1990. március 3.

Jézus?

Én vagyok. Senkit se bánts meg! Vess meg mindent, ami nem tõlem való. Tiszta és szent vagyok. Különben hogyan munkálkodhatna benned Lelkem, úgy ahogy kívánom? ¹ Vassula, semmit sem tudsz nélkülem megtenni. Én magam fogom Nevemet újból megdicsõíteni. A bûnösök visszatérnek hozzám. Szentnek tartják majd Nevemet, és mindent beteljesítek, amit mondtam.

Gyermekem, én fedem fel misztériumaimat, és sokaknak feltárom, hogy mi fog bekövetkezni. Te is egyik kiválasztott lelkem vagy, akinek megmutattam Szent Arcomat és szándékaimat. Csupán üzenetemet kell továbbadnod, senkit sem kell meggyõznöd! Virágom, tégy meg mindent, amit tudsz, a többit én teszem meg.

Ismerem korlátaidat, de ne aggódj, melletted vagyok, hogy bátorítsalak. Sokszorozd meg imádat! Légy gyönyörûségemre, és maradj mellettem! Ne feledd, hogy halott voltál és felemeltelek. Hideg voltál hozzám, és felébresztettem benned lángomat, hogy felemésszelek szeretetemben. Közömbös voltál irántam, de buzgóvá tettelek, és szomjúságot keltettem benned magam iránt. Évekig éltem pusztaságodban, és én, a te Istened nem találtam pihenõhelyre és vigasztalásra annál a teremtménynél, akit annyi szeretettel teremtettem. Nagy szomorúságomra látnom kellett, hogy messze mentél tõlem. Csak azt mondhattam: “Ujjongjon ez a pusztaság és ez a kiszáradt föld!” Azt akartam, hogy velem munkálkodj, de nem akartam megsérteni szabadságodat. Azért, hogy megszabadíthassalak, hagynom kellett, hogy elvigyenek a pusztaságba, és ott magadra maradj.

Csak akkor értetted meg, milyen ruhátlan vagy, és milyen foltos a lelked. És így jöttél lábamhoz repülve nagy félelemmel. Felismerted, mennyire nem voltál elég magadnak.

Akkor megértettem veled, hogyan szenvedtem pusztaságodban, és szeretetre szomjazva a pergamennél is jobban kiszáradt ajkam miattad. Majd megmutattam neked, hogy milyen pusztasággá vált bensõd, alkalmassá arra, hogy viperák fészkeljenek benne, és félelem nélkül lerakják tojásaikat. ² Akkor megengedtem, hogy lehulljon fátylad, és megláthasd szépségemet. Megérintettelek ujjammal és átváltoztattalak. Azt kerestem, hogy milyen módon lehetnél az enyém mindörökre, és hogyan avathatnálak be misztériumaimba. Forrást fakasztottam pusztaságodban, és kiszáradt földedet folyókkal öntöztem. Igen! Én vagyok az, aki kiszáradt földetekre hamarosan tavakat, és a felrepedezett talajba forrásokat hozok. ³

Nem engedem, hogy meghalj! Figyelj, mert megrendítelek benneteket, és hallatni fogom hangomat szent lakóhelyemrõl! Sok nemzettel akarom tudatni szentségemet és irgalmamat, hogy elismerjenek. Szent vagyok, és meg akarom értetni veletek, hogy nektek is szentül kell élnetek!

“Késõn szerettelek meg
ó õsi és mégis mindig új szépség!
Késõn szerettelek meg!
Bennem voltál,
de én kívül maradtam,
és ott kerestelek.
Rútságomban belemerültem
a kellemesbe,
amit Te teremtettél.
Velem voltál,
de én nem voltam Veled.
A teremtett dolgok
tartottak távol Tõled,
amelyek egyáltalán nem lennének,
ha nem Benned lennének.
Hívtál, kiáltottál,
és áttörted süketségemet.
Felvillantál, rám ragyogtál,
és elûzted vakságomat.
Rám lehelted illatodat,
magamba szívtam, és most utánad epedek.
Megéreztelek!
Most még többre éhezem és szomjazom.
Megérintettél,
és a Te békédért égek.” ⁴

Uram, gondolataim az egységre irányulnak. Õszintén gondolják most az egyesülést, Uram?

Hiszen megmondtam, és megmutattam neked gyermekem, hogy egyesek milyen merevek! Békét és egységet kiáltanak, de egyetlen szót sem hisznek abból, amit mondanak. Szívük olyan kemény, mint a szikla, és olyan rendíthetetlen, mint a malomkõ. Lángommal fogom õket meghajlítani, csak várj és meglátod…