1992. április 18.

“Átkot szór és nem éri baj,
szája álnoksággal és hazugsággal tele,
nyelve alatt romlás és gazság rejtõzik.
A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje,
szeme a szegényt fürkészi.” ¹

Szegény, nyomorúságos eszközöm! Növekedj szeretetemben! Én vagyok az, aki téged örökbe fogad. Ezért maradj szeretetemben, és növekedj szeretetemben! Gazdagságomból fogsz táplálkozni, hogy kinyilváníts és megdicsõíts engem.
Lelkem áldottja, írd:
Ahol bizalmatlanság és racionális gondolkodás uralkodik, ott vita és veszekedés támad. Az ilyen emberek szellemileg sötétségben élnek és elidegenednek a Lélek mûveitõl. Leányom, õk még nem figyeltek föl szépségemre… A te szívedet arra választottam gyermekem, hogy írótáblám legyen, amelyre ráírhatom minden gyermekem számára szeretetem énekét. Szeretet-himnusszá alakítottalak. Nem csupán nyomtatott szó az én szavam, benned levõ szavam élet és Lélek. Igaz tanítást adtam neked. Ne bosszankodj azok miatt, akik végnélküli érvekkel jönnek hozzád, mindent betegesen megkérdõjeleznek és szavakon vitatkoznak. Ezeket az embereket zsákmányul ejtette a kísértõ. Helyet adtak a kísértõnek, mivel megengedték neki, hogy nagyravágyásukon keresztül kelepcébe ejtse õket. Tedd rá kezedet ezekre az emberekre, és áldd meg õket “az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”! Tisztelni és dicsõíteni fogsz engem.