1998. október 19

¹ Mi körülkerítettük területünket. Egy lényegünkben, egy hatalmunkban és egy tudásunkban egyedül mi vagyunk az Isten. Igen, mi egy akarattal és egy uralommal körülkerítettük birtokunkat ², hogy megadjuk neki a tanítvány nyelvét, felkenve ezzel isteni mûvünket ³.
Éltetõ nedvként áradtunk ki rád hatalmunkban ⁴, tavaszi napsugárként ragyogtunk rád, megerõsítettük városunkat és szentélyünket, még mielõtt elnyomóid bántalmazhatnának téged. ⁵
Tudásunkban megjelentünk neked, közöltük magunkat veled, tanítottunk téged és rajtad keresztül másokat azzal a tudással, amit a bölcsek kapnak.
Irgalmunk ünnepe! ⁶ Háromságon Szentségünk gyönyörûsége, gyökerezz a mi akaratunkba, és légy olyan, mint a tömjénágacska nyár idején! Továbbra is nyilvánítsd ki az igazságot, és fejtsd ki még világosabban a neked adott kinyilatkoztatást! Elárasztunk téged világosságunkkal, hogy jobban megértsd Szavunkat, belenyomtatjuk isteni képmásunkat minden Szavunkba, amit adunk neked. A mi fenségünk kiegészíti azt, ami még belõled hiányzik. Mert

úgy fogsz te elégtételt adni méltósággal a fájdalmas hitehagyásnak ebben az órájában.
Mint az énekes, aki dicsérõ himnuszokat zeng, úgy fog a te gyenge hangod velünk együtt, a mi szavunkkal, a mi tudásunkkal és a mi akaratunk szerint érvelni. Királyi bõkezûségünkben és ölelésünkben adtunk szívednek bölcsességet, hogy továbbadhasd ennek a nemzedéknek, és tanuljon belõle.

Ezért, kicsim, folytasd utadat, amelyet zafírokkal raktunk ki számodra, és légy a mi Háromságon Istenségünk hírnöke és apostola!
Hints meg vetõmaggal minden országot, hogy tengertõl tengerig terjedjen királyságunk. Hegyek és dombok fognak meghajolni megmentõ igazságosságunk elõtt. Hatalmunkban életre keltjük azokat a dolgokat, amelyek nem léteznek ⁸, és azokat, amelyek már vannak.

Én vagyok az élet és a feltámadás, és én életre keltem a holtat. Maradj hûséges hozzám és virágozz! Ne nyugtalankodj! Légy olyan, mint a folyóparton növõ rózsa! Légy áldott, és árassz Megváltód felé édes illatot, miként a tömjén, és terjeszd el házamban illatodat az én illatommal együtt! Mámorítsd meg házam népét, hogy megtérjenek, és egy legyen a szívük! Megoltalmazlak a haragtól és az irigységtõl. Ezt mondd:

Igen, dicsérd mûveimet, és légy ily módon az én Paradicsomom, Paraskevi “µou” ¹⁰!

Ó, Uram! Segíts, hogy emlékezetemben tartsam tanításodat, és ne engedd, hogy a feledékenység fölém kerekedjen! Szilárdítsd meg lábamat, dicsõséges Uram, tarts ébren a Te szolgálatodra!…

Gyermekem, a bölcsesség kicsiny lángként kigyúlt lelkedben és szüntelenül felfedi elõtted titkainkat, de minket-magunkat is, mert életre kelti és megerõsíti ezt a nemzedéket, amely a mi ragyogásunkban növekedve méltóvá válik arra, hogy belépjen a Paradicsomba. Szabad akaratunk szerint a mi Háromságos dicsõségünkben úgy tetszett nekünk, hogy bensõséges módon pártodat fogjuk, a gyönyörûségek és a vigasztalások bõséges áradatát öntsük rád.

Olyasmit fedtünk fel elõtted, amirõl Egyházam megfeledkezett: ezt a túlcsorduló édességet, igen! A mindenható Isten isteni édességét, ami az angyalok sokaságát vonzza trónom köré, és számtalan lelket hív, hogy imádjanak engem és legyen gyönyörûségükre ez a mennyei lakoma. Kimondhatatlan édességünkben átöleljük az egész mennyet.
Egyházam, az én jegyesem, elfelejt, sõt megvet engem, igen… Ruhátlan marad és nem mutat érdeklõdést isteni édességem iránt.

“Hogy van az, menyasszonyom, hogy te hátat fordítasz nekem, amikor én kinyitom Szívemet feléd és beszélgetni akarok veled? Szívem tele van kimondhatatlan édességgel, ó, de te nem értetted meg, mi hozza hozzám teremtésemet…”
Meghitt társam, vedd le tekintetedet környezetedrõl, fordítsd szemedet, értelmedet és lelkedet szent szemlélõdésben az én Szívemre, és engedd, hogy folytassam veled édes és bensõséges beszélgetésemet! A te életed, amit szabad akaratod szerint nagylelkûen velem töltesz, elbûvöl engem, a te isteni Társadat. Könnyekig meghat engem az az élet, amelyet értem ér bántalom és rágalom. Szívem öröme, te még nem értetted meg teljesen, hogy irántad való hõ szeretetemben elválaszthatatlanul egyesültem veled, hogy egy lélekké légy velem. Maradj ezért az én békémben! Hûséges szeretetem sohasem fog elhagyni téged!

Látod, szerelmem, hogy minden épület ¹¹ összekapcsolódik bennem, szentté és tisztává válik istenségemben. Vassulám, te is így épülsz bennem szent edénnyé, amelyben én lakozom, amely tiszta és szent lakóhely a mi Háromságos Szentségünk számára a Lélekben, és amelyben magunkat szemlélhetjük.

Örvendezz ezért, és légy boldog Võlegényed elõtt, aki mindenkor nagylelkû irántad. Maradj feddhetetlen, és én sohasem foglak elhagyni. Most pedig, Szívem öröme, visszatérhetsz más feladataidhoz. Fogadd Megváltódtól isteni szeretetének csókját homlokodra!

Én, Jézus Krisztus, megáldalak téged. IC