A bécsi tüntetésről csak amiatt is tettem ki több képet, mert egyik kedvenc hírportálunk, amely a Blomberg csoport hűséges tagja mindössze pár száz tüntetőről számold be a 168.hu felületén. A hazúgságot megfejelve azzal, hogy korházakba akartak betörni, erőszakba torkolt stb.
Rendkívüli szombatunk volt, a jó hír, hogy az ébredés elkezdődött.
De Sajnos, még mindig látható igazi ébredés. “Valami van, de nem az igazi”
Lengyelországban már kezd kibontakozni, mi az ami hiányzik a diktatúra, és vele együtt a járvány felszámolásához.
Ez a hiányzó elem, az emberek szívében van elrejtve, ami nem más, mint a megtérés. Észre kell vennie a népnek, hogy az ember milyen kicsi, mennyire kiszolgáltatott a politikusainak, hazug médiának. Időről időre felbukkannak, megváltást hirdető politikusok, akiknek bedőlünk, majd a végén ott állunk kifosztva.
A viszonylagos jólétben, elalszik az emberekben az alapvető és nélkülözhetetlen irányultság Istenre. Emberi ígéretekre, megvezetésekre hagyatkozva, rábíztuk magunkat azokra az emberekre, akik jobb létet biztonságot ígértek nekünk. Ebben a langyos hipnózisban telt el a második világháború utáni élet Európában.
Csodáltuk a tudomány lendületét, a un. “növekedés” hamis illúziójának vonatját amire mindnyájan felültünk. De az a szépen kikövezett út egyenesen a szakadék szélére vezette a világot, és most a világ urai azt várják, valójában már dörzsölik a tenyerüket, hogy önként lépjünk a szakadékba. Értsétek meg, hogy lelki ébredés nélkül nem jutunk ki ebből a kelepcéből. Itt az igazi ébredés ideje. A minimum, amit meg kell tennünk, az az állampolgári engedetlenség. Önmagában azonban ezek ellen nem elég. Ezek a hatalmaskodók úgy érzik, már minden kezükben van, és itt az idő a világ népességét csökkenteni és rab igába kötni.
Láthattunk százezres tüntetéseket eredmények nélkül. Az emberek kivonulnak, egy két szószólót megtapsolnak, majd hazamennek és várják, hogy ettől valami megváltozik. Olyanok mint a pásztor nélküli juhok. De ha ugyan ezek az embertömegek, magukkal vinnék Istent, ott leborulva és szívből kérnék Isten segítséget, megremegne a föld, és a Lélek ereje megnyilvánulhatna. Higgyétek el, Isten nem késik.
Imádkozzunk szívből, Isten erejéből, és ez az ördögi varázslat szétfoszlik, a mágiát előidéző erők pedig megszűnnek létezni.
A minap Orbán Viktor végre nyíltan is szint vallott, amikor kijelentette a következőket: Előbb utóbb mindenki be lesz oltva, aki nem az meg fog halni. Itt nincs tudományos érv, semmi nincs mögötte, ez egy szimpla színvallás, bár elsőre csak ártalmatlan elszólásnak tűnik. Ez az ő vallása, ez az ő “Istene”?. Nagyon messzire letért az országot kivezető útról.
Egy istenben élő ember tudja, hogy a legelső dolog amit tennie kell amikor sötétednek körüle a felhők, hogy menedéket kérjen a teremtőjétől. Egy keresztény vezető, legfeljebb ennyit mondhatott volna: Térjetek meg és nyissátok a szíveiteket Isten felé, és élni fogtok. De nem ez történt, hanem helyette démoni erővel tett egy olyan kijelentést, amely önmagában is gyilkos. A rémületkeltés megfélemlítés magas fokára emelkedett: oltás nélkül mid meghaltok -mondta.
Pontosabban: Az oltatlanok is rá fognak….
Hol van ebben Isten? Ott van Isten a nevét meggyalázva földbe taposva, egy éppen beleszorítva egy gyilkos fecskendőbe.
Mit tehetünk most? Mit tehet az emberiség egy rabláncba fűzve a föld nevű, mostanra már börtönbolygón.
Ima, bűnbánat, megtérés. Éjjel nappal imádkozzatok, nem szavakkal, hanem szívvel.
A megtérés fájdalmas mint a szülés, leborulni és levetni az egot nehéz lépés. Nem is megy embernek saját erejéből. Mondhatnám. hogy imával, kezdődik és Isten kegyelmével folytatódik, de ez is sántít mert a Szentlélek megelőző kegyelmi jelenléte nélkül ima sincs. A Lélek nem késedelmeskedik, amikor hozzátérünk lehajol és megragad, hogy könnyek között megtisztulva ismét a felszínre kerülj, és ha az egész világ egyszerre tenné, már bekövetkezhetne a megváltás. A megváltott állapot, ami nem más, mint az igazi szabadság, Isten jelenlétében élni megtapasztalni azt, hogy az élet nem az evilági jólét .
Mondhat e ilyet egy ember, ha valóban Krisztusi? -Ember hol a hited?- Miben hisz valójában ez az ember?
Megmondom miben. Hisz egy új világrendben, ahol hű szolgája lesz a világhatalomnak. Ennek érdekében süllyedt erre a szintre, itt érzi magát és a jövőjét biztonságban, és még azt hiszi, hogy Istennek tetsző dolgot tesz. De meg volt ez is írva, hogy amikor bekövetkezik meg ne botránkozzunk.
Tudnotok kell, hogy a hatalmasok, lepaktáltak a démonokkal. Náluk ez nem hit kérdése, hanem az életük része és célja. Minden járvány mögött ott van annak az okozója. Amit lehet egy vírust izolálva tudományosan magyarázni, de van ott egy sokkal fontosabb sokkal sötétebb dolog, egy ok ami a járványokat felszínre hozhatja. Ez lehet háború okozta stresszes legyengült lelki és testi állapot. De lehet felfuvalkodott jólét és romlottság miatt kitörő pusztító járvány is. Mind két esetben az Istentől való elszakadtság ad teret a betegségeknek. Lelki értelemben a vírusok nem mások, mint útjelző táblák. Amíg zöldre vált a lámpa, fellélegezhetünk és eldönthetjük, hogy akarunk e tovább menni ezen az úton..
Tudatos Isten jelenlét nélkül is megtörténhetnek ezek a dolgok, mehetünk tovább a megszokott úton erővel, vagy beletörődve a sorsba, tudatlanul mint a jószág. Lehetnek látszólagos győzelmek, de végül minden megy tovább a világot újra és újra a hatalmasok bitorolják.
Azután rendszerint megjelennek az új megmondó emberek akik fűt fát ígérve hatalomra jutnak, majd folytatják a Sátán művét.
“Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.”
https://civilekatisztanlatasert.hu/szombaton-sarkara-allt-a-vilag/
Gyermekem, arra kérem gyermekeimet, hogy minden nap az irgalmasság órájában, [1] Advent első vasárnapjától kezdve és Isteni Irgalmasságom ünnepéig, mondjanak el gyermekeim egy Isteni Irgalmasság Rózsafüzért azoknak, akik nincsenek felkészülve. hogy találkozzunk haláluk óráján. Arra kérem gyermekeimet, hogy ha lehetséges, mondjanak el egy rózsafüzért is, különösen ebben az órában, imádkozva a családok védelméért, miközben elmélkednek a misztériumokról. Kérem gyermekeimet, hogy mondják el a Szent Mihály imát, hogy erőt és védelmet kapjanak az ellenség támadásaitól. Most pedig menj előre, és mondd el a világnak kéréseimet, mert én vagyok Jézus, és az én irgalmam és igazságosságom győzni fog.
https://www.countdowntothekingdom.com/jennifer-a-call-to-pray-for-the-unprepared/
Az ausztrál Brisbane érseke, Tömeggyilkos Mark Coleridge egy november 15-i levélben elrendelte, hogy azokat a papokat, akik nem kérik az abortusszal fertőzött COVID-19 oltást, eltávolítják a lelkipásztori feladatokból és elveszítik papi feladataikat, amíg be nem oltatják magukat.
Ez a december 15-ig szóló felhatalmazás nyíltan ellentétes az egyházjoggal, de Népirtó Coleridge tudja, hogy az egyházjog tekintélytelen, amelyet ma már csak a katolikusok elleni harcra használnak.
Nemzetgyilkos Coleridge "meg akar felelni a kormány egészségügyi utasításainak". Megismétli azt a hamis narratívát, hogy az oltásmentes papság "veszélynek teszi ki" a híveket, annak ellenére, hogy a Covid-19 oltóanyag nem állítja meg a fertőzést, sem a fertőzés átvitelét, és súlyos mellékhatásokat és hosszú távú károkat okozhat.
Minden papnak igazolnia kell neki az oltást, bár Coleridge-nek jogilag nincs joga ilyen információhoz. Márciusban Antikrisztuskövető Coleridge a gyakoribb homoszexualitást az egyházon belül, valamint a nők érvénytelen felszentelését szorgalmazta.
https://gloria.tv/post/UkXWcJmBjbKd49sFAURZbhrES
Egy apáca elítéli a Covid vakcinák erőltetését, mert ez patologikus fegyver, amely elpusztítja a szervezetünket. Ha valaki megkapta a Covid vakcinát, az akkor is dolgozik és rombol a szervezetében, ha a személy jól érzi magát és nem tapasztal semmiféle hatást. Ugyancsak figyelmeztet arra, hogy a gonosz közeleg, már a sarkunkban van, nem maradt sok időnk.
Viganò érsek felhívást intéz minden keresztényhez és egy Antiglobalista Szövetség létrehozására szólít fel, amely megállíthatná az emberiség globális rabszolgaságba taszítását
Immár két éve tanúi vagyunk egy globális államcsínynek, amelyben a pénzügyi és ideológiai elitnek sikerült hatalmába kerítenie a nemzeti kormányok, az állami és magánintézmények, a média, az igazságszolgáltatás, a politikusok és a vallási vezetők egy részét, akik kivétel nélkül mind ezeknek az új mestereknek a rabságába kerültek, akik hatalmat, pénzt és társadalmi támogatást biztosítanak bűntársaiknak. A tegnapig sérthetetlennek tartott alapvető jogokat a vészhelyzet jegyében lábbal tapossák: ma egészségügyi, holnap ökológiai, utána pedig internetes vészhelyzet lesz.
Ez a globális államcsíny megfosztja az állampolgárokat a védekezés minden lehetőségétől, mivel a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom is bűnrészes a törvény, az igazságszolgáltatás és az élet céljának a megsértésében. Globális államcsínyről van szó, mert ez a polgárok elleni támadás az egész világra kiterjed, nagyon ritka kivételektől eltekintve. Ez egy világháború, ahol mindannyian ellenségek vagyunk, még azok is, akik akarva-akaratlanul még nem értették meg a történtek jelentőségét. Ez egy háború, amelyet nem fegyverekkel, hanem illegitim szabályokkal, gonosz gazdaságpolitikával és a természetes jogok elviselhetetlen korlátozásával vívnak.
Nemzetek feletti szervezetek, amelyeket nagyrészt az államcsíny összeesküvői finanszíroznak, avatkoznak be az egyes nemzetek kormányzásába és emberek milliárdjainak az életébe, kapcsolataiba és egészségébe. Természetesen a pénzért teszik, de még inkább a hatalom központosítása érdekében, hogy egy bolygódiktatúrát hozzanak létre. Ez a Világgazdasági Fórum Nagy Újraindítás (Great Reset) és az Egyesült Nemzetek Agenda 2030 projektje. Ez az Új Világrend terve, amelyben az Egyetemes Köztársaság mindenkit rabszolgává tesz, és az emberiség vallása eltörli a Krisztusba vetett hitet.
Ezzel a globális államcsínnyel szemben szükség van egy nemzetközi Antiglobalista szövetség megalakítására, amely összegyűjti mindazokat, akik szembe akarnak szállni a diktatúrával, akiknek nem áll szándékában egy arctalan hatalom rabjaivá válni, akik nem engedik, hogy eltöröljék saját identitásukat, egyéniségüket, saját vallási hitüket. Ha a támadás globális, a védekezésnek is globálisnak kell lennie.
Felszólítom a kormányzókat, politikai és vallási vezetőket, értelmiségieket és minden jóakaratú embert, hogy egyesüljenek egy olyan szövetségben, amely kibocsájt egy antiglobalista kiáltványt, pontról pontra cáfolva az Újvilág disztópiájának tévedéseit és eltéréseit, és konkrét alternatívát dolgoz ki a közjó, a kereszténység erkölcsi alapelvei, a hagyományos értékek, az élet és a természetes család védelme, az üzlet és a munka védelme, az oktatás és a kutatás előmozdítása, valamint a közjó által ihletett politikai program konkrét alternatíváinak elrendelése és a Teremtés tisztelete érdekében.
Ennek az Antiglobalista Szövetségnek össze kell fognia azokat a nemzeteket, amelyek ki akarnak törni a zsarnokság pokoli igája alól, és meg akarják erősíteni saját szuverenitásukat, kölcsönös együttműködési megállapodásokat kötve azokkal a nemzetekkel és népekkel, akik osztoznak elveikben, valamint a szabadság, az igazságosság és a közös jó iránti vágyakozásban. El kell ítélnie az elit bűneit, azonosítania kell a felelősöket, nemzetközi bíróságok elé kell állítania őket, és korlátozni kell túlzott hatalmukat és káros befolyásukat. Meg kell akadályoznia a lobbik fellépését, mindenekelőtt az állami tisztviselők és az információs iparban dolgozók korrupciója elleni küzdelemmel, valamint a társadalmi rend destabilizálására használt tőke befagyasztásával.
Azokban a nemzetekben, ahol a kormányok az elitnek vannak alárendelve, népi ellenállási mozgalmakat és nemzeti felszabadító bizottságokat kell létrehozni, bevonva a társadalom minden szektorának képviselőit, hogy a közjótól ihletett radikális politikai reformot javasoljanak, és határozottan fellépjenek a globalista program új-malthuzianista projektje ellen.
Arra hívom mindazokat, akik meg akarják védeni a hagyományos keresztény társadalmat, hogy találkozzanak egy mielőbbi nemzetközi fórumon, amelyen a különböző nemzetek képviselői tömörülnek, hogy komoly, konkrét és világos javaslatot tegyenek. Felhívásom a politikai vezetőkhöz és azokhoz a kormányzókhoz szól, akik törődnek polgáraik javával, figyelmen kívül hagyva a politikai pártok régi rendszereit, valamint a hatalom és a pénz rabszolgái által kikényszerített logikát. Összehívom a keresztény nemzeteket kelettől nyugatig, hívom az államfőket és az intézmények, a gazdaság, a munkahelyek, az egyetemek, az egészségügy és az információs erők egészséges erőit, hogy csatlakozzanak egy közös projekthez, felborítva a régi rendszereket és félretéve az ellenségeskedéseket, amelyek az emberiség ellenségei szítanak az "oszd meg és uralkodj" nevében. Nem fogadjuk el ellenfelünk szabályait, mert azok pontosan azért születtek, hogy ne reagáljunk, és ne tudjunk hatékony és éles ellenzéket szervezni.
Felszólítom a nemzeteket és polgáraikat, hogy szövetkezzenek Urunk Jézus Krisztus, az egyetlen Király és Megváltó, a Béke Fejedelme keresztje alatt. In hoc signo vinces.
Alapítsuk meg ezt az Antiglobalista Szövetséget, adjunk neki egyszerű és világos programot, és szabadítsuk meg az emberiséget a totalitárius rezsimtől, amely magában foglalja minden idők legrosszabb diktatúráinak borzalmait. Ha továbbra is késlekedünk, ha nem értjük meg a mindannyiunkra leselkedő fenyegetést, ha nem reagálunk szilárd és bátor ellenállásba szerveződve, akkor ezt a lábát mindenhol megvető pokoli rezsimet nem lehet megállítani. És a Mindenható Isten segítsen és oltalmazzon minket.
+ Carlo Maria Viganò érsek, az Amerikai Egyesült Államok korábbi apostoli nunciusa
forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/abp-vigano-calls-for-an-anti-globalist-alliance-under-the-cross-of-christ-the-king-to-fight-new-world-order/
Magyar nyelvű forrás:
eucharisztikuskongresszus.hu/hit_453.html
Nem elég, hogy bezárták a gyerekeket, és ezernyi alaptalan félelemmel büntetik őket, nehezen gyógyítható szociális fóbiákat keltenek bennük, és arra kényszerítik őket, hogy még a csúszdákon és hintákon vagy focizás közben is maszkot viseljenek, most a terv még perverzebbé vált a gyerekek LMBTQ-programmal való indoktrinálásával, valamint a nemi identitással kapcsolatos agymosással, amelyet normálisnak akarnak beállítani.
Ami még rosszabb, hogy oktatásnak álcázzák, ahogyan azt nyíltan beépítik a Disney- és szórakoztató filmekbe, vagy az oktatási tevékenységekbe az egyenlőség előmozdításának álcája alatt, a legfiatalabbakat és legkiszolgáltatottabbakat célzó társadalmi mérnöki erőfeszítések keretében. A legrosszabb ebben a sátáni tervben az, hogy ami mögötte rejtőzik, az a pedofília és a gyermekbántalmazás. És eközben az uralkodó elit disztópikus programja a törvényesség álcája alatt folytatja abszurd intézkedéseit.
És mit mondhatunk a népirtó oltóanyagról, amellyel meg akarják betegíteni és meg akarják ölni a gyerekeket, és amelyet az egészségügyi zsarnokság egyre fiatalabb korban akar bevezetni, tudván, hogy semmi haszna nincs, és hogy a gyerekek nem kapják el a betegséget, és nem szenvednek tőle. És a karantén táborokról az egész államban, ahol a koronavírussal való fertőzöttség gyanúja miatt őrizetbe veszik és elkülönítik a gyerekeket, annak mi a célja? Hány gyermeknek és serdülőnek kell még meghalnia, mielőtt a bíróságok úgy döntenek, hogy felfüggesztik a Covid-19 oltóanyag alkalmazását a kiskorúaknál?
Gyermekeim, amikor az embernek egy kis folt van a lelkén, tegyen úgy, mint akinek pompás kristálya van, és gondosan őrzi. Ha a kristályt por lepi, siet letörölni, és a kristály újra tiszta, fényes! Hasonlóan ti is, amint kis foltot vesztek észre a lelketeken, használjátok tisztelettel a szenteltvizet, végezzetek valami jó cselekedetet, amelyhez bűnbocsánat van fűzve: alamizsnálkodás, térdhajtás az Oltáriszentség előtt, szolgálat a szentmisénél...
Olyan ez, gyermekeim, mint amikor valakinek könnyebb betegsége van. Nem kell mindjárt az orvost hívni, meggyógyulhat egészen egyedül is. Ha a feje fáj, csak le kell feküdnie, ha éhes, hát eszik... De ha súlyos betegségről van szó, ha veszélyes sebe van, kell az orvos; az orvos látogatása után gyógyszerek, még ismételten is... Amikor nagy bűnbe esett az ember, orvoshoz kell fordulnia, és az nem más, mint a pap; futni kell gyógyszerért, ez pedig a gyónás.
Gyermekeim, föl sem tudjuk fogni Istennek irántunk való jóságát, amellyel a bűnbánat nagy szentségét alapította. Ha azt a kegyelmet kaptuk volna, hogy bármit kérhetünk Krisztus Urunktól, sosem gondoltunk volna rá, hogy ezt kérjük; de Ő előre látta gyöngeségünket és állhatatlanságunkat a jóban, és szeretete arra vitte, hogy megadja azt, amit kérni sem mertünk volna.
Ha a kárhozottaknak, akik oly régóta vannak már a pokolban, kihirdetnénk: „Papot állítunk a pokol kapuja elé. Akik gyónni akarnak, csak menjenek oda” – gyermekeim, hiszitek-e, hogy egy is ott maradna? A legnagyobb bűnösök sem félnének megmondani bűneiket, éspedig az egész világ előtt! Milyen gyorsan üres lenne a pokol, és benépesülne a mennyország! Nekünk megvan még az, ami a szegény kárhozottaknak nincs meg többé: az idő és az eszközök. Biztos vagyok, hogy ezek a szerencsétlenek azt mondják a pokolban: „Átkozott pap! ha nem ismertelek volna, nem lenne oly nagy a bűnöm!”
Nem árt, gyermekeim, rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit! De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.
Milyen tanácsot adnátok egy embernek, aki sebekkel van borítva? Azt mondanátok neki, hogy menjen a kórházba, és mutassa meg baját az orvosnak. Az orvos gyógyszert ad neki, és segít rajta. De az ember veszi a kését, és nagy vágásokat ejt magán. Több baja lesz, mint volt. Így tesztek ti gyakran, amikor elhagyjátok a gyóntatószéket.
Gyermekeim, vannak, akik rossz gyónást végeznek anélkül, hogy magukban számot adnának róla. Azt mondják: „Nem tudom, mi van velem”... – Gyötrődnek, de nem tudják, hogy miért... Nincs meg bennük az a buzgóság, amely egyenest a jó Isten felé vezetné őket. Ki tudja, micsoda nehézkesség, unalom, fáradtság van bennük. Gyermekeim, ez a visszamaradt bűnök, vagy gyakran bocsánatos bűnök miatt van, amelyekhez rendetlenül ragaszkodunk.
Vannak aztán, akik mindent elmondanak ugyan, de nincs bánatuk, és így járulnak a szentáldozáshoz, Krisztus Urunk vérét így csúfolják meg. Bizonyos unottsággal mennek a szent asztalhoz. Azt mondjak: „De hiszen én jól meggyóntam minden bűnömet; nem tudom, mi bajom van.” Ebben a kétségükben áldoznak, és kész a méltatlan szentáldozás anélkül, hogy észrevennék!
Gyermekeim, vannak, akik másképpen csúfolják meg a szentségeket. Már tíz-húsz éve, hogy eltitkolnak halálos bűnöket. Ezek mindig vergődnek; mindig ott van lelkük előtt a vétkük. Gondolnak rá, hogy bevallják, de mindig visszatartják. Ez valóságos pokol! Ha észreveszik állapotukat, elmennek általános gyónásra, de úgy mondják meg bűneiket, mintha most követték volna el, és nem vallják be, hogy tíz-húsz évig rejtegették. Ez is rossz gyónás. Azt is meg kell ilyenkor mondani, hogy ezen idő alatt elhagyták vallásuk gyakorlását, hogy nem érezték azt az örömet a jó Isten szolgálatában, amelyet különben szoktak...
Gyermekeim, akkor is visszaélünk a szentséggel, ha kilessük a pillanatot, amikor zaj van a gyóntatószék körül, és gyorsan megmondjuk azokat a bűnöket, amelyeknek a bevallása a legnehezebb. Máskor meg gyorsan beszélnek, kihasználják a pillanatot, amikor a pap nem figyel oda eléggé, és sietnek átjutni a nagy bűnökön. – Megnyugtatják magukat: „Én jól gyóntam, a gyóntató baja, ha nem figyelt oda.” Bizony inkább a ti bajotok, mert ravasz módon jártatok el!
Lássátok, kisöpörhetjük ugyan a házat, amelyben sokáig mindenféle piszkot, bűzös dolgot tartottunk, de mindig érezni fogjuk a rossz szagot. Így van ez lelkünkkel is a gyónás után: kitisztításához könnyek kellenek.
Gyermekeim, nagyon kell kérni a bánat kegyelmét. A szentgyónás után tövist kell ültetni a szívünkbe, és sosem kell szem elől téveszteni bűneinket. Úgy kell tenni, mint az angyal tett Assisi Szent Ferenccel: öt sebet ejtett rajta, s ezek sosem múltak el.
(Keresztény Élet, XV/11.)
Egy nem részletezett ördögűzési ülés során egy nő esetében a Sátán "a semmiből kezdett el kiabálni" - mondta Chad Ripperger atya a U.S. Grace Force-nak (november 18-i videósorozat alább).
Ripperger a Szent Péter Testvériség egykori tagja és a Doloran rend alapítója a denveri érsekségben. Az ördögűző megkérdezte a Sátánt: "Mi a bajod?". A Sátán azt válaszolta: "El akarja venni tőlem a hatalmamat". Ripperger hozzáteszi, hogy az "ő" Istenre utal.
A démonok pánikba esnek, mert Ripperger szerint rájöttek, hogy az idejük fogytán van. Ennek a pániknak a következménye szerinte az, hogy a kormányok egyre zsarnokibbak, Tömeggyilkos Hamispróféta szorongatja a római rítust, a püspökök üldözik a jó papokat, és egyre kevesebb pap osztja ki helyesen a szentségeket.
Ripperger következtetése: "A démonok tudják, hogy az idejük véges, ezért megpróbálnak mindent elrontani, amit csak lehet, még az egyházon belül is".
https://gloria.tv/post/LYsZUJ7MrZ2b6RQnyfrnzqXS9
Egy démon ördögűzés során mondta, hogy aki megkapja a vakcinát, az utána nem tud megtérni, nem tud bűnbánatot tartani, mert a gonosz lélek benne él. Megkérdezték tőle, hogyan jut be az emberi lélekbe. Azt válaszolta az abortált magzatok vérén keresztül. Sátáni rituálékat tartanak a vakcinák pusztításának véghezvitele érdekében. A hanganyag részletesen idéz egy szerzetes pap beszámolójából, aki elmondja, hogy lelkileg mi történt vele miután megkapta a vakcinát. 40 napig érezte közvetlenül a sátán jelenlétét a vakcina után, aki átölelte őt és azt mondta neki, hogy már az övé. Rámutat arra is, hogy hogyan szabadult tőle, és hangsúlyozza a hanganyag szerzője a nyilvános jóvátétel fontosságát is, hogy megvédjük egyházunk többi tagjait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát.
Szeretném bemutatni egy szerzetes pap személyes vallomását, aki elkövette azt a hibát, hogy beoltatta magát, ez az ő vallomása.
Ha valaki tudni akarja a nevét, négyszemközt elmondhatom. Ő Euronimosz görögországi érsek papja.
Közvetlenül egy olyan kiadványból fogok felolvasni, amely szerencsére még mindig megtalálható az interneten.
„Néhány szóval mesélek az én pfizer oltás első adagjának beadása után szerzett tapasztalataimról. Isten sok jellel akadályozott engem, mielőtt megkaptam az oltást. Az idő rövidsége miatt nem fogom mindet megemlíteni. Ilyen volt például, hogy amint az oltási központ felé tartottam, közvetlenül azelőtt, hogy beszálltam volna a sorba, éreztem, hogy valami akadályozza a közeledésemet. Ahogy közeledtem, olyan bűzt éreztem, ami meglepett.”
Azt mondta a szerzetes, hogy Isten figyelmeztette őt, de ő mégis tovább ment, és megkapta az oltást.
Mások kint vártak. Amikor távoztam, nem tudtam felvenni a papi kalapomat. Nagy szégyent éreztem magamban, és a papi kalapot a kezemben tartva távoztam.
Mint látható, rögtön érezni kezdte a démoni befolyást, mivel szégyellte, hogy viseli a papi kalapját, annak ellenére, hogy pap.
Hazaérve bementem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat. A tükörbe nézve megrémültem az arcomtól az arckifejezésem miatt. Másnap elmentem vásárolni a szupermarketbe, és mivel még mindig a húsvét utáni időszak volt, általában azzal köszöntem a boltosoknak, hogy „Krisztus feltámadt”, vagy válaszoltam a köszöntésükre, hogy „valóban feltámadt”.
Tehát mint tudjátok, a feltámadás után 40 napig tartózkodunk attól, hogy azt mondjuk “helló jó napot”, és helyettesítjük ezt a mondatot a “Krisztus feltámadt” köszöntéssel, és a többi kereszténynek azt kell válaszolnia, hogy „Valóban feltámadt”, és nem mondhat hasonlót. Szerzetespapként meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon szégyellem, ha azt mondani a boltosoknak, hogy “Krisztus feltámadt”. Ez nagyon megdöbbentett. Kezdtem rájönni egyre intenzívebben, hogy valami nincs rendben a lelkemben.
Egy nappal később elmentem és részt vettem egy istentiszteleten egy helyi templomban, de nem azért, hogy papként vezessem a liturgiát. Az oltárhoz lépve úgy éreztem, mintha halott lennék. Látjátok, egy élő lelki ember rögtön észreveszi a különbséget. Az az öröm, amit az istentiszteleten éreztem, elveszett, mintha nem a templom szent oltárához léptem volna be, hanem mintha egy ház szobájába léptem volna. Mindezek a dolgok megleptek, de akkor még nem hittem, hogy az oltásból erednek. Láttam, hogy ismerős hívek elfordították tőlem az arcukat. Másnap rájöttem, hogy a lelkiismeretem, szörnyű fájdalmat okoz nekem, mintha a szívemet olyan fájdalom szúrta volna át, amilyet még soha életemben nem éreztem. Elmondtam egy archimandrita társamnak, hogy mit érzek, és ő vigasztalt, valami olyasmit mondott, hogy ez semmi, ne aggódj emiatt. Amikor elmentem, rájöttem, hogy ez a fájdalom a lelkiismeretemben könyörtelen és egyre mélyült bennem. Attól a naptól kezdve mélyen zaklatott állapotban voltam, ami 13 napig tartott, nem tudtam aludni vagy megnyugodni.
Most engedjétek meg, hogy elmagyarázzam a legszörnyűbb részt. Éjjel-nappal állandóan a sátán arcát láttam magam előtt 20 milliméterre az enyémtől. Mikor elaludtam éjszaka éreztem őt. Megölelt, és mindenhol fáztam. Elkezdtem mondani az Üdvözlégyeket, Szűz Máriát akartam köszönteni, de úgy éreztem, mintha a vérem égne az ereimben, egy idegen jelenlétet éreztem magamban, ami ítélkezett felettem. Olyan borzalmat éreztem, mintha valaki azt mondaná, hogy most már hozzám tartozol.
Érted, milyen szörnyűek ezek a dolgok. De nagyon igazak, mert személyesen ismerjük ezt a személyt.
Amit most elmondok, ez viszont egy másik tapasztalat egy másik szerzetes paptól. Egy másik szerzetesről van szó, aki ördögűzést végzett. A démon, aki szorongatva volt, azt mondta, hogy elmondom az igazságot. Egy monológot tartott, amelyben elárulta hogy miért mondja el ezeket az ördögűzőnek.
– Nem akarom ezt elmondani nektek, de szorongatnak.
– A szerzetes pap azt válaszolta, hogy nem szorongatlak.
– A démon azt válaszolta, hogy kényszerítenek, hogy elmondjam neked.
A démon így szólt hozzá. Egy szertartást végeztünk egy amerikai páholyban. A sátánisták szertartást tartottak az oltással kapcsolatban. A démon továbbá azt mondta, hogy azok, akik megkapják ezt az oltást, képtelenek lesznek a bűnbánatra.
Ez talán túl keménynek tűnik. A szerzetes pap megkérdezte, hogy miért nem lesznek képesek megbánni a bűneiket? A démon azt válaszolta, mert én bennük leszek.
Az ördögűzést végző pap párbeszédet folytatott a démonnal. A démon az általa megszállt személyen keresztül beszélt, és azt mondta neki, hogy azok, akik megkapták az oltást, nem térhetnek meg, mert én bennük vagyok. A szerzetes pap megkérdezte, hogy hogyan vagy bennük a démon. Az abortált magzatok vérével – válaszolt.
Korábban már említettünk, hogy a magzatokat használták az oltáshoz, és szándékosan meggyilkolták őket a sejtjeikért. Ezeket a sejteket élő magzatokból nyerték ki ezek az ateista tudósok és orvosok, akik nem tartanak semmit sem szentnek. Szerveket távolítottak el egy élő magzatból, mert ha a magzat halott, a szervek és a sejtek használhatatlanok, ezért nem vették ki a sejteket egy a szemetesben lévő magzatól. Persze ha ez így is lenne, hogy halott magzatok szerveit használják fel, attól sem lenne erkölcsileg rendben a dolog, mivel abortusz történt. Ebben az esetben azonban ezeket a magzatokat kifejezetten abortuszra készítették elő.
Tehát az ördög az vallja, hogy már benne van azokban, akik felvették az oltást a magzatok vérén keresztül. Tehát a démon vallomása, és a szerzetespap, akit rávettek, hogy megkapja az oltást korrelációban van.
Ahogy az első szerzetes vallomásában korábban olvastuk, azt mondta, hogy szégyelli viselni a papi kalapját, szégyelli, hogy azt mondja, Krisztus feltámadt. Láttuk, hogy hogyan érezte magát halottnak, miközben a szent oltárnál volt, hogy mindenki elfordította az arcát tőle, mert az arca megváltozott, hogy 13 napig nem tudott aludni vagy megnyugodni, és ami a legfélelmetesebb, hogy éjjel-nappal a sátán arca ott volt az ő arca előtt folyamatosan, és hogy érezte, hogy a sátán átöleli őt. És bár próbálta mondani az üdvözlégyeket, a vére égett az ereiben, és érezte, hogy valaki azt mondja neki, hogy most már az enyém vagy.
Így folytatja az elején idézett szerzetes pap.
A családi házamban maradtam, arra az esetre, ha egy kedvezőtlen reakció következne. Néhány nap múlva visszamentem a kolostorba. A kolostorban, ahol jelenleg tartózkodom, az isteni liturgián semmit sem értettem, úgy éreztem, mintha halott lennék. Állandóan rohangáltam a szertartás alatt, nagy szorongást éreztem, az örömnek egy cseppjét sem. Úgy éreztem, mintha nem lennék pap, sőt, mintha nem is lennék megkeresztelt keresztény. Elértem egy olyan pontra, amikor képtelen voltam beszélni, mintha elvesztettem volna a hangomat. Úgy éreztem, hogy az életem sötét, és állandóan a kétségbeesés állapotában vagyok.
Látjátok, ez az ember elkövette ezt a hibát, és most megalázkodik. Ez azt jelenti, hogy van egyházi lelkiismerete. Ez nagyon fontos, mivel vannak mások is, akik ezt a hibát követték el, és miután belátták ezt a hibát, nem vallják meg, hogy figyelmeztethessenek másokat.
Folytassuk tovább a beszámoló olvasását!
Miközben reménytelen állapotban voltam, egy ismerős család jött meglátogatni a kolostorba. Az asszony mondta nekem ezeket a szavakat. Miért nem veszed fel, mint sokan mások az első adag oltás urán a második adagot? Talán te sem engeded beadni a második adagot.
Adott egy kis bátorságot. Miközben ezeket a szavakat mondta nekem, úgy éreztem, mintha egy bizonyos frissítő harmat lépne a lelkembe.
Ez Istentől jött, Isten kegyelme megvigasztalta, mert elkezdett bűnbánatot tartani. Isten embereket küld, hogy vigasztaljanak, hogy tájékoztassanak minket. Ez így működik. Isten ilyen helyzetekben küld egy szót, amely talán lényegtelennek tűnik. Megmutatja nekünk az utat. Ennek a szerzetesnek azt mondta, hogy rendben, hibát követtél el. De ne kövesd el a következő hibát, azaz ne kérd a második adagot.
Folytassuk a beszámolójával!
Feleslegesnek tartom megemlíteni a kétségbeesést, amin keresztülmentem, és a könnyeket, amiket ontottam. Nem tudom, hogy ez véletlen-e vagy sem, de pontosan 40 nappal az oltás után elkezdtem érezni a kegyelmet.
Negyven nap után újra érezni kezdte, hogy meg van keresztelve, és bűnbánattal visszatért Istenhez. Tehát megvallotta bűneit megkapta a feloldozást, és sok könnyet hullatott. Ahogy leírja, negyven napon át folyamatosan sírt, és csak ezután kezdte érezni a Szentlélek kegyelmét.
Elkezdtem békét és vigasztalást érezni, hogy Isten megbocsátott nekem azért, amit tettem, még akkor is, ha nem tudtam, hogy mi ez az oltás valójában.
Sajnos sok ilyen ember van. De nem mindenki közömbös. Vannak olyanok is, akiket a zsarnokság és a félelem irányít. Vagy a gyerekeik, orvosaik nyomása által oltakoznak. Azonban ha megfelelő információval rendelkezel, akkor nem veted alá magad az egésznek.
Ezt a szegény embert is elcsábították. De most már korrigálta a cselekedeteit, így 40 nap után elkezdte érezni Isten megbocsátását.
Nem merem és nem is akarom tudni, hogy mi történt volna velem, ha beveszem a az oltás második adagját, csak annyit mondhatok, hogy Isten megszánt engem, még ha most jobban is érzem magam, mégsem tértem vissza abba az állapotba, amiben az oltás beadása előtt voltam.
Szerény véleményem szerint ez a Pfizer által adott oltás, amit jelként vettem be, de nem a végső jelként, ez az oltás valószínűleg a fenevad végső bélyegének előfutára.
Ez utóbbi kijelentés összefügg egy másik démon által tett megjegyzéssel. Egy másik ördögűzés során egy közeli barátom, egy tiszteletreméltó ember egy szerzetes pap elmondta nekem, hogy egy ördögűzés során beszélgetett egy démonnal. A démon azt mondta neki, hogy igen, ez az oltás nem az utolsó jel, hanem egy előfutár, és azok, akik olyanok, mint te, amikor megkapják az oltást, elveszítik a fényüket.
A démon folytatta, hogy egy alacsony ember megégetett minket ezekkel az ördögűzésekkel. Ez az alacsony pap jól ismert. Ördögűzéseket végez. A démon folytatta. Most, hogy megkapta az oltást, elvesztette az erejét. Most már képes vagyok megközelíteni őt, és megcsókolhatom a kezét. Korábban a démon reszketett, de most, hogy az öreg megkapta az oltást, nem képes úgy adni az áldást, hogy az ördög elmeneküljön tőle.
Ez összefügg azzal a szerzetes pappal, akiről olvastunk. Az írta: Bár most már jobban érzem magam, még nem tértem vissza abba az állapotba, amiben korábban voltam.
Az oltás felvétele, mint látható, nem csak fizikai, hanem lelki sérülést is okoz. Példaként olvastuk ezt a tanúvallomást, és ez egy olyan személytől származik, aki megfelelő egyházi életet él. Ahogy már mondtuk, ha valaki olyan hibát követ el, ami másokra is hatással van, akkor a legcélravezetőbb, ha kijavítjuk ezt a hibát nyilvánosan. Ez azért van, hogy megvédjük szent egyházunk többi tagjait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát.
Ahogy Aranyszájú Szent János mondja, a langyos keresztények kényelemben élnek. A langyos keresztények azok, akik összekevernek mindent, a kereszténységet a hedonizmussal, a fösvénységgel; a külsőségeket tartják, hogy ne legyenek jogfosztottak templomba járni szentáldozáshoz, szentgyónáshoz stb járulni. Ezek a langyos keresztények okozzák a legtöbb kárt az egyháznak, és nem ismerik be a hibáikat, mert azt hiszik, hogy mindent helyesen csinálnak. Ha hibáztak, akkor nem javítják ki, nem bánják meg nyilvánosan a bűneiket, hogy megvédjék a körülöttük élőket. Ahogyan a Jelenések könyvében meg van írva, ezek olyan emberek, akiket Isten ki fog köpni a szájából. A legjobb, ha forró ez ember. Soha ne legyen hideg vagy langyos. Aki lelkileg hideg, az lehet, hogy egy ponton megérti a lelki vakságát és forróvá válik. Isten azt akarja, hogy forróak legyünk, ne langyosan kényelmesek. Sajnos manapság a legtöbb ember langyos, ahogy Atanáz atya említette.
Milétoszban a legtöbb keresztény langyos. Mi is langyosak vagyunk, és abba kell hagynunk a langyosságunkat. Isten hívő embere számára a halál nem létezik. Ez a valóság. Ezt elfelejtettük, és jelenleg is ezt tesszük, félünk a haláltól. Nem csak a haláltól félünk, hanem attól is, hogy megbüntetnek minket. Félünk a börtönbüntetéstől és büntetőeljárástól. Semmilyen esetben sem nevezheti magát valaki kereszténynek, ha fél a haláltól. Ha valaki fél a haláltól, akkor bálványimádóvá vagy ateistává válik. Egy kereszténynek vágyódnia kell a halálra. A szentek is meg akartak halni. Az okok, amiért a keresztények igazán vágynak a halálra, hogy teljesen egyesülhessenek az Úrral, Akit imádnak és szeretnek. Mindenekelőtt menni akarnak, és örülnek, amikor haláluk napja elközeleg. Azonban soha nem okozzák a halált, nem követnek el öngyilkosságot, de amikor lehetőségük adódik rá mártírrá és hitvallóvá válnak Krisztusért. Ezt a haláltól való félelem nélkül teszik.
Sajnos ezeket a dolgokat nem hallják az emberek a prédikáló püspököktől és papoktól, hanem, mint tudjátok, a démonoktól. Egy elismert szerzetes pap, aki ördögűzéseket végez, egyszer elmondta nekem, hogy mit mondott neki egy démon. A démon elmondta neki, hogy a keresztények miért félnek a haláltól. Elcsábítottalak és megtévesztettelek benneteket, hogy oltásokat kapjatok a haláltól való félelemből. Egy démon ismét bevallja, hogy az oltások az ő műve. Elmondja, hogy egy szertartást tartottunk egy amerikai páholyban az oltásokért. Nézd meg, mit vallott a démon! Így folytatja: “Mitől félsz? A halál nem létezik”.
A keresztények számára a halál nem létezik. Értitek, testvéreim, mire jutottunk? Az evangéliumokban Krisztus mondott valamit, ami összefügg a jelenlegi helyzetünkkel. Amikor belépett Jeruzsálembe, a gyermekek hozsannát kiáltottak: Áldott, aki az Úr nevében jön. A gyerekek Jézust a várt messiásként köszöntötték. Mások pedig, akik felháborodtak, azt mondták Jézusnak, hallod hogy, mit mondanak neked. Krisztus azt válaszolja, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek azonnal felkiáltanának.
Így korrelál ez a mai helyzettel, most, hogy a papok és főpapok nem azt hirdetik, hogy a halál legyőzetett. Hanem a démonok hirdetik azt, hogy ti keresztények hogy-hogy féltek a haláltól? És mindannyian rohanunk, hogy felvegyük ezt az oltást, ami valójában nem is oltás, hanem inkább egy génterápiás technológia. Célja az emberek elnyomása. Ez a cél, ezért lesz több dózis. Valójában sokan vannak, akik azt mondják, hogy hét adag lesz. A démonok is azt mondják, hogy hét adag fog következni.
Azok, akiket megtévesztettek, hogy fogadják az első vagy a második adagot, remélhetőleg nem veszik be a maradék adagokat, talán megbánják, sírnak és elmennek gyónni, mert az üdvösségük veszélyben van.
Mindannyiunknak ébernek kell lennünk! Erről egy másik pap szerzetesnek a tanúságtételét olvasom, amit az interneten tettek közzé, jóllehet már nem olvasható ott, mert törölték. Mert ami igaz, azt manapság általában cenzúrázzák az interneten, mivel tudjátok, hogy az internet a sátáné. Sajnos az internetet nem Isten emberei irányítják. Bármit el tudnak távolítani, mindent megtesznek, hogy eltüntessék azt, ami jó és helyes.
Az a szerzetes pap, aki közzétette a tanúvallomását az interneten, ezeket mondta.
Úgy gondoltam, hogy az injekció semmiség, ezért elmentem és megkaptam. De miután megkaptam, elvesztettem az imaéletem. Éreztem, hogy a sátán jön és megölel engem. Negyven napig még azt sem tudtam mondani, hogy Uram, könyörülj rajtam!
A szerzetes pap nyilvánosan tanúskodott erről. Személyesen ismerem őt. Egy pelloponészoszi kolostorból való. Ő is arra buzdít mindenkit, hogy ne kövesse el az ő hibáját, és aki már megtette, ne kérjen további adagokat, mert az még több kárt okozna a testnek és a léleknek is.
Összefoglalva az eddigieket, azt akartam mondani nektek, testvéreim Krisztusban, ahogy láthatjátok, sok tanúságtétel van sok egyéntől. Isten még a démonokat is arra késztette, hogy bizonyságot tegyenek. Emlékezzetek, mit mondott a démon a szerzetes papnak az ördögűzés során: Miért mondom el mindezt nektek? Nem akarom elmondani, de nyomást gyakorolnak rám.
Arra is emlékeznünk kell, hogy az ördög is hazudik. Azonban sokszor előfordul, hogy az ördög igazat mond, különösen akkor, amikor az ördögűzés során felolvasott imákkal kényszerítik. Az evangéliumokban olvassuk, hogy a démonok igazat mondanak Jézusnak: te vagy az Isten Fia. A démonok megvallják, hogy Krisztus az Isten. Vegyük figyelembe ezeket a dolgokat, hogy ne essünk a sátánnak ebbe a csapdájába, amit, mint láthatjátok, állít nekünk. Sok erőt fordít arra, hogy az egész emberiséget ebbe a csapdába terelje, hogy minél több embert megölhessen. Ez a sátán gyilkos. Ez most mind megvalósul azzal, ami globálisan történik. Az ördög minél több lelket el akar veszejteni. Ez a végső célja. Ha a dolgok jók lennének, miért tennék kötelezővé őket? Valamit, ami jó, nem kényszerítenek. Látjátok Krisztust, amikor gyógyítani ment megkérdezte, hogy meg akarsz-e gyógyulni? Ezek a parancsolók manapság megpróbálnak minket kényszeríteni, hogy egészségesek legyünk. Ezt mondják, de valójában nem akarják, hogy egészségesek legyünk. Épp ellenkezőleg, tudjuk, hogy ezek az injekciók sterilitást és ezernyi más káros mellékhatást okoztak. Több mint 2 millió mellékhatást regisztráltak Európában és több mint 600 000 mellékhatást Amerikában. Több mint 21 000 haláleset Európában és 14 000 haláleset Amerikában.
Ezek mind olyan mainstream statisztikák, amelyek megtalálható az interneten, ezért nem kell idiótának lennünk. Semmilyen körülmények között nem szabad elfogadnunk ezeket a dolgokat, amelyeket a gonosz igyekszik eladni nekünk. Isten áldjon meg mindannyiunkat, Keresztelő Szent János vezessen minket, hogy ne csak abbahagyjuk a gonoszság elkövetését, hanem szálljunk is szembe a gonosszal. Bárki, aki meghunyászkodik és csöndben marad a bűnnel szemben, az cinkossá és bűnrészessé válik.
Tehát amit én mondok nektek, azt el kell mondanotok másoknak is. Tájékoztassátok minden testvérünket, hogy ne essenek a sátán csapdájába és nehogy elveszítsék Isten országát! Ámen.
https://petersziklaja.hu/az-oltas-szellemi-lelki-hatasai/
Már Krisztus életében forduló- és töréspont volt az Élet Kenyeréről szóló tanítás, amely követőit és tanítványait megrostálta, akik közül sokan „nem jártak tovább vele”, mert nem pusztán felfoghatatlan volt számukra, hogyan lehet valóságos étel és ital az ő teste és vére, hanem elfogadhatatlan is. Azóta viszont az rostálja meg követőit, hogy miként lehet az Ő valóságos teste és vére a kenyér és bor. A katolikus hit, mint igaz vallás központi eleme a szentmise, mint vértelen áldozat és az Oltáriszentség, mint Krisztus Urunk valóságos teste. A gyakorlataink, viselkedésünk viszont sokszor nem tükrözik ezt a hitet. Mintha megbicsaklott volna a Szentlélek által irányított folyamatos gazdagodás és elmélyülés az eucharisztikus hitben és az ennek megfelelő gyakorlatokban, amely jellemezte az Egyház történetét a kezdetektől fogva.
Ez az írás az Eucharisztiával kapcsolatos következetességről szól: első felében az Oltáriszentségről vallott katolikus hit és tanítás fényében az Ő jelenlétében végzett gyakorlatainkról, az írás második felében pedig egy példa az Oltáriszentséggel való bánásmódunk gyakorlati vonatkozásairól.
Amikor először vehettem részt régi rítusú szentmisén, hatalmas megkönnyebbülést éltem meg az Úr iránti tisztelet fizikai megnyilvánulásai miatt, mert a „lélek számára érthető” fizikai jelekben és cselekedetekben végre összhangba került az Úrról vallott hit és a liturgián résztvevők viselkedése. Most ezek közül az egyik fizikai jelet, a térdhajtást emelném ki.
A régi rítusú szentmisén (és liturgián kívül is) a hívek, a pap és a ministránsok sosem lépik át a templom tengelyét anélkül, hogy térdet ne hajtanának a főoltár tabernákulumában jelen lévő Úr Krisztus előtt. Ha egy ministráns tízszer lépi át, tízszer hajt térdet, ha harmincszor, akkor harmincszor. Mindig térdet hajt. Akkor is, ha elvégzendő feladata miatt a legrövidebb út nem a főoltár előtt vezetne el. Ha például az olvasmányos könyvvel az ambó felé tart, vagy a hívek tömjénezését készül elvégezni, először a főoltár elé járul az imádó tisztelet jelét adni az Úr előtt.
Ez a gyakorlat feltételezi azt, hogy az Oltáriszentség a főoltár tabernákulumában van. Amint a liturgikus reform után a szembemiséző oltár bevezetésével elválasztották a tabernákulumot és az oltárt, először gyengítették az évszázadok alatt elmélyült eucharisztikus következetességet, amely megnyilvánult a krisztusi valóságos jelenlét központi szerepe és annak központi fizikai helye közötti térbeli megfelelésben. Majd a tabernákulum oldalra kihelyezésével meg is szüntették a liturgikus tér eucharisztikus következetességét, és ennek a következetességnek az Úr előtti térdhajtásban kifejeződő következetes gyakorlatának lehetőségét a liturgia során. Az ilyen elrendezésű szentélyekben végzett liturgia során nem pusztán ez a jel hiányzik, hanem általában is úgy viselkednek, mintha Krisztus Urunk nem lenne jelen a tabernákulumban. Általános például, hogy ha egy hívő felolvasni megy, nem hajt térdet az oldalt lévő tabernákulum felé, hanem csak fejet hajt az oltár – és a mögötte a tabernákulum helyén székelő pap – előtt: tehát úgy tesz, mintha nem lenne ott az Oltáriszentség. És erre a liturgikus előírások is biztatják.
De azt, aki úgy tesz, mintha nem lenne jelen az Úr, miközben jelen van, nem sok választja el attól, hogy az Úr jelenlének valóságát a saját viselkedésétől (esetleg saját hitétől), kedvétől tegye függővé, majd végül annak elsorvadásával már észre se vegye.
Úgy sejtem, hogy mostanság már ez utóbbi jellemző a katolikusok nagy részére, és ezt ki-ki maga is ellenőrizheti: üljön be egy templomba, és figyelje meg, hogyan viselkednek a szentségi jelenlétben, és tegye fel a kérdést, hogy a látottak alapján vajon feltételezhető élő és erős hit az Isteni jelenlétben? Tudatában vannak ennek a jelenlétnek? Tudatában vannak annak, hogy Ki van jelen? Feltételezhető-e ez az élő hit, ha a tabernákulumban jelen lévő Szentséges és Fölséges Úr irányában még egy értékes tárgynak kijáró tudatosság vagy figyelem sem érzékelhető, sokszor még monstranciában kitett Oltáriszentség iránt sem?
Az eucharisztikus következetesség hiányának egy másik, gyakorlati vonatkozása az, ahogyan az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Úrral a liturgián kívül bánnak.
Erre példának a nemrég közreadott „A másik járvány: az Oltáriszentség rendszeres meggyalázása” című írásban említett szakráriumokat hoznám.
Az ezek használatában megnyilvánuló hit arról szól, hogy az Oltáriszentség legkisebb darabkája is végtelenül értékesebb még az aranypornál is, mert a Fölséges Isten valóságosan jelen van benne. Ha ez így van, a legnagyobb tisztelettel és körültekintéssel kell bánnunk mindennel, ami a Legszentebb Testhez és Vérhez hozzáér, nem pusztán a kehellyel és a paténával, hanem az olyan textilekkel is, mint például korporálé és a kehelykendő. Ezért ezeknek mosása nem történhet például profán használatú ruhaneműkkel együtt, a mosásra használt víz pedig nem kerülhet a szennyvízzel együtt a csatornába, feltéve, ha hiszünk az eucharisztikus jelenlétben és fontos az ennek megfelelő cselekvés számunkra. Kevés olyan papot ismerek, aki maga áztatja be ezeket a textiliákat, és maga gondoskodik a mosásra használt víz megfelelő elhelyezéséről. Pedig az eucharisztikus következetesség erre is joggal kiterjedhetne.
Ez a következetesség már az előírások és az erről való tanítás hiányában is megnyilvánul. Ebben (is) sokat tanulhatnánk a régiektől. Két példa a szakráriumokról szóló tanításról illetve előírásról régen és ma:
1933: „Sacrarium. A templom berendezéséhez tartozik a sacrarium is, az a hely, ahova a liturgikus mosások után a vizet, valamint a már nem használható egyházi szerek hamuját vagy maradványait öntik. A liturgikus könyvekben gyakrabban előfordul ez az előírás: <<effundatur in sacrarium>>, <<projiciatur in sacrarium>>; sajnos az újabb templomokban nem található sacrarium. A sacrarium rendesen a főoltár mögött helyezendő el. Háromféle alakja lehet: első a keresztkúthoz hasonló medence (piscina) levezető csatornával; a második alakja hosszú, keskeny ablakforma (fenestella) a templom falában: a falba vezetett csatornának képezi ez a fenestella a nyílását; a harmadik alakja a szegényebb templomokban egy kikövezett vagy cementezett üreg, mely kulccsal lezárható tetővel van ellátva. Legjobb egy méter mély és ½ méter széles medencét készítetni, ezt kifalaztatni vakolat nélkül, az alját lazán kaviccsal vagy homokkal behinteni; fedél gyanánt tojásnagyságú nyílással ellátott kőlapot használhatunk.” (Dr. Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet, 215.o.)
2009: „Őrizzék meg azt a szokást, hogy legyen a sekrestyében szakrárium, amelybe a szent edények és terítők tisztítása után maradt vizet kiöntik” (Római Misekönyv Általános Rendelkezései, 334. pont)
Talán a fentiekből látszik, hogy nem pusztán terjedelembeli különbség van a kettő között. Az elveszett tudás mértékének érzékeltetésére álljon itt némi saját tapasztalat.
Egy frekventált budapesti templomban, ahol a Dr. Mihályfi által leírt szakráriumok közül többféle is megtalálható, egy alkalommal felemeltem a főoltár mögötti hatszögletes réz fedőt a szakráriumról, amelyben többek között papírzsebkendő és üres joghurtos doboz volt.
A másik szakrárium a vezetékes víz bevezetése utánról származott: egy medence volt, fölötte vízcsappal. A medence a sekrestye udvari ablaka mellett volt, és egy ideje az ázás egyre erősebb nyomai látszódtak körülötte a falon. A plébános, aki a liturgikus reform utáni Rahner-árvák nemzedékéből származott, nem tudta, hogy milyen célt szolgált a medence, így aztán az idők során először a virágozók kezdték a medencébe önteni a virágvázák használt vizét, majd a takarítók következtek a felmosóvízzel. Ezt már nem bírta a szakrárium lefolyója, és eldugult. A plébános szakembert hívott, kiásatta a lefolyót az udvar felől, és megdöbbenve látta, hogy a csővezeték vége „csak úgy” szabadon a földben van. Azonnal beköttette a szennyvíz-hálózatba, és többször elmesélte, hogy lám-lám, a régi szakemberek sem voltak jobbak a maiaknál, ők is képesek voltak ilyen huncutságra.
A szakráriumok használatának kikopása összefügghet az eucharisztikus inkoherencia legeklatánsabb példájával, a kézbeáldozással. Mert gondoljunk csak bele: mire gondolhat egy néha-néha még gondolkodó pap, aki az áldozás után a kehely purifikálásakor gondosan leöblíti a kehely fölé tartott hüvely-és mutatóujjait, miközben száz-kétszáz kézbeáldozó hívő az Oltáriszentség partikuláival teleszórja a templomot. Mire gondol, miközben egy korporálén előforduló partikulák valószínűsíthető számát összehasonlítja a templom padlóján egy alkalommal szétszórtakéval? Nem tűnik vajon következetlennek számára ez a gyakorlat, amíg még egyáltalán gondolkodik ilyeneken? És a következetlen, emiatt értelmetlennek tűnő gyakorlatok, a kontextus nélküli liturgikus sziget-jelenségek értelemszerűen annál gyorsabban szűnnek meg, minél kevésbé védettek előírással, vagy kevésbé vannak szem előtt. Ha nagyrészt eltűnt az ujjak purifikálása, hogyne tűnt volna el a szakráriumok használata.
A megszűnésük az Oltáriszentségbe vetett hit meggyengülésének vagy eltűnésének következménye, a liturgikus terek és a liturgikus gyakorlatok eucharisztikus inkoherenciája viszont okai annak.
Milyen jó lenne mindezekben ismét visszatérni az eucharisztikus következetességhez!
https://invocabo.wordpress.com/2021/11/13/eucharisztikus-kovetkezetesseg/
Alig négyhónapos az az engesztelő család, a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja, amely az összes engesztelőt szeretné egy családba összegyűjteni mint egy nagy gyönyörű virágcsokrot és átnyújtani azt a Szentháromságnak és a Szűzanyának. Sokan ráéreztek ennek a családnak a fontosságára, és már kb. 200 regisztrált tagja van. Közben merültek fel kérdések az engesztelő családdal és az itt letehető magánfogadalmakkal kapcsolatban. Ezekre szeretnék most válaszolni
Melyek ezek a kérdések?
2. Félelem a megpróbáltatásoktól, amelyek az embert érhetik, ha leteszi a fogadalmakat. Úgy gondolja „elég nehéz már így is az életem, nem bírok már több terhet cipelni”.
3. Én már tagja vagyok ilyen olyan imaközösségeknek, vallásos csoportosulásoknak, esetleg szerzetes is vagyok, szerzetesi fogadalmakat is tettem egy szerzetesrendben. Hogyan egyeztethetők össze az ilyen közösségekhez, csoportokhoz való tartozásom most ehhez a családhoz való tartozásommal, az itt leteendő fogadalmak a saját szerzetesközösségemben már letett fogadalmakkal?
1. Saját gyengeségem, állhatatlanságom
Kettős alap van, amire szüntelenül építenünk kell, folytonosan ezekből kell kiindulnunk. Az egyik oldalon Isten hűsége, szeretete, igazsága, állandósága található, a másik oldalon a mi hűtlenségünk, állhatatlanságunk, bűnösségünk, ami egy nagy bizonytalansági tényező. Mi újra meg újra elesünk, vétkezünk, kisebb nagyobb bűnökkel bántjuk Istent, vagy akár hűtlenné is válhatunk hozzá.
Saját esendőségemet, bűnösségemet tapasztalva nagy vigasztalásomra voltak a zsolozsmából Évközi idő 18. hét csütörtökének, olvasmányos imaórájábaa) Balduin canterburyi püspök szavai. A halál és a szeretet erejéről elmélkedik. Több olyan mondata is van, amelyben ezek a refrének: „erős a halál... erős a szeretet”. Két bekezdést idézek ezekből a gondolatokból. Az egyik: „Erős a szeretet, mint a halál (vö. Én 8, 6), mert Krisztus szeretete a halál halála. Ezért mondja: Ó halál, én leszek a halálod; alvilág, én leszek a te halálos marásod (Oz 13, 14). Az a szeretet is, amellyel mi szeretjük Krisztust, olyan erős, mint a halál, mivel ez a szeretet is bizonyos értelemben halál, kioltja tudniillik a régi életet, eltörli a bűnöket, és eltemeti az örök halált hozó cselekedeteket.”
A másik gondolat, amely választ adhat erre az első nehézségre: „Ez a mi Krisztus iránti szeretetünk már viszontszeretet, bár hasonló Krisztus irántunk való szeretetéhez, de kisebb annál. Ő ugyanis előbb szeretett minket (1 Jn 4, 10), és irántunk tanúsított szeretetével példát adott nekünk, hogy hasonlók legyünk hozzá, levetve a földi ember képét és felöltve a mennyei emberét: ahogy ő szeretett minket, mi is úgy szeressük őt. Hiszen ebben példát adott nekünk, hogy kövessük őt (vö. 1 Pét 2, 21).”
Mi magunk gyengék, állhatatlanok vagyunk, újra meg újra elesünk – vétve éppen a fogadalmunk ellen is. De nem szabad csak a magunk gyengeségére, hűtlenségére, állhatatlanságára tekintenünk, a mi önmagában nagyon gyenge szeretetünkre, hanem Jézus irántunk való hűségét, szeretetét kell szemünk előtt tartanunk, amely akkor sem szűnik meg irántunk, ha mi hűtlenné váltunk, gyengének bizonyultunk, Őt akár súlyosan is megbántottuk irántunk való szeretetében. Kell a mi részünkről egy elszánás, hogy komolyan szeretnénk élni ezeket a fogadalmakat, de ennek az igazi szilárd alapja Isten irántunk való megingathatatlan hűsége és szeretete. Nem szabad a magunk gyengesége, és hűtlensége miatt kedvünket, bátorságunkat veszítenünk, kétségbe esnünk, hanem az Ő erejében, hűségében kell bíznunk, arra kell építenünk fogadalmainkat. A magunkba vetett túlzó önbizalomnak le kell rombolódnia. Mi magunktól valóban gyengék, állhatatlanok, esendők vagyunk, de Ő – főleg a szentségein keresztül, esősorban, a szentgyónáson, Oltáriszentségen keresztül – megerősít minket, képessé tesz fogadalmaink megélésére.
A 2. gát, akadály, hogy talán fél az ember a megrpóbáltatásoktól is, amelyek érhetik, ha leteszi a fogadalmakat.
Meg kell erre érni, belülről kell meghallani a hívást. Senkit se biztatunk arra, hogy rögtön letegye ezeket a magánfogadalmakat. Ezeknek a jelentőségéről, ezekre való felészülésként tartottunk egy lelki napot. Ennek anyagai itt találhatók.Egy amúgy is sokat szenvedő embernek, egy amúgy is komoly terheket cipelő embernek nem kellenek újabb szenvedések, ez értető. Talán jobb ha eljut előbb Istennel egy olyan kapcsolatra, amelyben enyhülést, gyógyulást talál szenvedéseire. Csakhogy kereszthordozás nélkül nincs Krisztus követés. Mindenkinek cipelnie kell élete terheit, de különbség van aközött, hogy az ember a saját terheit cipeli, vagy a Jézustól neki adott keresztet. És az se mindegy, hogy a Jézustól kapott keresztet egyedül viszi-e az ember, vagy másokkal együtt.
Eugénia anyának mondja a Mennyei Atya a következőket. „Kétféle módon közeledek felétek: a kereszt és az oltáriszentség által. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra is a kereszt az az út, amelyen felemelkedhettek Szent Fiamhoz és Tőle, egészen hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre.” Ha nem teszi le az ember ezeket a fogadalmakat, akkor is lesznek keresztek, megpróbáltatások az életében. Ha leteszem a fogadalmakat, az Istennek való odaszentelődéssel ráhagyatkozom, akkor nem a keresztem lesz nagyobb, hanem a kegyelmek, amiket ezáltal kapok. A kegyelmeket a kereszthordozáshoz Isten a bizalom és a ráhagyatkozás mértéke szerint adja. Ha gyermeki bizalommal hagyatkozunk rá, akkor a keresztjeink hordozásához is megkapjuk a kegyelmeket. És részesülünk ennek a lelki családnak a kegyelmi kincseiből is. Ezek által éppen hogy jobban tudom hordani már eddig is meglévő keresztemet. Ha a korábbiakhoz képest plusz terhelést kapnék, amellé plusz kegyelmeket is kapok.
A fogadalom letétele jelentheti azt is, hogy taposómalmaink, szenvedéseink értelmet nyernek, egyesülnek Jézus és Mária szenvedéseivel. Ahogyan Ők is vigasztalást, erősítést nyertek egymás szenvedéseiből, hogy azokat nemcsak egyedül élték meg, hanem együttesen, úgy minket is megerősítenek, hogy Velük együtt és ezen engesztelő család tagjaival együtt szenvedhetünk. És elküldhetik hozzánk is a gecemáci kerti angyalt, aki megerősítette Jézust is a szenvedésében, vagy küldhetnek más minket is megerősítő angyalokat.
Ha közösségben imádkozunk, engesztelünk, böjtölünk, annak nagyobb a kegyelmi ereje olyan formában is, hogy megtart minket Isten a másikon keresztül is.A közösségben végzett imák, böjtök értéke nagyobb, mint a magányos imáké. Egymáson keresztül jobban megtart az Úr. Ehhez nem kell fizikailag együtt lennünk, elég, ha lélekben csatlakozunk, és naponta úgy engesztelünk, hogy másokkal együtt, egy nagy család tagjaként.
A 3. vélt probléma, hogy az ember már elköteleződött különféle közösségek, lelkiségek felé. Minek most még egy újabb?Például különböző harmadrendek, szeretetláng, rózsafüzér társulatok, szent vér tisztelet, angyalmű, a Két Szent Szív tisztelete, vagy különféle lelkiségek (rengeteg van ezekből, fokoláre, karizmatikus csoportok stb.), vagy már eleve szerzetes az ember, mert már fogadalmat tett egy szerzetesrendben. Nem túl megterhelő egy újabb társasághoz elköteleződni?
A legfontosabb mondanivalónk, hogy a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja nem egy új lelkiség, hanem a már meglévő, az engesztelést fontosnak tartó lelkiségek szeretetegységben való egyesítése. A más lelkiségekhez, imacsoportokhoz való tartozás nem kizáró ok.
Ez az engesztelő család olyan, mint egy háló, amely összefogja a különféle engesztelő közösségeket, vagy az egyedül, magányosan engesztelőket.Egy másik hasonlat a virágos rét hasonlata. Képzeljünk el egy szép virágos rétet, amelyen mindenféle gyönyörű virág nyílik. Ezekből különféle csokrokat lehet gyűjteni. De akárhány csokor, mindegyikben ugyanannak a rétnek a virágai vannak. A Szentháromság Gyermeke Engesztelő Családja a különféle virágcsokrokat egy nagy szeretet-virágcsokorrá gyűjti össze, és így nyújtja oda a Szentháromságnak. Ennek a családnak a feje a Mennyei Atya.
Mindenki maradhat ott ahol volt, de nem elszigetelődve, kizárva, kritizálva másokat, elhatárolódva tólők, hanem szeretetegységben egymással. Még a meglévő szerzetesfogadalmak sem kizáró ok. A Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja két lelkivezetője is eleve szerzetes, szerzetesi fogadalmakkal.
Nekem mint piaristának a 4. fogadalmam az ifjúság nevelésével való különleges törődés. Ehhez én hozzá veszem még az engesztelést. Tehát ha már szerzetes valaki, annak számára csak fogadalomújításról van szó, illetve a már letett fogadalmaihoz az engesztelés fogadalmának a hozzácstolásáról. Tehát nem kell külön szerzetesi fogadalmakat tennie senkinek, aki már letett ilyeneket egy szerzetesrendben. A lényeg az, hogy nincs rivalizálás, minden Isten engesztelésére, dicsőítésére szolgál.
A Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja a különféle engesztelést fontosnak tartó, azt élő közösségeket kívánja összefogni. Ehhez némileg hasonlít a piarista család, amelybe beletartoznak mindazok a szerzetesrendek, amelyek valami módon a piarista rend alapítójának a gondolatvilágát tekintik a magukénak. Kalazanci Szent József a Piarista Rend alapítója. De a piarista családhoz sok más szerzetesrend is hozzá tartozik. Mindazok, akik valami módon Kalazanci Szent József gondolataitól indíttatva jöttek létre. Ezekkel a Piarista Szerzetesrend egy családot alkot. Imáinkban megemlékezünk ezeknek a szerzetesrendeknek az ünnepeiről, imádkozunk értük, imádkozunk egymásért. Ennek analógiájára a Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja szeretné egy családba, szeretetegységbe, imaegységbe összevonni mindazokat a csoportosulásokat, amelyek az engesztelést fontosnak tartják.
Nem kell plusz imákat sem vállalni. Nem az imák összehalmozásáról van szó, újabb és újabb imák vállalásáról, hogy az embernek már alvásra se maradjon ideje. E család közös imáját 5 perc alatt el lehet imádkozni. Indíthatjuk ezzel a napunkat, vagy elimádkozhatjuk a vállalt imaóránk elején.
Szánalmas bűnbánati műsor keretében 120 francia érsek, püspök és vezető katolikus laikus november 6-án letérdelt egy síró gyermek szobra előtt a lourdes-i kegyhelyen.
Néhány püspök laikus ruhába öltözött, mert az "áldozatok" arra kérték őket, hogy ne viseljenek vallási ruhát a bemutatóra (miért?).
Mint tudhatták, fellépésük nem elégítette ki az állítólagos áldozatok szervezeteit/ügyvédjeit, mert végül is minden a pénzről szól.
Ezért november 8-án a püspökök beleegyeztek, hogy az egyház ingatlanvagyonának egy részével (ami nem az övék) visszaélnek az "áldozatok" kártalanítására. "Egy hatalmas programról" beszéltek.
A francia bántalmazási csalás mértéke világossá válik abból, hogy a püspökök szerint tízszer több "bántalmazási eset" van, mint "bántalmazási áldozatok száma", és tízszer több bántalmazás történt Franciaországban, mint bármely más országban, noha a francia bíróságokon a klerikusok elleni bántalmazási ügyek rendkívül ritkák.
A valóság az, hogy 2010-ben a 20.000 papból és szerzetesből mintegy harminc töltötte büntetését francia börtönökben, nem kizárólag szexuális bűncselekmények miatt. Ez az összes felszentelt férfi 0,2%-a.
https://gloria.tv/post/XTRV99ctvn4849sUW67t87AFj
Az olasz Pompei pápai szentélye közzétett egy videót, ahol meggyújtott lámpásokkal táncolnak a szüzek.
A Pompeji Szent Rózsafüzér Leányai domonkos apácák adtak elő a kegyhelyen október 26-án, a kegyhelyet helyreállító Bartolo Longo (+1926) boldoggá avatásának 41. évfordulója alkalmából tartott nemzetközi rózsafüzér ima végén.
A tánc a vőlegényt váró szüzekre emlékeztetett (Mt 25,1-13). A MessaInLatino.it (november 9.) "groteszknek" nevezte a táncot, és hozzátette: "De ... a maszkok, azok ott voltak".
https://gloria.tv/post/8dZE1MrHAuQGCJQXkfYy1YwQE
A zöld skapuláris apostolsága
https://greenscapular.org
(Forrás: https://
ÜZENET A MEGVÁLTÓNKTÓL, JÉZUS KARÁCSONYTÓL
„KARÁCSONYON ÚJRA ELJÖVEK MEGÁLDNI A KENYÉRED ÉS VIZED”
2021. NOVEMBER 7. VASÁRNAP 20:06
Anna Marie: Uram, hallom, hogy hívsz. Uram, te Atya, Fiú vagy Szentlélek?
Jézus: Kedves kicsikém, én vagyok, a te Urad Istened és Megváltód.
Anna Marie: Köszönöm Jézus, hogy eljöttél. Uram, megkérdezhetem? Leborulsz és imádod Istent, a te Örökkévaló Szentatyádat, aki az Alfa és az Omegája, minden élet, minden látható és láthatatlan Teremtője?
Jézus: Igen, kedvesem, én, a te isteni Megváltód, a Názáreti Jézus, most és mindig leborulok és imádni fogom Szent Örökkévaló Irgalmas Atyámat, aki az Alfa és Omegája, minden élet Teremtője, minden látható és láthatatlan.
Anna Marie: Kérlek, beszélj Isteni Uram, Istenem és Megváltóm, mert bűnös szolgád most hallgat.
Jézus: Kedvesem, azért jöttem ma este, hogy sok olyan kérdésről beszéljek, amelyek a te országoddal kapcsolatosak, és minden gyermekemet érinteni fogják. A születésszabályozási intézkedés aljas kizsákmányolása, amelyet gonosz Vezetőitek most az egész világon elterjednek, nem marad Atyám büntetlenül. Ezért beszéltem Atyám haragjáról.
Anna Marie: Drága Uram, a gyermekei utálják az abortuszt, utálják, hogy a kormányunk vezetői is ezt teszik. Mindannyiunknak, beleértve a jámbor gyermekeiteket is, meg kell fizetniük tetteikért?
Jézus: Igen, így lesz. Csak jó és hűséges szolgáim, akik készülnek és készek beköltözni a Menedékekbe, vagy akiknek már van menedékük, menekülhetnek meg Atyám haragjától. A „Személyes védelmemen” kívül senki sem menekülhet el attól, ami közeleg.
Anna Marie: Uram, arra kértél, hogy készítsem el és postázzam ki az Otthonvédelmi készleteidet mindenkinek, aki az ÖN védelmét akarja a gonosztól és a mészárlástól vagy a földjük elpusztításától. Ez jelenti az Ön „személyi védelmét”?
Jézus: Igen, ahogy korábban mondtam, mindenkinek, aki négy áldott zöld skapulárát helyezett el otthonában, a négy sarkában; Meg fogom védeni az otthonukat, és mindenkinek, aki négy áldott kannával ellátott, áldott Otthonvédő készletet helyezett el udvara vagy földje négy sarkában, megvédem és megvédem a földjét.
Anna Marie: Köszönöm Jézusom. Köszönjük, hogy engedelmes, szerető apostolaidnak védve maradhatnak vigyázó és irgalmas Szíved alatt.
Jézus: Kedvesem.
Anna Marie: Igen édes Jézusom.
Jézus: Legyetek békében. Jönnek a napok, amikor sokan éheznek az élelem után, és akik nem találnak tiszta ivóvizet. Ezek a nagy bűnök napjai lesznek, mint a gyilkosság. Tudom, hogy sok gyereknek nincs lőfegyvere vagy nincs saját lőfegyvere, mégis meg kell fontolniuk, milyen eszközökkel védik magukat és családtagjaikat.
Jézus: A kétségbeesett emberek könyörtelen gyilkosokként fognak viselkedni, ha szükséges, ha éhesek vagy szomjasak. Arra kérek minden szeretett apostolomat, hogy alkossanak védelmi stratégiát maguk és családtagjaik számára. Az angyalaim jelen lesznek a menhelyen, de nem minden gyermekem lesz menhelyen. Ezért kérjük, gondolja át, hogyan készítse elő és védje meg ételét, vizet, családtagjait, amikor gonosz mészárlás borítja be földjét. Ez más országokban is így lesz. Tehát mindenkinek meg kell fontolnia és tervet kell készítenie a védelmére.
Jézus: Szeretteim, a fenyítés alatt senki sem tudja konkrétan, mire számítson, mit kell elviselnie minden embernek. Még egyszer kérem, hogy bízzon bennem! Imádkozz, imádkozz és imádkozz többet. Forduljatok a Szentlélekhez, aki az én és az Ő kegyelmei által sugalmaz titeket, hogy felkészüljetek Atyám haragjára. Édesanyám is vezetni fog téged, hogy segítsen előkészíteni mindent, amire szükséged lesz.
Jézus: Most arra kérlek benneteket, szeretett apostolaim, hogy tegyetek egy darab kenyeret egy műanyag cipzáras zacskóba, és ha akarjátok, megduplázhatjátok a zacskót. Helyezzen egy bontatlan üveg vizet az Otthoni Oltárra a kenyérszelet mellé. Karácsonykor ismét eljövök megáldani kenyeredet és vizedet, hogy a nagy nyomorúság idején se ennivalód, se vízed ne fogyjon el, ahogy Illés szolgám utasította az özvegyet.Engedd, hogy kenyered és vized otthoni oltárodon maradjon, és aki több kenyeret és vizet akar tenni Otthoni Oltárára, hogy átadhassa egy másik családnak, legszentebb kegyelemmel megáldom őket mások iránti szeretetük miatt. . Ne távolítsd el a kenyeredet vagy a vizet az Otthoni Oltárodról, ez lesz a forrása annak, ahol kegyelmeim kiáradnak otthonaidba és családtagjaid fölé. Ha megpenészedik a kenyered, akkor imádkozz, és kérdezd meg, mi a rossz az otthonodban, és mi az, amit el kell távolítani. Megmondom, mely tárgyak rosszak. Távolítsa el ezeket a tárgyakat otthonából, és tegyen egy másik kenyeret egy cipzáras zacskóba, és nézze meg, hogy megpenészedik-e. Ha még egyszer penészesedik, forduljon Anna Marie-hoz, és értesítse e-mailben.
Anna Marie: Igen, Jézusom, mindent megteszek, hogy mindenkinek segítsek. Uram, akarod, hogy a Házi Oltáromra is tegyek extrákat, hátha mások megkívánják, hogy küldjem el?
Jézus: Igen, kérlek. Készíts még 20-at idén, kedvesem, és eljövök, hogy megáldjam őket.
Anna Marie: Köszönöm Jézusom, Jézusom. Szeretlek drága Jézusom.
Jézus: Kedvesem, ez minden. Szeretlek téged és a világ minden apostolaomat. Isteni Megváltód, Názáreti Jézus.
ÜZENET VÉGE
A brit állami televízió A BBC október 30-án sugározta az "Isten és robotok" című dokumentumfilmet, amely különböző vallású embereket - köztük az egyháziakat - mutat be, akik robotokkal érintkeznek, akik velük együtt imádkoznak, prédikálnak vagy tanácsokat adnak.
SanTO, egy kőarcú robot, amely egy szent szobrához hasonlít, a lengyel Varsóban található II. János Pál templomban lépett fel.
A BBC bemutatta a helyi híveket, akik "meglepően nyitottak" voltak a "katolikus robot" ötletére, de még mindig "jobban szerettek volna egy emberi papot".
https://gloria.tv/post/fziX38Q2TBjP4DJmBVqPz9iSn