1991. szeptember 11.

Uram, felnézek az égre, és a mennyei dolgokat keresem. Szent Arcodat keresem, hogy békét érezzek, és örülni tudjak. Szent Arcodat keresem, hogy szemlélõdni tudjak.

És az én szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkûségért és szeretetért. De igen kevesen örvendeznek jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás elõtt.
Városaim¹ sajnálkozás nélkül paráznaságra adták magukat! A gonosz lelkek erõdei lettek! Mind romlott belülrõl, férgek rágják õket! Viperák és skorpiók menedéke lettek. Hogyan tudnám nem rálehelni ezekre a hitehagyottakra tisztító tüzemet?

(Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitõl megrettentem:)

A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek² kõhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bûn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapja meginog! Imádkozz, nehogy télen essen rátok az Atya keze! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végsõ figyelmeztetõ szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idõ! Olvassátok üzeneteinket³ , és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a miénket.
Kétszer is fontoljátok meg, mielõtt elítélitek a Szentlélek mûveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket és nyíltan káromolja Õt. Az igazságosság az alvilágba küldi õket. Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bûneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelõdjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek

a Bírót.