1987. december 22.

Vassula, elérkezett az idõ, hogy egyesítsem Egyházamat. Jöjjetek össze újra .kedves, jöjjetek és építsétek újjá ezeket a régi romokat! Építsétek újjá régi alakításomat, azt az- alapítást; amelyet saját kezemmel raktam le. Úgy tiszteljétek Édesanyámat, ahogyan én, aki az Ige vagyok, mindenek felett tisztelem õt. Nem kívánhatom-e tõletek, akik por és hamu vagytok, hogy tiszteljétek és ismerjétek el õt, mint a mennyország Királynõjét? Szomorú vagyok, hogy látom, mennyire nem ismeri fel teremtésem az õ jelentõségét. Akik Luther nevében különültek el, és akik teljesen különváltak, térjenek vissza Péterhez!

Uram! Meg fognak botránkozni ezen!

Vassula, meg fogom hajlítani térdüket, hogy tiszteljék Édesanyámat. Én, az Úr vagyok az, aki beszéli, meg fogom hajlítani õket! És amikor meghajolnak, felragyogtatom rájuk fényemet és felemelem õket. Megerõsítem gyökereiteket; olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás.” Meg fogom újítani alapításomat. Jöjj kedves, légy: mindig olyan engedelmes és lágy, hogy beléd véshessem szavaimat! Jöjj; soha ne feledkezz meg szent jelenlétemrõl!

Igen; Uram: