1994. május 18.
Szent Mihály szigete, Simi
Panormiti monostora-Görögország
Uram?
ÉN VAGYOK. Az Ecclesia újból életre kel. Engedd meg, hogy igénybe vegyem kezedet! Szeretetem féltékeny szeretet, amelynek nincs határa, érted? Gyõzelmes akarok lenni benned, ezért ne szegd meg parancsolataimat! Mondottam, leányom, hogy én vagyok gazdagságod, én vagyok életed, én vagyok örömed. én vagyok a te békéd. Maradj velem egy kicsit! én kínáltam fel neked ezt az egyedülálló adományt, hogy hozzám jöjj, ezért Vassulám, ne nyugtalankodj kezemben1, mert csupán vízfodrokat keltesz a béke folyamában, amelybe belemerültél. Leányom, légy hûséges szeretetedben, és újból mondom neked, ne fáradj bele soha az írásba! Jöjj! 
1994. május 20.
Panormiti
Béke legyen veled! Nélkülem úgy fogsz élni, ahogyan a világ él, velem úgy fogsz élni, mint a mennyben. Nélkülem világiasak lesznek lépteid, de velem az én lépteimmé válnak! Maradj bennem! Gyökerezz belém, soha ne hanyagold el adományodat, engem helyezz az elsõ helyre, és ajándékozz meg idõddel! Hiszen a virág sem utasítja vissza gondozójának a vizet. Veled is így van. Ne utasítsd vissza vagy ne hanyagold el Lelkemet, aki az élõ Víz benned, az tart életben. érezd magad áldottnak, mert megáldottalak. Mindkettõtöket megáldalak.2 Kérd Szent Mihályt, arkangyalomat, hogy járjon közbe érted, valamint a világ egységéért és békéért. Jöjj!
1 Szememre veti az Úr, amikor nem megyek Hozzá mindennap, hogy írjak és használjam adományomat.
2 Michael O’Carroll atyát, aki velem volt ebben a magányban.
