1992. június 16.

(Ma reggel kísértés ért, és halvány kételyem támadt, hogy valóban Isten szól-e hozzám.)

Hallgasd meg szavamat, Jahve,
figyelj esdeklésemre!
Hangos imádságom jusson eléd,
Királyom és Istenem! ¹

Jahve: Vassula, én, Jahve szeretlek téged. Ne feledd gyermekem, milyen szomorú voltam ², amikor arról beszéltem neked, hogy elhagynak gyermekeim.
Vassula, mondd, honnan szerezted a bibliai bölcsesség nagy kincsét, ha nem magától a Bölcsességtõl, aki rád mosolygott és személyes Tanítód lett?… Vassula, én vagyok a te Abbád, hadd mondjam meg: azelõtt egyetlen célért éltél, önmagadért. Saját hiúságodat szolgáltad. Azt hitted akkor, hogy ragyogásba és dicsõségbe öltöztél. A valóságban azonban teljesen ruhátlan voltál. Senki nem mondta meg neked, hogy ruhátlan vagy, amíg én magam fel nem ragyogtam feletted sötétségedben. Amikor elõször láttad meg magadat az igazság fényében, akkor láttad magadat úgy, amilyen valóban vagy. Ha meg nem könyörülök rajtad, kard várt volna rád. Mégis megsajnáltalak, irgalmamban rád leheltem és életre keltettelek. Majd emlékezetedbe idéztem kapcsolatunkat. Nagy dolgokat tettem veled:

Eljegyeztelek, és enyém lettél. ³

Úgy neveltelek, hogy Szívem szerinti gyermek legyél, aki akaratomat képviseli: hogy visszavigye népemet a szereteten nyugvó igaz hithez és segítsen viselni Fiam keresztjét, az egység keresztjét. Úgy neveltelek, hogy ne önmagadnak, hanem nekem élj. Megtanítottalak arra, gyermekem, hogy mennyivel többet jelent, ha az én házamat szolgálod, mint saját hiúságodat. Tarts ki mellettem életed folyamán, mert ezt a sorsot jelöltem ki számodra e nagy hitehagyás korszakában. Bármilyen munkát ajánlok neked, teljes szívvel tedd meg azért, hogy dicsõíts engem. A világ álomittas, és súlyos kockázatot vállal, mivel nem tudja, mi vár rá. Bûne és hitehagyása halált hoz rá. Senki sem tudja, mikor jön el az én napom. Hirtelen lepi meg õket az az óra. Nagy dolgokat tettem ma megmentésetekre. Mindenhol új szõlõskerteket ültettem. A sivatagból kertet és gyümölcsöst alakítottam. Az elõrelátható gyász miatt szomorkodó Apa vagyok, mivel látom, hogy ez a világ mennyivel inkább kész gyilkolni, mint szeretni. Súlyos gyermekgyilkosságok történnek nap mint nap. Bárhová tekintek, árulást, gyilkosságot, romlottságot, házasságtörést, csalást, rendetlen házasságot, vallást gúnyoló embereket, a lelkek megrontását, hamis esküt, a természet ellen elkövetett bûnöket látok. Hogyan maradhatnék hát csendben? Ezért fogja utolérni az igazságosság a tömeget.
Olyan nyíltan beszélek, mint az apa, aki gondban van, bár megsértették és szomorú. A mennybõl sóhajt fel hangom, hallgassatok meg: Van-e még közöttetek igaz ember?

(Isten hirtelen rám vetette tekintetét, megszakította a diktálást.)

Vassula, menj és lásd el egyéb kötelességedet is! Jól tudom, hogy mennyi idõd és mennyi erõd van. Lelkem kedvese, bennem csillapítsd szomjadat! A tisztaság élõ Forrása vagyok, és szeretlek.
Jöjj, megáldunk téged, jöjj! ⁴