket, és ami a szívükben van. Örömömet lelem azokban a lelkekben, akik nagyrabecsülést tanúsítanak irántam, és akik nem felejtkeznek meg arról, hogy imájuk mellett szeretet cselekedeteikkel is köszönetet mondjanak nekem.
Erről a tíz leprás jut eszembe, akiket meggyógyítottál, és akik közül csak egy ment vissza hozzád, hogy köszönetet mondjon neked, ugye?
Igen, a Szentírásban olvastad, hogy amikor útban voltam Jeruzsálem felé, tíz leprás várakozott rám. Odakiáltottak nekem, mivel betegségük miatt nem mertek túl közel jönni hozzám. Amikor megláttam őket, visszakiáltottam, hogy sietve menjenek el a papokhoz, és mutassák meg magukat. Szívük mélyén tudták, hogy útközben meg fognak gyógyulni. És amint elmentek, meg is gyógyultak. De egyikük sem törődött azzal, hogy visszajöjjön, és köszönetet mondjon nekem. Kivéve egyet, egy szamaritánust, aki kimutatta háláját, dicsőítette Istent, és leborult a lábaim elé…
Te nagylelkűen olyan sok ajándékot adsz az emberiségnek, amit nem méltányolnak. Te sohasem szűnsz meg adni, Szereteted nem tud várni. Olyan nagyszerű és magasztos, hogy leszállsz a Földre, és sokaknak nyíltan kinyilvánítod magad, nem keresztényeknek is, mert örökké lángol a Szíved, és nem tud várni – nem tudsz ellenállni!
Te mérhetetlenül nagylelkű vagy, még saját tanítványaid is csodálkoztak, miért teszel annyi jót és csodát a pogányoknak, a szamaritánusoknak, és mindenkinek. Meg voltak botránkozva, amiért bensőségesen és barátként bántál velük. Kérdőre vontak téged! Megkérdőjelezték a tekintélyedet! Kérlek, hadd válaszoljanak a Te jóságodra mindazok, akiket meggyógyítottál, akik csak rád számítanak.
Vassula, egy dicsőséges nemzet támad majd Keletről. Ez a nemzet dicsőíteni fog engem! Igen, valóban kinyilvánítottam magam nem keresztények számára is! Azért, hogy az emberek lássák, megismerjék, megjegyezzék és megértsék, hogy irgalmam végtelen és magasztos. Szeretetem végtelen! Azt mondom majd nekik: „Ne féljetek, mert én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. Azután megmutatom nekik dicsőségemet és ők áhítattal kérdezik majd tőlem: „Lehetek a tanúd?” És én ezt válaszolom nekik: „Igen, legyél a tanúm, aki kimutatja, mennyire örül ennek a találkozásnak.” Tehát Vassula, ne szomorítson el, amiért szerinted késleltetem a visszatérésemet. Légy türelmes, kicsim, egyetlen ország sem született meg egy nap alatt! Légy olyan, mint egy olajfa, mely az Udvaromban növekszik! Futásodnak nincs még vége… pihentesd meg lelkedet bennem, Istenedben! Nem vagy egyedül. Legyél egy velem! Mi ketten?
Igen, mi ketten.
Én, Jézus, megáldalak. IC
[1] Még nem fejeztem be a mondatot, amikor Jézus félbeszakított, és Ő beszélt
[2] Jézus átvette a szót, hogy elmondja azt, amit le akartam írni
legyetek. Nagyon szeretlek benneteket, és köszönöm, hogy nekem ajánlottátok az Úr könyveit.
Hogy ez az intézmény mennyire tudományos és hiteles anyagokat mutat be a gyanútlan érdeklődőknek, az leginkább annak a feliratnak a szövegéből derül ki, amit a kiállítás készítői a Moloch szobor elé helyeztek, azzal a szándékkal, hogy – miként ők fogalmazták – „a nyilvánosságot megismertessék a történelmi eseményekkel”.
