(A Szentlélek üzenetének folytatása IV.)
1998. június 22.
Jöjj, leányom ! … Én vagyok benned a hatalom belsõ Forrása, akinek hozzád szóló édes dallamai minden nemzetben visszhangzanak. Nem írtam-e tele neked, galambom, ezernyi oldalt szeretettel, tanáccsal és tudással, hogy képes légy kifejteni az igazságot ennek az elszegényedett nemzedéknek? Nem adtam-e neked, menyasszonyom, igaz szavakat, hogy válaszolj a téged kérdezõnek? Az én világosságomban fürödve, belõlem lélegzel. Bennem élsz és soha nem szûnsz meg létezni. Mert az én fenségességem átjárja a Földet és a mennyet és mindazt, ami benne van.
Az én kegyelemmel teljes szájamból gazdagság és tisztesség árad, és gazdaggá teszem vele azokat, akik szeretnek engem. Gazdaggá tesszük õket, hogy megismerjenek minket mint Háromságost és a lényeg egységében mégis Egyet. Mennyei valóságokra tanítjuk õket gyengéden, és felemeljük lelküket, hogy csak a mennyei igazságokkal foglalkozzanak.
Én teremtettem legbensõbb lényedet és alkottalak meg anyád méhében. És míg a gyönyörûségtõl mámorosan nap mint nap figyeltem, miként formálódnak csontjaid a rejtekben fejlõdve, már akkor megünnepeltem eljegyzésünket. Mondom neked, ha azt látnám, hogy lelked arra vágyakozik és szomjazik, hogy megismerjen engem, aki születésedtõl kezdve várva vártam, hogy birtokba vegyelek és eljegyezzelek, elsõ hívásodra hozzád repülnék és megjelölnélek menyegzõs ünnepünk égi jeleként tüzes keresztségi csókommal a homlokodon. Majd megkoronáználak, kedvesem, a legillatosabb virágokból font koszorúval, melyeknek szirmai erényeket jelképeznek. Én vagyok a kapu, melyen át az erényes ember belép. És miként szavam megígérte, újból életre keltem szeretetedet az Evangélium iránt, hogy az elsõ apostolokhoz hasonló lelkesedéssel hirdesd a béke Evangéliumát. És bárhova mész, az én illatomat hagyod magad mögött egymás után megillatosítva a nemzeteket, mert mindig veled leszek. Megadom a kiváltságot, hogy ne csak az irántunk való szeretetben növekedj, hanem a testvéreid iránti szeretetben is, és ezt a zsoltárt énekeld nekünk:
“Nézzétek, milyen kedves és jó,
ha egyetértésben élnek a testvérek!”
(Zs l33,l.)
Én leszek személyes Segítõd, a Társad, a családod, fivéred és nõvéred. Én leszek hordozód. 1 Én leszek a te amened az Amenhez és az Egy Istenhez szóló éneked, aki most himnuszt ír neked … 2
Felfedem elõtted, menyasszonyom, amit test és vér nem tud felfedni: felfedem elõtted szíved legbensõ sarkát és Isten mélységes gondolatait. Jóságosan megmutatom kegyelmemet növekedvén benned, míg téged kisebbé teszlek. Felkel benned a hajnal, az éjszaka meg elenyészik. Én vagyok lelked Világossága, és mint a parúzia 3, szépségesen felragyogok benned. Angyalaimmal és szentjeimmel együtt felavatom az isteni szeretetnek veled való egységét. Megünnepeljük eljegyzésünket … Bennem szabadságnak fogsz örvendeni. Lelked nélkülem rab marad, és az ördög kelepcéjébe esik, aki bebörtönöz téged.
Ezért ne tekints senki másra, szerelmem, csak háromszorosan Szent Istenedre! A Földön senki másban ne leld gyönyörûségedet, csak bennem, aki forrásaiból élettel táplál téged. Senki másért ne epedj a Földön, csak a királyok Királyáért, az Elsõért és Utolsóért és az õ házáért!
És te, Vassiliki, akinek kezére szálltam, és aki szeretete jeléül oly gyengéden és kedvesen szorított engem arcához mondván: “Megtaláltam õt, akit szívem szeret!” a kezedbe fogtál és arcodhoz szorítottál, nem akartál elengedni, de én is illatos ágyamra találtam, édes illatú kötelékre. 4
Így szóltam: “Megadom neked szeretetem adományát.” Akkor tiszta mirhacseppként csurogtak szavaim a füledbe és megnyitották, hogy halld kívánságomat.
“Én vagyok a te életed. Mostantól kezdve hagyd, hogy én vezesselek a kegyelem által! Ajkad legyen olyan, mint a liliom, melybõl tiszta mirha csordul. Ne add fel a küzdelmet, én veled leszek. Viseld Krisztus keresztjét, az legyen szerelmed, és én veled leszek. Higgy Istenben és dicsõítsd az Atya Nevét! Buzdítsd nemzedékedet, hogy ismerje meg az Atyát! Mondd meg nekik, hogy Õ szelíd Atya és vigasztaló Isten! Terjeszd az Õ tanítását, és én veled leszek. Mondd meg e nemzedéknek, hogy Amen neve a legtisztább, legfinomabb illattal tölti be a világmindenséget! Légy olyan, mint a gazella, gyorsan szökellj át a szakadékokon, keresztezd a völgyeket Szavunkkal, és én veled leszek. Légy olyan, mint a liliom szándékaid tisztasága által! Önts tiszta mirhát az Egyházra, melyet Krisztus váltott meg saját Vérével! Hadd mondjuk majd egy napon: mily jó az illatod, jobb minden fûszernél!
És én veled leszek, és továbbra is rád lehelek, én kertem, hogy mindenütt terjeszd édes illatod. Gyökerezz belém, és az én hatalmam erejével erõsödj hitedben, hogy felfoghasd a szélességet és a hosszúságot, a magasságot és a mélységet, míg megismered a Fiú szeretetét, ami felette van minden ismeretnek és benne van Isten teljessége.” Ezt mondtam neked …
És most, menyasszonyom, Krisztussal eljegyezve és Õvele felruházva, kimondhatatlan világosságommal felékesítve, mint belém ültetett isteni drágakõ, végy bátorságot!
Én, a te hûséges Társad, veled vagyok.
A Magasságbelinek és mindenek Atyjának, mindenek Võlegényének törékeny menyasszonya! Tartsd gondolataidat a mindenek Uralkodóján és az Õ ragyogásán! Szájadat az Övére helyezve táplálkozz közvetlenül az Õ szájából, hogy megkapd Szava nagyságát. Szavának folyása édesebb a nektárnál. Maradj Võlegényed keblén, és fényes csillagként fogsz ragyogni a világban, mert az élet Szavát fogod felkínálni a világnak.
A te futásodnak még nincs vége, kedvesem, de én veled vagyok. Bár tüzes nyilakkal fognak célba venni téged, mert tõlem kaptad Isten Szavát, légy bátor, mert én vagyok a te vérted. Továbbra is terjeszd édes illatodat minden nemzetben, de ne feledd, hogy én, az Úristen vagyok a te Szerelmesed, és hogy te, akit erre a célra teremtettem, az én menyasszonyom vagy, és most királyi házamhoz tartozol.
Én vagyok a Fiú kinyilatkoztatása 5, és a Fiú az Atya kinyilatkoztatása. Tökéletes bölcsességünkben e nemzedékre és az eljövendõkre olyan kegyelmeket árasztunk, mint még sohasem a történelem folyamán. Az õ megmentésükre prófétákat támasztottam, hogy segítsenek megérteni és felfogni a mi isteni akaratunkat. Teljesen nekik adtalak, hogy ez ének által 6 figyelmeztesd õket és segítsd azt megértetni, bennünket megismertetni és rálépni a megmenekülés útjára, amelyen a kegyelmek sokasága van elrejtve. Most minden angyal és szent egy hangon énekli:
“Hálát adunk Neked,
ó Szent és imádandó Háromság,
Örök Bölcsesség,
hogy kimondhatatlan nagylelkûségedben megadtad
az egész világnak a remény és a szeretet énekét,
amely úgy van megírva,
hogy sokakat vezessen az örök üdvösségre.
Különleges kegyelemmel
olyan utat jelöltél számunkra,
amely a Te illatod édességével van meghintve
és zafírokkal kirakva,
hogy minden ember azt kövesse
és boldog pihenést találjon az örökkévalóságban.
És Te, isteni nagylelkûségedben
ezt a menedéket találtad
e nemzedék meggyógyítására.
Ó mindenség Tavasza,
szeretetre méltó Háromság,
együttesen imádandó Võlegény!
Újból meglátogattad a Földet,
hogy bizalmasan szólj gyermekeidhez,
a kegyelmek árját öntsd rájuk
és világosan megismertesd magad velük.
Te, a fényességes Isten,
még a világ teremtése elõtt
elõre eltervezted ezt az ünnepet, a napot,
amikor meghívod kedvesed,
a teremtés minden gyermekét,
hogy segítségére légy
és eljegyezd Istenségeddel.
Azokon az ünnepnapokon
olyan bensõséges egységben leszel velük,
mintha királyi drágakõ gyanánt
lennének beléd ültetve,
és a szívük belsejében
fogsz hozzájuk szólni.
Szíved gyengédségében elõre láttad,
hogy ez az isteni egység csupa édesség lesz,
mert náluk fogsz idõzni,
éppúgy jelen leszel életünkben még itt a Földön,
amint angyalaidra kiárasztod ragyogásodat.
Szóljon dicséret és hála
az imádandó Háromságnak,
mert megöntözte virágágyásait,
mert világosságát adta közel és távol.
Hálát adunk Neked, Istenünk
amikor elbeszéljük csodáidat.
Leszálltál királyi trónodról és
letetted királyi koronád.
Eljöttél az emberi törékenység mélyére,
hogy isteni szereteted bõségével
ékesítsd teremtésedet.
Majd iránta való szereteted mámorában
odaadtad Szentlelkedet,
hogy menyegzõs szobádba,
nászágyadra vigye
és saját elhatározása szerint
egyesítse Veled õt.
Ó Szentséges Háromság,
szentek és angyalok Kincse!
Ha majd isteni szeretettel
felemeled teremtésedet, az így kiált Hozzád:
“Kyrie eleisson, Kyrie eleisson! …”
Te viszont ezt súgod fülébe:
“Mivel megölelted a természefölöttiséget,
lelkileg életre keltél ölelésemben.”
Te, az Életadó
és a felbecsülhetetlen adományok kiosztója,
gyengédségedben összehívtad a szegényt és a gazdagot
királyi asztalod köré
és királyi vendégségben részesítetted õket.
Dicsõség a Magasságbelinek,
a kimondhatatlan gyönyörûségek Forrásának,
a Kútnak, mely termékennyé teszi a kerteket!
Az élõ víz,
a hûséges szeretet folyama árad Szívedbõl.
Emberiség Szerelmese, teremtésed Võlegénye,
imádunk Téged és dicsérjük
háromszorosan Szent Nevedet!
Amen.
Igen, Vassula, az egész menny örvendez, amiért jóságos alászállásunkban megkönyörültünk e nemzedéken. Krisztus mondta: “Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja õt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni”. 7. Így lesz …
Ó boldog ivadék! 8Ha bennem lennél elvetve, a Paradicsom lenne aratásod. Ha bennem fejlõdnél, bimbót hoznál, és tavaszi virágaid, mivel magában a Tavaszban virágoznának ki, megillatosítanák a Földet. A Föld pedig fûszeres illatodtól új életre kelve kimondaná elsõ szavát: “Atyám!” - és megmenekülne.
Megnyerted Magadnak lázadó szívemet. Hûséges ragaszkodásodban és szeretetedben megfogtad tisztátalan kezemet, magadhoz és magadba vontál és új életet leheltél lelkembe. Keresztségi csókkal vetettél véget lázadásomnak. Ó lelkem egyetlen gyönyörûsége! Eleinte nem akartad megmutatni végtelen szeretetedet, amikor meglátogattál, mert szívem még túl kicsi volt befogadására. Õrizkedtél attól, hogy teljesen felfedd elõttem szereteted forróságát, nehogy elmeneküljek emberi gyengeségemben. De késõbb túláradó szeretetedben egybekeltél velem…
Egybekeltél velem esendõségem és bûnöm ellenére. Teljesen egyesítettél háromságos Szentségeddel. Mind a mai napig zavarba hoz engem ez az adomány, amit saját elhatározásodból adtál egy ilyen méltatlan féregnek, mint én.
Ó lelkem napfénye, aki gyengéden tejjel és mézzel tápláltál, most itt vagy, újból meglátogatod a Földet. De a Föld újból bizalmatlan Hozzád és nem üdvözöl Téged.
Kedvesem eljött a kertjébe,
fûszeres ágyásaihoz,
hogy legeltesse nyáját
és liliomot5 szedjen.
Kedvesem eljött, hogy hívja a nyáját,
és liliomot szedjen a mezõn,
mert a SZERETETEN kívül nincs másra gondja.
Eljött, hogy gyönyörûségére
leszedje liliomait.
Az isteni Bölcsesség meglátogatta a Földet
emlékeztetve övéit, hogy nincs más teológia,
mint Téged szemlélni
háromságos és mégis egy dicsõségedben.
Engedd meg ezért, kedves Võlegényem,
hogy a Te rózsád legyek, ám tövisek nélkül,
Te pedig az én élõ Vizem!
Az élõ Vízben nem fonnyad el száram,
hanem életre kel és örökké él,
mert az Örök Istenbe merül.
Illatom áradatával kedveztem neked 9, és megengedtem, hogy szemléld Arcomat, mely rád ragyogott. 10 Nem, az én Szent Arcom sohasem tûnik el emlékezetedbõl.
Fenségben, ragyogásban és az én Nevemben magasodom a Föld és a menny fölé, és ezen kívül semmi sem oly magasztos, ami fölemelné hozzám a lélekben szegényeket. Én õbennük mozgok, õk meg énbennem.
Túláradó szeretetemben, amikor arra készítettelek fel, hogy hirdesd a szeretetet, bõséggel kínáltam neked ingyen adományokat, mert vonzanak, akik félnek engem . 11 és akik szeretetemre hagyatkoznak.
Nem, én nem azért jövök, hogy büntetéssel sújtsalak, hanem hogy egybekeljek veled. Eljöttem mint Võlegény, aki bõséges ajándékkal halmozza el jegyesét. Felékesítettelek isteni adományaimmal. Engem nem hat meg a szavak ékessége, csak a bûnbánó lélek. Nem arra tanít az Írás, hogy szeresd az erényt?
Ha a szív egyszerûségében keresel és nem teszel próbára, akkor jóindulatomban lejövök a mennybõl villámként a testedbe és a lámpásod leszek. Tanultad, hogy tested lámpása a szemed, és így is van, mert a beteg szem nem lát mást, mint sötétséget. Az egészséges szem világosan lát. Én vagyok e lámpás, és aki magában hordoz, az igaz erényt keresi, nem a bûnt. Én vagyok tested igazi lámpása, mely egész testedet megtölti országunk kincseivel és ragyogásával. E kincsek és e ragyogás nem más, mint az erények. Ahol világosság van, ott erény is van. Ahol sötétség van, ott bûn van.
Ne ess tévedésbe és ne ragaszkodj e haldokló világhoz! Légy inkább hûséges hozzám, és szeretetben fogsz velem élni. Szeresd az erényt!
Kezdetben, Vassula, azt kértem, hogy élj szentül és légy szent. Azt is tanácsoltam neked, hogy mélyen gyökerezz belém, hogy ne inogj meg a szélben, és semmilyen vihar ne törje le ágaidat. Akkor elég gyümölcsöd lesz ahhoz, hogy sok nemzedéket táplálj.
Mondottam, ha hûséges maradsz hozzánk, különleges kegyelmeket adok, és így is tettem. Mint királyi ékkövet magamba ültettelek. Megszólítottalak. Felfrissítettelek és tápláltalak, hogy növekedj az erényekben. Erényeket adtam neked, szeretetet, türelmet, bölcsességet, tudást, erõsséget és állhatatosságot. Krisztus felkínálta neked az õ türelmét és a remény kegyelmét. Hogy megerõsödjön reményed, és egy napon jutalmat nyerjen a szentség, megtanítottalak arra, hogy szent türelemmel viseld el a rád mért próbatételeket. Emberi törékenységedben igyekeztél nekünk tetszeni.
Így lehajoltunk és szeretettel fordultunk hozzád. A bölcsességet az egyszerû gyermekek kapják. Háromságos Szentségünkben rátaláltunk benned a szív egyszerûségére és arra oktattunk, hogy meg kell szerezned a bölcsességet, mi pedig segítünk neked. Megígértük segítségünket, hogy követni tudj minket és a mi élõ oltárunk légy, amelyre tudásunkat helyezzük, hogy megérts és megismerj minket. Igyekeztél tetszésünkre lenni, és mi vigasztalásra leltünk benned.
Én vagyok a Lélek, aki tanít és a mérsékletességet adja. Még jobban csillapítsd szikráidat, lélek! A mi közelségünk gazdagság a lelked számára. Igen, a mi királyi bölcsességünkhöz való közelséged nemcsak küldetésedben tesz állhatatossá téged, hanem abban is, hogy legyõzhetetlen szentségre juss. Mondottam, kedvesem, hogy szeresd az erényt. Fához hasonlítottalak, melynek sok ága, gazdag levélzete van, mert belém gyökereztél, a szeretet Forrásába. Ez a Forrás öntözött téged, hogy sok és sokféle gyümölcsöt teremj, az erények gyümölcseit. Azt mondom, hogy sokféle erényt, mert aki a szeretetbe gyökerezik, ami az elsõ az erények között, az életet ad más erényeknek is. Nem mondja-e az Írás:
“A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gõgösködik,
nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
nem örül a gonoszságnak,
de együtt örül az igazsággal,
mindent eltûr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.”
(l Kor l3, 4-7.)
Megadtam neked az erõsség erényét, hogy megelõzze benned a többi erényt, mert elõkészítettem lelkedet a ti idõtök küzdelmére, amikor rosszra fordítják a jót.
Kezdetben Krisztus és az Atya tanított általam téged, hogy elküldjünk, kedvesem, a bûn gonosz mélységeibe, ahol a vétket és a bûnt koronaként viselik azok, akik újból keresztre feszítik Krisztust. Értelmedbe öntött látomásokban megmutattuk neked, hogy el fogunk küldeni a viperák fészkébe, de a belénk vetett bizalommal és az erõsség erényével el fogod viselni és ki fogsz tartani. Ezzel az erénnyel viselted el az igazságtalanságokat és a feléd lõtt mérgezett nyilakat.
A mi Nevünkért nagy megpróbáltatásokat viseltél el, és nem tudtak megtörni azok, akik ellened voltak. Bár külsõd törékenynek látszik, bensõdben erõssé tettelek annak bizonyságára, hogy valóban veled vagyok, és hogy erényed valóban az Igazságban gyökerezik.
Ahogy mondottam, ha belém vagy gyökerezve, aki az isteni szeretet Forrása vagyok, elnyered a szeretet erényét, ami újabb erényeket hív életre. Sok erényt kap az, aki a kegyelem által támadt életre azért, hogy szeressen engem. És én osztok ki mindent, amit ti kaptok.
Kezdetben megmondtuk neked, hogy nem lesz pihenésed, és idõnként elviselhetetlenül szomorú leszel, látva egyes lelkek süketségét és konokságát. Értünk elviselt szenvedéseddel azonban bebizonyítottad türelmedet, ami a Forrásból, a szeretetbõl ered.
Mindent elmozdítottam, ami utamban állt, hogy tágasabbá tegyem lakóhelyemet 12. Világosságom behatolt a sötétségbe, és az árnyékok olyanná lettek, mint a dél. Erõt adtam csontjaidba, és felvirágoztattalak jelenlétemmel.
Légy erõs és mutatkozz méltó jegyesemnek, te, aki egybekeltél az Igazsággal! Légy állhatatos és erõs az erõsség Lelkével, hogy továbbra is lelkesen és bátran tégy tanúságot az Igazság mellett! Ezzel az erénnyel, melyet kegyelmem által adok a vértanúknak, legyõzheted becsmérlõidet és azokat, akik nem szûnnek meg az én angyalom halálát kívánni. 13 Háromságos jelenlétünkben továbbra is úgy fogsz ragyogni, mint a Nap, és elküldünk téged minden nemzethez. Te a hosszú utazások fáradalmainak elviselésével igyekszel tetszésünkre lenni, hogy életre keltsd és megvédd az Egyházat.
Mindazok, akik hûségesen védik az Egyházat és tanúságot tesznek mellette, számunkra olyanok, mint az élõ fáklyák, mert szavuk világosságot visz a világ sötétségébe. Megadom nekik a harcosok szívét, hogy megvívják a hit és az igazságosság jó harcát és csatlakozzanak a ti idõtök lelki küzdelmében Mihály és Ráfáel arkangyalaimhoz, akik rendkívül erõsek, az igazságosság hatalmas harcosai és világosságomon keresztül megfigyelik az emberi magatartás minden megnyilvánulását.
Õszinte ragaszkodásoddal és nagylelkûségeddel igyekeztél tetszésünkre lenni, ezért mi a kezünk árnyékába rejtünk és védelmünkbe veszünk.
ÉN VAGYOK minden ember közvetítõje.
ÉN VAGYOK a ti jólétetek biztosítója.
ÉN VAGYOK a keresztények egységének magasztos Forrása.
ÉN VAGYOK az Atya és a Fiú felsõfokú egysége.
ÉN VAGYOK a lélekben szegények kenete.
ÉN VAGYOK bennetek a szüntelen imádság.
ÉN VAGYOK a ti Võlegényetek és örökös Társatok.
Szeretett jegyesem, te most az én szájamból tanultad a kegyelem által kimondhatatlan módon azt, ami ránk vonatkozik. Arra tanítottalak, hogy Isten tudása rajtam keresztül háromságos tudást jelent az eretnekségek és hasonló tanok visszautasítására.
Ó, Vassula! Akinek megengedted, hogy lényed belsejében gyökeret eresszen, az maga az Igazság. A lelkeket gyönyörûséges Paradicsommá változtatja, ahol sokféle fa található, melyek sokféle erényt jelképeznek. Ez a menny, ahol mi élünk.
Mint võlegény a menyasszonyának, most én is elénekeltem neked a szeretet énekét. Elénekeltem az isteni szeretet énekét, nehogy elfeledjétek, hogy ti a mi országunk örökösei vagytok. A Himnusz énekelte el ezt neked 14, hogy még itt a Földön megízleljétek irántatok való örökös jóságomat. A Võlegény üdvözöl titeket: “Jöjjetek bûnbánó lélekkel és teljetek el velem! Jöjjetek mindnyájan, kik szomjasak vagytok! Enyém az élet vize és ingyen adom.”
Én, az emberiség Szerelmese, az Úristen, kérlek téged, Szentháromság leánya, hogy tedd az Atya és a Fiú hozzád szóló elõzõ két énekét az én énekem mellé és nevezd mûvünket: a Võlegény énekének!
Isteni énekünkben sok példabeszéd van, melyek a mi háromságos és mégis egy jóságunktól valók, valamint szerelmetes tanítások vannak, hogy sok fa virágozzék és növekedjék általuk. De ami a terméketlen fákat illeti, eljövök az angyalok seregével, és télen gyökerestül kitépem õket. Így kétszeres haláluk lesz.
Írjátok mindannyian szívetekbe ezt az alapvetõ igazságot: “Isten ismeri övéit, és megengedi, hogy közelébe jöjjenek.” Mindez arra való, hogy eljussanak a velünk való isteni és bensõséges tökéletes egységre. Arra hivatottak, hogy átváltozzanak mibennünk és egyek legyenek velünk. A régi énjük már nem lesz többé, mert kimondhatatlan módon, ahogy szentjeimmel is mindenkor tettem, istenivé 15 teszem õket a mi egységünkben. Istenivé teszem mindazokat, akik egyek lesznek velem, és nem saját módjukon fognak beszélni, hanem ahogy én beszélek. Már nem a saját szemükkel fognak látni, hanem ahogy én látok mindent. Cselekedeteik az én cselekedeteim lesznek.
Lelki eljegyzésed napján aranygyûrût kaptál a legfinomabb aranyból annak jelképeként, hogy te is hordozni fogod a keresztet. 16 Ezért most újból felszólítalak, hogy viseld el türelemmel megpróbáltatásaidat! Szenteld nekünk idõdet! És most jöjj, szeretett leányom, jöjj és pihenj meg bennünk!
Egyszerû és tiszta szívvel igyekezzünk megérteni a halhatatlan Istent! Igyekezzünk megérteni túláradó szeretetét abban az isteni egységben és meghittségben, amit Felsége kegyes volt nekünk felkínálni, és ezért teljesen hagyatkozzunk Rá!
Emberiség Szerelmese, nagy leereszkedésedben himnuszt énekeltél nekünk, hogy felvidíts minket . Miként a võlegény, aki lakodalmat készít menyasszonyának, Te is királyi lakodalmat készítettél nekünk, hogy mindannyian együtt ünnepeljük házad jótékonyságát. Inni adtál a gyönyörûség folyójából. Igen, mert a Tiéd az élet forrása, Uram, a Te világosságodnál meglátjuk a világosságot.
Mint a szarvasgím a folyó vizére,
úgy vágyik a lelkem utánad, Istenem!
Lelkem szomjazza az Istent,
az élet Istenét,
a remény Istenét,
a vigasztalás Istenét
. Mikor láthatom meg újból Isten Arcát?
Halott voltam bölcsesség híján.
Ki vagyok én, Kedvesem, hogy így törõdsz velem?
Jó volt-e, Királyom, hogy rám vetetted tekinteted
és királyi ruhával, Szavaddal ékesítetted lelkemet,
vállalva a kockázatot,
hogy kedvemért lealacsonyítod mûvedet?
Szívem mondta:
“keresd az õ szent Arcát!”
És Te végtelen jóságodban
miként király a királynõnek
elismeréssel adóztál a legméltatlanabb léleknek,
megmutatkozván szépségedben,
megmutatva szent Arcodat nekem.
Lelkem védõbástyája, õrizz engem!
Hadd lelje örömét lelkem a Te édességedben!
Erõt adtál a gyenge kéznek,
megszólítottál és gyönyörûséges módon oktattál
felragyogtatva világosságodat
a sötétség és a mély árnyék felett.
Felséged szomorúsággal a szemedben
leszállott ide a sötétségbe,
hogy megszabadítsa a sötét világ rabszolgáját
és a síromhoz jöjjön.
Igen, romlott voltam, amint a világra jöttem.
Újszülöttként felhõ függött felettem.
Azt hittem, hogy élek,
pedig nem léteztem,
míg el nem jöttél,
hogy életet lehelj belém.
Ahogy felnyitottam a szemem
és megpillantottam jelenlétedet,
szívem kinyílott, mint a virág,
és kertté változott mindaz,
ami bennem korhadt, száraz fa volt.
Boldog mosolyra derült arcom,
amint Megváltómat láttam magam mellett.
Ajkam örömkiáltást hallatott,
és beszívtam az élet leheletét.
Nagyok a mûveid, Emmanuel,
felmérhetetlenek.
A csodáid, Emmanuel,
meghaladják képzeletünket.
És most szabad utat adok örömömnek,
így kiált gyönyörûséggel telt lelkem:
Többé nem nevezem “võlegényemnek” a sírt,
amelyben feküdtem,
sem barátomnak, fivéremnek és nõvéremnek,
az ott lévõ férget.
Ma az Életet nevezem
“Võlegényemnek,
Barátomnak, Fivéremnek és Nõvéremnek”.
Benned mirhát gyûjtök,
Belõled mézzel táplálkozom,
bor és tej az italom, mit Te adsz nekem.
És így térden állva imádkozom és
Hozzád könyörgök, gyûjtsd egybe virágaidat!
Hadd tudják meg, Szent Istenem,
hogy a Te társaságod
fényessége a léleknek
és végtelen gazdagság.
A Te társaságod lelkemnek mirhája,
és tiszta öröme.
Olyan vagyok, mint a gyermek,
boldog és bizakodó.
A Te erõs karod itt lesz és megvéd,
ha valaki tüzet lehelne gyermekedre.
A gonoszság nem arathat diadalt a szeretet felett,
és Te ott vagy, ahol a szeretet …
Sohasem leszek elhagyatott …
Azt gondolod talán, kedvesem, hogy nem hatódott meg a Szívem? Ne hallgass a lármára, amit körülötted keltenek! Te Megváltód Szívébe vagy zárva. Benne van felüdülésed. Maradj bennem, nõvérem, én tulajdonom! Nyisd ki a kezed!… 17 Virágcsokrot és rám hagyatkozásodat ajánlottad fel nekem, amikor felismerted méltatlanságodat. Felismerted, hogy én, aki az Út, az Igazság és az Élet vagyok, eljöttem sírodhoz és életre keltettelek. És mindazt a kegyelmet és adományt, amit adtam neked, egy érdemtelen léleknek adtam. Ismerj el mindent, ami jó, és végül tisztességben fogsz állni trónom elõtt. Rostáld ki a jót a rossz közül! Az Ecclesia új életre kel, kedvesem. Megáldalak. Veled vagyok.
1 A különbözõ adományok továbbítója és kiosztója.
2 A Hûségesnek és Igaznak mondott Amen: Isten egyik neve.
3 Krisztus második eljövetele
4 Az l989. I. 29-i látomás, melyben a Szentlélek galamb alakjában repdesett az emberek fölött, akik feléje nyújtották kezüket, míg végül az én kezemre, az ujjamra szállt le, és én az arcomhoz szorítottam õt.
5 azt is hallottam, hogy képmása
6 az “Igaz élet Istenben” üzenet által
7 Jn 14,23
8 Mi vagyunk Isten ivadéka.
9 szent jelenlétével
10 Újból visszaemlékeztem isteni Arcára. Csak a Szentlélek erejével marad meg bennem emléke.
11 vö. Zs 147,11
12 a lelkemet
13 Tudtam, hogy a Szentlélek rám gondol.
14 Isten szavai olyanok mint a himnusz, úgy kell õt hallgatni, mint a himnuszt.
15 az isteni élet részeseivé
16 Jézus jegygyûrût adott nekem, ami az l987. március 23-i fejezetben olvasható.
17 Jézus lehajtotta szépséges fejét, kegyesen megcsókolta jobb kezem tenyerét és gyengéd szeretete jeléül az arcához vonta. Majd leengedve kezemet megjelölte tenyeremet a kereszt jelével.