Szent Pál apostol mondja:
Gal 5,16-24: „Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.”
1 Kor 7,8-9/25-40: „A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. … A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember. Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.”
A világi emberek, de sajnos mára már a „katolikusok” többsége is, nem ismerik a nemi életre vonatkozó katolikus tanítást, ami így hangzik: Olyan keveset, amennyire csak lehetséges; leginkább egyáltalán semmit. Ez a hozzáállás tökéletesen ellenkezik a világ véleményével, hiszen a világ szerint mindenkinek azt szabad/kell tennie, ami neki a legjobb, ráadásul a legújabb kutatások szerint a nemi kielégüléskor érzett örömöt csak a kokain-rúgás mámora múlja felül.
A legkevesebben fogják fel, hogy minden evilági, benne az emberi test is, múlékony dolog, míg a lélek örökkévaló. És halála után az örökkévalóságban mindenki annak következményeit fogja viselni, amit földi életében tett.
Isten természetfeletti, világ-feletti, szellemi és szent, Aki előtt csak az az ember állhat meg, aki földi életében minden erejével azon volt, hogy hasonlóvá váljon Hozzá. Tehát az embernek ellene kell mondania e világnak, lelkinek és szentnek kell lennie. A lelkiségi irodalomban Istent gyakran hasonlítják a tűzhez, ami mindent elemészt, ami más anyagból áll, mint Ő maga. „Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.” (Zsolt 65,10)
Ezért fogja Krisztus a világot tűzben megítélni, és minden léleknek addig kell a tisztítótűzben maradnia, amíg mindattól megtisztul, ami benne nem Istentől való volt. Mindazonáltal azok, akik földi életükben semmilyen szentet és lelkit nem halmoztak fel magukban, a pokol tűzébe jutnak, ahol örök szenvedés vár rájuk.
Ezek ismeretében nyeri el fontosságát a következő kérdés: Mi az, ami az embert lelki fejlődésében a leginkább zavarja? Válasz: A nemi élet, mert ez a leginkább testi, testhez kötött és a testit hangsúlyozó, és mert nagyon gyorsan függővé tesz, mert olyan sok más bűnhöz vezet, mert a concupscentia-t, a rendetlen kívánságot, mely az ősbűn következménye, felszabadítja („a romlatlanság elvesztése”; „az emberben ugyanis test-szellemi mivoltánál fogva az ösztönös, érzéki törekvés megfelelő tárgy jelentkezésekor azonnal működésbe lép, és szembekerül az értelemtől vezetett szabadakarattal”). És mindez nem csak a házasságon kívüli, hanem a házasságon belüli, tehát megengedett testi szerelemre is vonatkozik!
A rendetlen kívánság olyan, mint egy gyulladásos góc, ami látens állapotban minden emberben mindig megvan, és amiből bizonyos tevékenységek, tárgyak (a vágy céltárgyai) hatására a bacilusok kiszabadulnak. A kegyelmi élet ugyan jelentősen mérsékelni tudja hatásfokát, de eltörölni, kiirtani az emberből még ő sem tudja. A rendetlen kívánságoktól kizárólag Jézus és Szűz Mária voltak mentesek, mivel egyedül ők voltak mentesek az áteredő bűntől. Aki enged ösztöneinek, az állandóan valamilyen ködös állapotban él, mintegy kábítószer hatása alatt áll, ahogy ezt a szerelmi hormonokról szóló cikk nevezi.
A rendetlen kívánságokat semmi nem szabadítja fel könnyebben és gyorsabban, mint a szex. Ezt követik más érzéki élvezetek, mint például az evés, az ivás, melyek természetesen megint csak a nemi élet utáni vágyat erősítik. Ezért int a katolikus Egyház önmegtartoztatásra, böjtölésre és mértékletességre. A szex a gyereknemzést szolgálja, a gyermekek keresztény felnevelését, és velük a menny benépesítését. Minél több a katolikus gyermek, annál jobban fogynak a bukott angyalok után üresen maradt helyek. Ezért gyűlöli az ördög a gyermeknemzést, mert minél kevesebb gyermek születik, annál tovább tud ő garázdálkodni, annál tovább tudja a végítéletet maga felett kitolni. És ezért irányít mindent és mindenkit a szabad szex, a gyereknemzés nélküli szex, és így persze leginkább a homoszexuális szex felé.
[A temetők felszentelésének hagyományos rítusában, a Pontificale Romanumban, a baloldali – ebből a célból felállított – fakereszt előtt a püspök könyörgése így kezdődik: „Könyörögjünk. Urunk Jézus Krisztus, aki az emberi testet a földből az angyalok pótlására formáltad és magadhoz fogadtad…” Ezen a ránk hagyományozott régi könyörgésen alapul az az elmélet, amely szerint addig tart ez a világ, amíg annyi ember nem üdvözül, azaz állja ki sikeresen az emberekre kirótt megmérettetést a földön, ahány angyal annak idején az angyalokra kimért próbán elbukott, azaz Sátánnal az élen a mennyből ledobatott; hogy ezzel a cserével mennyiségileg is helyreálljon az eredeti isteni birodalom.]
Halálunk után Isten mindannyiunkat aszerint fog megítélni, hogy lelkünket hogyan igyekeztük Neki tetszően nevelni, ezért földi életünkben észszerű mindazt elkerülni, ami lelkünknek árt. Az Egyház nem ítéli el a nemi életet, sőt, a házasságban elő is írja a kölcsönös igazságosság okán, de azért tudja, hogy a szex az ellenség fő behatolási kapuja. Hogy miért? Mert a szexben a megengedettet a meg nem engedettől csak egy kis lépés választja el, a házasságban is.
Ha, miként ez a zsinati szektában dívik, a nemi életet öncélnak és nem a gyermeknemzés céljának tekintik, akkor logikusan felmerül a fogamzásgátlás kérdése. A természetes fogamzásgátlás [ahogy ezt Montini híres-nevezetes 1968-as Humanae vitae körlevele (DH 4477, 4478) két régebbi okiratra (!) – az 1881. június 29-i (DH 3148) és az 1932. július 20-i (DH 3748) válaszokra – hivatkozva engedélyezi] is fogamzásgátlás, hiszen a szándék az, ami számít. A fogamzásgátlás vagy a gyermeknemzés megakadályozásának bármilyen más formája súlyos bűn. Ezért az a házaspár, amelyben a házasfelek csak a terméketlen napokban élnek házaséletet, szintén fogamzásgátlást, és ezzel súlyos bűnt követ el.
Hiszen a szex a katolikus házasságban nem az élvezetet szolgálja, hanem csak remedium concupiscentiae, azaz a rendetlen kívánságok elleni védekező-eszköznek tekintendő, mert természeténél fogva a házasságban megélt szex is gátolja a lelki fejlődést.
Isten úgy tervezte meg, hogy a szexuális érdeklődés az életkor haladtával alábbhagy, és ezért az az ember, aki elég sokáig él, élete végén még dolgozhat lelki fejlődésén, ami azonban rendszerint sokkal alacsonyabb lesz, mintha egész életén keresztül önmegtartóztatóan élt és lelki előmenetelén munkálkodott volna. Az érzéki ember minden területen érzéki. A lelki dolgok zavarják, nem tudja megérteni, felfogni, érezni őket. Olyan, mintha jelentős túlsúlyt cipelne magával. Az ilyen ember ebben az állapotában bizonyos mozdulatokat nem tud végrehajtani, és bizonyos ruhákba nem fér bele. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha lefogy. Lelkünk számára a szex az a túlsúly, az az evilági, a nem-szellemi, a testi teher, ami akadályozza az embert a lelki előmenetelében. [Lásd Pál apostol fent idézett szavait.]
[Megjegyzés: Ezért ördögi az, ahogy a mai idős embereket ez a világ kezeli: Mindent kitalál a számukra, csak nehogy a legfontosabbal, azaz elmúlásukkal, haláluk utáni sorsukkal foglalkozhassanak. Csak nehogy magukba szállhassanak, netán imádkozhassanak, szünet nélküli mozgással, zajjal veszi körül őket. És mindent bevet, hogy korukat ne fogadják el: ma az emberek nem szépek akarnak lenni; ma a cél: fiatalnak látszani, fiatalként viselkedni minden áron.]
(forrás: https://traditionundglauben.wordpress.com/ – 2017. szeptember 11.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/horm.htm
vagyok. Arra buzdítalak benneteket, hogy terjesszétek Jézus “Béke és szeretet”
