1987. október 8.

Jézus?

Én vagyok.

Jézus, engesztelni akarok minden megbántásért, amellyel áldott Édesanyánkat illették. Nem tudom elviselni, ha hallom, hogy teremtményeid, különösen a Te szolgáid, megbántják Õt. Inkább adnám fejemet Érte, csakhogy megvédhessem Õt.

Vassula, meg fogom veled értetni, miként szenved a szeretet, amikor e bántásokat hallja. Vassula, add az emberek tudtára, hogy én, az Úr, tisztelem Édesanyámat. Add tudtukra azoknak, akik megbántják Õt, hogy Õ a mennyország királynõje, és hogy én, az Úr, tettem koronát fejére, tizenkét csillagból álló koronát. Õ uralkodik, kedvesem, és ezt megírták Szentírásomban. Tisztelem Édesanyámat, és ahogy én tisztelem, úgy kell nektek is tisztelnetek Õt. Szeretlek benneteket. Édesanyám és én, mindketten megáldunk benneteket.

Uram, a lelkész megtagadta Õt, mint a mi Szent Anyánkat, és tagadta, hogy tisztelnünk kell Õt. És amikor azt mondtam neki, hogy ezt Te mondtad a kereszten, azt válaszolta, hogy Te ezt csak Jánosra értetted, és a Bibliában sehol sem található meg, hogy Õ a mi Anyánk is, és mi pedig az Õ gyermekei vagyunk.

Én mégis újból azt mondom nektek, hogy az én Édesanyám a ti Édesanyátok is, és ti az Õ gyermekei vagytok. Megírták a Szentírásban, és újból elmondom azoknak, akik nem tudják. A Szentírás mondja…

Hol Uram?

A Jelenések könyvében, amikor a Sátán üldözte Édesanyámat és nem sikerült utolérnie, megharagudott rá, és harcba szállt többi gyermekével , azokkal, akik engedelmeskednek Isten törvényeinek, és tanúságot tesznek mellettem.

Köszönöm Úr Jézus, hogy segítettél.

Vassula, megmondtam neked, hogy mindig elõtted vagyok. Maradj kicsi, hogy betölthessem mûveimet. Szeretlek.

Szeretlek Uram, áldott légy!

“Mi ketten?”

Igen Uram.