A Sátán a csábító, a vádló és az ellenség. Csábító, mert bűnre csábít, majd a bűnbe esett embert magára hagyja és vádolja, végül pedig megöli. Legalábbis ez a terve.Mindez sokféle módon próbálja kivitelezni. Láttuk már, hogy a nemzeti oldalt ugyanazok próbálják ma is pogányságra és szinkretizmusra nevelni, mint akik utána pogánysággal és szinkretizmussal vádolják őket. A legnagyobb bűn az ő szemükben az igazság keresése, az igazi bizalom és hit Istenben, amelyet valamilyen körmönfont módon el akarnak pusztítani. A romlás magjait már évszázadokkal ezelőtt elvetették. Az egyik liberális vonal (amely jellemző módon valami apróságot nagyít fel, és a végsőkig filozofálgat rajta) azt a kérdéskört járja körül, hogy zsidó volt-e Krisztus? Érdekes, de a hiszekegy is csak azt tartalmazza, hogy „emberé lett”, nem pedig azt, hogy „zsidóvá lett”. Itt kétféle embercsoport van a keresztényeknél: az egyik azt mondja, hogy igen, zsidó volt, a másik határozottan cáfolja ezt. Az újszövetségnek számos fontos területe van, sok tanítás, amit meg lehetne tanulni és el lehetne olvasni, és akkor nem kellene olyasmivel foglalkozni órákig vagy napokig, amit a Szentírás két mondattal leír.

Másrészről: Krisztust miért akarja valaki genetikailag egy népcsoport tagjává tenni? Mit határozna ez meg, vagy mit igazolna? A körülmetélés pedig köztudomásúlag nem Mózestől volt. Általában ez a kérdéskör azoknak a problémája, akik a zsidóságról jó vagy rossz tapasztalatokkal rendelkezve pont olyannak gondolják Krisztust, mint akikkel kapcsolatban a zsidóságról a tapasztalatukat szerezték. Krisztus Isten fia, aki emberré lett, pontosan elég ennyit mondani róla, és pontosan ez fedi az igazságot. Tehát nem pártus herceg, nem zsidó, nem szkíta, nem magyar, hanem Isten fia, aki emberré lett.

A magyarság sumér eredetének elgondolása is érdekes. Itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy amennyiben sumérok vagyunk, akkor sémiták is. Nehéz értelmezni az ősi arám és sumér szavakat, mivel sokjelentésűek a szavak – másrészről rokonok a héber nyelvvel. Én sokak helyében elgondolkodnék, hogy akarnak-e a zsidók rokonai lenni.

A következő és nagyon elterjedt probléma trianonnal kapcsolatos (és általában a nemzeti oldallal, mert az istentelenség vallási és nemzeti színekbe csomagolása a vallási liberalizmus másik fontos eleme). Erről igazából már elmondtuk a véleményünket, amely nagyon is megalapozott és helytálló. Viszont mivel trianonhoz köthető néhány vallási tévképzet, ezért ki kell térnem rá.

A Nagymagyarország kereszten történő ábrázolása istenkáromlás. Először is: azt a tévképzetet ülteti el a magyar emberek fejében, hogy mintha mi bűntelenek lettünk volna, mint Krisztus, és ártatlanul szenvedve hal meg a nemzet, és hogy eljön majd a feltámadás. Nincs bűntelen ember, és nincs bűntelen nép. Aki magát bűntelennek mondja, az Istent teszi hazuggá – ezt nem is kell tovább magyarázni. A bűneinek tagadásával senki sem lesz keresztény. Jelen esetben a bűnök tagadása az önismeretet, önvizsgálatot, a bűnbánatot és a megtérést gátolja, és egyben a bűntől való megszabadulásunk akadálya is. Ez pedig a probléma megoldásától szakít el minket!

Jézus Krisztus megváltotta, megszabadította az embert a bűneiből, országunk pedig semmi hasonlót nem tett. Ennélfogva a „népek krisztusa Magyarország” sem több istenkáromlásnál. Az apostoli királyságunk Isten szolgálatában cselekedett, elismerve Jézus Krisztus vitathatatlan fensőbbségét. Mint látjuk, ez a lelkület éles ellentétben áll az istenkáromlással és az ehhez társuló mélységes önsajnálattal, amely a most tárgyalt trianonos felfogáshoz köthető.

Mindezek ismeretében gondoljuk végig, vajon honnan ered az ilyen jellegű trianonozás? Ki találhatta ki ezt a pusztító hazugságot és istenkáromlást, amely a vallási liberalizmus minden jelét magán hordozza? Választ kapunk, ha tudjuk, hogy melyik korszakban született. A fentiekhez rokonítható az ismert mondatrész is: „hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában”. Ez teszi fel a koronát az istenkáromlásra, késztetve a nemzeti gondolkodású embert, hogy a keresztre feszített ország által kifejezett torz felfogást és a hozzá kapcsolódó tévképzeteket szavakkal is megvallja. Tessék végiggondolni: az ősegyház kezdetétől ismert és vallott hitvallást, ősi tanítást egy istenkáromlással vegyítettek, ügyelve arra, hogy ezt a nemzeti gondolkodású ember belsőleg magáévá tegye, higgye és ez mozgassa gondolatait. Ez tulajdonképpen alapjaiban rontotta meg a magyar keresztény embert. Már aki ezt elfogadta.

A probléma ott van, hogy egyáltalán eddig el lehetett jutni – hogy ezt a hazugságot olyan sokakkal meg lehetett etetni. Értelmiségiekkel, írókkal, és a sokszor náluk tisztábban gondolkodó falusi emberekkel is. Ez a hitoktatás súlyos hiányosságaira utal.

Nem véletlen, hogy csak ott jöhetett létre erős nemzeti egység, ahol ezeket az elveket nem vallották. Csak az istenkáromlástól, nemzeti színekben megjelenő vallási liberalizmustól, önsajnálattól mentes nemzeti oldal lehet erős!

Utoljára hagytam a pogányság kérdéskört. Pogány elemekkel feldúsítani a keresztény tanítást szintén a vallási liberalizmus eszköztára. Ez történhet nyíltan pogány ideológiával és bálványimádással, természetvallással, vagy a modern filozófia becsempészésével.

Nem akarom védeni az egyházon kívüli pogányságot, csak arra utalok mindig, hogy annak a térnyerése egy előzőleg teljesen keresztény területen egyértelműen a keresztény vezetés hibája. Ez a trianon és a kommunizmus előtti időszak vallási liberalizmusának, majd a kommunizmus alatti vallásellenességnek (és az egyházat eláruló papoknak) köszönhető. A trianon előtti korszakból kivételes és pozitív példaként Prohászka Ottokár munkásságát kell kiemelnünk, aki talán egyedüliként tett és emelt szót a sötétség eszmeisége és megnyilvánulásai ellen.

Ki kell mondani, hogy az európai és magyar egyház dekadens, haldokló, és képtelen választ találni a mai kor kihívásaira. Emellett idegen befolyás alatt áll, és a nemzet- és életellenességet kezdi képviselni. Nagyon ritkán süllyedt ilyen mélyre a történelemben – ezek most a teljes széthullás jelei. A kínai kereszténység viszont sokak szerint az őskeresztény közösségekre hasonlít, és az európai kereszténységgel szemben terjed. Ez nekünk egy igen komoly jelzés. A papsággal és lelkészekkel (valószínűleg jelenlegi vezetőik nélkül) komoly feladatunk lesz felszámolni az egyházban a vallási tévutakat. Szembe kell néznünk hibáinkkal, bűneinkkel, tévedéseinkkel, a hétköznapjainkat befolyásoló tévképzeteinkkel is. Nem, ez nem csak egy második reformáció lesz – mivel sokkal mélyebben vagyunk, mint a reformáció idején, ezért jóval nagyobb mértékűnek kell lennie a változásnak is.

Tamási Attila

Hol is van vallásüldözés?

Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának (USCIRF) véleménye szerint 13 országban van vallásüldözés, köztük Kínában, Iránban, Szaúd Arábiában. Állításuk szerint ezekben az országokban sértik a vallásszabadságot.

A tanulmány általánosan minden vallás szabadságát vizsgálja, mi nézzük egyelőre csak keresztény szempontból.

Ez a vélemény a mi szempontunk szerint enyhén szólva is nevetséges. Kínában legalább 300 millió keresztény él, vagyis a világ legnagyobb keresztény országa. Emellett az ottani emberek kis közösségekben szerveződnek, a gyülekezetek tanításának lényege a biblia-központú szemléletmód. Tehát a nálunk meglévő hiearchiák ismeretlenek, talán ez közelít ma leginkább az őskeresztényi közösségekhez. Irán és Szaúd Arábia esetén megállapítható, hogy a szigorú erkölcsiség betartása mellett és a jelenlegi államhatalom provokálása nélkül a keresztény közösségek jobb körülmények közt élhetnek, mint nálunk. Még ha hátrányban is vannak a világnézetük miatt, egy erkölcsösebb társadalomban, a „fogyasztói” vadkapitalista, kizsákmányoló és rabszolgatartó társadalmon kívül nyugodtabb és szabadabb életet élhetnek, mint bárhol a nyugati világban.

Ezzel szemben a nyugati világban a kereszténységnek a filoszemita, megalkuvó változata az elfogadott, ahol a gyülekezetekben a szószékről hetente, de legalább havonta a holokauszt borzalmairól, esetleg zsidó, szabadkőműves, liberális filozófusokról, művészekről prédikálnak nekünk Isten Igéje helyett vagy mellett. Konkrétan meg tudnám említeni több város esetében is, hogy hol és ki prédikált Faludy György, Ady Endre, Hamvas Béla írásaiból merítve, a talmudot vagy a rabbinikus irodalmat idézve, esetleg kizárólag az ószövetségről prédikálva (hozzáteszem, pocsékul). Nyilvánvalóan egy egészséges társadalomban az ilyesmi nem megengedhető! A kiemelten említett országok kapcsán az fáj a vallásliberalizálást nyomon követő és sürgető szervezetnek, hogy ügynökeik ezt a típusú társadalombomlasztó tevékenységet nem tudják megvalósítani. Nyilvánvalóan ezeken a helyeken nem tartják elfogadhatónak, hogy egy szélesebb társadalmi réteg alakuljon ki, amelyik magát kereszténynek gondolva erősen cionistabarát, Izraelbarát felfogással rendelkezzen, és az ország irányításába is idővel beleszóljon. Mindezek mellett nem emelték ki a valóban és erőteljesen keresztényellenes államokat, pl. Indonéziát, ahol keresztények ellen különösen a nagyobb ünnepek környékén fegyveresen is gyakran fellépnek (a cionisták azonnal akciót is indítottak a keresztényüldözők megsegítésére és a kuplerájaik újjáépítésére a híres 2004-es cunami után).

Nyilvánvalóan megint a szabadság helyett szabadosságot kell érteni, vagyis a vallási szabadosság (és az ahhoz tartozó zsidó befolyás) hiánya miatt nyavalyognak az amerikai szervezet tagjai. A vallási szabadosság nem a kereszténység elfogadottságát jelentené a kérdéses államokban, hanem elsősorban minden, helyi társadalomra veszélyes és bomlasztó eszme megjelenését (okkult szekták, távol-keleti pogány vallások, stb). Ahol az amerikai jelenlét eddig megerősödött, ezzel egyidejűleg a szexuális elfajzások reklámozása is megjelent, coca-colával és az amerikai destruktív zene- és filmiparral. Erre jó példa Irak és Afganisztán esete is. Megállapítható, hogy a keresztényüldözés és a vallási szabadság legnagyobb ellenfele ma Amerikával és Izraellel az élén a „modern”, nyugati világ. A nemzetellenesség és a keresztényellenesség összefonódik: csak tiszta keresztény hittel képzelhető el egy erős nemzetállam, és a nemzeti gondolkodás nélkül nincs kereszténység. A nemzetek keverésére irányuló minden amerikai vagy európai szándék pedig nyilvánvalóan keresztényellenes, hiszen a meglévő keresztény közösségek szétverése nélkül nem valósulhat meg. Az üldözés és a küzdelem itt is a szellemi síkon zajlik, és a kompromisszumokat kötő keresztény, bármely felekezethez tartozzon is, elindul lefelé a lejtőn, és menthetetlenül elbukik.

Mint az írás elején rögzítettem, keresztény szempontból vizsgáltuk a kérdést. Nézzük meg, ha csak és kizárólag a vallásszabadságra koncentrálunk? Akkor ebbe bizony minden belefér, és az eddig leírtakkal együtt nyilvánvalóbbá válik a liberális szándék. Ebben az esetben nem csupán a keresztényellenes vonulat fedezhető fel, de az adott ország vallásának, eszmeiségének végül létének megsemmisítésére vonatkozó törekvés is. Ahogy a mi történelmünkön láthatjuk, a zsidóság először a megmaradás jogáért küzd egy adott területen, majd gazdasági befolyást szerez, közben lezülleszti a hitrendszer színvonalát, majd vallásszabadságért küzd, ennek jogán pedig betegebb és betegebb eszmei irányzatokat hoz létre. Ezután következik az adott területen élő népesség végső megsemmisítése és kiirtása a kisebbségek jogainak erőltetésével, ezzel párhuzamosan a gazdanép részére a testi szabadosság és a legocsmányabb szokások, eszmék reklámozásával (ha ez nem megy, akkor jönnek a háborúk e helyett a lépcső helyett, de az nem annyira hatékony, felébresztheti az áldozatot). A népességfogyástól pusztuló, öntudatától és hitétől megfosztott célpont a népességének a fogyásával sokáig gyengülhet, észrevétlenül. Amikor pedig az összeomláskor kialakul a káosz és elszabadul az erőszak, a zsidók és kiszolgálóik az élen járnak a vérengzésben. Nos, mindazok a társadalmak, amelyek még elég erőseknek és életképeseknek bizonyultak, hogy átvészeljék a cionisták eddigi pusztító tevékenységét, most kerülnek sorra. Úgy tűnik, hogy időről időre leellenőrzik esélyeiket, lehetőségeiket, és ahol a szellemi vezetés figyelme lankad, megindítják a támadást. Mindig volt ilyen felmérés, tanulmány és mindig lesz is – csak a szabadkőműves mintaállamban (USA) már a titkosságra sem kell túlzottan figyelni, a szándékot leplezni. Természetesen az előadásmódra, a fogalmazásra és a körítésre még egy kicsit ügyelnek. Az USCIRF tanulmánya a szellemi háború kezdete.

Eredetiben itt olvasható, ha valakinek van kedve 382 oldal hazudozást átolvasni: