III. Istentől jön minden jó
11. A szív kívánságait meg kell vizsgálni és mérsékelni
1. Fiam, sokat kell még tanulnod, amit eddig nem jól tanultál meg.
2. Mi ez, Uram?
3. Hogy kívánságodat teljesen az én akaratomhoz szabd; ne magadat keresd, hanem az én akaratomat szeresd és buzgón kövesd.
4. Kívánságaid gyakran lángra kapnak és erősen sürgetnek, de gondold meg, vajon az én dicsőségem vagy magad haszna indít-e.
5. Ha én vagyok az oka, akármit rendelek is, belenyugszol; ha pedig valamiben titkon magadat keresed, íme ez az, ami téged feltartóztat és terhel.
6. Azért vigyázz, hogy eltökélt szándékodhoz túlságosan ne ragaszkodjál, míg velem nem tanácskozol; hogy aztán meg ne bánd és kedved ellen ne legyen, ami előbb tetszett és amiért annyira buzgólkodtál, mint valami jobb ügyért.
7. Mert nem minden kívánságot kell követni, mely jónak látszik. Nem is kell minden ellenkező érzelemtől első tekintetre kitérni.
8. Hasznos néha a különben jó vágyakat és kívánságokat zabolára fogni, hogy a kapkodás el ne szórakoztasson, hogy rendetlenségeddel másokat meg ne botránkoztass vagy magad is hirtelen meg ne zavarodjál és el ne essél.
9. Néha meg szükséges erőszakkal élni és vitézül harcra kelni az érzéki kívánsággal és rá sem hederíteni, mit akar vagy mit nem akar a test; hanem minden kitelhető módon arra kell törekedni, hogy a test akarata ellen is a léleknek szolgáljon.
10. És addig kell sanyargatni és szolgálatra kényszeríteni, míg mindenre kész, kevéssel megelégszik, gyönyörködik az egyszerűben és semmi kedve szegő dolgon nem zúgolódik.
12. Oktatás a béketűrésre és az érzékiség elleni harcra
1. Uram Istenem, úgy veszem észre, nagy szükségem van a béketűrésre; mert e világon sok mindenféle baja van az embernek.
2. Mert akárhogy rendezek el mindent, hogy békességem legyen, mégsem lehet életem küzdelem és fájdalom nélkül.
3. Úgy van, fiam, nem is akarom, hogy te olyan békességet keress, amely kísértésektől ment és semmiféle ellenkezést ne érezzen.
4. Hanem győződjél meg róla, hogy akkor is békét találsz, ha különféle bajokkal vesződöl és sok kellemetlenséget kell kiállanod.
5. Ha azt mondod, hogy nem bírsz sokat tűrni, miképpen viseled el majd a tisztítótűz lángját?
6. Két baj közül mindig a kisebbet kell választani.
7. Hogy tehát a jövendő örök kínokat elkerülhesd, igyekezzél a jelenvaló szenvedéseket békével tűrni.
8. Vagy azt hiszed, hogy a világ fiai semmit vagy csak keveset szenvednek?
9. Olyant sehol sem találsz, még ha a legkényesebbeket keresed is föl.
10. De van azoknak, mondod, gyöngyéletük és a maguk akaratán járnak; azért nem is veszik nagyba bajaikat.
11. Ám legyen, hogy minden kedvük szerint folyik, de mit gondolsz, meddig tart ez így?
12. Íme, akik itt e világon mindennel bővelkednek, elenyésznek, mint a füst, és örömeiknek még emlékezete sem marad.
13. De még mikor élnek sem nyugosznak meg bennük keserűség, unalom és félelem nélkül.
14. Mert ugyanazon dologért, amiben gyönyörködnek, gyakran fájdalmasan bűnhődnek.
15. Ez igazságos is, hogy mivel rendetlenül keresik és hajhásszák a gyönyörűséget, szégyen, és keserűség nélkül ne élvezzék.
16. Ó, mily rövidek, mily hamisak, mily rendetlenek, mily rútak e világ gyönyörei!
17. Azonban mámoruk és vakságuk miatt ezt be nem látják, hanem mint az oktalan állatok, e világ kis gyönyörűségeiért lelküket kárhozatba taszítják.
18. Azért, ,,fiam ne járj kívánságaid után és térj el magad akaratától''. (Sir 18,30) ,,Gyönyörködjél az Úrban és ő beteljesíti szíved kívánságait.'' (Zsolt 36,4)
19. Ha az igazi örömöket érezni és tőlem bőségesebb vigasztalásban kívánsz részesülni: íme, minden világi dolog megvetéséből és minden alantas gyönyör eltávolításából háramlik rád áldás és bőséges vigasztalás.
20. És minél jobban elvonod magad a teremtmények vigasztalásától, annál édesebb és hathatósabb örömet találsz bennem.
21. De eleinte erre nem jutsz némi szomorúság és fáradságos küzdelem nélkül.
22. Akadályt vet a megrögzött szokás, de szeget-szeggel, jobb szokással kell amazt legyőzni.
23. Zúgolódik a test, de megzabolázza a lelki buzgóság.
24. Ingerel és kísértget az őskígyó, de az imádság elkergeti; e mellett még a hasznos foglalkozás is elállja útját, hogy hozzád be ne férkőzzék.
13. Alázatos engedelmesség Krisztus Jézus példája szerint
1. Fiam, aki az engedelmesség alól ki akarja magát vonni, a kegyelemből vonja ki magát; és aki önhasznát keresi, elveszti a közöst.
2. Aki örömest és önként alá nem veti magát elöljárójának, jele, hogy saját teste sem engedelmeskedik neki tökéletesen, hanem gyakran ellenkezik és zúgolódik.
3. Tanulj meg tehát elöljáródnak gyorsan szót fogadni, ha testedet iga alá akarod hajtani.
4. Mert hamarább győzöd le a külső ellenséget, ha a belső ember nincs feldúlva.
5. Nincs a léleknek gonoszabb és ártalmasabb ellensége, mint magad, ha szépen meg nem egyezel a lélekkel.
6. Mert föltétlenül szükséges, hogy magadat igazán megvesd, ha diadalmaskodni akarsz a testen és véren.
7. De mivel magadat még mindig igen rendületlenül szereted, azért rettegsz teljesen más akaratára bízni magadat.
8. De mi van abban, ha te por és semmi, Istenért embernek veted alá magadat, mikor én, a mindenható és fölséges Isten, ki semmiből teremtettem mindent, teéretted alázatosan embereknek vetettem alá magamat?
9. Én mindenek közt a legalázatosabb és legkisebb lettem, hogy alázatosságommal győzzem le kevélységedet.
10. Tanulj szót fogadni, por és hamu, tanulj megalázkodni, föld és agyag, és mindenki előtt meghajolni.
11. Tanuld meg saját akaratodat megtörni és magadat mindenképpen más akarata alá rendelni.
12. Gyulladj szent haragra magad ellen és ne tűrj magadban felfuvalkodást, hanem olyan engedelmesnek és csekélynek mutasd magad, hogy mindenki rajtad járhasson és mint az utca sarát tapodhasson.
13. Mi jogon panaszkodol, hitvány ember?
14. Mit szólsz azok ellen, nyomorult bűnös, kik szidnak, mikor Istent annyiszor megbántottad és a poklot számtalanszor megérdemelted?
15. De könyörült rajtad az én szemem, mert drága volt a lelked előttem, hogy megismerd szeretetemet és mindig hálás légy jótéteményeimért, hogy igaz engedelmességre és alázatosságra szánd magadat és békével tűrd, ha megvetnek.
14. Isten titkos ítéletének megfontolása, hogy a jóban föl ne fuvalkodjunk
1. Mennydörög fejem fölött ítéleted, Uram, félelemmel és rettegéssel rázod meg minden csontomat és nagy rémület fogja el lelkemet.
2. Megdöbbenve állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták színed előtt.
3. Ha az angyalokban vétket találtál és nem bocsátottál meg nekik, mi lesz belőlem?
4. Csillagok zuhannak le az égből, és én por, hogy merek bizakodni?
5. Akiknek cselekedetei dicséreteseknek látszottak, a mélységbe süllyedtek; és akik az angyalok kenyerével táplálkoztak, láttam, hogy a sertések eledelében gyönyörködnek.
6. Nincs tehát szentség, Uram, ha te elvonod kezedet.
7. Nem használ a bölcsesség, ha te nem vezérled.
8. Nem segít az erősség, ha te nem gyámolítod.
9. Nem biztos a tisztaság, ha te nem őrzöd.
10. Nincs haszna őrködésünknek, ha hozzá nem járul a te szent virrasztásod.
11. Mert ha elhagysz, elmerülünk és elveszünk; ha meglátogatsz, talpra állunk és élünk.
12. Állhatatlanok vagyunk, de te megszilárdítasz; ellangyosodunk, de te lángra gyullasztasz.
13. Ó, mily alázatosan és megvetőleg kell önmagamról vélekednem! Mily semmire se kell becsülnöm, ha valami jó mutatkozik bennem!
14. Ó, mily mélyen kell megalázódnom megfoghatatlan ítéleteid előtt, mikor azt találom, hogy semmi egyéb nem vagyok, mint semmi és semmi!
15. Ó, mérhetetlen hatalom! Ó, áthajózhatatlan tenger, ahol nem találok egyebet magamból, mint éppen csak semmit!
16. Hol van tehát helye a dicsekvésnek? Hol az erénybe vetett bizalom?
17. Elmerült minden hiú dicsekedés fölöttem tartott ítéleted örvényében.
18. Mi a te színed előtt minden test?
19. ,,Vajon dicsekedhetik-e az agyag az alkotójával szemben?'' (Iz 49,9)
20. Hogy fuvalkodhatik föl kevély szavakban, akinek szíve igazán Istennek hódol?
21. Akin az igazság uralkodik, e világ nem teheti kevéllyé soha; még ha minden ajak dicséri is, nem indul meg rajta, aki minden reményét Istenbe helyezte.
22. Mert bizony maguk is, akik szólnak, mind nem egyebek a semminél, elenyésznek szavuk zengésével együtt. ,,Az Úr igazsága pedig örökké megmarad.'' (Zsoltárok 116,2)
15. Mint viselkedjék az ember kívánságaiban?
1. Fiam, így szólj minden ügyedben: Uram, ha ez neked úgy tetszik, legyen úgy!
2. Uram, ha dicsőségedre szolgál, legyen meg a te szent nevedben.
3. Uram, ha látod, hogy ez javamra szolgál, és azt találod, hogy hasznomra van, engedd, hogy dicsőségedre fordítsam.
4. De ha látod, hogy káromra van és lelkem üdvére nem szolgál, vedd el tőlem ezt a kívánságot.
5. Mert nincs minden kívánság a Szentlélektől, noha jónak és helyesnek látszik.
6. Nehéz helyesen megítélni, vajon a jó vagy gonosz lélek buzdít-e ennek vagy annak a kívánására, vagy pedig saját természeted ingerel.
7. Sokan utóbb megcsalatkoztak, kiket eleinte, látszólag, jó lélek vezetett.
8. Azért mindenkor isteni félelemmel és alázatos szívvel kell kívánni és kérni, ha valami kívánatosnak látszik; különösen teljes önmegadással bízd rám az egészet és mondd:
9. Uram, te tudod, mi a legjobb, tedd ezt vagy azt, amint akarod.
10. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz és amikor akarod.
11. Cselekedjél velem, amint tudod és amint neked jobban tetszik és nagyobb dicsőségedre válik.
12. Tégy oda, ahová akarsz, bánj velem szabadon tetszésed szerint mindenben.
13. A te kezedben vagyok; forgass és hány-vess engem keresztül-kasul.
14. Íme, én a te szolgád, kész vagyok mindenre. Mert nem akarok magamnak élni, hanem neked; bárcsak méltóképpen és tökéletesen.
Imádság Isten akaratának teljesítéséért.
15. Add nekem, kegyelmes Jézus, a te malasztodat, hogy velem legyen, velem munkálkodjék és végig velem maradjon.
16. Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked kedvesebb és kellemesebb.
17. A te akaratod legyen az én akaratom, és az én akaratom mindenkor a te akaratodat kövesse és vele tökéletesen megegyezzék.
18. Csak azt akarjam és ne akarjam, amit te; ne is legyek képes mást akarni vagy nem akarni, mint csak amit te akarsz vagy nem akarsz.
19. Add Uram, hogy mindennek meghaljak, ami a világon van s a te kedvedért jó néven vegyem, ha az emberek megvetnek és félreismernek.
20. Add, hogy mindenekfölött téged kívánjalak, benned nyugodjam és szívem benned találja békéjét.
21. Te vagy a szívnek igaz békessége, Te vagy egyedüli nyugalma. Te kívüled minden csak teher és nyugtalanság.
22. ,,Ebben a békességben magában, azaz tebenned, egyetlen, örökkévaló, legfőbb jóban akarok aludni és nyugodni.'' Ámen.
16. Csak Istenben kell igazi vigasztalást keresni
1. Amit vigasztalásomra kívánhatok vagy gondolhatok, nem itt várom, hanem a jövendőben.
2. Ha a világ minden öröme enyém volna és minden gyönyörűségét egymagam élvezhetném is, bizonyos, hogy nem sokáig tarthatna.
3. Azért, lelkem, teljes vigasztalásod és tökéletes örömöd csak Istenben lehet, ki a szegényeket vigasztalja és az alázatosaknak fogja pártját.
4. Várj egy keveset, lelkem; várd be Isten ígéreteit, és a mennyországban bőségesen tied lesz minden jó.
5. Ha nagyon rendetlenül óhajtod a jelenvalókat, elveszted az örökkévaló és mennyei javakat.
6. Használd az ideigvaló javakat, kívánd az örökkévalókat.
7. Semmi ideigvaló jó ki nem elégítheti szívedet; mert nem a végre teremtett Isten, hogy ezekben gyönyörködjél.
8. Ha minden teremtett jó a tied volna is, mégsem lehetnél szerencsés és boldog; hanem Istenben van tökéletes szerencséd és boldogságod, ki mindent teremtett.
9. Nem olyan boldogság, aminőt a világ balga fiai annak tartanak és dicsérnek, hanem aminőt Krisztus jámbor hívei várnak, és a lelki emberek a tiszta szívűek és akiknek társalgása a mennyben van, olykor élvezni szoktak.
10. Hiú és rövid minden emberi vigasztalás.
11. Boldogító és igazi az a vigasztalás, melyet bensőnkben az Igazságtól nyerünk.
12. A jámbor ember mindenütt magával hordozza vigasztaló Jézusát és így szól hozzá: ,,Légy velem, Uram Jézus, minden helyen és minden időben.''
13. Az legyen vigasztalásom, hogy szívesen legyek minden emberi vigasztalás nélkül.
14. És ha vigasztalásodat megvonod is tőlem, legyen nekem a te akaratod és igazságos próbád legnagyobb vigasztalásom.
15. Mert ,,nem haragszol örökké és nem is fenyegetőzöl örökké'' (Zsolt 102,9)
17. Minden gondunkat Istenre kell bíznunk
1. Fiam, ne tarts vissza, hadd cselekedjem veled, amit én akarok; én tudom legjobban, mi hasznos neked.
2. Te úgy gondolkodol, mint ember; te sok dologban úgy ítélsz, ahogy természetes indulatod sugallja.
3. Uram, igazat mondasz. Nagyobb a te gondviselésed fölöttem, mint minden gond, melyet magamra fordíthatok.
4. Ugyancsak vakesetre bízza magát, ki nem reád hagyja minden gondját.
5. Uram, csak az én akaratom igaz és állhatatos maradjon tebenned; tégy velem, amint neked tetszik.
6. Mert jónál egyéb nem lehet, amit velem cselekszel.
7. Ha azt akarod, hogy sötétségben legyek, áldott légy; ha azt akarod, hogy világosságban járjak, azért is áldott légy; ha kegyelmesen megvigasztalsz, áldott légy, ha azt akarod, hogy baj érjen, egyenlően mindenkor áldott légy.
8. Fiam, ilyen lelki állapotban kell lenned, ha velem akarsz járni.
9. Éppúgy készen kell lenned a szenvedésre, mint az örömre.
10. Éppúgy jó kedvvel kell venned a szűkölködést és szegénységet, mint a bővelkedést és gazdagságot.
11. Uram, jó kedvvel szenvedem éretted, amit rám bocsátasz.
12. Válogatás nélkül akarom a te kezedből a jót és rosszat, az édest és keserűt, az örömöt és szomorúságot; s mindenért, ami rajtam történik, hálát adok neked.
13. Oltalmazz engem, Uram, minden bűntől, és nem félek sem haláltól, sem pokoltól.
14. Csak te ne taszíts el örökre és ne törülj ki az élet könyvéből, nem árt nekem semmi, akármilyen baj érjen is engem.
18. Az élet bajait Krisztus példájára jó kedvvel kell tűrni
1. Fiam, én a te üdvösségedért az égből leszállottam, magamra vettem a te nyomorúságaidat nem kénytelenségből, hanem szeretetből; hogy tanulj békén tűrni és e világ bajait bosszankodás nélkül elszenvedd.
2. Mert születésem órájától kereszthalálomig meg nem szűnt bennem a fájdalom és szenvedés.
3. Az ideig valókban nagy hiányt szenvedtem; gyakran sok panaszt hallottam ellenem; pirulást és alázatot szelídséggel tűrtem; jótéteményeimért hálátlanságot, csodáimért káromlást, tanításaimért szemrehányást arattam.
4. Uram, mivel te életedben türelmes voltál és kiváltképpen ezáltal teljesítetted szent Atyád akaratát, igen illő, hogy én nyomorult bűnös a te akaratod szerint béketűréssel szenvedjek mindent és ameddig akarod, üdvösségemért e mulandó élet terhét viseljem.
5. Mert noha terhesnek tapasztaljuk a mostani életet; mégis a te malasztod által már igen érdemszerzővé, példád és szentjeid nyomdokai által a gyöngéknek is tűrhetőbbé és derültebbé vált.
6. Sőt sokkal vigasztalóbb most, mint az ószövetségben, mikor a mennyország kapuja be volt zárva és az útja is homályosabbnak látszott, mikor oly kevesen törődtek a menny keresésével.
7. De még az akkori igazak és választottak sem juthattak szenvedésed és engesztelő szent halálod előtt a mennyországba.
8. Ó, mily nagy hálaadással tartozom neked, hogy nekem és minden hívednek az igaz és jó ösvényt a te örökkévaló országodba irgalmasan megmutattad!
9. Mert a te életed a mi utunk és a szent béketűrés által jutunk tehozzád, ki a mi koronánk vagy.
10. Ha te előttünk nem jársz és nem tanítasz, ki igyekeznék téged követni?
11. Jaj, mennyien maradnának el messze hátra, ha dicső példádat nem látnák!
12. Hiszen még így is hanyagok vagyunk, habár annyi csodádat és tanításodat hallottuk; mi lenne, ha ily nagy világosságunk nem volna a te követésedre?
19. A bántalmak elszenvedése. Ki az igazi béketűrő?
1. Mit beszélsz, fiam? Szűnjél meg panaszkodni, gondold meg inkább, mit szenvedtem én meg az én szenteim.
2. ,,Még nem álltál ellen vérig.'' (Pál Zsidókhoz írt levél 12,4)
3. Kevés amit szenvedsz, azokhoz képest, akik annyit tűrtek, oly kemény kísértésekben voltak, oly nagy gyötrelmeket állottak ki, oly sokféle próbákon és keserűségeken mentek keresztül.
4. Azért juttasd eszedbe mások nehezebb szenvedéseit, hogy könnyebben viseld csekélyebb bajaidat.
5. Ha pedig azokat nem tartod csekélységnek, vigyázz, nem türelmetlenséged-e annak az oka?
6. Azonban akár kicsinyek, akár nagyok, igyekezzél mindent békével elszenvedni.
7. Minél jobban készülsz a szenvedésre, annál okosabban cselekszel, annál több érdemet szerzel magadnak; de könnyebben is tűrsz, ha gondolkodás és gyakorlat által serényen rákészülsz.
8. Ne mondd: Ezt ettől az embertől nem bírom eltűrni, nem is kell efféléket elviselnem, mert nagy kárt okozott, olyanokat fog rám, mikre sohasem gondoltam; de mástól szívesen szenvedek, s amint majd jónak látom, eltűröm.
9. Balgatag az efféle gondolkodás, mert nem veszi tekintetbe az erényt, sem azt, akitől koronáját várja, hanem csak a személyre és a rajta ejtett bántalmakra néz.
10. Nem igaz béketűrő, aki csak annyit akar tűrni, amennyit maga jónak lát és csupán akitől neki tetszik.
11. Az igazi béketűrő nem azt nézi, ki bántja, elöljárója-e vagy magához hasonló, vagy alattvaló, jámbor és szent ember-e vagy gonosz és méltatlan.
12. Hanem válogatás nélkül mindenkitől, bármekkora és akárhányszor esik valami baja, azt mind hálaadással fogadja Isten kezéből és nagy nyereségnek tartja.
13. Mert Isten előtt bármily kicsiség is, ha Istenért szenvedjük, nem marad jutalom nélkül.
14. Készen légy tehát a harcra, ha győzelmet akarsz aratni.
15. Harc nélkül nem juthatsz el a béketűrés koronájára.
16. Ha nem akarsz tűrni, a koronát utasítod vissza.
17. Ha pedig koronát óhajtasz, vitézül harcolj, békével tűrj.
18. Munka nélkül nem juthatsz nyugalomra, harc nélkül nem nyerhetsz győzedelmet.
19. Add, Uram, hogy a te szent kegyelmeddel sikerüljön, ami a természet szerint lehetetlennek látszik.
20. Hisz látod, hogy keveset bírok elviselni, s hogy hamar elcsüggedek, ha egy kis bajom keletkezik.
21. Add, hogy minden szenvedés a te nevedért kedves és kívánatos legyen előttem, mert érted tűrni, szenvedni igen üdvös az én lelkemnek.
20. Saját gyarlóságunk megvallása s ez élet nyomorúságai
1. Megvallom magam ellen gonoszságomat; megvallom te előtted, Uram, az én gyarlóságomat.
2. Gyakran kicsiség, ami engem lever és megszomorít.
3. Felteszem magamban, hogy derekasan tartom magamat, de mihelyt egy kis kísértés ér, nagy aggodalomba esem.
4. Néha igen hiábavaló dolog, amiből nagy kísértés támad.
5. És mikor azt hiszem, biztonságban vagyok; egyszer csak azt veszem észre, hogy gyönge fuvallat is leterített.
6. Lásd azért, Uram, az én csekély voltomat és gyarlóságomat, melyet minden oldalról ismersz.
7. ,,Könyörülj rajtam, ragadj ki a sárból, hogy el ne süllyedjek benne és ne maradjak végképp letiporva.'' (Zsoltárok 68,15)
8. Ez az, ami engem gyakran lever és színed előtt megszégyenít, hogy oly könnyen elesem és szenvedélyeimmel szemben oly gyönge vagyok.
9. S ha nem is ragadnak engem egészen a beleegyezésig; mégis bánt és terhemre esik, hogy minduntalan ostromollak és nagyon restellem, hogy így mindennap pörben kell élnem.
10. Ebből látom gyarlóságomat, hogy az utálatos képzeletek sokkal könnyebben támadnak bennem, mintsem távoznának tőlem.
11. Ó, Izrael hatalmas Istene, hívő lelkek pártfogója, tekintsd szolgád fáradalmát és fájdalmát és állj mellette mindenben, amihez fog.
12. Erősíts engem mennyei erősséggel, hogy az ó ember, a nyomorult test, mely még nem tökéletesen engedelmes a léleknek, erőt ne vehessen rajtam; ez ellen harcolnom kell, amíg élek e nyomorúságos világban.
13. Jaj, micsoda élet ez, ahol szüntelen a háborúság és nyomorúság, ahol minden tele van tőrrel és ellenséggel.
14. Mert alighogy egyik baj vagy kísértés eltávozik, már beállít a másik; sőt ha az első ütközet még javában tart, már más is tör reám, éspedig váratlanul.
15. Ugyan hogy lehet szeretni ezt az életet, amely annyi keserűséggel jár és annyi ínségnek és nyomorúságnak van alávetve.
16. Hogy is nevezhető ez életnek, mikor annyi halált és dögvészt szül.
17. Pedig sokan szeretik és gyönyörűséget keresnek benne.
18. Gyakran szidják ezt a világot, hogy álnok és hiábavaló; de azért nem egykönnyen válnak meg tőle; mert a testi kívánság nagyon uralkodik rajtuk.
19. De más okok vonzanak a világ szeretetére, mások annak megvetésére.
20. A világ szeretetére indít ,,a test kívánsága, a szem vágyódása, az élet kevélysége''; (1János 2,16) de a büntetések és nyomor, melyek utánuk igazságosan következnek, gyűlöletet és undorodást keltenek a világ iránt.
21. Azonban, fájdalom, a bűnös gyönyörűség erőt vesz a világhoz ragaszkodó szívén, szegény azt képzeli, hogy tövisek közt lenni kész gyönyörűség; mivel az Isten édességét és az erény belső, kedves voltát sem nem látta, sem nem ízlelte.
22. De akik a világot tökéletesen megvetik és szent fegyelem alatt Istennek szolgálnak, tudják, mi az isteni édesség, amely azoknak van megígérve, kik igazán megutálják a világot; tisztábban is látják, mily veszedelmesen téved és mily sokféleképpen csalódik a világ.
21. Minden jó és ajándék fölött Istenben kell megnyugodni
1. Mindenekfölött, mindenben és mindenkor az Úrban nyugodjál meg, ó lelkem; mert ő a szentek örök nyugodalma.
2. Engedd, ó édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtmény fölött tebenned leljem nyugtomat.
3. Minden jólét és szépség fölött, minden dicsőség és tisztelet fölött, minden hatalom és méltóság fölött, minden tudomány és finom ízlés fölött.
4. Minden gazdagság és művészet fölött, minden öröm és vígság fölött, minden hírnév és dicséret fölött, minden édesség és vigasztalás fölött.
5. Minden remény és ígéret fölött, minden érdem és kívánság fölött.
6. Minden adomány és ajándék fölött, amelyet adhatsz és szívembe önthetsz; minden vigadás és örvendezés fölött, melyet lelkem befogadhat és érezhet.
7. Végre az angyalok és arkangyalok és minden mennyei sereg fölött, minden látható és láthatatlan fölött, szóval mindenfölött, ami nem te vagy, én Istenem, mert te, Uram Istenem, mindenfölött a legeslegjobb vagy.
8. Egyedül te vagy fölséges, te egyedül hatalmas, te egyedül teljesen elégséges és végtelen gazdag, te egyedül gyönyörűséges és kedves.
9. Te egyedül a legszentebb és szeretetre legméltóbb, te egyedül nemes és dicsőséges mindenki fölött, akiben minden kigondolható jó tökéletesen együtt van, mindenkor együtt volt és örökké együtt lesz.
10. És azért minden kevés, mind elégtelen, amit magadon kívül adsz, vagy magad felől kijelentesz vagy ígérsz, ha Téged nem látlak és teljességgel nem bírlak.
11. Mert az én szívem igazán meg nem nyughat és nem elégedhet meg teljesen, hacsak tebenned meg nem nyugszik, s fölül nem emelkedik minden adományon és minden teremtményen.
12. Ó, lelkem mennyei jegyese, Jézus Krisztus, legtisztább szeretet, minden teremtmény ura, ki adja nekem a valódi szabadság szárnyait, hogy hozzád fölrepüljek és benned megpihenjek?
13. Ó, mikor lesz az, hogy felhagyva mindennel, egyedül csak neked szolgáljak és lássam, mily édes vagy, én Uram, Istenem?
14. Mikor rejtőzöm el tökéletesen tebenned, hogy téged szeretve magamra ne gondoljak, hanem egyedül reád, minden gondolat és mérték fölött, olyan fokban, amely nem mindenki előtt ismeretes?
15. Most pedig gyakran fohászkodom és fájdalommal viselem boldogtalanságomat.
16. Mert ebben a siralomvölgyben sok bajom esik, amely engem gyakran háborgat, megszomorít, bűnbánatba ejt, gyakran megakaszt, sokfelé vonz, csalogat, hálóba kerít, hogy ne legyen szabad utam hozzád és ne gyönyörködjem végtelen boldogító szeretetedben, amelyet a dicsőült lelkek élveznek.
17. Indulj meg, Uram, az én fohászkodásomon és sokféle nyomorúságomon.
18. Ó Jézus, örök dicsőség fényessége, zarándok lelkem vigasztalása, szó nélkül is hozzád nyílnak ajkaim, hallgatásom is hozzád kiált.
19. Meddig késik s el nem jön hozzám az én Uram?
20. Jöjjön hozzám, szegény szolgájához és vigasztaljon meg engem. Nyújtsa ki kezét és ragadjon ki engem, nyomorultat, minden ínségemből.
21. Jöjj el, jöjj el, Uram, mert nálad nélkül nincs vidám napom vagy órám: mert te vagy az én örömöm és nálad nélkül üres az én asztalom.
22. Nyomorult vagyok, mint tömlöcbe vetett és vasra vert ember, amíg jelenléted világosságával föl nem üdítesz, szabadságomat vissza nem adod és kegyes arcodat felém nem fordítod.
23. Keressenek mások te helyetted akármit, amiben kedvük telik; nekem semmi egyéb nem tetszik, sem ezután nem fog tetszeni, csak te, én Istenem és reményem és örök üdvösségem.
24. Nem hallgatok, nem szűnöm meg könyörögni, míg vissza nem adod kegyelmedet és bensőmben nem szólsz hozzám:
25. Íme, jelen vagyok. Íme, hozzád jöttem, mert hívtál; siralmaid és lelki kívánságaid, alázatos és töredelmes szíved megindítottak és hozzád vezettek.
26. És én azt mondom: Hívtalak, Uram, benned kívánkoztam örvendezni, kész vagyok mindent megvetni teérted.
27. Mert te előbb serkentettél engem, hogy keresselek.
28. Áldott légy azért, Uram, ki ezt a jót cselekedted szolgáddal irgalmasságod sokasága szerint.
29. Mit se mondhat egyebet a te szolgád előtted, mint hogy igen megalázza magát színed előtt és folyton megemlékezik saját gonoszságáról és méltatlanságáról.
30. Mert nincs az ég és föld összes csodái között semmi hozzád fogható.
31. Műveid, Uram, igen jók, ítéleteid igen igazságosak, a te gondviselésed igazgat mindent!
32. Dicséret tehát és dicsőség neked, ó Atyának bölcsessége! Téged dicsérjen és áldjon ajkam, lelkem és velem együtt minden teremtmény.
22. Megemlékezés Isten sokféle jó tetményeiről
1. Nyisd meg, Uram, szívemet törvényed előtt és taníts meg engem parancsaid szerint járni.
2. Add, hogy megértsem akaratodat és nagy tisztelettel és figyelmes meggondolással emlékezzem jó téteményeidrôl általában és külön, hogy neked ezekért méltó hálát adhassak.
3. De tudom és megvallom, hogy a legkisebb jóért sem róhatom le a méltó hála és tisztelet adóját.
4. Érdemetlen vagyok minden jóra, amit velem cselekedtél; és ha szent Fölségedet tekintem, végtelen dicső voltán elalél az én lelkem.
5. Minden, amink van lelkünkben, testünkben, amit kívül vagy belül, természetes és természetfölötti módon bírunk, mind a te ajándékod, mind a te adományod, kegyes jóvoltodat hirdeti, akitől minden jót vettünk.
6. Noha egyik többet, másik kevesebbet nyert, mégis mind a te ajándékod és nélküled a legparányibb jóban sem lehet részünk.
7. Aki többet kapott, nem dicsekedhetik érdemével, mások fölé nem helyezheti magát, sem kevélyen le nem nézheti a csekélyebbet; mert Isten előtt az a nagyobb és jobb, aki magának kevesebbet tulajdonít, a hálaadásban pedig alázatosabb és buzgóbb.
8. És aki mindenkinél gyarlóbbnak és méltatlanabbnak tartja magát, alkalmasabb nagyobb ajándékok elfogadására.
9. Aki pedig kevesebbet kapott, ne búsuljon, ne nehezteljen, se ne irigykedjék a gazdagabbra.
10. Hanem inkább tereád figyeljen és mindenfölött a te jóvoltodat magasztalja, hogy oly bőségesen, ingyen és kegyesen, személyválogatás nélkül osztogatod ajándékaidat.
11. Minden tőled van, Uram, azért méltó, hogy mindenki mindenben téged dicsérjen.
12. Te tudod, kinek milyen ajándék hasznos; s hogy miért jutott ennek kevesebb, amannak több; ezt vizsgálni nem a mi dolgunk, hanem a tied, aki ismered kinek-kinek érdemeit.
13. Azért, Uram Istenem, nagy jótéteménynek tartom azt is, ha valaki nem sokkal bír, amiből külsőképpen és az emberek előtt dicséret és dicsőség háramlik reá.
14. Azért, ha valaki szegénységét vagy alacsony voltát meggondolja, e miatt nemcsak nem neheztel, nem szomorkodik, el nem csügged, hanem inkább vigasztalódik és örvendez.
15. Mert te, Úristen, a szegényeket, alázatosakat és a világtól megvetetteket választottad meghitt barátaiddá és házad lakóivá.
16. Bizonyságok erre apostolaid, kiket az ,,egész földkerekség fejedelmévé tettél''. (Zsoltárok 44,17)
17. Mégis panasz nélkül éltek e földön, oly alázatosan és egyszerűen, minden álnokság és csalárdság nélkül, hogy még örültek, mikor nevedért gyalázatot szenvedtek és amitől a nagy világ irtózik, kívánsággal fogadták.
18. Azért aki téged szeret és jótéteményeidet elismeri, semminek sem örvendez annyira, mint a te akaratodnak és örök végzésed tetszésének.
19. Ezzel pedig annyira be kell érnie és megvigasztalódnia, hogy éppoly örömest akar a legkisebb, mint más a legnagyobb lenni.
20. Éppoly nyugodt és megelégedett az utolsó helyen, mint a legelsőn és szint' oly jó néven veszi, ha ócsárolják és megvetik, ha sem híre, sem neve, mintha másoknál nagyobb tiszteletben és méltóságban állna a világ előtt.
21. Mert szükséges, hogy a te akaratod és a te dicsőséged szeretete mindent fölülmúljon és hogy ez nagyobb örömére és nagyobb vigasztalására szolgáljon, mint minden jótétemény, amelyben részesült vagy részesülni fog.
Azért adom nektek lámpásomat, hogy a lámpatartóra helyezzétek, nem pedig az ágy alá! 
