2002. február 7.

Én városom! Azért szólítottalak, hogy hirdesd eljövetelemet. Azért szólítottalak, hogy fedd fel végtelen irgalmamat gyermekeim elõtt, akik még fásultságban és saját közömbösségük világában élnek.

Nem hallgatták meg kitartóan bûnbánatra hívó felszólításaimat. A világ most egyre mélyebbre merül a bûn mocsarába és a halál árnyékába. Halott az én ivadékom öntözés hiányában. A pásztorok közül sokan cserben hagytak, és a lelkek millióit vitték magukkal a mélységbe és a pusztulásba.

Ki mondhatja, hogy “nem kaptunk figyelmeztetést, nem láttunk semmilyen égi jelet”? És továbbra is saját maguknak élnek…

E nemzedék halott lett Szavammal szemben, és inkább él a Sátánnak, aki megad neki mindent, ami ellentétes szeretetem törvényével. Szabadnak és függetlennek tartja magát, pedig valójában az ördög rabja.

Most minden ember kész a háborúra. A sötétség azon van, hogy legyõzze a világot. Az emberek szíve, ami bûnös és mindenféle gonosz szellem lakóhelye, csak a sötétség fejedelme iránt érdeklõdik. Mindannyiatoknak adtam idõt és alkalmat arra, hogy megszabaduljatok gonoszságotoktól és elgondolkozzatok jóságomon az irgalmasságnak ebben az idejében.

Királyi rendelkezésem szerint hitetek felélesztésére szüntelenül csodálatos csodákat mutattam az égen, de közületek igen sokan fordultak ellenem és küldötteim ellen, akik Szavam hordozói, különösen az Egyesült Államokban, azt követõen, hogy buzdítást kaptak, lépjenek az erények útjára, ami hozzám és az örök életre vezet. És megvetéssel visszautasítottak engem. Kicsik és nagyok egyaránt eltökélték, hogy megsemmisítik ezt a mûvet.

Ajtótok elõtt áll királyi uralmam, de vajon készen vagytok-e fogadásomra? Nagylelkûen és királyi bõkezûséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket.

Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy saját kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel az igazi bûnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt, semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még elõttetek vannak.

A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. Nemzetetek kormányzása ellentétben áll szeretetem valamennyi törvényével, amelyek nagyon különböznek a ti visszás törvényrendszeretektõl. Törvényeitek lehetõvé teszik a legszörnyûbb bûntetteket: nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetik.

Jogaromat oly sokszor kinyújtottam a nem létezõ lények ¹ felé is. Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol. Saját ármánykodásotokkal fojtjátok meg a természetet. Évekkel ezelõtt figyelmeztettelek benneteket, de kevesen vettétek komolyan.

Ez a tisztulás, mely ostorként ér téged, nemzedék, sokakat hozzám fog hozni, és akik elutasították figyelmeztetéseimet, vissza fognak térni hozzám nagy bajukban.
Amikor majd mindezek bekövetkeznek és életre kel minden lény, aki nem volt élõ, lángra lobbantom a Földet és megszabadítom az ostortól.

Amikor Isten szól, hangja megrendíti a Földet. Uralmam hamarosan bekövetkezik, mert közel van isteni látogatásom. Akiket felszólítottam, hogy nyíltan tegyenek tanúságot e Föld minden lakosa elõtt, többé ² nem lesznek elnyomva, mert olyan lesz a nép, mint a szomjas talaj, vágyakozni fog Szavaim harmatára. És a nép is tanúságot tesz a fenséges Háromságos Isten mellett, akivel azelõtt nem találkozott, és akit lelke szemével sem látott.

Esedezzetek a mennyhez, hogy a tisztulásnak ez a szakasza ne legyen számotokra olyan kemény, mint Szodomáé és Gomorráé volt!
Egyházam meg fog újulni!

Bízzál bennem, Vassula, mert elnyomóid közül sokat leköteleztem. Emeld keresztemet a fejed fölé és dicsõíts engem hatalmam tanúsításával! IC