Nagyszombat,1988. április 9.

Szeretlek, te most egy vagy velem. Megáldom minden lépésedet, gyermekem. Én vagyok életed forrása. Én vagyok a Feltámadás.

Uram, bár ez az üzenet sok világi embert térített már meg, és õk boldogok, én mégis szomorú vagyok, mert legalább harminchárom egyházi tekintélyviselõnek küldtük meg az üzenetek másolatát, és csupán ketten válaszoltak. Egyik azt írta; nem érzi kötelességének, hogy véleményt mondjon, a másik azt mondta, hogy túlterhelt és nincs erre ideje. Uram, szomorú vagyok!

Nem baj, Vassulám! Hagyd, hogy szabadon tegyem, ami nekem tetszik. Egyszer majd ismertté teszem mûveimet, amelyeket neked adtam. Te pedig gyermekem ezt a nevet fogod viselni: “A Szeretet áldozata.” Sohasem hagylak el. Az idõk végezetéig minden szót ezerszer le fognak írni. Örök kötelék van közöttünk. Ez a kötelék a köztünk lévõ Szeretet szövetségének köteléke. Ez a kötelék az Én Nevemet viseli, és mindörökké, az egész örökkévalóságon át megmarad. Én, az Úr, minden embert szeretek. Azok kedvéért jövök, akik az igazságot keresik, hogy újra megmutassam nekik, valójában mi is az igazság, és hogy mit jelent, mivel elfelejtették! Én a vagyok az Igazság, és az Igazság Szeretet, végtelen Szeretet, magasztos Szeretet, örök Szeretet. Könyvem a Szeretet könyve. Menyasszonyom, jöjj és szeress, a te szereteted megdicsõít. Értsd meg, miért szálltam le általad gyermekem, nem csupán azért, hogy irántad érzett szeretetem megnyilvánuljon benned, hanem, hogy egész teremtésem iránti szeretetem is megnyilvánuljon benned!¹ Azért jövök, hogy megmutassam, mennyire szeretem õket! Megszakad a Szívem, mert oly sok teremtményem enged a Sátánnak! Mennyire szenvedek, amiért oly sok papom jár a kárhozat útján! Én vagyok az Ige. A Szentek Szentje, az örökkévaló Isten, Emmanuel, és a ti Megváltótok, akit ti sok évvel ezelõtt keresztülszúrtatok, és még most is át- meg átszúrtok. Miért? Mi a különbség a mostani és a régmúlt napok között; amikor testben éltem köztetek, és felszögeztek a keresztre? Ismételten keresztülszúr képmutatásotok, gõgötök, hitehagyásotok és makacs süketségetek. Továbbra is közömbösek maradtok jeleimmel, csodáimmal és isteni mûveimmel kapcsolatban. Ma éppúgy kigúnyoltok, mint tegnap. Ti gúnyoltok ki, ti, akikre a lelkek millióit bíztam. Érzéketlenségetekkel újból keresztre feszítetek, újra felszögeztek a fára. Ó ti mindannyian, akiknek a szíve még terméketlen*, és akiknek a szíve gránittá változott, megengeditek-e valaha, hogy megérintsem, meglágyítsam és kinyissam szíveteket?* Felhagytok-e végre azzal, hogy keresztülszúrjatok?*² Szájam szárazabb a pergamennél a szeretet-szomjúság miatt. Szemem belefáradt annak szemlélésébe, miként öntitek szóáradatotokat oltáromra. Felajánljátok imátokat, de mielõtt hozzám érnének, páraként felszívódnak a levegõben. Elfordítom tõletek tekintetem, mert tudom mi lakik szívetek mélyén. Megfulladok!… Fulladozom attól, hogy ivadékaim tele vannak holt szavakkal. Fulladozom attól, hogy félelem nélkül jöttök hozzám, és olyan nyíltan, olyan magától értetõdõen tapostok rá isteni Szívünkre³ Ezek után miképpen várhatnátok, hogy bárányaim megbízzanak bennetek? Ó, Vassula! Szívem erõsen vérzik, térj be Szívembe és érezd Istened Sebeit!

J-É-Z-U-S!!!

Szívem felsír fájdalmában, hogy ilyen állapotban látlak.

Ó én szeretett Istenem!

Mit tettek Veled? …

Mit tesznek Veled?

Gyermekem, ismertesd meg Szeretetem mûveit, ismertesd meg minden emberrel, még azokkal is, akik téged bolondnak tartanak. Végül majd meglátják dicsõségemet.

Össze vagyok törve: Az Úr tudja, hogy tartottak már bolondnak, csalónak, megszállottnak, Antikrisztusnak és elmebetegnek. Megalázottnak érzem magam. Az emberek még csak el sem rejtik érzéseiket, amikor sértegetnek. Tudom-e így folytatni?
Gyenge vagyok… fáradt a lelkem… egyik tanúmnak sincs igazi tekintélye és hatalma, ugyanazt az utat járják, amelyet én.
Megvetik és visszautasítják õket, nem hisznek nekik és nem vesznek róluk tudomást. Ugyanabból a keserû kehelybõl iszunk mindhárman, amelybõl Jézus ivott.

Vassula, én állok elõtted, a te Istened mutatja meg neked teljes dicsõségét .  Megtaláltam teremtésemben a legkisebbeket. Úgy választottalak ki titeket, hogy mindenki lássa, minden hatalom egyenesen tõlem származik, és egyedül tõlem… nem pedig tõletek! Vassula, én vagyok ennek a kertnek a gazdája. Senki sem nyesi meg a magas fákat, csak én, és senki sem növeli meg az alacsonyakat, csak én. Szavam úgy száll le rátok, teremtés, mint a villámcsapás! Jaj a hûtleneknek! Vassula, õrizz szívedben, fogadd békémet!