1994. július 23.
Patmosz
Szentséges Szívem Vassulája, megáldalak. Bánj velem úgy, mint barátoddal! Ne hagyd abba küldetésedet, ami az írást is magába foglalja. Adj nekem idõt az írásra, adj nekem idõt arra, hogy oltáromra1 önthessem áldásaimat! Mirhám és szentelõ olajom, adj nekem idõt arra, hogy illatomba, a tömjén illatába takarjalak! Tisztelettel ejtsd ki Atyám Nevét és dicsérd Õt a gyülekezetekben, hogy megenyhítsd haragját. Hívni foglak2 és figyelned kell hívásomra. Fogadd most békémet, tarts engem lelkedben3 és õrizz szívedben…4
Barátaim? Figyelj rám! Soha ne feledd: a Messiást üldözték, gonosztevõként bántak Vele és tanítványaival is. Gyermekem! Tõlem származol, és mivel a Messiástól származol, te is szenvedni fogsz, ahogyan Õ szenvedett. Nem mintha nem figyelmeztettelek volna elõre. Ez csupán emlékeztetõ.
1 Mi lehetünk Isten oltárai.
2 Az üzenet leírására.
3 Ez a szüntelen imádságot jelenti.
4 Itt Jézus abbahagyta a diktálást, majd rám nézett és megkérdezte: “Barátaim?”, de arra gondolt: “Hányan vagytok még?”
