1996. augusztus 2.
Szeretlek Uram!
Újból köszönetet mondok Nevednek,
mert Te vagy az én Istenem,
Barátom és Mindenem.
Köszönetet mondok misztériumaidért.
Köszönetet mondok mûveid csodájáért.
Köszönetet mondok megmentõ terveidért!
Ünnepeljük mindannyian
Királyunk tetteit!
Jöjj, Vassulám, az én békémet adom neked… Igen, mert békés életre hívtalak meg.
Azért teremtettem az embert, hogy visszatükrözze dicsõségemet, mivel az én hasonlatosságomra alkottam. Arra teremtettem az embert, hogy a bölcsesség és a tudás szavait mondja. Arra teremtettem, hogy megkapja Szentlelkem adományait. Nem olvastátok?
“Mindez értetek történik. Minél bõvebben árad ugyanis a kegyelem, annál bõvebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsõségére” 1 !
Ó teremtés, felfoghatatlanul szeretlek!
Bár közel álltok a halálhoz, én itt vagyok, hogy nap mint nap megújítsalak benneteket! Gyökerezzetek meg bennem most és csorduljon túl hálaadástok! Vágyakozzatok a mennyei dolgok után! Vágyakozzatok oda, ahol én vagyok és ahová ti tartoztok. Gyökerezzetek meg a szeretetben, a hitben és a reményben! Tartsátok be törvényeimet és azt az igaz tanítást, amelyet nektek adtam! Ti farkasok között éltek, bárányaim, de veletek van Szentlelkem, hogy gondoskodjon rólatok. Ne féljetek, én is veletek vagyok. Álljatok szilárdan és ne féljetek! Az Atya tekintete rajtatok nyugszik… És háromságos Szentségünkben mindvégig gondoskodunk rólatok… Legyetek egyek! 
1 2Kor 4,15
