ANYÁK NAPJA

Minden Édesanyának

E szép nap alkalmával köszöntünk minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap.

Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.

Szorongó, de vigasztaló szóval próbálok azokhoz az édesanyákhoz is szólni, akik gyermeküket elveszítették. Nehéz vigasztaló szavakat találni. De nem tudhatod, Te drága édesanya, hogy miért kellett ennek így történnie. Nem tudhatod, hogy a Mindenható milyen szenvedéstől mentette meg gyermekedet és Téged. Tudnod kell és érezned, hogy gyermeked Isten örök világosságában, az angyalok körében, a mennyei boldogságban őrangyalként van melletted. Őt már nem kell féltened, mer a Mennyei Atya védőszárnyai alatt áll.

Most pedig Hozzád szeretnék szólni, ahhoz az anyához, aki szomorú szívvel nézi a televízióban az "Anyák napi" műsort, mert a Te gyermeked, akit féltő szeretettel neveltél fel, nem hoz neked virágot, nem nyitja rád az ajtót, nem érdekli hogyléted, pedig jól tudja, hogy öregségedben, testben és lélekben törékeny vagy.

Tudom, hogy fáj, mert az anyai szív nagyon tud szeretni, de szenvedni is. Isten mégis erőt és vigaszt nyújt neked.

Vissza kell gondolnod arra az időre, amikor gyermeked még kicsi volt, amikor Te voltál a mindene. Ő már akkor hálálta meg az iránta érzett jóságodat. Kacagva, boldogan szaladt karjaidba, mert csak ott talált szeretetet, megnyugvást. Ha pedig játszótársai bántalmazták, azt kiáltozta: "Anyu, anyuci !". Erre az időszakra gondolj, és bocsássad meg gyengeségét. Ne panaszkodj, légy nemes lelkű, ne érezd úgy, hogy eltévedt. Imádkozz, hogy Isten segítő kegyelme őrizze útjait.

Most úgy látod, hogy gyermekedtől elhagyatva állsz, de isten végtelen jóságában bízva tudnod kell, hogy gyermeked előbb-utóbb megtalálja azt a kulcsot, amely kinyitja az édesanyja iránti szeretet kapuját. S ha rá fog jönni, hogy nem veszítheti el a legnagyobb, az anyai szeretetet, az lehet, hogy csak akkor fog bekövetkezni, amikor te már az angyalok körében fogod látni őt. A sírodnál bűnbánó szívvel döbben majd rá, hogy mit mulasztott el. Anyai szíved akkor is ott lesz vele, mert az anyai szív a síron túl is szeret.

Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív szeretetét.

forrás: Új ember

Az Integrál Akadémia szervezésében május 10-től 12-ig maga a módszer létrehozója, Stanislav Grof és felesége vezeti be az érdeklődőket a holotróp légzés rejtelmeibe. 

A holotróp légzést népszerűsítő, háromszáz fős budapesti konferencia fővédnöke Bagdy Emőke professzor, díszvendége Müller Péter, házigazdája Gánti Bence, spirituális vendége pedig egy kanadai sámán, aki „rövid szertartást vezet a jelenlévőknek a közönség színe előtt szent kellékeivel” – olvasható a programismertetőben.

A teljes program kedvezményes részvételi díja 55.000 Ft/fő, de néhány előadást már fejenként 29.000 Ft-ért meghallgathatnak az érdeklődők. De mit is kínálnak nekik ezért az összegért?

A holotróp légzési technika eredete

Az alapító, Stanislav Grof (a képen) 1931-ben született Prágában. Pszichiáter, a transzperszonális pszichológia egyik alapítója, a módosult tudatállapotok és elsősorban az LSD tudatmódosító hatásainak kutatója. 1967 óta az Egyesült Államokban él. A Marylandi Pszichiátriai Kutatóközpontban, a baltimore-i John Hopkins Egyetem Pszichiátria Tanszékén, majd a New Age egyik központjában, a kaliforniai Esalen Intézetben dolgozott. 

Grof úgy véli, a megváltozott tudatállapot, amely az ember igazi, isteni énjéhez (hindu Atman-Brahman) kapcsolódik, egyedülállóan alkalmas arra, hogy a psziché tudattalan tartalmait felszínre hozza és tudatos beavatkozásra alkalmassá tegye. Ezért miután az Egyesült Államokban betiltották az LSD használatát, kifejlesztette a pszichedelikus drog nélküli tudatállapot-módosító technikát, a transzlégzést vagy holotróp légzést (Holotropic Breathing^TM).  

A módszer lényege

A holotróp elnevezés jelentése: „a teljességre irányuló” (görögül „holosz”=teljes és „trepein”=valami felé fordulni). A módszer a különböző mélylélektani iskolák, a transzperszonális pszichológia, a keleti spirituális gyakorlatok és misztikus tradíciók elemeit ötvözi. A módosult tudatállapot elérése által mélyülő önismeretet, gyógyulást, boldogságot ígér.

A módszer felgyorsított mélylégzésből és érzelmeket felkavaró zenéből áll. A résztvevők egy matracon fekszenek, és a zenét hallgatva csukott szemmel lélegeznek. Az extrém hiperventilláció olyan módosult tudatállapotot hoz létre, amely különleges belső élményekhez juttatja az egyént (pl. előző életekből származó emlékek, az élet más formáival való azonosulás, testenkívüliség, az egység átélése, spirituális archetípusokkal való találkozás, a kollektív tudattalannal való kapcsolat élménye). A holotróp légzés rendszerint csoportban zajlik, páronként: míg az egyik fél lélegzik, a másik kíséri, vagyis szükség esetén segít a légzőnek. A folyamat része a célzott energiaoldás és a mandalarajzolás is.

Valós tapasztalatok

A holotróp légzést a test rángatózása, lihegés, sikoltozás kíséri. „Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás. Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám” – írja egy Gánti Bence által vezetett holotróp légzéses szeánsz egyik résztvevője.

Egy brit szemtanú leírja, hogy az 1990-es években Skóciában, a Findhorn Alapítványnál tartott alkalmakon, melyek közül néhányat maga Stanislav Grof tartott, „vödröket és műanyag zsákokat használtak a résztvevők heves hányása és kontrollálatlan bélműködése miatt”, és akkora volt a sikoltozás, hogy már az épületet körülvevő területre sem engedtek be senkit. Az ügyben szakértői vizsgálat indult, melynek eredményeként felfüggesztették a Findhorn Alapítvány által támogatott légzési szeánszokat (Network No. 81 (April 2003), pp. 15-18.).

Komoly fenntartások

A szeánszok nemcsak visszataszítóak, hanem egyesek szerint veszélyesek is. Az imént említett brit szerző, Kate Thomas súlyos utóhatásokra is figyelmeztet a Scientific and Medical Network folyóiratában megjelent, idézett tanulmányában. Több érintettel interjút készített, esetenként igen súlyos következményekről számol be, „az idegösszeomlástól a tébolyig”. „Személyesen beszéltem számos sérült és szellemileg zavart résztvevővel, sokukkal közvetlenül a skóciai Morayben a Findhorn Alapítványnál tartott alkalmak után, melyek közül néhányat maga Stanislav Grof tartott, az 1990-es évek elején” – írja.

Dr. Linda Watt glasgowi pszichiáter megerősíti, hogy „a hiperventilláció görcsrohamot okozhat, illetve sérülékeny személy esetében pszichózishoz vezethet. Fiziológiailag drámai hatást gyakorol a szervezetre.” (New Age meditation course cancelled on medical advice, The Scotsman, October 14th 1993. uo.)

A holotróp légzés keresztény szemmel

A holotróp légzésben a fiziológiai folyamatok spirituális tartalommal ötvöződnek. A keleti miszticizmussal, neosámánizmussal is keveredő módszert egyértelműen a New Age mozgalomhoz tartozó technikák közé sorolja és a Krisztushoz és Egyházához hűséges ember számára elfogadhatatlannak nevezi a New Age-ről 2003-ban kiadott, Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című vatikáni dokumentum:

„A pszichológia és a spiritualitás egymással való behelyettesítésének hajlama erősen jellemzi a Human Potential Movement mozgalmat, ahogy azt a 60-as évek vége felé a kaliforniai Esalen Intézetben kifejlesztették. (...) A tudattágítás módszereinek keresése és a kollektív tudattalan mítoszainak művelése mind arra bátorít, hogy keressük a „bennünk lévő istent”. Képességeink valóra váltásához túl kell lépnünk saját egónkon, hogy azzá az istenné váljunk, akik valahol mélyen vagyunk. Ez a megfelelő terápia kiválasztásával érhető el – meditáció, parapszichológiai tapasztalatok, hallucinogén drogok használata. Ezek révén érhetők el a „csúcsélmények”, az Istennel és a kozmosszal történő eggyé válás „misztikus” élményei.” (Jézus Krisztus az élő víz hordozója, 2.3.2).

„A New Age technikáknak az a célja, hogy tetszés szerint idézhessünk elő misztikus állapotokat, mintha az csak laboratóriumi anyag kérdése volna. A rebirthing, a biofeedback, az érzékszervi elszigeteltség, a holotróp légzés, a hipnózis, a mantrák, a böjtölés, az alvástól való megfosztás és a transzcendentális meditáció mind olyan próbálkozás, hogy uraljuk ezeket az állapotokat és folyamatosan megtapasztalhassuk azokat. Ezek a gyakorlatok mind a pszichikai gyöngeség (és sebezhetőség) állapotát idézik elő.” (Jézus Krisztus az élő víz hordozója, 4)

Magyar Kurír (mk)

Tegnap Nick Vujicic előadásán Debrecenben volt egy igen érdekes gondolat (több is, de ezen különösen sokat gondolkozom, hiába nem vagyok vallásos): az élete pillanatin keresztül mutatta be, hogyan érte el a célját. Az ő célja a hit, Isten megtalálása volt, amit egy Biblia jelképezett.

"Letette" a Bibliát az asztalkája egyik végére, és átsétált az asztal közepére, majd elkezdte mesélni az életét. A szülei szerették, elfogadták őt olyannak amilyen, azt mondták neki, hogy gyönyörű... közben lassan a Biblia felé közeledett. Majd iskolába került, ahol a gyerekek kigúnyolták, azt mondták neki:
- Belőled sosem lesz valaki... egy senki leszel, mert nincsenek kezeid, nincsenek lábaid...
- Nem lesz munkahelyed,mert ki alkalmazna egy ilyen nyomorékot...
- Nem lesz családod, mert ki menne hozzá egy emberhez, aki így néz ki...
- Egy lány sem fog veled járni, mert még arra sem vagy képes, hogy megfogd a kezét..
- Ha netalán lenne egy feleséged és születne egy gyereked, nem tudod soha megölelni, ha bánata van...

Ezek a szavak nagyon fájtak, (mondta) nem hittem a szüleimnek, már nem hittem, hogy gyönyörű vagyok... ők szeretnek... de a szüleim, nekik ezt kell mondaniuk... de ez nem az igazság... (közben hátat fordított a bibliának és lassan sétált az asztal másik vége felé... egészen addig, míg kiért a peremére... addig, hogy már majdnem leesett...) 10 évesen öngyilkos akartam lenni (folytatta) meg akartam ölni magam a kádban... teljesen el voltam keseredve... véget akartam vetni az egésznek...

Majd megkérdezte a közönséget:

SOHA NE ADD FEL!!! CSINÁLD!!! KÉPES VAGY RÁ!!!

Egy élménybeszámolóval és egy hozzá kapcsolódó történettel szeretnék Nektek kedveskedni. Jelenlegi lakhelyem, a spanyolországi Castellón de la Plana (Valencia tartomány) február 23 és március 2 között ünnepelte a város megalapítását.

Ezen ünnepségsorozaton tartották a XX. Nemzetközi Fesztiválzenekarok Találkozóját (XX. Festival Internacional de Música de Festes), melynek idén többek között Magyarország is a vendége volt.

El sem tudom mondani, mekkora öröm és megtiszteltetés volt látni hazánk képviselőit és sikerüket, mert fellépésüket a hallgatóság felállva, vastapssal honorálta, úgy, mint senki másét.

Ezúton szeretném megköszönni a fellépőknek ezt a csodálatos és felejthetetlen élményt, mellyel hazánk jó hírét öregbítették ezen a mindannyiunk számára sem közömbös ünnepen.

Miért mondom, hogy számunkra sem közömbös ez az ünnep?

Ennek magyarázatára szolgáljon az alábbi történet, melyet odahaza nem is ismernek... mert más a fontos!!!

Volt egyszer egy ősi Hispánia, melyet a vizigótok uraltak a 8. század elejéig, akiknek hatalmát a mórok törték le. Ezután az északi területeken kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek, királyságok alakultak. Ezek közül volt az egyik az Aragon Királyság.

1208-ban, itt született meg a máig talán legnagyobb formátumú spanyol király, a nagy honfoglaló, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, "el Conquistador"). Ő hódította meg az első nagyobb területeket: a Baleár-szigeteket, a Valenciai Kalifátust, és a Murciai Kalifátust. Ezzel vette kezdetét a híres spanyol Reconquista.

Hogy mindez miért fontos nekünk, magyaroknak?

Mert Jakab királynak volt egy imádott felesége, aki 9 gyermeket szült neki, köztük királyokat, királynékat, érseket. Hogy ki volt ez a királyné, akit itt azóta is a legnagyobb királynék között tartanak nyilván?

Nos: Violant d'Hongria, azaz Árpádházi Jolánta.

Ő volt II. András Magyar király gyermeke, Árpádházi Szent Erzsébet, és a későbbi IV. Béla király húga, aki 1235-ben lett Jakab király hitvese

Emlékét őrzik szerte Spanyolországban szobrok és róla elnevezett közterületek formájában. Katalóniában van eltemetve, az egykori Aragon uralkodócsalád sírboltjában (Vallbona de les Monges - Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely.

A képen: Csempe-mozaik Castellónban a királyi párról

Magdalena az ünnep neve, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán 9 (munkaszüneti) napon át ünnepeljék a város megalapítását. Megválasztják az ünnepség királynőjét, illetve a királynét, aki az alapító király feleségét szimbolizálja.

A királyné, akit a Magdalena ünnepségekre megválasztanak, tehát ennek a királynénak az emlékére választják.

(A képen a tavalyi királyné palástja látható.)

A városban egy fiatal lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, minthogy őt válasszák meg királynőnek. Az év további ünnepségeinek ők a tiszteletbeli védnökei a következő Magdalenaig. Számon tartják ezt egész életükben, és ezáltal mindig nagy megbecsülésnek örvendenek.

Az ünnepségnek két fénypontja: Jakab király szobrának megkoszorúzása, illetve hitvese szobrának megkoszorúzása.

(Homenatge a Na Violant d'Hongria - Tiszteletadás Magyar Violantnak).

Castellonban is bipoláris politika (PSOE-szocialista kontra PP-néppárt) van, annak minden harcával, de amikor eljő a Magdalena ideje, az egymással harcoló felek mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket... és fejet hajtanak a mi történelmünk előtt is.

Idegenajkú, illetve Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, csak és kizárólag Jolánta királynét.

(A képen : Tavaly avatott emléktábla a királyné szobra mellett)

Talán lehetne ez jelzés nekünk is, hogy ne feledjük el azt, amit nem szabad elfelejteni, jelesül, hogy nemzetünk és lelkünk tisztább és erősebb, mint más népeké, hogy merjünk hinni önmagunkban és tanuljunk őseinktől, akik nem ezt a mai Magyarországot hagyták ránk, és nem is ezt érdemlik tőlünk, az utókortól.

Emlékezzünk rájuk, és emlékezzünk meg róluk úgy, ahogy azt megérdemlik: szívvel, békességgel és nem utolsósorban egymás iránti kölcsönös szeretettel!

Istenünk óvja nemzetünk nagyjait, nagy királyainkat, királynéinkat, szentjeinket, hőseinket, forradalmaink eszméit és azok megalkotóit.

Isten áldja és segítse minden Magyar Testvérünket az Anyaországban, Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken, és a Föld minden pontján!

A Pentagon nyilatkozatban erősítette meg, hogy a katonák hadbíróság elé állíthatók, ha hitüket próbálják népszerűsíteni: „A vallásos térítés nem megengedett a védelmi minisztérium fennhatósága alatt… A hadbíróság elé állítás és egyéb nem törvényszéki büntetések jellegét minden esetben egyéni alapon kell elbírálni…”

A nyilatkozatot azután tették közzé, hogy a Pentagon megbízottjai hivatalos tanácskozáson vettek részt Mikey Weinstein keresztényellenes szélsőségessel, a hadseregben szolgáló és hitüket másokkal megosztó keresztények elleni hadbírósági eljárás kidolgozására.

Weinstein, a Katonai Vallásszabadság Alapítvány vezetője, azt vallja, hogy a Jézus Krisztus evangéliumát a katonaságon belül másokkal megosztó keresztények, beleértve a káplánokat is, a „hazaárulás” bűntettét követik el, ami szerinte egyenlő a „lelki erőszaktétellel” és a „szexuális bűncselekményekkel” egy kategóriába sorolandó. Azt is kijelentette, hogy a hitüket a katonaságon belül másokkal megosztó keresztények „az alkotmány ellenségei”.

A hadbíróság által egy katona ellen hozott ítélet azt jelenti, hogy az illető a szövetségi katonai törvények által meghatározott bűntettet követett el. A hadbíróság ítéletei a börtönbüntetéstől a dicstelen menesztésig terjedhetnek.

Tehát a Barack Obama által a Pentagon vezetésére kinevezett civil tisztviselők megerősítették, hogy mostantól az egyenruhát viselők számára büntetendő cselekménynek számít hitük másokkal történő megosztása. Ebbe beletartoznak a káplánok is (többnyire keresztény lelkipásztorok, papok vagy zsidó rabbik), akiknek az amerikai katonaság George Washington általi megalapítása óta az a feladata, hogy saját hitükre tanítsák a katonákat és kielégítsék a csapatok lelki szükségleteit, akik tanácsért, útmutatásért és vigaszért fordulnak hozzájuk.

Az új szabályozás rendkívüli mértékben korlátozná a hit szinte bármilyen kifejezését a katonaságban, még négyszemközt vagy barátok között is. Egyúttal tulajdonképpen megszüntetné a kápláni hivatalt a hadseregben, mivel a káplánok számára sem lenne megengedett, hogy olyasmit mondjanak hitükről másoknak, ami arra ösztönözné őket, hogy a hitet életük részévé tegyék. Nehéz elképzelni, hogyan adhat egy pásztor úgy lelki tanácsot valakinek, hogy azt ne így fogják fel.

A Pentagon terveire válaszul Jerry Boykin nyugállományban lévő altábornagy, a Family Research Council (Család Kutatótanács vagy FRC) ügyvezető elnöke, a Fox és Barátainak nyilatkozva a következőket mondta:

Az FRC szervezet petíciót indított, felszólítva Chuck Hagel védelmi minisztert, hogy függessze fel az együttműködést Weinstein-nal és keresztényellenes szervezetével a hadsereg vallásgyakorlásra vonatkozó irányelveinek kidolgozására. A petíciót a fenti cikk megjelenéséig 94 ezren írták alá.

 Forrás: breibart.com

Őszentsége
XIII. Leó pápa
Isten szolgáinak szolgája

„HUMANUM GENUS”
kezdetű enciklikája
a szabadkőművességről

1884. április 20.

Tisztelendő Testvéreinknek,
az egyetemes katolikus világ pátriárkáinak, prímásainak, érsekeinek és püspökeinek, akik az apostoli
székkel kegyelemben és közösségben élnek.

Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást.

MIUTÁN AZ EMBERI NEM, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől s a mennyei javak adományozójától, Istentől, szánalomra méltóan elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szembenálló táborra oszlott, melyeknek egyike állhatatosan az igazság és erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd. Az egyik Istennek földi országa, Jézus Krisztusnak igaz Anyaszentegyháza, melynek ha igazán s úgy, hogy örök üdvösségünket is biztosítjuk, tagjai lenni akarunk, Istent, s az ő egyszülött Fiát teljes meggyőződésből és határozott akarattal kell szolgálnunk. A másik az ördögnek országa, melynek szolgálatában és hatalmában vannak mindazok, kik mesterük és ősszüleink gyászos példáját követve, s az isteni örökkévaló törvény előtt meghajolni vonakodva, törekvéseikben Istent nem ritkán mellőzik, sőt gyakran nyíltan fel is lázadnak ellene. Ezen ellentétes törvények hatása alatt, ellentétes irányt követő két városhoz hasonló, kétféle országnak természetét jól ismerte fel s jól jellemezte Szent Ágoston, midőn azon tényezőt, mely minden egyesnek létet adott, élesen megkülönböztető rövidséggel ekként vonalazta körül: „A kétféle szeretet, kétféle várost emelt magának: egy földit, az Isten megvetéséig elfajult önszeretet: egy mennyeit, az önmegvetésig felmagasztosult szeretet Isten iránt.” E két város századokon át különböző fegyverekkel s váltakozó harcmodorral, bár nem mindig ugyanazon tűzzel és eréllyel küzdött egymás ellen, manapság pedig azt tapasztaljuk, hogy a gonosz irányzatok pártolói mindnyájan összeesküdve, kettőzött erővel működnek, amiben őket a ,,szabadkőművesek” elnevezés alatt ismeretes, világszerte elterjedt és erősen szervezett szövetkezet nemcsak ösztönzi, hanem hathatósan támogatja is. Terveiket ugyanis többé nem is titkolva, a legnagyobb vakmerőséggel Istennek szent tekintélye ellen felbujtogatják egymást, s nyilvánosan és mindnyájunk szemeláttára oda törekszenek, hogy Istennek Anyaszentegyházát végveszedelembe sodorják, hogy ekként, ha lehetne a keresztény népeket végképpen megfosszák azon javaktól és jótéteményektől, melyeket a Megváltó Jézus Krisztus szerzett nekünk. Ennyi csapás súlya alatt Isten iránti szeretetünk gyakran új fohászt hoz ajkainkra: „Íme ellenségeid fölzendültek és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték. A Te néped fölött gonosz tanácsot tartanak és a te szentjeid ellen ármánykodnak. Mondják, irtsuk ki őket a nemzetek közül.”

Ily válságos időben, midőn minden keresztény intézmény oly ádáz és állandó nyakassággal támadtatik meg, kötelességünknek tartjuk jelezni a veszélyt, rámutatni az ellenségre, s ravaszságával és tervével tőlünk telhetőleg szembeszállni, nehogy örökre elvesszenek azok, kiknek lelki üdve ránk van bízva, s hogy Jézus Krisztusnak birodalma, melynek védelmére rendeltettünk, necsak fennálljon s sértetlen maradjon, hanem folyton öregbedve terjesztessék is e földön.

Elődeink, a római pápák, kik a keresztény népnek lelki üdve felett mindig féltékenyen őrködtek, a támadásait titkos odúiból intéző félelmetes ellenséget s ennek szándékait csakhamar felismerték; mint bölcsen előrelátó tanítók felszólaltak, s jelezve a vészt, óva intették a fejedelmeket és népeket, nehogy ezen csalárd fogások és üzelmek miatt tőrbe essenek. Először is XII. Kelemen 1738-ban mutatott rá e veszedelemre kinek ebbeli rendelkezését XIV. Benedek megújítva, saját tekintélyével erősítette meg Nyomukban haladt VII. Piusz és XII. Leó, „Quo graviora” kezdetű (1825. március hó 13-án kibocsátott) apostoli rendeletében elődeinek ez ügybeni rendelkezéseit, s nyilatkozványait egybefoglalva örök időkre érvényeseknek nyilatkoztatta ki. Hasonló értelemben nyilatkozott VIII. Piusz, XVI. Gergely, ismételten pedig IX. Piusz.

Minthogy ugyanis ezen szabadkőműves szövetkezetnek természete és mibenléte szembetűnő jelekből, egyes bírói esetek letárgyalásából napfényre került szabályaiból és szertartásaiból, valamint bizonyos magyarázatokat s fejtegetéseket tartalmazó irodalmi termékekből, nemkülönben egyes beavatott egyéneknek tanúbizonyságaiból is eléggé felismerhető volt, ezen apostoli szentszék nyíltan kárhoztatta azt, kijelentvén, miszerint a szabadkőműves szövetkezet, amily jog- s törvényellenesen keletkezett, éppoly veszedelmes, nemcsak a keresztény egyházra, hanem az államra nézve is; egyúttal pedig a súlyosban vétkezők irányában alkalmaztatni büntetések terhe alatt határozott szabályokban megtiltotta, hogy valaki ezen szövetkezet tagjainak sorába lépjen. Viszont a szövetkezetnek tagjai emiatt haragra lobbanván, azon reményben, hogy e nyilatkozatoknak hatályát, azokat részint megvetve, részint rágalmazva vagy kikerülniük vagy legalább meggyengíteniük sikerült, arról vádolák az azokat kibocsátó pápákat, hogy nyilatkozataikban az igazságosságot, vagy legalább a kellő mértéket tévesztették szem elől. Ekként iparkodtak XII. Kelemen, XIV. Benedek, valamint VII. és IX. Piusz apostoli rendeleteinek tekintélyét csorbítani, hatásuk élét elvenni; csakhogy magában a szövetkezetben is találtattak, kik bár önkénytelenül, mégis bevallották, hogy amit a római pápák tettek, a katolikus hit és erkölcstan szempontjából jogosan történt. Egyetértett a római pápákkal több fejedelem és hatalmas államférfiú is, kik a szabadkőműves szövetkezetet majd a szentszék által elítéltetni kívánták, majd saját törvényeikkel kárhoztatták, amint ez Németalföldön, Ausztriában, Svájcban, Spanyol- és Bajorhonban, Savoyában, valamint Olaszhon egyéb részeiben is történt.

De mindezek mellett kiváló figyelmet érdemel azon körülmény, hogy elődeinknek ezen bölcs előrelátását a dolgoknak végkimenetele teljes egészében igazolta. Előrelátó és atyai gondoskodásuknak ugyanis nem volt mindig s mindenütt óhajtott eredménye, minek oka részint a bűnösöknek ravaszságában s tettetésében, részint másoknak, mégpedig azoknak meggondolatlan könnyelműségében keresendő, kiknek leginkább érdekükben állt a dolgok menetét éber figyelemmel kísérni. Innen van, hogy a szabadkőműves szövetkezet másfél évszázad alatt minden várakozás ellenére annyira elterjedt, s éppoly ravaszul, mint arcátlanul a társadalom minden osztályába betolakodván, egyes államokban az uralmat magához ragadta. E gyors s félelmetes előrenyomulása tényleg megszülte azon veszedelmet az egyházra, a fejedelmek hatalmára és a közjóra nézve, melyet elődeink már régen előre láttak. Mert annyira jutott a dolog, hogy nem ugyan az egyházat, melynek sokkal szilárdabb alapja van, semhogy emberi hatalom megejthetné; de igenis az államokat kell félteni, melyekben a szóban levő vagy attól nem igen különböző szolgai szerepet játszó egyéb szövetkezetek, mint annak eszközei uralkodnak.

Ez oknál fogva, mihelyt az egyház kormányzatát átvettük, szükségesnek láttuk, sőt éreztük, tekintélyünk hatalmával ellenállani eme nagy veszedelemnek. Valóban gyakrabban kerestük az alkalmat, hogy üldözőbe vegyük ama tanok egyes tételeit melyekre a szabadkőműves vélemények elfajultsága befolyást gyakorolt. Így vállalkoztunk „Quod Apostolici muneris” kezdetű enciklikánkkal a szocialisták és kommunisták rémtanainak cáfolására; gondunk volt továbbá arra, hogy a családi frigynek sokak által csak homályosan ismert valódi és tiszta fogalmát, amennyiben annak gyökere s forrása a házasságban keresendő, megvédjük és értelmezzük; végre „Diuturnum” kezdetű enciklikánkban tárgyaltuk a keresztény bölcsesség alapelveire fektetett politikai hatalom lényegét, mely természeténél fogva a népek és fejedelmek jólétével elválaszthatatlanul van összeforrasztva. Most pedig elődeink példáján buzdulva arra határoztuk el magunkat, hogy a szabadkőművesség egyesületét, ennek egyetemes tanát és céljait, eljárási módjait és terveit választva tanításunk tárgyául annak káros hatását kellően megvilágítsuk, és így e gyászos társadalmi bajnak veszélyes következményeit eltávolíthassuk.

Vannak különböző szövetkezetek, melyek habár névre, szokásra, alakra s eredetre nézve egymástól különböznek, mégis miután céljaik azonossága s főbb tantételeik hasonlatossága miatt együvé tartoznak, lényegileg megegyeznek a szabadkőművesek szövetkezetével, mely amazoknak mintegy központul szolgál, melyből mindazok kiindulnak, és ahová ismét visszatérnek. Mert habár ezek most már nem is lappanganak homályban, de sőt az emberek szemeláttára, világos nappal is tartják üléseiket, majd folyóirataikat is kiadják, mégis a dolog lényegébe hatolva, be kell vallanunk, hogy a titkos szövetségek jellegével bírnak. Sok titokszerű van ugyanis azokban, miket féltékenyen iparkodnak elfátyolozni nemcsak idegenek, hanem a tagtársak zöme előtt is, milyenek legtitkosabb és legvégsőbb céljaik, az egyes osztályok nagymesterei, egyes titkos és bizalmas összejöveteleik, úgyszintén határozataik s ezek keresztülvitelének módja és eszközei. Ide tartozik a tagok jogainak, kötelességeinek s hivatalainak nagy különbsége is, ide a fegyelmi szigor, mellyel kormányoztatnak. A beavatandók kötelesek ünnepélyesen ígérni, sőt esküvel fogadni, hogy soha senkinek és semmiféleképen sem fogják elárulni a tagtársakat, a jelvényeket és tanokat. Így törekednek a szabadkőművesek, mint hajdan a manicheusok, állandó furfanggal és tettetéssel önmagukat elrejteni, hogy róluk övéiken kívül senkinek se legyen tudomása. Fölkeresik a rejtekhelyeket; fölveszik a tudósok és bölcsek álarcát, hogy művelteknek látszassanak; nyelvükön hordják a magasabb műveltség szavait és a szűkölködők iránti szeretetet, és fennen hirdetik, hogy egyedüli céljuk a tömeg jólétét elősegíteni s a polgári társadalom előnyeiben a lehető legtöbbet részesíteni. Azonban ha ez mind igaz is volna, még sincs mindezekben felölelve minden céljuk.

A fölavatottaknak azon fölül meg kell ígérniük és fogadniuk, hogy vezéreik és mestereiknek a legnagyobb készséggel és bizalommal szót fogadnak, minden jeladásukra készen állnak, parancsaikat teljesítik, ellenkező esetben készek bármily kínos büntetést, sőt magát a halált is elszenvedni. És csakugyan: a titkok elárulóit s a parancsszónak ellenszegülőket nem ritkán ki is végezik, és pedig oly vakmerőséggel és ügyességgel, hogy a gyilkos a körültekintő és a bűntények megtorlására rendelt igazságszolgáltatást is nemegyszer kijátssza. Márpedig színlelni és a homályban lappangani, az embereket anélkül, hogy őket tájékoztatnák, miről van a szó, mint rabszolgákat a legszorosabb hitre lekötni, őket idegen önkénynek alávetve minden gonosz tettre fölhasználni, a bűn büntetlenségének örve alatt kezükbe gyilkot nyújtani, mindez oly gonoszság, mely a természetes rendbe ütközik. Amiért maga a józan ész is világosan meggyőz bennünket arról, hogy a szövetkezet, melyről szólunk, a természetes igazsággal és tisztességgel homlokegyenest ellenkezik. Ámde még más érvek is bizonyítják, hogy a szabadkőművesség lényegében ellentétben áll a becsületességgel. Mert bármily ügyesen és ravaszul tudjanak is az emberek titkolni és bizonyos megszokott könnyűséggel hazudni, mégsem kerülhető el, hogy valamely működő ok nem volna valamiképp megvilágítható, azokból, amiket létrehozott. „A jó fa rossz gyümölcsöt nem teremhet, sem pedig a rossz fa jó gyümölcsöt.” (Mt 7,18) Márpedig a szabadkőművesség veszélyes és igen keserű gyümölcsöt hozott létre. Mert a fent elősorolt csalhatatlan jelekből is kiviláglik, mi az ő végcéljuk, nem egyéb tudniillik, mint alaposan felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kényük szerint a puszta természetelvűség tanainak alapján újat létesíteni.

Amit a szabadkőművességről eddig mondottunk és mondani fogunk, azt nem annak egyes követőiről mondottuk, hanem általában az egész, sok rokon társulatot egyesítő szabadkőműves szövetkezetről. Mert az egyes követők közt lehetnek számosan, akik, bár bűnösök azért, mert ilyen társulatokba léptek, mindazonáltal a társulat gonosz tetteiben közvetlenül nem részesek, s annak főcélját nem is ismerik. Hasonlóképp az egyes társulatok közt is lehetnek olyanok, melyek bizonyos végső következtetéseket nem helyeselnek, pedig azokat mint közös elveikből szükségképpen folyókat, hacsak undokságuk vissza nem riasztaná, el kellene fogadniuk. Továbbá némely társulatoknak idő- és helyviszonyok miatt kevesebbel kell beérniük, mint amennyit maguk óhajtanának vagy más társulatok elérnek: ámde azért nem szabad hinni, hogy ezek nem tartoznak a szabadkőműves szövetkezethez, mivel ezt nem annyira a végrehajtott és bevégzett tények, mint inkább a tanok szerint kell megítélni.

Márpedig a természetelvieknek, mint az elnevezés maga is mutatja, föltételük az, hogy mindenben és mindenütt az emberi természet és emberi ész az egyedüli tanító és irányadó. Ezt állítván, az Isten iránti kötelességekkel mit sem törődnek vagy pedig azokat téves és ingatag véleményeikkel fölforgatják. Tagadják ugyanis, hogy az Isten valamit kinyilatkoztatott volna, vallási hitcikkelyt el nem fogadnak, semmit, amit az emberi ész föl nem fog, igaznak nem tartanak, semmiféle tant, melynek a hivatal tekintélye miatt hinni kellene, el nem ismernek. Minthogy pedig a katolikus egyháznak egyedül sajátos kötelessége az Istentől nyert tanokat, a tanítás tekintélyét az üdvösség egyéb égi segédeszközeivel együtt teljesen fölhasználni és sértetlenségében megőrizni és megvédeni, éppen azért amaz ellenségek dühe és támadásai leginkább ellene irányulnak.

Nézzük most, mit tesznek a szabadkőművesek a vallási dolgokban, különösen ott, hol nagyobb szabadságot engednek nekik, s ítélje meg mindenki, vajon tényleg nem hajtják-e végre a materialisták tanait. Régóta s makacs következetességgel azon vannak, hogy az egyháznak tanítói tisztjét s tekintélyét az államban tehetetlenné tegyék, s ez okból folytonosan hirdetik és sürgetik, hogy az egyház az államtól teljesen elválasztandó, s ezzel kizárják az egyház üdvös befolyását a törvényhozásból és az állam kormányzásából, s nekik tulajdonítandó, hogy az államok az egyház tanai és intézményeinek mellőzésével szerveztetnek. S nem érik be azzal, hogy az egyház vezérletét visszautasítják, hanem azt ellenséges támadásaikkal folyton sértik is. És valóban büntetlenül szabad megtámadniuk a katolikus vallás alapigazságait szóval, tollal és iskolákban, nem kímélik az egyház jogait, s nem kegyelmeznek Istentől elöljáróinak. Az egyház önkormányzati szabadságát a lehető legszűkebb korlátok közé szorítják oly törvények által, melyek láthatólag ugyan kevésbé zsarnokiak, de tényleg a szabadság elnyomására hozattak.

Hasonlóképp látjuk, hogy a papságot külön és súlyos törvényeknek vetik alá, úgy, hogy az napról-napra számra nézve mindinkább kevesbedik és szűkölködik, az egyház javainak maradványait sérelmes rendszabályokkal megszorították, s megengedték, hogy az állam azokkal kénye kedve szerint rendelkezhessék, látjuk végre a szerzetesrendeket eltörölve, szétszórva. Az esztelenség dühe azonban leginkább az apostoli szentszék és a római pápa ellen irányul. Ezt ugyanis mindenekelőtt hamis ürügyek alatt világi hatalmától, szabadságának és jogainak eme védpajzsától megfosztották, majd sérelmes és a folyton növekedő nehézségek következtében tűrhetetlen állapotba sodorták, míg végre odáig jutottunk, hogy a titkos társulatok tagjai nyíltan is hirdethetik azt, a mit sokáig titokban forraltak, hogy tudniillik el kell törölni a pápák egyházi hatalmát is, sőt végleg ki kell irtani magát az isteni jogon alapuló papságot. E tényről, ha egyebek nem is volnának, eléggé tanúskodik a beavatottak bizonysága, kik közül sokan már máskor is a legújabban ismét bevallották, hogy a szabadkőművesség célja, engesztelhetetlen gyűlölettel üldözni a katolicizmust, s hogy addig meg nem nyugodnak, míg mindazt ki nem irtják, a mit a római pápák a vallás oltalmára rendeltek. És ha talán a fölveendő tagoktól nem is követelik, hogy határozott alakban mondjanak le katolikus hitükről, ez távolról sem ellenkezik a szabadkőművesek titkos céljaival, hanem inkább előmozdítja azokat. Így szedik rá ugyanis az együgyűeket s kevésbé óvatosakat, s körükbe még sokkal többeket becsalnak. Azzal pedig, hogy akárkit felekezeti különbség nélkül vesznek föl, tettileg terjesztik korunk ama nagy tévelyét, hogy semmit sem kell törődni a vallással, s hogy egyes vallások között semmi különbség sincs. Ezen eljárásukkal végveszélyt hoznak minden vallásra, leginkább pedig fenyegetik a katolikus vallást, mely egyedül igaz levén, a többiekkel jogsérelem nélkül nem egyenértékesíthető. De a naturalisták itt meg nem állanak. A legfontosabb kérdések körül vakmerően haladván a tévely útján, akár az emberi természet tehetetlensége következtében, akár pedig mivel az igazságos Isten bünteti kevélységüket, rohamosan hanyatlanak a legszélsőbb végletekbe. Innét van, hogy rendszerükben azon igazságok bizonyossága és alapja is elenyészik, amiket az emberi ész természeti világánál fogva megismer, milyenek kétségkívül az Isten léte, az emberi lélek szellemisége és annak halhatatlansága. Már pedig a szabadkőművesek ugyanazon tévelyek zátonyára jutnak. Mert jóllehet, általában vallják ugyan Isten létét, tetteikkel mégis bizonyítják, hogy ez nem belső s erős meggyőződésük. Nem tagadják ugyanis, hogy Isten létezésének kérdése köztük a legnagyobb viszályoknak oka; s tudvalevő dolog, hogy legújabban is, éppen e kérdés miatt, nem kis veszekedés volt táborukban.

Tényleg azonban a szabadkőművesség egyes tagjainak megengedi, hogy szabadon vallhassák és védhessék Isten létét vagy nem létét, és azokat, akik Isten létét szemtelenül tagadják, éppúgy minden nehézség nélkül veszik föl, mint azokat, kik Istenben hinni látszanak ugyan, ám róla téves fogalmuk van, mint a pantheistáknak; ami nem egyéb, mint az istenségnek bizonyos torzképét elfogadni, de valójában annak létét megtagadni. Ha pedig ezen egyedüli erős alap egyszer meggyöngíttetik vagy végleg megdöntetik, szükségképpen inognak azon igazságok is, miknek megismerésére maga a természet vezet, minők, hogy a mindenség Isten szabad akaratából létezik, a világot isteni gondviselés kormányozza, hogy a lélek el nem enyészik, és hogy e földi életet más, örökkévaló élet váltja föl. Könnyen beláthatjuk, mivé lesznek a magán- és közerkölcsök, mihelyt ismereteink és tetteink ezen természeti alapelvei elenyésznek. Hallgatással mellőzzük az isteni erényeket, miket az isteni kegyelem különös ajándéka nélkül sem nem gyakorolhatunk, sem meg nem szerezhetünk, miknek természetesen nyomára sem akadunk azokban, kik az emberi nem megváltását, az égi kegyelmet, a szentségeket és a mennyei boldogságot tagadják, mert azt nem ismerik.

Szóljunk most a természeti törvényből folyó kötelmekről. Isten a világ teremtője és kormányzója, a természeti rendet fenntartó és annak megzavarását tiltó örök törvény, az embereknek a mulandóknál sokkal fölségesebb és az érzékiek fölé helyezett végcélja, ezek az igazságosságnak és erkölcsnek kútforrásai és alapelvei. Ha ezek mellőztetnek, amint ezt a naturalisták és szabadkőművesek teszik, a jog és jogtalanságról való fogalom elhomályosul és támaszát veszti. És valóban, a szabadkőművesek által kizárólagosan helyeselt erkölcstan, melynek szellemében ők az ifjúságot nevelni akarják, nem más, mint amelyet polgárinak, függetlennek és szabadnak neveznek; vagyis amelyből a vallás eszméje teljesen ki van zárva. Ámde mennyire tehetetlen és erőtlen ez, és mennyire változik a szenvedélyek különféle befolyásai alatt, eléggé látjuk a máris jelentkező szomorú gyümölcsökből. Ahol is az kiszorítván a keresztény nevelést, szélesebb tért foglalt, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. Efölött általános a panasz és kesergés, és ezt kézzelfogható tények által kényszerítve, akaratuk ellenére is kénytelenek sokan elismerni.

Minthogy továbbá az eredeti bűnnel beszennyezett emberi természet sokkal hajlandóbb a bűnre, mint az erényekre, az erkölcsiséghez szükségképp megkívántatik, hogy megzabolázzuk a lélek háborgó indulatait, s kívánságait alárendeljük az észnek. És ezen küzdelemben sokszor kell megvetnünk a földi javakat, el kell viselnünk a legnagyobb fáradalmakat és nehézségeket, hogy a győzedelmeskedő ész mindig megtartsa a fölényt. De a naturalisták és szabadkőművesek semmit sem hívén abból, amit Isten kinyilatkoztatásából tudunk, tagadják, hogy az emberi nem ősatyja vétkezett volna, s azt tartják, hogy az ember szabad akarata erejében meg nem fogyatkozott s nem hajlandó a rosszra. Sőt ellenkezőleg, annyira magasztalják a természet erejét és fenségét, hogy egyes-egyedül beléhelyezik az igazság kútforrását és szabályát annyira, hogy képzelni sem képesek, hogy indulataink megfékezése s kívánságaink zabolázása végett folytonos harcra és csüggedést nem ismerő kitartásra van szükségünk. Innét van, hogy a test szenvedélyeinek oly sok csábot nyújtanak a minden illem és szemérem nélkül szerkesztett újságokban és könyvekben, s az érzékcsiklandó színi játékokban; a valódiság (verismus) örve alatt ledér eszméket csempésznek be a művészetekbe; s ily módon kifinomult kieszelt fortéllyal az elpuhult és kéjelgő testnek tápot nyújtva gyönyörérzékének hízelegnek, hogy annál könnyebben elaltassák az elcsábított erényt. És habár gonoszul cselekszenek is, abban mégis következetesek, hogy ellökvén maguktól a mennyei javak reményét, üdvüket a mulandókba helyezik és a föld rögéhez tapadnak.

Mindezt, amit mondottunk, megfelelően bizonyítják az általuk elejtett szavak, miknek nem annyira tartalma, mint vakmerősége lep meg. Miután pedig álnok és csalárd embereknek senki sem szokott oly szolgailag engedelmeskedni, mint azok, kik a szenvedély uralma alatt égészen elfajultak s szellemileg megtörtek, olyanok sem hiányoztak a szabadkőművesek táborában, kik nyíltan hirdették, miszerint minden módon arra kell törekedni, hogy a néptömeg tervszerűen a bűnök korlátlan szabadsága által kielégíttessék, hogy ezáltal bármilyen gonosztettekre eszközül szabadon fölhasználhassák.

Ami a családi életet illeti, erre nézve a naturalisták tana következőkben foglalható össze. A házasság a közönséges üzleti szerződések körébe tartozik, és joggal fölbontható a szerződő felek kénye-kedve szerint: a házasságügyi törvénykezés az államot illeti meg. A gyermekek nevelése minden törekvésüket oda irányozzák, hogy azokat az életben is érvényre emeljék. Sok, mégpedig katolikus államban is, csak a polgárilag kötött házasságok érvényesek, másutt ismét a törvény megengedi a házassági kötelék felbontását, és ismét másutt arra törekednek, hogy a fölbontás mielőbb megengedtessék s ekképp rohamosan oda jutnak, hogy a házasság mivolta s lényege egészen meg fog változni, s nem lesz egyéb állhatatlan s ingadozó viszonynál, melyet majd a bűnös kéjvágy megteremt, majd a változó fölbont.

A szabadkőművesek azonkívül minden erővel arra törekednek, hogy az ifjúság nevelését is magukhoz ragadják. Tudják ugyanis, hogy az ifjúság gyengéd lelkületét tetszésük szerint idomíthatják és kényük-kedvük szerint hajlíthatják, hogy ennél nincs alkalmasabb eszköz oly polgárok nevelésére, minőket ők óhajtanak. Amiért is semmi befolyást s felügyeletet sem engednek az egyház szolgáinak az ifjúság oktatására és nevelésére, s sok helyen máris keresztülvitték, hogy az egész nevelés világiak kezébe tétetett, hogy az erkölcsök képzésébe semmiképp sem folyjanak be ama legmagasz¬tosabb és legszentebb kötelmek, melyek az embert Istenhez fűzik.

Következnek az állambölcseleti tanok. Itt ismét azt vallják a naturalisták, hogy az emberek mind egyenjogúak s semmiben sem különböznek egymástól; természeténél fogva mindenki egyenlően szabad, senkinek sem áll jogában másnak parancsolni, és erőszakot követ el az emberi nemen az, ki a tekintélyt máshonnan származtatja, mint az emberektől. Minden tehát a szabad nép akaratától függ; a nép a hatalom és jog viselője olyannyira, hogyha a nép akarata megváltozik, az uralkodókat még akaratuk ellenére is szabad trónjaiktól megfosztani. Minden polgári jognak és kötelességnek kútforrása és alapja a nép és az újkor tanai szerint szervezett államhatalom. Az államnak azonkívül atheusnak, vallástalannak kell lennie; a vallások különféle alakjaiban, semmi ok sincs arra, miért részesüljön előnyben az egyik a másik fölött, miután azok különben is egyenértékűek.

S hogy mindezeket a szabadkőművesek is vallják s eszerint iparkodnak szervezni az államokat is, sokkal jobban ismeretes, semhogy bővebb bizonyításra szorulna. Régóta ugyanis minden erővel s eszközzel erre törekednek, s ezzel utat törnek azoknak, kik a legnagyobb szélsőségeket sürgetik, úgymint a javaknak fölosztását és közösségét, a társadalmi osztályok és vagyonkülönbségek eltörlését.

Mi tehát a szabadkőművesség s mily utakon jár, eléggé látható azokból, amiket röviden érintettünk. Főelveik annyira és oly szembetűnően ellenkeznek a józan ésszel, hogy azoknál károsabbak nem is képzelhetők. Őrületes istentelenség s legvakmerőbb gonoszság ugyanis ki akarni irtani az Isten által alapított vallást, megsemmisíteni az ő örökké tartó egyházát s tizennyolc század után visszaállítani a pogányságot az ő erkölcseivel és szokásaival. S nem kevésbé megdöbbentő s még kevésbé elviselhető dolog, hogy a Jézus Krisztus által kegyesen nyújtott jótéteményeket nemcsak egyesektől, hanem a családoktól és államoktól is elvonják; ama jótéteményeket, miket még ellenségeink is kénytelenek a legnagyobbak gyanánt elismerni. Az ily őrületes és sötét szándékokból látni, hogy őket is ugyanazon engesztelhetetlen gyűlölet és bosszúvágy vezérli, melytől a gonosz szellem, a Sátán, Krisztus Urunk irányában ég. Éppúgy nem mondható egyébnek az emberiség meggyalázásánál és szégyenteljes bukásba való kergetésénél a szabadkőművességnek azon másik célja, mely nem egyéb, mint az igazság és becsületesség alapjának ledöntése és közreműködésük azokkal, akik oktalan állat módjára megengedhetőnek tartják mindazt, ami nekik tetszik. Még inkább növelik a bajt ama veszélyek, melyekkel úgy a családi tűzhelyet, mint az államot fenyegetik. Mint ugyanis más alkalommal kimutattuk, a házasságot minden nép mindig szent és vallási intézménynek tekintette, melynek kötelékét fölbontani tiltják az isteni törvények. Kimutattuk, hogy ha szabad a házasságot fölbontani, szükségképpen megzavartatik a családi élet s folytonos viszályok színterévé válik; elveszti méltóságát a nő, s bizonytalanná lesz a gyermekek sorsa. – Semmit sem törődni a közéletben a vallással, az állam ügyeinek vezetésénél, a kormányzásnál semmi tekintettel sem lenni Istenre, mintha az nem is léteznék, oly vakmerő istentelenség, amilyent még a pogányok sem ismertek, akik annyira át voltak hatva isteneik létezésétől és a nyilvános vallás szükségességétől, hogy könnyebben képzeltek el egy várost alap, mint államot Isten nélkül. És valóban, az emberi társadalom, melyre természetünknél fogva utalva vagyunk, Isten, annak teremtője által rendeltetett s mindazon számtalan javak, melyekben a társadalom bővelkedik, Őbenne, mint legfőbb okban és kútforrásban bírják minden erejüket és tartósságukat.

Ennélfogva valamint az egyeseket, éppúgy az államokat is maga a természet szava inti, hogy Istent tiszteljék és imádják, mert tőle nyerték létüket és ennek javait. Éppen ezért nemcsak jogtalanságot és oktalanságot követnek el, hanem képtelenségbe is esnek azok, akik a társadalmat minden vallási köteléktől függetleníteni akarják. Mivel pedig az ember Isten által társas életre van teremtve, s a kormányhatalom oly szükséges kapcsa a társadalomnak, hogy ez anélkül okvetlenül fölbomlanék, szükségképpen következik, hogy a hatalom tekintélye ugyanattól származik, akitől származott maga a társadalom. Amiből ismét önként folyik, hogy az, aki a hatalmat gyakorolja, akárki is legyen az, Istennek szolgája. Amiért is a törvényes hatalom igazságos intézkedéseinek éppúgy kell engedelmeskedni, mint a világot kormányzó Isten akaratának, mert így követeli ezt az emberi társadalom rendeltetése és célja, és egyenesen ellenkezik az igazsággal azon állítás, mintha a népnek tetszése szerint szabad volna megtagadni az engedelmességet. Hasonlóképpen senki sem kételkedik abban, hogy az emberek, tekintve közös eredetüket és természetüket, közös végcéljukat és az abból eredő kötelességeket és jogokat, mind egyenlők. Mivel azonban nem lehet mindegyiknek egyenlő képessége, s egyik a másiktól a lélek és a test tulajdonságaira nézvést is különbözik, s mivel az egyes emberek hajlamaiban, akarat- és természet megnyilvánulásaiban számtalan különféleséget észlelünk, semmi sem ellenkezik annyira a józan ésszel, mint azt akarni, hogy mindannyian egy és ugyanazon hivatásnak éljenek, és az emberi társadalom az osztályok eltörlésével, a teljes egyenlőség szabályai szerint szerveződjék. Amiként az emberi test, ha azt a maga egészében tekintjük, különböző tagokból áll, amelyek alakjukra és rendeltetésükre nézve különböznek ugyan egymástól, együttesen azonban összehangzó egészet képeznek, mely kellemesen hat a szemre, üdvösen működik s okvetlenül szükséges is: éppígy az emberi társadalomban megszámlálhatatlan az egyes osztályok közötti különbség, miket ha mind egyenlőknek tekintenénk, s ha a saját akaratát mindenki szabadon érvényesíthetné, az állam valóságos torzképet mutatna; ellenben ha különféle rangfokozatokba osztva, törekvéseikben, iparkodásaikban mindegyik saját hivatásának körén belül a közös jónak előmozdítására egyesülnek, jól rendezett és a természeti törvénynek is megfelelő állam képét tüntetik föl.

Egyébiránt a fölemlített forradalmi tévelyekből a polgári társadalomra a legnagyobb veszély származhat. Mert eltűnvén az Isten és törvényeinek félelme, az emberek megvetik a fejedelmek tekintélyét, és ha megengedjük a zendüléseket s minden vágy szabadon kielégíthető, akkor csak a büntetés félelme fogja fékezni az embereket s ez szükségképpen a fönnálló társadalmi rend gyökeres felforgatását fogja maga után vonni. Sőt, csakugyan ezt akarják s ezen törik a fejüket a jelen társadalom megrontásán fáradozó kommunisták és szocialisták egyesült seregei. Ne mondja a szabadkőművesség, hogy ezeknek a szándékaitól idegen, mert hiszen elveiket javallja s tanainak lényege közös a vagyonközösség hirdetőivel. Ha nem rögtön vagy nem is mindenütt esnek ezen végletekbe, nem elveiknek s nem is nekik lehet ezt tulajdonítani, hanem az isteni vallás hatalmának, melyet kioltani nem lehet, és a józan emberek azon részének, kik a titkos társulatok rabságától irtózva, őrült igyekezeteiknek állhatatosan ellenállnak.

Vajha az emberek gyümölcséről ítélnék meg a fát s megismernék így a minket fenyegető romlást, s látnák a jövőben rejlő veszélyeknek magvát és kezdetét. Az ellenség ravasz és álnok: itt a népnek, amott a fejedelmeknek hízeleg, mindkettőt szép szavakkal hitegeti és fogva tartja.

A királyokhoz a barátság örve alatt közeledvén azt akarják a szabadkőművesek, hogy a királyok segédkezet nyújtsanak nekik a katolicizmus elnyomásában, és hogy erre mindinkább ösztönözzék, azt a megátalkodott rágalmat hirdetik, hogy az Egyház bitorolni akarja a fejedelmek jogait. Uralmukat ilyen módon biztosítván, vakmerően kezükbe kerítették az állami hatalmat, aláásták a birodalmak alapjait, sőt, készek voltak üldözni, meggyalázni, elűzni a fejedelmeket, mihelyt másképp intézkedtek, mintsem nekik tetszett. Hasonlóképpen hálózták be a népeket is. Tele torokkal szabadságot és jólétet hirdetve azt állították, hogy az Egyház és a fejedelmek az okai a nép szolgaságának és szegénységének, azután a népnek odakiáltották, hogyha sorsán javítani akar, mindkettőt ostromolja, megdöntse. Mindazonáltal a kilátásba helyezett dolgokra nézve, nagyobb volt a remény, mint az eredmény, sőt inkább elnyomatván a nép, nyomorúságában még azon vigasztalást is kénytelen nélkülözni, melyben a keresztény intézmények mellett könnyen és bőven részesülhetett volna. Ámde mindazok, akik az istenileg megállapított rend ellen föllázadnak, kevélységükért rendesen úgy büntettetnek, hogy éppen ott bukkannak nyomorra, ahol áldást vártak s merész vágyaiknak megfelelő életet.

Az Egyházat pedig, mivel azt tanítja, hogy az emberek elsősorban Istennek, a Legfőbb Királynak tartoznak engedelmeskedni, azon hamis váddal illetik, mintha a fejedelmek hatalmát irigyelné vagy azok jogaiból részt követelne. Pedig az Egyház lelkiismeretbeli kötelességnek hirdeti azt, hogy az államnak megadjuk, ami őt megilleti. Hogy pedig az állami hatalmat Istentől származtatja, ezzel a királyok tekintélyét csak növeli és a polgároknak a hatalom iránti hűségét és kegyeletét nem kis mértékben fokozza. Az Egyház a béke barátja, az egyetértés ápolója, mindenkit anyai szeretettel ölel fel, és egyedül a halandók üdvét tartja szem előtt; azt tanítja, hogy az igazságnak karöltve kell járnia az irgalommal, az uralomnak a méltányossággal, a törvénynek a mérséklettel; tiltja a jogsértést, parancsolja a közrend fenntartását, és a szegények nyomorát magánúton éppúgy, mint társadalmi úton enyhíti. „Ámde – mondja Szent Ágoston – sokan azért vélik vagy akarják elhitetni, hogy a keresztény tan a közjót elő nem mozdítja, mert nem akarják, hogy ennek erős alapján nyugodjék az állam, hanem inkább a gonosz tettek büntetlenségén.” Ezeket látva, az illenék a bölcs állami hatalomhoz, és a közjó érdekében üdvös is volna, ha a fejedelmek és népek nem szövetkeznének a szabadkőművesekkel az Egyház megrontására, hanem inkább az Egyházzal a szabadkőművesek támadásainak visszaverésére.

Bármi történjék is, Tisztelendő Testvérek, ezen súlyos és általánosan elterjedt bajjal szemben a mi kötelességünk kutatni a gyógyszereket. És mivel meg vagyunk győződve, hogy a legjobb és legalkalmasabb gyógyszer isteni vallásunk hatalmában rejlik, melyet a szabadkőművesek annál inkább gyűlölnek, minél inkább irtóznak tőle, azért azt hisszük, hogy ez a legelső védőszer a közös ellenséggel szemben. Ennélfogva, amit elődeink, a római pápák a szabadkőművesek céljainak és törekvéseinek megakadályozására határoztak, amiket az ő társulataiktól való őrizkedés és tartózkodás céljából szentesítettek, mindazokat mi is egyenként és összességében jóváhagyjuk és apostoli tekintélyünkkel megerősítjük. Mindenek fölött pedig bízván a keresztények engedelmességében, mindenkit saját üdvösségére kérünk, hogy tekintse vallásos kötelességének híven megtartani mindazokat, amiket az apostoli szentszék ez ügyben előír.

Titeket pedig, Tisztelendő Testvérek, kérve kérünk, hogy velünk egyesülve minden módon iparkodjatok kiirtani ezt a társadalom minden rétegét rágó mérget. Vegyétek oltalmatok alá Isten dicsőségét, felebarátaink örök üdvösségét, miket ha küzdelmeitek céljául fogtok tekinteni, nem hagy el titeket sem az erély, sem a bátorság. Bölcsességtekre bízzuk annak megítélését, mi módon hárítandók el az akadályok. De miután állásunk tekintélyéből folyó kötelességünk, hogy e tekintetben alkalmas segédeszközöket is nyújtsunk, a következőket tartsátok szem előtt.

Először is minden takargatás nélkül ki kell mutatni, miben áll a szabadkőművesség: szóval tettel, pásztorlevelekkel föl kell tárni az ilyen társulatok fogásait, csábszereit, véleményeik gonoszságát, tetteik utálatos voltát. Több elődünk is már sokszor kimondotta, hogy aki katolikus hitét és lelkének üdvét szívén viseli, semmi szín alatt sem lehet tagja e társulatnak. Ne csaljon meg senkit a szabadkőművesek csalfa hírneve, mert ha úgy látszik is, hogy nem kívánnak olyasmit, ami a vallás és erkölcs szentségével ellenkezik, mégis, mivel a társulat egész lényege és célja bűnös és gonosz, velük társulni, terveiket előmozdítani semmi szín alatt sem szabad.

Továbbá kitartó tanítás és lelkesítés által a nép zömét arra kell bírni, hogy a vallás igazságait szorgalmasan tanulni igyekezzék; evégből nagyon ajánljuk, hogy korszerű iratokkal, szentbeszédekkel, azon szent igazságok elemeit magyarázzátok, melyek a keresztény bölcseletet alkotják. Ezzel azt érjük el, hogy az emberek elméje a tudomány segítségével kijózanodik, s a tévely sokféle alakjai, a bűn különféle csábítása ellen megizmosodik, főleg napjainkban, amikor oly nagy az írásban a szabadosság s oly kielégíthetetlen a tanulási vágy. Ez bizonyára nehéz munka, de segítségetekre lesz a papság, ha törekedni fogtok odahatni, hogy egyrészt erkölcsös életet éljen, másrészt a tudományokban is jártas legyen. Ily fontos és dicső cél azonban azon világi férfiak közreműködését is kívánja, kik a vallás és haza szeretetét jámborsággal és tudománnyal egyesítik. Így tömörítvén az erőket, arra törekedjetek, Tisztelendő Testvérek, hogy az emberek az Egyházat megismerjék és szeressék, mert hiszen minél jobban ismerik, minél nagyobb lesz az iránta való vonzalom, annál inkább kerülik s megutálják a titkos társulatokat. Mindezekért élve a kedvező alkalommal, megismételjük, amit máskor előadtunk. Szükséges, hogy Szent Ferenc harmadik rendjét, melynek fegyelmét mérsékeltük, ápoljátok és terjesszétek. E rend alapítójának ugyanis az volt a célja, hogy az embereket Krisztus követésére, az Egyház szeretetére és a keresztény erények gyakorlására buzdítsa és serkentse; ennél fogva sokat tehet a vészterhes társulatok mételyének kiirtására is. Terjedjen tehát mindinkább napról-napra ezen szent egyesület, mert sok üdvös eredménye lesz; elsősorban pedig az, hogy az emberek a szabadság, testvériség és jogegyenlőség áldásait élvezni fogják. Nem azt, melyet a szabadkőművesek fonákul kigondoltak, hanem azt, amelyet Krisztus Urunk szerzett az emberiségnek s amelyet Szent Ferenc követett. Az „Isten fiainak” szabadságát értjük ez alatt, mely által sem a Sátánnak, sem a kéjvágynak, ezen legkegyetlenebb zsarnoknak nem szolgálunk; olyan testvériséget, melynek eredete az Istenben, mindenek teremtőjében és atyjában van, olyan egyenlőséget, mely az igazság és a szeretet alapjain nyugodva az emberek között minden különbséget meg nem szüntet, hanem az élet, a kötelességek, a törekvések különféleségéből azon bámulatra méltó egységet, összhangzatot hozza létre, mely az államnak hasznára van, s méltóságát emelni.

Harmadszor, elődeink bölcsen egy intézményt hoztak létre, mely időközben szünetelt ugyan, de amely a jelen időben mintául szolgálhat. Az ipariskolákat és ipartársulatokat értjük, melyek a vallás vezetése mellett, éppúgy alkalmasak a vagyon, mint a tiszta erkölcs védelmére. Ezen társulatok hasznát, amint sok időn keresztül s nagy megpróbáltatások között élvezték őseink, kétség kívül korunk is érezni fogja, annál inkább, mert nagyon is alkalmasak a titkos társulatok hatalmának a megtörésére. A nyomorban sínylődő iparosok amellett, hogy helyzetüknél fogva leginkább rászorulnak a szeretetre és a vigasztalásra, a titkos társulatok csalárdságainak, álnok csábításainak és fogásainak is leginkább ki vannak téve. Ezért irgalmas kegyelettel és a jó társulatokba édesgetni kell őket, hogy elkerüljék a rosszakat. Ennélfogva nagyon szeretnők, ha ezen egyesületek, idomulva a mai időkhöz, a püspökök védnöksége alatt, a nép üdvére ismét behozatnának. S nem csekély örömünkre szolgál, hogy sok helyen ily társulatok s védnöki egyesületek máris életbe léptek, s céluk az, hogy egyrészt a szegények tisztességes osztályát segítsék, gyermekeiket, családjukat védőszárnyaik alá vegyék és oltalmazzák, másrészt a vallás tanait és annak gyakorlását, az erkölcsök tisztaságát megvédjék. Nem lehet elhallgatnunk e helyen azon dicső társulatot sem, mely Szent Vince nevét viseli, s amely az alsó néposztály sorsának javítása körül oly sok érdemet szerzett s általános példa gyanánt tündöklik. Ismert, hogy mit művel ez a társulat s mit akar: minden törekvése odairányul, hogy a szegényeknek és szerencsétleneknek sok leleményességgel és csodálatos szerénységgel segélyt nyújtson; s minél kevésbé akar látszani, annál közelebb áll a keresztény szeretethez s annál üdvösebben enyhíti a nyomort.

Negyedszer, hogy céljainkat annál könnyebben elérjük, kiváltképpen kegyeletes gondjaitokba ajánljuk a fiatal nemzedéket, a társadalom reményét. A legfőbb súlyt ennek tanítására fektessétek: soha ne véljétek elegendőnek az őrködést, hogy az ifjúság azon iskolákba ne járjon, melyekben őket a titkos társulatok mételyes szelétől félteni kell. Szülők, hitoktatók, lelkészek a keresztény tanítás alkalmával intsék, figyelmeztessék a gyermekeket és tanítványokat, hogy milyen kárhozatos társulatok ezek, hogy idejekorán megismerjék az álnok és ezerféle fogásokat, melyeket használnak, hogy az embereket tőrbe ejtsék. Sőt, akiknek kötelességük az ifjúságot a szentségek fölvételére előkészíteni, jól teszik, ha a gondjaikra bízott ifjakkal megfogadtatják, hogy szüleik tudta és akarata, lelkipásztoruk fölszólítása és gyóntatójuk tanácsa nélkül soha semmiféle társulatba be nem lépnek.

Mindazonáltal jól tudjuk, hogy ezen közös törekvésünk, mellyel az Úr szőlőjéből a kárhozatos magvakat kitépni igyekszünk, csakis akkor lesz foganatos, ha az Úr kegyesen megsegít. ennélfogva sohase szűnjünk meg kérni az Ő segítségét, éspedig oly hévvel, amilyet a veszély és a szükség nagysága igényel. Arcátlanul viseli magát, elért eredményével dicsekszik a szabadkőművesség, vakmerősége immár nem ismer határt. Tagjai mind ádáz szövetségre léptek s titkos egyetértésben működve egymást nagyobb gonoszság elkövetésére bátorítják. Ily iszonyú támadás hasonló védelmet kíván; tudniillik, hogy a jók együttesen imádkozzanak és azon legyenek, hogy egy mindent felölelő ima- és cselekvési társulatot alakítsanak. Arra kérjük tehát híveinket, hogy egy szívvel, egy lélekkel az elhatalmasodó társulatok rohama ellen rendületlenül megálljanak. Buzgó fohászkodással emeljék esedező kezeiket Istenhez, hogy a keresztény név ismét dicső legyen és virágozzék, az Egyház visszanyerje szabadságát, a tévelygők észre térjenek; a tévely az igazságnak, a bűn az erénynek helyet engedjen. Védőnk és szószólónk legyen a Boldogságos Szűz Mária, az Isten Anyja, ki fogantatása legelső pillanatában legyőzte a Sátánt, s kérjük Őt, hogy legyen kegyes megmutatni erejét azon szekták ellen, melyekben a Sátán álnoksága és szilaj gonoszsága új erőt nyer. Esedezzünk az égi angyalok fejedelméhez, Szent Mihályhoz, aki a pokoli ellenséget elűzte, továbbá Szent Józsefhez, Szűz Mária jegyeséhez, az Egyház égi pártfogójához, Péter és Pál főapostolokhoz, kik a kereszténység buzgó terjesztői s legyőzhetetlen védői. Ezeknek pártfogása és a közimák állhatatossága által reméljük, hogy Isten ezen súlyos megpróbáltatások között kegyesen segíteni fog a társadalmon.

Az isteni áldások és kegyelmek zálogát, apostoli áldásunkat szívünk teljéből adjuk, Tisztelendő Testvérek, rátok, a papságra, és a gondjaitokra bízott keresztény hívekre.

Kelt Rómában, az 1884. év április 20-án, pápaságunk hetedik évében.

XIII. LEÓ PÁPA

http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk2/leo.htm

Marad a templomépítés-tilalom
(forrás: www.kath.net – 2013. április 26.

Szaúd-Arábia továbbra sem engedélyezi a nem-iszlám imahelyek építését. Mint „az iszlám szent helyeinek bölcsője” nem engedheti meg a királyság más vallások templomainak felállítását, mondta Mohammed al-Issa szaúdi igazságügyi miniszter szerdán Brüsszelben az Európa Tanács ülésén a képviselők előtt. Mindeközben kijelentette, hogy a jogállamiság és az emberi jogok Szaúd-Arábiában biztosítva vannak. A bíróságok átláthatóan működnek, és hajlandók alávetni magukat egy vizsgálatnak.

Beszéde után al-Issa meglátogatta a belga főváros iszlám központját. (!)

Szaúd-Arábiában mindegy másfél millió keresztény vendégmunkás él. Bibliát tilos behozni az országba. Ugyancsak tilosak a keresztény istentiszteletek és a keresztény szimbólumok viselése.

Róma: Megnyitották Európa legnagyobb buddhista templomát
Írta: Giuseppe Nardi
(forrás: www.katholisches.info – 2013. április 6.)

1870-ig, az egyházi állam lerohanásáig Rómában csak katolikus templomok és zsinagógák voltak. Az olasz állam létrejötte után, amikor a pápa a Vatikán „foglya” lett, megváltozott a vallási épületek római topográfiája.

Az első nem-katolikus templomot az episzkopális egyház, azaz az amerikai anglikán egyház kezdte el építeni 1873-ban, ezt 1880-ben szentelték fel. Az episzkopálisok temploma teljesen az akkori korszellemnek tetszelgett: az apszisban András apostolt arccal Abraham Lincoln felé ábrázolták, Jakab apostolt pedig Garibaldi, az Egyház egyik legnagyobb ellensége és az olasz Grand Orient szabadkőműves páholy nagymestere felé. A következő templomot a waldensiek (!) építették 1914-ben, 1922-ben a lutheránusok, utána pedig számos más felekezet.
     A görög-keletieknek 2004. óta van saját templomuk, amikor II. János Pál pápa a 6. századból való San Teodoro al Palatino katolikus templomot a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkának adományozta. A moszkvai pátriárkatus az orosz nagykövetség kertjében épített magának templomot, amit 2009-ban szenteltek fel.

Két évtizeddel ezelőtt építették fel Rómában Európa legnagyobb mecsetét. Most ehhez Európa legnagyobb buddhista temploma is csatlakozik, amit kínai buddhisták építettek. A megnyitásra, mely véletlenül vagy szándékosan éppen húsvétvasárnapra esett, tizenhat buddhista szerzetes érkezett Taiwanról. A templom a város szélén Prenestino negyedben található, ahol óriási raktárhelységek állnak, ahova naponta tömegesen érkeznek a „Made in China” feliratú áruk. Rómában a hivatalos adatok szerint 12 ezer kínai él, akik szinte kivétel nélkül a délkelet-kínai provinciából, Zhejiang-ból származnak. Hogy közülük hányan buddhisták, nem tudni.

A Hua Yi Si nevet viselő templom tisztulási- és nyitóünnepségén mintegy ezer kínai vett részt, és ott volt Róma polgármestere, Gianni Alemanno is. Az egykori újfasiszta és mai jobb-demokrata politikus más vallások kultuszhelyeinek létét „egy toleráns szellem” jelenék nevezte, mely jellemző Rómára. Az új templom „városunk toleranciájának egyik primátusa, nálunk van Európa legnagyobb mecsete, és most Európa legnagyobb buddhista temploma is”, mondta a városfő lelkesen. „A keresztény Rómában és húsvétkor bizonyságot teszünk róla, hogy a vallási értékek az egész emberiségnek számítanak, és abban segítenek, hogy az emberi értékek növekedjenek. Ezért fejezünk ki mindenkivel szemben nagy barátságot, akik vallásukat illedelmesen gyakorolják”.

Olaszország 2012. december 11-én, a buddhistákkal és a hindukkal először ismert el államilag nem-keresztény vallási közösséget. (Az izraeli közösség már a római idők óta jelen van a városban.) Róma városa financiálisan is támogatta a buddhista templom megépítését. (katolikus-honlap.hu)

2013. április 28.

Az Eucharisztiában (Oltáriszentségben) Anyaszentegyházunk hite szerint egyértelmű, hogy Jézus valóságosan jelen van – az Ő ígéretének megfelelően. Ez a jelenlét időnként csodákkal igazolódik, de általában és jellemzően hit kérdése, mivel egyes teljesen egyedi esetektől eltekintve érzékszerveinkkel csak az ostyát és a bort láthatjuk és ízlelhetjük. Mégis hitünk alapja, hogy Jézus Krisztus – a pap átváltoztató szavait követően – valóságosan megjelenik, bele lényegül az anyagba.

   Mivel hitünk alapja, hogy Jézus Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, ezért – különösen az utóbbi évszázadokban – kialakult az a szokás, hogy elidőzzünk a templom csendjében a Tabernákulum előtt és beszélgessünk imádságunkban az Oltáriszentségben ott tartózkodó Megváltónkkal.

   Az utóbbi években a közbiztonság romlására történő hivatkozással templomaink jellemzően be vannak zárva napközben és éjszaka, ezért nem lehet ezen időszakokban meglátogatnunk Jézus Krisztust a templom csendjében rövidebb-hosszabb beszélgetésre. Ennek a hiánynak valamilyen szintű pótlását kívánjuk adni azzal, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználva a számítógépes képernyőn meg tudjuk jeleníteni a kitett Oltáriszentséget. Ezt kínálja a bejelentkezés az alábbi linkre!

   De mielőtt kattintana, gondolja át, hogy ha teljes képernyőn akarja szemlélni, akkor az F11-et kell megnyomnia, majd az otthon végzett szentségimádás után újból nyomja meg az F11-et és akkor visszalép a gép a normál használatra.

Folyamatos szentségimádás online (St. Martin of Tours Catholic Church, Lousville, Kentucky, US): 

http://74.142.49.38:8000/view/viewer_index.shtml?id=81334

Nem engedtek papokat a bostoni robbantás sebesültjeihez - az Ensz Főtitkára nemzetközi kampányt indít a nemi eltévelyedések mellett - kolostor mellé épített sztriptízklub, igaz, ez a szerzetesek és hívek akciói miatt egy éve nem tudott megnyílni...

1. A The Wall Street Journal munkatársa írja: a robbantás után több tucat sebesült hevert az utcán, ahol orvosok, ápolók, tűzoltók, rendőrök nyüzsögtek, az odasiető papokat azonban nem engedték a helyszínre.

Igen sokszor hallottuk már ezeket a szavakat, de beszélni könnyű dolog nem kerül sokba és nem kell áldozatot hozni és vállalni a felelősséget döntéseinkért. A kényelmes és viszonylag biztonságos dolog csak a szánkkal hadakozni.

Az emberiség és a kereszténység igen nagy feladat előtt áll, ismét harcban és szenvedésben kell majd bizonyítania hogy érdemes az Isten szeretetére miután elfordult és megvetette az igaz hitet, minden másban keresett boldogságot a sötét oldal könnyű kényelmes életvitelében. Eközben saját magának bizonygatta "nem vagyok bűnös hisz mások is ezt teszik".

Olyan mértékben bűnös már az emberiség, hogy a tisztító tűz ereje borzalmas lesz és hosszú évekig fájó. Ne feledje többet senki, aki az ördöggel alkut köt sosem lesz elfelejtve, és felelnie kell vagy így, vagy úgy.

Háború jön, a fény és a sötétség között!

Senki ne várja ezt igazán hisz az eddig elkövetett összes bűnért fizetni kell, fájó, kínzó,borzalmas és hosszan elhúzódó lesz. Így is örülhetünk, hogy még kapunk egy utolsó esélyt. Isten mindig megbocsájt, de bizonyítani kell hogy kiérdemeljük bocsánatát.

S most egy maroknyi fénynek kell bevilágítani a Föld sötétjét, ezért lesz kemény próbatétel ez hisz a nagyvilág összes bűnéért mi kérünk számon, és a végén ha Isten is úgy akarja letaszítjuk a sátánt oda ahová való. Készüljetek hát hiszen ez a film csak egy jó mozi, nem mutatja meg mi vár ránk.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Pápai látogatás az elődök sírjainál
Beiktatási szentmise Róma új püspökeként
Találkozó protestáns vezetőkkel
A nők kiemelkedő szerepe az egyházban
Olasz-argentin barátságos mérkőzés
Közös munka Bergoglio érsekkel
Keresztény felekezetek új vezetői
Kiko Argüello: Neokatekumenális Út születése
Órásmesterség az Örök Városban
Digitalizált történelmi archívum a Szentföldről
Ferenc pápa az üzletekben is népszerű

Ferenc pápa első Urbi et Orbi áldása
Nagycsütörtök: lábmosási szertartás a fiatalkorúak börtönében
Nagypéntek: szertartás a Szt. Péter bazilikában
Nagypéntel: Via Crucis a bazilikánál
Nagyszombat: a pápa négy felnőttet keresztelt
Pápa: a konklávé előtt nyugdíjas éveit tervezte
Az argentin főrabbi a pápáról
Magdala: Jézus korabeli zsinagógát tártak fel
Nostradamus és Malakiás jóslatai
Olaszország: csokoládé a húsvéti étkek középpontjában

Váljatok eggyé a rátok bízottakkal!
Világvallások vezetői Ferenc pápánál
Trónus helyett szék
Egyetemisták találkozója Rómában
Jézus Társasága: a legnagyobb katolikus szerzetesrend
Istent keresni vágyaink mélyén
Interjú Galilea érsekével
Katolicizmus számokban
Pápai határidőnapló 

Ferenc pápa beiktatási szentmiséje
Az új pápa találkozása a bíborosokkal
Rögtönzött kórházi látogatás
“Szegény egyházat a szegényeknek!”
Ferenc pápa látogatása egy plébánián
Erdő Péter bíboros az új pápáról
Az első Úr Angyala imádság
Ferenc pápa egyszerűsége és humora megnyeri a szíveket

"Naponta legalább 20 tablettát veszek be. Ez akkor kezdődött, amikor nézni kezdtem a Skinst". Ilyen és ehhez hasonló kijelentések tömegét olvashatjuk a Skins Confessions néven ismert blogokon, ahova a nézők küldik be a sorozattal kapcsolatos vallomásaikat. Vannak, akik drogozni kezdtek, mások teljesen kiábrándultak a valóságból, de még olyan rajongó is akad, aki testi bántalmazással járó párkapcsolatról álmodozik, amióta látta a Skins hatodik évadját.

A népszerű, több szakmai-, és közönségdíjat is elnyert brit sorozat három, 16-17 éves fiatalokból álló társaság életét mutatja be, az elsődleges célközönsége tehát a tizenévesek, akik életkoruknál fogva könnyen azonosulnak a sorozat szereplőivel. Az említett internetes blogokon bárki teljesen anonim módon közzéteheti véleményét. Sokan egy-egy karakterhez érzik magukat különösen közel, önmagukhoz nagyon hasonlónak látják őket, vagy éppen olyanná szeretnének válni, amilyenek ők, és emiatt igyekeznek úgy is viselkedni.

Az egyetlen sorozat, amely őszintén beszél róluk

A sorozat amerikai verzióját az első évad után betiltották a fiatal nézők szüleinek tiltakozása miatt, akik attól féltek, hogy a rengeteg drog, pia és szex látványa rossz hatással lehet a gyerekeikre. Elérték, hogy ne forgassák le kétszer szinte ugyanazt a sorozatot, aminek az amerikai stúdiók pénzhez juttatásán kívül nem sok értelme lett volna. Az amerikai tinédzserek pedig nyugodtan nézik tovább az eredeti, brit verziót.

A gyakorlatilag fórumként is működő Confessions-blogokon ugyanis többen hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokból nézik a Skinst, amivel szerintük az amerikai sorozatok nem érhetnek fel. Sokuk szerint ez a sorozat az egyetlen, amely tabuk nélkül, kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a fiatalok életét és problémáit.

Annak ellenére, hogy Angliában nem tiltották be a sorozatot, sőt, éppen készül az utolsó évad, a brit szülők is féltik a gyerekeiket. A fiatalok alkalmanként a sorozatról elnevezett Skins partykat szerveznek, amelyeken a szóbeszédek szerint a tinédzserek egy hatalmas házibuli keretében összegyűlnek, mindent összetörnek, lefekszenek egymással, mértéktelenül isznak, a kábítószerekből pedig még a háziállatoknak is jut.

Magyarországon különböző szórakozóhelyeken szoktak a Skinsről elnevezett bulikat szervezni - amelyek közül az első, a Dürer kertben megrendezett alkalomra a Freddie-t játszó Luke Pasqualino is ellátogatott 2010-ben -, de ezeken a partikon a háziállatok kábítószerezése helyett simán csak a sorozatból ismert zenékre táncolhatnak a fiatalok.

A kockázatokról és mellékhatásokról

A leggyakoribb vallomás, amit a nézők megfogalmaznak, hogy szeretnének olyan életmódot folytatni, mint a sorozat velük egyidős szereplői. A karakterek minden buli alkalmával literszámra öntik magukba az alkoholt, gyakorlatilag folyamatosan dohányoznak és szinte minden szereplő kipróbált valamilyen drogot az epizódok során. A Tumblren több olyan vallomás is olvasható, hogy a rajongók kifejezetten amiatt a jelenet miatt kezdtek el dohányozni, amelyben Effy elmagyarázza Katienek, hogy kell letüdőzni a cigarettát.

Többen azt is írják, hogy irigylik a szereplőket, amiért "normálisan" tudnak viselkedni drogok hatása alatt, de nem ez az egyetlen jele annak, hogy a Skins talán mégsem annyira hiteles.

Ha a valóságban egy társaság annyi alkoholt, drogot és cigit fogyasztana, mint a szereplők, valószínűtlen, hogy soha egyiküknek sem lenne alkoholmérgezése, tüdőelégtelensége, súlyos függősége, vagy egyéb komoly egészségügyi problémája. A szereplők ezzel szemben általában remekül érzik magukat ezektől a szerektől, még csak nem is másnaposak, rosszul is csak akkor lesznek, ha éhgyomorra a második üveg whiskyt isszák, és egyik lányt sem éri semmilyen támadás, amikor öntudatlan állapotban éjjel egyedül sétálgat az utcán.

Nekik tehát nem kell tartaniuk a következményektől, azokról a rajongókról viszont nincsenek további információk, akik azt állítják, hogy a sorozat hatására napi 20 tablettát vesznek be.

Nem kell a megfelelő srácra várni

A dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás mellett a Confession-oldalak másik legnépszerűbb témája a szereplők szexuális aktivitása.

Ahogy az évadok követik egymást, a baráti társaságok szerelmi összefonódásai egyre bonyolultabbak és egyre belterjesebbek lesznek, a harmadik generáció tagjai között szinte minden párosítás előfordult, ha csak egy alkalom erejéig is, ami a négy, Gracie halála utáni három lányból és az öt fiúból összerakható. A szereplők között csak elvétve akad olyan, aki az évad elején még szűz, de aki igen, az később pont azt az érzést kelti a rajongókban, hogy semmiképpen nem elfogadható, ha valaki a gimnáziumi évei alatt nem fekszik le valakivel, vagy inkább mindenkivel.

Miután Mini McGuinnes hazudott a barátainak arról, hogy már nem szűz, nehogy kinézzék maguk közül, majd valóban lefeküdt a barátjával, akiről pontosan tudta, hogy éppen előtte csalta meg a legjobb barátnőjével, sok olyan vallomás került fel a blogokra, amelyek szerint a fiatal lányok belátták, hogy megfelelő srácra várni felesleges, szűznek lenni pedig nagy szégyen.

Effy Stonem megmentette az életem

A sorozatban több, komoly mentális-egészségügyi problémákkal küzdő szereplő is megjelenik. Sokan azt írják, azért tudnak azonosulni az egyik legnépszerűbb karakterrel, Effyvel, mert ők maguk is depressziósak. Azonban olyanok is akadnak, akik úgy nyilatkoznak, hogy kifejezetten a lány szenvedésének látványa után tapasztaltak magukon depressziós tüneteket, sőt, egy rajongó saját bevallása szerint azért kezdte ismét vagdosni a karját, mert látta, hogy Effy is felvágta az ereit.

Természetesen azonban nem az összes vallomás tanúskodik arról, hogy a sorozat negatív irányba befolyásolta a fiatal nézőket. Olyan rajongók is vannak, akik azt állítják, hogy korábban eljátszottak az öngyilkosság gondolatával, de meggondolták magukat Effy szenvedése, vagy Chris barátainak a fiú elvesztése után érzett fájdalma miatt. Mások az anorexiás Cassie története után ismerték fel, hogy étkezési zavaraik miatt segítségre van szükségük. A blogok alapján pont a két legtöbb problémával küszködő szereplő, Effy és Cassie a legnépszerűbbek, a nézők többsége velük tud legkönnyebben vagy akar legjobban azonosulni.

A komoly problémák felismerése mellett sokan azt állítják, hogy a sorozat megnézése után felvett új hozzáállásuk a mindennapi életüket is megkönnyíti. Többen úgy érzik, elfogadóbbak és jobb emberek lettek, mert annyi különböző karaktert láttak a képernyőn. Egyesek arról számolnak be, hogy jelentősen megnőtt az önbizalmuk a sorozat hatására, mert elég az egyik szereplőre gondolniuk, és máris magabiztosabban viselkednek, néhányan pedig egyszerűen új öltözködési stílust lestek el a karakterektől, és így jobban érzik magukat a bőrükben.

Hogy ezek a változások valóban kizárólag a sorozatnak köszönhetők-e, természetesen kérdéses, a nézők azonban egyértelműen úgy érzik, a Skins nélkül teljesen más lenne az életük.

A fiú- és a lányöltöző mellett semleges neműt alakít ki egy svéd középiskola, hogy zavartalanul tudjanak ruhát váltani azon diákjai, akik nem érzik magukat egyértelműen fiúnak vagy lánynak, illetve azok, akik egyedül akarnak öltözködni.

Ferenc ez előző két pápához képest populárisabban és az egyszerű laikusok számára érthetőbben fogalmaz, ráadásul sokkal rövidebb beszédeket mond.
A köznapi életből vett „találó hasonlatai”, mint például a „háziasított Szentlélek”, a „dezodor-Isten,” a „szatelit-keresztény,” a „kellemes-langyos nyári éjszaka-szerű isteni türelem” stb., könnyebben megragadnak az emberek emlékezetében, mint a professzori értekezések. Ugyanakkor ezek a kifejezések csak azt szolgálják, hogy a Szenthez, vagyis Istenhez és az ő világához kapcsolódó fogalmainkat egy-egy hatásos képzettársítási segédlet örve alatt a blaszfémia határát súroló módon állítsa a hozzájuk nem illő kifejezések mellé. Beszédeiben az ehelyütt elfogadhatatlan szavak segítségével csökkent értékű isten- és egyházképet fest. Sajnos ez olyan gyakorlat, ami a rosszra – és a közönségesre – hajló tömegeknek nagyon tetszik.
Istenről ferenc-iesen beszélni hamarosan „katolikus” divat lesz, vagyis a jövőben még az eddiginél is könnyedebben, lazábban, profán haverkodói stílusban hallunk majd mindenről, ami szent. Ennek pedig nem csak a tanra, de az erkölcsre is romboló hatása lesz. Ha ugyanis Isten nem Úr, hanem haver, akkor nem is parancsol, legfeljebb a jelenlétével derít jókedvre. (Ezért beszélnek manapság oly sokat arról, hogy nem a hittételek a fontosak, hanem a szoros Isten-kapcsolat. Bár nem látható be, hogyan lehet annak szoros kapcsolata Istennel, aki nem veszi tudomásul az ő kinyilatkoztatását, legalapvetőbb üzenetét.)
Ferenc beszédei egyértelmű üzenetek, melyekből mindenki megértheti, mi várható. És egyúttal az ő szavai szerint üzenet mindenkinek, hogy aki nem ferenc-iesen gondolkodik, lényegében a Szentlélekkel szegül szembe. [lásd: a következő cikket: „A zsinat a Szentlélek szép műve volt” – De a „vastagnyakúak” a zsinat elé akarnak „visszatérni”.]

Ferenc beszédei valóban „a füleket csiklandozzák”, és ezért a kívánt hatást nagyon gyorsan elérik, a rejtett, lényegi üzenet észrevétlenül szüremkedik át a tudatalattiba. Ferenc ugyanis mestere a hangsúlytologatásnak, s ezzel nem csupán egy oldalra tereli a farizeusokat és a tradíció elkötelezettjeit, a másik oldalra a Szentlelket, a zsinatot és ez utóbbi feltétlen híveit, hanem úgy vezet át a tévedésbe, hogy közben helyes dolgokat – is – követel. Mindezt úgy teszi, hogy nem pontosan definiált szavakkal operál. A mi ajtónkon megy be, és az övén jön ki. Ez egyébként tipikus modernista alakoskodás, mely irtózik minden pontos meghatározástól, hisz egy szót addig használhat ugyanabban a kontextusban hol köznapi, hol tudományos értelme szerint, míg azt meghagyja definiálatlan, érzelmileg manipulált homályában.
Hogy egy példával éljek: Ferenc április 19-i prédikációjában ezeket mondta: „Az Egyház ne moralizáljon és kerülje az ideológiákat.” Ezt így magyarázza: az ideológusok azok, akik elsősorban a fejüket használják, a moralisták, akik a kötelességteljesítést helyezik előtérbe, és ezek mind nem a megtérés útján járnak (!). Majd így folytatja: „Amikor az ideológia belép az Egyházba, az evangélium értelmébe, nem értünk meg semmit.” „Akik a kötelesség útján járnak, minden terhet a hívek vállaira helyeznek. Az ideológusok meghamisítják az evangéliumot. Minden ideológiai értelmezés, akármelyik oldalról is jöjjön, az evangélium meghamisítása. És ezek az ideológusok – láthattuk őket az Egyház történelmében – végül tehetségtelen értelmiségiekké válnak, jóság nélküli etikusokká. És ne is beszéljünk a szépségről, mert abból semmit sem értenek meg. (…) Imádkozzunk ma az Úrhoz az Egyházért: az Úr szabadítsa meg bármiféle ideológiai értelmezéstől, nyissa meg az Egyház, Anyaszentegyházunk szívét az egyszerű evangéliumnak, annak a tiszta evangéliumnak, amely a szeretetről beszél nekünk, amely szeretetet hoz és olyan szép.”
Ezzel a beszéddel az a probléma, hogy ha az ideologizálás és a moralizálás szavak hétköznapi értelmét vesszük, vagyis okoskodást és perzekútorkodást értünk alattuk, akkor helyes Ferenc kívánsága. Azonban maga a kinyilatkoztatás is ideológia (mint általános világnézeti eszmerendszer), és ennek része a moralitás is (mint erkölcsi tanrendszer). Sőt, a dogma is ideológia, és a tanítóhivatal is ideológiai-morális talajon áll. Ferenc szerint tehát például Aquinói Szent Tamás is ideológusnak, sőt „tehetségtelen értelmiséginek” számít, vagy Liguori Szent Alfonz moralizáló „jóság nélküli etikusnak”? Vagyis Ferenc valójában e szándékosan kétértelmű szavakkal nem állít mást, mint hogy a hitet nem kell észokokkal támogatni, és az állapotbeli kötelesség teljesítése meghaladott elvárás.

Jézust nem az zavarta, hogy szavait a törvénytudók nem tudták beilleszteni saját rendszerükbe, hanem az, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok, a csodák ellenére sem voltak hajlandók hinni benne. „Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amiket senki más nem cselekedett, bűnük nem volna. Most azonban látták ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is” (Jn 15,24). Tehát nem az ideológia, hanem a megátalkodás volt, amit elítélt.

Másik a probléma Ferenc beszédével: Az ideológia szó önmagában nem bír erkölcsi értékkel; olyan, mint a cselekedet. Attól függ az értéke, hogy mi a célja és a háttere. Lehet jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, de amíg ezeket meg nem jelölöm, a szó nem hordoz tartalmat, tehát nem is lehet ítélni fölötte.

Zavaróak a szóhasználatai is: „egyszerű evangélium,” „tiszta evangélium” – Nem Luther kedvenc kifejezései ezek? „És ne is beszéljünk a szépségről, mert abból semmit sem értenek meg.” Ha Ferenc liturgikus érzékére gondolok, szerintem ez a mondat a „ha el akarod rejteni a gyengeségedet, gyanúsítsd meg vele az ellenfeledet” elv klasszikus példája is lehetne.

Ami pedig Ferenc beszédeire leginkább a gyanú árnyékát veti, az az aktualitás hiánya. Mert ha a mai Egyház legfőbb tehertétele az lenne, hogy papjai, hívei túlságosan elmerülnek az erkölcsi kérdések ágas-bogas kazuisztikájában, és már egy kamaszkori csók miatt is egy életre kivetne valakit magából a társadalom, vagy polgárháborús helyzet alakulna ki a molinisták és tomisták teológiai iskolája mentén, hogy vajon az isteni mindentudás milyen viszonyban áll az emberi szabad akarattal, akkor ez a beszéd helyénvaló lehetne. De mivel inkább az erkölcsi relativizmus és a hitbeli közöny terjed a katolikus hívek között, ez a prédikáció aggasztó kérdéseket vet fel.

Jogosan merül fel az a kérdés is, hogy Ferenc kijelentéseit lehet-e úgy értelmezni, hogy felesleges a dogmák és a katolikus erkölcs rendszeréhez ragaszkodni? Mert az, hogy „minden ideológiai értelmezés az evangélium meghamisítása”, azt jelenti, hogy a kinyilatkoztatás bármilyen rendszerbefoglalása ellentétes magával a kinyilatkoztatással. Vagy az az állítása, hogy „akik a kötelesség útján járnak, minden terhet a hívek vállaira helyeznek,” nem azokat dorgálja-e, akik az újraházasodottakat nem engedik szentáldozáshoz járulni?

Nem a „határátlépőknek”, a bűnökben megátalkodottaknak jelentenek az ilyesfajta beszédek felmentést és biztatást?

http://www.katolikus-honlap.hu/1301/fuzesi.htm