1989. július 6.

Uram, ezekben az elmúlt napokban bizonyosan elrejtetted elõlem Arcodat, nem érzem világosságodat úgy, mint azelõtt. Miért hagysz el engem Uram?

Én vagyok. Soha ne hagyd abba az imádkozást! Én vagyok a te Megváltód, az Egy Szent. Irántad való szeretetem nagy, és arra tanítalak, ami a te lelkednek jó. Én vagyok, aki nevel téged, ne gondold, hogy elhagylak, ne bánkódj! Hallgass meg, Vassulám, nem küszködsz hiába. Szeretlek és soha nem hagyok fel azzal, hogy Kenyeremmel tápláljalak. Figyelj rám! Nagy könyörületemben gyönyörû szõlõskertet készítek e nemzedék számára: Rügyeket hajtottam, mint a szõlõtõke. ¹ Virágaim a béke és a szeretet gyümölcseit termik. Jöjjetek utánam, akik utánam vágyódtok, lakjatok jól mind gyümölcseimbõl! ² Aki megízlel, még jobban megkíván, s aki iszik belõlem, még jobban szomjazik. ³ Ó, leányom mennyire vágyódom arra, hogy minden lélek éhezzen és szomjazzon engem! Akkor nem heverne romokban az Ecclesia úgy mint most, mert mire jók nekem külsõséges szertartásaik, ha hiányzik a szeretet? Megélhet-e a fa gyökér nélkül? Egyházam gyökere a szeretet, hogyan élhet meg az Egyház, ha hiányzik a szeretet?

Jézus, szeretnélek megvigasztalni.

Pihentesd meg fejemet szereteteddel! Szeress, és engedd meg, hogy megpihenjek benned! Szívbõl örülök, hogy ott foglak látni benneteket tabernákulumomnál.
⁴ A Szeretet szeret téged. Én vagyok az Úr, érezd tehát magad biztonságban!