NE ÍTÉLJ MEG SENKIT!
1990. június 27.
Béke legyen veled! Leányom imádkozz! Dicsõíts, amiért kiemeltelek a halál birodalmából, és megengedtem, hogy belépj békém és szeretetem világába, és benne élj! Türelmesen tanítottalak az õsök 
tudományára. Ezért ne ítélj el senkit, aki még nem tudja megkülönböztetni jobb kezét a baltól! Légy olyan megértõ, mint amilyen én vagyok! Ne ítélj meg senkit, és téged sem fognak megítélni. Ne ítélj el senkit, és téged sem fognak elítélni. Állj ellen a gonosznak, és jósággal gyõzd le! Ne adj helyet a kísértõnek! Ne mondd, hogy én, az Úr elhagytalak. Öt Sebembõl táplálom lelkedet! Imádkozz felismerésért! Nézd leányom, én vagyok a Reménység, én vagyok az Élet, és közeledben vagyok! Én vagyok keresztre feszített Megváltód, és mondom neked: irántad való szeretetem örökké tart ! Áldj és szeress engem!
Késõbb, egy pap látogatómhoz:
Mondd meg szolgámnak, és írd le:
Az én békémet adom neked! Fogadd el mint szeretetem adományát. Vedd Szavamat, és prófétálj a nemzeteknek:
“És újra kiárad ránk a Lélek a magasból.
Akkor a sivatag gyümölcstermõ kert lesz.
Az igazságosság békét terem”1
,olyan békét, amilyent még nem ismert a világ.
“Népem békességben lakik majd otthonában”. 2
Igen, az én Szentséges Szívemben élnek majd, mert “megoltalmazom õket”. De mielõtt még ez a pusztaság termékeny földdé és gondozott szõlõvé válna, eljön leheletem mint kénköves áramlat, ráfúj erre a sötét világra, és mindent lángra gyújt, hogy megtisztítsa, teljesen megújítsa és egyetlen szent néppé egyesítse e korszak embereit. A hitehagyottakat szent néppé teszem, közömbösségüket Istenük iránti buzgósággá alakítom. Szentté teszlek benneteket, mivel én Szent vagyok. Ne feledd, hogy városom a régi romokon épül újjá! (…) Légy áldott!
