A szeretet alapú vallások esetében, így az újszövetségben is a legfőbb parancsolat az Isten szeretete, ahogy Krisztus megfogalmazta:

“Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37) Görögül: “ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου· “. Nem nehéz felismerni a kardia (szív) és psziché (lélek) szavakat; tehát itt a lélek az elmére (tudatosságra, gondolatokra és érzésekre) vonatkozik. Érdemes még egy részt kiemelni, ami ehhez kapcsolódik: “Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.” (Jn 8,43). Görög: “διὰ τί τὴν λαλιὰν τὴν ἐμὴν οὐ γινώσκετε; ὅτι οὐ δύνασθε ἀκούειν τὸν λόγον τὸν ἐμόν.”

Krisztus ismét ráirányította az emberek figyelmét egy olyan dologra, aminek egyértelműnek kellene lennie, de mégsem az; minden kinyilatkoztatásnak ez a lényege és ez a legfontosabb. Nem új dolog ez, ugyanez van Mózesnél is; ott a lelket a nefes jelöli.

A Korán is az első helyre teszi az Isten szeretetét, egyben rávilágítva arra is, hogy habár sokan mondják keresztényként vagy zsidóként hogy követik ezt a parancsolatot, valójában mégsem teszik ezt.

“41. Higyjetek abban ami leküldtetett, megerősítve azt ami nálatok van, és ne legyetek elsők a Könyv Népe közül akik nem hisznek benne. És ne adjátok el jeleimet csekély árért. És egyedül engem féljetek. 42. És ne leplezzétek az igazságot hazugsággal, és ne rejtsétek el az igazságot, miközben tudjátok.43. És tartsátok meg az imát, és adjátok meg a zakátot, és hajoljatok meg a meghajlókkal. (...)

177. Nem az a jóság hogy az arcotokat kelet vagy nyugat felé fordítjátok, hanem a jóság legmagasabb foka az, hogy ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, a Könyvben és a prófétákban, és a vagyonát annak ellenére hogy szereti, odaadja a közeli rokonoknak, az árváknak, a nincsteleneknek, az utazóknak, a kérőknek, és a rabszolgák felszabadítására, és aki megtartja az imát, megadja a zakátot, és teljesíti a szerződést, ha megköti, és aki türelmes a szegénységben, nehézségben (betegségben), és csaták idején. Ők azok akik igazak, és ők azok, akik istenfélők”. (Tehén szúra)

Tehát az újszövetségben a kinyilatkoztatás megértéséhez az ige hallgatása (megértése, tehát olvasása is) szükséges, ami nélkül az Istenszeretet elképzelhetetlen, hiszen nem tudhatja másképp az ember, hogy kit és mit szeret és fogad el, és mi az Isten tanítása. Az ószövetségben az első (legfőbb) micve (jócselekedet, parancsolat) az Tóra olvasása és tanulmányozása volt, más kérdés, hogy a zsidóság a szent iratainak egy részét meghamisította – erre az ókeresztény időkből is vannak utalások, nem csak a muszlimok feljegyzéseiből. Egészen jól megállapítható, hogy pontosan mit és mire módosítottak. A Koránban leírtak alapján egyébként elég régi gyakorlat az a zsidó szokás, hogy a Tórát másoló zsidók egy meghatározott összegért (forintban kifejezve legalább tízmillió egy Tóratekercs) eladják a lemásolt tekercseket, és ebből élnek. Ez ma is így van, azaz a zsidóság a saját szent dolgait is készpénzre váltja. A talmudi és a cionista eretnekségre most nem térünk ki.

A Koránban is a leküldött kinyilatkoztatásba vetett hit az elsődleges, ami nyilvánvalóan az után lehetséges, ha az ember elolvassa, megismeri és megérti ami megíratott. A Koránból idézett felsorolás azért is fontos, mert láthatjuk hogy a kinyilatkoztatásba vetett hit van az első és legfontosabb helyen, ezután következik az adakozás és az imádság (amelyek szövege szintén a szent könyvekben leírt kinyilatkoztatások része, nem is lehet tökéletes imádság ami nem ezekből a könyvekből származik, akár keresztény akár muszlim hitről van szó).

Nyilvánvaló tehát hogy az első és legfontosabb parancsolat a szeretet alapú vallásokban az Isten igazságának szeretete, ami leginkább a szent könyvekben való kinyilatkoztatásokból ismerhető meg. Ezek olvasása és tanulmányozása, megértése a legfontosabb. Aki prófétáktól tanul, részben maga is prófétává válhat, igen hasznos tehát hogy az ember minél alaposabban, lehetőség szerint eredeti nyelveken tanulmányozza a szent iratokat (amit minden jelentősebb tanító meg szokott jegyezni, nem mi találtuk ki). Elsősorban tehát nem teológiai könyveket kell tanulmányozni, hanem magát a Szentírást; maga a mise is és az istentisztelet is elsősorban a felolvasott igeszakaszok miatt hasznos, a külsőségek számítanak a legkevésbé.

Tamási Attila

A legmagasabb rendű szeretet

"Lehet, hogy sokan, akik az evangéliumot nem értik, a szeretetet másképp értelmezik. Ők olyan szeretetet gondolnak, mely magát elveszti, mikor mások önzésének, tolakodásának és szertelenségeinek prédájává lesz. Ők olyan szeretetet gondolnak, mely Magyarország koldus népét jászolhoz köti, ott szegényes abrakon tartja, s azután robotmunkára befogja. Ők a szeretetet cukrosnak, az evangéliumot málnaszörpnek gondolják. Igaz: az evangélium szeretet és béke. De olyan szeretet, mely tűzet hozott a földre és a tűz mellé kardot s korbácsot a petyhüdt, blazírt erkölcstelenség, árulás ellen. Tűzet a bűn bozótjaira a nemzet lelkét megmászó patkány-egzisztenciák s üzelmeik ellen.“

A próféták mindannyian az Ige megismerését, tanulmányozását tartották az első és legfontosabb feladatnak. Ennek egy igen egyszerű oka van: mert amíg a hitében gyenge, vagy a hitet épp csak tanulni kezdő ember csak néhány nevet ismer, és azokat foglalja imákba, addig a tanultabb ismeri azokat az összefüggéseket, amelyek a neveknek valódi jelentést adnak, többet elmondanak az egyébként egyszerű emberi nevekről. Az Isten neve tehát maga a tanítás, amiből Isten megismerhető, hiszen Istennek nem olyan neve van, mint az embereknek, hanem bölcsességgel teli és éltető.

Jézus Krisztus születéséről is és haláláról is igen röviden beszélnek az evangéliumok, viszont sokkal nagyobb terjedelműek a tanításokról, példázatokról szóló részek. Ez azért van, mert a történet, a példázatok, a születés és a halál közötti események sokasága magyarázza meg, hogy ki is volt az, aki megszületett majd meghalt. Az, amit valaki megél és létrehoz, sokkal többet ad a világnak, mint a születése vagy halála. Krisztus halála attól olyan jelentőségű, hogy Krisztus végig bűntelenül és engedelmesen szolgálta Istent, és szolgált minden embert, hihetetlen erejű jeleket és csodákat tett, tanított, vagyis mindenféle módon segítette az embert, és egy zsidó mégis elárulta, a többi zsidó pedig halálra ítélte és kivégezte. Aki csak Krisztus születésének, halálának és feltámadásának tényét ismeri a nevén kívül, az nem érezheti át a megváltás igazi súlyát és nem értheti meg a misztériumát sem.

Az Igéhez tehát, Krisztus megismeréséhez az evangélium ismeretén keresztül visz az út, az evangélium rejti és magyarázza Krisztus nevét, azaz hogy ki is volt Krisztus. Aki tehát az evangéliumot, igazságot, a hit általi megigazulást szereti, el kell mélyednie az evangéliumban, és életében is azt kell megélnie. Az igazság megélése tesz minket részesévé Isten kegyelmének, így válik valóra életünkben a megismert és megértett evangélium.

Az evangélium a leghatékonyabb fegyver a sötétség és a bűn ellen. Ugyan kizárólag szellemi erőkről és ezek használatáról szól, mégis a legsátánibb rendszer, azaz a zsidó-cionista rendszer megsemmisítésének stratégiai haditerve. A sátáni rendszer természete ugyanis nem csak egyszerűen a fegyverekben, hanem a gonoszság és hazugság minden fajtájában jelen van, vagyis az a természet és jelleg, ami minden élet elpusztítását hozza el, szándékosan vagy szándékán kívül. Teljesen természetes, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell, ezt csak a liberális zsidó világrend utasítja el, ők a bűnösök (gyilkosok, buzik, mindenféle aberráltak) jogaiért hajlandóak harcolni, számukra az ártatlan áldozatok a bűnösök (szegények, árvák, elesettek, gyengék, szelídek, igazságszeretők, irgalmasok). Teljesen természetes, hogy ebben a világban is helyre kell állítani a jogosságot, és elősegíteni az Igazság megismerését. Péter is fegyvert ragadott Krisztusért, és a római katonák is megtértek, miután látták a rettenetes változást, ami Krisztus halálával végigsöpör a teremtésen.

Valamit tehát alaposan félreértenek azok a keresztény emberek, akik a szeretetet nem tudják összeegyeztetni a háborúval és a katonasággal. Egyrészt a békeszerető, mindent eltűrő, de hitében erős ember bármikor mártír lehet, mint tanúbizonysága a hitnek és az Igazságnak, azaz Krisztusnak. Ez a legmagasabb rendű győzelem, a szellem diadala, a szabadság legmagasabb foka. Az ördög és a démonok rettegnek a mártíroktól.

Más részről a katonaság önfeláldozást jelent, azaz azt, hogy a katona az életét is áldozza azért, hogy a bűnt megfékezze, és helyreállítson egy felborult jogrendet, véget vessen az erőszaknak. Nincs nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja embertársaiért, Istenért. Azt, hogy milyen helyzetben melyik sorsot kell választanunk, azt az adott helyzet és annak szereplői döntik el.

Az Ige tanulmányozása nélkül elképzelhetetlen, hogy valaki hitében erősödjön, és kérdéses helyzetekben jól döntsön. Márpedig a sátáni hazugságokkal teli világban szinte csak a kísértéssel teli kérdéses helyzetek az ismertek. Ha valaki nem erős a hitében és a szeretetben, akkor a liberalizmus, amit Prohászka is részletez, legyőzi, és el sem jut az igazi harcig. A mai emberek többségének ez a sorsa: rabszolgamunka, szegényes abrak és cukrosnak gondolt szeretet. Egyeseknek pedig a dúskálás a mocsokban, és gazdagság a bűnnel és a bűn által. Ez nem mindig az egyén, inkább a bűnös társadalom és a bűnös rendszer vétkeinek összessége, annak hatása. Ezért nem látják a közelgő ítéletet sem, és nem tudják felismerni a hitgyülis tévtanításokat vagy az álhungarizmust sem.

2013.-A SZŰZANYA MEGJELENÉSÉRE VALÓ FELKÉSZÜLÉS ÉVE-MÁRCIUS

"Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott Neked!"( Lk: 1.45.)
                          

                                         Házi feladat márciusra

A Sátán a csábító, a vádló és az ellenség. Csábító, mert bűnre csábít, majd a bűnbe esett embert magára hagyja és vádolja, végül pedig megöli. Legalábbis ez a terve.Mindez sokféle módon próbálja kivitelezni. Láttuk már, hogy a nemzeti oldalt ugyanazok próbálják ma is pogányságra és szinkretizmusra nevelni, mint akik utána pogánysággal és szinkretizmussal vádolják őket. A legnagyobb bűn az ő szemükben az igazság keresése, az igazi bizalom és hit Istenben, amelyet valamilyen körmönfont módon el akarnak pusztítani. A romlás magjait már évszázadokkal ezelőtt elvetették. Az egyik liberális vonal (amely jellemző módon valami apróságot nagyít fel, és a végsőkig filozofálgat rajta) azt a kérdéskört járja körül, hogy zsidó volt-e Krisztus? Érdekes, de a hiszekegy is csak azt tartalmazza, hogy „emberé lett”, nem pedig azt, hogy „zsidóvá lett”. Itt kétféle embercsoport van a keresztényeknél: az egyik azt mondja, hogy igen, zsidó volt, a másik határozottan cáfolja ezt. Az újszövetségnek számos fontos területe van, sok tanítás, amit meg lehetne tanulni és el lehetne olvasni, és akkor nem kellene olyasmivel foglalkozni órákig vagy napokig, amit a Szentírás két mondattal leír.

Másrészről: Krisztust miért akarja valaki genetikailag egy népcsoport tagjává tenni? Mit határozna ez meg, vagy mit igazolna? A körülmetélés pedig köztudomásúlag nem Mózestől volt. Általában ez a kérdéskör azoknak a problémája, akik a zsidóságról jó vagy rossz tapasztalatokkal rendelkezve pont olyannak gondolják Krisztust, mint akikkel kapcsolatban a zsidóságról a tapasztalatukat szerezték. Krisztus Isten fia, aki emberré lett, pontosan elég ennyit mondani róla, és pontosan ez fedi az igazságot. Tehát nem pártus herceg, nem zsidó, nem szkíta, nem magyar, hanem Isten fia, aki emberré lett.

A magyarság sumér eredetének elgondolása is érdekes. Itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy amennyiben sumérok vagyunk, akkor sémiták is. Nehéz értelmezni az ősi arám és sumér szavakat, mivel sokjelentésűek a szavak – másrészről rokonok a héber nyelvvel. Én sokak helyében elgondolkodnék, hogy akarnak-e a zsidók rokonai lenni.

A következő és nagyon elterjedt probléma trianonnal kapcsolatos (és általában a nemzeti oldallal, mert az istentelenség vallási és nemzeti színekbe csomagolása a vallási liberalizmus másik fontos eleme). Erről igazából már elmondtuk a véleményünket, amely nagyon is megalapozott és helytálló. Viszont mivel trianonhoz köthető néhány vallási tévképzet, ezért ki kell térnem rá.

A Nagymagyarország kereszten történő ábrázolása istenkáromlás. Először is: azt a tévképzetet ülteti el a magyar emberek fejében, hogy mintha mi bűntelenek lettünk volna, mint Krisztus, és ártatlanul szenvedve hal meg a nemzet, és hogy eljön majd a feltámadás. Nincs bűntelen ember, és nincs bűntelen nép. Aki magát bűntelennek mondja, az Istent teszi hazuggá – ezt nem is kell tovább magyarázni. A bűneinek tagadásával senki sem lesz keresztény. Jelen esetben a bűnök tagadása az önismeretet, önvizsgálatot, a bűnbánatot és a megtérést gátolja, és egyben a bűntől való megszabadulásunk akadálya is. Ez pedig a probléma megoldásától szakít el minket!

Jézus Krisztus megváltotta, megszabadította az embert a bűneiből, országunk pedig semmi hasonlót nem tett. Ennélfogva a „népek krisztusa Magyarország” sem több istenkáromlásnál. Az apostoli királyságunk Isten szolgálatában cselekedett, elismerve Jézus Krisztus vitathatatlan fensőbbségét. Mint látjuk, ez a lelkület éles ellentétben áll az istenkáromlással és az ehhez társuló mélységes önsajnálattal, amely a most tárgyalt trianonos felfogáshoz köthető.

Mindezek ismeretében gondoljuk végig, vajon honnan ered az ilyen jellegű trianonozás? Ki találhatta ki ezt a pusztító hazugságot és istenkáromlást, amely a vallási liberalizmus minden jelét magán hordozza? Választ kapunk, ha tudjuk, hogy melyik korszakban született. A fentiekhez rokonítható az ismert mondatrész is: „hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában”. Ez teszi fel a koronát az istenkáromlásra, késztetve a nemzeti gondolkodású embert, hogy a keresztre feszített ország által kifejezett torz felfogást és a hozzá kapcsolódó tévképzeteket szavakkal is megvallja. Tessék végiggondolni: az ősegyház kezdetétől ismert és vallott hitvallást, ősi tanítást egy istenkáromlással vegyítettek, ügyelve arra, hogy ezt a nemzeti gondolkodású ember belsőleg magáévá tegye, higgye és ez mozgassa gondolatait. Ez tulajdonképpen alapjaiban rontotta meg a magyar keresztény embert. Már aki ezt elfogadta.

A probléma ott van, hogy egyáltalán eddig el lehetett jutni – hogy ezt a hazugságot olyan sokakkal meg lehetett etetni. Értelmiségiekkel, írókkal, és a sokszor náluk tisztábban gondolkodó falusi emberekkel is. Ez a hitoktatás súlyos hiányosságaira utal.

Nem véletlen, hogy csak ott jöhetett létre erős nemzeti egység, ahol ezeket az elveket nem vallották. Csak az istenkáromlástól, nemzeti színekben megjelenő vallási liberalizmustól, önsajnálattól mentes nemzeti oldal lehet erős!

Utoljára hagytam a pogányság kérdéskört. Pogány elemekkel feldúsítani a keresztény tanítást szintén a vallási liberalizmus eszköztára. Ez történhet nyíltan pogány ideológiával és bálványimádással, természetvallással, vagy a modern filozófia becsempészésével.

Nem akarom védeni az egyházon kívüli pogányságot, csak arra utalok mindig, hogy annak a térnyerése egy előzőleg teljesen keresztény területen egyértelműen a keresztény vezetés hibája. Ez a trianon és a kommunizmus előtti időszak vallási liberalizmusának, majd a kommunizmus alatti vallásellenességnek (és az egyházat eláruló papoknak) köszönhető. A trianon előtti korszakból kivételes és pozitív példaként Prohászka Ottokár munkásságát kell kiemelnünk, aki talán egyedüliként tett és emelt szót a sötétség eszmeisége és megnyilvánulásai ellen.

Ki kell mondani, hogy az európai és magyar egyház dekadens, haldokló, és képtelen választ találni a mai kor kihívásaira. Emellett idegen befolyás alatt áll, és a nemzet- és életellenességet kezdi képviselni. Nagyon ritkán süllyedt ilyen mélyre a történelemben – ezek most a teljes széthullás jelei. A kínai kereszténység viszont sokak szerint az őskeresztény közösségekre hasonlít, és az európai kereszténységgel szemben terjed. Ez nekünk egy igen komoly jelzés. A papsággal és lelkészekkel (valószínűleg jelenlegi vezetőik nélkül) komoly feladatunk lesz felszámolni az egyházban a vallási tévutakat. Szembe kell néznünk hibáinkkal, bűneinkkel, tévedéseinkkel, a hétköznapjainkat befolyásoló tévképzeteinkkel is. Nem, ez nem csak egy második reformáció lesz – mivel sokkal mélyebben vagyunk, mint a reformáció idején, ezért jóval nagyobb mértékűnek kell lennie a változásnak is.

Tamási Attila

Hol is van vallásüldözés?

Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának (USCIRF) véleménye szerint 13 országban van vallásüldözés, köztük Kínában, Iránban, Szaúd Arábiában. Állításuk szerint ezekben az országokban sértik a vallásszabadságot.

A tanulmány általánosan minden vallás szabadságát vizsgálja, mi nézzük egyelőre csak keresztény szempontból.

Ez a vélemény a mi szempontunk szerint enyhén szólva is nevetséges. Kínában legalább 300 millió keresztény él, vagyis a világ legnagyobb keresztény országa. Emellett az ottani emberek kis közösségekben szerveződnek, a gyülekezetek tanításának lényege a biblia-központú szemléletmód. Tehát a nálunk meglévő hiearchiák ismeretlenek, talán ez közelít ma leginkább az őskeresztényi közösségekhez. Irán és Szaúd Arábia esetén megállapítható, hogy a szigorú erkölcsiség betartása mellett és a jelenlegi államhatalom provokálása nélkül a keresztény közösségek jobb körülmények közt élhetnek, mint nálunk. Még ha hátrányban is vannak a világnézetük miatt, egy erkölcsösebb társadalomban, a „fogyasztói” vadkapitalista, kizsákmányoló és rabszolgatartó társadalmon kívül nyugodtabb és szabadabb életet élhetnek, mint bárhol a nyugati világban.

Ezzel szemben a nyugati világban a kereszténységnek a filoszemita, megalkuvó változata az elfogadott, ahol a gyülekezetekben a szószékről hetente, de legalább havonta a holokauszt borzalmairól, esetleg zsidó, szabadkőműves, liberális filozófusokról, művészekről prédikálnak nekünk Isten Igéje helyett vagy mellett. Konkrétan meg tudnám említeni több város esetében is, hogy hol és ki prédikált Faludy György, Ady Endre, Hamvas Béla írásaiból merítve, a talmudot vagy a rabbinikus irodalmat idézve, esetleg kizárólag az ószövetségről prédikálva (hozzáteszem, pocsékul). Nyilvánvalóan egy egészséges társadalomban az ilyesmi nem megengedhető! A kiemelten említett országok kapcsán az fáj a vallásliberalizálást nyomon követő és sürgető szervezetnek, hogy ügynökeik ezt a típusú társadalombomlasztó tevékenységet nem tudják megvalósítani. Nyilvánvalóan ezeken a helyeken nem tartják elfogadhatónak, hogy egy szélesebb társadalmi réteg alakuljon ki, amelyik magát kereszténynek gondolva erősen cionistabarát, Izraelbarát felfogással rendelkezzen, és az ország irányításába is idővel beleszóljon. Mindezek mellett nem emelték ki a valóban és erőteljesen keresztényellenes államokat, pl. Indonéziát, ahol keresztények ellen különösen a nagyobb ünnepek környékén fegyveresen is gyakran fellépnek (a cionisták azonnal akciót is indítottak a keresztényüldözők megsegítésére és a kuplerájaik újjáépítésére a híres 2004-es cunami után).

Nyilvánvalóan megint a szabadság helyett szabadosságot kell érteni, vagyis a vallási szabadosság (és az ahhoz tartozó zsidó befolyás) hiánya miatt nyavalyognak az amerikai szervezet tagjai. A vallási szabadosság nem a kereszténység elfogadottságát jelentené a kérdéses államokban, hanem elsősorban minden, helyi társadalomra veszélyes és bomlasztó eszme megjelenését (okkult szekták, távol-keleti pogány vallások, stb). Ahol az amerikai jelenlét eddig megerősödött, ezzel egyidejűleg a szexuális elfajzások reklámozása is megjelent, coca-colával és az amerikai destruktív zene- és filmiparral. Erre jó példa Irak és Afganisztán esete is. Megállapítható, hogy a keresztényüldözés és a vallási szabadság legnagyobb ellenfele ma Amerikával és Izraellel az élén a „modern”, nyugati világ. A nemzetellenesség és a keresztényellenesség összefonódik: csak tiszta keresztény hittel képzelhető el egy erős nemzetállam, és a nemzeti gondolkodás nélkül nincs kereszténység. A nemzetek keverésére irányuló minden amerikai vagy európai szándék pedig nyilvánvalóan keresztényellenes, hiszen a meglévő keresztény közösségek szétverése nélkül nem valósulhat meg. Az üldözés és a küzdelem itt is a szellemi síkon zajlik, és a kompromisszumokat kötő keresztény, bármely felekezethez tartozzon is, elindul lefelé a lejtőn, és menthetetlenül elbukik.

Mint az írás elején rögzítettem, keresztény szempontból vizsgáltuk a kérdést. Nézzük meg, ha csak és kizárólag a vallásszabadságra koncentrálunk? Akkor ebbe bizony minden belefér, és az eddig leírtakkal együtt nyilvánvalóbbá válik a liberális szándék. Ebben az esetben nem csupán a keresztényellenes vonulat fedezhető fel, de az adott ország vallásának, eszmeiségének végül létének megsemmisítésére vonatkozó törekvés is. Ahogy a mi történelmünkön láthatjuk, a zsidóság először a megmaradás jogáért küzd egy adott területen, majd gazdasági befolyást szerez, közben lezülleszti a hitrendszer színvonalát, majd vallásszabadságért küzd, ennek jogán pedig betegebb és betegebb eszmei irányzatokat hoz létre. Ezután következik az adott területen élő népesség végső megsemmisítése és kiirtása a kisebbségek jogainak erőltetésével, ezzel párhuzamosan a gazdanép részére a testi szabadosság és a legocsmányabb szokások, eszmék reklámozásával (ha ez nem megy, akkor jönnek a háborúk e helyett a lépcső helyett, de az nem annyira hatékony, felébresztheti az áldozatot). A népességfogyástól pusztuló, öntudatától és hitétől megfosztott célpont a népességének a fogyásával sokáig gyengülhet, észrevétlenül. Amikor pedig az összeomláskor kialakul a káosz és elszabadul az erőszak, a zsidók és kiszolgálóik az élen járnak a vérengzésben. Nos, mindazok a társadalmak, amelyek még elég erőseknek és életképeseknek bizonyultak, hogy átvészeljék a cionisták eddigi pusztító tevékenységét, most kerülnek sorra. Úgy tűnik, hogy időről időre leellenőrzik esélyeiket, lehetőségeiket, és ahol a szellemi vezetés figyelme lankad, megindítják a támadást. Mindig volt ilyen felmérés, tanulmány és mindig lesz is – csak a szabadkőműves mintaállamban (USA) már a titkosságra sem kell túlzottan figyelni, a szándékot leplezni. Természetesen az előadásmódra, a fogalmazásra és a körítésre még egy kicsit ügyelnek. Az USCIRF tanulmánya a szellemi háború kezdete.

Eredetiben itt olvasható, ha valakinek van kedve 382 oldal hazudozást átolvasni:

János Jelenések könyvének látványossága, izgalmas tartalma könnyen megragadja a fantáziát és további olvasásra serkent. Tudnunk kell, hogy a bibliai könyv győzelemről szól: a kereszténység végső győzelméről, az Egyház végső győzelméről a sötétség felett. Hogy mindezt Krisztus kinyilatkozta és írásos formában ma is rendelkezésünkre áll, óriási erőt adhat nekünk küzdelmeinkben. A most induló cikksorozat a könyvek elemzésére vállalkozik.


"A Jelenések könyvének keletkezési helye és ideje

Irenaeus egyházi atya a 2. század végén a régi hagyományokra hivatkozva feljegyzi, hogy a könyv látomásait János Domitianus uralkodása idején (81-96) kapta (Adversus Haereses V, 30, 3). Keletkezése helyét maga a könyv nevezi meg: Patmosz szigete (Jel 1:9). A sziget Kis-Ázsia délnyugati partjainál fekszik, Miletosz városával szemben.

A könyvben található utalások és kortörténeti adatok egyaránt valószínűvé teszik a könyv keletkezési idejéről szóló legrégibb hagyományt. Domitianus volt az első római császár, aki vallási okokból üldözte a keresztyénséget. A Néró idején végbement üldözéseknek nem a császárkultusszal való ellenkezés volt az oka. Domitianus volt az első császár, aki isteni tiszteletet követelt magának. Hivatalos címe ez volt: „Dominus ac deus noster” (Suetonius, Domitianus 13). Az uralkodó kultusza Kis-Ázsiában régtől fogva virágzott. Efezusban Domitianus uralkodása alatt az új császárnak szentelt templom épült. Kis-Ázsiában tehát különösképpen megvoltak a római államvallás és a keresztyénség, császárkultusz és Krisztus-kultusz összeütközésének feltételei.

Feltételezhetjük tehát, hogy a könyv az 1. század kilencvenes éveinek elején keletkezett, amikor a fiatal keresztyén egyházat a császárkultusz részéről megsemmisítő támadás fenyegette."
(Jubileumi Kommentár, 1995: János Jelenéseinek magyarázata, Dr. Kocsis Elemér)

Bevezető gondolatok

Miről szól a könyv? Röviden: Jézus Krisztus eljövetelének előzményeiről, magáról a dicsőséges eljövetelről és azután az ég és a föld egyesüléséről, más szóval a világosságnak a sötétségen aratott győzelméről.

A könyv címe Jézus Krisztus kijelentését, pontosabban leleplezését jelenti. Rémisztő, végső, eljövendő szavaink jelentése nincsen benne, Krisztus apokalipszise a Megváltó igazi valóságának leleplezését jelenti.

A könyv szerzője nem János, hanem maga Jézus Krisztus. A könyv alakja levél, melyet János hét Ázsiai gyülekezetnek küld. A Jelenések könyvének szerkezete igen bonyolult. A leírások részben egymásba fonódnak, részben vissza-visszaugranak az események sorában, ám egyértelműen haladnak a végkifejlet felé, melynek során a sötétség annál elszántabb lesz, minél jobban közeledik a végkifejlet.

A magyarázatok

Mindenképpen ki kell térnünk az évszázadok alatt napvilágot látott különböző magyarázatokra. Ezekenek négy fajtája van:
- történeti magyarázatok
- egyháztörténeti magyarázatok
- végidős magyarázatok
- vegyes magyarázatok, az előző három keverékei.

Bibliaolvasó emberek gyakran beleesnek abba a hibába, hogy szó szerint próbálják meg értelmezni a Szentírás szövegét. Sokszor ez azonban végletes zsákutcákhoz, tévtanításokhoz vezet, melyek például a különböző szektás tanításokban is testet öltöttek, de tudunk például kabbalisztikus megközelítésekről is.

A könyv teljesen pontos értelmezése nem véletlenül ilyen nehéz, gyakorlatilag ma is lehetetlen feladat, bár sok mindent sejtetni enged. Ez minden bizonnyal isteni intézkedés folytán van így. Ezzel ugyanis el van hárítva annak a lehetősége, hogy az emberek ne szívből térjenek meg, hanem pusztán alkalmazkodjanak, hogy a bőrüket mentsék. Érdekesség, hogy már az Ószövetségben is történik utalás erre: "Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás." (Dán 12,4)

Ugyanakkor a "kódolt" üzenet a hívők elől is el hivatott rejteni a konkrét adatokat. Hogy azok állandóan készen tartsák magukat, szükségük van arra, hogy NE tudják a pontos napját és óráját a bekövetkezendő eseményeknek.

Látomások, képek

A részletek pontos megértésének van egy másik nehézsége is: a nem látható világ dolgait a látható világ szavaival kell leírni. Ez a leírás párhuzamosságokat, esetleg azonosságokat jelenthet, de a nem látható dolgokat még így is csak körvonalazni tudja, azokat az anyagi világ keretei között nem tudjuk teljes mértékben elképzelni, felfogni. Ezért nem szabad a szó szerinti értelmezés csapdájába esnünk. "Az apokaliptikus képeknek megfelelő tárgyak a földön nem találhatók: itt nincsen eleven angyalokból felépített trónus, nincs emberekből összeálló tenger, nincsenek olyan sáskalovasok, amilyenek a mélység kútjából füstoszlopként törnek elő, nincsenek gyöngykapuk és nincs napként világító bárány; mindezek a fogalmak a földön torzfogalmak, amelyeknek semmi valósága, vagy szépsége, vagy ereje nincs. De ez erőtlen és valótlan képekben egy erős és megfoghatatlan dicsőségű szellemi világ valósága száll le hozzánk[...]" (Csia, 16.old.)

A könyvben Jánost többször elragadja Isten szelleme, ami nem azonos a prófétai látással, vagy a megszállottság állapotával. Ez utóbbi során tisztátalan szellemi erő száll az emberre, mely a megszállott ember lelki erejét elszívja, kiszipolyozza. Ez a megszállott emberben őrülethez is vezethet. Nem úgy az isteni elragadtatáskor, melynek során gyógyító erők áramlanak az emberbe, mégha a hatás olyan lesúlytó is, hogy az illető szinte halottnak érzi magát. Ilyenkor azonban újabb erőtöltés érkezik a szellemi világból és az ember talpra áll.

Számjelképtan

A Jelenések könyve rengeteg számot is tartalmaz, melyek azonban a fentiek tükrében önmagukon túlmutatnak és az egész könyvön keresztül következetesen meg is maradnak.

Itt nem a zsidó kabbalisztika zagyvaságaira kell gondolnunk! "Ha a babona és a varázslás országát elhagyjuk, a számoknak a fizikai világban csak egy szerepük van: arányt, törvényszerűséget fejeznek ki, bizonyos viszonyokat pedig állandó számok jelölnek." (Csia, 31.old.) Ilyen például az 1, ami annak a száma, amiből csak egy van a világon és ez az Isten, a 2, mely a többség száma, tehát a teremtésé, amelyben minden többször fordul elő, a 3 mely a Szentháromságot jelenti stb.

Így tekintve helyes csak, ha a számokra tekintünk a Jelenések könyvének megismerésekor. Ez a logika tőlünk magyaroktól sem áll messze, gondoljunk csak népmeséinkre (hetedhét ország, három királyfi, hétfejű sárkány stb.), melyekben a számok szintén fontos jelentést hordoznak, nem légből kapottak.

Első látomás: A hét gyülekezet

Az első látomás során a megszólított hét gyülekezetről nyerhetünk közelebbi képet. Ezek közül ezúttal az első két gyülekezetnek küldött üzenetet nézzük meg közelebbről. Ennek során felsejlik az a gigantikus küzdelem a sötétség és a világosság erői között, mely már a kezdetektől zajlik.

A Jelenések könyve levélalakban készült, melynek címzettje hét kisázsiai gyülekezet.

Mint előző írásomban említettem, a Jelenések könyve Jézus Krisztus lelepleződése, apokalipsis-e. Jézus maga, mikor köztünk járt, az Atya lelepleződése volt szellemi értelemben. Krisztus megdicsőülését csak a hívők láthatták, ám számukra még a mai napig titok, hogy mekkora hatalom és dicsőség lett az osztályrésze mennybemenetele után Krisztusnak: „… s erről a dicsőségről próbálja a Jelenések könyve a leplet elvonni, hogy a kép ’jelein’, mintegy kormos üvegen által ebbe a fényözönbe betekintsünk.” (Csia, 37.oldal)

A lelepleződés egyben Krisztusnak és az övéinek az egyesülését is lehetővé teszi, mely a kijelentésben már végbe is megy.

Jánost a kijelentés angyala keresi fel. A Bibliában Dánielnek már megjelent egy ilyen angyal, aki Gábrielnek nevezte magát. Az angyaloknak nincsenek földi nevei, nevük jellemkép. A Gábriel jelentése: Isten vitéze. Az a harcos, bástya, akin a sötétség ereje megtörik. (Ez a név sok angyalra ráillik természetesen, ezért nem biztos, hogy ugyanarról az angyalról van szó, aki Dánielt is meglátogatta.)

Az angyal, Isten szolgája, Jánossal, a Felkent („Christos”) Jézus leleplezését közli, hogy azt adja tovább. Ez a leleplezés még csak részleges, képeken keresztül történik. A teljes lelepleződés a szemtől-szembe látás lesz majd.
A kijelentett dolgoknak nem hamarosan, hanem hirtelen, gyors egymásutánban kell megtörténniük, ez akár egy emberöltő alatt is végbemehet (lásd Mt. 23:24). Tehát nem az események kialakulásának idejéről, hanem azok lefolyásáról van szó. A végső kifejlés sem véletlenül tart ilyen sokáig. Ha az Egyház nem lenne ilyen fáradt és elaludt állapotban, az események menete is más lenne. Ezt azonban befolyásolni nem tudjuk, sőt, Isten az Egyház elalvását előre látta és azt figyelembe véve szabta meg a döntő időpontot. A középkori szentek ragyogó példái, az Egyházon belüli újra és újra előretörő megújulási mozgalmak azonban, szintén Isten akaratából, mindig közelebb tudták hozni a hajnalhasadást.

Előrevetítődik (Jel. 1:7) Jézus dicsőséges eljövetele, melyet már Isten ellenségei is látni fognak (ez a mennybemenetelnél még nem így volt).

A Jel. 1:9-17-ben János az elragadtatás állapotába kerül: „Szellemben eljutottam az Úr napjára”, tehát a szellemi látás síkjára. Ez azt jelenti, hogy János a jövőt élte át, Isten valóságában ez ténylegesen lehetséges.
János parancsot kap: amit lát, le kell írnia és el kell vinnie a hét gyülekezetnek Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. A hét gyülekezet a látomásban hét arany mécslábként jelenik meg, mely az Egyházat jelképezi (a hét gyülekezet).

Jézus jobb kezében hét csillagot tart, melyek a hét gyülekezetet az igaz úton vezető emberekre utalnak.
Jézus a mécslábak, azaz a gyülekezetek között van, tehát köztük jár. Már nem egy szegényes megjelenésű földi vándor, hanem hanem dicsőséges király. Papi, ünnepi ruhában van, egész lénye pedig úgy tündököl, mint a nap. „Szeme mintha tűzláng lett volna”, azaz olyan szívbe fúró erővel lát, mely előtt a bűnös embernek le kell sütnie szemét. Jézusnak még a lába is izzó fémhez hasonló, mely ahol csak jár, mindent perzsel, ami nem égi anyagból való. Amikor megszólal, az olyan, mintha hatalmas víztömeg zúgása lenne a látomásban.

A szellemi látás sokkal valóságosabb, mint a testi. Mégis a szellemnek János számára előbb még álomképekké is kell alakítania ezt a látást. Ez azt jelenti, hogy a szellemi világot nem a maga tényleges valójában látta János, hanem tulajdonképpen egy alacsonyabb, földi ember számára is érthető szintre leegyszerűsítve, mert különben nem lehetne felfogni és kibírni sem. János előtt valóban Jézus jelent meg, aki azonban olyan megközelíthetetlen, olyan hatalmas, halandó ember számára felfoghatatlan hatalommal rendelkezik, hogy János hirtelen holtként összeesik. Jézus azonban lélekben megerősíti és János (lélekben) talpra áll (a valóságban a teste álomszerű állapotban lehetett).

Jézus minden gyülekezetnek külön üzenetet küld. Ezekben az üzenetekben a gyülekezeteket jellemzi, dícséri és ha kell, feddi is.

Az efézusi gyüklekezet (Jel. 2:1-7.)

Efézus, a maga több mint kétszázezres lakosával az ókor egyik legnagyobb városa volt. Egyben központja volt egy pogány istennő kultuszának is. Az efézusi gyülekezetet Pál, Akvila, Priszcilla és Apollósz alapították, a munkát később pedig Timótheus és János vitte tovább. A nagyvárosban meglehetősen sokféle vallás keveredett és a nagyvárosokra jellemző negatív tendenciák is jelen voltak, maguk a sátáni is erők igen aktívak voltak.

A keresztény gyülekezet is folyamatosan dolgozott, nem tűrte meg az akkoriban gyakorta felbukkanó, magukat aposotoloknak tituláló szerencsevadászokat. Ám a gyülekezeti élet gépiessé, egyre üresebbé vált és a hűtlenség kialakulásának veszélye fenyegette. „A nagy város tehát a következőként hat arra a keresztyén gyülekezetre, melynek Istennel való közössége lazul: 1. sürgő-forgó nyugtalanságba vonja, figyelmét szétszórja; 2. a kísértés számtalan alakjával kifárasztja és felzaklatja; 3. a bűnnel való megalkuvásban megpihenteti, de ugyanakkor elaltatja, s Isten hívásával szemben érzéketlenné teszi. Az efezusi gyülekezet e három fok közül csak az elsőt érte el.” (Csia, 60.oldal)
Abban az időben különböző, a vallásos jellegű, filozófiai nézetek keveredéséből szerteágazó mozgalmak burjánzottak, számos változatban, ilyen például a gnoszticizmus és az új platonizmus. Ezekben a bűntől való szabadulás vágya sok esetben természetellenes és erkölcstelen szertartásokkal vegyült. A nikolaitáktól való óvó figyelmeztetés ezekre a veszélyekre történő utalás az igében.

Amennyiben a gyülekezet nem hagy fel az öntetszelgéssel és nem néz önmagába, az Úr megvonja tőlük kegyelmét és büntetést helyez kilátásba. Még van lehetőség visszatérni a helyes útra, de a gyülekezet már rossz útra tévedt.

A szmirnai gyüklekezet (Jel. 2:8-11.)

Efezussal ellentétben Szmirna városa még ma is megvan. Élénk kereskedőváros volt. Az ottani keresztény gyülekezet komoly terrornak volt kitéve, volt, akinek vértanúhalált kellett halnia. A keresztényüldözéseket, mint más helyeken is, elszánt zsidó közösségek szították. A képmutató zsidó mentalitás ezen zsidó csoportok tipikus jegyei voltak. Mint ahogyan a Sátán egyik neve is Diabolos, azaz vádlót jelent, aki Istent rágalmazza az emberek előtt és fordítva (lásd Jób), úgy ezek a zsidók is szüntelenül rágalmazták és gyalázták a keresztényeket. A vallást csak külsőleg gyakorolták, de belül romlottak voltak. Annakidején ezt maga Jézus is a szemükbe mondta. Ez a fajta viselkedés még annál is rosszabb, mint ha valaki nem vallásos, de egyébként tisztességes, becsületes életet él. „A Sátán legerősebb várai nem a korcsmák és bordélyházak, hol gyakran önvádtól szenvedő, jobbra vágyódó lelkek vívódnak a bűn hatalmával, hanem a képmutatók zsinagógái és templomai. Jézust a papok, egyháztanácsosok és hitoktatók feszítették meg és ez örök vád minden olyan vallásos hivatalt viselő ember ellen, aki hivatását nem istenfélelemből, hanem külső, üres látszatért, vagy kapzsiságból folytatja.” (Csia, 63.oldal)

Azt olvashatjuk, hogy a gyülekezet szenvedései csak 10 napig tartanak majd. A számszimbolikában a számok nem mennyiségeket jelölnek, hanem tulajdonságokat. A tizenkettes szám a szent, isteni, a tízes pedig a földi dolgokat jelöli. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a gyülekezet szenvedései múlandóak, akárcsak a földi dolgok.

Jézus a gyülekezetet nem vádolja, de ez nem azt jelenti, hogy az bűntelen lett volna. Az állandó próbatételek alatt álló gyülekezet lelkiismerete azonban bizonyára így is nagyon éber volt, ezért lehet az, hogy Jézus csak annyit kér tőlük: tartsanak ki azon az úton, melyen eddig jártak.

A küzdelem jutalma pedig ez: a mennyei élet. „Annak, aki győz, annak nem fog ártani a második halál.” A második halál az, amikor már nem csak a test, hanem az egész ember meghal. Ez nem álom nélküli alvás, léttelenség, hanem örök kétségbeesés, tehetetlenség, tétlenség. Ez azok sorsa, akik az égi gazdagságot életükben tudatosan, szándékosan megvetették.

A pergamoni üzenet

Pergamon Szmirnától északra, egy mély öböl végén épült. Csodás épületei messze földön híresek voltak. Itt állt a világ első könyvtára is, a könyvek előállításához használt irha a városról kapta a pergamen nevet.

Ebben a városban igen erős volt Bálám tanításának tisztelete. A pogány irányultság a vallásos köntösbe bujtatott bűnös életvitelt, parázna vágyak kiélésének legitimálását is jelentette. Szintén erős volt a keresztényüldözés, többen vértanúhalált haltak és a keresztényeket folyamatosan támadás alatt tartották.

Az ige mégis megfogalmaz feddést is a gyülekezettel szemben. A gyülekezet ragaszkodik ugyan Isten tanításaihoz, mégis megtűrte soraiban a pogánysággal szakítani nem tudó embereket, akik így bomlasztóan hatottak a többiekre is. A keresztény gyülekezet talán megértéssel fordult a földöntúli erőkkel való kapcsolatot, a földi kötöttségektől való szabadulást kereső pogányokkal szemben, ám közben maga is a bűvöletébe került a külsőségeiben érdekes, megragadó kultusznak, melyet a görög papság képviselt.

Az ige azzal is számol, hogy a keresztény gyülekezet vezetői nem ismerik fel, hogy rossz úton járnak és továbbra is azon maradnak. Ebben az esetben az Úr közbe fog avatkozni:"Ha nem teszed, sietve elmegyek hozzád és a szájamból kijövő pallossal harcolni fogok velük." (Jel.2:16.) A kétélű éles szablya képe Jézus szellemi közbeavatkozását jelenti. A kétélűség "az istenit és emberit, szellemit és lelkit elválasztó hatására" utal.

Azok, akik kitartanak, elnyerik jutalmukat: "A győzelmeseknek enni adok a rejtett mannából, fehér kövecskét is adok neki, és szavazó cserépre írva új nevet, melyet senki sem ismer, csak aki kapja." (Jel. 2:17.) A rejtett manna az égi kenyér, az égi életet jelenti. Erre vágynak a pogányok is, náluk azonban a rejtettség olyan titokzatosság, mely a csalást hivatott elrejteni. A keresztény ember számára a rejtettség az Istennel való kapcsolat emberi ésszel föl nem fogható voltára utal: arra, hogy Isten kapcsolatot enged létesíteni az emberek lelkének az ő saját lelkével. A fehér kövecske szintén a titkosságra utal a korabeli görög szavazás képén keresztül. Az új név új lelket, új lényeget, jellemet jelent.

A tiatirai gyülekezet

Tiatira ma is létező város, egykor élénk kereskedelme és ipara volt. A város lakóinak elpuhultsága, a földi örömök túlzott hajszolása a későbbi korokban is ismert volt. Benne aktív keresztény közösség működött, mely azonban nem csupán megtűrte, hanem teret engedett a Jezabel-mozgalomnak is. A tiatirai gyülekezet buzgó volt, de nem csak a jóban, hanem a rosszban is. Könnyen eltévedt. A kísértő már a gyülekezetben tevékenykedhetett és ami még rosszabb, hűtlenné tette őket Istenhez. "Megtörténik, hogy egy romlott keresztyénség átkát hordozó kor az őszintébb, nyersebb pogányság erejét és erkölcsi frissességét áhítja meg, s azt visszaállítani törekszik, de az többé nem lehetséges; a keresztyénségből visszapogányosodó nép soha többé nem lesz friss és erős." (Csia, 71.old.)

A Jezabel-tanításokra vezethető vissza például, hogy "a paradicsomi állapotok visszaidézése címén a bibliai kort követő időben bizonyos keresztyének meztelenül társalogtak összejöveteleiken." (Csia, 72.old.) Az Istentől rendelt erkölcsi törvényeket oly' buzgón feloldó "művészet", sőt maga az egész közélet napjainkban talán még erősebben fojtogatja az egészséges gondolkodású embereket, mint valaha.

Nem csupán a Jezabel-mozgalom létezett akkoriban, gombamód szaporodtak olyan tanok, melyek több vallást kevertek hagyományokkal, babonákkal. Így nem volt ritka az sem, hogy egy-egy ilyen szekta egyszerre körülmetélkedést várt el a tagjaitól, szigorú étrendet tartottak, úgy tartották, hogy Isten a teremtett világban lakik (panteisztikus értelemben), erős angyaltisztelet volt köreikben, maguk alkották meg istentiszteleteiket, szellemi fejedelemségekben hittek és azt is vallották, hogy az ember bűnbánat és önítélet nélkül is képes a szellemi világban üdvözítő tevékenységet végezni.

A Jezabel név ószövetségi eredetű, Akháb király nejére utal, aki szintén hasonló kultuszt vezetett be Izraelben.

Ez a feltehetően női szektavezető magát prófétának nevezte, ami arra enged feltételezni, hogy a mozgalomban erős spiritisztikus erők működtek és médiumok is voltak közöttük. Az ilyen körök nem egyszer számolnak be saját maguk is a Bibliában arról, hogy a csodákat tevő szellemek valójában tisztátalan szellemek voltak.

Ezen a helyen jegyzem meg, hogy a többször is feltűnő paráználkodás szó nem csak a fizikai cselekvésekre utal. Lelki értelemben vett paráználkdásról akkor beszélhetünk, ha valaki tudatosan elfordul Istentől.

A vesék és a szív vizsgálásával többször is találkozhatunk a Bibliában, párhuzamba állítva is. A korabeli ember úgy tartotta, hogy a vese az ember öntudatlan, ösztönös részének lakhelye, míg a szív a tudatos, a döntő rész helye.

A fentiek tükrében az isteni büntetés is kíméletlen lesz a Jezabel-mozgalomra nézve. Az egész mozgalomnak, az általa kitermelt tanítókkal együtt ("Jezabel gyermekei") még a híre sem fog megmaradni.

Isten követőinek nap mint nap súlyos kísértésekkel szemben kell helytállniuk, ezért az Úr nem is mér rájuk nagyobb terhet, csak maradjanak állhatatosak. A jutalmuk sem mindennapi lesz: olyan kemény, acélos jellemek keletkezhetnek így, melyeket az Úr méltónak találhat arra, hogy az eljövendő új világ igazgatásából kivegyék részüket.

Egy különösen szép ígéret is elhangzik: a hajnalcsillag odaígérése. A nappal Jézus uralkodása lesz a Földön, a hajnalcsillag maga az uralkodásra eljövő Jézus meglátása lesz majd. Ez lesz az ajándéka azoknak, akik Jézust egész életükben visszavárják.

A szárdiszi gyülekezet

Szárdisz városa igen gazdag kereskedőváros volt. Bár politikai jelentősége és gazdagsága idővel csökkent, az anyagi jólét, a gondtalan élet negatív

hatásai komoly rombolást vittek véghez a gyülekezetben. Míg a tiatirai gyülekezetben még volt annyi erő, hogy küzdjön a kísértővel, Szárdiszban az

istenfélő igaz emberek már kisebbségben voltak.

Mindössze néhány emberről történik említés, akik még nem mocskolták be magukat. Jézus felszólítja a gyülekezetet, hogy ébredjen fel öntelt álmából, mert ha nem teszi, az ítélet hirtelen fog eljönni rájuk.

Azok, akik ugyan nem bűntelenek, de szívük minden erejével Istent keresik és nem képesek elszakadni Istentől, tehát az igaz emberek, jutalmul tiszta életet kapnak, nem töröltetnek ki az élet könyvéből és ha eljön az ideje, ítélet nélkül léphetnek be a mennyek országába. Az élet könyve nem más, mint Isten tudata, őrző kegyelme.

A filadelfiai gyülekezet

Az üzenet elején Jézus magát a Dávid kulcsa birtokosának mondja. A kifejezés Ézs. 22:22-ből ered. Ott ez a kifejezés a Dávidtól származó királyok udvarnagyának hatalmát jelentette, rendkívül nagy hatalom volt ez. Ez azt jelenti, hogy Jézusnak van egyedül joga ahhoz, hgy Isten trónusa elé engedjen, vagy onnan kizárjon bárkit.

Filadelfia Szárdisztól délkeletre található egy völgyben, egykor kis Athénnak is nevezték. Az ottani gyülekezet feltehetően igen szegény volt: "kevés a hatalmad" (Jel. 3:8.). A keresztény gyülekezet előtt csak az lebegett, hogy Istentől ne távolodjon el. Ezért a helyes útról nem is lehetett eltávolítani. Ez a gyülekezet olyan belső nyugalmat, békét sugárzott, amit a helyi zsidók is megirigyeltek, akik különben a rájuk jellemző gőggel kezeltek mindenkit magukon kívül.

Szó esik a megkísértés órájáról. Ez az az időszak lesz, amikor a Sátánnak sikerül az egész emberiséget Isten ellen egy egységbe összefogni. Az emberiséget ekkor fogja érni Isten próbáinak azon utolsó sorozata, melyet a Jelenések könyve is leír. Ezek alól a próbák alól a filadelfiai gyülekezet mentesül. Ez nem elragadtatást jelent, hanem azt, hogy Isten itt a Földön fogja megóvni a gyülekezetet.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a világ és az egyház két külön fejlődés előtt áll, mindkét úton próbák és szenvedések vannak. A világ a próbákon keresztül az előbb említett istenellenes egységre fog eljutni. A csapások az egyházat az Isten iránti hűségben fogják megerősíteni. Minél tökéletesebb az egyház ebben, annál kevesebb próbatétel fog rá várni az utolsó időkben. "a világot megmenteni akaró szeretet pedig azt kívánja, hogy éppen az utolsó nagy próba idején állandóan hangozzék az egyház bizonyságtétele, hogy a világnak alkalma legyen a megmentő evangéliumot mindvégig hallani, akkor is szeretni és akkor is menteni, mikor a gyűlölet és a sötétség legnagyobb lesz a világon; tisztaságot mutatni a legnagyobb fertőben is, s bátorságot a legnagyobb terrorral szemben: ez lesz az egyház utolsó, legnagyobb próbája, mely az Úr Jézust övéiben megdicsőíti." (Csia, 84.old.) Az egyház itt nem feltétlenül a szervezeti keretet jelenti, hanem az igaz emberek gyülekezetét.

A filadelfiai gyülekezet, mintha az utolsó idők egyházára is tenne utalásokat. A győzelem már karnyújtásnyira van, de a Sátán is ekkor próbálja majd meg megsemmisíteni az egyházat. Az Istenbe vetett feltétlen hit az, ami megmentheti a gyülekezetet. Itt azonban már az egyénekről beszélünk. Ezt a harcot mindenkinek egyénileg is meg kell vívnia, bizonyítania, hogy méltó a győzelmi koszorúra.

A győztes gyülekezet kiváltságos lesz, Isten szellemi templomának, a győztesek gyülekezetének oszlopa lesz, a templom rá fog felépülni.

A laodiceai gyülekezet

Laodicea Filadelfiától délkeletre volt található, ma már csak a romjai léteznek. Eredeti neve Diopolisz volt, nevét II. Antiochus király feleségéről, Laodikéről kapta. Gyapjútermeléssel, kereskedelemmel foglalkozó jómódú iparos város volt. A gazdagság is oka lehetett annak az elbizakodottságnak és a külsőségekre sokat adó jellemnek, mely az ottani gyülekezetet jellemezte.

A gyülekezetet nem zaklatják és látszólag minden a legnagyobb rendben van. De csak látszólag. Valójában elhatározatlan, motiválatlan és öntelt gyülekezet volt ez, aki a közeli filadelfiai gyülekezetet talán le is nézte annak anyagi értelemben vett szegénysége miatt, holott igazi értelemben, szellemi értelemben pontosan a laodiceai gyülekezet volt szegény. Isten emiatt érzett utálatát jól kifejezi, hogy "ki foglak köpni számból" (Jel. 3:16).

A közeli Filadelfiában tapasztalható vallási élet miatt Laodiceában is kialakul egy vallásos közösség, mely azonban önmagával szemben vak. Az ige találóan azt tanácsolja a gyülekezetnek, hogy vegyen nála "tűzben kiégetett aranyat"(Jel. 3:18), ami nem más, mint a szent Szellem, vagyis a megtérés Istenhez.

Vegyük észre, hogy Isten még az ilyen gyülekezetnek is felkínálja a kiutat, most még csak kopogtat a lélek ajtaján. Ha nem engedik be, tovább ál. Eljön viszont majd az idő, amikor már nem kopogtatni fog a zárt ajtón, hanem betöri azt: akkor már mint Bíró fog eljönni. Az győz, aki önmagáról el tudja vonni tekintetét és azt egyedül Istenre emeli. A gyülekezet számára ez a tanács hangzik el.

A hét gyülekezet

Röviden foglaljuk össze a hét gyülekezetnek írt üzenet lényegét, átfogóan is! Az üzenetek, a feddések, a figyelmeztetések és a dicséretek nem egy-egy gyülekezetnek szólnak, ez csak a közlés formája. A megfogalmazott üzenetek időtől függetlenül az egész egyháznak, az egyház minden tagjának szólnak. A Jelenések könyvének hét gyülekezete tehát egyenlő minden idő, minden hely összes gyülekezetével. "Hiszen a hetes szám itt éppúgy egyet jelent, mint Isten hét szelleme az egy, oszthatatlan Szellemet." (Csia, 92.old.)

A Jelenések könyvének egyik isteni csodája a hét gyülekezetnek írt üzenet. Mind a hét tökéletesen megfelel a keletkezés korában valóban létezett gyülekezetek állapotainak. Mégis időtlenek, magukon viselik a mindenkori gyülekezetek főbb jellemvonásait. Nincsenek konkrét személyek, utalások sem az üzenetekben. Ez szintén Isten azon tulajdonságába enged betekinteni, hogy időtől és tértől egyszerre képes látni mindent.

A hét üzenetet divatos félremagyarázni is. Az egyik ilyen felfogás a hét üzenetet hét egyháztörténeti korszakkal azonosítja, amit az egyháztörténetet kevésbé ismerő olvasók hajlamosak el is hinni. Ebben az esetben a legelképesztőbb dolgokkal találkozhatunk. Ezek az érvelések sokszor egy-egy számba kapaszkodnak, melyekre önkényes példákat próbálnak felhozni, például a szmirnai gyülekezet tíz napig tartó üldöztetését tíz darab(!) üldözésként értelmezik, melyekre készségesen példákat is összekeresnek az adott korból.

Az értelmezésekkor különben mindig a legegyszerűbb összefüggésekből kell kiindulnunk. Így a gyülekezetek sorrendjénél is. Nem egyháztörténeti korokat jelöl a sorrendjük, hanem a sorrendet a gyülekezetek földrajzi elhelyezkedése szabja meg, amit az üzenetvivőnek be kell járnia. Ilyen egyszerű.

Ezután el lehet gondolkodni a mélyebb összefüggéseken is. Mint említettük, nem egyháztörténeti korszakokat jelöl a hét üzenet. Egyháztörténeti típusokról van szó, azaz az egyház belső fejlődéséről, ami nem utolsó sorban sokkal hasznosabb is az egyház számára, mintha az csak a külsejére vonatkozna.

A tévtanításokat és félrevezető értelmezéseket nagyon könnyű felismerni arról, hogy azok a felületes látszatokat használják fel. Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy a Jelenések könyve nem az egyház külső, tehát szervezeti fejlődését mutatja be, hanem a belsőt, a szellemit.

A hét gyülekezet kétféle fejlődési utat mutat be: az egyik a hanyatlás, a másik a szellemi megerősödés útja. Az üzenetek mindkét irányú fejlődésről szólnak.

Foglaljuk össze, mik fenyegetik az egyházat:

"1. hogy a saját erejére támaszkodik s az Isten szeretetével való kapcsolatot nem látja mindenekelőtt szükségesnek

2. hogy a nyomorúságba és háborgatásokba belefárad

3. hogy az istentelen világ nagyságát megkívánja

4. hogy hisz a Sátán mélységeinek

5. hogy elfelejti az ébresztést

6. hogy elefelejti igazi hazáját, a felfelé nyitott kaput és

7. hogy az önbizalom undok megelégedésével betelik." (Csia, 100.old.)

A Jelenések könyvének további fejezeteiben a 6. és 7. típusok további fejlődései lesznek láthatóak, egészen a végkifejletig. Közben az eddig megismert háttérerők előlépnek, megismerhetjük igazi lényüket, a Sátán uralma pedig a fenevadban belép a történelembe.

A cikksorozat elsődleges forrása:

Csia Lajos: "A Jelenések könyve a mai kor tükrében" (Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft., Budapest, 2001.) című műve.

A Jézus és Barabbás közötti választás története még azok számára is ismert akik csak hallomásból ismerik a Bibliát.

Barabbás nevét az eredeti evangéliumi görög szövegekben Iesus Bar Abbas-nak, illetve később a Iesus-t elhagyva csak bar Abbasnak írják ami annyit tesz arámi nyelven: Jézus az atya fia. Milyen Jézus? Milyen atyáé?

A közismert történet mind a négy evangéliumban megtalálható. A pészah (héber nyelven elkerülést jelent) ünnepén a zsidók hittételeik szerint arra az eseményre emlékeznek, miszerint a bibliai tíz csapás (mely az egyiptomiakat érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelitáknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. Az ünnep alkalmából minden évben a judeai helytartó egy bebörtönzött rabot szabadon engedett. A történet vallási és erkölcsi üzenete.

A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!-Máté 27:20-22 A tömeg Jézus és Barabbás közül Barabbás szabadon bocsátását és Jézus keresztre feszítését követelte Poncius Pilátus helytartótól.

Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.-Márk 15:7

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.-Máté 27:16

Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.-Lukács 23:19

Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.

János evangéliumának fordítása nem pontos, az eredeti görög szövegben található lestes szó nem tolvajt, hanem útonállót, rablógyilkost jelent. (A haramia fordítás sem sokkal enyhít ezen, hiszen a szó származási arámi nyelvben a haram Isten ellenes, vagy egyenesen istentelen cselekedetet jelöl, és a legsúlyosabb bűnökre alkalmazzák-gyilkosság, rablás istenkáromlás A haramia pedig az a személy aki ezt a bűnt elköveti.

Máté evangéliumának fordítása sem pontos, a nevezetes szó görög eredetije inkább közismertnek, hírhedtnek fordítható, negatív jelentéstartalommal.

Máté evangéliumának magyar szövegében ez áll: Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?-Máté 27:17

Az eredeti görög szövegben ez a rész így van leírva: Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Jézus Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?-Máté 27:17 Barabbás teljes neve Jézus Barabbás. Máté evangéliuma a legrégebben keletkezett a négy újszövetségi evangélium közül ,leginkább63-70 A.D.-ra teszik. A keresztény bibliatörténeti magyarázat a Jézus név elhagyását a később keletkezett írásokból a Megváltó iránti tisztelettel magyarázza.

Ha a négy evangéliumot ezen tények tükrében állítjuk párhuzamba látjuk, hogy Barabbás személyiségéről egy más fajta jellemrajz bontakozik ki előttünk, mint amit az Újszövetség leginkább zsidó származású jelenkori szövegkritikusai (lásd pl. Robert Eisenman) próbálnak erőltetni. Ők úgy próbálják beállítani Barabbást, mint aki a rómaiak elleni helyi lázadásban vett részt, és gyilkolt is. Sugallt következtetésük, hogy római katonát , vagy a rómaiak környezetéhez tartozó embert ölhetett meg.

Más ugyancsak zsidó származású (Hyam Macobby,Benjamin Urrutia és diliházba való ezoterikus fantasztákkal kiegészült köreik)egészen odáig merészkednek, hogy elméleteikben a választás a rablógyilkos Barabbás és Jézus között soha nem történt meg, mert a kettő ugyanaz a személy. A hülyeség mélyebb elemzésére itt a téma komolysága miatt nem térek ki.

Ezzel szemben:

Egyrészt az evangéliumok sehol sem említik egyértelműen, hogy Barabbás a lázadás szervezője, vezetője, vagy tevékeny résztvevője volt.Márk csak annyit említ, hogy a lázadások alatt gyilkosságot követett el, Lukács kimondja ugyan, hogy valami lázadásért és gyilkosságért vettetett tömlöczbe, de ez a ”valami lázadásért” eléggé tágan értelmezhető kifejezés, míg a gyilkosság egyértelműsítve van. Másrészt a lázadás a Sátán jellemző tulajdonsága. Ő maga a legelső lázadó. A lázadás nem azonos a tagadással! Nem valamiért, hanem kizárólag valami ellen irányul.

Hogy kit és miért gyilkolt meg Barabbás sehol nincs megemlítve az írásokban. Így akár lehetett az áldozat zsidó, római, vagy más nemzetiségű ember és tettének indítékaként az egyszerű rablógyilkosság sem zárható ki.

Azt viszont említik, hogy közismert, és hírhedt volt. Azt is említik, hogy rablógyilkos volt. Mintha egy többszörösen visszaeső, mai szófordulattal élve ”visszaeső” bűnözőről lenne szó. Egy társadalmi megmozdulás (hogy erkölcsileg jó vagy rossz célú, ez itt lényegtelen) által okozott felfordult, rendezetlen viszonyok közepette is csak a saját aljas, önző, élvhajhász, erkölcstelen céljai megvalósítására törekszik. Ez a magatartás elítélendő volt abban a múltban, elítélendő a jelenben, és a jövőben is az marad. Ebben az értelemben a pitiáner bűnözés ugyanolyan erkölcsi ítélet súlya alá esik mint az uzsora, vagy az adósságbehajtás. Az ilyen ember még saját fajtájának tágabb értelemben vett közösségébe is képtelen beilleszkedni, és nem is akar. Az engedetlenség, a bűn jelképe.

A négy újszövetségi evangéliumban több mint hetvenszer szerepel az Emberfia (bar Nasa) kifejezés, amely Jézus a Krisztus szájából hangzik el saját magára való hivatkozásként. Nem mint valami apokaliptikus címet használja ezt feltétlenül, csupán emberi természetére is utalhat ezzel, míg egyes komoly szakkutatók szerint ez a kifejezés a beszélő személy saját magára való visszautalása egyes szám harmadik személyben a korabeli arámi dialektusban. A tudomány mai egybehangzó véleménye szerint az un történelmi Jézus leginkább ezen a nyelven tanított.

Jézus a Krisztus soha nem nevezte magát közvetlenül Isten fiának, bár hatalom adatott néki mindenek felett. Az emberek iránti alázatról nagyobb tanúbizonyságot nem tehet senki, mint az, aki hatalmának teljes tudatában az emberek között járva ugyanolyan megszólítással illeti saját magát ( bár sokat hivatkozott Istenre, mint Atyjára). A testté lett Ige nyilvánosan tanított, gyógyított, segített a szenvedőkön, megmutatta az Igazság útját.

Ezzel ellentétben Jézus Barabbás megátalkodott, visszaeső , gyilkos bűnöző. A csőcselék, alja ember újszövetségi prototípusa, akinek neve: az atya fia. Hogy melyik atyáé lehet egy ilyen fiú arra maga Jézus adja meg a teljesen racionális és egyértelmű választ:

”A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."-János 8:44

És itt jön az a döntés, ami miatt keresztény szemszögből erkölcsi felelősség terheli a szaducceus és farizeus papok által felheccelt zsidó tömeget. Azonosultak a sátán szellemiségével mivel lelkiségről itt nem beszélhetünk.

Az Isteni Jézus, Isten Fia Krisztus helyett a sátáni Jézust, a sátán fiát választották. Az Igazság helyett a hazugságot választották. Az Élet helyett a halált választották. Ezzel elvetették az Istent és önmagukon keresztül rászabadították a világra a sátánt. Aki előre megítéltetett.