1988. április 11.

Uram, bár szemedben a legutolsó vagyok, mégse utasíts vissza! Uram, légy elnézõ irántam, és táplálj engem akár a megmaradt morzsákkal is, ha úgy tetszik Neked. Szûzanyám, ne vess meg, légy irgalommal irántam, és kérd meg az Urat, hogy szórjon elém néhány megmaradt morzsát. Kérlek, tarts életben! Amen.

Jöjj! Fogadd Kenyeremet, nem utasítalak vissza! Saját kezembõl foglak táplálni, széppé teszlek, Vassula. Szerezz nekem örömet, és dicsérj engem!

Dicsértessék az Úr!

Jöjj, írj! Írj! Káin nem fogja végrehajtani tervét, és ezúttal nem fog megszabadulni Ábeltõl. Megakadályozom ebben, rajtaütök. Nem is sejti, hogy úgy fogok szobájába lépni, mint a tolvaj, hogy leleplezzem tervét, és megfosszam ruháitól. És Káin mindaddig ruhátlan marad, amíg bûnbánattal elém nem járul. Ez lesz az igazságosság órája , amely esedezést, könyörgést és félelmet vált ki. Imádkozz ezért az óráért!

Légy áldott, gyermekem, én, a te Szent Atyád szeretlek . Én vagyok a Szentháromság, helyesen ismerted fel! Írd le!

Amikor Jézus azt mondta, hogy: “én vagyok a te Szent Atyád”, akkor “háromszoros” Jézust láttam, mint azokon az egy személyrõl készült sejtelmes képeken, amely egy és mégis három, egyik a másikból lép elõ, egymáshoz hasonlóak, és mindhárom ugyanaz.

Én vagyok a Szentháromság, mindhárom az Egyben. Szeretlek. Jöjj gyermekem, dicsõségemre mély misztériumokba foglak beavatni. Fogd meg a kezem! Én teremtettelek. Mi ketten?

Igen Uram!