1993. április 9.

Vassulám, béke legyen veled! Fel akarom virágoztatni ezt a sivatagot, és forrásokká teszem a kiszáradt földeket. Olyan forrásokká, amelyek házamból erednek. Vissza fogom hozni magamhoz ezt a hitetlen nemzedéket, de mielõtt még mindez megtörténik, sokan lesznek elsõkké, akik most utolsók, és utolsókká, akik most elsõk.

Tanuld meg, hogy Teremtõd véghezviszi mûveit, és ezek a mûvek fogják tanúsítani, hogy Õ küldte a világba teremtményét, hogy dicsõítse meg õt. E mûveken keresztül világosság fog felragyogni a ti sötétségetekben, és valójában már kezd is felragyogni. Légy gyönyörûségemre, és kapaszkodj ruhám szegélyébe! Újból emlékeztetlek arra, hogy ne várd és ne keresd a világ elismerését, csak Teremtõd elismerését!
Tanítványom, te csak dolgozz keményen, hogy tiszteletet nyújts annak, aki küldött téged. Az õszinteség tetszik az Atyának és ó … mindaz, ami az Atyáé, az az enyém is, mindaz, ami az enyém, az a tiétek. Jöjj, légy türelmes! Én, Jézus, szeretlek és megáldalak: Keltsd újból életre Egyházamat! Mi ketten?

Igen, Uram.