1994. március 10.
Légy gyönyörûségemre, és írd le számomra e szavakat:
Ó Emmanuel, bocsáss meg nekem,
fogadd be gyengeségemet a Te erõdbe,
fogadd be szárazságomat forrásodba,
fogadd lelkemet kezedbe!
Szeretet örök Forrása,
használd szívem minden rostját arra,
hogy szeresse, dicsérje és hirdesse
magasztos Nevedet!
Engedd, hogy lelkem Teremtõm után szomjazzon,
hogy ez a por, amelyet gyermekeddé formáztál,
a szeretet égõ lángjává legyen,
mert hatalmad van élet és halál fölött.
Tekinteted hatalma megolvasztja a vasat,
féltékeny szereteted megteheti,
hogy életemet õrültségnek tekintsék a bölcsek.
Feszítsd meg ismét íjadat,
és vedd célba kedvenc céltábládat!”
Nem vagyok könyörtelen, hanem igen könyörületes és szelíd. Valóban fel fogom emelni íjamat, és nyilamat kedvenc céltáblámra irányítom, mert különben milyen bizonysága lenne annak, hogy én jártam ott? Fogd meg erõs kezemet és segíteni fogok, hogy megdicsõíts, de hogy ezt meg tudd tenni, ismét szükségem van beleegyezésedre… 1 Szükségem van rám hagyatkozásodra, akaratodra, szívedre és teljes “igenedre”. Amint megkapom beleegyezésedet, akaratom megvalósul benned… és megdicsõítesz engem. Béke neked, gyermekem, szeretlek Vassulám. Szeress te is engem, ahogy én szeretlek téged, hogy egyszer majd ezt mondhassam:
“Nemzedéketekben senki sem szeretett
engem úgy, ahogy te szerettél engem.”
Jöjj, én vagyok Tanítód, és tõlem fogod megtanulni szabályaimat. 
IC
1 fogadalmam megújítására
