Bergoglio nagy eltökéltséggel készíti elő jövő év októberére az ú. n. Amazonas-szinódust. És ahogy korábban, a család-szinódusnál, ennek az eredménye is már most készen van: a papi nőtlenség eltörlése. A forgatókönyv teljesen egyértelmű, mégis úgy tűnik, hogy most sem akarja senki elhinni.
A támadás mögött megint egy német nyelvű sugalmazó áll: a válás és a második házasság letagadott, de gyakorlatilag elfogadott elismerését a sváb Walter Kasper erőltette, a papi nőtlenség eltörlését az osztrák Erwin Kräutler.
Baldisseri „bíboros” már Bergoglio Dél-amerikai útja előtt bejelentette, hogy Bergoglio látogatásának fő célja az Amazonas-szinódus előkészítése. Puerto Maldonado „püspöke” Bergoglio megérkezése előtt egy találkozón kijelentette, hogy az Amazonas-lakóinak saját magukat kell evangelizálni, de ez nem egy spontán mozgalmat jelent, hanem olyat, amit Róma irányít a háttérből. Ez elsősorban a REPAM szervezeten keresztül történik, melyet már 2014 őszén az Amazonas-szinódusra való tekintettel alapítottak meg, s melyet Hummes „bíboros” és Kräutler „püspök”, két elkötelezett cölibátus-ellenző kontrollál.

Peruban az Amazonas-szinódus előkészítését szolgáló találkozóra az indiánokkal tartott „mise” után került sor, azt követően, hogy Bergoglio felvázolta az ökológiai irányvonalat és a környezetbiológiai rendszer megmentését szolgáló tervet – írja Franca Giansoldati újságírónő, Bergoglio egyik híve. Az Amazonas-szinódusnak nem csak az lesz a feladata, hogy a térség ökológiai helyzetéről tárgyaljon, hanem a nős papok felé nyitásról is: vagyis lehetővé tegye szolid keresztény kiképzéssel rendelkező nős férfiak számára, hogy a bennszülötteknek „misét” mutathassanak be.
Kräutler „püspök” a Messaggero lapnak adott interjújában ezt azzal indokolta, hogy a „II. Vatikáni Zsinat” leszögezte, hogy egyetlen keresztény közösség sem épülhet fel, melynek gyökerei vagy központja nem az eucharisztiában van. Ezért meg kell vitatni azt a helyzetet, melyben emberek milliói (?) paphiány miatt vannak kizárva a vasárnapi „misékből” [valójában csak mintegy 250-300 ezer főről van szó, nem milliókról; s akit érdekel, hogy a civilizáció milyen fokán élő emberek ők, az nézze meg a katholisches.info weboldalon az e cikkhez készített fotókat].

De, tette hozzá Kräutler a szokásos magyarázatot: „Nem a cölibátus megkérdőjelezéséről van szó.” Kräutler tovább: „A cölibátus egy férfi vagy egy nő döntése, akik szabadon döntenek ezen életforma mellett. A cölibátusnak óriási értéke van, ha szabadon választják.” [Miért, egy férfi nem szabadon dönt arról, hogy pap akar lenni? Ezzel mindaz mellett dönt, ami a papságot jelenti, benne a cölibátus mellett is. Ugyanúgy, ahogy egy sportoló, ha olimpiai bajnok akar lenni, rengeteg lemondást és áldozatot vállal, hogy célját elérje. Ha ezeket az áldozatokat nem hozza meg, akkor nagy valószínűséggel nem lesz bajnok, ezt senki nem támadja meg?]
Ezután elmondta, hogy Bergoglio 2014. április 4-én privátaudiencián fogadta, ahol felvázolta neki a helyzetet. Bergoglio azt felelte, hogy „bátor válaszokat vár a püspököktől”; és én „úgy gondolom, hogy az Amazonas-szinódus alkalmas pillanat ezeket a bátor javaslatokat előterjeszteni”.

Kräutler miközben azt állítja, hogy nincs szó a cölibátus eltörléséről, valójában arról beszél, hogy azokat a papokat, akik továbbra is cölibátusban akarnak élni, nem fogják házasságra kényszeríteni. Hogy milyen messze távolodott Kräutler és a zsinati szekta a szentelési- és oltárszentség fogalmától, azt a szekta mostani törvényére való állandó utalás is bizonyítja. Ugyanis évtizedek óta azt állítják, hogy a papok nőtlensége csupán az egyház törvénye, ami ezért változtatható. Ezzel szisztematikusan és tudatosan azt takarják el, hogy a cölibátus éppen hogy nem csak az Egyház egyik törvénye, hanem a szentségi papság szerves, konstitutív része: közvetlenül Jézus Krisztus példájára megy vissza, aki nőtlen volt, és az apostolok példájára, akik – bár nagyrészt nősek voltak, amikor őket Jézus kiválasztotta – utána éppen Jézus példáját követve maguk is önmegtartóztatóan éltek. A hagyomány ezt ennél világosabban nem magyarázhatná meg.
A latin egyház mindazon egyházak között, melyeket Róma Krisztus egyházaként ismer el (a Rómával egyesült keleti egyházakat), az egyetlen, ami a szentségi papságot kétezer éven át teljes egészében meg tudta őrizni. Mind a többinek ez csak részben sikerült. A többi keresztény felekezetnek pedig egyáltalán nem.
Csalfa módon azt a látszatot keltik, hogy pusztán a világ egyik, indiánok lakta, elhagyatott táján kialakult szükséghelyzetről van szó. A REPAM-képviselők azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az, ami az Amazonas vidékén érvényes, a világ más területein is alkalmazható. Ezt Baldisseri „bíboros” is megerősítette.

Az Amazonas-szinódus mögött az egyházi 68-asok régi követelése áll. Az Amazonas kerülő útján kell Európában és Észak-Amerikában végre elérni, ami a 68-asoknak 50 éven keresztül nem sikerült. Kräutler dicshimnusza a cölibátusra csupán kenetteljes szóbuborék azok megtévesztésére az egyházban, akik egyébként is szívesen hagyják magukat megtéveszteni.
Hogy Kräutler valójában mit gondol a cölibátusról és a papságról, azt ő maga árulta el 2014-ben az osztrák Die Presse újságnak. Ezt mesélte el: 2012-ben beszélt Ratzingernek a mise nélkül maradt indiánokról, mire azt a tanácsot kapta, hogy imádkozzék papi hivatásokért. Kräutler válasza így hangzott: „Ebben nem veszek részt.”

Teljesen nyilvánvaló, hogy Bergoglio visszafordíthatatlan reformfolyamatokat akar bevezetni, miként ezt 2015. óta ő maga többször megerősítette. 2015. márciusában Aurelio Mario Poli „bíborosnak”, Buenos Aires-i utódának az érseki székben egy levélben ezt írta: „Az »egyház« reformja irreverzibilis. 2017. májusában kijelentette: „A vatikáni média reformja irreverzibilis.” 2017. augusztusában Bergoglio beszédeinek írója, Victor Manuel Fernandez „érsek” ezt írta egy tanulmányban: „Igen, Bergoglio az Amoris laetitia-val visszafordíthatatlanul változtatta meg az »egyház« fegyelmét.” 2017. augusztus 24-én Bergoglio a liturgistáknak adott audiencián ezt mondta: „A liturgia reformja irreverzibilis.”
Meglepően sok merev visszafordíthatatlanság egy olyan valaki részéről, aki annyira masszívan bírálja a változni, változtatni nem akarást, mint Bergoglio. Vajon a jövő évben is irreverzibilis folyamatot fog elindítani a papság nőtlenségével kapcsolatban? Sok, nagyon sok indok szól e mellett.

Ezt a cikket azok miatt fordítottam le, akik azzal áltatják magukat, hogy Bergoglio után megint minden rendbe jön, csak őt kell kibírni. Nos, Bergoglio nem buta, pontosan tudja, hogy ez a veszély kis mértékben ugyan, de fennáll, ezért hoz radikális, vissza nem fordítható változtatásokat, és ezért cseréli le a régi gárdát saját embereivel. Feltételezhető, hogy ezt a két feladatott tűzte ki maga elé, és/vagy e kettővel bízták meg irányítói. Egy biztos, Isten közvetlen közbelépése nélkül a katolicizmus helyzete csak romlani fog, mind Bergoglio alatt, mind Bergoglio után. És akik sokáig várakoznak a zsinati vonatról való leugrással, azokat a zsinati szekta egészen biztosan be fogja teljesen kebelezni, majd maga alá fogja temetni, már csak azért is, mert ellenálló erejük a zsinati szektával való együttmenetelésük miatt minden nappal csökken.

(forrás: www.katholisches.info – 2018. január 22.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/irreverz.htm

Ferenc pápa üres helyeken ünnepelt misét

Az apostoli útja során Ferenc pápa január 18-án a chilei Iquique városban tartott misét.

A felkészülések szerint 300.000 hívőt vártak, azonban a pro-Ferenc pápa média szerint csak 90.000 ember jelent meg.

Egyre érthetőbbé válik az, hogy Ferenc pápa médiahírneve nem tud javítani azon, hogy a pápa modernista felfogása megosztja a katolikusokat valamint az egyház gerincét.

Ferenc pápa kevés embert vonzott be a fiatalok találkozójára

Ferenc pápa január 17-én fiatalokkal találkozott a chilei útja során a maipui nemzeti kegyhelynél.

Arra kérte őket, hogy segítsék az egyházat, hogy az "hitelesebb legyen a Evangéliumhoz", bár maga Ferenc pápa mond ellent az Evangéliumnak azzal, hogy engedélyezi a második házasságot.

Az eseményről készített légi felvételeken látszik, hogy kevés számú fiatalt érdekelte az, hogy találkozhat Ferenc pápával.

A bragai érsek a halálos bűnt népszerűsíti

A bragai Jorge Ortiga érsek szentségtörő útmutatást publikált január 17-én, ahol engedélyezi a házasságtörők számára a szentáldozást, valamint ellentmond az Evangéliumnak és a katolikus doktrínának.

Ortiga szerint a második házasságban élő, elvált emberek egy hat hónapos találkozón vehetnek részt. Ezután Braga megengedi, hogy szentáldozásban részesüljenek. A találkozón az vehet részt, akinek érvényes első házassága van, a későbbi házasságtörő kapcsolat pedig már legalább öt éve van, Ortiga csak akkor tartja "stabilnak". A katolikus doktrína a "stabil" kapcsolatban élő bigamistát "kemény bűnösnek" hívja.

"A katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak"

Piero Parolin bíboros azt állította az Amoris Laetitia egy "új paradigma" végett jött létre, azonban Gerald Murray atya, aki egy kánonjogi ügyvéd és New York-i pap, élesen kritizálja ezt a kijelentést.

Az EWTN hálózatnak adott interjúban Murray elmagyarázta, hogy a "paradigma" egyfajta politikai kategória, míg "a katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak, mivel az egy kincs, amit Krisztustól kaptunk, és azért bízta az egyházra, hogy azt hirdesse, megvédje és elmagyarázza."

Murray szerint Parolin ezzel arra gondolt, hogy itt az ideje elfelejteni II. János Pál tanításait.

Előre megtervezték Ferenc pápa repülőgépes esküvőjét

Az esküvői szertartás, amit Ferenc pápa tartott egy repülőgépen január 18-án, nem volt "spontán ötlet", hiába állítja ezt Ferenc pápa partizánja, Antonio Spadaro atya.

A chilei El Mercurio lap már decemberben jelentette, hogy Paula Podesta és Carlos Ciuffardi azt akarták, hogy Ferenc pápa tartson egy esküvői szertartást nekik a repülőn.

A párnak tetszett az ötlet, hogy egy repülőn házasodjanak össze, mert ugyanitt találkoztak tíz éve. "Ez a mi helyünk, a második otthonunk, biztonságban érezzük magunkat" - mondta Podesta.

Bezárják a régi rítust követő, trappista német apátságot

Bezárják a régi rítust követő, német Mariawald apátságot. A hírt a Vatikán, a trappista rend és az aacheni egyházkerület jelentette be.

Az kolostorban trappisták éltek 1909 óta. Minden alkalmazott munkanélküli lesz, a szerzeteseket pedig egy másik kolostorba viszik.

Az év folyamán a kolostort, valamint minden velejáró tulajdont megkap az aacheni egyházkerület. A kolostor, valamint a templom valószínűleg örökre be lesz zárva.

2008. november 21-én XVI. Benedek megengedte az apátságnak, hogy visszatérjen a trappista rend, a liturgia, valamint a kolostori élet régi változatához. Ez főképp a régi szentmisével van kapcsolatban. A pápa szerint ez a projekt "megújította az egyházat a hagyomány szellemében". Azonban ez az újítás véget ért, mielőtt még elkezdődött volna.

A Magányos hívek című cikk megjelenése után kaptam egy levelet, amiből most idézek: »A nürnbergi, a japán vagy a tibeti példa nagyon vigasztaló és reménykeltő, csak az a problémám, hogy ők azért (legalább titokban) közösségben maradtak, és így még az ünnepeken is tudtak együtt ünnepelni... Életmentő annak a tudata, hogy a küzdő Egyházban van még valahol legalább egy, valódi katolikus közösség (pl. a Kentiek), pár valódi püspök, kicsit több pap, néhol érvényes szentmise, -feloldozás, -szentségek és -szentelmények. Ahogy a japánok is tudtak a „nagy, fehér atyáról”, és mi is várhatunk az „újra visszatérő papokra”. De közösségünk nincs! Nincs kikkel egyetérteni, együtt „raboskodni”... – Én nem találok élő katolikus közösséget (elérhető távolságban)! Még virtuálisat sem igazán... És katolikus papot sem! A „felebarátaimnál” meg csak a megosztottságot tapasztalom. (...„Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” 1 Kor 1,12) Mit gondol, a katolikusnak maradni kívánóknak, itt Európa közepén, mára már csak a remete-lét maradt? És ha igen, akkor azt hogyan lehet igaz módon megélni? Ha így is lenne, vajon a „magányos tömeg ellentéte” a „katolikus remete” nem fából vaskarika? Vagy valóban magánzárkás „politikai” foglyok lettünk?«

A levélíró utólagos engedelmével azért mertem ilyen hosszan idézni leveléből, mert amit ő találóan leírt, az valójában minden mai katolikusnak a legfájóbb problémája, azaz levelében semmi személyes, különleges nincs, e sorokat közülünk bárki megírhatta volna.
Bár a honlapnak már éppen elég sok cikke foglalkozik e problémával, azért írok mégis megint erről, mert, bármennyi hasonló írást olvastam már magam is, én is minden este újra azzal a titkolt reménnyel nyitom ki az internetet, hogy valahol találok végre valami biztatót… De hiába…

Körülbelül három évvel ezelőtt, amikor még azt hittem, hogy létezik olyan közösség, melybe anélkül tartozhatok, hogy katolikusságom elvesztésétől, elárulásától tartanom kellene, egy ismerősömnek azt válaszoltam – amikor arról beszélgettünk, hogy mi a jobb, a fizikai mártíromság, vagy a mostani lelki nyomor, és ő a fizikai vértanúságot választotta –, hogy én egyetlen pofont nem bírnék elviselni, és ezért, ha már nincs e kettőn kívül más lehetőség, inkább a lelkit választom. Most, három évvel később, már igencsak meginogtam: Miközben az Egyház népvándorlás korai történelmét olvasom, benne sorban, az egymás után érkező barbár népek pusztítását, a „nyugat elbarbárosodását” (ahogy a szerző, Daniel-Rops ezen kort nevezi), úgy gondolom, hogy talán mégiscsak egyszerűbb volt egy hun vagy vandál kard alatt gyorsan meghalni, mint ezt a mostani, emberi ésszel tökéletesen felfoghatatlan, minden ép észt és emberi türelmet meghaladóan hosszú, borzalmasan istentelen és a végletekig ostoba időszakot elviselni. Ráadásul nem közösségben, hanem magányosan, nem hősnek képzelve magunkat, hanem valójában minden belső és külső megerősítés nélkül kínlódva attól, hogy vajon biztos, hogy nekünk és nem a többieknek van igazuk.

Mi vigasztalót lehet hát mondani a levélben felvetettekre? Közhelyeknek ható tanácsokat, melyeket azonban mégis érdemes alaposan átgondolni, és betartani:
Először is minden erőnkkel bízni abban, hogy Isten mindent tud, mindent lát, atyaként vigyáz ránk. Igyekezni ezt egyetlen pillanatban sem elfelejteni, és Hozzá imádkozni minden percünkben, minden előttünk álló feladatnál, egyáltalán olyankor is, amikor csak a következő lélegzetet kell vennünk; hogy adjon nekünk erőt helyzetünk elviselésére. Ez magától értetődőnek hangzik, és mégis sokszor elfelejtkezünk róla, és emberi megoldásukhoz folyamodunk.
Olvassunk, tanuljunk, amennyit csak tudunk, de lehetőleg olyan szerzőket és írásokat, melyek soha, egyetlen korban sem voltak se híresek, se divatosak. Ha ilyet nem találunk, akkor olvassunk mindent kritikával, az egyháztörténelem ismeretében, azaz kiszűrve a tévedéseket, az eretnek-gyanús részeket. Minél képzettebb valaki e területen, annál veszélytelenebb számára egy-egy könyv olvasása, hiszen meg tudja állapítani, mi bennük a helytelen és mi a követendő, a megszívlelendő.
Tartsunk állandóan lelkiismeretvizsgálatot, ellenőrizzük magunkat, hogy a másokon látott hibákat, mi vajon elkerüljük-e. Krisztus parancsait a legapróbb részletekig tartsuk be, ez biztosítéka annak, hogy Isten megadja nekünk a kegyelmet a kitartáshoz.

A Szentírás és az egyházatyák megmondták, hogy a végső időkben olyan súlyos üldözésekben lesz részük a hűségeseknek, amilyen a világ kezdetétől még nem volt. Minden közlésnél oda kell figyelnünk, hogy mikor írták azokat: talán az 1980-as évek végéig a súlyos üldözés alatt minden kor embere elsősorban fizikai bántalmakra gondolt. De 1990 óta a világ gyökerestől megváltozott. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy lelki mártíromságunk jelentik a végső napokban bekövetkező, soha eddig nem volt üldözéseket, melyekről a régiek beszéltek. Ha ez így van, akkor nyugodtan adhat nekünk erőt saját hűségünk tudata: nagyonis elképzelhető, hogy a római vesztőhelyeken halálukat bátran vállaló keresztények a mostani helyzetben, a látható katolikus Egyház tökéletes eltűnésekor, nem tartottak volna ki. Pontosan ez a helyzet az, amit soha eddig egyetlen katolikus gondolkodó nem volt képes elképzelni. Még IV. Pál sem, aki legalább azt lehetségesnek tartotta, hogy egyszer egy eretnek ül a pápai székben. De odáig, hogy a teljes katolikus hierarchia eltűnik, és nem egy-két évre, hanem több évtizedre, nos, ebben egészen biztosan lehetünk, hogy ilyet még ő sem, és soha, semmikor, senki, egyetlen épeszű katolikus nem tudott elképzelni.

És mi mégis ilyen korban élünk. Ráadásul nem elég, hogy az egész hierarchia eretnek lett, de a pápai széket bitorló még a kereszténység legnagyobb gyalázóját, legveszélyesebb ellenfelét, a mohamedánokat is személyesen hozza a katolikusok nyakára. Éppen hogy csak fel nem szólítja őket, hogy kaszaboljanak le bennünket, bár valószínű, hogy azok viselkedését ilyen felhívásnak értékelik – joggal, hiszen ilyet, hacsak nem pontosan ez a szándéka, épeszű, saját vallását komolyan vevő ember egyébként nem tehet.

A legfontosabb, hogy feltétel nélkül bízzunk az Úristenben. Meglehet, hogy ez a feltétel nélküli, abszolút bizalom az, amit a leginkább elvár tőlünk. Ne várjuk a véget, ne kérjük, hogy végre csináljon valamit, hanem a legteljesebb gyermeki bizalommal fogadjuk el, hogy Ő tudja, mi miért van, és Ő tudja, mikor kell beavatkoznia.
Urunk Jézus miután felsorolta a végidők jeleit ezt mondta tanítványainak: „Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21,28) Bármilyen nehéz, ne erre gondoljunk, ne ezen keseregjünk, hanem adjunk hálát az Úristennek, hogy nekünk megadja a kitartás, a hűség kegyelmét. És ez ma a legnagyobb kegy, amit kaphatunk Tőle, hiszen hány embernek adatott ez ma meg …


http://www.katolikus-honlap.hu/1701/level.htm

Nem beszélhetünk a hitszakadás kockázatáról, mert a hitszakadás már régóta fennáll - mondta a bolognai teológus, Alfredo Morselli atya, aki a filiális korrekció egyik aláírója, a La Fede Quotidiana lapnak.

Morselli ellentmond Müller bíboros kijelentésének, miszerint "fennáll a hitszakadás kockázata az egyház hagyományőrzői és progresszív gondolkodásúak között". Morselli a jelenlegi hitszakadásra hívja fel a figyelmünket, ami a "katolikusok és a modernisták" között történt.

Az atya elmagyarázta, hogy a modernista mozgalom kitalálja a saját hitét, az isteni bölcsességet pedig emberi gondolatokkal helyettesíti a katolikusokkal ellentétben, akik követik Krisztus és az apostolai bölcsességét.


https://gloria.tv/article/ypnqAyH2MwT91ggXzLTBwgh1t

Bergoglio uralkodásán vörös fonalként húzódik végig egy téma: a tömeges bevándorlás támogatása, melynek első állomása az Olaszországhoz tartozó Földközi tengeri szigetre, Lampedusára 2013. júliusában tett látogatása volt. – Néhány napja hunyt el az az ember, aki Bergoglio legbefolyásosabb tanácsadója volt a migráció kérdéseiben.

Bergoglio köztudottan azt követeli, hogy minden embernek joga legyen a migrációra, és minden államnak kötelessége legyen mindazokat befogadni, akik náluk akarnak élni. Ezen kívül azt is követeli, hogy a bevándorlóknak a befogadó országok azonnal adják meg az állampolgárságot, hogy a befogadásuk visszafordíthatatlan legyen.
Hogy Bergoglionak ezt a tervét, „Lampedusa-narratív” követelését – ahogy a kritikusok nevezik – teljes konzekvenciájában végre lehessen hajtani, szükség van a világ-polgárság bevezetésére, ami egyúttal az eddigi állampolgárságokat és ezzel a szuverén államok eltörlését előfeltételezi. Mert a „migrációhoz való jogot” Bergoglio nem egy másik országba való egyszeri bevándorlásra érti, hanem a minden értelemben vett korlátlan mozgáshoz, ami alatt nem az egyes személyek szabad mozgását érti. 2015. szeptemberében a migráns-válság európai tetőpontján erre szólította fel az Európai Uniót: „Mindenkit vegyetek fel, jókat és rosszakat.”

Január 14-t a bevándorlók és menekültek világnapjává tette. És mostani, Dél-Amerikába vezető útja előtt, ezt mondta Rómában: „Befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni.”

Felmerül a kérdés, hogy honnan veszi Bergoglio ezen ideáit, melyek a realitásoktól óriási távolságban állnak, vagy még pontosabban fogalmazva, miként ezt Marcello Pera filozófus és az olasz szenátus egykori elnöke tette tavaly júliusban, mi vezeti őt ebben a ténykedésében: „Gyűlöli a nyugati világot és el akarja pusztítani.”
Nem kétséges, hogy Bergoglio migrációs politikája egy nagyon fontos politikai alapszándéknak felel meg. Hogy mely személyek vagy csoportok szándékának, arra azon egyének átvilágítása adhat feleletet, akiket Bergoglio eddig e témában tanácsadóinak választott.

A 2014/2015-ös évek fordulóján kapott lábra az a hír, hogy Peter Sutherland (lásd baloldali fotón) Bergoglio tanácsadói közé tartozik. A híresztelés alig pár hét múlva vált bizonyossá, amikor Sutherland-t Bergoglio 2015. februárjában az International Catholic Migration elnökévé nevezte ki. Sutherland ekkor már – 2006 óta – az Apostoli Szék vagyonát kezelő igazgatóság tanácsadója volt, mely tény bár azóta számtalan publikációban felbukkant, de melyre magától a Vatikántól nem érkezett megerősítés (cáfolat sem).
Ami biztos, hogy az ír Peter Sutherland, Írország egykori főügyésze, 1985-1989-ig a pályáztatások európai biztosa, 1989-1993-ig az Allied Irish Bank főnöke, 1993-1995-ig a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vezérigazgatója volt.
A multimilliomos Sutherland 1995. júliusától kezdődően 20 évig a Goldman Sachs International elnöke volt, és egyúttal a BP olajtröszt elnöke, valamint a Royal Bank of Scotland igazgatója. Összes vezető hivatalát a földgolyó különböző pontjain székelő bank- és ipari-szektorokban, kereskedelmi-energetikai- és technológiai-tervező intézetekben lehetetlen mind felsorolni. Ezen kívül számos kormánynak volt e területeken tanácsadója, köztük Németországnak, Nagy-Britanniának, Írországnak és Törökországnak.
Olyan befolyásos köröknek volt tagja, mint a Bildenberg-csoport, a Trilaterális Bizottság és az European Round Table, melyek a nyilvánosság kizárása mellett és szigorú titoktartási kötelezettséggel működnek. Nyugodtan nevezhetők ők a globális elitnek, akik a kormányokat hátulról igazgatják.
Mindezek közben még az ENSZ-nél is különböző funkciókat töltött be. Kofi Annan ENSZ-főtitkár 2006-ban megtette az UN Special Representative for International Migration, azaz az ENSZ különmegbízottjának a migrációs kérdésekben. Ezt a hivatalát 2017-ig töltötte be, amikor már három éve ugyanebben a funkcióban Bergoglionak dolgozott.

Hivatalainak ezen felsorolása betekintést enged arra, micsoda globális befolyást gyakorolt évtizedeken át a közéletre. Sutherland a fináncoligarchia és az árnyékkormányok vezető képviselője volt. Mint ilyen a mai államoknak a bevándorlás és a multi-kultúra elfogadása általi feloszlatását követelte és támogatta. Ezt a folyamatot „elengedhetetlennek és kívánatosnak” nevezte. Célját így definiálta: Az ENSZ, tehát az európai államoknak és európai népeknek minden elképzelést fel kell adniuk a „homogenitásra” és „mások megkülönböztetésre”. A „multikulturális államok kialakulását” kell elősegíteni. Ilyen értelemben arra szólította fel Európát, hogy a bevándorlásban „esélyt” lássanak. Európa politikusainak el kell fogadniuk, hogy az államokban a jövőben „különböző szociális közösségek” lesznek, mondta.

Peter Sutherland, aki 2018. január 7-én halt meg, az ENSZ különmegbízottként meghatározó támogatója volt az Afrikából és Ázsiából Európába tartó nagy bevándorló hullámoknak. Nem volt tehát véletlen, hogy Bergoglio politikai tanácsadói közé került. Tanácsai visszhangoznak Bergoglio különböző beszédeiben. Rómában gúnyból a „globalizálódás pápájának” nevezték, és Soros Györggyel, David Rockefeller-rel és Henry Kissinger-rel állítják egy sorba.
ENSZ, WTO, Goldman Sachs vagy EU – Sutherland szürke eminenciásként mindenütt a globalizáció érdekében tevékenykedett. És eközben Rómára is egyre jobban kiterjesztette befolyását.

Az a híresztelés nem fedi a valóságot, hogy tagja lett volna a Máltai Rendnek és az Opus Dei-nek. Ugyanakkor az utóbbihoz biztosan voltak kapcsolatai, mert Sutherland a Navarrai Opus Dei-Egyetem közgazdasági fakultásának Instituto de Estudios Superiores de le Empresa nevű intézményének nemzetközi tanácsadói grémiumához tartozott.

Sutherland leghírhedtebb kijelentése bizonyára az volt, amit 2012. júniusában, mint az ENSZ-Global Forum on Migration elnöke a brit felsőház azon bizottsága előtt, mely a hirtelen megjelenő bevándorló-hullámok okait volt hivatott kivizsgálni, tett. Sutherland ekkor ezt mondta az angol lordoknak: „Az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy a tagországok homogenitását aláássa.” Ennek okát Sutherland röviden így adta meg: Az embereknek végülis joguk kell legyen arra, hogy oda mehessenek, ahova akarnak. – Ugyanakkor e vélekedés titkos okait és rejtett érdekeit nem nevezte meg.

Róma most feszülten vár arra, hogy Bergoglio kit fog Sutherland utódának kinevezni az International Catholic Migration bizottság élére.

(forrás: www.katholisches.info – 2018. január 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sutherland.htm

Az Amerikai Egyesült Államok összes katolikusa meghívott erre a különleges lelki eseményre.

A határokat védő lengyel rózsafüzér hadjárat sikerén felbuzdulva az Egyház jelenlegi állapota miatt megrettent amerikai világi katolikusok Benső Rózsafüzér: Az Egyház Megtisztulásáért felhívást intéznek a katolikus hívek felé. Biztatják a világi híveket, hogy kérjék meg papjaikat, hogy templomaik az Egyház megtisztulása érdekében váljanak a Rózsafüzér imádságok helyszíneivé.

A Benső Rózsafüzér: Az Egyház Megtisztulásáért imádság kiválasztott napja február 2. Hagyományosan ez a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak ismert ünnep a Mi Urunk bemutatásának a templomban és a Szűzanya tisztulásának az ünnepe. (Mária a mózesi törvényt követve ment el a templomba megtisztulni.) A Rózsafüzér imádságának órája a plébánostól és a hívektől függően tetszőleges lehet.

A szervezet a honlapján ezt írja: "Felismerve, hogy egyedül a Katolikus Egyház birtokolja a bűn és a tévedések sötétsége feletti győzelemhez szükséges áldást és küldetést, amely Krisztus fényességéből fakad, és hogy ezt a fényességet ma éppen saját tagjainak bűnei és tévelygései súlyosan beárnyékolják, a rózsafüzér arra indít bennünket, hogy tekintetünket befelé fordítsunk, hogy bekövetkezhessen az a belső megtisztulás, amely egyedül tudja Krisztus fényét újra feltündököltetni teljességében a világ számára."

‘Sötétség száll alá ... különösen ami népünkre'

Levélminta, amelyet a papoknak ajánlunk felolvasni a szószékről:

"2018. február 2-án mi is bekapcsolódunk a Benső Rózsafüzér: Az Egyház Megtisztulásáért nemzeti imaláncba. Kérem plébániánk összes katolikus hívét, hogy lehetőségeikhez mérten jöjjenek ide [] órakor azért, hogy az Egyház többi tagjával egységben imádkozzuk a rózsafüzért az Egyház megtisztulása és Krisztus fényességének a sötétség felett aratott győzelme érdekében, amely napjainkban egyre gyorsuló ütemben ereszkedik alá a világra, és különösen a mi népünkre. Ezen a napon templomunk nyitva lesz egészen estig, hogy akik a kijelölt órában nem tudnak eljönni, később is betérhessenek."

A csoport egyik szóvivője, Hans Kroll nyilatkozta a LifeSiteNews-nak, hogy azért nehezedik ez a sötétség "különösen" az Amerikai Egyesült Államokra, mert az USA nemzeti exportjának sok köze van az abortuszok és a pornográfia finanszírozásához szerte az egész világon. Megemlítette az amerikai katolikusok hitének siralmas állapotát is.

Az amerikai katolikusok asszimilálódtak a világi kultúrához .

“Felmérések mutatják, hogy az amerikai katolikusok csaknem 50%-a nem hisz a Valóságos Jelenlétben", mondja Kroll. És nem maradtak érintetlenül az Amerikából exportált pop kultúra előtt sem. "... a katolikusok jelentős hányada oly nagy mértékben asszimilálódott a világi kultúrához!" sóhajtott fel.

Az esemény szervezői névtelenek kívánnak maradni azért, hogy ne tereljék el a hangsúlyt Jézus Krisztusról és Szent Édesanyjáról. Mindazonáltal Kroll azt mondta, hogy a Benső Rózsafüzér ötlete Minnesota államból származik.

Honlapjukon a szervezők azt írják, hogy "az Egyház iránti mély szeretetük egyesíti őket, és az abban való hitük, hogy egyedül a Mi Urunk és a Miasszonyunk (és különösen a rózsafüzéren keresztül) tudja kivezetni az Egyházat a jelenlegi botrányos állapotából, és biztosítani a mindannyiunk és az egész Egyház megtisztulásához szükséges kegyelmet és erőt."

"A megtisztulásnak benső folyamatnak kell lennie, a szívünkben" mondta a szóvivő a LifeSiteNews-nak. "Személyes harccal kell kezdenünk, miközben elismerjük az Egyházba belopakodó sötétséget. Nem mutogathatunk csupán ujjunkkal másokra."

Kroll beszélt arról a fájdalomról is, amelyet az Egyház plébániai szinten érez a felnövekedett és a templomot hirtelen elhagyó fiatalok láttán, vagy amikor széthullanak a plébániához tartozó családok. Ezért szükséges, hogy a Benső Rózsafüzér-t plébániatemplomokban imádkozzák. (...)

A szervezők kijelentik, hogy a rózsafüzérben magunkat és az egész Egyházat a Szűzanya Szeplőtelen Szívébe helyezzük, és "lehetővé tesszük, hogy feltárja a gondolatokat, eltiporja az eretnekséget, leleplezze az igazságtalanságot és a tévedéseket, megtisztítson bennünket a világnak történt behódolásainktól, begyógyítsa a sebeinket és világosságra és igazi békére vezessen bennünket, és meghozza az Egyház egységét." (...)

A lengyel "Rózsafüzér a határokért" a Szent Rózsafüzér ünnepén volt, és a több, mint egymillió lengyelen kívül sok más katolikust is megmozgatott szerte a világon, akik velük egységben imádkozták a rózsafüzért. Hatására Olaszországban is tartottak határokat védő rózsafüzér imádságokat, Írországban pedig a "Rózsafüzér a tengerpartért", Amerikában "Rózsafüzér a tengerpartért és a határokért" imádságokat.

forrás: www.lifesitenews.com/

Egy magas hegyre sétálok, a hegyen Jézus vár. Előre mutat le a hegyről. Előttem a völgyben romokat látok mindenfelé.

-Mit látsz? - kérdi

-Romokat - válaszolom

-Nem, az elmúlt, ez a kezdet, valami új kezdete.

Lám magok serkennek a régi romokon.

-Mit tehetek én? - kérdem. Már nem ellenkezem, nem kételkedem, nem félek.

-Mondd el nekik, hogy ne féljenek! Aki engem követ nem vész el. Veletek leszek, az idők végezetéig.

*

A Szent Anna-réten a templomban vagyok. A Szűzanyához imádkozom.

Őt is megkérdezem: mit tehetek én?

-Mondd el nekik Fiam szavait.

A gonosz nem bujkál többé, megnyilvánul. Az események, amik következnek sok embert arra késztetnek majd, hogy Istenhez kiáltsanak. De nektek gyermekeim nincs mitől félnetek. Hitetek legyen szilárd!

Arra használd amiket láthatsz, hogy kieszközöld a templom megépítését...  Sok nép kihullt az idő rostáján, de ti feladatot kaptatok. Őrizzétek a lángot!

*

Fölkél a tenger, gyorsabb mint a madár. Nagy morajlás hallik, nyomán megnyílik a föld, nem menekül semmi, s elmossa a bűnt. (Szökőár, földrengés egy egész országot letarol.)

*

Nagy gát, amin autók közlekednek, átszakad. Hatalmas a pusztítás.

*

Nyár eleje lehet, a szőlőn még virágok, zöld kis bogyó kezdemények. Egy francia kisvárost, vagy falut látok. Delet harangoznak, amikor elkezdődik az üldözés. A muzulmán vallás a keresztény ellen fordul. Összehangolt támadás lesz, mert egyszerre támadnak Franciaországban, Németországban, Angliában, Olaszországban. A céljuk a pusztítás, megfélemlítés. Sokan elmenekülnek a lakóhelyükről. Gerilla harcok lesznek, elhódítanak területeket, majd visszakoznak.

Mindezt az Iszlám nevében. A hatalmasok tehetetlenek, mert nem akarnak nyílt háborút.

Segítenünk kell a menekülőket.

Terézia


http://engesztelok.hu/aktualis/1289-latomasok-a-jovorol